• Tartalom
Oldalmenü

1997. évi LXVIII. törvény indokolása

az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról

1997.10.01.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény (Bsz.) szerint a bírósági titkár, a fogalmazó, a bírósági tisztviselő és az ügykezelő bírósági szolgálati jogviszonyban áll. E jogviszony néhány lényeges elemét maga a Bsz. szabályozza, előmenetelükre és javadalmazásukra pedig a bírák, az ügyészek, a bírósági és az ügyészségi dolgozók előmeneteléről és javadalmazásáról szóló 1990. évi LXXXVIII. törvény megfelelő rendelkezései az irányadóak. Az említett törvényekben nem szabályozott kérdésekben a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvényt, a fizikai alkalmazottakra pedig néhány kivételtől eltekintve a Munka Törvénykönyvének (Mt.) a szabályait kell alkalmazni.
A törvény a sajátos szolgálati jogviszonyt továbbra is fenntartja, a sajátosságokat azonban valamennyi bírósági dolgozó tekintetében teljes körűen, külön törvényben állapítja meg.
Az igazságügyi szervezetben működő igazságügyi szakértői intézmények dolgozói a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) hatálya alá tartoznak annak ellenére, hogy tevékenységük a bírósági dolgozókhoz hasonlóan szorosan kötődik az igazságszolgáltatási tevékenységhez. Ezen indokolatlan különbségtétel megszüntetésével az említett dolgozók is a törvény hatálya alá tartoznak.
A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvény szerint a bíróságokkal kapcsolatos, eddig az Igazságügyi Minisztérium hatáskörébe tartozó különböző igazgatási feladatokat az Országos Igazságszolgáltatási Tanács mellett működő hivatal látja el, ezért a törvény e szerv nem bírói beosztású dolgozóinak a jogállását is a szabályozza.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
I. FEJEZET
A szolgálati jogviszonyra vonatkozó általános rendelkezések
Az 1. §-hoz
A törvény a törvény szervi és személyi hatályát – az általános indokolásban foglaltakkal összhangban – az igazságügyi szervekre és az általuk alkalmazott dolgozókra nézve határozza meg. A bírák szolgálati jogviszonyáról külön törvény rendelkezik.
A törvény az igazságügyi szolgálati viszonyt általános jelleggel szabályozza, bizonyos kérdések tekintetében azonban sajátos rendelkezések szükségtelenek, ezért a törvény más jogszabályok alkalmazhatóságára is utal.
A 2–7. §-hoz
A szolgálati viszony alanya az igazságügyi szerv és az igazságügyi alkalmazott. A törvény meghatározza az egyes munkaköri csoportokba tartozó alkalmazottak alapvető feladatait. E körben kiemelendő, hogy a fogalmazók joggyakorlatának az ideje az eddigi két évről három évre növekedik, lehetőséget adva az egyéb jogalkalmazói területeken (ügyészség, ügyvédség) megszerzendő gyakorlati tapasztalatok elsajátítására is.
A hatályos szabályozáshoz képest a törvény egyértelműen meghatározza a bírósági eljárásban fontos szerepet betöltő bírósági jegyzőkönyvvezetők és cégszerkesztők jogállását, tisztviselői kinevezésük feltételeit.
A 8. §-hoz
A szolgálati viszonyból eredő jogok és kötelezettségek gyakorlása szempontjából alapvető jelentőségű a munkáltatói jogok gyakorlójának a meghatározása. E jogkört általában az igazságügyi szerv vezetője gyakorolja, egyes munkakörök tekintetében azonban a törvény – más jogszabályokra is figyelemmel – ettől eltérően rendelkezik. A vezetői munka hatékonysága, illetve a munkavégzés folyamatossága érdekében a törvény – meghatározott körben és formai feltételek mellett – lehetővé teszi a munkáltatói jogkör átruházását is.
A 9–10. §-hoz
A szolgálati viszony keretében a jogok és kötelezettségek rendeltetésszerű gyakorlását, továbbá a jognyilatkozatokra vonatkozó legfontosabb rendelkezéseket a törvény a Mt-ben foglaltakkal összhangban, az igazságügyi sajátosságokra figyelemmel határozza meg.
II. FEJEZET
A szolgálati viszony létesítése, módosítása és megszűnése
A 11–13. §-hoz
A törvény meghatározza a szolgálati viszony létesítésének az általános feltételeit, majd az egyes munkaköri csoportba tartozó alkalmazottakra nézve további feltételeket állapít meg. A legfontosabb változás, hogy a bírói kinevezéshez szükséges – külön törvényben szabályozott – pályaalkalmassági vizsgálatot a titkári kinevezés előtt kell elvégezni. A titkári működés az ítélkezésre való felkészülés utolsó fontos szakasza, ezért feltétlenül indokolt, hogy a vizsgálatra már a titkári kinevezés előtt sor kerüljön.
A törvény a fizikai alkalmazottak kivételével – a kinevezéstől számított két éven belül – előírja a sajátos igazságügyi ismeretek megszerzésére szolgáló vizsga letételét is.
A konkrét munkakörök sokszínűségére tekintettel a törvény a képesítési követelményekkel kapcsolatos részletes szabályok kiadására az igazságügyminisztert hatalmazza fel, egyben rendkívül indokolt esetben a munkakörre előírt szakvizsga megszerzésére halasztás megadását teszi lehetővé.
A kinevezés határozatlan vagy határozott időre szól, a határozott idejű kinevezés kötelező eseteit a törvény külön meghatározza.
A 14. §-hoz
A törvény a szolgálati viszony létesítésénél nem ír elő pályázati kötelezettséget, a pályázat kiírásáról a kinevező dönt. E főszabály alól csupán a 33. § tesz a magasabb vezetői állások tekintetében kivételt.
Pályázat kiírása esetén a törvény meghatározza az annak tartalmára és elbírálására vonatkozó garanciális jellegű szabályokat.
A 15–16. §-hoz
A kinevezést a 10. § (1) bekezdésével összhangban okirati formába kell foglalni. Az okiratnak a szolgálati viszony tartalmának – a törvényben meghatározott – legfontosabb elemeit kell tartalmaznia. Az igazságügyi alkalmazott részére a kinevezési okirattal együtt kell átadni a feladatait részletesen meghatározó munkaköri leírást is.
Az igazságügyi alkalmazott eskü letételére kötelezett. A törvény meghatározza az eskü letételének a határidejét és annak szövegét, ez utóbbinál utal más jogszabályok rendelkezésének az alkalmazására.
A 17–18. §-hoz
A szolgálati viszony fennállása alatt a kinevezés tartalmának a módosítására számos okból kerülhet sor. A módosítás főszabályként közös megegyezéssel történik, a törvény egyben meghatározza azokat az eseteket, amelyek a jellegüknél fogva megállapodást nem igényelnek.
A szolgálati viszony tartalmának sajátos módosulását tartalmazza a törvény 18. §-a. Az itt felsorolt esetekben az igazságügyi alkalmazott álláshelye tőle független szervezeti okok miatt szűnik meg, ezért részére ilyenkor az igazságügyi szervezeten belül – amennyiben erre lehetőség van – megfelelő más munkakört kell felajánlani. A törvény meghatározza, azt is, hogy e munkakör mikor tekinthető megfelelőnek. A szolgálati viszony megszüntetésére a törvény későbbi rendelkezései szerint csak akkor kerülhet sor, ha ilyen munkakört nem lehetett felajánlani vagy azt az érintett nem fogadta el.
A 19–26. §-hoz
A szolgálati viszony megszűnésének egyes okait (jogcímeit) a 19. §, ezek részletes szabályait pedig a 20–26. §-ok tartalmazzák.
A szolgálati viszony a felek közös megegyezése folytán értelemszerűen megszűnik. A törvény meghatározza a megegyezés érvényességének a feltételeit, továbbá lehetőséget ad a szolgálati viszonyból származó egyéb jogok és kötelezettségek rendezésére is (20. §).
Az igazságügyi alkalmazott joga, hogy a szolgálati viszonyát egyoldalú nyilatkozatával bármikor megszüntesse. A munkavégzés folyamatosságának a biztosítása érdekében azonban a törvény 2 hónapi lemondási időt határoz meg, de a felek ennél rövidebb időben is megállapodhatnak. A lemondási idő alatt – a munkáltató eltérő rendelkezése hiányában – az igazságügyi alkalmazott a munkaköri feladatait köteles ellátni (21. §).
A szolgálati viszony felmentéssel történő megszüntetésére több okból is sor kerülhet. Ezek közül a leggyakoribb eset, ha az igazságügyi alkalmazott saját jogú nyugellátásra szerzett jogosultságot. Felmentéssel szüntethető meg a szolgálati viszony, ha az érintett a munkaköre ellátására szakmailag vagy egészségi okból alkalmatlan, amikor az álláshelyének a 18. § (1) bekezdésében meghatározott okokból való megszűnése esetén a részére felajánlott megfelelő munkakört nem fogadta el, illetve ilyen munkakört nem lehetett felajánlani.
Az Mt. szabályaival összhangban a törvény meghatározza azokat a körülményeket (keresőképtelenség, beteg gyermek ápolása stb.), amelyek fennállása alatt, továbbá a megszűnésüktől számított bizonyos határidőn belül a szolgálati viszony felmentéssel az egyéb feltételek megléte esetén sem szüntethető meg (22. §).
A törvény az általános munkajogi szabályok alapján előírja a felmentés kötelező indokolását, valamint azt, hogy a felmentés indokául megnevezett ok valódiságát és annak okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania. Azokban a munkakörökben, ahol a törvény az írásbeli értékelést kötelezően írja elő, a szakmai alkalmatlanság megállapítását ezen értékelésnek kell tartalmaznia (23. §).
A felmentési idő főszabályként 6 hónap, ez alól azonban néhány esetben indokolt kivételt tenni. A törvény 3 hónap felmentési határidőt ír elő, ha az igazságügyi alkalmazott az álláshelye megszűnésekor a részére felajánlott megfelelő új munkakört nem fogadta el, egy hónapot pedig akkor, ha a felmentése nem egészségi okból eredő alkalmatlanság miatt történt (24. §).
A törvény a különböző felmentési okokhoz igazodóan ad lehetőséget a felmentési idő alatt a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítésre. Értelemszerűen a felmentési idő teljes tartamára kell mentesíteni a munkavégzési kötelezettség alól azt az igazságügyi alkalmazottat, akinek a felmentése szakmai alkalmatlansága miatt történt (25. §).
Az igazságügyi alkalmazott szolgálati viszonya bizonyos esetekben a törvény erejénél fogva szűnik meg. Ilyen esetnek minősül, ha valamely kinevezési feltétel hiánya később következik be, vagy ezek hiányát később állapítják meg (pl. büntetlen előélet), az igazságügyi alkalmazott az esküjét a meghatározott időn belül nem tette le, összeférhetetlenségi helyzetét nem szüntette meg. A szolgálati viszonyt megszűntnek kell tekinteni, ha az igazságügyi alkalmazott jogszabálysértő magatartása egyértelműen erre irányult (26. §).
A 27–28. §-hoz
Az igazságügyi alkalmazott a szolgálati viszonyának felmentéssel történő megszűnésekor válik jogosulttá végkielégítés megállapítására. A munkajogi szabályokkal összhangban felmentés esetén sem jár végkielégítés, ha az érintett személy saját jogú nyugellátásra szerzett jogosultságot, továbbá akkor sem, ha a felmentés oka a munkakör ellátására való szakmai alkalmatlanság. A végkielégítésre való jogosultság sajátos esetét fogalmazza meg a törvény azon rendelkezése, amikor a munkáltató a szolgálati viszonyt jogellenesen szüntette meg.
A végkielégítés megállapításánál csak az igazságügyi és az ügyészi szerveknél megszakítás nélkül eltöltött idő vehető figyelembe, a végkielégítés összege pedig a köztisztviselőkre vonatkozó szabályozáshoz igazodik.
A 29. §-hoz
A törvény meghatározza a szolgálati viszony megszűnésekor szükséges teendőket, az illetmény és az egyéb járandóságok elszámolását és kiadását, a ki nem adott szabadság pénzbeli megváltását, valamint a szolgálati viszonyra vonatkozó igazolás tartalmát.
A 30. §-hoz
Ha a szolgálati jogvitában eljáró bíróság jogerős határozatában megállapítja, hogy az igazságügyi alkalmazott szolgálati viszonyát jogellenesen szüntették meg, őt – választása szerint – az eredeti munkakörében kell tovább foglalkoztatni vagy a közös megegyezéssel való megszűnés szabályait kell megfelelően alkalmazni. A törvény mindkét esetre nézve meghatározza a jogellenes megszüntetés egyéb anyagi jellegű jogkövetkezményeit.
A 31–35. §-hoz
A vezető munkakört ellátó igazságügyi alkalmazottakra nézve a szolgálati viszony létesítésével és megszűnésével kapcsolatban a törvény sajátos rendelkezéseket tartalmaz. Az általános képesítési feltételeken túl a kinevezéshez meghatározott idejű szakmai gyakorlat is szükséges. A képesítési követelmények részletes szabályait tartalmazó jogszabály (13. § (6) bekezdés), illetve a pályázat a vezetői munkakör tekintetében további feltételeket (pl. hosszabb idejű szakmai gyakorlat, életkor, sajátos szakképzettség stb.) írhat elő.
A vezetői megbízás általában határozatlan időre szól, kivéve azt az esetet, amikor a magasabb vezetői állásra kötelezően kiírt pályázat eredménytelenül zárult. A törvény meghatározza a magasabb vezetői állásnak minősülő munkaköröket.
A vezetői megbízás értelemszerűen megszűnik mindazon okok fennállása esetén, amelyek az igazságügyi szolgálati viszony megszűnését eredményezik. Ezen túlmenően a vezetői megbízatás megszűnhet közös megegyezéssel, lemondással, a vezetői megbízatás visszavonásával, illetve fegyelmi büntetésként is. A vezető megbízatás visszavonását a munkáltató köteles megindokolni.
Mindazokban az esetekben, amikor a vezetői megbízatás megszűnése nem jár együtt a szolgálati viszony megszűnésével, a volt vezető részére megfelelő új munkakört kell felajánlani, a határozott idejű vezetői megbízás lejártakor pedig legalább a korábbi munkakörével azonos szintű munkakörbe kell helyezni.
III. FEJEZET
A szolgálati viszony tartalmából eredő jogok és kötelezettségek
A 36–37. §-hoz
Az összeférhetetlenség alapvető esete, hogy az igazságügyi alkalmazott a hozzátartozójával nem kerülhet alá- vagy fölérendeltségi helyzetbe. Az igazságügyi szolgálati jogviszony sajátos jellege indokolja a konkrét munkakörrel egyébként összeegyeztethetetlen, a pártatlan működést veszélyeztető, illetve meghatározott politikai jellegű tevékenység tilalmát. Az igazságügyi alkalmazott kereső foglalkozást – a munkaidejét nem érintő szűk körű kivételektől eltekintve – csak a munkáltató előzetes engedélyével folytathat. Az igazságügyi szakértő pedig nem láthat el a szakértői feladatával összefüggő gazdasági tevékenységet.
A személyes összeférhetetlenségi helyzet alól a munkáltató kivételes esetben felmentést adhat, egyébként pedig az ilyen helyzet felszámolására adott határidő eredménytelen eltelte után az érintett személy szolgálati viszonya megszűnik.
A 38–40. §-hoz
A törvény részletesen szabályozza a munkáltatónak és az igazságügyi alkalmazottnak a szolgálati viszonyból eredő jogait és kötelezettségeit, kimondja, hogy az alkalmazott a munkahelyén kívül is köteles a munkaköréhez méltó magatartás tanúsítására. Az igazságügyi alkalmazott a munkakörére meghatározott képesítés megszerzésére kötelezhető, ha ennek felróható okból nem tesz eleget, az egyéb jogkövetkezményeken túl a felmerült költségeket is viselnie kell.
A 41. §-hoz
A vezető joga és kötelessége a vezetése alá tartozó igazságügyi alkalmazottak jogszabályszerű munkájának a megszervezése, a szükséges utasítások megadása. Az alkalmazott az utasítást csak a törvényben meghatározott esetekben (bűncselekmény vagy szabálysértés megvalósítása, jogellenes befolyásolás, mások életének, testi épségének, egészségének a veszélyeztetése) tagadhatja meg.
Az utasítást az igazságügyi alkalmazott az egyéb esetekben köteles végrehajtani, az utasítás jogellenes voltára azonban a vezető figyelmét köteles felhívni és kérheti annak írásba foglalását is. Mindezen túl az alkalmazott az utasítással kapcsolatos véleményét jogosult írásban a vezető tudomására hozni. Az utasítás végrehajtásához fűződő érdek biztosítása mellett garanciális jellegű rendelkezés, hogy az alkalmazottat a törvény szerinti jogainak a gyakorlása miatt hátrány nem érheti.
A 42–43. §-hoz
Az igazságügyi alkalmazott a kinevezési okiratában és a munkaköri leírásában foglalt feladatokat köteles elvégezni. Az igazságügyi szervek folyamatos és törvényes működése érdekében azonban a törvény kivételes jelleggel szabályozza a helyettesítés és a kirendelés intézményét is. Az alkalmazott mindkét esetben csak a képesítésének megfelelő, rá nézve aránytalan sérelemmel nem járó munkavégzésre kötelezhető. Meghatározza a helyettesítés és a kirendelés elrendelésének az egyéb formai követelményeit, valamint tartalmi korlátait. Az ilyen időszakokra járó díjazást a törvény IX. Fejezete tartalmazza.
A munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés, illetve a mentesítés eseteit a törvény az Mt. vonatkozó rendelkezéseivel összhangban állapítja meg.
A 44–47. §-hoz
A törvény a munkaidőt a munkakörök többségének a sajátosságai alapján heti keretben – 40 órában – állapítja meg, a munkáltató azonban napi 8 óra alapul vételével havi munkaidő-keretet is meghatározhat. Csökkentett munkaidőt kell megállapítani a törvényben, illetve más jogszabályban megnevezett olyan munkakörök esetén, ahol az alkalmazott a feladatait munkaideje nagyobb részében, napi rendszerességgel egészségkárosító kockázatok között végzi (44. §).
Rendkívüli esetben az alkalmazott a munkaidejét meghaladóan túlmunkára is kötelezhető, bizonyos munkakörökben pedig ügyeletet vagy készenlétet is köteles ellátni. A túlmunkát az érintett alkalmazott kérésére írásban kell elrendelni, ezen túlmenően a törvény további korlátokat határoz meg (45. §).
A munkaközi szünetre, a két munkanap közötti pihenőidőre és a heti pihenőnapokra vonatkozó szabályokat a törvény az Mt-nek megfelelően állapítja meg (46–47. §).
A 48–51. §-hoz
Az igazságügyi alkalmazott alapszabadsága a törvényben meghatározott napokból, továbbá a fizetési fokozatához igazodó számú napokból tevődik össze. A fizikai alkalmazottaknál fizetési fokozatok nincsenek, ezért e tekintetben a törvény az igazságügyi szolgálati időt alapul véve, sajátos rendelkezést tartalmaz. A vezető munkakört ellátó alkalmazottakat külön pótszabadság is megilleti (48. §).
A szabadságot a munkáltató az alkalmazott előzetes meghallgatása után, a szabadságolási tervnek megfelelően adja ki azzal, hogy a szabadság egynegyede tekintetében az alkalmazott kérését figyelembe kell venni.
A törvény meghatározza a szabadság kiadására vonatkozó eljárási szabályokat, valamint a szabadságolási tervtől eltérően kiadott, illetve a megszakított szabadságra vonatkozó jogkövetkezményeket is (49. §).
A még ki nem adott szabadság pénzbeni megváltására csak a szolgálati viszony megszűnésekor, vagy a katonai (polgári) szolgálatra történő behívás esetén kerülhet sor (50. §).
A munkáltató az igazságügyi alkalmazott kérésére – az Mt-ben meghatározott esetekben – fizetés nélküli szabadságot is engedélyezhet (51. §).
IV. FEJEZET
Az igazságügyi alkalmazott munkájának értékelése
Az 52–54. §-hoz
Az igazságügyi alkalmazott munkájának a folyamatos értékelése a munkáltató egyik alapvető feladata. Az ügykezelők és a fizikai alkalmazottak kivételével az értékelést a törvényben meghatározott eljárási rendben és az 1. számú mellékletben foglalt szempontok alapján írásban is el kell végezni.
A törvény rögzíti az írásbeli értékelések elvégzésének az időpontjait, a hosszabb igazságügyi szolgálati idővel rendelkezők esetén pedig lehetőséget ad az ettől való eltérésre. Miután az értékelés az alkalmazott előmenetele, szakmai megítélése szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bír, annak valótlan tartalma vagy a személyiségi jogait sértő megállapítása ellen a törvény bírói utat biztosít.
V. FEJEZET
Az igazságügyi alkalmazott fegyelmi felelőssége
Az 55–56. §-hoz
A szolgálati viszonyból eredő kötelezettségek vétkes megszegése esetén az igazságügyi alkalmazottat fegyelmi felelősség terheli. A fegyelmi eljárást a munkáltató indokolt írásbeli határozatával rendeli el, a törvény azonban az elrendelés időbeli korlátait is meghatározza.
A fegyelmi eljárás elrendelése mellőzhető, ha a vétkesség enyhébb fokú, és a magatartás nem, vagy csak csekély mértékben járt hátrányos jogkövetkezményekkel. Az ilyen esetben alkalmazott figyelmeztetés ellen – sajátos jogorvoslatként – az igazságügyi alkalmazott kérheti a fegyelmi eljárás kötelező jellegű elrendelését.
Az 57–59. §-hoz
A fegyelmi eljárást az elrendelésétől számított 60 napon belül az ügy érdemében hozott határozattal (69. §) kell befejezni. A tényállás megállapításával kapcsolatos egyes körülmények az eljárás felfüggesztését indokolhatják, ezért a törvény ezen körülményeket meghatározza, rendelkezik a felfüggesztés időtartamáról és kimondja, hogy ez az idő a fegyelmi eljárás lefolytatására nyitva álló időbe nem számít be.
A fegyelmi eljárás alá vont alkalmazottnak a munkahelyén való jelenléte a tényállás megállapítását gátolhatja, továbbá azt adott esetben a fegyelemsértés jellege sem indokolja. A munkakörből történő felfüggesztés legfeljebb a fegyelmi határozat jogerőre emelkedéséig tarthat, hivatalvesztés és az ezzel azonos hatályú fegyelmi büntetés kiszabásakor azonban a felfüggesztés kötelező. A törvény meghatározza ezen időtartamra szólóan az illetmény visszatartásának lehetséges és kogens szabályait, rendelkezik arról is, hogy a visszatartott illetményt a határozat jogerőre emelkedése után – a legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabásának a kivételével – ki kell fizetni.
A 60. §-hoz
Az igazságügyi alkalmazottat a fegyelmi eljárás során garanciális jellegű jogként illeti meg a jogi képviselő igénybevétele. Képviselőként – az alkalmazott kérésére – az érdekképviseleti szerv is eljárhat.
A 61–64. §-hoz
A fegyelmi eljárás elrendelése után a munkáltató által kijelölt vizsgálóbiztos vizsgálatot folytat le. Csekély tárgyi súlyú, egyszerű ténybeli megítélésű ügyekben, ha a fegyelmi eljárás alá vont alkalmazott a felelősségét elismeri, a vizsgálatot közvetlenül a munkáltató is végezheti (61. §).
A vizsgálat célja a tényállás megállapítása, amelynek során fel kell deríteni az enyhítő és a súlyosító körülményeket. A fegyelmi eljárás alá vontat meg kell hallgatni, ennek akadálya esetén lehetőséget kell adni, hogy védekezését írásban terjeszthesse elő. A törvény meghatározza a vizsgálat törvényi szintű rendezést igénylő eljárási szabályait, köztük az ügy irataiba való betekintésre, a vizsgálat befejezésekor az iratismertetésre és a további bizonyítás felvételére vonatkozó szabályokat (62–64. §).
A 65–68. §-hoz
A vizsgáló a fegyelmi ügy iratait az iratismertetést követően a munkáltatónak adja át, aki intézkedik a fegyelmi tanács összehívásáról. A fegyelmi tanács elnöke a munkáltató, másik két tagját a törvényben meghatározott szempontok alapján jelöli ki. A tanács a határozatait zárt ülésen, szótöbbséggel hozza.
A fegyelmi tanács az ügyben tárgyalást tart, ahol a vizsgálati anyag értékelése alapján további bizonyítást is foganatosíthat. A tárgyalás megtartására és az ügy érdemi elbírálására csak akkor kerülhet sor, ha a fegyelmi eljárás alá vont alkalmazott vagy a képviselője a megfelelő időben megküldött értesítés ellenére nem jelent meg.
A 69–71. §-hoz
Ha a tényállás a fegyelmi felelősség megállapítására alkalmas, a fegyelmi tanács fegyelmi büntetést szab ki, vagy figyelmeztetést alkalmaz mindazon esetekben, amikor a törvény a fegyelmi eljárás elrendelésének a mellőzését teszi lehetővé. A fegyelmi eljárást határozattal meg kell szüntetni, ha az elrendelésére sem kerülhetett volna sor, a fegyelmi vétség elkövetése nem bizonyított, vagy ha a fegyelmi eljárás alá vont szolgálati viszonya időközben megszűnt (69. §).
A fegyelmi büntetések a megrovástól, a javadalmazást érintő szankciókon át a vezetői megbízatás visszavonásáig, a legsúlyosabb esetekben pedig a szolgálati viszony megszüntetéséig terjednek, lehetőséget adva a fegyelemsértés súlyához igazodó büntetés kiszabására.
A törvény kivételes esetben lehetővé teszi egyes fegyelmi büntetések végrehajtásának a felfüggesztését, meghatározva a próbaidő eredményes, illetve eredménytelen voltának a jogkövetkezményeit (70. §).
Az ügy érdemében hozott határozatnak – miután az a szolgálati viszonyt alapvetően érinti – meg kell felelnie a törvényben előírt formai és tartalmi követelményeknek (71. §).
A 72. §-hoz
A törvény a fegyelmi büntetéshez fűződő joghátrányokat és ezek idejét a fegyelmi büntetések súlyához igazodóan határozza meg. A végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett fegyelmi büntetéshez e joghátrányok csak a próbaidő eredménytelensége esetén fűződnek, ez esetben azonban az új fegyelmi büntetés mellett a korábbi büntetéshez fűződő hátrányokat is érvényesíteni kell.
A fegyelmi büntetésekhez fűződő joghátrányok a törvényben meghatározott határidők elteltével megszűnnek, ettől kezdve az ilyen büntetést nem lehet nyilvántartani. Az igazságügyi alkalmazottat – kiváló munkavégzése esetén – a fegyelmi büntetéshez fűződő joghátrányok alól a munkáltató a törvény szerinti idő elteltét megelőzően is mentesítheti.
A 73–76. §-hoz
A törvény megállapítja a fegyelmi határozatok kézbesítésére, a jogorvoslatra és a végrehajthatóságra, valamint a vizsgálóbiztos, a fegyelmi tanács tagjai és a jegyzőkönyvvezető kizárására vonatkozó szabályokat.
A fegyelmi felelősség jogerős megállapítása esetén a költségeket az általa indítványozott eljárási cselekményekkel, illetve a képviselő igénybevételével kapcsolatban a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi alkalmazott, egyébként pedig az igazságügyi szerv viseli.
VI. FEJEZET
A szolgálati viszonyból eredő kártérítési felelősség
Az igazságügyi alkalmazott kártérítési felelőssége
A 77–82. §-hoz
Az igazságügyi alkalmazott a szolgálati viszonyából eredő kötelezettségének vétkes megszegésével a munkáltatónak okozott kárért kártérítési felelősséggel tartozik. A vétkességet, a kár bekövetkeztét és összegét, valamint a károkozó magatartással való okozati összefüggést – kártérítési eljárás keretében – a munkáltatónak kell bizonyítania.
A kártérítési felelősség megállapítása esetén a kártérítés mértéke a vétkesség fokától függ. Szándékos károkozáskor a károkozó a teljes kárért felel, gondatlanság esetén az egyhavi illetménye ötven százalékáig, a gondatlanság súlyosabban minősülő eseteiben pedig a három havi illetménye erejéig köteles az okozott kár megtérítésére. A törvény az Mt. szabályainak megfelelően sajátos rendelkezéseket tartalmaz a visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett és az igazságügyi alkalmazott állandó őrizetében lévő vagy az általa kizárólagosan használt dolgokban bekövetkezett kár tekintetében.
A több igazságügyi alkalmazott által együttesen okozott kár esetére a törvény meghatározza az anyagi felelősség megoszlására, szándékos károkozáskor pedig az egyetemleges kötelezésre vonatkozó szabályokat.
A törvény a kár összegének a kiszámítására vonatkozó rendelkezéseket az Mt. szabályaival összhangban állapítja meg.
A kártérítési eljárást – a fegyelmi eljárás szabályainak megfelelő alkalmazásával – a munkáltató folytatja le, határozata ellen az igazságügyi alkalmazott keresettel fordulhat a bírósághoz.
Az igazságügyi szerv kártérítési felelőssége
A 83–84. §-hoz
Az igazságügyi alkalmazott vétkességen alapuló felelősségével szemben a törvény a munkáltató objektív kártérítési felelősségét állapítja meg. E felelősség alól csak akkor mentesül, ha a kár a működési körén kívül eső elháríthatatlan okból vagy a károsult elháríthatatlan magatartása miatt következett be. Értelemszerűen az alkalmazott viseli az őt ért kár azon részét, amelyet a saját vétkes magatartása idézett elő.
A munkáltatót ugyancsak az előzőekben írt felelősség terheli az alkalmazottnak a munkahelyére bevitt tárgyaiban bekövetkezett károkért, bizonyos tárgyak (dolgok) munkahelyre történő bevitelét azonban megtilthatja vagy előírhatja ezek meghatározott helyen történő elhelyezését. Amennyiben az igazságügyi alkalmazott e korlátozó szabályokat megszegi, a bekövetkezett kárért a munkáltató csak szándékos károkozása esetén felel.
A 85–89. §-hoz
A törvény részletezi a kár egyes fajtáit, az elmaradt jövedelmet, a dologi és a nem vagyoni kárt, illetve a károkozással kapcsolatban felmerült indokolt költségeket. Meghatározza a kár kiszámítására vonatkozó szabályokat, meghatározott feltételek megléte esetén lehetőséget ad kártérítési járadék, és általános kártérítés megállapítására.
Az Mt. szabályainak megfelelően a törvény károsultnak tekinti az igazságügyi alkalmazott közeli hozzátartozóját, illetve az alkalmazott halála esetén az általa eltartott hozzátartozóját is.
A 90–91. §-hoz
A kártérítési igényt az igazságügyi alkalmazott a munkáltatónál írásban jelentheti be, aki erről meghatározott időn belül döntést hoz. A döntés ellen a törvény bírói utat biztosít.
A törvény a kártérítés megállapításánál irányadó körülmények változása esetén a felek részére jogokat, illetve kötelezettségeket állapít meg.
VII. FEJEZET
A szolgálati viszonyból eredő jogvita
A 92. §-hoz
A törvény több helyen is utal arra, hogy az igazságügyi alkalmazott a munkáltató döntése ellen a bírósághoz fordulhat (értékelés, fegyelmi és kártérítési ügyek), a 92. § azonban a keresetindítás jogát a munkáltató intézkedése ellen vagy annak elmulasztása miatt általános jelleggel is biztosítja.
Jogszabályi rendelkezések alapján a munkáltató a döntését számos esetben mérlegelési jogkörben hozza meg. Az ilyen döntések ellen bírósághoz csak akkor lehet fordulni, ha a munkáltató a döntés meghozatalánál (a mérlegelésnél) irányadó jogszabályok rendelkezéseit megsértette.
VIII. FEJEZET
A személyi nyilvántartás
A 93–94. §-hoz
Az igazságügyi alkalmazottak személyi adatainak a nyilvántartására vonatkozó szabályokat a törvény a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény rendelkezéseivel összhangban állapítja meg.
A személyes adatokat a munkáltató, mint adatkezelő szerv tartja nyilván, az adatokat célhoz kötötten köteles kezelni. A törvényben meghatározott adatokon kívül más adatokat nem lehet nyilvántartani, a nyilvántartás pedig más rendszerrel csak törvény kifejezett felhatalmazása alapján kapcsolható össze.
A törvény szabályozza a nyilvántartásba betekintési joggal rendelkezők körét, az adatok helyesbítésére és a jogellenesen nyilvántartott adatok törlésére vonatkozó előírásokat.
IX. FEJEZET
Az igazságügyi alkalmazottak javadalmazása
A 95. §-hoz
A törvény meghatározza az igazságügyi alkalmazottak javadalmazásának egyes összetevőit, továbbá az 1. § (4) bekezdésével összhangban utal a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) alapján a bírósági végrehajtókat és a végrehajtásban közreműködő alkalmazottakat egyébként megillető járandóságokra.
A 96–99. §-hoz
Az illetmény az un. alapilletményből és a törvényben meghatározott feltételek megléte esetén különböző pótlékokból áll. A vezetői-, beosztási- és címpótlék alapilletmény jellegű. A hatályozás szabályozás elvi jelentőségű rendelkezését fenntartva, a törvény az igazságügyi alkalmazottak illetményalapját továbbra is a mindenkori legalacsonyabb bírói illetményhez köti, a továbbiakban pedig a pénzbeli járandóságokat ennek százalékában állapítja meg.
Az alapilletmény megállapításánál az igazságügyi alkalmazottat fizetési osztályba, majd ezen belül fizetési fokozatba kell besorolni. A fizetési osztályokat a törvény a munkakör és az ehhez kapcsolódóan előírt iskolai végzettség, a fizetési fokozatokat pedig az igazságügyi szolgálati idő alapján állapítja meg. A különböző fizetési osztályokat a törvény 3–5. számú mellékletei tartalmazzák.
A törvény a besorolás néhány sajátos esetére is szabályozást ad. E körbe tartozik, hogy a bírósági fogalmazó fizetési fokozatát a kinevezéskor nem a szolgálati ideje, hanem az egyetemi végzettséget igazoló oklevél (diploma) minősítésétől függően kell megállapítani, a nem szakirányú felsőfokú iskolai végzettséggel és a munkakörre meghatározott felsőfokú szakvizsgával együttesen rendelkező alkalmazott kivételesen eggyel magasabb fizetési osztályba sorolható, valamint az a szabály, amely szerint a fizikai alkalmazottat a fizetési osztályon belül nem fizetési fokozatba, hanem fizetési csoportba kell besorolni.
A 100. §-hoz
A fizetési fokozat megállapításának az alapjául szolgáló igazságügyi szolgálati idő tekintetében a törvény a hatályos szabályokat lényegében fenntartja, azokat csak kismértékben módosítja. Eszerint a besorolásnál a kinevezés időpontja a meghatározó, továbbra is lehetőség van azonban a kinevezés előtti egyes jogviszonyok idejének a törvény szerint meghatározott szempontok alapján történő beszámítására. A más igazságügyi, illetve ügyészségi szervnél azonos jellegű munkakörben eltöltött időt a szolgálati időbe be kell számítani.
A 101. §-hoz
Ha az igazságügyi alkalmazott magasabb fizetési osztályba tartozó munkakörre meghatározott képesítést szerez és ilyen munkakörbe osztják be, fizetési fokozatát az új fizetési osztályon belül – az indokolatlan bérfeszültségek elkerülése érdekében – legfeljebb két fokozattal csökkenteni lehet.
A 102. §-hoz
A törvény a IV. fizetési osztályon belül a fizetési fokozatnak megfelelő alapilletmény emelését teszi lehetővé azok részére, akik a középfokú iskolai végzettségük mellett nem szakirányú felsőfokú iskolai végzettséggel vagy szakirányú felsőfokú szakvizsgával rendelkeznek.
A (Ktv.) rendelkezéseivel összhangban a törvény a munkáltató részére biztosítja azt a jogot, hogy az igazságügyi alkalmazott alapilletményét – a munkavégzés színvonalára figyelemmel – 20 százalékkal megemelt vagy csökkentett összegben állapíthassa meg.
A 103. §-hoz
Az adott fizetési osztályon belül a fizetési fokozatban történő soron kívüli előresorolás lehetőségét a törvény a hatályos szabályoknak megfelelően továbbra is biztosítja, meghatározza azonban azt is, hogy két ilyen előresorolás között legalább hat évnek kell eltelnie.
A 104–109. §-hoz
A törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén az igazságügyi alkalmazott az alapilletményén felül több jogcímen is jogosult lehet pótlék megállapítására.
A vezetői munkakörökhöz kapcsolódó pótlék intézménye alapvetően a hatályos szabályozás szerint alakul, a pótlékra jogosultak köre értelemszerűen kiegészül az OIT Hivatalánál, az ISZI Hivatalánál, valamint az igazságügyi szakértői intézményeknél dolgozó vezetőkkel. A vezetői pótlék összegét a törvény 6. számú melléklete tartalmazza (104. §).
A Legfelsőbb Bíróságnak a bírósági szervezeten belüli meghatározó szerepére, továbbá az OIT Hivatalának és az ISZI Hivatalának a központi jellegű igazgatási feladataira tekintettel az e szerveknél dolgozó felsőfokú végzettségű tisztviselőket un. beosztási pótlék illeti meg (105. §).
A törvény későbbi rendelkezése (122. §) szabályozza a főtanácsosi és tanácsosi cím adományozásának a feltételeit. Az ilyen elismerésben részesült igazságügyi alkalmazott az illetményalap meghatározott százalékát kitevő pótlékra válik jogosulttá (106. §).
Az igazságügyi alkalmazott idegennyelv-tudási pótlékra akkor jogosult, ha olyan munkakört tölt be, ahol valamely idegen nyelv használata szükséges. Az ilyen munkaköröket a törvény 13. §-ának (6) bekezdése alapján az igazságügy-miniszter rendeletben határozza meg (107. §).
A törvény a Ktv-hez hasonlóan veszélyességi pótlék folyósítását írja elő az olyan munkakört ellátó igazságügyi alkalmazottak részére, akik munkaidejük nagyobb részében egészségkárosító kockázatok között tevékenykednek vagy a megfelelő védelem csak védőeszközök használatával biztosítható. A pótlékra jogosító munkaköröket az igazságügy-miniszter rendeleti úton szabályozza (108. §).
Az igazságügyi szakértők, a törvény hatálya alá tartozó bírósági végrehajtók, valamint a végrehajtási ügyintézők a munkakörük sajátosságaira figyelemmel munkaköri pótlékra jogosultak (109. §).
A 110–115. §-hoz
A törvényben szabályozott körülmények és feltételek fennállásakor (kirendelés, ügyelet és készenlét, helyettesítés, belföldi kiküldetés) a munkáltató díj fizetésére kötelezett.
Túlmunka esetén a törvény a szakértői és a tisztviselői munkakör sajátosságai miatt megfelelő szabadidőt vagy szabadidő-átalányt biztosít, az ügykezelők és a fizikai alkalmazottaknál pedig túlóra-díj fizetését írja elő.
A 116–117. §-hoz
Az igazságügyi alkalmazott minden naptári évben az egyhavi illetményével megegyező összegű külön juttatásra jogosult. A teljes összegű, illetve a csökkentett mértékű juttatás feltételeit, a juttatásból való kizárás eseteit a törvény a részletesen megállapítja.
A 118. §-hoz
Meghatározott idejű szolgálati viszony eltelte után (25, 30, 40 év) az igazságügyi alkalmazott jubileumi jutalomra szerez jogosultságot. A jutalom összege a köztisztviselőkre irányadó szabályokhoz igazodik. A törvény a jubileumi jutalomra való jogosultság szempontjából szűk körben lehetővé teszi korábbi más jogviszonyok keretében eltöltött idő beszámítását is.
A 119–120. §-hoz
Az igazságügyi alkalmazottak ruházati költségtérítését és étkezési hozzájárulását idáig az igazságügy-miniszter rendeletben szabályozta. A törvény e szabályokat törvényi szintre emeli, meghatározza e juttatások feltételeit és azok összegét.
A 121. §-hoz
A törvény felsorolja azokat a leggyakrabban előforduló támogatásokat, hozzájárulásokat és segélyeket, amelyekben az igazságügyi alkalmazott a költségvetési lehetőségektől függően részesíthető. A szolgálati érdekből történő áthelyezés esetén a költözködéssel járó indokolt költségeket az igazságügyi alkalmazott részére meg kell téríteni.
A 122. §-hoz
A törvény e §-a határozza meg a munkaköri feladatok hosszabb idejű eredményes ellátásáért vagy valamely feladat kiemelkedő színvonalú teljesítéséért adható elismeréseket.
Az illetmény megállapítására vonatkozó sajátos rendelkezések alkalmazásán túl a munkáltató az igazságügyi alkalmazottat jutalomban részesítheti, részükre meghatározott körben főtanácsosi vagy tanácsosi cím, továbbá a külön jogszabályokban megállapított állami kitüntetések, díjak és egyéb elismerések is adományozhatók.
A 123. §-hoz
A törvény a juttatások, kedvezmények és az elismerések tekintetében – az igazságügyi szerveknél folytatott egységes gyakorlat kialakítása érdekében – felhatalmazást ad az OIT, illetve az igazságügy-miniszter részére, hogy az említett kérdésekben a jogalkotási tárgykörbe nem tartozó részletes szabályokat a bíróságokra, illetve az igazságügyi szakértői intézményekre nézve megállapítsa.
X. FEJEZET
Záró rendelkezések
A 124. §-hoz
A törvény – az 1. § (5) bekezdésében foglaltak alapján – meghatározza a Mt. azon rendelkezéseit, amelyeket az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyára is alkalmazni kell. Az igazságügyi szervekhez vezényelt hivatásos szolgálati viszonyban álló személyek tekintetében a törvény rendelkezésein túl, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak a szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény rendelkezései is irányadóak.
A 125. §-hoz
A törvény meghatározza a hatályba lépés általános időpontját, a javadalmazásra vonatkozó szabályok tekintetében azonban – a költségvetési feltételek biztosítása érdekében – ettől eltérő rendelkezést tartalmaz.
A 126–133. §-hoz
Átmeneti rendelkezésként a törvény rendezi a hatályba lépés idején már joggyakorlatot teljesítő bírósági fogalmazókra, az ekkor már szolgálati viszonyban álló alkalmazottaknál a képesítési követelményekre vonatkozó eltérő szabályokat, az OIT és az OIT Hivatala létrehozásáig pedig a pályázatok kiírására nézve fogalmaz meg sajátos előírásokat. A korábbi jogszabályok az irányadóak a törvény hatálybalépése előtt kinevezett bírósági fogalmazó joggyakorlatára. Nem kell képesítést szerezniük azoknak a bírósági alkalmazottaknak, akiket korábban ez alól mentesítettek, illetve azoknak az ügykezelőknek akik a törvény hatálybalépésekor szolgálati viszonyban állnak. (126–128. §).
A bíróságok központi igazgatásával kapcsolatos hatáskörök külön törvényben meghatározott változására figyelemmel, a törvény az OIT Hivatalának a létrehozásáig igazságügyi alkalmazottnak tekinti az Igazságügyi Minisztérium e munkakört ellátó dolgozóit. E megoldás lehetőséget biztosít a 17. § (3) bekezdése szerinti áthelyezés intézményének az alkalmazására (129. §).
A törvény a már hosszabb ideje igazságügyi szolgálati viszonyban álló alkalmazottak tekintetében az írásbeli értékelést csak akkor teszi kötelezővé, ha ennek oka a vezetői munkakör ellátására adandó megbízás, alkalmatlanság felmerülése, vagy az értékelést maga az alkalmazott kéri (130. §).
Az igazságügyi alkalmazott szabadsága és változatlan munkakör esetén az illetménye a hatályos szabályozásban foglaltakhoz képest nem csökkenhet. A törvény meghatározza az új besorolások elvégzésének a határidejét, továbbá előírja azt az időpontot, ameddig az illetmények és az egyéb pénzbeli járandóságok kifizetését bankszámlára való átutalással kell megoldani (131–133. §).
A 134. §-hoz
A törvény a korábbi jogszabályok alapján főtanácsosi vagy tanácsosi címben részesült igazságügyi alkalmazottak részére lehetővé teszi a cím további viselését, azok pedig, akik a törvény szerinti adományozás feltételeinek megfelelnek, az új szabályoknak megfelelően jogosultak a pótlék folyósítására is.
A 135–136. §-hoz
A törvény meghatározott kérdések tekintetében a végrehajtási szabályok megalkotására az igazságügy-minisztert hatalmazza fel, aki e jogkörét a bíróságokra és az OIT Hivatalára vonatkozóan az OIT-tal egyetértésben gyakorolja. A törvény az igazságügyi szakértői intézmények dolgozóinak a szolgálati viszonyát is szabályozza, ezért a Kjt. végrehajtásáról szóló végrehajtási rendelet a hatályát veszti.
_