638/B/1997. AB határozat
638/B/1997. AB határozat*
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeletbe foglalt előírás alkotmányellenességének vizsgálatára vonatkozó indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t :
Az Alkotmánybíróság Bócsa község önkormányzati képviselő-testületének az önkormányzat szervezeti és működési szabályzatáról szóló 7/1995. (IV. 25.) KT. rendelete ügyrendi mellékletét tartalmazó 6. pontja negyedik francia bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
1. Bócsa község önkormányzatának a rendelkező részben jelzett rendelete (a továbbiakban: SzMsz) mellékletének a polgármesteri hivatal létszámát meghatározó pontja — többek között — azt tartalmazza, hogy az ügyintézők körébe tartozik ,,2 fő adóigazgatási ügyintéző (I. II.), (melyből adóigazgatási ü.i. II. 4 órás részmunkaidős)''.
2. Az indítványozó közszolgálati jogviszonyát az önkormányzat jegyzője az SzMSz idézett szabályára hivatkozva szüntette meg, s ez — az indítványozó véleménye szerint — ,,gyűlölködés, személyeskedés és bosszú következménye.'' Azt állítja, hogy a kifogásolt szabály sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését, mert az SzMSz magasabb szintű jogszabállyal ellentétes. Magasabb szintű jogszabályként jelöli meg a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 203. § (3)˙20bekezdése alapján 1992. július 1-jétől hatályát vesztett 1967. évi II. törvény 24. § (1) és 26. § (3) bekezdését, valamint a hatályos Mt. 102. § (1)—(3) bekezdését. Utal arra, hogy az említett előírásokat a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 71. § (2) bekezdése szerint a köztisztviselőkre is alkalmazni kell. Ellentétesnek véli az indítványozó az SzMSz támadott létszámrendelkezését az Alkotmány 70/A. § (4) bekezdésével is, mert megakadályozza, hogy az állampolgár rátermettségének, képzettségének és szakmai tudásának megfelelően közhivatalt viseljen, továbbá a 70/B. § (1), (2)˙20bekezdésével, mert nem biztosítja a dolgozónak a munkához, a foglalkozás szabad megválasztásához, s bármilyen megkülönböztetés nélkül az egyenlő bérhez való jogát.
3. Az indítvány megalapozatlan.
3.1. Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdésének a) és e) pontja szerint a helyi képviselő-testület ,,önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül;'' illetőleg: ,,törvény keretei között önállóan alakítja ki szervezetét és működési rendjét;''. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 38. § (1) bekezdése is úgy szabályoz, hogy ,,A képviselő-testület egységes hivatalt hoz létre — polgármesteri hivatal elnevezéssel — az önkormányzat működésével, valamint az államigazgatási ügyek döntésre való előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos feladatok ellátására.'' Sem az Alkotmány, sem az Ötv. nem szabja meg — de más törvény sem írja elő — a polgármesteri hivatal dolgozóinak létszámát. A helyi képviselő-testület tehát magasabb szintű jogszabályi kötöttség nélkül határozhat a hivatal közszolgálati jogviszonyban foglalkoztatott alkalmazottainak a számáról. Jogi szempontból szabadon bővítheti vagy csökkentheti a polgármesteri hivatal létszámát. Döntése ezért törvényességi indokkal nem vizsgálható felül.
3.2. A munkajogi szabályok — köztük a Ktv. — nem írnak elő létszámgazdálkodási követelményeket. E jogszabályok — más munkajogi rendelkezések mellett — a munkaszerződés (kinevezés) módosításának, a munkaviszony (köszolgálati jogviszony) megszüntetésének jogi feltételeit határozzák meg.
Természetesen nem lehet kizárni, hogy a munkajogi előírások konkrét alkalmazása során törvénysértő döntések ne keletkezzenek. A Ktv. 17. §-ára és az SzMSz ügyrendi szabályára hivatkozó — az indítványozó munkaviszonyát megszüntető, sőt a munkavégzési kötelezettség alól részben mentesítő, s neki végkielégítést megállapító — jegyzői felmentési értesítés is, mint egyedi okirat elvileg sértheti akár a Ktv., akár az Mt. köztisztviselőkre is kötelező általános vagy a felmentés lehetőségét korlátozó előírásait. Az adott döntés elbírálására azonban az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre. A felmentési okirat ténybeli és jogi megállapításainak elbírálásától ezért az Alkotmánybíróság eltekint. A felmentés jogellenességének vizsgálata és a bizonyítás függvényében való esetleges hatálytalanítása — kereset alapján — a Ktv. 59—60. §-a alapján a munkaügyi bíróság feladata.
3.3. Az Alkotmány 70. § (4) bekezdése nem azt mondja ki, hogy az állampolgárnak meghatározott közhivatal viselésére van alanyi joga, a 70/B. § (1)—(2) bekezdése sem azt rögzíti, hogy a dolgozónak valamely konkrét munkakör betöltéséhez van jogosultsága. E szabályok azt az alapjogi követelményt írják elő, hogy közhivatal viselésének, továbbá a munka és a foglalkozás szabad megválasztásának a jogától — s a betöltött munkakörnek megfelelő bértől — senkit sem szabad megfosztani. Az Alkotmány ezen rendelkezéseiből nem lehet azt a következtetést levonni, hogy az önkormányzat a hivatali — ezen belül a vezető, ügyintéző, ügykezelő és fizikai — alkalmazottak létszámát a körülmények és lehetőségek ésszerű mérlegelése alapján ne határozhatná meg. Éppen ellenkezőleg: az Alkotmány, az Ötv. és a Ktv. a képviselő-testületnek létszámgazdálkodási jogkört biztosított.
4. Az Alkotmánybíróság az SzMSz-nek a polgármesteri hivatal — teljes vagy részmunkaidőben foglalkoztatott — ügyintéző létszáma meghatározására vonatkozó rendelkezését nem találta alkotmányellenesnek, ezért az indítványt elutasította.
Budapest, 1997. december 16.
Dr. Ádám Antal s. k., |
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kilényi Géza s. k., |
|
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás