641/B/1997. AB határozat
641/B/1997. AB határozat*
1998.03.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t :
Az Alkotmánybíróság Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlésének a gépjármű elhelyezési kötelezettség megváltásáról, a parkolóalap képzéséről és felhasználásáról szóló 8/1996. (II. 16.) Kgy. sz. rendelete alkotmányellenességének megállapítása és visszamenőleges hatályú megsemmisítése iránt előterjesztett indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
1. Szeged város közgyűlésének 8/1996. (II. 16.) Kgy. sz. rendelete (a továbbiakban: Kgyr.) a városközpontra kiterjedő hatállyal pénzbeni megváltási lehetőséget biztosított azon építési engedélyt kérelmezők számára, akiket egyébként az időközben hatályát vesztett Országos Építésügyi Szabályzat (a továbbiakban: OÉSz) gépjárművek elhelyezésére kötelezett.
A Kgyr. 3. és 4. §-a ekként rendelkezik:
„Amennyiben az építésügyi hatóság az eljárása során megállapítja, hogy az engedélyezni kívánt építményhez az érvényben lévő OÉSz által meghatározott számú gépjármű elhelyezési kötelezettség a telken belül a megfelelő nagyságú terület hiánya miatt, a műemléki védettség, illetőleg városrendezési vagy egyéb műszaki okból nem, vagy csak részben teljesíthető, az építésügyi hatósági engedély akkor adható meg, ha a kérelmező az általa nem teljesíthető gépjármű-elhelyezési kötelezettségét pénzben megváltja a parkolóalapba történő befizetéssel.
A gépjármű elhelyezési kötelezettség megváltási összegét a rendelet melléklete tartalmazza.”
A Kgyr. a továbbiakban a megváltási összeg – meghiúsult építkezés esetén történő – visszafizetése, valamint a parkolóalap felhasználása és kezelése feltételeit, valamint parkolóházak, mélygarázsok építésének önkormányzati kötelezettségét szabályozza.
2. Az indítványozó a Kgyr.-t – „különösen annak 3. §-át – alkotmánysértőnek” tartja. A Kgyr. ugyanis „nem törvény végrehajtására született, – ilyen rendelet alkotására egyetlen törvény sem ad felhatalmazást – másfelől a gépjárművek elhelyezésének megoldása ... szabályozott társadalmi viszony.” A közgyűlés tehát „túllépte rendeletalkotási hatáskörét”, mert a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdésének előírásait mellőzve már az OÉSz 78. § (8) bekezdésébe foglalt szabályozás által rendezett „társadalmi viszonyok szabályozására, törvényi felhatalmazás nélkül alkotott rendeletet”. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint viszont önkormányzati rendelet nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Az indítványozó úgy véli, hogy a Kgyr. 3. §-a sérti az építési és használatbavételi eljárásról szóló 12/1986. (XII. 30.) ÉVM rendelet (a továbbiakban: ÉVM r.) 16. §-ában meghatározott építési engedély iránti kérelem elbírálásának a szabályait is. Ugyanis a „Kgyr. e rendelkezésekhez képest bővíti az építési engedély megadásának feltételeit azzal, hogy a jegyző számára további – az OÉSz előírásaiba ütköző – feltételt szab meg, miszerint az építésügyi hatósági engedély akkor adható meg, ha a kérelmező... a gépjármű-elhelyezési kötelezettségét pénzben megváltja...” A feladat- és hatáskört azonban a helyi önkormányzat nem bővítheti, mert az Alkotmány 44/B. § (3) bekezdése ezt a jogi lehetőséget csak törvénynek vagy kormányrendeletnek engedi meg.
3. Az indítvány megalapozatlan.
3.1. Az Alkotmány 42. §-a alapján a település választópolgárainak „közösségét megilleti a helyi önkormányzás joga. A helyi önkormányzás a választópolgárok közösségét érintő helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása.” Az önkormányzás egyik legjelentősebb eszköze a rendeletalkotás. Az önkormányzati rendeletnek az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében megfogalmazott korlátja az, hogy „nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal”, tartalmára pedig az az irányadó, hogy az Ötv. 16. § (1) bekezdése szerint a képviselőtestület csak „a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására” alkothat önkormányzati rendeletet. Hogy ezek az alkotmányos gátak és követelmények a vizsgált rendeletben mennyire érvényesülnek, azt nem egyszerűen az önkormányzati rendelet és a magasabb szintű jogszabályok tárgymegnevezésének vagy fogalom- és szóhasználatának formális összevetése alapján lehet eldönteni, hanem behatóan vizsgálni kell a társadalmi viszonyok konkrét szabályozási terjedelmét és tartalmi sajátosságait is.
3.2. Időközben az indítványban említett építésügyi szabályok hatályukat vesztették. l998. január 1-jétől kezdődően ugyanis az OÉSz-t az országos településrendezési és építési követelményeket előíró 253/l997. (XII. 20.) Korm. rendelet, az ÉVMr.-t pedig az egyes építményekkel, építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos hatósági engedélyezési eljárásokról szóló 46/l997. (XII. 29.) KTM rendelet hatályon kívül helyezte.
Az új Korm. rendelet 42. § (10)-(11) bekezdése olyan felhatalmazást ad a települési önkormányzatnak, hogy parkolási rendeletében – vizsgálat eredményeként – az országosan előírt gépjárműelhelyezési kötelezettségtől „legfeljebb +50%-os eltéréssel – eltérő értékeket is megállapíthat”, továbbá a parkolók kialakítását „legfeljebb 500 m-en belüli parkolóházban ..... megengedheti. Ilyen esetekben a várakozóhelyek (parkolók) megépítése ..... feltételekhez köthető. A feltételek ellenértékeként” pedig öt éven belül parkolóház kiépítését kell biztosítani.
A Kgyr. a Korm. rendelet által szabályozott társadalmi viszonyt a város közlekedési és forgalmi sajátosságaira tekintettel helyi körülményekre konkretizált társadalmi viszonyként szabályozza. A Kgyr. nem ellentétes az új Korm. rendelettel.
3.3. Mivel azonban a Korm. rendelet 110. §-ának kikötése szerint a jogszabály „rendelkezéseit a hatálybalépését követően indított ügyekben kell alkalmazni, az Alkotmánybíróság az indítványozó „ítélt-dolog”-ra alapozott véleményét a régi szabályokkal is egybevetette.
Az 1998. január 1-je előtt hatályos OÉSz 78. § (8) bekezdése szerint: „A már zömében beépített településrészek továbbfejlesztésének elősegítésére az (1), (2) és (5) bekezdésben előírt, telken belül kialakítandó várakozóhely megoldását – az egyes városszerkezeti egységekre kiterjedően – a rendezési terv, települési önkormányzati rendelet állapítja meg. Ennek elkészültéig, ha az előírt várakozóhelynek a saját építési telken belüli kialakítása műszaki okból semmiképpen sem biztosítható, az építésügyi hatóság a tervezett építkezést akkor is engedélyezheti, ha az építtető a tervezett építkezéstől legfeljebb 500 m-es távolságon belül az előírt gépjármű elhelyezés – más telken belüli kiépítéséről – az arra előírt parkolási lehetőség csökkentése nélkül – egyidejűleg, vagy – a környéken épülő parkolóházban – szerződéssel igazoltan – legfeljebb öt éven belül gondoskodik. Ez a rendelkezés a meglévő építmények, telepek átalakítása, bővítése, rendeltetésmódosítása esetére is kiterjed.” Az (1), (2) és (5) bekezdés a telkekhez, lakásokhoz, személyekhez igazodó konkrét gépjármű-elhelyezési normákat ír elő.
A hatályát vesztett OÉSz 78. § (8) bekezdése és a Kgyr. 3. §-a akként kapcsolódik egymáshoz, hogy a Kgyr. nem mentesíti az építtetőt az OÉSz-ben meghatározott feltétel teljesítése alól, de a feltétel teljesítésére egy olyan – valójában alternatív, az eredeti kötelezettséget „kiváltó” – módozatot jelöl meg, amelynek az a lényege, hogy az önkormányzat átvállalja az egyes építtetőket terhelő kötelezettséget és a rendezési tervvel összhangban szervezett formában gondoskodik annak teljesítéséről. Ez a módozat esetenként sokkal hatékonyabban szolgálja az OÉSz által elérni kívánt cél realizálását, mint az egyes építtetők koordinálatlan, külön-külön történő eljárása. Arra nézve, hogy a gépjármű-elhelyezési kötelezettség pénzbeni megváltására befizetett összegeket az önkormányzat kizárólag a jogszabályban meghatározott célra használhassa fel, a Kgyr. 6. §-a megfelelő garanciát nyújt.
Az OÉSz, mint magasabb szintű jogszabály, a Kgyr. kiegészítő feltétele nélkül is érvényes és alkalmazandó jogi norma volt. A Kgyr. csak kiegészíti egy – gépjármű-elhelyezési – viszonylatban az OÉSz korabeli szabályát. Ezt a Kgyr. 2. §-ának második mondata is rögzíti: „A gépjármű elhelyezés biztosítására vonatkozó kötelezettséget az illetékes engedélyező hatóság állapítja meg az építésügyi hatósági eljárás során. (OÉSz előírásai alapján.)” Ha tehát az építkező az OÉSz alapján megoldja a gépjárműtároló létesítésének a lehetőségét, nem kerülhet sor annak pénzbeli megváltására való hatósági kötelezésre. Ha viszont az építkező ezt az elhelyezési kötelezettséget nem teljesíti, választásra kényszerül: vagy megváltást fizet, vagy a kérelme elbírálására még irányadó OÉSz alapján kockáztatja építési engedélykérelmének elutasítását.
3.4. A Kgyr. nem bővíti a jegyző építésügyi hatósági jogkörét. Az ÉVMr. – indítványozó által említett – 16. § (2) bekezdése szerint „az építésügyi hatóság köteles meggyőződni arról, hogy ...b) a tervezett építkezés, a helyszínrajz és az építési munka műszaki tervei megfelelnek-e az Országos Építésügyi Szabályzat előírásainak, a helyi településrendezési terveknek és szabályoknak, továbbá az egyes területek védettségét elrendelő vagy azokra különleges feltételeket megállapító általános érvényű határozatoknak, az előzetes hatósági eljárásokban tisztázódott szakhatósági követelményeknek és az érdekelt szakhatóságok hozzájárulásában foglalt eseti előírásoknak”. Részletesebben, de ugyanezeket a követelményeket írja elő a hatályos KTM rendelet 18. §-a is.
Egyébként ha a jegyző hatáskörének bővítésére nem is, de – rendelet útján – az engedély alapján végezhető építési munkák szélesebbkörű meghatározására az önkormányzatnak van jogszabályi felhatalmazása, mert – az ÉVMr. 8. §-a rendelkezését szó szerint átvéve – a 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet 9. § (1) bekezdés j) pontja is tartalmazza, hogy „csak építési engedély alapján végezhetőek: – többek között – az olyan egyéb építési munkák, amelyeket önkormányzati rendelet építési engedélyhez kötött.”
4. A Kgyr. előírásai, amelyek a magasabb szintű jogszabályt a gépjárműelhelyezés egyik módozatának lehetővé tételével kiegészítik, ebben a vonatkozásban helyi társadalmi viszonyt rendeznek, sőt kiadása idején hatályos OÉSz 78. § (8) bekezdésében foglalt rendelkezés egyik végrehajtási megoldásának jogi lehetőségét teremtik meg, s jegyzői hatáskört sem bővítenek, nem sértik sem a 253/1997. (X. 20.) Korm.rendelet, sem a korabeli OÉSz, sem a 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet, sem a korabeli ÉVMr., sem az Ötv., sem az Alkotmány – az indítványozó által idézett és az indokolás 2. pontjában ismertetett – rendelkezéseit. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 1998. március 23.
Dr. Ádám Antal s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás