691/B/1997. AB határozat
691/B/l997. AB határozat*
1998.05.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság törvényi előírások alkotmányellenességének vizsgálata iránt előterjesztett indítvány alapján meghozta a következő
h a t á r o z a t o t :
Az Alkotmánybíróság
– a személyi jövedelemadóról szóló l995. évi CXVII. törvény 72/A. §-a,
– a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 4. § k) pontja, valamint
– a Munka Törvénykönyvéről szóló l992. évi XXII. törvény 161. §-a
alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
1. Az 1996. évben működését megkezdő egyik független szakszervezet diszkriminálónak és az érdekképviselet működőképességét gátló rendelkezésnek tartja a személyi jövedelemadóról szóló törvény 72/A. §-ában (a továbbiakban: Szja tv.), az időközben hatályát vesztett társadalombiztosításról szóló törvény 11/A. § b) pontjában, (a továbbiakban: Tbtv.), valamint a Munka Törvénykönyve 161. §-ában (a továbbiakban: Mt.) foglalt előírásokat.
Az indítványozó így érvel:
„Tagjaink – a hagyományos szakszervezetekhez képest – magas tagdíjakat fizetnek, melyet a Szja tv. vonatkozó jogszabályai alapján levonhatnak bevételükből, s így tagjaink Szja alapja, tehát adóelőlege, adója csökken. Ezzel párhuzamosan vannak olyan tagjaink a fizető tagok családjából is, akik szociálisan rászorultak. Ôket a befolyó tagdíjbevételek 80%-ának erejéig szociális segélyben részesítjük.
Úgy véljük, hogy a Szja tv. 72/A. § sérti a Magyar Köztársaság Alkotmányát, pontosabban az Alkotmány 70/A. és a 70/C. §-át, mert kifejezetten tagjaink ellen irányul, és így tagjainkat indokolatlan hátrányos megkülönböztetés éri. Ez akadályozza őket az érdekvédelmi szervezethez való csatlakozásukban, az érdekvédelmi szervezetünket pedig működésében. (A jogszabálynak ez a célja!)”
Az indítványozó a továbbiakban kifejti, hogy bár az „Alkotmány nem írja elő konkrétan az adó- vagy járulékfizetési kedvezményeket az érdekképviseleti tagdíjjal kapcsolatosan” , s noha a „módon, mértéken lehet vitatkozni, de véleményünk szerint egy dolgot biztosan nem szabad megtenni:
– az érdekképviseleti tagdíjat bármely törvény alkalmazása során a jövedelem, tehát az adó- és/vagy járulékalap részeként definiálni, mintha a tagdíjat az Alkotmány 4. §-a és a 70/C. §-a alapján nem illetné kedvezmény!”
Végül azt kifogásolja az indítványozó, hogy az Mt. „nem írja elő definitív módon a munkáltató részére a munkavállalónak az érdekképviseleti tagdíj utalásával kapcsolatos utasításainak maradéktalan, kötelező jellegű betartását... és emiatt sérti a Magyar Köztársaság Alkotmánya 70/C. pontjának (1) bekezdését”.
2. Az idézett törvényi rendelkezéseknek az indítványozó által támadott előírásai a következők:
– Szja tv:
„72/A. § (1) Az önsegélyező feladatot is vállaló társadalmi szervezet, önsegélyező egyesület (e § alkalmazásában: érdekképviselet), ha érdekképviseleti tagdíj, hozzájárulás címén bevételt szed és arról közvetlenül vagy közvetve magánszemély vagy társaság a jövedelme csökkentésére vagy költségelszámolásra jogosító igazolást, bizonylatot kapott, akkor az érdekképviseletnek 44 százalék adót kell fizetnie a magánszemély(ek)nek az adóévben adómentes jogcímen kifizetett összeg azon része után, amely meghaladja az adóévi tagdíj-, hozzájárulás-bevétel és alapítványtól, más érdekképviselettől az adóévben kapott bevétel 40 százalékának és az adóévben keletkezett bármely más bevételének együttes összegét.
(2) A kifizetőnek 44 százalék adót kell fizetnie a magánszemély(ek)nek adómentes jogcímen az adóévben kifizetett (juttatott) összeg (nem pénzbeli vagyoni érték) azon része után, amely meghaladja érdekképviselettől, más alapítványtól kapott bevétele 40 százalékának és az adóévben keletkezett bármely más bevételének együttes összegét.
(3) Az e § szerinti adót az adóévet követő év február hónapban kell a kifizetőnek az általa levont jövedelemadó befizetésének szabályai szerint megfizetnie.
(4) E § alkalmazásában nem kell figyelembe venni a munkavállalói érdekképviseleti tagdíjat akkor, ha az nem haladja meg a bér kettő százalékát. Ha meghaladja, akkor teljes egészében figyelembe kell venni.”
– Tbtv.: „11/A. §
E törvény alkalmazásánál... b) adóköteles jövedelem: ... a szakszervezeti tagdíj összege.”
A Tbtv. 1998. január 1-jétől kezdődően a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 57. § (1) bekezdése, illetőleg a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 132. § (1) bekezdése alapján hatályát vesztette.
A Tbj. 4. § k) pontja ugyanerről a jövedelemről hatályosan így rendelkezik: „E törvény alkalmazásában; ... k) Járulékalapot képező jövedelem … a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíj...”
Miután a Tbtv. támadott előírását a Tbj. tartalmilag átvette, az Alkotmánybíróság az indítványban kért alkotmányossági vizsgálatot az új törvényi rendelkezésre vonatkoztatta. Ezért a hatályos törvényi szabályozást vetette össze – a hatályát vesztett szabályozással való összefüggését sem figyelmen kívül hagyva – az Alkotmánynak indítványozó által megjelölt rendelkezéseivel.
– Mt.: „161. § (1) A munkabérből való levonásnak csak jogszabály, végrehajtható határozat vagy a munkavállaló hozzájárulása alapján van helye; ettől érvényesen eltérni nem lehet.
(4) E rendelkezések irányadók a szakszervezeti tagdíj levonására is. A munkáltató a levonásért, illetve a tagdíjnak a szakszervezet részére történő átutalásáért ellenértéket nem követelhet.”
3. Az indítvány megalapozatlan.
3.1. A Szja tv. nem tesz különbséget a rendelkezése által érintett alanyi kör szereplői között. Bármely érdekképviselet azonos jogkövetkezményekkel tehet eleget segélyezési funkcióinak. A szabályozás sem kifejezetten, sem burkoltan nem érinti hátrányosan sem az indítványozó szakszervezetet, s nem irányul tagjai ellen sem azzal a céllal, hogy indokolatlan megkülönböztetéssel sújtsa őket. A tagdíj bármekkora összege ugyanis minden érintett szervezet tagjára kiterjedően változatlanul levonható az adóalapból. S bár a törvény a tagdíj két százalékot meghaladó mértékének adómentes felhasználását csak korlátozottan engedi meg, a megszorítás minden érdekképviseletre és magánszemélyre különbségtétel nélkül egyformán vonatkozik.
A törvényhozót az adójogszabályok meghozatalánál széles körű mérlegelési jog illeti meg. Ennek gyakorlása során figyelemmel lehet az Alkotmányban nevesített jogokon kívül az Alkotmányból közvetlenül le nem vezethető célkitűzésekre is. Ilyen jogalkotói célkitűzésnek tekinthető az a szabályozási megoldás is, amely meggátolja a közteherviselésnek a jogszabály által – a módosításig – lehetővé tett, ezért „jogszerű”-nek tekintett megkerülését.
Az Alkotmánybíróság vizsgálata kiterjedt arra is, nem érinti-e hátrányosan az Szja tv. idézett rendelkezése – a tagjai segélyezésével is foglalkozó érdekvédelmi szervezetekhez képest – azt a társadalmi szervezetet, amelynek alapszabály szerinti egyetlen célja és feladata a segélyezés. Megállapítható, hogy nem. Ha ugyanis az önsegélyező egyesület nem ad ki a segélyezésre összegyűjtött pénzeszközeiből jövedelemcsökkentésre vagy költségelszámolásra jogosító igazolást vagy bizonylatot – ami egyébként törvényi megalapozója az adófizetési kötelezettségnek –, akkor a segélyezés – ugyanúgy mint az ilyen igazolás kiadásával nem élő érdekvédelmi szervezet esetében – nem vonható az Szja tv. 72/A. § (1) bekezdésének hatálya alá. Az Alkotmánybíróság megkeresésére ezt a pénzügyminiszter válaszirata így fejezte ki: „ha a szervezet nem ad ki adó-, adóalapcsökkentésre jogosító igazolást a befizetésekről, akkor az így keletkezett pénzalapból a szociálisan rászorult részére kifizetett adómentes szociális segélyeknél a szervezetnek nem kell figyelemmel lennie a 72/A. §-ban meghatározott 40 százalékos korlátozásra (gyakorlatilag a teljes pénzalap kifizethető adómentesen).”
Az érdekképviseleti tagdíj kifizetésre kerülő hányadának – meghatározott feltételek szerint minden érintettre egyenlően kiható – adókötelezettség alá vonása nem ellentétes tehát sem az Alkotmánynak az arányos közteherviselést előíró 70/I. §-ával, s nem sérti az Alkotmány 70/A. §-ában meghatározott hátrányos megkülönböztetés tilalmát sem. Az érdekképviseletek eljárására vonatkozó adózási szabályok módosulása – ha a szigorítás vagy az enyhítés minden érintett szervezetre azonos feltételek szerint terjed ki – önmagában nem ellentétes az Alkotmány 70/C. §-ával sem, hiszen semmivel sem csorbítja senkinek azt az alapvető jogát, hogy gazdasági és társadalmi érdekeinek védelme céljából másokkal együtt szervezetet alakítson, vagy ahhoz csatlakozzon.
3.2. A Tbtv. kifogásolt pontja „visszahozta” az 1996. december 31-e előtti társadalombiztosítási szabályozást; a Tbj. hatályos rendelkezése pedig „megtartotta” ezt a szabályozási megoldást. Így újból és újabb változtatás nélkül járulékfizetés alapját képező körbe tartozik – az Szja tv. szerinti bevételnek az adóelőleg számításánál figyelembe veendő részén túl – a szakszervezeti, illetőleg a jelenleg hatályos törvény szövege szerint: a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíj összege is.
Ahogyan a törvényhozó széles körű mérlegelési jogosultsággal rendelkezik az adókedvezmények megállapításában, ugyanolyan szabályozási szabadsága van a társadalombiztosítási járulékalap meghatározásában is. Nem vezethető le semmilyen alkotmányos alapelvből vagy az Alkotmány valamely tételes előírásából, hogy a törvényhozónak az adófizetéssel összefüggésben adott jogszabályi kedvezményeit a társadalombiztosítási – vagy bármely más – jogviszony tekintetében is érvényesítenie kell. Nem alkotmánysértő tehát, ha a járulékalap nem egyezik meg a személyi jövedelemadó alapjával.
A tagdíjnak a járulékalap körébe vonása nincs közvetlen összefüggésben, ezért nem sérti a szakszervezetnek és más érdekképviseletnek a munkavállalók, a szövetkezeti tagok és a vállalkozók érdekvédelmére feljogosítást nyújtó Alkotmány 4. §-át. A Tbtv. nem korlátozta, s a Tbj. sem gátolja a szakszervezetek alakítását, továbbá a szakszervezeti taggá válást, vagy attól való tartózkodás jogát, nem ellentétes ezért az Alkotmány 70/C. §-ával sem.
3.3. Az Mt. egyértelműen rögzíti, hogy egyrészt a szakszervezeti tagdíj munkabérből való levonásához a munkavállaló hozzájárulása szükséges, másrészt a levont tagdíjnak a szakszervezethez történő átutalásáért a munkáltató ellenértéket nem követelhet. Ha ezen rendelkezéseket valamely munkáltató nem tartja be, akár a munkavállaló, akár a szakszervezet jogi úton is kikényszerítheti a törvényi előírások teljesítését. Az Mt. rendelkezése nincs kapcsolatban az érdekvédelmi szervezetalakítás vagy az ahhoz való csatlakozás alapvető jogával, ezért nincs is ellentétben az Alkotmány 70/C. § (1) bekezdésében foglalt követelménnyel.
4. Az Alkotmánybíróság – a 3.1.–3.3. pontokban részletezett érvei szerint – nem állapította meg sem az Szja tv. 72/A. §-a, sem a Tbtv. már hatályát vesztett 11/A. §-ának b) pontja, de az azonos tartalommal hatályba lépő Tbj. 4. § k) pontja, sem pedig az Mt. 161. §-a alkotmányellenességét, ezért az indítványt elutasította.
Budapest, 1998. május 25.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k., Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k., Dr. Kiss László s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k., Dr. Németh János s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k., Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás