BK BH 1997/67
BK BH 1997/67
1997.02.01.
I. Ha az eljárás adatai arra engednek következtetni, hogy a terhelt kóros elmeállapotú, a bűntetti eljárás szabályai szerint kell eljárni [Be. 89. § (2) bek., 90. § (3) bek. a) pont, 250. § II/a. pont].
II. Az ellentétes szakértői vélemények esetén az ellentmondást a szakértők tárgyaláson történő meghallgatásával kell megkísérelni feloldani; az ellentétes vélemények ismertetése ezt nem pótolja [Be. 77. § (1) és (2) bek.].
A katonai tanács a rendőr főhadnagy vádlottal szemben, a folytatólagosan elkövetett parancs iránti engedetlenség vétsége miatt indított büntetőeljárást megszüntette, és őt megrovásban részesítette. A vádlott kérelmére megtartott tárgyaláson hozott határozatával e végzését hatályában fenntartotta.
E végzés ellen a vádlott és védője felmentéséért fellebbezett.
A tényállás szerint a rendőr főhadnagy vádlott a rendőrkapitányságon fővizsgálói beosztásban teljesített szolgálatot. 1994. november 17-én 9 óra 15 perc körüli időben megjelent a szolgálati helyén, bement a K. E. rendőr alezredes csoportvezető irodájába, ahol bemutatta az orvosi felmentési javaslatot, amely szerint idegkimerültségi panaszokkal 1994. november 17-én betegállományba vette 14 nap felmentési javaslattal. A rendőr alezredes utasítást adott a vádlottnak arra, hogy a nála levő ügyiratokat a páncélszekrényéből vegye ki, és azokat a bűnjelekkel együtt vigye be hozzá, mivel tartós betegállománya miatt az ügyben másnak kell intézkedni, illetőleg az ügyet intézni. A vádlott azonban az utasítás végrehajtását arra hivatkozással, hogy már betegállományban van, határozottan megtagadta. A csoportvezető felhívására a rendőr főhadnagy vádlott a rendőr őrnagy alosztályvezető irodájába ment, ahol elöljárójának ugyancsak bemutatta az orvosi felmentési javaslatot. Az alosztályvezető is utasította a vádlottat, hogy a páncélszekrényét nyissa ki, és az abban levő bűnügyi iratokat és bűnjeleket adja át a csoportvezetőjének. A vádlott ekkor közölte az alosztályvezetővel, hogy mivel betegállományban van, a páncélszekrényt nem nyitja ki, és az iratokat nem viszi fel a csoportvezetőjének. A rendőr őrnagy az utasítást megismételte, közölte, hogy ez parancs, mire a vádlott annak végrehajtását ismételten megtagadta, majd a szolgálati helyéről eltávozott. A vádlott páncélszekrényét még ugyanezen a napon elöljárói felnyitották, és abból a folyamatban levő ügy iratait kivették.
A vádlott a cselekmény elkövetésének idején beszámítási képességében nem volt korlátozott, de olyan személyiségi tulajdonságokkal rendelkezett, amelyek megkönnyítették a cselekmény elkövetését.
I. A rendelkezésre álló bűnügyi iratok alapján megállapítható, hogy az eljárás nyomozati szakaszában a vádlottat az igazságügyi ideg- és elmeorvos szakértők, valamint igazságügyi pszichológus szakértő megvizsgálta. Szakértői véleményük lényege szerint a vádlott mind a cselekménye elkövetése idején, mind a második szakértői vizsgálat alkalmával az érzelmi-indulati élet pozitív irányú eltolódásával jellemezhető betegségben, mániában szenvedett. Betegsége miatt a cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek a felismerésében és a helyes magatartás megválasztásában belátásképtelen volt.
II. Az eljárás nyomozati szakaszában a katonai ügyészség a Be. 77. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján szakértői intézményt, az Igazságügyi Orvosszakértői Intézetet rendelte ki a vádlott ismételt ideg- és elmeorvos szakértői vizsgálatának az elvégzésére. Az újabb igazságügyi ideg- és elmeorvos szakértők véleménye szerint a vádlott sem a vizsgálatkor, sem a cselekmény időpontjában nem szenvedett elmebetegségben, gyengeelméjűségben, tudatzavarban, oly fokú vagy jellegű személyiségzavarban vagy egyéb olyan kóros elmeállapotban, amely képtelenné tette vagy korlátozta volna őt abban, hogy a cselekménye következményeit felismerje, vagy hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. A pszichológiai vizsgálatok jelezték a személyiség bizonyos - nem kóros mértékű - diszharmóniáját, ami főleg csökkentett kudarctűrő képességben, a kompromisszumkötés nehézségében, érzelmileg-indulatilag feszült konfliktushelyzetekben meggondolatlan inadekvát döntésekre való hajlamban, egocentrikus érzelmi beállítódásban nyilvánul meg. Ezek a személyiségi tulajdonságok - ténykénti megállapítása esetén - megkönnyíthették a cselekmény elkövetését, de nem olyan súlyúak, hogy beszámítást kizáró vagy korlátozó körülményként lennének értékelhetők. A fenti szakértők az orvosi és egyéb adatok összevetése alapján nem látták alátámasztottnak azt a korábbi szakértői megállapítást, hogy a vádlottak kóros felhangoltságban és ennek kísérő tüneteivel jellemzett elmebetegségben (mánia) szenvedne, vagy szenvedett volna a cselekmény elkövetésekor.
Az ügyészség a nyomozás befejezését követően folytatólagosan elkövetett parancs iránti engedetlenség vétsége miatt vádindítványt nyújtott be a vádlott ellen.
Ezt követően a katonai tanács végzésével a Be. 167. §-a (2) bekezdésének c) pontja alapján, figyelemmel a Be. 170. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján, figyelemmel a Be. 170. §-a (1) bekezdésének c) pontjára, a vádlott ellen a büntetőeljárást megszüntette és őt megrovásban részesítette. A megszüntető végzés tényállásában azt rögzítette, hogy a vádlott a cselekmény elkövetésének idején beszámítási képességében nem volt korlátozott, de olyan személyiségi tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek megkönnyítették a cselekmény elkövetését.
A fentiekből kitűnik, hogy a katonai tanács az előkészítő eljárás során az ellentétes bizonyítékokat - szakértői véleményeket - értékelte, és úgy foglalt állást, hogy a vádlott nem kóros elmeállapotú.
A Be. 5. §-ának (3) bekezdése szerint a büntetőeljárásban szabadon felhasználható minden olyan bizonyítási eszköz és bizonyíték, amely a tényállás megállapítására alkalmas lehet; a hatóságok ezeket egyenként és összességükben szabadon értékelik, és ezen alapuló meggyőződésük szerint bírálják el. A Be. 10. §-ának (2) bekezdése értelmében azonban a bíróság ügydöntő határozatát csak a tárgyaláson közvetlenül megvizsgált bizonyítékokra alapíthatja. A fentiek alapján tehát kétségtelen, hogy a katonai tanács a büntetőeljárásnak ezt az alapelvét megsértette, amikor az előkészítő eljárásban a bizonyítékokat mérlegelte.
Az eljárást megszüntető végzés alapján a vádlott tárgyalás tartását kérte. A katonai tanács az eljárásba bevont szakértők közül csupán az utóbbi szakvéleményt adó igazságügyi ideg- és elmeorvos-szakértőt értékesítette, aki a tárgyaláson nem jelent meg, ezért a katonai tanács az írásban benyújtott szakértői véleményüket iratismertetéssel a tárgyalás anyagává tette. A vádlott elmeállapotát tekintve a katonai tanács rendelkezésére azonban két ellentétes tartalmú szakértői vélemény állt. A bíróság a tárgyalásra az első ízben eljárt szakértőket, illetve a később bevont szakértőket nem idézte meg, a szakértői vélemények közötti ellentmondásokat meg sem kísérelte tisztázni a Be. 77. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltakkal összhangban.
A katonai tanácsa a fentieken túlmenően további eljárási szabályt sértett akkor is, amikor az eljárást megszüntető végzését hatályban tartó végzésében az indokolási kötelezettségének sem tett eleget. Nem foglalkozott a vádlott védekezésével, nevezetesen azzal, hogy az eljárás egésze során tagadta a terhére rótt bűncselekmény elkövetését. Nem indokolta meg, hogy a vádlott védekezésével szemben miért fogadta el a tárgyaláson kihallgatott tanúk vallomásait, és ennek alapján milyen bizonyítékok alapján állapította meg a tényállást.
A Legfelsőbb Bíróság a részletezettek alapján megállapította, hogy a bíróság nem volt törvényesen megalakítva, mivel a katonai tanács a tárgyalást a vétségi eljárás szabályai szerint - ülnökök közreműködése nélkül - folytatta le, holott ezt a Be. 90. §-a (3) bekezdésének a) pontja kizárja. Erre, valamint az előzőekben ezen túlmenően írtakra figyelemmel a katonai tanács eljárást megszüntető és megrovást alkalmazó, valamint az azt hatályában fenntartó végzését a Be. 250. §-ának II/a. pontjára figyelemmel hatályon kívül helyezte; a bíróságot új eljárás lefolytatására utasította, amelyet a tárgyalási szaktól kell megismételni és azt a bűntetti eljárás szabályai szerint kell lefolytatni.
A megismételt lejárás során a katonai tanácsnak ismételten és részletesen ki kell hallgatni a vádlottat és az ügyben eddig kihallgatott tanúkat. A tárgyalásra meg kell idézni és részletesen meg kell hallgatni az ügyben eddig eljárt valamennyi igazságügyi ideg- és elmeorvos szakértőt, és kísérletet kell tenni a szakértői vélemények közötti ellentmondások feloldására. A bizonyítási eljárás lefolytatása után kell újból állást foglalni a katonai tanácsnak a tényállás, a bűnösség és az alkalmazandó joghátrány tekintetében. (Legf. Bír. Bf. V. 1070/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás