829/B/1997. AB határozat
829/B/1997. AB határozat*
1998.05.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályok alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbi
h a t á r o z a t o t :
Az Alkotmánybíróság a korengedményes nyugdíjazásról szóló 181/1996. (XII. 6.) Korm. rendelet alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványt elutasítja, a korengedményes nyugdíjazásról szóló 5/1990. (I. 18.) MT rendelet alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló kérelmet pedig visszautasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozó szerint a korengedményes nyugdíjazásról szóló – 1997. január 1-jétől már nem hatályos – 5/1990. (I. 18.) MT rendelet (a továbbiakban: R.1.), valamint a korengedményes nyugdíjazásról szóló hatályos, 181/1996. (XII. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.2.) szabályozása értelmében a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság személyes közreműködésre kötelezett főfoglalkozású beltagjával érvényes munkaszerződést nem köthet. Állítása szerint emiatt a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság az ilyen tagok korengedményes nyugdíjazását elutasítja.
Az indítványozó álláspontja az, hogy az idézett rendeletek alkotmányellenesek, „már megszerzett jogokat sértenek azzal, hogy évek során törvényesen beszedett járulékokat nem teljesítettnek minősítik és azokat a korengedményes nyugdíj megállapításánál semmibe veszik”. A jogszabályok megsemmisítését az indítványozó az Alkotmány 70/E. §-ára hivatkozva kezdeményezi.
II.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az R.2.-nek – az ügy elbírálása szempontjából figyelembe veendő szabályai – a következők:
„1. § (1) A munkáltató megállapodhat a munkavállalóval annak korengedményes nyugdíjazásáról a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 7. § (1) vagy (4)–(5) bekezdésében megállapított öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőzően legfeljebb öt évvel abban az esetben, ha a munkavállaló rendelkezik – az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv által előzetesen igazolt – a Tny. 9. §-ában vagy a 10. § (1) bekezdésében meghatározott szolgálati idővel. Nem köthető megállapodás azzal a munkavállalóval, aki az előrehozott öregségi nyugdíjra vagy a csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjra jogosult.
(2) A korengedményes nyugdíjazás további feltétele, hogy
a) a munkáltató a munkavállaló előrehozott öregségi nyugdíjra jogosító korhatárának az eléréséig a – nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv által megállapított – nyugdíjának az évenkénti emelések és kiegészítések nélküli összegét a fizetési értesítés kézhezvételét követő 15 napon belül a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság (MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóság) elkülönített számlájára egy összegben befizeti;
b) a munkáltató az a) pontban foglaltakon kívül megtéríti a fizetési értesítésben foglaltak szerint az első tényleges folyósítás naptári évében irányadó összegben a postaköltségeket is annyi naptári hónapra, amennyire a korengedményes nyugdíjat folyósítani kell; (...)”
„6. § E rendelet alkalmazása szempontjából
b) munkavállaló, aki munkaviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban, közszolgálati jogviszonyban, bírósági és ügyészségi szolgálati jogviszonyban, bedolgozói jogviszonyban, szövetkezeti tag munkaviszony jellegű munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll;
c) munkáltató az a jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, illetve magánszemély és annak jogi személyiséggel nem rendelkező társasága, aki munkavállalót foglalkoztat.”
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a korengedményes nyugdíjazás hatályos rendelkezései nem tartalmazzák az indítványozó által feltételezett jogszabályi tilalmat, miszerint a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság a személyes közreműködésre kötelezett főfoglalkozású beltagjával érvényes munkaszerződést nem köthet. Az R.2. a munkáltatók és a munkavállalók számára biztosítja a lehetőséget, hogy megállapodásuk alapján, a munkáltató az R.2.-ben meghatározott feltételekkel rendelkező munkavállalói számára az öregségi nyugdíjra jogosító életkor eléréséig – a rendeletben megállapított egy összegű befizetéssel – számukra ellátást „vásároljon”. Az R.2. 6. § c) pontja pedig tartalmazza azt is, hogy a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság az általa foglalkoztatott munkavállalója tekintetében élhet ezzel a lehetőséggel. Az R.2. 6. § b) pontja meghatározza, hogy a rendelet alkalmazásában ki tekinthető munkavállalónak. Az R.2. az indítványozó által kifogásolt rendelkezést nem tartalmazza, így az általa felvetett – konkrét feltételekre alapított – alkotmányossági probléma az R.2. alapján nem állapítható meg.
2. Kétségtelen, az R.2. nem tartalmaz utalást arra, hogy az indítványozó által meghatározott feltételekkel rendelkezők e szabályozás alapján munkavállalóknak tekinthetők-e. Annak megállapítása, hogy az R.2. meghatározott feltételek fennállása esetén alkalmazható-e vagy sem, a jogalkalmazó szerv hatáskörébe tartozik.
Az indítványozó alkotmányossági kifogása és érvelése alapján megállapítható, hogy az indítvány valójában nem az R.2., hanem a kormányrendelet alkalmazása során kialakított jogalkalmazói álláspont felülvizsgálatára irányul. Az alkotmányossági kifogását ugyanis az indítványozó arra alapítja, hogy a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság a korengedményes nyugdíjjogosultságot nem ismerte el abban az esetben, amikor a jogi személyiséggel nem rendelkező társaság a személyes közreműködésre kötelezett főfoglalkozású beltagjával munkaszerződést kötött.
Az R.2. nem határozza meg, hogy alkalmazásában kit kell munkaviszonyban állónak tekinteni. A jogalkalmazás során a korengedményes nyugdíjazás feltételeinek elbírálásakor a jogalkalmazó az R.2. szerinti munkaviszony fennállását a jogi személyiséggel nem rendelkező társaságok esetében más jogszabályok – így a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény és a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény szabályainak – együttes alkalmazásával állapítja meg. A társadalombiztosítási szervek által hozott határozatok a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 95. § (3) bekezdése alapján bíróság előtt megtámadhatók. Az R.2. értelmezése és a társadalombiztosítási szervek által kialakított jogalkalmazói gyakorlat törvényességének megítélése a bíróság hatáskörébe tartozik.
Az Alkotmánybíróság számos határozatában rámutatott arra, hogy a jogszabályok önálló értelmezése, illetőleg a jogalkalmazás során felmerülő nehézségek feloldása, az egységes jogalkalmazói gyakorlat kialakítása nem az Alkotmánybíróság, hanem a rendes bíróság hatáskörébe tartozik [35/1991. (VI. 20.) AB határozat, ABH 1991. 175–176.; 57/1991. (XI. 8.) AB határozat, ABH 1991. 276–277.; 1115/B/1993. AB határozat, ABH 1994. 644.; 826/B/1996. AB határozat, ABK 1997. április, 174–175.]. E következetes gyakorlat jegyében az Alkotmánybíróság az 1/1995. (II. 8.) AB határozatában például megállapította azt is, „hogy a törvény által használt fogalmak értelmezése, a törvényszövegben lévő gondolatkifejtés, a fogalmak tartalmi kitöltése a jogalkalmazó feladata” (ABH 1995. 63.), és kimondta – legutóbb a 7/1997. (II. 28.) AB határozatában (ABH 1997. 74.) – azt is, hogy „az Alkotmánybíróságnak sem jogalkotási, sem pedig az Alkotmánynál alacsonyabb fokozatú jogszabályok önálló értelmezésére irányuló hatásköre nincs”.
Mindezekre tekintettel a korengedményes nyugdíjazásról szóló 181/1996. (XII. 6.) Korm. rendelet alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványt az Alkotmánybíróság elutasította.
III.
Az Alkotmánybíróság az R.1.-re vonatkozó indítvány tekintetében megállapította, hogy az indítvánnyal támadott jogszabály az R.2. 7. § (4) bekezdésében foglaltak alapján 1997. január 1-jétől hatályát vesztette és az indítvány benyújtásakor sem volt hatályos. Az Alkotmánybíróság hatásköre általában az elbírálás időpontjában hatályban lévő jogszabályok alkotmányossági vizsgálatára terjed ki. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányosságát csak akkor vizsgálja, ha az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. §-a alapján bíróság előtt folyamatban lévő ügyben az eljáró bíró kezdeményezi az eljárást, illetőleg ha az Abtv. 48. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordulnak az Alkotmánybírósághoz.
Erre tekintettel a korengedményes nyugdíjazásról szóló 5/1990. (I. 18.) MT rendelet alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványt hatáskörének hiánya miatt az Alkotmánybíróság visszautasította.
Budapest, 1998. május 20.
Dr. Bagi István s. k., Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Németh János s. k.,
előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás