1012/B/1998. AB határozat
1012/B/1998. AB határozat*
2000.04.15.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeletalkotási eljárás törvényellenességének vizsgálatára, illetőleg önkormányzati rendelet alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatának Miskolc, ÉK-i Iparterület Részletes Rendezési Terv (RRT) helyi építési előírásairól és az egyes építési munkák engedélyezéséről szóló 11/1997. (IV. 1.) sz. rendelet módosításáról szóló 90/1997. (XII. 20.) számú önkormányzati rendelete megalkotásakor a rendeletalkotási eljárás törvényellenességének megállapítására irányuló indítványt visszautasítja, az önkormányzati rendelet alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt pedig elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte annak megállapítása végett, hogy Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatának Miskolc, ÉK-i Iparterület Részletes Rendezési Terv (RRT) helyi építési előírásairól és az egyes építési munkák engedélyezéséről szóló 11/1997. (IV. 1.) sz. rendelet módosításáról szóló 90/1997. (XII. 20.) számú önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) törvénysértő: ellentétes a rendeletalkotás idején hatályban volt, az építésügyről szóló 1964. évi III. törvény (a továbbiakban: Ét.) 6. § (5) és (6) bekezdései és a 7. § (4) bekezdése rendelkezéseivel. Az indítványozó megítélése szerint a beadványban támadott Ör. "tartalmilag nem minősíthető másként, mint egyedi ügyben hozott határozatnak" és sérti az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való jogot azzal, hogy "a támadott és megsemmisíteni kért rendelet következtében az … ingatlan olyan lényeges csorbát szenved, amely miatt az már nem felel meg a más jogszabályokban a telekkel szemben támasztott követelményeknek", az ingatlan közútról történő megközelítése lehetetlenné vált. Az indítványozó kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság az Ör.-t az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 43. § (4) bekezdése alapján "kihirdetése napjával teljes egészében semmisítse meg".
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő törvényi előírásokra alapozta:
1. Az Alkotmánynak az indítványozó által hivatkozott, illetve az Alkotmánybíróság által figyelembe vett rendelkezései:
"8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."
"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot."
2. Az Ör. megalkotásakor hatályban lévő Ét.-nek az indítványozó által hivatkozott, illetve az Alkotmánybíróság által figyelembe vett rendelkezései:
"6. § (1) A városok és a községek tervszerű fejlesztése céljából általános rendezési tervet, valamint – a szükségletnek megfelelően, fokozatosan – részletes rendezési terveket kell készíteni."
"6. § (4) A rendezési tervek jóváhagyása, illetőleg – azok hiányában – a belterület határvonalának a megállapítása a képviselő-testület hatáskörébe tartozik.
(5) A rendezési terveket a jóváhagyásuk előtt az érdekelt államigazgatási és érdekképviseleti szervekkel egyeztetni és azokat az egyeztetési eljárás során a lakossággal ismertetni kell. Az egyeztetési eljárás lefolytatásáról a polgármester (főpolgármester) gondoskodik.
(6) A lakosság az egyeztetési eljárás során véleményt nyilváníthat és a rendezési tervekre észrevételeket tehet. Az észrevételek, vélemények el nem fogadása esetén az önkormányzatot indokolási kötelezettség terheli."
"7. § (4) A rendezési terv jóváhagyására jogosult hatóság a tulajdonjog gyakorlásának a terv végrehajtása céljából szükséges korlátozásait megállapíthatja. Ezeket a tulajdonjogi korlátozásokat a hatóság megkeresése alapján az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni, a bejegyzés elmaradása a korlátozások hatályát nem érinti."
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság már a 30/1999. (X. 13.) AB határozatában rámutatott arra, hogy "az önkormányzati működés jogszerűségének vizsgálata az Ötv. 98. §-a szerint nem az Alkotmánybíróság, hanem a közigazgatási hivatalok feladata. Az Ötv. a közigazgatási hivatal vezetője számára számos, a törvénysértést megelőző, kiküszöbölő jogi eszközt biztosít. Ennek keretében lehetőség van a valós tényállás feltárására [az Ötv. 17. § (2) bekezdése szerint a jegyző köteles megküldeni a képviselő-testület üléséről készült jegyzőkönyvet a közigazgatási hivatal vezetőjének]; lehetőség van az esetleges törvénysértés megszüntetésének kezdeményezésére [az Ötv. 99. § (1) bekezdése szerint a közigazgatási hivatal vezetője ennek érdekében felhívja az érintettet]; és végső soron arra, hogy [az Ötv. 99. § (2) bekezdés a) pontja alapján] a hivatal vezetője az Alkotmánybíróságnál kezdeményezze a törvénysértő önkormányzati rendelet felülvizsgálatát. A közigazgatási hivatal az önkormányzati működés jogszerűségének vizsgálata során vizsgálja, hogy az önkormányzat betartotta-e a rendeletalkotási eljárás szabályait, ha e tekintetben alkotmány- vagy törvénysértést észlel, kezdeményezi az Alkotmánybíróság eljárását." (ABK 1999. október, 376, 377.)
Ugyanez a határozat mondta ki azt is, hogy az előbbiekből következően az önkormányzati rendeletalkotási eljárás szabályainak megsértéséből adódó törvényellenesség vizsgálatát csak a közigazgatási hivatal vezetője kezdeményezheti; e tekintetben az alkotmánybírósági eljárás megindítására való jogosultság kizárólag az Ötv. 99. § (2) bekezdés a) pontján alapul.
Jelen ügy irataiból megállapítható volt, hogy a közigazgatási hivatal az indítványozó által felvetett rendeletalkotási eljárási problémák tekintetében a törvényességi ellenőrzést elvégezte, s a közigazgatási hivatal vezetője nem látott okot az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezésére.
A fentieknek megfelelően az Alkotmánybíróság az önkormányzati rendeletalkotás törvényellenességének megállapítására irányuló indítványt – az indítványozási jog hiánya miatt – visszautasította.
2. Az indítvány a támadott rendelet alkotmányellenességét is vizsgálni kérte, mivel az indítványozó álláspontja szerint az Ör. megalkotásával az ingatlan közútról történő megközelítése lehetetlenné vált és ez sérti az indítványozó Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való jogát.
A területrendezés olyan helyi közügy, amelynek – törvény keretei közötti – szabályozása az Ötv. 1. §-a és az Ét. 6. §-a [illetőleg az Ét.-t hatályon kívül helyező új szabályozás, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 6. § (1) bekezdés a) pontja] szerint a települési önkormányzat kötelezettsége. E kötelezettséget rendezési terv készítésével, egyeztetésével, majd rendeleti jóváhagyásával kell teljesíteni.
"Az általános rendezési terv a települési önkormányzat képviselő-testületének sajátos aktusa, amely a település társadalmi, gazdasági, műszaki, természeti és ökológiai összefüggéseit figyelembe véve, hosszú távra határozza meg a település szerkezetét és területfelhasználását, az épületek és más építmények, továbbá a műszaki infrastrukturális rendszerek térbeli elrendezését, a környezetvédelem (a környezetrendezés) és a tájrendezés követelményeit, a területfelhasználás és az építési tevékenység szabályozásának elveit, előírásait, az építési hatósági tevékenység során érvényesítendő követelményeket. Az Ét. 7. § (2) bekezdése kimondja, hogy a település területét felhasználni, építési telket alakítani és beépíteni, út- és egyéb közlekedési, továbbá közműhálózatot, s általában bármely építményt létesíteni, valamint ilyen célokra építésügyi hatósági engedélyt adni csak a rendezési terveknek megfelelően szabad. Az Ét. e rendelkezéséből következően a rendezési terv nem csak az önkormányzat szerveire, hanem a település területén fekvő ingatlanok tulajdonosaira, használóira is kötelező, az építési hatósági tevékenység során érvényesítendő előírásokat tartalmaz, tehát közhatalmi aktus." [42/1992. (VII. 16.) AB határozat ABH 1992, 371.] A részletes rendezési terv az általános rendezési tervnek a település egy meghatározott, tételesen körülhatárolt részére vonatkozó az érintettekre kötelező – elnevezéséből is adódó – részletes építésügyi előírásokat tartalmazó szabályozás. A részletes rendezési terv is olyan általánosan kötelező előírásokat tartalmaz, amelyeket a közigazgatás hatósági jogalkalmazó tevékenysége során érvényesít, a részletes rendezési terv jogi tartalmával adekvát jogi forma a jogszabály, elfogadása rendeleti formát igényel, amely a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 1. § (1) bekezdés f) pontjában meghatározott önkormányzati rendeleti formában ölt testet.
Az Ör. nem tekinthető egyedi ügyben hozott határozatnak, megfelel a normatív döntéssel szemben támasztott jogi követelményeknek. Meghozatala az önkormányzatnak nem csak joga, hanem az Ét. 6. § (1) bekezdése alapján kötelessége is volt. Szabályai – más jogszabályi előírásokra is figyelemmel – eseti építésügyi hatósági határozatokban realizálódnak. E jegyzői hatáskörben hozott határozatok ellen az érdekeltek – mind az esetleges jogsérelmet, mind az érdeksérelmet kifogásolva – jogorvoslattal élhetnek.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör.-ben kihirdetett részletes rendezési terv-módosítás nem változtatta meg az indítványozó telkét is magában foglaló terület övezeti tagolását és nem szüntette meg annak közterületi kapcsolatát sem, az ingatlan – mintegy 45–50 m-es hosszban – közútról közvetlenül megközelíthető. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem jelenti a tulajdonhoz való jog alkotmányellenes korlátozását, ha a részletes rendezési terv forgalomtechnikai okokból történő módosítása egy ingatlan közterület-kapcsolatát a korábbitól eltérően, más helyen biztosítja, ha arra közérdek miatt kerül sor.
Az indítványozónak az Ör. szabályozásával kapcsolatos kifogását az Alkotmánybíróság megalapozatlannak találta, s ezért az indítványt e vonatkozásában elutasította.
Budapest, 2000. április 10.
Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás