BK BH 1997/7
BK BH 1997/7
1997.01.01.
A pénzhamisítás forgalomba hozatal céljából utánzással elkövetett, ha a terhelt a bankjegykötegbe elhelyezett fénymásolási eljárással készített bankjegyhamisítványt – onnan kiemelve – ad el forintért; ilyen esetben a hamis bankjegy forgalomba hozatala olyan büntetlen utócselekmény, amelynek legfeljebb a büntetés kiszabása szempontjából van jelentősége [Btk. 304. § (1) bek. a) és c) pont, (3) bek.].
A városi bíróság ítéletével a terheltet a Btk. 304. §-a (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott és a (3) bekezdés szerint minősülő pénzhamisítás bűntette miatt 250 napi tétel pénzbüntetésre ítélte; az egynapi tétel összegét 100 forintban állapította meg.
A kétirányú fellebbezés kapcsán a megyei bíróság az 1995. június 14. napján jogerőre emelkedett ítéletével az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy a pénzbüntetés napi tételeinek az összegét 300 forintra súlyosította. A jogerős ítéleti tényállás lényege a következő.
A terhelt 1994 szeptemberében németországi tartózkodása alatt 1 db 100 márkás címletű és 1 db 50 márkás címletű hamis bankjegyet készíttetett azért, hogy a sértettnek a vele szemben fennálló tartozása ellenében forintért a hamis bankjegyeket eladja. A készíttetésre oly módon került sor, hogy a valódi bankjegyeknek az egyik oldalát színes fénymásolóval lemásoltatta.
1994. szeptember 13-án a sértettel történő találkozásakor a hamis márkákat 10 500 forint ellenében eladásra felkínálta. A sértett az ajánlatot elfogadta. Két 5000 forintos bankjegyet a terheltnek átadott, és a további 500 forintot kereste, miközben a terhelt a nála levő valódi német márka kötegből kivette az oly módon összehajtogatott 2 db hamis bankjegyet, hogy az üres oldaluk nem látszott. Azokat a sértettnek odaadta, aki az átvétel után észlelte azok hamis voltát. Így a vételárból fennmaradó 500 forintot már nem fizette ki, s ott a helyszínen követelte vissza a pénzét. Miután a terhelt a visszafizetéstől elzárkózott, a sértett feljelentést tett. Az eljárás során lefoglalták a két hamis bankjegyet, valamint azt az A/4-es formátumú papírlapot is, amelyből a fénymásolást követően a terhelt kivágta azokat.
A fenti ítéletek ellen a terhelt és a védője nyújtott be felmentés érdekében felülvizsgálati indítványt, amelyre 4000 forint összegű illetéket is leróttak. Az indítványban foglaltak szerint a cselekmény elkövetésére "alkalmatlan eszközzel" került sor. A hamisítás ugyanis azonnal felismerhető volt, ez pedig a megtévesztésnek, tévedésbe ejtésnek a lehetőségét gyakorlatilag kizárta. A terhelt ezen túlmenően egy konkrét tartozás kiegyenlítése érdekében készítette a "bankjegyeket", amelyeknek a primitív volta minden további forgalomba hozatalt egyúttal lehetetlenné tett. Mindezek alapján a védő "az alkalmatlan eszközön" való elkövetés megállapítását "és ennek megfelelően a bűncselekmény elkövetése alól" történő felmentését kérte a terheltnek.
A legfőbb ügyész a megtámadott határozatok hatályban tartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány az alábbiak miatt nem alapos.
A Btk. 304. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint, aki forgalomban levő pénzt forgalomba hozatal céljából utánoz vagy meghamisít, pénzhamisítás bűntettét követi el. Az itt szabályozott elkövetési magatartás célzatos, az utánzásnak vagy meghamisításnak forgalomba hozatal céljából kell történnie, forgalomba hozatal pedig - amelyet a fentebb írt törvényi szakasz az (1) bekezdés c) pontjában önállóan is pönalizál - egyaránt értendő a hamis pénzzel való fizetés, annak átadása, ajándékozása és minden más olyan elkövetési magatartás is, amelynek révén a pénzt más felhasználhatja.
Amikor a terhelt a valódi bankjegyekről színes fénymásolatot készíttetett, majd azokat kivágta, forgalomban levő pénzt utánzott. Ezt abból a célból tette, hogy azokat - ellenszolgáltatás fejében - a sértettnek átadja, tehát forgalomba hozza. Ezzel - a felülvizsgálati eljárásban kötelezően irányadó - tényállásbeli magatartásával pedig a Btk. 304. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti pénzhamisítás bűntettét elkövette.
A pénz hamisságának minimális feltétele az utánzat esetében is pusztán annyi, hogy az valamely ország pénzeszközének és meghatározott címletének igyekezzék feltűnni. Annak azonban, hogy a hamisítás milyen minőségű, megtévesztésre milyen fokban alkalmas, a jogi minősítés szempontjából jelentősége nincs, ez csak büntetéskiszabási tényező lehet.
A terhelt a forgalomba hozatal céljából történő utánzással a terhére rótt bűntett elkövetését befejezte. Az a további tényállásbeli magatartása, hogy a hamis pénzt a sértettnek ténylegesen át is adta - vagyis azt forgalomba is hozta - utócselekmény csupán (BH 1988/390. sz.).
Az eljárt bíróságok a terhelt cselekményének helyes minősítése mellett az ítélet indokolása ezzel kapcsolatos részében tévesen hivatkoztak ugyan a Btk. 304. §-a (1) bekezdésének c) pontjára, ugyanakkor helyesnek bizonyult a cselekménynek a Btk. 304. §-ának (3) bekezdése szerinti, nem jelentős mennyiségre elkövetett pénzhamisítás bűntetteként történő értékelése.
Miután ez utóbbi törvényhely mindkét elkövetési magatartást illetően azonos büntetési tételt határoz meg, a büntetés kiszabása pedig ennek alapulvételével történt, így az alkalmazott büntetés megfelel az anyagi jogi szabályoknak. Emiatt pedig a felülvizsgálati indítvány a Be. 284. §-ának (2) bekezdése értelmében az észlelt jogszabálysértés ellenére sem vezethetett eredményre.
A felülvizsgálati indítványban hivatkozott alkalmatlan kísérlet megállapítása - mivel a terhelt a cselekmény elkövetését a forgalomba hozatal céljából történő utánzással már befejezte - fogalmilag szóba sem jöhetett, mert a Btk. 17. §-ának (2) bekezdése kizárólag a kísérleti szakban maradt cselekményeknél alkalmazható. Ez a törvényhely ezen túlmenően felmentésre okot adó jogcímet nem is határoz meg, hanem csak a büntetés korlátlan enyhítését vagy mellőzését teszi - a bíróság megítélésétől függően - lehetővé. A terhelt felmentésére tehát a felülvizsgálati indítványban foglaltaknak megfelelően már csak ez utóbbi okból sem kerülhetne sor.
Az eljárt bíróságok a terhelttel szemben a Btk. 304. §-ának (3) bekezdésében meghatározott 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető pénzhamisítás bűntette miatt az enyhítő rendelkezés, a Btk. 87. § (2) bekezdésének e) pontja alkalmazásával pénzbüntetést szabtak ki. Ebből következőén az eljárt bíróságok határozata még a védői álláspont helytállósága esetén sem lenne sikerrel támadható a Be. 284. §-a (2) bekezdésében írtakra tekintettel.
Mindezekből következően a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta, és a megtámadott határozatokat a Be. 291. §-ának (7) bekezdése alkalmazásával hatályukban fenntartotta.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 52. §-ának (1) bekezdése értelmében a kizárólag magánvádra folyó eljárás az, amelyben a felülvizsgálati indítvány illetékköteles, feltéve, hogy a felülvizsgálati indítványt a magánvádló terjesztette elő. Ezért a Legfelsőbb Bíróság figyelmeztette az indítvány előterjesztőit arra, hogy a szükségtelenül lerótt illetéket a fenti törvény 57. §-a (2) bekezdésének a) pontja, illetve a 80. §-a (1) bekezdésének i) pontjára figyelemmel a megyei illetékkiszabási hivataltól visszakövetelhetik. (Legf. Bír. Bfv. IV. 1539/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás