PK BH 1997/79
PK BH 1997/79
1997.02.01.
A folyósított tartásdíj és a felvett családi pótlék jogalap nélküli gazdagodás címén nem követelhető vissza azon az alapon, hogy az ellátás egy részét képező élelmezést a gyermek számára rövid időre – az adott esetben a rendkívüli kapcsolattartás időszakában – a gyermektartásdíj fizetésére kötelezett szülő vagy harmadik személy biztosította [Csjt. 69/A. § (2) bek., 71. § (2) bek., 72. § (2) bek., 1990. évi XXV. tv. 1. § (1) bek.].
A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemmel indult és az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a felperes - felemelt keresetében - 16 300 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Követelését jogalap nélküli gazdagodás visszatérítése jogcímén terjesztette elő, és azt arra alapította, hogy az alperessel fennállott házasságának felbontása iránti per jogerős ítélete alapján az alperesnél elhelyezett, 1982-ben és 1985-ben született leánygyermekekről 1993 nyarán a rendkívüli kapcsolattartás egy hónapos időtartama alatt ő gondoskodott, így az alperes a részére folyósított 7500 forint családi pótlékot, valamint az általa (felperes által) fizetett 8800 forint gyermektartásdíjat nem a gyermekek tartására fordította, azzal jogalap nélkül jutott vagyoni előnyhöz.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adott, és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 16 300 forintot és ennek 1993. július 1. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatát, valamint 3000 forint perköltséget. Döntését azzal indokolta, hogy a perben bizonyítást nyert a felperesnek az az állítása, amely szerint 1993-ban a rendkívüli kapcsolattartás négyheti időtartama alatt a két gyermeket a felperes a saját háztartásában, természetben látta el, a tárgyidőszakban pedig a családi pótlékot és a gyermektartásdíjat az alperes vette fel. A Csjt. 69/A. §-ának (2) bekezdése szerint a gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő elsősorban pénzben szolgáltatja. A felperes által nyújtott természetbeni tartásra és arra figyelemmel, hogy az alperes a rendkívüli kapcsolattartás idején az általa felvett pénzbeni juttatásokat nem fordította a gyermekek tartására, az alperes a Ptk. 362. §-ára eredményesen nem hivatkozhat, és a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdésén alapuló visszafizetési kötelezettsége alól nem mentesülhet.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1000 forint fellebbezési eljárási költséget. Indokolása szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és helyes volt az abból levont jogi következtetése is. A gyermektartásdíj azt illeti meg, aki a gyermekek tartásáról gondoskodott; a vitás időszakban ez a felperes volt, ezért a Csjt. 60. §-ának (1) bekezdése és a 61. §-ának (2) bekezdése értelmében a felperes erre az időre nem köteles gyermektartásdíjat fizetni, azt, valamint a családi pótlékot az alperes jogtalanul vette fel, így a visszafizetésre köteles.
A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Érvelése szerint a gyermektartásdíj, mint a gyermek szükségletei kielégítésére szolgáló jogintézmény egységes egésznek tekintendő, a felhasználás mértéke az egyes időszakokra nézve kiegyenlíti egymást, és nem lehet különbséget tenni a kiadások jellegét illetően sem. A gyermeknevelés költségeihez az étkezésen felül egyéb kiadások is járulnak (pl. ruhanemű, tartós fogyasztási cikk vásárlása), méltánytalan lenne tehát egyes időszakok különválasztásával a gyermektartásdíj, valamint a családi pótlék visszafizetésére való kötelezése.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A jogerős ítélet törvénysértő.
A Csjt. 69/A. §-ának (2) bekezdése értelmében a gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő elsősorban pénzben szolgáltatja (gyermektartásdíj). A Csjt. 71. §-ának (2) bekezdése szerint a szülői felügyelet a kiskorú gyermek gondozásának, nevelésének, vagyona kezelésének stb. jogát és kötelességét foglalja magában, a Csjt. 72. §-ának (2) bekezdése értelmében pedig, ha a gyermek szülei nem élnek együtt, és a gyermek a szülők megegyezése vagy a bíróság döntése alapján valamelyiküknél van elhelyezve, a felügyeletet - a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben való döntés [hivatkozott § (3)-(5) bekezdése] kivételével - az a szülő gyakorolja, akinél a gyermek el van helyezve.
A hivatkozott jogszabályhelyek egybevetéséből következik, hogy különélő szülők esetén a gyermeket gondozó szülő az, akinél a gyermek elhelyezést nyert. A gyermeket gondozó szülő a természetbeni tartás keretei között köteles gondoskodni a gyermek élelmezésén túlmenően a gyermek lakhatásáról, ruházkodásáról, taníttatásáról, egészségügyi ellátásáról, esetleges utazási költségeiről stb., tehát minden olyan igényének megfelelő kielégítéséről, ami a gyermek életében folyamatosan vagy időszakonként felmerül, a különélő szülő pedig pénzbeni hozzájárulással (gyermektartásdíjjal) köteles biztosítani a felsorolt kiadások fedezetének rá eső részét. Ebből következik, hogy a havonta esedékes gyermektartásdíj, illetőleg annak felhasználása nem kizárólag egy kiragadott, néhány hetes időszak élelmezési költségeinek fedezetére szolgál, hanem az a gyermeknevelés és gondozás egységes folyamatára megállapított, havonként fizetendő pénzösszeg, a gyermeket gondozó szülő tehát a gyermektartásdíjat nem kizárólag a tárgyhónapban, hanem az időszakonként felmerülő egyéb kiadásokra - megfelelő beosztással - folyamatosan jogosult felhasználni.
A kifejtettek azonos tartalommal irányadók a családi pótlékra, amelynek felvételére egyébként kizárólag az a személy jogosult, aki a gyermeket ténylegesen a háztartásában neveli [a többször módosított 1990. évi XXV. törvény 1. §-ának (1) bekezdése], függetlenül attól, hogy a gyermek élelmezését esetenként néhány hétig a másik szülő biztosítja.
A fentiekre tekintettel a bíróság jogszabálysértéssel jutott arra a következtetésre, hogy a rendkívüli kapcsolattartás időszakában a kapcsolattartási jogával élő szülő a gyermeket gondozó szülőnek tekintendő, aki a tartásdíj megfizetése alól az említett időszakban mentesíthető, vagy a kapcsolattartás időtartamára a családi pótlékra jogszerű igényt tarthat.
A gyermeket gondozó szülő a tartásdíj megállapításától a tartásdíj-fizetési kötelezettség megegyezéssel vagy bírói határozattal történő megszűnéséig jogosult a tartásdíj felvételére. A részére folyósított tartásdíj tehát jogalap nélküli gazdagodás címén nem követelhető vissza azon az alapon, hogy az ellátás egy részét képező élelmezést a gyermek számára rövid időre - az adott esetben a rendkívüli kapcsolattartás időszakában - a gyermektartásdíj fizetésére kötelezett szülő vagy harmadik személy biztosította, illetve a tartásdíj felvételére jogosult az erre az időre felvett tartásdíjat nem a gyermek életfenntartására használta fel.
Minthogy a gondozó szülő köteles biztosítani mindazokat az anyagi javakat, amelyek - kivételes és rendkívüli kiadásokat nem említve - a gyermek testi, értelmi és erkölcsi fejlődéséhez szükségesek, a felperes által a gyermekeknek vett cipő és tolltartó a részéről adott olyan ajándéknak minősül, amelyet tartási kötelezettségébe nem számíthat be. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet pedig megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Pfv. II. 21.614/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás