BK BH 1998/10
BK BH 1998/10
1998.01.01.
Megvalósítja a csalást, aki az országos napilapokban közzétett hirdetés alapján jelentkezési díj megfizetése mellett munkaközvetítésre ajánlkozik, és megrendeléseket vesz fel anélkül, hogy a munkaközvetítésre módja, lehetősége és szándéka lett volna [Btk. 318. § (1) bek.].
A terheltet a kerületi bíróság az 1993. július 14-én meghozott ítéletével 563 rb. csalás vétsége miatt 2 évi fogházbüntetésre és 2 millió forint pénzmellékbüntetésre ítélte, a fogházbüntetés végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette. A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt 1991 januárjában megállapodott a társával, hogy annak vállalkozása keretében munkaközvetítést végez. 1991. márciustól kezdve országos napilapokban munkaközvetítést ajánlva hirdetéseket adott fel, és ezekben válaszlevél esetén külföldi munkalehetőségeket kínált; a válaszlevelek fogadására postafiókot bérelt. A jelentkezőknek a terhelt kétféle szórólapon konkrét ajánlatokat küldött. A szórólap szerint különféle munkalehetőségek vannak, melyeket lehet főállásban és mellékállásban végezni, munkakönyvvel és megbízásos alapon; ezenkívül vállalnak külföldi munkaközvetítést reklám-, divat- és fizikai szakmában. Kiemelte, hogy ez nem címközvetítés. Az egyik szórólapon hazai és külföldi, a másikon külföldi munka ígérete szerepelt, az utóbbi 500-5000 DM közötti fizetést is megjelölt. A jelentkezés díja az előbbi esetben 1000 forint vagy 500 forint és az első fizetés 20%-a, a másodikban 1800 forint és az első fizetés 5%-a volt.
A terheltnek munkaközvetítést lehetővé tevő kapcsolata sem külföldi, sem belföldi cégekkel nem volt, s a beérkező nagyszámú jelentkezés feldolgozására megfelelő apparátussal nem rendelkezett. Ennek ellenére 1991 júniusában újabb szórólapok terjesztését kezdte meg, s ezekben már igen kedvező fizetési lehetőségekkel konkrét osztrák és kuvaiti cégek is szerepeltek. A jelentkezési díj itt már 1070 forint volt. A jelentkezési díjakat a terhelt postafiókjához vagy az OTP-számlájára kellett befizetni.
A terhelt 1991 júliusában megpróbált külföldi cégekkel kapcsolatot teremteni, az eljárás megindulásáig azonban ez eredményre nem vezetett. A jelentkezések feldolgozását a szomszédja lakásán megkezdte, ez abból állt, hogy a jelentkezéseket szakma szerint csoportosította.
A terhelt 563 jelentkezőtől összesen 5 558 708 forintot vett fel. Vásárolt ebből 2 db személygépkocsit, írógépet, telefaxot, videót, televíziókészüléket, ebből fedezte a költségeit, egy részét bankban helyezte el, 754 243 forintot pedig ismeretlen célra fordított.
A terhelt az ajánlattételi leveleiben vállalta, hogy ha a jelentkezőnek nem tud állást szerezni, a befizetett pénzt visszafizeti.
A kerületi bíróság álláspontja szerint a terhelt ajánlata vállalati kapcsolatok nélkül minden alapot nélkülözött, ezért az ajánlatával a jelentkezőket megtévesztette, az a tény pedig, hogy a befolyt összeg jelentős részét más célra használta fel, s a visszafizetésre sem szándéka, sem lehetősége nem volt, a károkozási szándékát bizonyítja.
A másodfokú bíróság az 1994. július 5-én meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a fogházbüntetés végrehajtásának felfüggesztését mellőzte, s a terheltet további mellékbüntetésként 2 évre a közügyektől eltiltásra is ítélte.
A bűnösség kérdésében egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, és e körben a következőket fejtette ki.
A terheltnek a hirdetések feladásakor nem volt lehetősége, és nem is állt szándékában a hirdetésben ígértek teljesítése. Minden valós alapot nélkülözött az az állítása, hogy nemcsak címközvetítést vállal, hanem konkrét munkalehetőségek vannak. 1991 márciusától folyamatosan adott fel hirdetéseket, a különböző nyugat-európai munkaközvetítő hivataloktól, egyéb cégektől pedig csak 4 hónappal később érdeklődött először, hogy tudnak-e magyar munkavállalókat alkalmazni.
A terhelt mindvégig abban bízott, hogy a viszonylag csekély összeg befizetése miatt a konkrét munkaajánlatra sokan jelentkeznek, és a későbbiek során éppen az összeg csekély volta miatt kevesen kérik majd vissza a pénzüket. Ezt támasztja alá a terheltnek a másodfokú tárgyaláson tett az a nyilatkozata is, hogy aki jelentkezett volna, annak visszafizette volna a pénzét.
Mindebből az következik, hogy alaptalan az az álláspont, mely szerint a terheltet egy működő vállalkozás beindításának a szándéka vezette, hogy nem történt károkozás, mivel a visszafizetésre megjelölt 6 hónapos határidő az eljárás megindulásáig nem telt el.
A jogerős határozatok ellen a terhelt felülvizsgálati indítványt nyújtott be, mert álláspontja szerint a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapították meg a bűnösségét, és a felmentésére tett indítványt. Az indokolása szerint a tényállás hiányos, egy része nem felel meg a valóságnak, mivel a javára szóló tényeket, azt, hogy rendelkezett nyugat-európai kapcsolatokkal, nem derítették fel, s a nyomozás során megfélemlítést is alkalmaztak vele szemben. Nem történt ezenkívül károkozás, mivel vállalta a meghiúsulás esetén a befizetett összegek visszafizetését, ennek határideje az eljárás megindulásakor nem járt le, s a visszafizetésre a teljes vagyona biztosítékot jelentett; cáfolja a károkozásra irányuló szándékát az is, hogy lépéseket tett külföldi kapcsolatok megteremtésére, így munkahelyek szerzésére.
A védő a nyilvános ülésen azt is kifejtette, hogy a polgári jogviszony keretében kár nincs, mivel a sértettek igénye nem nyílt meg.
A legfőbb ügyész a megtámadott ítéletek hatályban fenntartására tett indítványt. Álláspontja szerint a tényállás felülvizsgálatára ebben az eljárásban nincs lehetőség, a megállapított tényálláshoz képest pedig nem történt anyagi jogi szabálysértés.
A felülvizsgálati indítvány alaptalan.
A büntetőeljárási törvény szerint az ítélet megalapozatlansága, vagyis a tényállás téves volta nem felülvizsgálati ok, amiből az következik, hogy a felülvizsgálati eljárásban a tényállás helyességét nem lehet vizsgálni, azt kell vizsgálni, hogy a jogerős határozatban megállapított tényállás anyagi jogi értékelése megfelel-e a törvénynek.
A felülvizsgálati indítvány egyetlen olyan hivatkozását sem lehet tehát figyelembe venni, amely a tényállás helyességét támadja, vagy a tényállásban nem szereplő tényeken alapszik. Nem vehető figyelembe ezért az az állítás, mely szerint a terhelt két olyan külföldi személlyel tartott kapcsolatot, akik révén lehetősége lett volna bizonyos számú jelentkezőnek munkát szerezni.
A tényállás szerint a terhelt a felhívására jelentkezőkkel azt közölte, hogy a számukra megszerezhető munkalehetőségekkel rendelkezik. A valóságban sem munkalehetőségekkel, sem azokra esélyt adó kapcsolatokkal nem rendelkezett, s a szórólapjai ezen kívül is több, a sértettek bizalmának megszerzését célzó valótlan állítást tartalmaztak, pl. minden alap nélkül konkrét osztrák és kuvaiti munkalehetőséget, magas fizetéseket helyezett kilátásba.
A sértettek nyilvánvalóan nem fizették volna ki a közvetítési díjat, ha tudják, hogy a terhelt kiközvetíthető munkalehetőséggel nem rendelkezik. A terhelt megtévesztette tehát a sértetteket, s azok a megtévesztés következtében, azzal oki összefüggésben fizettek pénzt neki, vagyis tettek - a későbbi kifejtendők szerint - kárt okozó vagyoni jellegű rendelkezést; a csalás törvényi tényállásában írt tévedésbe ejtés tehát megvalósult.
A tényállás alapján a terhelt károkozásra irányuló szándéka és a kár bekövetkezése is megállapítható.
Az a körülmény, hogy az elkövető olyan vagyonnal rendelkezik, hogy abból a megtévesztettek károsodása elkerülhető lenne, a csalás lehetőségét önmagában nem zárja ki, ugyanis ha az elkövető szándéka károkozásra irányul, megvalósul a csalás, bármekkora vagyonnal rendelkezik is.
A tényállás szerint a terheltnek az ígért munkalehetőség biztosítására lehetősége nem volt, ennek érdekében hónapokon keresztül semmit nem tett, az utóbb tett ez irányú lépései alkalmatlanok voltak arra, hogy a nagyszámú jelentkezőnek munkát szerezzen, s mindeközben újabb felhívásokat bocsátott ki. Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a terheltnek az elkövetéskor szándékában sem volt a jelentkezők részére munkalehetőséget biztosítani.
A terhelt a befizetett pénz visszafizetését ígérte arra az esetre, ha 6 hónapig nem szerez munkát. A lehetséges visszafizetési igényekről azonban nyilvántartást nem készített, a beszedett pénz jelentős részét nem jövedelemtermelő célra elköltötte, amiből az következik, hogy a terheltnek önkéntes visszafizetési szándéka - az ígéretével ellentétben - nem volt. E következtetés helyességét kétségtelenné teszi a terhelt saját nyilatkozata. Az a kijelentése ugyanis, hogy aki jelentkezett volna, annak visszafizette volna a pénzét, azt az állítást is magában foglalja, hogy önként egyetlen sértettnek sem fizetett volna. Ilyen körülmények között a határidő kitűzése a teljesítésre s a visszafizetésre tett ígéret valójában a megtévesztés részét képező valótlan nyilatkozat volt.
A terheltnek tehát sem munkát szerezni, sem a pénzt visszafizetni nem állt szándékában, a pénz átvétele a megtévesztett sértettektől azok megkárosításának a szándékával történt. Az a körülmény, hogy a terhelt utóbb tett bizonyos alkalmatlan lépéseket a teljesítés érdekében, csak annyit jelent, hogy a sértettek egy kisebb részével kapcsolatban a károkozási szándéka eshetőleges volt, ennek azonban a bűnösség ténye szempontjából nincs jelentősége.
A csalás bűncselekménye a kár beálltával válik befejezetté. A jelen esetben a terhelt és a sértettek között létrejött megállapodás semmis volt, mivel a növekvő munkanélküliség idején munkahely valótlan ígéretével való pénzgyűjtés nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütközik. A sértettek tehát semmis szerződés alapján fizettek a terheltnek, a határidő-tűzésnek jogi jelentősége nincs, a pénz postára adásával a kár beállt, a csalási cselekmény ezáltal befejezett.
A kifejtettekből az is következik, hogy a terhelt ellenszolgáltatás nélkül, tehát jogtalanul akart pénzhez jutni, a megtévesztő magatartást ebből a célból fejtette ki és a jogtalan haszonszerzés célzata is fennállt.
A csalás bűncselekményének minden tényálláseleme megvalósult, a terhelt bűnösségének a megállapítása a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése nélkül történt, a kiszabott büntetés a törvényi büntetési tétel keretei között van, ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a Be. 291. §-ának (7) bekezdése alapján a megtámadott határozatokat hatályukban fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv. III. 1594/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás