• Tartalom

99/B/1997. AB határozat

99/B/1997. AB határozat*
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 107. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozó a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 107. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a jogbiztonságot sérti és így ellentétben áll az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság tételével, hogy a természetbeni egészségügyi szolgáltatás költségeinek megtérítésére vonatkozó törvényi rendelkezés nem határozza meg pontosan:
— mikor keletkezett tartozásokra vonatkozik,
— minimálisan milyen összegű egészségbiztosítási járulék-tartozás esetén lehet alkalmazni,
— és arra se tartalmaz kifejezett rendelkezést, hogy csak a jogerősen megállapított tartozás tekintetében alkalmazható.
— Az indítványozó végül a jogbiztonság sérelmét látja abban is, hogy ez a jogszabályi előírás nem rendezi azokkal az adósokkal szembeni eljárást, akik a tartozásuk megfizetésére az egészségbiztosítási szervvel megállapodást kötöttek, és ennek megfelelően teljesítenek.
II.
A T. 107. § (2) bekezdése szerint ,,a munkáltató, az egyéni vállalkozó, valamint a 119. § (2) bekezdésében említett személy köteles megtéríteni az egészségügyi szolgáltatásnak a szolgáltató által igazolt költségét, amennyiben a 103. § (1)—(2) bekezdésében említett egészségbiztosítási járulékot nem fizette meg. A járuléktartozás teljes rendezésekor a megtérített költséggel a járulék összege csökken.''
A T. 107. § (2) bekezdésének új szövegét a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosítása tárgyában kiadott 1996. évi LXXXVII. törvény 9. § (2) bekezdése állapította meg, 1997. január. 1-jei hatállyal.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése alapján a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.
Az Alkotmánybíróság a 21/1993. (IV. 2.) AB határozatában elvi jelentőségű megállapításként hangsúlyozta, ,,hogy az Alkotmánybíróság felfogásában a jogbiztonság szorosan a jogállamiság alkotmányjogi elvéhez kapcsolódik. A jogbiztonság pedig — az Alkotmánybíróság értelmezésében — az államtól, a jogalkotótól azt várja el, hogy a jog egésze, egyes részterületei és egyes szabályai is világosak, egyértelműek és a norma címzettjei számára is értelmezhetőek és követhetőek legyenek. A jogbiztonság e szempontjainak súlyos megsértése egyben az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság sérelmét jelenti.'' (ABH 1993, 172, 180.)
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. A T. 107. § (2) bekezdését beiktató 1996. évi LXXXVII. törvény 27. § (1) bekezdése értelmében ,,Ez a törvény — a 9. §-nak a T. 98. § (2) bekezdésének módosítására vonatkozó rendelkezése kivételével — 1997. január 1. napján lép hatályba...''
Ez a T. 107. § (2) bekezdését is hatálybaléptető rendelkezés valóban nem tartalmaz utalást arra, hogy a már fennálló tartozások tekintetében e szabály alkalmazható-e vagy sem, de csupán e tényből helytelenül következtetett az indítványozó arra, hogy a hatálybalépése — tehát 1997. január 1. — előtt már fennálló járuléktartozás eseteire is alkalmazni kellene. A hatálybaléptető rendelkezésből épp — az indítványozó által felvetettek — ellenkezője következik, ugyanis a hatálybaléptető szabály a T. 107. § (2) bekezdését érintő kivételt, vagy alkalmazhatósági követelményt nem állapít meg. Ennek hiányában pedig a törvény által általában meghatározott hatálybalépési időpont az irányadó annak alkalmazhatósága — jelen esetben a tartozás keletkezésének kezdő időpontja — tekintetében is.
Alaptalan tehát az az indítványozói felvetés, hogy a T. 107. § (2) bekezdésének hatálybalépése többféleképpen értelmezhető, így jogbizonytalanságot eredményez.
2. Az indítványozó azon az alapon is vitatja a T. hivatkozott rendelkezésének alkotmányosságát, hogy az nem határozza meg, mekkora az a legkisebb összegű tartozás, ami már megalapozza a megtérítési kötelezettséget.
A T. 107. § (2) bekezdése valóban nem tartalmaz rendelkezéseket az egészségügyi járulék-tartozás mértékére. A jogalkotó a tartozásért való felelőség körének bővítésekor — éppen azért, mert a társadalombiztosítás működőképességének biztosítása az Alkotmányban meghatározott szociális jogok realizálásának egyik legfontosabb eszköze — azt a szabályozási koncepciót valósította meg, hogy már a legkisebb járuléktartozás is megalapozza a megtérítési kötelezettséget. Tehát a járuléktartozás meg nem fizetésének tényéből következik a megtérítési kötelezettség, ami a norma címzettjei számára az erre vonatkozó — hivatkozott — rendelkezésből világosan értelmezhető. A jogbiztonság alkotmányos követelményéből nem vezethető le, hogy a járuléktartozásért fennálló felelősség megállapíthatóságát, járuléktartozási összeghatárhoz kellene kötni. Az összeghatártól független — kizárólag rendezetlen járuléktartozáshoz kötött — megtérítési felelősségi szabály nem alapozza meg a T. 107. § (2) bekezdésének alkotmányellenességét.
3. Nem helytálló az az indítványozói felvetés sem, amely a T. támadott rendelkezéséből azt a következtést vonta le, hogy a megtérítési kötelezettséggel sújtható az adós a járuléktartozás jogerős megállapításának hiányában is. Abban az esetben, ha a társadalombiztosítás ügyviteli szerve járuléktartozást vagy ezen alapuló megtérítési kötelezettséget állapít meg követelését fizetési meghagyással érvényesíti. (T. 113. § (2) bekezdés) A fizetési meghagyással szemben a fizetési meghagyás címzettje pert indíthat a fizetési meghagyást kibocsátó társadalombiztosítási szerv ellen. (T. 117. §)
A per folyamán a bíróság érdemben vizsgálja a járuléktartozás fennálltát és ezzel összefüggésben a megtérítési kötelezettség megállapításának tényét és jogszerűségét, továbbá összegszerűségét. Ha a fizetésre kötelezett a nyitva álló határidőn belül nem él a bíróság előtt a fizetési meghagyás megtámadásának jogával, a fizetési meghagyás jogerőre emelkedik. A T. jogorvoslatra vonatkozó rendelkezései biztosítják az adós jogorvoslathoz való jogát és a követelés érvényesítésére vonatkozó szabályai pedig, csak akkor teszik lehetővé a megtérítési kötelezettség alapján fennálló követelés végrehajtását, ha az annak alapjául szolgáló, a járuléktartozást megállapító határozat (fizetési meghagyás) — sok esetben együtt a megtérítésre kötelező határozattal — jogerős.
4. Nem megalapozott végül az az indítványozói kifogás sem, miszerint a törvény — a jogbiztonságot sértő módón — nem rendezi azokkal az adósokkal szembeni eljárást, akik a tartozásuk megfizetésére az egészségbiztosítási szervvel megállapodást kötöttek, és ennek folyamatosan eleget tesznek. A T. 107. § (2) bekezdése az egészségügyi szolgáltatás költségének megtérítését a járuléktartozás rendezése érdekében írja elő. Abban az esetben, amikor a fennálló tartozást a munkáltató, az egyéni vállalkozó, vagy a T. 119. § (2) bekezdésében említett személy megállapodás alapján — a megállapodásban foglaltak szerint — teljesíti, a járuléktartozás nem tekinthető rendezetlennek, tehát ezek az esetek a T. 107. § (2) bekezdésének alkalmazásán kívül esnek. Így nem áll fenn a hivatkozott törvényi rendelkezésben szabályozott megtérítési kötelezettség sem. A jogbiztonság alkotmányos követelményéből nem fakad olyan törvényhozói kötelezettség, amely szerint e kérdéskör külön, részletező szabályozást igényelne.
Az Alkotmánybíróság ezért e probléma vonatkozásában sem állapított meg alkotmánysértést.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a T. 107. § (2) bekezdésének megsemmisítésére irányuló — a jogállamiságból eredő jogbiztonság sérelmére alapított — indítványt elutasította.
Budapest, 1997. június 24.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,
előadó alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró
*

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére