831/B/1997. AB határozat
831/B/1997. AB határozat*
2003.10.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására, valamint jogszabály módosítására és kiegészítésére irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 27/A. § (5) bekezdés második mondata alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 85. § (2) bekezdésével összefüggésben az alkotmányellenes mulasztás megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény módosításáról szóló 1997. évi XXVII. törvény 33. § (3) bekezdése alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.
4. Az Alkotmánybíróság a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvénynek a felszámolási költségek forrása biztosításával kapcsolatos mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenessége megállapítására irányuló eljárást megszünteti.
5. Az Alkotmánybíróság a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény módosítására és kiegészítésére irányuló indítványokat visszautasítja.
Indokolás
I.
Két indítványozó a felszámolók díjazásának szabályozásával összefüggésben a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) több rendelkezésével kapcsolatban terjesztett elő jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására, valamint a Cstv. módosításának és kiegészítésének kezdeményezésére irányuló indítványokat. Az Alkotmánybíróság az indítványokat, azok tartalmi összefüggésére figyelemmel, egyesítette.
1. Az egyik indítványozó álláspontja szerint a felszámolóknak az Alkotmány 9. §-ában, 13. §-ában és a 70/B. §-ában biztosított alkotmányos jogait sérti a Cstv. 27. § (4) bekezdése, amely „a felszámolói költségeknek és díjnak az adós céggel szembeni érvényesíthetősége, vagyoni fedezetének vizsgálata nélkül ... kizárólag a Cstv. 27/A. § (3) bekezdésében taxat[í]ve felsorolt összeférhetetlenségi okok fennállása esetén” teszi lehetővé a felszámolói kijelölés visszautasítását.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság részét képező jogbiztonság sérelmét jelentő alkotmányellenes mulasztásnak tartja az indítványozó, hogy az igazságügyminiszter a Cstv. 85. § (2) bekezdésében kapott felhatalmazás ellenére nem alkotta meg a „Díjfedezeti Alapból történő kifizetések rendjének részletes szabályozásá”-t. Hangsúlyozta, hogy „amennyiben a legmagasabb szintű jogforrás (törvény) szabályozza a felszámolónak járó díjazás mértékét a kijelölés elfogadásának kényszere mellett, annak megfizetésére – az adós cég vagyoni fedezete hiányában – végső soron az állam köteles a Díjfedezeti Alap létrehozásával és megfelelő pénzügyi forrásokból történő feltöltésével”.
Az indítványozó ugyancsak az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelmét látja abban, hogy a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény módosításáról szóló 1997. évi XXVII. törvény (a továbbiakban: Cstvm.) „33. § (3) bekezdése a folyamatban lévő, illetőleg a hatálybalépést megelőzően már jogerősen befejezett, de a díjfizetés vonatkozásában még nem realizálódott esetekben is egyoldalúan, visszamenőleges hatállyal” szüntette meg a Cstv.-ben „garantált felszámolói díj” forrását.
Az indítványozó kezdeményezte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság kötelezze a jogalkotót a Cstv.-nek – a felszámolói költségek és díjak megtérülése érdekében – előlegezési és elsőbbségi kielégítést biztosító rendelkezésekkel való módosítására és kiegészítésére.
2. A másik indítványozó – az előzőekben ismertetett indítvány ismeretében – a felszámolói díj és az adós vagyonából nem fedezhető felszámolási költségek fedezete biztosításának elmulasztásából adódó, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság részét képező jogbiztonság elvét sértő alkotmányellenes helyzet megállapítását kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó az alkotmányellenes mulasztás megállapításával együtt három további, jogszabály alkotását (módosítását, kiegészítését) kezdeményező kérelmet terjesztett az Alkotmánybíróság elé.
Egyrészt kérte, hogy az Alkotmánybíróság „kötelezze a jogalkotót arra, hogy rendelkezzék az 1993. szeptember 2-a előtti kezdő időpontú felszámolásokra vonatkozó csődtörvény alapján folyamatban volt, illetve [az indítvány benyújtásakor] ... is folyó felszámolásokban a vagyon hiányában meg nem térülő felszámolói díj viselésének a szabályairól”.
Kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság „kötelezze a jogalkotót olyan garanciális rendelkezések meghozatalára, amelyek biztosítják mind az 1993. szeptember 2-a előtti, mind az 1993. szeptember 2-a és 1997. augusztus 5-e közötti, mind az 1997. augusztus 5-ét követő kezdő időpontú felszámolásokra vonatkozó csődtörvény alapján folyamatban volt, illetve [az indítvány benyújtásakor] ... is folyó felszámolási eljárásokban a felszámoló díjának a megtérülését”.
Harmadrészt az indítványozó kezdeményezte, hogy az Alkotmánybíróság „kötelezze a jogalkotót arra, hogy teljeskörűen szabályozza a csődtörvény 57. § (2) bekezdésében felsorolt felszámolási költségek viselésének szabályait, valamint ... határozza meg a forrását azoknak a felszámolási költségeknek is, amelyeket annak ellenére is viselni kell, hogy a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetben ... az ilyen felszámolási költségekre sincs fedezet”.
3. Az indítványok benyújtását követően Cstv.-nek a felszámolók díjazását szabályozó 59. és 60. §-ait 2001. szeptember 1-jei hatállyal módosították és kiegészítették a zálogjoggal kapcsolatos törvényi szabályozás módosításáról szóló 2000. évi CXXXVII. törvény 4. § (5)–(9) bekezdései és a 6. § (7) bekezdése, valamint 2001. szeptember 1-jén hatályba lépett az egyszerűsített felszámolás során nyújtott támogatás központi költségvetéssel történő elszámolásának és a támogatás folyósításának részletes szabályairól szóló 26/2001. (VII. 13.) PM rendelet. Az Alkotmánybíróság végzésben hívta fel az indítványozókat, hogy a módosítások ismeretében nyilatkozzanak indítványaikkal kapcsolatos álláspontjukról. Az egyik indítványozó az Alkotmánybíróság felhívására nem válaszolt, a másik indítványozó pedig az általa mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására vonatkozó indítványát fenntartotta.
4. Az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálat megkezdésekor észlelte, hogy az indítvány benyújtásakor már kihirdetett, de akkor még nem hatályos Cstvm. 5. §-a a Cstv. 27/A. § (3)–(4) bekezdését módosította, valamint további (5)–(8) bekezdéssel egészítette ki. Az indítvánnyal támadott Cstv. 27/A. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezést azonban a módosított Cstv. 27. § (5) bekezdésének második mondata – az indítvány szempontjából változatlan tartalommal – szabályozza. Az Alkotmánybíróság ezért eddigi gyakorlatát követve, miszerint ha az indítványban megjelölt jogszabály helyébe lépő jogszabály azonos rendelkezési környezetben szintén tartalmazza a sérelmezett rendelkezést, akkor az új rendelkezés tekintetében folytatja az eljárást (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.), az Alkotmánybíróság vizsgálatát az indítványban megjelölt Cstv. 27/A. § (4) bekezdése helyett a Cstv. 27/A. § (5) bekezdés második mondata tekintetében folytatta le.
Az Alkotmánybíróság megkeresésére az ügyben véleményt nyilvánított az igazságügy-miniszter.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítványokban hivatkozott rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.”
„70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához.
(2) Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga.
(3) Minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének.
(4) Mindenkinek joga van a pihenéshez, a szabadidőhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz.”
2.1. A Cstv. érintett rendelkezéseinek az indítvány benyújtásakor hatályos szövege:
„27/A. § (3) Nem jelölhető ki felszámolónak az, aki – maga vagy, akinek alapítója (létesítője, tagja, részvényese) – az adós hitelezője, vagy az adósnál tulajdonosi jogosultsággal rendelkezik. A felszámoló a kijelölést tartalmazó végzés kézhezvételétől számított 3 napon belül köteles bejelenteni a bíróságnak, ha vele szemben kizárási ok áll fenn.
(4) A felszámoló a kijelölést csak a (3) bekezdésben említett esetekben utasíthatja vissza.”
2.2. A Cstv. érintett rendelkezéseinek az elbíráláskor hatályos szövege:
„27/A. § (4) Nem jelölhető ki felszámolónak az, aki maga vagy akinek tulajdonosa az adós tulajdonosa vagy hitelezője, továbbá ezek vezető tisztségviselője vagy közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont]. E szabályokat a felszámolóbiztosra is megfelelően alkalmazni kell.
(5) A felszámoló a kijelölést tartalmazó végzés kézhezvételétől – illetve, ha a kizárási ok később következik be, annak bekövetkeztétől – számított 8 napon belül köteles bejelenteni a bíróságnak, ha kizárási ok áll fenn. A felszámoló a kijelölést csak ebben az esetben utasíthatja vissza. Ha a felszámoló a kizárási ok bejelentését elmulasztja, a bíróság kezdeményezi a felszámolói névjegyzékből való törlését. A felszámoló a felszámolást elrendelő végzés kézhezvételétől számított 8 napon belül köteles a kijelölt felszámolóbiztos nevét és lakóhelyét bejelenteni a bíróságnak. A felszámolót kijelölő rendelkezés ellen fellebbezésnek nincs helye.”
„85. § (2) Felhatalmazást kap az igazságügyminiszter, hogy a Felszámolási Díjfedezeti Alap működésére, az Alapból történő kifizetés rendjére vonatkozó részletes szabályokat rendeletben határozza meg.”
3. A Cstvm. támadott rendelkezése:
„33. § (3) Azokban az 1993. szeptember 2-a után indult és e törvény hatálybalépésekor már jogerősen lezárt felszámolási eljárásokban, amelyek esetében a felszámoló díja nem érte el a 4%-ot – illetve egyszerűsített felszámolás esetén a 400 000 Ft-ot – a felszámoló e törvény hatálybalépését követő 30 napon belül kérheti a bíróságtól, hogy a ténylegesen befolyt díj és a 4% – illetve 400 000 Ft – közötti különbözetet részére a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatala által kezelt díjfedezeti alap terhére fizessék ki. A határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. A különbözet kiutalásának forrása kizárólag a díjfedezeti alapban az e törvény hatálybalépését megelőző napon rendelkezésre álló összeg lehet. A felszámolónak a kérelem benyújtásakor igazolnia kell, hogy eleget tett a Cstv. – az e törvény hatálybalépését megelőzően hatályos – 59. §-ának (2) bekezdésében meghatározott befizetési kötelezettségeinek. Ebben az esetben a bíóság értesíti a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatalát, megjelölve a felszámoló nevét, székhelyét és a részére átutalandó összeget. A Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatala a követeléseket e törvény hatálybalépésétől számított 90 napon belül összesíti. Ha az Alapban nem áll rendelkezésre a követelések teljes kielégítéséhez szükséges pénzösszeg, a felszámolókat követelésük arányában kell kielégíteni. E törvény hatálybalépése után az Alapba befizetést teljesíteni nem lehet.”
III.
Az Alkotmánybíróság az alkotmányellenesség megállapítására és megsemmisítésére, valamint az alkotmányellenes mulasztás megállapítására irányuló indítványokat nem találta megalapozottnak.
1. Az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálat előtt áttekintette a felszámolók díjazásának hatályos jogi szabályozását.
A Cstv. tételesen és a bevételek %-ában állapítja meg az egyes felszámolási eljárásokban a feszámoló díját és kimondja, hogy a díj 100 000 Ft-nál kevesebb nem lehet [Cstv. 59. § (1) bekezdése], amelyet a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatala által vezetett díjkiegészítési számláról erre az összegre kell kiegészíteni abban az esetben, ha azt az eladott vagyontárgyak árbevétele és a befolyt követelések pénzbevétele nem fedezi [Cstv. 59. § (3) bekezdése]. A felszámolói díjak további forrását (biztosítékát) jelenti az elkülönített számlára a hitelezők által befizetett ún. regisztrációs díj [Cstv. 46. § (7) bekezdése és a 60. § (4) bekezdése].
Az egyszerűsített felszámolási eljárások esetében pedig az állam – a központi költségvetés terhére – teljes mértékben helytáll a felszámolói díjak kifizetéséért [Cstv. 59. § (5) bekezdése, valamint az egyszerűsített felszámolás során nyújtott támogatás központi költségvetéssel történő elszámolásának és a támogatás folyósításának részletes szabályairól szóló 26/2001. (VII. 13.) PM rendelet].
2. Az indítványozó a Cstv. 27/A. § (5) bekezdésének második mondatát – tartalmát tekintve – azért tartja alkotmányellenesnek, mert az nem teszi lehetővé a felszámolói kijelölés visszautasítását akkor, ha az adós vagyonából a felszámoló költségei és díja nem teljesíthetők. Érvelését arra alapítja, hogy a felszámolási eljárás valójában állami feladat, amelyet a jogalkotó úgy bízza „a felszámolói kijelölés kötelező érvényű elfogadási kényszerével” az „üzleti alapon szerveződő gazdálkodó szervezetekre”, hogy az eljárás költségeinek és díjának fedezetét nem biztosítja. Az indítványozó szerint ezért a felszámolói kijelölés visszautasításának taxatív feltételekhez kötése az Alkotmány 9., 13. és 70/B. §-ait sérti.
2.1. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 9. §-ával összefüggésben már több határozatában rámutatott, hogy az Alkotmány – a piacgazdaság deklarálásán túl – gazdaságpolitikailag semleges, az állam a gazdaságpolitika meghatározása terén nagy jogalkotói szabadsággal rendelkezik [33/1993. (V. 28.) AB határozat, ABH 1993, 247, 249–250.]. Az Alkotmánybíróság következetesen érvényesített gyakorlata, hogy a törvényhozó és a végrehajtó hatalom gazdaságpolitikai törekvéseit, a piacgazdaság tartalmára és színvonalára vonatkozó felfogását alkotmányossági szempontból nem értékeli. Az Alkotmánybíróság szerint a piacgazdaságnak és a versenyszabadságnak nincs saját alkotmányossági mércéje, a piacgazdaság, a versenyszabadság és más hasonló államcélok alkotmányellenes megsértését csak szélsőséges esetben, akkor állapítja meg, ha az állami beavatkozás, „fogalmilag és nyilvánvalóan” ellentétes az államcéllal [21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994, 117, 119–120.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 200.].
Az Alkotmánybíróság értelmezésében a szerződési szabadság nem alkotmányos alapjog. A piacgazdaság lényegi eleme ugyan, de „reá alkotmányossági kifogás közvetlenül nem alapozható” [13/1995. (III. 1.) AB határozat, ABH 1995, 77, 80.]. Az Alkotmánybíróság azt is hangsúlyozta, hogy a szerződési szabadságra nem vonatkoznak az alapjogok korlátozásához az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében meghatározott követelmények, a „szerződési szabadság ... alkotmányosan még lényegi tartalmat illetően is korlátozható, amennyiben a korlátozás végső eszközének fennállnak az alkotmányos indokai” [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 159.]. Az Alkotmánybíróság tehát mindenkor esetenként – a szabályozás tárgya, a jogforrási szint és a korlátozás tartalma alapján – vizsgálja a szerződési szabadság korlátozásának alkotmányosságát [43/1991. (VII. 12.) AB határozat, ABH 1991, 201, 203.].
A Cstv. 27/A. § (2) bekezdése értelmében a „felszámolóként kijelölhetők körét a Kormány rendelettel állapítja meg. A Kormány a felszámolók névjegyzékébe való felvételre nyilvános pályázatot ír ki”. A felszámolók névjegyzékéről szóló 167/1993. (XI. 30.) Korm. rendelet pontosan meghatározza a felszámolói névjegyzékbe való felvételhez szükséges feltételeket. A felszámolóvá válás tekintetében a gazdasági verseny és a vállalkozás szabadságát a jogalkotó gazdasági és szakmai feltételek előírásával korlátozza, ezt azonban az Alkotmánybíróság az 580/B/1997. AB határozatában (ABH 2002, 1407.) nem találta alkotmányellenesnek. E határozatában az Alkotmánybíróság arra is rámutatott, hogy a „felszámolók esetében a gazdasági verseny másként alakul, mint a gazdaság működésének más területein, a 'piac' más, kevésbé specifikált szereplőinél. A felszámolók zártabb, kötött szabályok alapján működő piacon folytatják tevékenységüket, nem üzleti partnereik választják őket, nincs kialakult partnerkörük stb. A felszámolót a bíróság jelöli ki ...” (ABH 2002, 1407, 1413.).
Jelen ügyben az Alkotmánybíróság megállapította: a felszámolói tevékenységet választó gazdasági társaság szerződési szabadsága korlátlan a tekintetben, hogy a felszámolói pályázat benyújtásával – a jogi, gazdasági és egyéb feltételrendszer ismeretében – vállalja-e a felszámolási eljárásban érvényesülő sajátos (esetenként korlátozást jelentő) előírások teljesítését. Erre figyelemmel a Cstv.-nek a kijelölés visszautasítását szabályozó 27/A. § (5) bekezdése második mondatával összefüggésben az Alkotmánybíróság a szerződési szabadság sérelmét nem állapította meg.
A vállalkozáshoz való jog alkotmányos alapjog, ami az Alkotmánybíróság gyakorlatában azt jelenti, hogy bárkinek Alkotmányban biztosított joga a vállalkozás, üzleti tevékenység végzése. A vállalkozás joga azonban nem abszolutizálható és nem korlátozhatatlan. „A vállalkozás joga annyit jelent – de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül –, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást. A vállalkozás jogától különböző kérdés az, hogy a vállalkozó milyen közgazdasági feltételrendszerbe lép be” [54/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993, 340, 342.]. Az Alkotmánybíróság szerint a támadott rendelkezés önmagában – az ismertetett, az indítvány benyújtását követően módosított jogszabályi környezetre is figyelemmel – a felszámolói tevékenység végzését nem lehetetleníti el, ezért nem sérti az Alkotmány 9. §-ában deklarált vállalkozás jogát.
2.2. Az Alkotmánybíróság következetesen érvényesített álláspontja, hogy az „Alkotmány 70/B. §-a ... helyes értelme szerint az általános diszkriminációtilalmat megfogalmazó 70/A. §-nak a munka világára vonatkoztatott konkretizálása” (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 459.). A diszkrimináció tilalma azonban csak akkor értelmezhető, ha az adott szabályozási koncepción belül eltérő szabályozás vonatkozik valamely csoportra, kivéve, ha az eltérésnek kellő súlyú alkotmányos indoka van [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 78.]. Mivel az indítványban sérelmezett rendelkezés az azonos csoportot alkotó felszámolók esetében általánosan, kivétel nélkül érvényesül, ezért az nem ütközik az Alkotmány 70/B. §-ába.
2.3. Az Alkotmánybíróság szerint a Cstv. 27/A. § (5) bekezdésének második mondata az Alkotmány 13. §-ában foglalt tulajdonhoz való joggal alkotmányos szempontból értékelhető összefüggésbe nem hozható.
Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság a Cstv. 27/A. § (5) bekezdése második mondata tekintetében az indítványozó által megjelölt alkotmányi rendelkezések sérelmét nem állapította meg, ezért annak alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
3. A Cstvm. 33. § (3) bekezdése 1997. augusztus 6-ával megszüntette a Felszámolási Díjfedezeti Alapot, a Cstv. 85. § (2) bekezdésében foglalt, az Alap működésére és a kifizetés rendjére vonatkozó szabályozásra adott jogalkotói felhatalmazás tehát okafogyottá vált.
Az Alkotmánybíróság általános gyakorlata, hogy mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet nem csak akkor állapít meg, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, hanem akkor is, ha alapvető jog érvényesüléséhez szükséges garanciák hiányoznak, illetve, ha a hiányos szabályozás alapvető jog érvényesítését veszélyezteti. A mulasztás megállapításához tehát a két feltételnek: a jogalkotó mulasztásának és az ennek következtében előidézett alkotmányellenes helyzetnek együttesen kell fennállnia [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.; 37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232.].
Az Alkotmánybíróság ezen indítvány vonatkozásában ismét hivatkozik a megváltozott jogi szabályozásra, amely a felszámolói díjak forrását az adós vagyontárgyainak árbevételén és a befolyt követelések pénzbevételén túl egyrészt a díjkiegészítési számla, másrészt a regisztrációs díjakat tartalmazó elkülönített számla, valamint az egyszerűsített felszámolási eljárások tekintetében teljes egészében a központi költségvetés terhére biztosítja. A regisztrációs díj kérdésével összefüggésben az Alkotmánybíróság utal a 33/2003. (VI. 19.) AB határozatára (ABK 2003. június–július, 425–428.) is, amelyben a legnagyobb hitelező, az államháztartás alrendszereinek követelését érvényesítő adóhatóság, valamint a magán-nyugdíjpénztári tagdíjköveteléseket érvényesítő pénztárak regisztrációs díj megfizetése alóli mentesítését alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette.
Mivel az Alkotmánybíróság sem a jogalkotói kötelezettség elmulasztását, sem az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság részét képező jogbiztonság sérelmét eredményező szabályozási hiányt nem állapított meg, ezért a Cstv. 85. § (2) bekezdésével összefüggésben a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasította.
4. Az indítványozó a Cstvm. 33. § (3) bekezdésének a díjfedezeti alapot – általa egyoldalúnak és visszamenőleges hatályúnak ítélt – megszüntető rendelkezését az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság részét képező jogbiztonság követelményébe ütközőnek tartja.
A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 13. §-a értelmében a „jogszabály akkor veszti hatályát, ha más jogszabály hatályon kívül helyezi vagy ha a jogszabályban meghatározott határidő lejárt”. A Jat. ugyan nem határozza meg egyértelműen, hogy a jogszabályban meghatározott határidőnek kifejezetten a jogszabály hatályának megszűnésére, vagy a jogszabály alkalmazhatóságára kell-e vonatkoznia, az Alkotmánybíróság általános gyakorlata azonban a Jat.-nak ezt a szabályát a jogszabály alkalmazhatóságára vonatkozó rendelkezésként értelmezi. Az Alkotmánybíróság több határozatában megállapította: ha a kifejezetten hatályon kívül nem helyezett jogszabályi rendelkezések teljesedésbe mentek és már nincs mód arra, hogy a jogalanyok a jogszabályi rendelkezés alapján jogot szerezzenek, akkor a jogszabály lényegében hatályát vesztette (1239/B/1990. AB végzés, ABH 1991, 905, 906.; 298/B/1994. AB határozat, ABH 1994, 696, 700.; 880/B/1992. AB végzés, ABH 1996, 803, 804–806.).
A Cstvm. 33. § (3) bekezdése a Cstvm. hatálybalépésével, illetőleg az abban foglalt jogvesztő határidő elteltével teljesedésbe ment, és bár formális hatályon kívül helyezésére nem került sor, azonban tartalmát tekintve hatályosnak nem tekinthető. Az Alkotmánybíróság a hatályát vesztett jogszabály alkotmányosságát az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés és a 48. §-ban foglalt alkotmányjogi panasz esetében, vagyis kizárólag akkor vizsgálja, ha „annak alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés” (335/B/1990. AB végzés, ABH 1990, 261, 262.). Az Alkotmánybíróság ezért a már nem hatályos Cstvm. 33. § (3) bekezdése vizsgálatára irányuló eljárást az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 31. § a) pontja alapján megszüntette.
4. A felszámolói díj és az adós vagyonából nem fedezhető felszámolási költségek fedezete biztosításának elmulasztásából adódó alkotmányellenes helyzet megállapítását kezdeményező indítvánnyal kapcsolatban az Alkotmánybíróság – az indokolás III. 1. és 3. pontjában foglaltakra is figyelemmel – megállapította, hogy az indítványozó által hiányolt szabályozást a Cstvm. 25. és 26. §-ai, a zálogjoggal kapcsolatos törvényi szabályozás módosításáról szóló 2000. évi CXXXVII. törvény 4. § (5)–(9) bekezdései és 6. § (7) bekezdése, valamint az egyszerűsített felszámolás során nyújtott támogatás központi költségvetéssel történő elszámolásának és a támogatás folyósításának részletes szabályairól szóló 26/2001. (VII. 13.) PM rendelet pótolta, ezért az Alkotmánybíróság az eljárást e tekintetben megszüntette.
4. Mindkét indítványozó kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy kötelezze a jogalkotót a Cstv. módosítására és kiegészítésére. Az Abtv. 49. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság kizárólag mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség esetén hívhatja fel a jogalkotót feladatának teljesítésére, ezen kívül jogszabály alkotását, módosítását és kiegészítését kezdeményező hatáskörrel nem rendelkezik. Az Alkotmánybíróság ezért hatáskörének hiányában az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 29. § b) pontja alapján a Cstv. módosításának és kiegészítésének kezdeményezésére irányuló kérelmeket visszautasította.
Budapest, 2003. október 20.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k., Dr. Harmathy Attila s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
Strausz János s. k., dr. Vasadi Éva s, k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás