953/B/1997. AB határozat
953/B/1997. AB határozat
2005.10.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a közúti közlekedési szolgáltatásokról és a közúti járművek üzemben tartásáról szóló 89/1988. (XII. 20.) MT rendelet 1. § (1) bekezdése „és magánszemélyekre” szövegrész alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó azt kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a közúti közlekedési szolgáltatásokról és a közúti járművek üzemben tartásáról szóló 89/1988. (XII. 20.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) 1. § (1) bekezdése „és magánszemélyekre” szövegrészének alkotmányellenességét és semmisítse meg azt. Álláspontja szerint ez a rendelkezés sérti az Alkotmány 59. §-ának (1) bekezdésében kimondott magántitok védelmét. Az R. 23. §-ának (4) bekezdésében előírt menetlevél vezetésének kötelezettsége a támadott szövegrészre tekintettel kiterjed ugyanis a saját tulajdonú, személyi használatú tehergépkocsit üzemeltető magánszemélyek magánjellegű útjaira is. A menetlevélben fel kell tüntetni az indulás és a megállás helyét, idejét, valamint a szállított személyek nevét. Az indítványozó ezt azért is indokolatlannak tartja, mert a személygépkocsiknál nem áll fenn ilyen kötelezettség.
2. Az indítvány elbírálásánál figyelembe vett jogszabályok szövege a következő:
„59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.”
Az R. hivatkozott szabályai:
„1. § (1) A rendelet hatálya azokra a jogi személyekre, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságokra és magánszemélyekre terjed ki, akik
a) a Magyar Köztársaság területén közúti közlekedési szolgáltatást végeznek, illetőleg közúti járművet (a továbbiakban: jármű) tartanak üzemben;
b) a Magyar Köztársaság területén kívül magyar hatósági engedéllyel és jelzéssel ellátott járművel közúti közlekedési szolgáltatást végeznek.
(2) A rendelet alkalmazásában közúti közlekedési szolgáltatás: járművel díj ellenében végzett személyszállítás, árufuvarozás és autómentés.”
„23. § (1) A – nem menetrend szerint, de díj ellenében – közúti személyszállítást végző autóbusz, illetőleg a közúti árufuvarozást végző gépkocsi, mezőgazdasági vontató, lassú jármű, ezekből és pótkocsikból álló járműszerelvény a közúti forgalomban autóbuszmenetlevéllel, illetőleg fuvarlevéllel vehet részt.
...
(4) Nem közúti közlekedési szolgáltatást végző tehergépkocsi, vontató és ezekből vagy mezőgazdasági vontatókból és pótkocsikból álló járműszerelvény a közúti forgalomban menetlevéllel vehet részt.
(5) A (4) bekezdésben meghatározott esetekben menetlevélként az R. 2. számú mellékletének c) pontja szerinti vagy olyan okmány használható, amely legalább
a) a szállítóeszközre (rendszám, teherbírás),
b) az üzemben tartóra, gépjárművezetőre (üzemben tartó vagy tulajdonos neve, telephelye, gépjárművezető neve), és
c) a rakományra (a szállítmány megnevezése, mennyisége, származása) és a rakománnyal megtett kilométer-teljesítményre
vonatkozó adatokat tartalmazza.
...
(12) A (2) és (3) bekezdésben meghatározott okmányokat a szolgáltató állítja ki és vezeti. A megrendelő vagy a fuvaroztató ezen igazolja az elvégzett teljesítményt, fuvarozásnál az áru átvételét is. A gépjármű rendelkezésre bocsátására kötött szerződésnél kiállított okmány az árura vonatkozó adatok helyett a járműre vonatkozó adatokat tartalmazhatja. A (4) bekezdésben meghatározott okmányt a jármű üzemben tartója állítja ki, és azt eseményszerűen a jármű vezetője vezeti és aláírásával hitelesíti.”
„25. § (1) A járművek jogszerű használatáért, valamint az üzem-, forgalombiztonsági és környezetvédelmi követelményeknek megfelelő műszaki állapotáért az üzemben tartó felelős.
(2) Az e rendeletben foglaltak megtartását – a hatáskörük gyakorlására vonatkozó szabályok szerint – a területi közlekedési felügyeletek, a KKF, a KFF, továbbá a személytaxi-szolgáltatás és a személygépkocsis személyszállító szolgáltatás esetén a települési önkormányzat jegyzője (a fővárosban a Fővárosi Önkormányzat főjegyzője), a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, illetve a területi fogyasztóvédelmi felügyelőségek is ellenőrzik. Az ellenőrzésre jogosult szervek az 5/A. §-ban, az 5/B. §-ban és az 5/C. §-ban előírt feltételek meglétét, valamint a közterület használatára és az áralkalmazásra vonatkozó előírások megtartását a taxiállomásokon és próbautazások során is ellenőrzik. Az ellenőrzést végző szervek a cselekmény vagy mulasztás súlyához képest büntető- vagy szabálysértési feljelentést tesznek, illetve hatáskörükbe tartozóan lefolytatják a szabálysértési vagy közigazgatási eljárást, a közúti közlekedési szolgáltatási tevékenység gyakorlásának jogát felfüggeszthetik; az engedély, az igazolvány visszavonását kezdeményezhetik.”
II.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az R. 1. §-ának (1) bekezdése azt határozza meg, hogy az R. szabályait milyen jogalanyok milyen tevékenységére kell alkalmazni. Ez a szabály tehát önmagában nem sérti az Alkotmánynak az indítványban hivatkozott rendelkezését. Az R. személyi hatályának meghatározásával azonban a menetlevél vezetésének kötelezettsége – az indítványban kifogásolt módon – kiterjed a magánszemélyek által üzemeltetett tehergépkocsik személyi használatának eseteire is. A menetlevélen fel kell tüntetni a nem üzleti, hanem magánhasználati jellegű utak adatait és a tehergépkocsin utazó személyek nevét. Ez az adatközlési kötelezettség a tehergépkocsit üzemeltető személy magántitoknak minősülő adataira is kiterjed.
Az R. bevezető mondata szerint az R. kibocsátása a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Tv.) 48. §-ának (2) bekezdésében adott felhatalmazás alapján történt. A Tv. 1. §-a kimondja, hogy a szabályok célja a közúti közlekedés alapvető feltételeinek, továbbá a közlekedésben résztvevők jogainak és kötelezettségeinek meghatározásával a közlekedés biztonságának, a környezet védelmének, az utak védelmének, a közúti személy- és áruszállítás szükségletei kielégítésének megvalósítása. A Tv. 20. § (1) bekezdésének az R. kibocsátásakor hatályos szövege szerint a magánszemély gazdasági tevékenységét szolgáló jármű üzemben tartását a Minisztertanács korlátozhatja, engedélyhez kötheti. A 20. §-t az 1992. évi LXXVIII. törvény 2. §-a hatályon kívül helyezte, de a Tv. 19. §-a (1) bekezdésének – a hatályon kívül helyezéssel egyidejűleg meghatározott – új szabályával felhatalmazta a Kormányt arra, hogy a közúti közlekedési szolgáltatások körét, azok végzésének és az azokhoz használt járművek üzemeltetésének feltételeit rendeletben megállapítsa. A 44. § a közúti közlekedés ellenőrzését írja elő. Az ellenőrzésnek ki kell terjednie – egyebek mellett – a járművel folytatott tevékenységhez szükséges okmányok vizsgálatára. Ennek a Tv.-ben előírt ellenőrzési kötelezettségnek a végrehajtását szolgálják az R.-nek a menetlevélről szóló szabályai.
2. Az Alkotmány 59. §-ának (1) bekezdése alapján mindenkit megillet a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog. E jog tartalmát az Alkotmánybíróság úgy értelmezte, hogy a magántitkok és a személyes adatok felhasználásáról, közléséről mindenki maga dönt [20/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 69, 70.]. Ez a jog azonban alkotmányos keretek között korlátozható. Már a 2/1990. (II. 18.) AB határozat kimondta, a személyes adatok védelme nem azt jelenti, hogy ezeket az adatokat soha senki nem ismerheti meg (ABH 1990, 18, 20.).
Az Alkotmány 8. §-ának (2) bekezdése szerint az alapvető jogokra vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. Az 55/2001. (XI. 29.) AB határozat ennek alapján állapította meg, hogy személyes adatok közlését törvény előírhatja, ha ez a jog lényeges tartalmát nem sérti és a közlési kötelezettség a megvalósítandó cél eléréséhez feltétlenül szükséges (ABH 2001, 442, 460.). Az alapvető jog korlátozásának arányban kell állnia az elérni kívánt cél fontosságával [7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991, 22, 25.].
A 13/2001. (V. 14.) AB határozat megállapította, hogy a közbiztonság a jogállam intézményrendszerének, a demokratikus állam működésének nélkülözhetetlen feltétele. A fogalom értelmezésében nagy bizonytalanság lehet és ezért az önkényes értelmezés veszélye áll fenn. Ha azonban körülhatárolható esetkörről van szó, akkor a közbiztonságra tekintettel – és egyéb feltétel megléte esetén – az alapjogok korlátozása alkotmányosnak tekinthető (ABH 2001, 177, 198–199.). Így a személyes adatoknak az érintett személy hozzájárulása nélkül történő feldolgozása, továbbítása a pénzmosás megelőzése érdekében, a törvényben meghatározott módon az alapjog alkotmányos korlátozásának minősült [24/1998. (VI. 9.) AB határozat, ABH 1998, 191, 194–195.]. Bűnmegelőzési érdek alapján az alapjog korlátozása akkor lehetséges, ha az állam szervei nem kapnak túl széles, bizonytalan tartalmú felhatalmazást [47/2003. (X. 27.) AB határozat, ABH 2003, 525, 533.].
Jelen esetben a tehergépjármű felhasználásával kapcsolatban a közbiztonság érdekében írja elő a Tv. az ellenőrzést, ami nélkülözhetetlenné teszi az adatközlést. Az adatokat a tehergépjármű üzemeltetője maga közli a menetlevélen, nem tudtán kívül történik az adott esetben magántitoknak tekintendő adatok közlése, kezelése. Tehergépjármű használata esetén az ellenőrzést meghiusíthatná a magáncélú és az üzleti célú felhasználás külön kezelése, az adatközlés eltérő meghatározása. Mindennek alapján az adatközlésre vonatkozó szabály az alapjog szükséges korlátozásának minősül. Az ellenőrzéshez szükséges adatoknak a menetlevélen történő közlése körülhatárolható, értelmezési gondot nem okozó korlátozását jelenti az alapjognak. A célhoz kötött adatközlési kötelezettség arányos korlátozása az alapjognak.
Az alapjog korlátozása a Tv.-n alapul, az R. csak a végrehajtás keretében írja elő a részleteket, az ellenőrzést lehetővé tevő menetlevél tartalmát. A menetlevélnek az R.-ben meghatározott adatai az ellenőrzés esetét kivéve nem válnak nyilvánossá. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint abban az esetben, ha alapjog korlátozása nem közvetlen és nem jelentős, a vonatkozó szabály rendeleti szinten is megjelenhet [44/2004. (XI. 23.) AB határozat, ABH 2004, 618, 647.]. Ezért az alapjognak az indítványozó által kifogásolt R.-ben szereplő korlátozása nem alkotmányellenes.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság az R. 1. § (1) bekezdés „és magánszemélyekre” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Budapest. 2005. október 25.
Dr. Bagi István s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
előadó alkotmánybíró
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás