BK BH 1997/64
BK BH 1997/64
1997.02.01.
I. Az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának megszüntetése a 24 órás eltávozásból 12 órás késéssel a bv. intézetbe visszatérő elítélttel szemben [1979. évi 11. tvr. (Bv. tvr.) 7/A. §, 28/A. §].
II. A bv. bíró a bv. intézet parancsnokát az enyhébb végrehajtási szabályok megszüntetésére irányuló előterjesztésben foglalt adatok kiegészítésére kötelezheti, de nyomozati cselekmények elvégzésére nem hívhatja fel, és a hivatásos pártfogót sem bízhatja meg azzal, hogy tanút hallgasson ki; az ilyen jellegű bizonyítást maga veszi fel, illetve az ügyészt keresi meg a szükséges bizonyítási eszközök felkutatása érdekében [Bv. tvr. 6. §, 7/A. §, 28/A. §, Be. 180. § (3) bek.].
A bv. intézet parancsnoka az elítélttel szemben kezdeményezte az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának a megszüntetését. A bv. bíró az indítványt elutasította. Végzése ellen az ügyész jelentett be fellebbezést annak a megváltoztatása érdekében, az enyhébb végrehajtási szabályok megszüntetése végett.
Az elítélt és a védője a végzést tudomásul vették. A megyei főügyész az ügyészi fellebbezést fenntartva azt indítványozta, hogy a megyei bíróság vegyen fel bizonyítást, hallgassa meg a tárgyaláson az elítéltet, szereztessen be környezettanulmányt arra a napra vonatkozóan, amikor az elítélt eltávozáson volt.
A másodfokú bíróság a végzés megváltoztatására, az enyhébb végrehajtási szabályok megszüntetésére vonatkozó ügyészi indítványt alaposnak, míg a megyei főügyészség bizonyítás felvételére vonatkozó indítványát alaptalannak találta. A megyei bíróság az iratok alapján megállapította, hogy a bv. bíró helyesen járt el akkor, amikor a bv. intézetet arra hívta fel, hogy enyhébb végrehajtási szabályok megszüntetése tárgyában tett előterjesztését egészítse ki, nevezetesen indítványában jelölje meg az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását elrendelő végzés számát, keltét, jogerejét, és csatolja pótlólagosan a fegyelmi eljárás iratainak az eredeti, illetőleg a fénymásolati példányát. A bíró helyesen utalt arra is, hogy a bv. bírói eljárásra az 1979. évi 11. törvényerejű rendeleten (Bv. tvr.) kívül a Büntetőeljárási törvény szabályai is irányadók. A Bv. tvr. 6. §-ának (7) bekezdése értelmében - amennyiben a tvr. vagy másjogszabály eltérően nem rendelkezik - a bv. bíró eljárására a büntetőeljárás szabályai az irányadók. A bv. bíró így a Be. 180. §-ának (3) bekezdése értelmében jogosult volt intézkedni az iránt, hogy az ügy elbírálásához szükséges bizonyítási eszközök rendelkezésre álljanak a tárgyaláson, így jogában állott intézkedni a bv. intézet előterjesztésének a kiegészítése érdekében.
A bv. bíró azonban - a másodfokú bíróság álláspontja szerint - nem utasíthatta volna a bv. intézetet nyomozati cselekmények elvégzésére. A bv. bíró fent hivatkozott végzésében ugyanis arra hívta fel az előterjesztést tevő bv. intézetet, hogy többek között más hatóság (az elítélt lakóhelye szerint illetékes rendőrkapitányság) megkeresése útján tanúkihallgatás iránt intézkedjék, illetőleg a tényállás tisztázása érdekében további bizonyítékokat és információkat szerezzen be. A bv. bíró tehát lényegében nyomozati cselekmények elvégzésére hívta fel a bv. intézetet, amire nem lett volna lehetősége, minthogy a büntetés-végrehajtási intézet nem a büntetőügyekben eljáró hatóság, hanem állami fegyveres rendvédelmi szerv, amely a bv. bírói eljárásban törvényben meghatározott feladatot lát el. A bv. bírónak a Be. 180. §-a (3) bekezdésének utolsó mondata alapján az ügyészt kellett volna megkeresnie a szükséges bizonyítási eszközök felkutatása végett, vagy pedig a tárgyaláson magának a bv. bírónak kellett volna a bizonyítást felvennie.
A bv. intézet helyesen járt el, amikor a bv. bíró végzésének csak azokat a rendelkezéseit teljesítette, amelyek az enyhébb végrehajtási szabályok megszüntetésére irányuló előterjesztés elbírálásához szükséges adatok kiegészítését célozták.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a bv. bírónak arra sem lett volna - a fentiek szerint - lehetősége, hogy a megyei bíróság hivatásos pártfogóját megbízza azzal, hogy lakásán tanúként hallgassa ki az elítélt férjét, és az arról készült jegyzőkönyvet küldje meg a bv. bíró részére. Amennyiben ugyanis a bv. bíró a meghallgatás, illetőleg a tárgyalás előtt bizonyos kérdések megválaszolását indokoltnak tartja, azok tisztázása céljából magának kell a szükséges intézkedéseket megtennie. Így az ügyészt megkeresheti ebből a célból, illetőleg a tárgyalásra megidézi azokat a tanúkat, akiknek a kihallgatására feltétlenül szükség van.
A bv. bíró az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának megszüntetése tárgyában a Bv. tvr. 6. §-a (3) bekezdésének b) pontja alapján tárgyalást tartott. A tárgyaláson meghallgatta az elítéltet, valamint tanúként kihallgatta T. M. bv. alezredest, aki az elítélt ellen elrendelt fegyelmi eljárás kivizsgálója volt, továbbá tanúként hallgatta ki K. M. bv. százados nevelőt is. Az elítélt vallomása, a tanúvallomások, az okirati bizonyítékok összevetett értékelése alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy az elítélt férjének jelentős szerepe volt abban, hogy az elítélt csupán 12 órás késéssel érkezett vissza eltávozásából a bv. intézetbe. Tényként állapította meg, hogy az elítéltet a férje bántalmazta, valamint azt is, hogy az autóbusz lekésésében az elítélttel folytatott vitája is szerepet játszott. Ugyanakkor a bv. bíró azt is leszögezte, hogy az elítélt önhibája is megállapítható a késésben, mert nagyobb körültekintés esetén elkerülhette volna. Álláspontja szerint ezt azonban gyengíti az a tény, hogy az elítélt zaklatott lelkiállapotban volt, valamint az, hogy az elítélt "nem túl kvalifikált".
A bv. bíró mérlegelési jogkörében eljárva nem találta alaposnak sem a büntetés-végrehajtási intézet előterjesztését, sem az ügyész indítványát. Álláspontja szerint az elítélt szabályszegése nem minősül olyan súlyúnak, amelynek alapján a vele szemben alkalmazott enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását meg kellene szüntetni. Erre utal az is, hogy a bv. intézet az elítélttel szemben elrendelt fegyelmi eljárásban a kiszabható 20 napi maximális magánelzárás fenyítéssel szemben csupán 5 napi magánelzárást szabott ki; ez a szabályszegés súlyát is minősíti. Így a magánelzárás fenyítés, valamint az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának felfüggesztése elégséges joghátránynak mutatkozik, ezért mellőzte az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának a megszüntetését.
A másodfokú bíróság szerint a bv. bíró döntése téves.
Miként erre a megyei főügyész átirata is rámutat, az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásakor azt kell vizsgálni, hogy ez a rendelkezés mennyiben szolgálja az elítéltnek a szabadulása után a társadalomba való beilleszkedését. Elsődlegesen a büntetés céljának a biztosítása meghatározó, de emellett jelentősége van az elítélt családi körülményeinek is. Nyilvánvalóan nem lehet figyelmen kívül hagyni ezeket a szempontokat akkor sem, amikor az enyhébb végrehajtási szabályok megszüntetése tárgyában kell a bv. bírónak döntenie a büntetés-végrehajtási intézet előterjesztése alapján. Annak az elítélt által tett nyilatkozatnak, amely szerint családi kapcsolatait kívánja erősíteni, fenntartani - a férjét ápolni kívánja - ellentmond az, hogy eltávozása alkalmával a férjével italoztak, csupán ennyiben használták ki azt a rövid szabadidőt, amelyet a bv. intézet számára biztosított. Ezen túlmenően az elítélt előadása szerint is a férje őt bántalmazta. Ilyen körülmények mellett kétségbe vonható az, hogy az enyhébb végrehajtási szabályok adta kedvezmények biztosítása az elítéltnek a társadalomba való beilleszkedését, a családi kapcsolatának az erősítését szolgálnák.
Tényként állapítható meg az, hogy az elítélt 12 órával később érkezett vissza a 24 órás eltávozásból, ami - egyetértve az ügyészi állásponttal - nem tekinthető jelentéktelen késedelemnek.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elítélt minden további nélkül kimenthette volna magát a késedelme alól. Miként arra a bv. bírói határozat is rámutat: az elítélt az általános iskola 8. osztályát elvégezte, beszámítási képessége korlátozottságára nézve semmilyen adat nem áll rendelkezésre. A 8. általános iskolát végzett - így nyilvánvalóan alapismeretekkel tisztában levő - elítélt vonatkozásában kellően elvárható az, hogy akár az autóbuszvezetőtől, utasoktól, állampolgároktól érdeklődjék az iránt, hogy mikor indul újabb autóbuszjárat, amellyel megfelelő időpontban érkezhet még vissza, és eleget tehet időben a bv. intézetben a jelentkezési kötelezettségének. Korábban is kapott rövid tartalmú eltávozást a bv. intézetből, amikor ugyancsak autóbuszjárattal utazott vissza a bv. intézetbe. Vonattal ugyancsak lehetősége lett volna utazni, melynek indulási időpontját akár távbeszélőn, akár a vasútállomáson megérdeklődhette volna.
A bv. bírói tárgyaláson az elítélt maga is úgy nyilatkozott, csupán egyszer tárcsázták férjével együtt a hívószámot, amelyre senki nem reagált, ezt követően az elítélt kísérletet sem tett még egyszeri hívásra, arra sem, hogy esetlegesen a helyi körzeti megbízottat megkeresse, aki értesíthette volna az intézetet a késéséről. Arról pedig kellő kioktatást kapott az elítélt a bv. intézetben, hogy minden olyan esetben, amikor akadályoztatva van a visszatérésben, a közeli rendőrséget értesítse, ahol kérheti a bv. intézet további értesítését. Mindezek alapján kétséget kizáróan megállapítható az, hogy az elítélt nem tett meg mindent annak érdekében, hogy kellően kimentse magát a késedelme alól, sőt lényegében semmit sem tett.
A másodfokú bíróság megítélése szerint az elítélt az eltávozásával kapcsolatos magatartási szabályokat súlyosan megszegte. A Bv. tvr. 28/A. §-ának (4) bekezdése szerint: "ha az elítélt az eltávozásával... kapcsolatos magatartási szabályokat... súlyosan megszegi, így különösen ha az eltávozásról nem az előírt időn belül tér vissza... a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka felfüggeszti az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását, és előterjesztést tesz a bv. bírónak az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának megszüntetése iránt". A fenti jogszabályhely kimerítően nem sorolja fel azt, hogy mi tekinthető az eltávozással kapcsolatos magatartási szabályok súlyos megszegésének, külön kiemeli azonban, hogy ilyennek tekinthető az, amikor az elítélt az eltávozásáról nem az előírt időn belül tér vissza. Az adott esetben az elítélt nem első ízben kapott eltávozási kedvezményt. Az eltávozásából önhibájából 12 órás késéssel érkezett vissza a bv. intézetbe. A másodfokú bíróság álláspontja szerint, miután az eltávozással kapcsolatos szabályt súlyosan megszegte, a jövőben nem méltó az enyhébb végrehajtási szabályok adta kedvezmények további élvezésére. Nem merült fel az elítélt javára olyan méltányolható körülmény, amely lehetővé tette volna az enyhébb végrehajtási szabályok megszüntetésének a mellőzését.
A másodfokú bíróság egyetértett az ügyésznek azzal az álláspontjával is, hogy - miután a bv. intézetben több elítélt részesül az enyhébb végrehajtási szabályok adta engedményekben - ebben az adott esetben az enyhébb végrehajtási szabályok megszüntetésének a mellőzése más elítélteket fegyelemsértésre ösztönözhetne, ez pedig a bv. intézet rendjét nagymértékben zavarhatná, bomlaszthatná.
Mindezek alapján a másodfokú bíróság úgy látta, hogy a megyei bv. intézetnek az előterjesztése, valamint az ügyész indítványa alapos volt, ekként a bv. bíró végzését a Be. 260. §-a, 270. §-ának (1) bekezdése és 269. §-ának (4) bekezdése, valamint a többször módosított Bv. tvr. 6. §-ának (4) bekezdése értelmében tanácsülésen megváltoztatta, és az elítélt vonatkozásában az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását megszüntette.
A másodfokú bíróság nem tartotta szükségesnek a megyei főügyész indítványában írt bizonyítás felvételét, nevezetesen a környezettanulmány beszerzését. Az elítélt előadása, valamint a bv. bíró által lefolytatott bizonyítási eljárás alapján kétséget kizáróan megállapítható volt a tényállás, az elítélt súlyos magatartási szabályszegése. A környezettanulmány beszerzése további konkrét adatot a döntéshez nem szolgáltatott volna.
A többször módosított Bv. tvr. 6. §-ának (6) bekezdése értelmében: "eltérő rendelkezés hiányában ezen eljárásokban felmerült bűnügyi költség az elítéltet terheli". Miután az enyhébb végrehajtási szabályok megszüntetése tárgyában lefolytatott bv. bírói eljárás ettől eltérő rendelkezést nem tartalmaz, a másodfokú bíróság úgy döntött, hogy a bv. bírói eljárásban felmerült - a kirendelt védő eljárásával kapcsolatos - bűnügyi költség az elítéltet terheli. (Heves Megyei Bíróság Bf. 40/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás