9/1997. (II. 28.) AB határozat
9/1997. (II. 28.) AB határozat1
1997.02.28.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet felülvizsgálatára irányuló kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Tata Város Önkormányzatának egyes önkormányzati rendeletek kiegészítéséről szóló 32/1995. (X. 27.) rendelete törvényellenes, ezért ezt a rendeletet megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
A Komárom-Esztergom Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője – mivel a törvényességi ellenőrzés körében kiadott felhívásával a tatai képviselő-testület nem értett egyet – az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványában Tata Város Önkormányzatának egyes önkormányzati rendeletek kiegészítéséről szóló 32/1995. (X. 27.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) törvényellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
Az indítványozó álláspontja szerint az Ör. előírásai törvénysértő módon nyilvánították adók módjára behajtandó köztartozásnak a hulladékkezelési díjhátralékot, a lakbérhátralékot, valamint a hő- és melegvíz-szolgáltatási díj hátralékát. Arra hivatkozott, hogy az említett fizetési kötelezettségeket – magasabb szintű jogszabályok rendelkezései alapján – szerződés szabályozza, és az önkormányzatnak nincs törvényi felhatalmazása ezek köztartozások módjára történő behajtására.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következőkkel indokolja.
Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint ,,a helyi önkormányzat feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal''. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdése pedig előírja, hogy ,,a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá a törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot''.
1. Az Ör. 1. §-a a következőket tartalmazza:
,,A közterületek tisztántartásáról és a települési szilárd hulladék kezeléséről szóló 10/1994. (IV. 27.) Ör. sz. rendelet 13. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
(7) E rendelet hatálybalépését követően keletkezett hulladékkezelési díjhátralékokat adók módjára kell behajtani.''
Az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Kötv.) 1. § (1) bekezdésének megfelelően a települési szilárd hulladék összegyűjtése, elszállítása és ártalommentes elhelyezése helyi közszolgáltatásnak minősül, amelynek ellátására közüzemi szerződés keretében kerül sor.
E szerződés sajátossága – erre már az 59/1996. (XII. 22.) AB határozat is rámutatott –, hogy a szolgáltatás díját nem a felek állapítják meg. A Kötv. 2. § f) pontja a helyi önkormányzat képviselő-testületét hatalmazza fel arra, hogy ,,az elvégzendő szolgáltatás alapján a tulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget, a díj mértékét, megfizetésének rendjét, az esetleges kedvezmények esetét vagy a szolgáltatás ingyenességét'' meghatározza. E díj azonban – a szerződéses kapcsolat jellegének megfelelően – a szolgáltatót illeti, és sem az Ötv., sem az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény, sem más törvény előírásai szerint nem minősül köztehernek, közjogi bevételnek, így meg nem fizetése esetén sem keletkezhet köztartozás. Az említett alkotmánybírósági határozat elvi jelleggel hangsúlyozta, hogy ,,a közjogi bevételek körének megállapítására, így az e bevételek elmaradása esetén keletkező bevételkiesés, azaz tartozás köztartozássá minősítésére kizárólag törvény jogosult'' (MK 1996. 116. szám, 6815, 6816.). Mindezekből fakad az a következtetés is, hogy valamely tartozás (így a díjhátralék) adók módjára történő behajtását is csak törvény írhatja elő.
Az Ör. vizsgált 1. §-a nem felelt meg ennek az alkotmányossági követelménynek, ezért az megsemmisítésre szorult.
2. Az Ör 2. §-a szerint: ,,A bérlakások lakbérének megállapításáról szóló 15/1995. (VI. 28.) sz. Ör.-rel módosított 13/1994. (VI. 29.) Ör. sz. rendelet 2. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
(5) E rendelet hatálybalépését követően keletkezett lakbérhátralékokat adók módjára kell behajtani.''
A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lt.) 2. § (1) bekezdése szerint a lakásbérleti jogviszonyt a bérbeadó és a bérlő szerződése hozza létre. Az Lt. 34. § (1) bekezdés első fordulatának megfelelően az önkormányzati lakás lakbérének mértékét önkormányzati rendelet állapítja meg.
Az Lt. a lakbér meg nem fizetése esetén (az e törvényben meghatározottak szerint) lehetővé teszi a bérleti szerződés felmondását. Az Lt. 1. § (3) bekezdése alapján pedig az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezései az irányadóak. A szerződéses kötelezettségek teljesítésére, illetve az e kötelezettségek, pl. a díjfizetés elmaradása esetére vonatkozó szabályokat a Ptk. meghatározza. Az Ör. támadott 2. §-ához hasonló tartalmú önkormányzati rendeleti előírást a már említett 59/1996. (XII. 21.) AB határozat törvényellenesnek minősítette. E döntés felhívta a figyelmet arra, hogy az önkormányzat a tulajdonában lévő lakás bérleti díja megfizetésének elmaradása esetén az Lt., a Ptk., valamint az ezek figyelembevételével alkotott rendelete előírásai alkalmazásával járhat el, nincs azonban törvényes lehetősége a lakbér köztartozássá minősítésére és adók módjára történő behajtásának előírására.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ör.-nek a lakbérhátralék adók módjára történő behajtásáról rendelkező szabályozását is törvényellenesnek minősítette.
3. Az Ör. 3. §-a a következőket állapítja meg: ,,A távhőszolgáltatás legmagasabb hatósági áráról és az áralkalmazás feltételeiről szóló, többször módosított 8/1993. (II. 24.) Ör. sz. rendelet 5. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
(5) E rendelet hatálybalépését követően keletkezett hő- és melegvíz-díjhátralékokat adók módjára kell behajtani.''
A lakóépületek és vegyes célra használt épületek távhőellátásáról szóló 129/1991. (X. 15.) Korm. rendeletben (a továbbiakban: Korm. r.) foglaltak alapján a lakossági távfűtés- és melegvíz-szolgáltatás közüzemi szolgáltatásnak minősül, amelyet a szolgáltató közüzemi szerződés alapján lát el. E szerződésfajtára vonatkozóan a Ptk. 387. §-a ezt írja elő:
,,Közüzemi szerződés alapján a szolgáltató köteles meghatározott időponttól a fogyasztó számára folyamatosan és biztonságosan a fogyasztó igénye szerint meghatározott közüzemi szolgáltatást – így különösen gázt, villamos energiát és vizet – nyújtani, a fogyasztó pedig köteles időszakonként díjat fizetni.'' A Korm. r. 9. § (1) bekezdése is úgy rendelkezik, hogy ,,a távhőellátás keretében nyújtott fűtési, illetőleg használati melegvíz-szolgáltatásért a fogyasztó az ármegállapító rendelkezésekben megállapított díjat köteles a távhőszolgáltatónak megfizetni''.
Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény melléklete szerint a lakossági távfűtés- és melegvíz-szolgáltatás díját a települési önkormányzat, a fővárosban a Fővárosi Önkormányzat képviselő-testülete állapítja meg.
Az Alkotmánybíróság e határozata indokolásában már rámutatott arra, hogy valamely díjhátralék köztartozássá minősítését, illetve adók módjára történő behajtását kizárólag törvény írhatja elő. Mivel a vázoltak alapján az Alkotmánybíróság az Ör. 3. §-át is törvényellenesnek minősítette, ezért az Ör. egészét megsemmisítette.
Alkotmánybírósági ügyszám: 1069/H/1996/2
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás