995/B/1997. AB határozat
995/B/1997. AB határozat*
1998.08.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány ügyében meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 49/B. § (7) bekezdés d) pontja, valamint a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 17. § (8) bekezdése alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványt, és az e rendelkezések megsemmisítésére vonatkozó kérelmet elutasítja.
Indokolás
1. Az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványában az indítványozó azt sérelmezi, hogy a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. tv. (a továbbiakban: Szja tv.) 49/B. § (7) bekezdésének d) pontja szerinti veszteségelhatárolás szabályai, úgyszintén a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. LXXXI, törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) 17. § (8) bekezdésének hasonló szabályozása hátrányos megkülönböztetést jelent a vállalkozók között. A kisebb veszteségűeket kedvezőbben ítéli meg, míg a nagyobb veszteséget szenvedőket büntetéssel sújtja a jogalkotó.
2. Az Szja tv. 49/B. § (7) bekezdése szerint:
„Az egyéni vállalkozó elhatárolhatja a (6) bekezdés rendelkezéseiben említett tételekkel csökkentett vállalkozói bevételt meghaladó vállalkozói költséget (a továbbiakban: elhatárolt veszteség). Az elhatárolt veszteség – figyelemmel az (1) bekezdés rendelkezéseire is – a következők szerint számolható el:
a) Az elhatárolt veszteséget az egyéni vállalkozó – figyelemmel a a) – g) pontok rendelkezéseire is – a következő öt adóév vállalkozói bevételével szemben döntés szerinti megosztásban számolhatja el.
a) A tevékenységét megkezdő egyéni vállalkozó a tevékenysége megkezdése évének és az azt követő két évnek az elhatárolt veszteségét korlátlan ideig elszámolhatja.
c) Az adóév elhatárolt veszteségét a korábbi évekről áthozott elhatárolt veszteség figyelembevétele nélkül kell megállapítani. Az elhatárolt veszteségek elszámolásánál a korábbi évekről áthozott veszteségeket kell először figyelembe venni.
d) Az a) pont rendelkezése az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének évét követő harmadik adóévben és az azt követő adóévekben elhatárolt veszteségre az adóhatóság engedélye alapján alkalmazható akkor, ha az elhatárolt veszteség keletkezése évében a vállalkozói bevétel nem éri el az elszámolt költség 50 százalékát. Az adóhatóság az engedélyt akkor adja meg, ha az előbbi feltétel a tevékenység végzéséhez szükséges tárgyi eszköz üzembe állításának elmaradása, vagy elemi kár miatt nem teljesült.
e) A mezőgazdasági tevékenységet végző egyéni vállalkozó az adóévben elhatárolt veszteségét az adóévet megelőző két évre visszamenőlegesen is rendezheti adóbevallásának önellenőrzésével oly módon, hogy a megelőző két év egyikében vagy mindkettőben megszerzett, mezőgazdasági tevékenységéből származó jövedelmét csökkenti választása szerinti mértékben, de a két évre együttesen is legfeljebb az elhatárolt veszteség összegével. Ha ezzel nem él, vagy ha veszteségének csak egy részét rendezi a megelőző két év terhére, a fennmaradó részre az a)–d) pont rendelkezései alkalmazhatók.
(......)”
A Tao. tv. 17. §-a kimondja:
„(1) Amennyiben az adóalap bármely adóévben negatív (a továbbiakban: elhatárolt veszteség), ezzel az összeggel az adózó a következő öt adóévben – a (2) – (9) bekezdésekben foglaltakat figyelembe véve – döntése szerinti megosztásban csökkentheti az adózás előtti eredményét.
(2) A jogelőd nélkül létrejött adózó a vállalkozási tevékenység megkezdése évének és az azt követő két adóévnek elhatárolt veszteségéből – kivéve a számviteli törvény szerint aktiválható alapítási, átszervezési költséget – az (1) bekezdésben megjelölt időtartam alatt figyelembe nem vett résszel az ötödik adóévet követően is csökkentheti az adózás előtti eredményét. (....)
(8) Az (1) bekezdés rendelkezése az adókötelezettség keletkezésének évét követő negyedik adóévben, és azt követő adóévekben keletkezett negatív adóalapra az adóhatóság engedélye alapján alkalmazható akkor, ha az adóévben az árbevétel nem éri el az elszámolt költségek és ráfordítások együttes értékének 51 százalékát. Az adóhatóság az engedélyt akkor adja meg, ha a feltétel a tevékenység végzéséhez szükséges beruházás üzembe helyezésének elmaradása, vagy elemi kár miatt nem teljesült. (...)
3. Az Alkotmány 70/A. § szerint:
„(1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
Az indítványozó indítvány-kiegészítésében az Alkotmány 9. §-át, illetőleg 70/I. §-át jelölte meg kifogása alapjaként, lényegében azonban a hátrányos megkülönböztetést sérelmezi a megjelölt rendelkezésekben. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványban foglaltakat az Alkotmány 70/A. §-a alapján bírálta el.
Az Alkotmánybíróság a rendelkezéseket vizsgálva a következőket állapította meg.
Az indítványozó által sérelmezett rendelkezésekből megállapítható, hogy az adó alapja mindkét adónemben a vállalkozásokból származó bevétel (árbevétel, nyereség). Az állam tehát a nyereséget vagyis a vállalkozói tevékenység pozitív egyenlegéből származó bevételt adóztatja.
Abban az adóévben, amikor az egyenleg negatív, – vagyis a költségek, ráfordítások nagyobbak a bevételnél, s a ráfordítások, költségek nem számolhatók el maradéktalanul az adott adóévben, – a jogalkotó lehetővé teszi a nyereségek- veszteségek kiegyenlítését azáltal, hogy az adótörvények biztosítják a veszteség elhatárolását.
Az erre vonatkozó főszabály szerint a negatív eredmény, a jelentkező veszteség a következő öt adóévben a vállalkozó döntésének megfelelően kerülhet elszámolásra, ezen adóévekben jelentkező vállalkozói bevételekkel szemben; az adózó által meghatározott mértékkel csökkentve az adózás előtti eredményét.
A harmadik adóévtől azonban belép egy korlátozó szabály is, – mind az Szja. tv, mind a Tao. tv. szerint – mégpedig: amennyiben az árbevétel ekkorra sem éri el az elszámolt költségek, ráfordítások összegének a felét, a veszteségelhatárolás elszámolására már csak az adóhatóság engedélyével kerülhet sor. Engedély csak akkor adható ez esetben is, ha a veszteség oka a beruházás üzembe helyezésének elmaradása vagy elemi kár volt.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy nem jelenti az Alkotmány 70/A. §-ának sérelmét a keletkezésének időpontját követő harmadik adóévben is fennálló nyereségelhatárolási igény elszámolhatóságának az adóhatóság engedélyéhez kötése.
E szabályozás megkülönböztetés nélkül minden hasonló helyzetben lévő vállalkozóra kiterjed, s a szabályozás nyilvánvaló célja, hogy visszaszorítsa az un. „alvó-” illetőleg „fantom”-cégek működését.
Nem célja ugyanakkor a kezdő, és a gazdasági nehézségekkel küzdő, mezőgazdasági tevékenységet végző, egyéni vállalkozók tönkretétele. Ezért velük szemben – esélyegyenlőtlenségük kiküszöbölése érdekében éppen az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében foglaltak szerint – pozitív diszkriminációt alkalmaz a jogalkotó, amikor az Szja. tv. 49/B. § (7) bekezdés a) pontjában a kezdő vállalkozókra, és az e) pontban a mezőgazdasági munkát végzők tekintetében tartalmaz kedvezőbb szabályozást. Az utóbbiak esetében visszamenőlegesen alkalmazható elszámolás lehetőségével. Ugyanígy a Tao. tv. 17. § (2) bekezdésében és a (4) bekezdésében foglaltak szerint.
Lényegüket tekintve tehát a veszteségelhatárolás és annak elszámolására vonatkozó rendelkezések az adóalap csökkentését lehetővé tevő kedvezményszabályok.
Az Alkotmánybíróság számos határozatában kifejtett következetes álláspontja szerint a jogalkotónak széleskörű szuverenitása van annak mérlegelésében, hogy a különböző adó- és pénzügypolitikai megfontolások alapján, milyen adókedvezményeket állapít meg.
Az Alkotmánybíróságnak nem tartozik hatáskörébe mérlegelések felülvizsgálata. Éppen ezért nem vizsgálja azt sem, hogy a kiválasztott szabályozás igazságos vagy legcélszerűbb megoldást jelenti-e. Csupán azt vizsgálhatja, hogy e – jogszabályokban megfogalmazódó – döntések nem sértenek-e valamely alkotmányos jogot vagy elvet. (978/B/1993. ABH 1994. 633, 635.)
Ilyen sérelmet, – vagyis az indítványozó által megjelölt hátrányos megkülönböztetést tiltó, Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének sérelmét – az Alkotmánybíróság a kifejtettek szerint nem állapított meg az indítványozó által megjelölt törvényi rendelkezésekkel kapcsolatban, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 1998. szeptember 14.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k., Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k., Dr. Kiss László s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k., Dr. Németh János s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k., Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás