KK BH 1997/613
KK BH 1997/613
1997.12.01.
A fennmaradási engedélyezési eljárás és az építési engedélyezési eljárás egymást kizáró eljárások [1957. évi IV. tv. (Áe.) 66. § (2) bek.; 12/1986. (XII. 30.) ÉVM r. 8. és 20. § (2) bek.].
A felperes a házastársával közös tulajdonukat képező, M. u. 4. szám alatti ingatlanon részben bontásra, részben pedig meglévő lakóházuk bővítésére, kisvendéglő-gyorsétkező és zárt rendszerű szennyvíztároló építésére építési engedélyt kért. Az elsőfokú építésügyi hatóság 48 360/1992. számú határozatával az engedélyt megadta. A határozat ellen törvényes határidőn belül a G. Kft. fellebbezést nyújtott be arra hivatkozva, hogy a közvetlen szomszédságában épülő gyorsétkező sérti az OÉSZ előírásait, és egyéb törvényben védett érdekeit. Az alperes helyszíni eljárást követően 1993. április 23-án kelt határozatával az építési engedélyt megadó elsőfokú közigazgatási határozatot megsemmisítette, és a felperes kérelmét elutasította, mert megállapította, hogy a másodfokú határozat meghozatalának idején a felperes jogerős építési engedély nélkül az építkezést megkezdte, és az épület készültségi foka már 70-80%-os. Építési engedélyezés tárgyában csak még meg nem kezdett építkezés vonatkozásában lehet eljárást lefolytatni, ezért a felperesnek a jogerős építési engedély nélkül megépített építményre fennmaradási engedély iránti kérelmet kell benyújtania.
A felperes 1994. január 14-én e határozatnak megfelelően fennmaradási engedély iránti kérelmet nyújtott be, melyet a jegyző 1994. február 21-én kelt határozatával meg is adott.
A felperes a fennmaradási engedélyezési eljárás megindítására való kötelezés és az elsőfokú építési engedélyt tartalmazó határozat megsemmisítése miatt bírósági felülvizsgálatot kezdeményezett, melynek eredményeként a városi bíróság 1995. január 18. napján kelt ítéletével a felperes keresetét elutasította, megállapítva, hogy az alperes keresettel támadott közigazgatási határozata megalapozott és törvényes. A felperes fellebbezését követően a megyei bíróság felülvizsgálati kérelemmel támadott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperes 1993. április 23. napján kelt, az elsőfokú határozatot megsemmisítő határozatát hatályon kívül helyezte. A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a jogerős közigazgatási határozat sérti az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 66. §-ának (2) bekezdését, melynek rendelkezése szerint a felettes szerv a fellebbezéssel megtámadott határozatot és az azt megelőző eljárást megvizsgálja, tekintet nélkül arra, hogy ki és milyen okból fellebbezett. Azzal az alperesi állásponttal egyetértett a megyei bíróság, hogy a másodfokú közigazgatási szerv a törvény szerint a fellebbezés állításaihoz nincs kötve, azaz alaptalan fellebbezés is eredményezheti az elsőfokú határozat megváltoztatását vagy megsemmisítését. A törvény fent idézett rendelkezése azonban nem teszi lehetővé, hogy az elsőfokú határozat hozatala utáni eljárást értékelje a felettes szerv a határozatának meghozatalánál. A másodfokú hatóságnak kizárólag az elsőfokú - az építési engedély kiadására irányuló - eljárást lehetett volna vizsgálnia. Miután az alperes határozata az elsőfokú határozat meghozatala utáni tények vizsgálatán alapul, ezért törvénysértő. Bár a másodfokú bíróság ítéletének rendelkező része nem tartalmazza az alperes új eljárásra kötelezését, az ítélet indokolása szerint az alperesnek új eljárást kell lefolytatnia, a fellebbezést érdemben elbírálva kell vizsgálni a G. Kft. fellebbezésben foglalt - az OÉSZ előírásainak megszegésére vonatkozó - kifogásait. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A rendkívüli perorvoslat igénybevételét a Pp. 339. §-ának (1) bekezdésének megsértésében, illetőleg az Áe. 66. §-ának (2) bekezdésének törvénysértő értelmezésében jelölte meg.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Az alperes helyesen hivatkozott felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a másodfokú bíróság megsértette a Pp. 339. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket, amikor ítéletének rendelkező részében általa jogszabálysértőnek tartott közigazgatási határozat hatályon kívül helyezése mellett - bár azt szükségesnek tartotta az indokolás szerint - a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra nem kötelezte. Ennek az egyébként az érdemi döntésre is kiható jogszabálysértésnek azonban csak akkor lenne jelentősége, ha a Legfelsőbb Bíróság egyetértene a másodfokú bíróság jogi álláspontjával az alperes határozata törvényességének megítélése tekintetében. A másodfokú bíróság azonban tévesen minősítette az alperes határozatát jogszabálysértőnek, mert tévesen értelmezte az Áe. 66. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket. Az Áe. 66. §-ának (2) bekezdése szerint a felettes szerv a fellebbezéssel támadott határozatot és az azt megelőző eljárást megvizsgálja, tekintet nélkül arra, hogy ki és milyen okból fellebbezett. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ez a jogszabályi rendelkezés nem zárja ki, hogy a fellebbezés tárgyában eljáró másodfokú hatóság a fellebbezésben foglalt kifogásokat helyszíni szemle tartásával a másodfokú határozat hozatalát megelőzően megvizsgálja, és ha ennek alapján megállapítja, hogy jogerős építési engedély nélkül az elsőfokú építési engedélyt megadó határozatban építtetőként szereplő személy már az építkezést megkezdte - a perbeli esetben csaknem be is fejezte -, ennek jogkövetkezményeit a fellebbezési eljárásban levonja. A másodfokú bíróság ítéletének álláspontját elfogadva az építkezőknek nem kellene az építési engedélyt megadó határozat jogerőre emelkedését megvárnia az építkezéssel, hiszen az arra jogosult által benyújtott fellebbezés tárgyában eljáró másodfokú hatóság úgy is kizárólag az elsőfokú határozat meghozatalát megelőző eljárást vizsgálhatná.
A perbeli esetben egyébként a felperes tudomásul véve a hatóság határozatát, fennmaradási engedély iránti kérelmet nyújtott be, melyet 1994. február 21-én meg is kapott. A fennmaradási engedélyezési eljárás és az építési engedélyezési eljárás egymást kizáró hatósági eljárások. Nincs lehetőség arra, hogy az építtető ugyanarra az ingatlanra jogerős építési engedélyt és jogerős fennmaradási engedélyt is kapjon. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes határozata megalapozott és törvényes, amikor a jogerős építési engedély nélkül megkezdett építkezés építésügyi jogkövetkezményeit levonva az elsőfokú határozatot megsemmisítette, és a felperest fennmaradási engedély iránti kérelem benyújtására kötelezte. A másodfokú bíróság ügyintézési határidő kismértékű elmulasztására (30 nap helyett a 41. napon került postázásra a határozat) vonatkozó megállapításainak a felperes kereseti kérelmének elbírálása szempontjából nincs relevanciája, ezért az ezzel kapcsolatos alperesi kifogásokat a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során érdemben nem vizsgálta. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság ítéletében azt is, hogy a 12/1986. (XII. 30.) ÉVM rendelet 8. §-a és 20. §-ának (2) bekezdése szerint a felperes magatartását az alperes a másodfokú határozatban megfelelően értékelte, amikor megállapította a felperes jogellenes magatartását és annak következményeit a másodfokú határozat meghozatala során figyelembe vette. A felperes ugyanis az engedélyköteles építési munkát az építési engedély jogerőre emelkedését megelőzően kezdte meg.
Miután az alperes felülvizsgálati kérelme megalapozott volt, ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Kfv. I. 27.113/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás