811/H/1997. AB határozat
811/H/1997. AB határozat*
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálata iránt benyújtott indítvány alapján meghozta a következő
h a t á r o z a t o t :
Az Alkotmánybíróság a Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Önkormányzatának Közgyűlése által a hirdető berendezések és hirdetmények magántulajdonban álló ingatlanon történő elhelyezéséről alkotott 6/1997. (II. 20.) számú önkormányzati rendelet törvényellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
A megyei közigazgatási hivatal — mivel a közgyűlés törvényességi felhívásában foglaltaknak nem tett eleget — a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 99. § (2) bekezdésének a) pontja alapján indítvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben a Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Önkormányzatának Közgyűlése által a hirdető berendezések és hirdetmények magántulajdonban álló ingatlanon történő elhelyezéséről alkotott 6/1997. (II. 20.) számú önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Kr.) törvényellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
Indítványozó megállapítása szerint a közgyűlés a rendelet megalkotása során figyelembe vette az építési előírásokra vonatkozó jogszabályokat, az építésügyről szóló 1964. évi III. törvényt (a továbbiakban: Ét.), az Országos Építésügyi Szabályzat közzétételét tartalmazó 2/1986. (II. 27.) ÉVM rendeletet (a továbbiakban: OÉSZ) és építési- és használatbavételi engedélyezési eljárásról szóló 12/1986. (XII. 30.) ÉVM rendeletet (a˙20továbbiakban: ÉVMr.), de figyelmen kívül hagyta a belföldi reklám- és hirdetési tevékenységről szóló 12/1972. (VI. 5.) BkM rendelet (a továbbiakban: BkMr.) előírásait. Indítványozó az Alkotmánybíróság 38/1995. (VI. 2.) AB határozatára hivatkozással kifejti, hogy a hivatkozott jogszabályok a Kr. által szabályozott viszonyokat részletesen szabályozzák, így a Kr. megalkotása szükségtelen volt és a jogszabályoknak való ellentmondása következtében törvénysértő is.
II.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány alaptalan.
A Kr. szabályozza a hirdetmények, hirdető berendezések magántulajdonban álló ingatlanon történő elhelyezésének módját, — a városkép, a szomszédos ingatlanok rendeltetésszerű használatának védelme, a vagyonbiztonság, a közlekedés biztonsága érdekében — megállapítja azokat az anyagi jogi szabályokat, amelyeket a hirdetőnek a hirdetések elhelyezése során be kell tartani. E szabályok érvényesítése érdekében a hirdető-berendezések elhelyezését engedélyhez köti. Az engedélyről a Kr. 4. § (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik :
,,(1) Hirdető-berendezések és hirdetmények magántulajdonban lévő ingatlanon, közterületről látható — felső szintű jogszabály által nem szabályozott — helyen és módon történő elhelyezéséhez a hirdető-berendezés, hirdetmény méretétől függetlenül építési engedély szükséges. Az építési engedély iránti eljárásra az építési és használatbavételi engedélyezési eljárásról szóló 12/1986. (XII. 30.) ÉVM rendelet rendelkezései irányadók.'' A Kr. 7. § kimondja azt is, hogy:
,,E rendeletet az építési és használatbavételi engedélyezési eljárásról szóló 12/1986. (XII. 30.) ÉVM rendeletben, az építésügyről szóló 1964. évi III. törvényben, a törvény végrehajtására kiadott 30/1964. (XII. 2.) Korm. rendeletben, valamint az Országos Építésügyi Szabályzat közzétételét tartalmazó 2/1986. (II. 27.) ÉVM rendeletben foglaltakkal összhangban kell alkalmazni.''
E rendelkezésekből egyértelműen magállapítható, hogy a Kr. nem új engedélytípust intézményesít, hanem építési engedélyhez köti a hatálya alá tartozó hirdetések, hirdető berendezések elhelyezését.
Erre tekintettel az Alkotmánybíróság eljárása során azt vizsgálta, hogy a települési önkormányzat rendelkezik-e hatáskörrel arra, hogy a magasabb színtű jogszabályok által építési engedélyhez nem kötött építési munkákat az építési engedélyezés körébe vonjon.
Az építési hatósági engedélyezésről az Ét.-nek az ,,Építésügyi hatósági engedélyezés'' címet viselő 26—35. §-ai rendelkeznek. Az Ét. nem szabályozza teljes körűen az építési engedély intézményét. Csak az építési engedélyre vonatkozó alapvető szabályokat határozza meg. Nem szabályozza többek között azt sem, hogy melyek azok az építési munkák, amelyek kizárólag építési engedély alapján végezhetők. Az építésügyi igazgatásra vonatkozó részletes szabályok megalkotására az Ét. 54. § (1) bekezdése, valamint a 30/1964. (XII. 2.) Korm. rendelet 27. §-a alapján a Kormány, illetőleg a miniszter kapott felhatalmazást.
Az Ét. 54. § (3) bekezdése egyúttal felhatalmazza a települési önkormányzat képviselő-testületét is arra, hogy az építésügyi igazgatás körébe tartozó helyi társadalmi viszonyok rendezésére rendeletet alkosson.
Az építési engedélyhez kötött építési munkák körét az ÉVMr. 8. §-a határozza meg. Az ÉVMr. 8. § 5. pontja maga is engedélyköteles tevékenységnek minősíti a Kr. hatálya alá tartozó tevékenységek egy meghatározott körét, amikor előírja, hogy csak építési engedély alapján végezhető:
,,5. épület közterületről látható homlokzatán, tetőzetén, a kerítésen vagy a támfalon üzlethomlokzat (portál), kirakatszekrény, védőtető (előtető), üzleti ernyőszerkezet, hirdető-berendezés, fényreklám 1 m2-nél nagyobb cég- vagy címtábla létesítése, átalakítása;''.
Az ÉVMr. 8. § 20. pontja ugyanakkor kimondja, hogy csak építési engedély alapján végezhetők ,,az olyan egyéb építési munkák, amelyeket önkormányzati rendelet építési engedélyhez kötött''. E rendelkezésből következően megállapítható, hogy az Ét. 54. § (3) bekezdésében a települési önkormányzatok számára adott jogalkotási felhatalmazás magában foglalja azt is, hogy az önkormányzat — a helyi társadalmi viszonyok rendezése körében — rendeletében olyan építési munkákat is építési engedély köteles tevékenységgé nyilvánítson, amelyeket az ÉVMr. nem köt építési engedélyhez.
A Zalaegerszeg közgyűlése úgy ítélte meg, hogy — az elmúlt években jelentősen megváltozott hirdetési szokások mellett — az ÉVMr. 8. § 5. pontjában meghatározott tevékenységek engedélyhez kötése már nem elegendő a városkép, a szomszédjogok, a közlekedés biztonságának védelmére, ezért élve az Ét. 54. § (3) bekezdésében kapott jogalkotási felhatalmazással úgy határozott, hogy a Kr.-ben nemcsak az ÉVMr. 8. § 5. pontjában meghatározott, hanem minden fajta — közterületről látható — hirdető-berendezés, hirdetmény magántulajdonban álló ingatlanon történő elhelyezését építési engedélyhez köti.
Nem helytálló indítványozónak a 38/1995. (VI. 2.) AB határozatra (a továbbiakban: ABh.) való hivatkozása sem. Az Alkotmánybíróság abban a határozatában egy a Kr.-től alapjaiban eltérő szabályozást tartalmazó önkormányzati rendeletet semmisített meg. Az Abh. által felülvizsgált rendeletben az önkormányzat nem oly módon oldotta meg a hirdető berendezések elhelyezésének előzetes közigazgatási ellenőrzését, hogy építési engedélyhez kötött tevékenységgé nyilvánította. Az az önkormányzati rendelet önálló, a polgármester hatáskörébe tartozó, önkormányzati hatósági ügyként szabályozta és díjfizetéshez kötötte a hirdető-berendezések magántulajdonban álló ingatlanon való elhelyezésének engedélyezését. Az Abh. azért nyilvánította alkotmányellenessé a rendeletet, mert önkormányzati hatósági engedélyhez kötött olyan tevékenységeket, amelyeket az ÉVMr. 8. § 5. pontja építési engedélyhez kötött tevékenységnek minősít, így — mivel magasabb szintű jogszabályban szabályozott társadalmi viszonyokat a magasabb szintű jogszabálytól eltérően szabályozott — sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében foglalt tilalmat. Ugyanezen alkotmányi rendelkezés alapján állapította meg az Alkotmánybíróság a rendelet díjfizetési kötelezettséget előíró szabályainak alkotmányellenességét is.
A reklám- és hirdetési tevékenységről törvény, a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény rendelkezik, amelynek 24. § f) pontja hatályon kívül helyezte a belföldi reklám- és hirdetési tevékenységről szóló 12/1972. (VI. 5.) BkM rendeletet. A reklámok és hirdető-berendezések elhelyezését a törvény nem szabályozza, 22. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a szabadtéri reklámhordozók elhelyezésére vonatkozó szabályokat külön törvény állapítja meg. A hatályos jogban a reklámhordozók elhelyezésének szabályait az Ét. valamint a végrehajtásáról rendelkező idézett jogszabályok tartalmazzák.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a Kr. nem törvénysértő, ezért az indítványt elutasította.
Budapest, 1997. december 16.
Dr. Ádám Antal s. k., |
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kilényi Géza s. k., |
|
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás