775/B/1997. AB határozat
775/B/1997. AB határozat*
2004.04.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény 3., 4. és 5. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvénnyel összefüggésben előterjesztett, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó módosított indítványában a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény (a továbbiakban: Ámt.) 3., 4. és 5. §-a alkotmányellenességének megállapítását kérte, egyben kifejtette, hogy álláspontja szerint az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést idézett elő azáltal, hogy a vagyonnevesítés szabályai nem rendelkeznek arról, hogy a felosztandó vagyonnak részét képezik a földárverésekből kapott kárpótlási jegyek. Előadta, hogy a jogalkotó „jogértelmezési hiányosságot helyezett el a törvényben,” és a vagyonnevesítéskor a szövetkezetből kiválást kezdeményező tagokat nem hozta ugyanolyan helyzetbe, mint a tagként benn maradókat, amely az Alkotmány tulajdonhoz való jogot biztosító 13. § (1) bekezdésének, illetőleg a 70/A. § (3) bekezdésében foglalt jogegyenlőségi tétel sérelmét eredményezte.
II.
Az Alkotmánynak az indítványozó által hivatkozott rendelkezései:
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”
„70/A. § (3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
Az Ámt.-nek az indítványozó által érintett, illetőleg az Alkotmánybíróság által vizsgált szabályai:
„2. § (4) Ha a szövetkezet az e törvényben foglaltakat 1992. június 30., illetőleg 1992. december 31. napjáig nem teljesíti, azt követően is köteles azoknak eleget tenni.”
„3. § (1) Az Szvt. hatálybalépésekor működő szövetkezetnek az 1991. december 31-i mérleg szerint, a részjegytőkével és a termőfölddel csökkentett vagyonát e törvény rendelkezései és a közgyűlés határozatai szerint fel kell osztani (vagyonnevesítés), és erről az érdekelteket értesíteni kell.
(2) A szövetkezet vagyonához tartozik az állam által 1988. december 31-ig pénzügyi támogatásként juttatott, a szövetkezet 1988. december 31-ig mérlegében állami vagyonként kimutatott vagyon is.
(3) Nem tartozik a szövetkezet vagyonához a földről szóló 1987. évi I. törvénynek az 1989. évi XXI. törvény 3. §-ával megállapított 19. § (2) bekezdésében meghatározott ingatlan, ha arra a helyi önkormányzat a tulajdonszerzési szándékát az e törvény hatálybalépésétől számított egy hónapon belül bejelentette.
(5) A vagyon nevesítését a mezőgazdasági és az ipari szövetkezetben 1992. április 30. napjáig kell befejezni.”
„4. § (1) A vagyonnevesítés során nem osztható fel:
a) az általános fogyasztási szövetkezet (a továbbiakban ideértve a Hangya szövetkezetet is) vagyonának harminc százaléka;
b) a lakás-, a takarék- és az iskolai szövetkezet (szövetkezeti csoport) vagyona.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott vagyonrész az Szvt. szerinti fel nem osztható vagyonnak minősül.
(3) Az 1982. január 1. után nem átalakulás útján létrejött kisszövetkezet a vagyonnevesítés során teljes vagyonát feloszthatja.”
„5. § A vagyont szövetkezeti üzletrészben – a 9. § keretében részjegy formájában is – kell felosztani. A vagyonnevesítés során megállapított szövetkezeti üzletrészekre az Szvt. szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a szövetkezet által kiállított szövetkezeti üzletrész kívülálló személyre csak az Szvt. szerinti új (módosított) alapszabály cégbírósági elfogadását követően ruházható át.”
III.
Az Ámt. 2. § (2) és (3) bekezdése szerint e törvény rendelkezéseit – ha az másként nem rendelkezik – a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépésekor működő szövetkezetekre 1992. június 30. napjáig, a mezőgazdasági és az ipari szövetkezetekre 1992. december 31. napjáig lehet alkalmazni. E szabály alól a (4) bekezdésben foglaltak képeznek kivételt, amely tartalmazza, hogy ha a szövetkezet az e törvényben foglaltakat a fenti határidő lejártáig nem teljesíti, azt követően is köteles azoknak eleget tenni.
Az Alkotmánybíróság a 880/B/1992. AB határozatában – amelyben többek között az Ámt. 3. § (3) bekezdésének alkotmányellenességét vizsgálta – az Ámt. 2. § (4) bekezdésével kapcsolatban a következőket rögzítette: „Eszerint, ha a szövetkezet nem teljesíti az Ámt.-be foglaltakat 1992. június 30-ig, illetve december 31-ig, akkor azt követően is köteles az Ámt. rendelkezéseinek eleget tenni, azaz alkalmazni azokat. Az Ámt. tehát jelenleg is hatályos, mert hatályon kívül nem helyezett jogszabály. Alkalmazása azonban (a korábban keletkezett jogviszonyokat érintő jogviták eldöntésétől eltekintve) általában már nem lehetséges, eme szabály alól egyedi esetekben, a szövetkezet helyzetétől függően kivétel képezhető. A törvény alkalmazását korlátozó 2. § (2) és (3) bekezdéseibe foglalt szabály tehát önmagában nem lehet akadálya az alkotmánybírósági eljárás lefolytatásának.” (ABH 1996, 803, 804–805.)
Ezért az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálatot lefolytatta, és megállapította, hogy az indítvány nem megalapozott.
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 49. §-a alapján akkor állapít meg, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. „Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a jogalkotó szerv jogalkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha az alkotmányellenes helyzet – a jogi szabályozás iránti igény – annak nyomán állott elő, hogy az állam jogszabályi úton avatkozott bizonyos életviszonyokba és ezáltal az állampolgárok egy csoportját megfosztotta alkotmányos jogai érvényesítésének lehetőségétől. [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.] Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést nemcsak akkor állapít meg, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 204.], hanem akkor is, ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik. [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 113., 29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 128.] A szabályozás tartalmának hiányos voltából eredő alkotmánysértő mulasztás megállapítása esetében is a mulasztás, vagy a kifejezett jogszabályi felhatalmazáson nyugvó, vagy ennek hiányában, a feltétlen jogszabályi rendezést igénylő jogalkotói kötelezettség elmulasztásán alapul.” [4/1999. (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 52, 56–57.]
A vagyonnevesítés – az Ámt. 3. §-ában írtak szerint – a részjegytőkével és a termőfölddel csökkentett vagyon (aktívák és passzívák) felosztását foglalja magában. Kiválás esetén az Ámt. 33. § (3) bekezdése értelmében a kiváló tagokra jutó arányos részt (jogokat és kötelezettségeket) ki kell adni, amelyről a közgyűlés határoz. Ha a kiváló tagok új szövetkezetet alapítanak vagy más szövetkezetbe együttesen belépnek, a fel nem osztható vagyonból rájuk jutó részt a szövetkezetnek kell átadni. A 39. § (4) bekezdése a vagyonmegosztás tekintetében részletes szabályokat tartalmaz, amely értelmében a szövetkezet követeléseit és tartozásait a vagyon részének tekinti. A vagyonnevesítést befejezésére a mezőgazdasági és ipari szövetkezetekben az Ámt. 3. § (5) bekezdése 1992. április 30-áig biztosított határidőt.
Az Ámt. 13–27. §-a a termőföldekre eltérő szabályozást adott, köztük a vagyonnevesítés szabályainak alkalmazását az árverésre való kijelöléssel nem érintett földek tulajdonba adására rendelte alkalmazni. E rendelkezéseket az indítványozó nem támadta.
Így az Ámt. – függetlenül attól, hogy a bíróság annak a termőföldekkel és a kiváló tagoknak juttatandó vagyonnal kapcsolatos szabályait miként vonatkoztatta egymásra – teljeskörűen rendezte a kiválással érintett tagoknak a szövetkezet vagyonából történő juttatást, beleértve a szövetkezet követeléseit is. Ezért az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést nem állapított meg.
Egyben az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a vagyonnevesítés támadott szabályai és az Alkotmány idézett rendelkezései között érdemi összefüggés nem állapítható meg, így e vonatkozásban is elutasította az indítványt.
Budapest, 2004. április 27.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k., Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás