PK BH 1997/73
PK BH 1997/73
1997.02.01.
A házastársak vagyonrészét a házassági életközösség megszüntetésekor meglévő közös vagyonból lehetőleg természetben kell kiadni. A vagyonmegosztás során az arányosságot nemcsak a vagyontárgyak összértéke, hanem összetétele szempontjából is vizsgálni kell és nem helyes, ha a megosztáskor az egyik fél csupán a használattal fokozatosan értéküket vesztő ingóságokat, míg a másik értékállandóságot biztosító vagyontárgyakat (pl. ingatlanokat) kap [Csjt. 31. § (3) és (5) bek.].
A peres felek 1986-ban kötött házasságát a bíróság az 1994. április 7-én jogerőre emelkedett részítéletével felbontotta. A felek egyezséget kötöttek, amellyel 1988-ban született Dávid nevű gyermeküket az alperesnél helyezték el, a házastársi közös vagyonhoz tartozó ingóságaikat egymás között megosztották, és - egyebek mellett - megállapodtak, hogy a közös tulajdonukban lévő társasházi lakásuk kizárólagos használatára az alperes jogosult.
Az elsőfokú bíróság az ítéletével a feleknek az említett lakáson, valamint az ugyanabban a társasházban lévő, önálló ingatlanként nyilvántartott garázson fennálló közös tulajdonát megszüntette, és a lakást a bennlakó alperes, a garázst a felperes tulajdonába adta, és az alperest 435 700 forint megváltásiár-különbözet megfizetésére, valamint a garázs birtokba adására kötelezte. Az ítélet indokolása szerint az alperes arra hivatkozott ugyan, hogy a lakás megváltásához szükséges anyagi fedezet nem áll rendelkezésére, de ennek ellentmond, hogy a közelmúltban személygépkocsit vásárolt, és a garázsra igényt tartott. Ezért a Ptk. 148. §-ának (2) bekezdése alapján a közös tulajdon megszüntetésének az a módja indokolt, hogy a lakás az abban lakó alperes, a garázs viszont a felperes tulajdonába kerül. Emellett szól az is, hogy a garázsnak a felperes tulajdonába adásával az alperes pénzfizetési kötelezettsége csökkent, továbbá a garázs a felperes részére "olyan mobilizálható vagyont jelent, amely alkalmas arra, hogy annak esetleges továbbértékesítéséből a felperes rövid úton jusson hozzá a házastársi közös vagyonból őt megillető pénzösszeg egy részéhez".
A másodfokú bíróság az alperest terhelő megváltási árat 538 000 forintra felemelte, egyebekben az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. Az ítélet indokolása szerint az, hogy a házastársak ingatlanai közül a lakás a bentlakó alperes, míg az önálló ingatlan-nyilvántartási egységet képező garázsingatlan a felperes tulajdonába kerül, megfelel a közös tulajdon megszüntetésére és a házastársak közös vagyonának megosztására vonatkozó jogszabályoknak, és az ítélkezési gyakorlattal is összhangban áll.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Álláspontja szerint a bíróság megsértette a Csjt. 31. §-ának (5) bekezdését, amikor a lakással egy épületben lévő garázst annak ellenére nem adta az ő tulajdonába, hogy azt vagyonvédelmi érdek és a közös kiskorú gyermek érdekei is indokolják, továbbá a felperesnek a garázsra nincs is szüksége.
A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Csjt. 31. §-ának (5) bekezdése szerint a bíróságnak gondoskodnia kell arról, hogy a vagyoni igények rendezésénél egyik házastárs se jusson méltánytalan vagyoni előnyhöz. A felperes nem jut méltánytalan vagyoni előnyhöz azáltal, hogy a házastársi közös vagyonhoz tartozó két ingatlan közül a jóval kisebb értékű garázs az ő tulajdonába kerül. Éppen ellenkezőleg: az alperes számára jelentene méltánytalan vagyoni előnyt, ha a közös vagyonhoz tartozó mindkét ingatlan kizárólagos tulajdonát megszerezné. A Csjt. 31. §-ának (3) bekezdése szerint a házastársak vagyonrészét a házassági életközösség megszűnésekor meglevő közös vagyonból lehetőleg természetben kell kiadni. Az ítélkezési gyakorlat szerint a vagyonmegosztás során az arányosságot nemcsak a vagyontárgyak összértéke, hanem összetétele szempontjából is vizsgálni kell, és nem helyes, ha a megosztáskor az egyik fél csupán a használattal fokozatosan értéküket vesztő ingóságokat, míg a másik értékállandóságot biztosító vagyontárgyakat (pl. ingatlanokat) kap (BH 1992/1. 1/695.). Emellett az alperes maga hivatkozott arra, hogy még a lakás megváltási árát sem tudja kifizetni, mert nem teljesítőképes (35. sorsz. jkv. 3. old.).
Nem sértett tehát jogszabályt a bíróság, amikor a garázst a felperes tulajdonába adta, és döntése összhangban áll a vagyonmegosztás arányosságának és a méltányosságnak az elvével is. Ehhez képest nincs perdöntő jelentősége annak, hogy az alperesnek milyen érdeke fűződik a garázs tulajdonjogának a megszerzéséhez.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, és a Pp. 275/B. §-ára tekintettel alkalmazott 78. §-ának (1) bekezdése értelmében kötelezte az alperest a felperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. (Legf. Bír. Pfv. II. 22.220/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás