67/1997. (XII. 29.) AB határozat
67/1997. (XII. 29.) AB határozat1
1997.12.29.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény 27. § (1) bekezdésének b) pontja alkotmányellenes, ezért azt 1998. december 31-i hatállyal megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság a törvény 3. § (1) bekezdése, 9. § (1) bekezdése, 14. § (3)–(4) bekezdése, 20. § (4) bekezdése, 27. § (1)–(2) bekezdése – kivéve az (1) bekezdés b) pontját –, továbbá a 75. § (1) bekezdése, 79. §-a, valamint 89. § (1) bekezdésének a) és c) pontjai alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett indítványokat elutasítja.
Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
1. A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 3. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy: ,,A vadászati jog – mint vagyonértékű jog – a földtulajdonjog elválaszthatatlan részeként a vadászterületnek minősülő terület tulajdonosát illeti meg.'' A 9. § (1) bekezdése szerint pedig: ,,A vad az állam tulajdonában van.''
A ,,vadászati jog gyakorlása, hasznosítása'' cím alatt található 12. § arról rendelkezik, hogy: ,,Társult vadászati jog esetén a föld tulajdonosai a) a tulajdonosi képviselet formájáról, a képviselő személyéről, b) a vadászterület határának megállapítására, megváltoztatására irányuló, e törvényben foglaltaknak megfelelő tartalmú kérelem előterjesztéséről, c) a vadászati jog gyakorlásának, illetőleg hasznosításának módjáról, feltételeiről a vadászterületek kiterjedésének megállapításánál figyelembe vett összes földterület – ideértve a medret is – összes tulajdonosának a tulajdoni hányada arányában számított szótöbbséggel határoznak, és ebben az arányban viselik a vadászati jog gyakorlásával vagy hasznosításával kapcsolatos terheket, valamint részesednek annak hasznaiból.'' Erre a rendelkezésre utalással a 14. § (3)–(4) bekezdése úgy szabályoz, hogy: ,,(3) Amennyiben a földtulajdonosok – a Magyar Állam kivételével – a kialakítandó vadászterületen külön-külön harminc hektárt el nem érő földtulajdonnal rendelkeznek, és e tulajdonosok a határozathozatal időpontjáig közös képviseletükről másként nem gondoskodnak, a 12. § szerinti kérdésekkel kapcsolatos jognyilatkozatokat a tulajdonos törvényes képviselőjeként az érintett föld fekvésének helye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzője teszi meg. A települési önkormányzat jegyzője teszi meg a szükséges jognyilatkozatokat annak a tulajdonosnak a nevében is, aki az (1)–(2) bekezdésben foglaltak szerint meghirdetett határozathozatalon nem vett részt és a képviseletéről sem gondoskodott.
(4) Amennyiben az (1)–(2) bekezdés alapján meghozott határozattal és a (3) bekezdés szerint tett jognyilatkozattal a 12. §-ban foglaltak szerint számított tulajdoni hányaduk alapján kisebbségben maradt, vagy a határozathozatalban részt nem vett tulajdonosok nem értenek egyet,
a) önálló vadászterület kialakítását vagy más vadászterülethez való csatlakozást kezdeményezhetnek, feltéve, hogy a tulajdonukban levő terület természetben összefüggő egységet alkot, és az e törvényben írt feltételeknek megfelel, illetőleg
b) ha a határozat az okszerű gazdálkodást sérti, a kisebbség vagy a határozathozatalban részt nem vett tulajdonosok jogos érdekeinek lényeges sérelmével jár,
a határozat annak meghozatalától számított harminc napon belül a bíróságnál megtámadható.''
A Vtv. 20. § (4) bekezdése a vadászterület határának megállapítása kapcsán akként rendelkezik, hogy: ,,Amennyiben a vadászterület határának megállapítására, megváltoztatására irányuló kérelem nem felel meg az e törvényben foglalt feltételeknek, illetőleg, ha az érintettek a vadászati hatóság által közölt időpontig az e törvényben foglaltaknak megfelelő tartalmú egyezséget nem kötnek, a vadászati hatóság a vadászterület határát a vadászati jog kényszerhasznosítására vonatkozó szabályok szerint hivatalból állapítja meg.''
A vadászati jog kényszerhasznosításáról a törvény 27. § (1)–(2) bekezdése a következőket mondja ki:
,,(1) Amennyiben a vadászterületnek minősülő föld tulajdonosa, illetőleg a vadászatra jogosult a vadászati jog gyakorlási vagy hasznosítási kötelezettségének a vadászati hatóság felszólítását követően sem tesz eleget, a vadállomány védelme, a vadkárok megelőzése érdekében a vadászati hatóság határozattal az érintett tulajdonos költségére:
a) megállapíthatja a vadászterület határát,
b) elrendelheti, hogy a vadászterületnek minősülő föld tulajdonosa – társult vadászati jog esetén annak tulajdonosai – a vadászati jog haszonbérbe adásáról a vadászati hatóság által nyilvánosan meghirdetett pályázat alapján kiválasztott haszonbérlővel a vadászati hatóság által megállapított határidőig kössön szerződést, mely határidő elmulasztása esetén a haszonbérleti szerződést a vadászati hatóság képviselője az érintett tulajdonosok törvényes képviselőjeként köti meg,
c) megállapíthatja a vadászterület vadgazdálkodási üzemtervét,
d) megállapíthatja a vadászterület éves vadgazdálkodási tervét,
e) gondoskodhat az időszerű vadgazdálkodási, illetőleg vadvédelmi munkálatok elvégzéséről,
f) hatósági vadászatot rendelhet el
[az a)–f) pontokban foglaltak a továbbiakban együtt: a vadászati jog kényszerhasznosítása].
(2) Ha az (1) bekezdés a)–e) pontjai szerinti kérdésekben a vadgazdálkodási üzemterv érvényességének lejáratát megelőző hatvanadik napig az érintett tulajdonosok érvényes határozatot nem hoznak, a vadászati hatóság bármelyik tulajdonos kérelmére elrendelheti a vadászati jog kényszerhasznosítását. A vadászati hatóság a vadászati jog kényszerhasznosításáról szóló határozatát tizenöt napon belül hozza meg.''
A Vtv. 75. § (1) bekezdése a vadkárért való felelősségről rendelkezik:
,,A jogosult az e törvényben foglaltak alapján köteles megtéríteni a károsultnak a gímszarvas, a dámszarvas, az őz, a vaddisznó, valamint a muflon által a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban, továbbá az őz, a mezei nyúl és fácán által a szőlőben, a gyümölcsösben, a szántóföldön, az erdősítésben, valamint a csemetekertben okozott kár öt százalékot meghaladó részét (a továbbiakban együtt: vadkár).''
A 79. § a károk megelőzése érdekében teendő intézkedésekről és jogosultságokról szól:
,,(1) A föld használója a vadkárok, valamint a vadban okozott károk megelőzése érdekében:
a) köteles a vadkár elhárításában, illetőleg csökkentésében közreműködni;
b) köteles a károsodás vagy a károkozás közvetlen veszélye esetén a vadászatra jogosultat értesíteni;
c) köteles a vadállomány kíméletéről megfelelő eljárások alkalmazásával gondoskodni;
d) jogosult a vadállomány túlszaporodása miatt a vadászati hatóságnál állományszabályozó vadászat elrendelését kezdeményezni.
(2) A föld használóját az (1) bekezdésben előírt kötelezettségek teljesítésével összefüggésben a rendes gazdálkodás körét meghaladó közreműködésért ellenszolgáltatás illeti meg. Amennyiben a föld használója e törvény szerinti, rendes gazdálkodás körébe tartozó közreműködési kötelezettségének nem tesz eleget, vagy alapos ok nélkül nem járul hozzá ahhoz, hogy a jogosult a vadkárok elhárításához szükséges létesítményeket, berendezéseket felállítsa, az ebből eredő vadkárt a föld használójának a terhére kell figyelembe venni.
(3) Az (1)–(2) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell a halgazdálkodási tevékenységet folytatókra is.''
A Vtv. 89. §-a a hatósági feladatokat gyakorló személyek eljárását szabályozza, köztük az (1) bekezdés kifogásolt a) és c) pontja úgy rendelkezik, hogy: ,,A vadászati hatósági feladatokat ellátó személy, valamint a vadászati hatóság alkalmazásában álló vadászati felügyelő, feladatainak ellátása során jogosult:
a) külön térítés fizetése nélkül magánúton közlekedni, a vadászterületet bejárni, ott helyszíni szemlét, vizsgálatot tartani;'' illetőleg
,,c) a vadászterületen megfigyelést végezni;''
2. Az idézett törvényi rendelkezések alkotmányosságát több indítványozó vitatja.
2.1. Az indítványozók egyike a Vtv. 3. § (1) bekezdését kirekesztőnek, az Alkotmány hátrányos megkülönböztetést tiltó 70/A. §-át sértő rendelkezésének tartja, mert a vadászati jogot csak ,,a polgárok szűkebb körére terjeszti ki'', a gyakorlatban kimarad abból ,,a városban és vidéken élő, de földtulajdonnal nem rendelkezők köre''. Ellentmondást is lát abban, hogy míg a Vtv. 9. § (1) bekezdése szerint ,,értelemszerűen a magyar állam minden polgára... állampolgári jogon a vad tulajdonosa'', addig a 3. § (1) bekezdése a vadászati jogot a ,,földtulajdonhoz köti''. Az indítványozó szerint ,,a törvény kasztosító is, mert a földtulajdonosok között megkülönböztetést alkalmaz'', ugyanis a 14. § (3)–(4) bekezdése alapján a ,,kis (30 hektár alatti) birtokosok... jogaikat ... önhibájukon kívül... csak képviseleten keresztül gyakorolják''.
2.2. Két indítványozó szerint az Alkotmánynak a tulajdonhoz való jogot garantáló 13. § (1) bekezdését sértő szabályt tartalmaz a Vtv. 20. § (4) bekezdése és 27. § (1)–(2) bekezdése, mert ,,a hatóság olyan egyezség megkötésére is kényszerítheti a tulajdonosokat, amely szerződési akaratukkal, érdekeikkel ellentétes'', illetőleg ,,kényszerhasznosítás esetén a tulajdonhoz való jog... jelentősen sérül''.
2.3. Egyik indítványozó a törvény 75. § (1) bekezdését az ,,egyszerű, tudatlan emberek'' képviseletében azért kifogásolja, mert ,,mi kötelesek vagyunk ingyen etetni a vadakat a kár 5%-áig. Kötelesek vagyunk ... területünkön vadakat nevelni. A saját megtermelt terményünk után mások által megállapított összeggel beérni.'' E szabályozás – véli az indítványozó – sérti az Alkotmány 8. §-át, mely szerint az ember alapvető jogainak védelme az állam elsőrendű kötelessége, sérti továbbá a 9. § (1) bekezdését, amely úgy rendelkezik, hogy a köztulajdon és a magántulajdon egyenlő védelemben részesül. Ellentétes a Vtv. ezen rendelkezése a Polgári Törvénykönyv 98. és 99. §-ával is, mert – felfogása szerint – nem biztosítja a tulajdonos birtokvédelmét, s gátolja őt tulajdona használatában és haszonszedésében is.
2.4. Egy másik indítványozó a Vtv. 79. §-át hasonló indokkal tartja alkotmánysértőnek. Ugyanis ,,a tulajdonosi jog tartalmát, nevezetesen a használati jogot korlátozza azáltal, hogy a tulajdonos (használó) számára a Polgári Törvénykönyv szabályait meghaladó olyan speciális kötelezettségeket állapít meg, amelyek teljesítésére még ellenszolgáltatás fejében sem kötelezhető''. E szabályozás ellentétes az Alkotmány 13. § (1) bekezdésével, mely a tulajdonhoz való jogot biztosítja, továbbá az Alkotmány 8. § (1)–(2) bekezdésével is, mely szerint a tulajdonjognak, mint alapvető jognak a lényeges tartalmát még törvény sem korlátozhatja.
2.5. A Vtv. 89. § (1) bekezdésének a) és c) pontját az indítványt tevők egyike az Alkotmány 54. § (1) bekezdése által az emberi méltósághoz és az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelméről szóló Római Egyezmény 8. és 13. cikkében megfogalmazott magánszféra tiszteletben tartásához való jog biztosításával is ellentétesnek látja. Így fogalmaz: ,,a vadászok által kijelölt személynek joga van a területemen vizsgálódni, kötelezni arra, hogy a vadaknak biztosítsam a nyugalmukat... Ez durva megsértése jogaimnak.'' Márpedig – folytatja érveit az indítványozó –, akinek az Alkotmányban és az Egyezményben ,,meghatározott jogait és szabadságjogait megsértették, joga van ahhoz, hogy a jogsérelem hatékony orvoslását kérje az esetben is, ha e jogokat hivatalos minőségben járó személyek sértették meg''.
3. A Vtv. 27. § (1) bekezdése b) pontjának alkotmányellenességére vonatkozó indítványok megalapozottak.
A Vtv. 27. §-ának (1) bekezdése az a)–f) pontig felsorolja azokat az intézkedéseket, melyeket a vadászati hatóság akkor tehet meg, ha a vadászterületnek minősülő föld tulajdonosa, illetőleg a vadászatra jogosult a vadászati jog gyakorlási vagy hasznosítási kötelezettségének a vadászati hatóság felszólítása ellenére sem tesz eleget. Ezek az intézkedések részben vagylagosan, részben együttesen is alkalmazhatók. Az intézkedések különböző mértékben avatkoznak be az érintett természetes és jogi személyek jogaiba; más osztályozás szerint pedig van közöttük egy alkalomra szóló (hatósági vadászat elrendelése), meghatározott időszakra szóló (gondoskodás az időszerű vadgazdálkodási, illetőleg vadvédelmi munkálatok elvégzéséről), illetőleg huzamos időre szóló (a haszonbérleti szerződésnek a vadászati hatóság – mint az érintett tulajdonosok törvényes képviselője – által történő megkötése az általa kiválasztott haszonbérlővel).
Külön-külön a felsorolásban szereplő egyetlen hatósági jogkör sem alkotmányellenes. Alkotmányellenes azonban az a szabályozási mód, hogy a törvény, a Vtv. 27. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott, az érintett tulajdonosok jogaiba való legsúlyosabb beavatkozást lehetővé tevő kényszerhasznosítási módot nem bástyázza körül hatékony alkotmányossági garanciákkal.
Az Alkotmánybíróság nyomatékosan rámutat: amikor a vadászati hatóság a vadászati jog kényszerhasznosítása tárgyában intézkedik, hivatalból figyelembe kell vennie és a lehetőséghez képest egymással összhangban kell hoznia
– az államnak, mint a vad tulajdonosának,
– a szakszerű vadgazdálkodásnak, továbbá
– a föld tulajdonosának, illetőleg a vadászatra jogosultnak
a jogos érdekeit. Ez okból a kényszerhasznosítás keretében azt az intézkedési módot kell választania, amely egyfelől az adott helyzetben kellő hatékonysággal érvényre juttatja a Vtv.-ben meghatározott célokat, másfelől a lehetőséghez képest minél kisebb jogkorlátozással jár.
A Vtv. 27. § (1) bekezdés b) pontjának második fordulatában meghatározott intézkedés elvonja az érintett ingatlantulajdonosok rendelkezési jogát, mivel ex lege törvényes képviseleti jogot biztosít a vadászati hatóság számára, amelynek képviselője az ingatlantulajdonosok helyett jogosult megkötni a haszonbérleti szerződést a vadászati hatóság által kiválasztott haszonbérlővel és a vadászati hatóság által megállapított időig. Kivételesen alkalmazott végső eszközként még a rendelkezési jog elvonása is lehet alkotmányossági szempontból elfogadható, de kizárólag akkor, ha azt a törvényalkotó megfelelő garanciákkal veszi körül. Ezt a Vtv. megalkotása során az Országgyűlés elmulasztotta: sem a szerződés maximális időtartamát nem rögzítette, sem azt nem mondotta ki: az a vadászati hatóság, amelynek képviselője – törvényes képviselőként – a haszonbérleti szerződést megkötötte, az általa kiválasztott haszonbérlő ügyében nem gyakorolhat hatósági jogkört, azaz pl. a vadgazdálkodási üzemterv jóváhagyására ilyen esetben más vadászati hatóságot kell kijelölni. (Az Áe. 19. §-a erre az esetre szóló kizárási okot nem állapított meg.) A törvény szövegéből még az sem tűnik ki egyértelműen, hogy a vadászati hatóság törvényes képviseleti joga kizárólag a haszonbérleti szerződés megkötésére szorítkozik, de ezt követően a rendelkezési jog visszaszáll a tulajdonosokra, akik ekként saját jogkörükben eljárva jogosultak pl. a szerződés felmondására, illetőleg módosításának kezdeményezésére.
A kifejtettek miatt az Alkotmánybíróság a Vtv. 27. § (1) bekezdésének b) pontját 1998. december 31-i hatállyal megsemmisítette, lehetővé téve ezáltal, hogy az említett határidőig a törvényalkotó az alkotmányos követelményeknek megfelelő rendelkezést állítson a megsemmisített bekezdés helyébe.
Az Alkotmánybíróság rámutat: noha a megsemmisítés közvetlenül csak a Vtv. 27. § (1) bekezdésének b) pontját érinti, az e pontban meghatározott hatósági intézkedés egyfelől része az a)–f) pontig terjedő intézkedéssorozatnak, másfelől szoros tárgyi összefüggés van az (1) bekezdés és 27. § többi bekezdése között. Amennyiben tehát az Alkotmánybíróság határozata nyomán törvénymódosításra kerül sor, a felülvizsgálatot indokolt a 27. § egészére kiterjeszteni. Ez már csak amiatt sem mellőzhető, mert a 39/1997. (VII. 1.) AB határozat egyebek között a következőket mondotta ki: ,,A közigazgatási határozatok törvényessége bírósági ellenőrzésének szabályozásánál alkotmányos követelmény, hogy a bíróság a perbe vitt jogokat és kötelezettségeket az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek megfelelően érdemben elbírálhassa. A közigazgatási döntési jogkört meghatározó szabálynak megfelelő szempontot vagy mércét kell tartalmaznia, amely alapján a döntés jogszerűségét a bíróság felülvizsgálhatja.'' (ABK 1997. június–július, 264.) Ez az alkotmányos követelmény tehát értelemszerűen irányadó a Vtv. 27. §-ának (1) bekezdésében meghatározott mérlegelési jogkör törvényi szabályozására is.
4. A Vtv. egyéb rendelkezéseit támadó indítványok megalapozatlanok.
4.1. A vadászati jog számos – a törvény száz §-ában részletezett – kötelezettség és jogosultság összessége. Magában foglalja a vad védelmével, elejtésével, elfogásával, tetemének elsajátításával, a hullatott agancsnak és a szárnyas vad tojásának gyűjtésével, a vadgazdálkodással, továbbá a vad élőhelyének védelmével kapcsolatos szabályokat, kiegészítve a vadászati igazgatással összefüggő feladatok és hatáskörök meghatározásával is. A törvényhozó szabadon mérlegelheti, hogy a vadászati jogot a földtulajdonhoz kösse, vagy úgy határozzon, hogy az elvben az államot illesse. A választott megoldás nem sérti az Alkotmány 70/A. §-ában meghatározott emberi, illetve állampolgári jogokat, hiszen a földtulajdonosok között nem tesz semmiféle hátrányos megkülönböztetést faj, szín, nyelv, vallás, vélemény, származás, vagyoni vagy egyéb helyzet szerint. Az, hogy van-e valakinek adott időszakban vadászterületnek minősülő földtulajdona, vagy nincs, ténykérdés, így alkotmányossági megítélés tárgya sem lehet. Egyébként a törvény 16. §-a alapján a vadászati jogot földtulajdonnal nem rendelkező szervezetek is haszonbérbe vehetnek, s a 60–65. § rendelkezései szerint a vadászjegy és a vadászati engedély megszerzésének sem feltétele, hogy az igénylőnek földtulajdona legyen.
A Vtv. a vadászati jogot mint vagyoni értékű jogot ugyan a földtulajdonjog elválaszthatatlan részének tekinti, ebből a szabályozásból azonban egyáltalán nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a vad tulajdonjogának is a földtulajdonhoz kellene igazodnia. Mint ahogy azt sem lehet ellentmondásnak tekinteni, hogy ha a vad – elejtése, elfogása előtt – törvényi rendelkezés alapján az állam tulajdonát képezi, a vadászati jog viszont a vadászterület tulajdonosát illeti meg. Más jogi kategóriát jelent a be nem fogott, szabadon járó vagy szálló vadra vonatkozó tulajdonjog, mint a vad védelmére, elejtésére, egyéb tételes jogosultságokra és kötelezettségekre kiterjedő vadászati jog. A törvény 3. és 9. §-ának támadott rendelkezései között sem ellentmondás, sem alkotmánysértő szabályozás nem fedezhető fel.
A vadászterület nagyságát – szabad mérlegelés alapján, de a törvény 8. §-ában részletesen meghatározott feltételek függvényében – a jogalkotó 3000 hektár körüli kiterjedésben határozta meg. Ritka kivételnek számít, ha a vadászterület és a vadászati jog tulajdonjoga kizárólag egy személyt illet meg. A tipikus eset nyilvánvalóan az, amikor a kb. 3000 hektár kiterjedésű vadászterület több személy tulajdonában van. Őket természetszerűleg a vadászati jog is közösen illeti meg. (Ez utóbbit a törvény társult vadászati jognak nevezi.) Közös tulajdon esetén a tulajdonosok egymás közötti jogviszonyait – ha azok a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseitől sajátosságuk miatt eltérőek – törvényileg szabályozni kell. A Vtv. 12. §-ában alkalmazott szabályozás a tulajdonosok között nem differenciál, hiszen határozatot csak az összes földterület tulajdonosának a tulajdoni hányada arányában számított szótöbbsége alapján hozhatnak. A 30 hektárt el nem érő földtulajdonosok sincsenek kizárva a társult vadászati joggal való rendelkezésből. A 14. § csak arra az esetre ad a jegyző részére jognyilatkozati felhatalmazást, ha a 30 hektár alatti tulajdonosok a határozathozatal törvényes időpontjáig ,,közös képviseletükről másként nem gondoskodnak''. Még az ilyen mulasztás sem jogvesztő, mert megfelelő indokkal a társult vadászati jog esetén a 12. § szerinti kérdésekben hozott határozatot a kisebbségben maradt tulajdonosokon kívül a határozathozatalban részt nem vett földtulajdonosok a bíróság előtt is megtámadhatják. Kirekesztő – az indítványozó szóhasználata szerint: kasztosító – megkülönböztetést tehát a törvény 14. §-a nem tartalmaz.
4.2. A Vtv. 19. § (1) bekezdése szerint a ,,vadászterület határát a kialakítandó vadászterület tulajdonosának – társult vadászati jog esetén a kialakítandó vadászterület tulajdonosai képviselőjének – kérelmére a ... hatóság határozatban állapítja meg''. A Vtv. kifogásolt 20. § (4) bekezdésének és 27. §-ának (1)–(2) bekezdésének előírásai csupán kiegészítő rendelkezéseket tartalmaznak arra az esetre, ha a tulajdonosok kérelme nem felel meg a törvényi követelményeknek, illetőleg a tulajdonosok a törvényes határidőig egyáltalán nem kötnek a vadászati joguk hasznosítására vonatkozó egyezséget. Kiegészítő szabályok alkotása nélkül az érintett tulajdonosok gyakorlatilag a törvény – adott vadászterületen való – érvényesülését tudnák megakadályozni. Már pedig – nem pusztán amiatt, mert a vad az állam tulajdonában van – nyomatékos népgazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy az ország egész területén és azon belül minden vadászterületen a törvény rendelkezéseinek megfelelő, szakszerű vadgazdálkodás folyjék. A vadászat ugyanis nem pusztán a szabadidő eltöltésének egyik módja, hanem a vadászturizmus, a vendégvadászat és a bérvadászat révén az ország számára jelentős bevételi forrás is. Ugyanakkor abból eredően, hogy a vad nem helyhezkötött, hanem vándorol, valamely vadászterületen a vadgazdálkodás elhanyagolása nem csupán a szóban forgó vadászterületet teszi csökkent értékűvé, hanem jelentős mértékben kihat a szomszédos vadászterületek vadállományára is. A túlszaporodott ragadozók ugyanis a szomszédos vadászterületek vadállományát is megdézsmálják, de a vadállomány genetikai elkorcsosulása is hátrányosan érinti az egész régió vadállományát. Éppen emiatt a törvény rendelkezéseinek megtartását nem lehet kizárólag az önkéntes jogkövetésre bízni, hanem arra az esetre, ha az önkéntes jogkövetés nem következik be, a közigazgatás számára – még a magánjogi viszonyokba való hatósági beavatkozás árán is – meg kell adni a szükséges jogi eszközöket a törvény érvényre juttatásához.
A tulajdonhoz való jognak az Alkotmány 13. § (1) bekezdése szerinti garantálása nem értelmezhető a tulajdonnal való korlátlan rendelkezés lehetőségeként. Annak csak a lényeges tartalma nem korlátozható az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint. A Vtv. kifogásolt rendelkezései nem pusztán az állam tulajdonában lévő vad törvényi védelme miatt szükségesek és indokoltak, hanem ezen túlmenően azt a közérdekű célt is szolgálják, hogy az ország vadállománya a természeti adottságokkal arányban álló mennyiségű és színvonalú vadászat legyen, s a vadászat minél több hasznot hajtson a nemzetgazdaság számára, nem sértik tehát az Alkotmány 8. és 13. §-ának előírásait.
4.3. Félreérti az indítványozó a Vtv. 75. § (1) bekezdésének rendelkezését. A törvény semmilyen mértékben nem kötelezi a földtulajdonosokat a vadak ,,etetésére'' vagy ,,nevelésére''. A kifogásolt szabály arról rendelkezik, hogy ha vadkár keletkezik, azt a vadászatra jogosult személy vagy közösség 95%-ban köteles a károsultnak megtéríteni. Ez a szabályozás nincs közvetlen összefüggésben az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait elismerő és védő, illetve a köz- és a magántulajdon egyenjogúságát deklaráló alkotmányi előírásokkal, sem a Polgári Törvénykönyv birtokvédelmi rendelkezéseivel, így nincs is ellentétben azokkal. A vad természetes élőhelye az a mező-, illetve erdőgazdálkodási tevékenységgel hasznosított terület, amelyen adott esetben kárt is okoz. Ilyen körülmények között elvárható a föld használójától is, hogy bizonyos mértékig tűrje a biológiai életközösség részét alkotó vadállomány saját gazdálkodási területén való fennmaradását. Ez ugyanis az egyes mező-, illetve erdőgazdálkodási tevékenységek természetes velejárója, attól nem választható el. A tűrési kötelezettség pedig együtt kell hogy járjon egy méltányos keretek között tartott kárviseléssel is, és ezáltal érdekeltté válik vadkármegelőzési kötelezettségének teljesítésében.
4.4. A Vtv. 79. §-a a vad- és a vadban okozott károk elhárításában és enyhítésében való közreműködésre kötelezi az ilyenben érintett föld használóit. E rendelkezés ugyan bizonyos mértékig korlátozza a tulajdonosi – áttételesen használói – jogosítványokat, de nem az Alkotmány 8. §-át vagy 13. §-át sértő tartalommal. A korlátozás olyan mértékű, mely – a 3.2. pontban kifejtett érvek alapján – alkotmányosan megengedett.
4.5. A Vtv. 89. § (1) bekezdése meghatározza a hatóság képviseletét ellátó személyek azon eljárási és anyagi jogi jogosítványait, amelyek a törvény gyakorlati hatályosulásának biztosításához elengedhetetlenek. Konkretizálják az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit, a vadászati hatósági jogkört gyakorló személy konkrét intézkedési és egyéb jogait. E szabályok nemcsak a földtulajdonosok lehetséges sérelmére, legalább ugyanolyan mértékben védelmükre szolgálnak. Ha egy hatósági személy az eljárási szabályokat megsérti és ezáltal a jogosultaknak kárt okoz, a jogellenes tevékenységéért az alkalmazottakra vonatkozó szabályok szerint felel; a károsultnak pedig joga van ahhoz, hogy ,,a jogsérelem hatékony orvoslását kérje''. Az eljárási szabályok nem ellentétesek sem az emberi méltóságot deklaráló, sem az emberi szabadságjogokat tartalmazó alkotmányi, illetve nemzetközi egyezményi előírásokkal.
4.6. Az Alkotmánybíróság a támadott törvényi rendelkezések többsége alkotmányellenességét nem állapította meg, ezért a Vtv. 3. § (1) bekezdése, 9. § (1) bekezdése, 14. § (3)–(4) bekezdése, 20. § (4) bekezdése, 27. § (1)–(2) bekezdése – az (1) bekezdés b) pontja kivételével –, továbbá a 75. § (1) bekezdése, 79. §-a, valamint 89. § (1) bekezdés a) és c) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítése iránt előterjesztett indítványokat elutasította.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró előadó
alkotmánybíró előadó
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 1302/B/1996/3.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás