KK BH 1997/96
KK BH 1997/96
1997.02.01.
Az egyesület megszűnésének megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha a működés törvényességének helyreállítására más lehetőség nincs [1989. évi II. tv. 16. § (2) bek.].
Az alperes egyesületet a megyei bíróság végzésével nyilvántartásba vette. Az alperes egyesület célja a polgárőrök szervezése, a bűnmegelőzés támogatása volt.
A felperes ügyészség 1993 tavaszán vizsgálta az alperes egyesület tevékenységét, és megállapította, hogy az egyesület szervezetszerű működése hiányos, az nem felel meg a jogszabályoknak és az alapszabálynak, ezért indítványozta az alapszabály szerinti működés helyreállítását. Az utólagos ellenőrzés során 1994. május 16-án azt állapította meg, hogy az egyesület a hiányosságokat nem számolta fel.
Az ügyész keresetet nyújtott be a megyei bírósághoz, amelyben kérte, hogy az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (a továbbiakban: Etv.) 16. §-a (2) bekezdésének e) pontja alapján a bíróság állapítsa meg az alperes társadalmi szervezet megszűnését, mivel jogi személyként a szervezet több éve nem fejt ki tevékenységet.
Az alperes kérte a kereset elutasítását arra hivatkozva, hogy az egyesület több éve folyamatosan működik.
Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adott, és megállapította az egyesület megszűnését, intézkedve a társadalmi szervezetek nyilvántartásából való törlése iránt. Ítéletének indokolásában az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy folyamatos tevékenység mellett sem minősül társadalmi szervezetnek a magánszemélyeknek az egyesülési jog alapján létrehozott olyan közössége, amelynek működése nem rendszeres, nincs nyilvántartott tagsága vagy az Etv.-ben meghatározott szervezete. Az elsőfokú bíróság a tanúvallomásokból azt a következtetést vonta le, hogy az alperes egyesület által becsatolt dokumentumok hitelt érdemlően nem bizonyítják az alperes szervezetszerű működését. A bíróság szerint az Etv. 16. §-a (2) bekezdésének e) pontjában írt feltételek az alperes egyesület működésével kapcsolatosan megvalósultak, ezért megállapította a szervezet megszűnését.
A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen. Fellebbezésében előadta, hogy az egyesület a Magyar Cserkészszervezet önálló közbiztonsági csoportjaként jött létre, gyakorlatilag a cserkészszervezet felnőtt tagjaiból, bűnmegelőzési csoportként. A rendőrség tanácsára vált önálló jogi személyiségű társadalmi szervezetté. Az alperes egyesület tagnyilvántartásaként benyújtott adatlapokkal kapcsolatosan a fellebbező előadta, hogy az adatlapon, a fejlécen a cserkészszervezet felirat mellett a polgárőrség felirat is szerepel, amelyből egyértelműen megállapítható, hogy a tagok a cserkészszövetség mellett a polgárőrségbe is be kívántak lépni, a polgárőrséggel is tagsági viszonyt létesítettek. A tagsági viszony megszűnése szintén megállapítható az adatlapok hátoldalán található bélyegző lenyomatokból. A tagdíjfizetés elmulasztása pedig a fellebbező álláspontja szerint nem feltétele a jogszerű működésnek.
Az alperes egyesület működését bizonyítja, hogy az Önvédelmi Szervezetek Országos Szövetsége 1991. szeptember 24-én tartott munkaértekezletére az alperes egyesületet meghívta. Ez bizonyítja, hogy a szervezet ebben az időszakban működött, nemcsak alkalomszerűen, hanem folyamatosan. Az egyesület tagsága - amely már az ötven főt meghaladja - rendszeres járőrözéssel, saját gépkocsi-használattal, saját technikai felszerelésük használatával a gyermekek, és fiatalkorúak védelmében jelentős tevékenységet végez Dunaújváros területén. Lehetséges, hogy az adminisztratív tevékenységük hiányos, de egyesületi céljaikat egyre nagyobb terjedelmű szervezett tevékenységgel valósítják meg. Együttműködési szerződéssel, más szervezetekkel összehangolt és a város életében fontos tevékenységet végeznek, amelynek érdekében 50 000 Ft támogatásban részesültek a városi önkormányzattól is.
A felperes a fellebbezésre észrevételeket tett. Álláspontja szerint, ha az alperesi polgárőrség a cserkészszervezet közbiztonsági csoportjaként jött létre, úgy az informális szervezetnek minősül. Más jogi személyhez kapcsolódóan is elláthatta volna őrző-védő tevékenységét. Az önálló társadalmi szervezetként való működéshez önálló szervezeti élet szükséges. A tagdíjfizetési kötelezettséggel kapcsolatosan az észrevételben a felperes kifejti, hogy az Etv. 19. §-ának (1) bekezdése szerint a társadalmi szervezet vagyona elsősorban a tagok által befizetett díjakból képződik, az Etv. 18. §-a pedig előírja, hogy a tagok a tagdíj megfizetésén túl a társadalmi szervezet tartozásaiért saját vagyonukkal nem felelnek. Így a társadalmi szervezetben a tagdíj fizetése kötelező, ennek hiánya arra utal, hogy az alperesi közösség valójában nem alakult át önálló egyesületté, és nem valósított meg önálló szervezeti tevékenységet. Az észrevétel szerint az alperes egyesület nem különült el a cserkészszövetségtől, működéséből hiányzik az önálló szervezeti működés, ezért a szervezet megszűnésének megállapítása a jogszabályoknak megfelelt.
A fellebbezés alapos.
Az Etv. 16. §-ának (2) bekezdése szerint a bíróság az ügyész keresete alapján megállapítja a társadalmi szervezet megszűnését, ha legalább egy éve nem működik, vagy tagjainak száma tartósan az Etv. által megállapított létszám alatt van.
A bíróságnak e körülmények fennállását a határozat meghozatalának időpontjában kell vizsgálnia. Az elsőfokú bíróság 1995. október 20. napján hozott határozatot az alperes egyesület megszűnésének megállapításáról, amikor a felperes állítása szerint több mint ötven taggal rendelkezett.
Az Etv. 3. §-a szerint a társadalmi szervezet olyan önkéntesen létrehozott, önkormányzattal rendelkező szervezet, amely az alapszabályban meghatározott célra alakul, nyilvántartott tagsággal rendelkezik, és céljának elérésére szervezi tagjai tevékenységét. A fellebbezési tárgyaláson megállapítást nyert, hogy az alperes egyesület tagnyilvántartással rendelkezik, ez azonban nem mindenben felel meg a nyilvántartástól elvárható követelményeknek. Az alperes egyesület az alapszabályban megjelölt célra szervezi a tagjai tevékenységét. Ennek érdekében tagjai végzik az alapszabályában meghatározott bűnmegelőzési tevékenységet, és együttműködnek más szervekkel is.
Az elsőfokú bíróság a tényállás felderítése során csak az alperes egyesület szervezeti tevékenységére vonatkozóan folytatott le bizonyítást, nem tárta fel az egyesület taglétszámát, nem vizsgálta tevékenységét, csak a korábbi évek szervezeti életére vonatkozóan gyűjtött adatot.
Az egyesülési jog mindenkit megillető alapvető szabadságjog, korlátozására csak az Etv. keretein belül és csak az ott szabályozott módon kerülhet sor. Az Etv. 16. §-ának (2) bekezdése alapján az egyesület működése törvényességének helyreállítása érdekében a bíróság hatáskörében egyéb intézkedést is tehet. A bíróság közgyűlést hívhat össze, felügyelőbiztost rendelhet ki. Az egyesület megszűnésének megállapítására csak abban az esetben kerülhet sor, ha a működés törvényességének helyreállítására nincs már lehetőség. Az elsőfokú bíróság megállapította az egyesület megszűnését anélkül, hogy taglétszámát megközelítően meghatározta volna, és feltárta volna tevékenységének jellegét.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján a bizonyítási eljárás nagy terjedelmű és teljes megismétlésének szükségessége miatt az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására, újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Kf. III. 27.255/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás