GK BH 1997/93
GK BH 1997/93
1997.02.01.
Ha a hitelező követelése a felszámolási eljárás közzététele után vált esedékessé, a követelés bejelentésének határideje ugyancsak 30 nap, ezt azonban nem a felszámolási eljárás közzétételétől, hanem a követelés esedékessé válásától kell számítani. Jogszabályt sért tehát a bíróság, ha az ilyen követelés bejelentését az igazolásra vonatkozó szabályok alkalmazásával bírálja el [1986. évi 11. tvr.* 4. § (4) bek., 13. § d) pont, 17. § (2) bek., Pp. 107. §].
Az adós szövetkezet felszámolására irányuló, a Magyar Közlöny 1991. december 20-i számában közzétett eljárás során az első fokon eljárt bíróság végzésével az I. r.-IV. r. hitelezők 1993. augusztus 23-án előterjesztett kérelmét elutasította. Határozata indokolásában - a felek előadása, az I. r. hitelező által csatolt termékértékesítési szerződés, valamint a felszámoló részéről csatolt iratok alapján - tényként állapította meg, hogy a hitelezők és az adós között 1989. évben mezőgazdasági termékértékesítési szerződés jött létre biogiliszta termelésben és értékesítésben való együttműködés céljából. Mindegyik hitelező 200 000 db gilisztát vett át az adós telephelyén vételár megfizetése nélkül. Ezt követően az I. r. és a III. r. hitelezők a szaporulatból 200 000-200 000 Ft értékű gilisztát adtak át az adós szövetkezetnek, amely az ellenérték 10%-ának levonása után fennmaradt 180 000-180 000 Ft-ból további 100 000-100 000 Ft-ot hiteltörlesztés címén visszatartott. A felszámolás megkezdése után az I. r. hitelező és a felszámoló között levelezés folyt a hiteltartozás részletekben történő megfizetése érdekében.
Miután a felszámoló szólította a hitelezők mindegyikét 100 000 Ft megtérítésére, a hitelezők 250 000-250 000 Ft kártérítési igénnyel léptek fel az adóssal szemben, arra hivatkozva, hogy az 1993. évben általuk megtermelt biohumusz átvételének megtagadása miatt ilyen összegű káruk keletkezett. Követelésüket beszámítási kifogásként is előterjesztették. A felszámoló az összesen 1 000 000 Ft összegű követelés elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a hitelezőknek az igényérvényesítési határidő elmulasztása miatt - a bíróság felhívására - benyújtott igazolási kérelme, továbbá kártérítési követelése, valamint beszámítási kifogása nem alapos. Az igazolási kérelmet a bíróság az igénybejelentésre megszabott 30 napos határidő 1992. január 19-i lejártára figyelemmel, a hat hónapos objektív határidő elmulasztása miatt utasította el.
Kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy a hitelezők a felszámolás közzététele után biohumuszt az adós részére csak a saját felelősségükre állíthattak elő, az 1993. évben megtermelt biohumusz átvételének elmaradásából eredő bizonyítatlan kárösszeget az adósra áthárítani nem lehet. A beszámítási kifogást pedig azért utasította el a bíróság, mert az nem felel meg a Ptk. 296. §-a (1) bekezdésében írtaknak, a felszámoló a hitelezők követeléseit nem ismerte el, így azok nem tekinthetők fennálló és lejárt követeléseknek.
Az első fokon eljárt bíróság végzése ellen az I. r.-IV. r. hitelezők éltek fellebbezéssel. A fellebbezésükben elsődlegesen a bizonyítási eljárás kiegészítésével az elsőfokú határozat megváltoztatását, másodlagosan pedig az elsőfokú bíróság végzésének a hatályon kívül helyezését s az elsőfokú bíróságnak újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára való utasítását kérték. Jogorvoslati kérelmük indokolásában sérelmezték, hogy az elsőfokú bíróság végzése törvénysértő és megalapozatlan. Előadták, hogy a hitelezők az adós szövetkezettől egyetlen biogilisztát sem vettek át, nem is vehettek át sem készpénzért, sem hitelbe, mert a szövetkezet nem is rendelkezett biogilisztával. A szövetkezet a hitelezők előtt ismeretlen helyről nagyon olcsón vásárolta a biogilisztákat. Kijelentették a hitelezők, hogy állításaikat K. J. és A. Gy. kunhegyesi lakos tanúk vallomásaival tudnák igazolni.
Utaltak arra is a hitelezők, hogy az adós volt elnöke ellen folyamatban volt büntetőeljárás során az adós képviseletében eljárt felszámoló sem vitatta: a pénzügyi bizonylatokon szereplő aláírások nem a hitelezőktől származnak, azok hamisítások. A hitelezők szükségesnek tartották a büntetőeljárás iratainak a beszerzését is. A fellebbezés szerint az I. r. hitelező megtévesztés és kényszer következtében vállalta 1992. december 8-án azt, hogy részletekben visszafizeti a hitelt az adósnak. Kifejtették a hitelezők, hogy beszámítási kifogásukkal csak a teljesen megalapozatlan adósi hitel-visszafizetési követelést akarták "ellensúlyozni", mert a felszámoló által fel nem mondott szerződés nem teljesítése miatt jelentősen nagyobb összegű kártérítés illetné meg őket. A fellebbező felek álláspontja az volt hogy az igénybejelentési késedelem esetleges megállapíthatósága esetén beszámítási kifogásuk nem utasítható el, mert az megfelel a Ptk. 296. §-a (1) bekezdésében írt feltételeknek
Fellebbezésük kiegészítésében azt jelentették be a hitelezők: a tanúként meghallgatni kért személyek, K. J. és A. Gy. arra vonatkozóan tudnának nyilatkozni, hogy a termeltető adós szövetkezet elnöke, D. G. az I. r. hitelezőnek kijelentette: a hitelezők semmilyen jogcímen nem tartoznak a termeltetőnek. A felszólítás tévedés, illetve a hivatkozott bűncselekmény folytán történt. Ez a beszélgetés 1990 májusában zajlott, és erre is tekintettel nem indítottak pert a hitelezők a humusz ütemterv szerinti átvételének az elmaradása miatt.
A hitelezők a fellebbezési eljárásban előterjesztett újabb fellebbezés-kiegészítésükben részletesen előadták a jogvita alapjául szolgáló szerződés megkötésének előzményeit, körülményeit. Beadványukban már nem vitatták azt, hogy biogilisztákat vettek át az adóstól. A giliszták azonban a szövetkezet tulajdonában maradtak, és azokat szaporításra adták tovább vételár fizetése nélkül azzal, hogy azokat majd visszaveszik, és másoknak adják oda humusztermelésre. A hitelezők kérték annak megállapítását, hogy hitelben nem vásároltak gilisztát, illetve nem vettek igénybe hitelt az adóstól, hanem éppen az adós okozott számukra kárt szerződésszegő magatartásával.
Az adós gazdálkodó szervezet nevében eljáró felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú határozat helybenhagyását kérte. Kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság kötelezze a hitelezőket az általuk vásárolt giliszta adásvételével kapcsolatos bizonyíték bemutatására, illetve annak igazolására, hogy az a gilisztamennyiség, amiből a szaporulatot a szövetkezet részére eladták, honnan került a tulajdonukba. Véleménye az, amennyiben bizonyítható lenne, hogy a hitelezők nem a szövetkezeten keresztül vásárolták a gilisztákat, az ő szerződésszegésük is megállapítható lenne, s így határidőn túl bejelentett követelésük sem lenne jogos. Az adós fellelhető irataiból kitűnően ugyanis a szövetkezet minden giliszta-adásvétel ügyletben közvetítői, illetve bonyolítói szerepet töltött be. A vásárlások és eladások a szövetkezet bizonylataival, értékesítési nyilatkozatokkal történtek. Aki nem volt szövetkezeti tag, és nem a szövetkezeten keresztül vásárolta a gilisztát, attól humuszt, illetve gilisztaszaporulatot sem vettek át. Az adós a beadványához humuszgiliszta-értékesítési nyilatkozatot, mezőgazdasági termékértékesítési szerződésnyomtatványt, valamint szövetkezeti alapszabályt is csatolt.
A fellebbezés annyiban alapos, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján nem hozható az ügyben megalapozott határozat.
Helyesen utalt arra az elsőfokú bíróság, hogy az adós szövetkezet elleni, 1992. január 1-je előtt indult felszámolási eljárásra az 1993. évi LXXXI. törvény 44. §-ának (2) bekezdése, illetve az 1991. évi IL. törvény 82. §-ának (2) bekezdése folytán a többször módosított és kiegészített 1986. évi 11. törvényerejű rendelet (Ftvr.) szabályai az irányadók. Az Ftvr. 13. §-ának d) pontja értelmében az adóssal szembeni követelések bejelentésének a határideje valóban a Magyar Közlöny megjelenésétől számított 30 nap. Az ezen határidő lejárta után előterjesztett követelések elkésetten érkezettnek minősülnek. Az Ftvr. alkalmazása során kialakult bírói gyakorlat szerint, a közzététel után keletkező követelések bejelentésének a határideje ugyancsak 30 nap; a határidő kezdete azonban a követelés esedékessé válásának időpontja. Az adott ügyben az adós szövetkezet felszámolására irányuló eljárás megindítása a Magyar Közlöny 1991. december 20-i számában jelent meg. A hitelezők az ezt követően, 1993. évben, de kérelmükben pontosan meg nem jelölt időpontban esedékessé vált követelésüket 1993. augusztus 25-én jelentették be az adós felszámolójának. Tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor a hitelezői követelések esedékessé válása időpontjának tisztázása nélkül az adósi nyilatkozatot a Magyar Közlöny közzétételétől számított 30 napos igényérvényesítési határidő elmulasztása miatti igazolási kérelemnek (Pp. 107. §) tekintve, a kérelmet a Polgári perrendtartásban előírt hat hónapos objektív határidő elmulasztása miatt elutasította. Ugyancsak meglapozatlanul hivatkozott arra az elsőfokú bíróság, hogy a Ptk. 296. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján nincs helye a hitelezők vagylagosan előterjesztett beszámítási kifogásának sem. A beszámításnak a felszámolási eljárásban alkalmazandó speciális, a polgári anyagi jogtól eltérő szabályát az Ftvr. 17. §-ának (2) bekezdése tartalmazza. E rendelkezés szerint a felszámolási eljárásban beszámításnak csak ugyanabból a jogviszonyból eredő pénzkövetelés tekintetében van helye. A hitelezők az adóssal kötött mezőgazdasági termékértékesítési szerződésen alapuló adósi hitel-visszafizetési követeléssel szemben kívántak - másodlagosan - az ugyanezen szerződés megszegése miatti kártérítés követeléssel, azaz ugyancsak pénzköveteléssel élni. A hitelezők beszámítási kifogása tehát az Ftvr. által megkívánt feltételeknek is megfelel, érdemi elbírálására alkalmas.
Megalapozatlan az elsőfokú bíróság azon megállapítása is, hogy a hitelezők a felszámolás közzététele után az adós részére biohumuszt csak a saját felelősségükre állíthattak volna elő. A felszámoló nem csatolt olyan bizonyítékot, amely a felek állítása szerint 1989-ben öt évre szólóan létrejött mezőgazdasági termékértékesítési szerződés felmondását, megszűnését igazolná. Az elsőfokú bíróság a megfelelő bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül, csupán az I. r. hitelező és az adós között létrejött mezőgazdasági termékértékesítési szerződés, valamint az I. r. és a III. r. hitelezők elszámolására vonatkozó adatok alapján mind a négy hitelező követelését a tényállás tisztázása nélkül érdemben is elutasította.
Mindezekre figyelemmel a bizonyítási eljárás nagy terjedelmű kiegészítése szükséges, a Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzését az Ftvr. 4. §-ának (4) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazandó Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, s az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
Az új eljárás keretében az elsőfokú bíróságnak - a hitelezők ellentmondásos fellebbezési előadásaira is tekintettel - meg kell vizsgálnia, hogy az egyes hitelezők és az adós szövetkezet között létrejöttek-e érvényesen a mezőgazdasági termékértékesítési szerződések; azok 1993. évben is fennállottak-e; a szerződések teljesítéseként a hitelezők milyen szolgáltatást ajánlottak fel az adósnak; az valóban megtagadta-e a szerződésszerű teljesítések elfogadását, átvételét; ha igen, abból az I. r.-IV. r. hitelezőknek keletkezett-e káruk, s azok milyen összegűek.
Csak a fentiek tisztázására irányuló bizonyítási eljárás lefolytatása után lesz abban a helyzetben a bíróság, hogy eldöntse, a hitelezőknek az adóssal szembeni, a felszámoló által vitatott követelései határidőben vagy elkésetten érkeztek-e, továbbá azok alaposak-e. Az adós hitelezőkkel szembeni, hiteltartozás megfizetésére irányuló követeléseinek elbírálása pedig nem tartozik a felszámolási nem peres eljárást foganatosító bíróság hatáskörébe. (Legf. Bír. Fpkf. II. 32.524/1994. sz.)
*Az 1986. évi 11. törvényerejű rendelet az 1991. évi IL. törvény folytán hatályát vesztette, a tétel azonban az új szabályozás alapján is helytálló.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás