959/B/1997. AB határozat
959/B/1997. AB határozat*
2001.11.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló l996. évi XLIII. törvény 184. §-ában foglalt rendelkezések alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 184. §-ának megsemmisítését kéri arra hivatkozással, hogy a támadott rendelkezés a hátrányos megkülönböztetés alkotmányos tilalmába ütközik. Véleménye szerint a Hszt. 184. §-a a szolgálati nyugdíj mértékére vonatkozóan olyan hátrányos rendelkezéseket tartalmaz, amelyek alkalmazásával a fegyveres szerveknek a 37 vagy ennél több év szolgálati időt szerzett tagjai nyugdíjasként kedvezőtlenebb helyzetbe kerülnek azoknál, akiknek az öregségi nyugdíja hasonló szolgálati idő figyelembevételével a nyugellátásra vonatkozó ,,általános szabályok” – az indítvány benyújtásakor a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 43. § (1) bekezdése – alapján kerül megállapításra. Álláspontjának alátámasztására az indítványozó példaként hozta fel a részére megállapított nyugdíj összegét. A szolgálati nyugdíj megállapítására hatáskörrel bíró igazgatási szerv az indítványozó esetében, aki 55 éves korában került szolgálati nyugdíjba, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainál alkalmazandó speciális szorzószámok alapul vételével 57 év szolgálati időt ismert el. Az indítványozó szolgálati nyugdíjának alapja a szolgálati idő tartamának, valamint a nyugdíjazást megelőző 12 hónapban folyósított illetménye és illetmény jellegű juttatásai havi átlagának együttes figyelembevételével került kiszámításra. Az így kiszámított nyugdíjalap 83%-a képezte az indítványozó havi nyugdíjának összegét. A Hszt. 184. §-a a havi átlagkeresetnek a szolgálati évekhez hozzárendelt százalékát sávozottan, 36 év szolgálati idő megszerzéséig progresszíven állapítja meg. Ezt meghaladó szolgálati évek esetén a havi átlagkereset egységesen 83%-ban vehető figyelembe a szolgálati nyugdíj összegének megállapításakor. Az indítványozó sérelmezi, hogy míg a T. 43. § (1) bekezdése az öregségi nyugdíjra jogosult személy szolgálati éveire, illetőleg az ezekhez hozzákapcsolt átlagkereseti kulcsokra vonatkozóan olyan progresszív szabályozást tartalmaz, amelynek alkalmazásával az öregségi nyugdíj összege akár a nyugellátást megelőző havi átlagkereset teljes összegét elérheti, addig a szolgálati nyugdíj összege legfeljebb az átlagkereset 83%-áig terjedhet. Álláspontja szerint a Hszt. l84. §-a a hatálya alá tartozó hivatásos katonákat, hivatásuk miatt, hátrányosabb elbírálásban részesíti az ,,átlagos állampolgároknál”, ezért a hivatkozott rendelkezés ,,az állampolgári jogegyenlőség alkotmányos alapelveibe ütközik”, tehát alkotmányellenes.
A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény hatálybalépésének napján, 1998. január 1-jén a T. hatályát vesztette. Ugyanezen a napon lépett hatályba a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.), amely tartalmazza az öregségi nyugdíj megállapítására és mértékére vonatkozó törvényi rendelkezéseket. A Tny. 1. § (3) bekezdése úgy szól, hogy a fegyveres erők és rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjainak nyugellátásával kapcsolatos eltérő szabályokról külön törvény rendelkezik. A Tny. szabályozási elvei tehát megegyeznek a T.-vel abban, hogy az említett személyi körbe tartozók szolgálati nyugdíjának szabályozása a Hszt., az oda nem sorolható személyek öregségi nyugdíjával kapcsolatos rendelkezések a Tny. hatálya alá tartoznak. Azonosak a szabályozási elvek abban is, hogy a Hszt. a szolgálati nyugdíj mértékének progresszív emelkedését bizonyos szolgálati idő – 37 év – megszerzését követően nem biztosítja, a Tny. alapján viszont, bizonyos élethelyzetekben, az öregségi teljes nyugdíj összege azonos lehet a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegével. A hatályát vesztett és a hatályos szabályozásban meglévő egyezőségekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot érdemben folytatta le.
Az Alkotmánybíróság megkeresésére a honvédelmi miniszter az indítványra vonatkozó álláspontját kifejtette.
II.
Az Alkotmánynak a hátrányos megkülönböztetésről szóló rendelkezése szerint:
,,70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
A Hszt.-nek a hivatásos szolgálati viszonyon alapuló nyugellátásra vonatkozó rendelkezései szerint:
,,184. § A szolgálati nyugdíj összege a társadalombiztosítás szempontjából figyelembe vehető szolgálati idő tartamától és a 183. § (1) bekezdése alapján számított illetmény és illetmény jellegű juttatások havi átlagától függ. Ezek figyelembevételével a szolgálati nyugdíj összege:”
Szolgálati idő/év Havi átlagkereset %-a
25 65,0
26 66,0
27 67,5
28 69,0
29 70,5
30 72,0
31 73,5
32 75,0
33 76,5
34 78,0
35 79,5
36 81,0
37 és ennél több 83,0
III.
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyára vonatkozóan a Hszt. eltérő rendelkezéseket tartalmaz az e körbe nem tartozó személyek munkaviszonyára, közszolgálati, közalkalmazotti jogviszonyára, bírósági és ügyészségi szolgálati viszonyára vonatkozó jogszabályokhoz képest. Az eltérő szabályozás jogpolitikai okait a Hszt. indokolása fogalmazza meg, mely szerint a ,,...hivatásos állomány tagjai az általánoshoz képest szigorúbb függelmi rendben és fegyelmezettséggel, fokozott pszichikai és fizikai terheléssel, áldozatvállalással, veszélyes helyzetben az élet kockáztatásával végzik feladataikat. Emellett a szolgálati viszony létesítésének feltételeként önkéntesen lemondanak alkotmányos jogaik gyakorlásáról, vállalva egyúttal – törvényben meghatározott fegyveres szerveknél történő szolgálatteljesítés esetén – a hozzátartozókra is kiterjedő nemzetbiztonsági követelményeknek való megfelelést. Ezek jog- és életvitelbeli korlátozást jelentenek.” Mindezekre figyelemmel – írja az indokolás – a Hszt. ,,a társadalmi megbecsülés kifejezéseként” a hivatásos állomány tagjait megillető jogokat, juttatásokat kedvezőbben állapítja meg. A szolgálati jogviszonyhoz hasonlóan a Hszt. sajátosan szabályozza a hivatásos állományúak társadalombiztosítási ellátásait is.
Meghatározott szolgálati idő megszerzése esetén a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjait a Hszt. alapján szolgálati nyugdíj, az e körbe nem tartozó személyeket a Tny. szerint a nyugdíjkorhatár elérése után és meghatározott szolgálati idő megszerzése esetén öregségi nyugdíj illeti meg.
A hivatásos szolgálati viszonyban eltöltött idő számítására a Hszt. 326 – 331. §-ai sajátos rendelkezéseket tartalmaznak. A 329. §-ban felsorolt beosztásokban szolgálatot teljesítők esetében a szolgálati viszonyban ténylegesen eltöltött időt 2-szeresen, 1,5-szeresen illetve 1,2-szeresen kell figyelembe venni. Az így kiszámított időtartamokat kell elismerni a hivatásos állományban lévő személyt megillető egyes jogosultságok, többek között a nyugdíjjogosultság és a nyugdíj mértékének megállapításánál (Hszt. 326. §). Az említett szorzószámok alkalmazásával a Hszt. hatálya alá tartozó személy pl. kétszeres szorzószám esetén az elismert idő felét töltötte ténylegesen szolgálati jogviszonyban. Megszűnik ez a kedvezmény a szolgálati jogviszony megszűnése esetén, az eltöltött időket ilyenkor a létesítendővel azonos jogviszonyban eltöltött időnek kell elismerni (Hszt. 327. §). Az átlagkereset kiszámításánál a nyugdíjazást közvetlenül megelőző l2 hónap alatt elért illetményt és illetmény jellegű juttatásokat kell figyelembe venni. Az elismert évektől függően a szolgálati nyugdíj összege a havi átlagkereset 65- 83%-a. 37 vagy ennél több szolgálati év elismerését követően a szolgálati idő növekedését a Hszt. a szolgálati nyugdíj mértékének progresszív emelésével már nem preferálja.
A Tny. hatálya alá tartozó személyek esetében a jogalkotó a szolgálati időnél a Hszt.-ben biztosított kedvezményes beszámítást nem ismeri. Az öregségi teljes nyugdíj a 12. § (1) bekezdése alapján a szolgálati időhöz hozzárendelt havi átlagkereseti százaléktól függően sávosan emelkedik 33–80% között. Az öregségi nyugdíj összege 40 év szolgálati idő és a havi átlagkereset 80%-ának figyelembevétele után minden további évre 1,5–1,5%. Az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegének kiszámítására a Tny. különböző számítási módokat tartalmaz, összefüggésben a nő és a férfi nyugdíjkorhatárának megváltozásával, illetve a jogosultság megállapításának időpontjával kapcsolatos jogszabályi rendelkezésekkel. Az öregségi teljes nyugdíj összege azonos a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegével, ha a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset kevesebb az öregségi nyugdíjnak jogszabályban megállapított legkisebb összegénél. Az öregségi teljes nyugdíj összegének kiszámítása tekintetében a hatályon kívül helyezett T. a Tny.-nyel azonos szabályozási logikát követett azzal a különbséggel, hogy a T.-nek az indítvány benyújtása idején hatályos 43. § (1) bekezdése szerint az 1996. december 31-ét követő időponttól megállapításra kerülő nyugellátások esetében az ott szabályozott két számítási mód közül a jogosult számára kedvezőbbet kellett alkalmazni. Ez azt jelentette, hogy a jogosult számára 42 év szolgálati idő esetén az átlagkereset 80%-át és minden további évre további 1–1%-ot állapítottak meg öregségi nyugdíjként, illetve 40 év szolgálati idő alapulvételével az átlagkereset 80%-a és minden további évre 1,5–1,5% került megállapításra.
Az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt rendelkezést az Alkotmánybíróság több határozatában és több szempontból értelmezte. A 65/1997. (XII. 18.) AB határozatában az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/A. §-ára vonatkozó értelmezési gyakorlatát összefoglalva megállapította: ,,A megkülönböztetés tilalma nem jelenti azt, hogy az állam részéről minden megkülönböztetés tilos lenne. A hátrányos megkülönböztetés tilalma kifejezetten arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és kedvezmények elosztása szempontjait meghatározni [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990. 48.].
Így sem a jogegyenlőség alkotmányos követelményéből, sem a diszkrimináció tilalmából nem következik, hogy az állam célszerűségi, gazdaságossági, jogtechnikai, az eltérő jogi helyzetekre figyelemmel lévő szempontok szerint a jogok és kötelezettségek jogalkotási úton való megállapítása során a jogalanyok között ne különböztethetne, ha ezzel az alkotmányos követelményeket nem sérti. Az Alkotmány 70/A. §-a nem mindenfajta különbséget tilt, hiszen az ilyenfajta tilalom eleve összeegyeztethetetlen lenne a jog rendeltetésével [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992. 280–282; 521/B/1991. AB határozat, ABH 1993. 556.].
Ugyanakkor alkotmányellenességhez vezet, ha – alkotmányos indok nélkül, tehát önkényesen – adott szabályozási koncepción belül valamely csoportra eltérő szabályozás vonatkozik [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990. 78.].” (ABH 1997. 391., 394.)
Ebből következően nem jelent tiltott diszkriminációt az, hogy a Hszt. a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak társadalombiztosítási ellátását, e személyek sajátos jogi helyzetére tekintettel, eltérően szabályozza. Hátrányos megkülönböztetésről csak összehasonlítható csoportok esetében lehet szó, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak jogi helyzete nem összehasonlítható a munkaviszonyban, közszolgálati, közalkalmazotti jogviszonyban, bírói és ügyészi szolgálati viszonyban lévők jogi helyzetével. Az eltérő szabályozásnak alkotmányos indoka van, tehát az nem önkényes és így nem alkotmányellenes. Nem megalapozott az indítványozónak azon álláspontja, mely szerint a Hszt. 184. §-a alkotmányellenes azért, mert a hivatásos állományúak számára nem biztosított kétszeres kedvezményt a szolgálati nyugdíj megállapításánál, azaz a Hszt. 329. §- a alapján duplán, másfélszeresen, illetve 1,2-szeresen számított szolgálati idő mellett 37 vagy ennél több szolgálati év után az átlagkeresetnek a szolgálati nyugdíj szempontjából figyelembe vett százalékát nem emeli a Tny.-nek a nem hivatásosok öregségi nyugdíjára vonatkozó rendelkezéseivel egyezően.
Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság a Hszt. 184. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Budapest, 2001. október 1.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
Dr. Strausz János s. k., dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás