1014/B/1998. AB határozat
1014/B/1998. AB határozat*
2003.10.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 68. §-a és a 226. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) két rendelkezését támadja, kérve azok felülvizsgálatát és részleges megsemmisítésüket. Az indítvány tartalma alapján az Alkotmánybíróság a Hpt. 68. §-ában és a 226. § (1) bekezdésében foglaltakat vizsgálta.
1.1. A Hpt. 68. §-a a hitelintézet vezető állású személyeire határoz meg alkalmazási feltételeket. Ennek megfelelően részvénytársasági vagy szövetkezeti formában működő hitelintézetnél vezető állású személynek az nevezhető ki, aki többek között megfelelő vezetői gyakorlattal és felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezik. Az indítványozó szerint a felsőfokú végzettség előírása sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvét, valamint a 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való jogot.
Véleményét egyrészt a jogállami követelmények tekintetében arra alapítja, hogy a felsőfokú végzettség megkövetelésével, mint korláttal elérni kívánt cél ésszerű, tárgyilagos mérlegelés alapján nehezen igazolható, továbbá a vélelmezett cél elérésére ezen eszköz nem tekinthető megfelelőnek. Hangsúlyozza: „egy hitelintézet vezetésének megfelelőségét a gyakorlat igazolja és nem egy iskolai papír.” Másrészt az alkotmányos tulajdonvédelem körében azt kifogásolja, hogy az állam, mint jogalkotó szól bele a hitelintézeti vezető kiválasztásába, holott erre csak tulajdonosként lehetne jogosultsága.
1.2. Az indítványozó szerint a Hpt. 226. § (1) bekezdése diszkriminatív tartalmú a szövetkezeti hitelintézetek vezetőivel szemben. Ezzel kapcsolatban utal a Hpt. 225. § (1) bekezdésének szabályozására, amely az alkalmazási feltételek teljesítése alól – a tisztség betöltésének idejére – mentesíti a pozícióban lévő vezetőket. Ez a mentesítés viszont nem terjed ki teljes körűen a szövetkezeti vezetőkre, mert azok legalább egyikének meg kell felelnie a Hpt. 68. §-ában meghatározott követelményeknek. További hátrányos megkülönböztetést lát abban, hogy erre a szűkített kedvezményre is csak akkor van lehetőség, ha az érintett szövetkezeti hitelintézettel szemben nem alkalmaztak felügyeleti intézkedést. Mindez – állítja az indítványozó – ellentétes az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmával.
A vizsgált rendelkezést ezen túlmenően az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből levezethető jogbiztonság követelményével is ellentétesnek tartja. Az indítványozó szerint a Hpt. 226. § (1) bekezdésében írt szabályozás ellentmondásos, nem egyértelmű. Ugyan hangsúlyozza, hogy a többértelműség látszólagos, de hivatkozik a jogalkalmazási gyakorlatból olyan konkrét döntésre, amely a rendelkezésnek a magyar nyelv szabályaival ellentétes értelmű jelentést tulajdonított.
2. Az alkotmánybírósági eljárás során figyelembe vett jogszabályi rendelkezések a következők:
2.1. Az Alkotmány rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
2.2. A Hpt. rendelkezései:
„68. § (1) Részvénytársasági vagy szövetkezeti formában működő hitelintézetnél ügyvezetőnek, fióktelep formájában működő hitelintézetnél vezető állású személynek az nevezhető ki, illetőleg az választható meg, aki
a) megfelel a vezető állású személyekre vonatkozó, a 44. §-ban meghatározott általános követelményeknek;
b) akinek személyét a megválasztás, illetve a kinevezés tervezett időpontját harminc nappal megelőzően a Felügyeletnek – az előzetes engedély megszerzése érdekében – bejelentették, és a Felügyelet az engedélyt megadta, vagy a 44. § (2) bekezdése alapján megadottnak kell tekinteni;
c) rendelkezik
1. szakirányú felsőfokú iskolai végzettséggel és legalább négyéves, hitelintézetnél szerzett vezetői gyakorlattal,
2. szakirányú felsőfokú iskolai végzettséggel és legalább ötéves, az MNB-nél, a Felügyeletnél, az Országos Betétbiztosítási Alapnál vagy önkéntes betétbiztosítási, illetve intézményvédelmi alapnál, továbbá ezeknek megfelelő külföldi intézménynél szerzett vezetői gyakorlattal,
3. szakirányú felsőfokú végzettséggel és – vállalkozásnál vagy a közigazgatásban szerzett – legalább hatéves szakirányú vezetői gyakorlattal, vagy
4. nem szakirányú felsőfokú iskolai végzettséggel, de azonos típusú vagy hasonló méretű pénzügyi intézménynél, befektetési társaságnál szerzett legalább hatéves szakirányú vezetői gyakorlattal.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti bejelentésnek tartalmaznia kell a kinevezni tervezett személy szakmai önéletrajzát, valamint az (1) bekezdésben meghatározott feltételek teljesítésére vonatkozó okiratokat vagy azok hiteles másolatát, valamint az érintett személynek a 44. § (6) bekezdésében meghatározott büntetőeljárásra vonatkozó nyilatkozatát.
(3) Az (1) bekezdés c) pontjának 1–3. alpontja alkalmazásában szakirányú felsőfokú iskolai végzettségűnek minősül, aki közgazdasági, jogi, pénzügyi és számviteli vagy külkereskedelmi végzettséget igazoló egyetemi diplomával, illetve főiskolai oklevéllel, illetőleg könyvvizsgálói vagy felsőfokú, illetőleg posztgraduális bankszakmai – így különösen banki tanácsadó – képesítéssel rendelkezik.
(4) Pénzügyi vállalkozás ügyvezetőjének az nevezhető ki, aki
a) megfelel a vezető állású személyekre vonatkozó, a 44. §-ban meghatározott általános követelményeknek;
b) akinek személyét a megválasztás, illetve a kinevezés tervezett időpontját harminc nappal megelőzően a Felügyeletnek – az előzetes engedély megszerzése érdekében – bejelentették, és a Felügyelet az engedélyt megadta, vagy a 44. § (2) bekezdése alapján megadottnak kell tekinteni;
c) rendelkezik
1. felsőfokú iskolai végzettséggel,
2. pénzügyi intézménynél, az MNB-nél, a Felügyeletnél vagy az államigazgatásban szerzett legalább hároméves szakmai gyakorlattal, vagy
3. más gazdasági területen szerzett legalább hároméves vezetői gyakorlattal.
(5) A (4) bekezdés b) pontja szerinti bejelentésnek tartalmaznia kell a kinevezni tervezett személy szakmai önéletrajzát, valamint a (4) bekezdésben meghatározott feltételek teljesítésére vonatkozó okiratokat vagy azok hiteles másolatát, valamint az érintett személynek a 44. § (6) bekezdésében meghatározott büntetőeljárásra vonatkozó nyilatkozatát.”
A Hpt. 68. §-ának az indítvány benyújtásakor hatályos szövege:
„68. § (1) Részvénytársasági vagy szövetkezeti formában működő hitelintézetnél ügyvezetőnek, fióktelep formájában működő hitelintézetnél vezető állású személynek az nevezhető ki, aki
a) megfelel a vezető állású személyekre vonatkozó, a 44. §-ban meghatározott általános követelményeknek;
b) akinek személyét a megválasztás, illetve a kinevezés tervezett időpontját harminc nappal megelőzően a Felügyeletnek – az előzetes engedély megszerzése érdekében – bejelentették, és a Felügyelet az engedélyt megadta, vagy a 44. § (2) bekezdése alapján megadottnak kell tekinteni;
c) rendelkezik
1. szakirányú felsőfokú iskolai végzettséggel és legalább négyéves, hitelintézetnél szerzett vezetői gyakorlattal,
2. szakirányú felsőfokú iskolai végzettséggel és legalább ötéves, az MNB-nél, a Felügyeletnél, az Országos Betétbiztosítási Alapnál vagy önkéntes betétbiztosítási, illetve intézményvédelmi alapnál, továbbá ezeknek megfelelő külföldi intézménynél szerzett vezetői gyakorlattal,
3. szakirányú felsőfokú végzettséggel és – vállalkozásnál vagy az államigazgatásban – gazdasági területen szerzett legalább hatéves szakirányú vezetői gyakorlattal, vagy
4. nem szakirányú felsőfokú iskolai végzettséggel, de azonos típusú vagy hasonló méretű pénzügyi intézménynél, befektetési társaságnál szerzett legalább hatéves szakirányú vezetői gyakorlattal.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti bejelentésnek tartalmaznia kell a kinevezni tervezett személy szakmai önéletrajzát, valamint az (1) bekezdésben meghatározott feltételek teljesítésére vonatkozó okiratokat vagy azok hiteles másolatát, valamint az érintett személynek a 44. § (6) bekezdésében meghatározott büntetőeljárásra vonatkozó nyilatkozatát.
(3) Az (1) bekezdés c) pontjának 1–3. alpontja alkalmazásában szakirányú felsőfokú iskolai végzettségűnek minősül, aki közgazdasági, jogi, pénzügyi és számviteli vagy külkereskedelmi végzettséget igazoló egyetemi diplomával, illetve főiskolai oklevéllel, illetőleg könyvvizsgálói vagy felsőfokú, illetőleg posztgraduális bankszakmai – így különösen banki tanácsadó – képesítéssel rendelkezik.”
„226. § (1) A hatálybalépéskor már működő, vagy a hatálybalépést követően a 221. § (1) bekezdése alapján a Pit. szabályai szerint engedélyezett szövetkezeti hitelintézet legalább egyik választott vezetőjének meg kell felelnie a 68. §-ban meghatározott követelményeknek. E szabályt – a 225. § (1) bekezdésében foglaltaktól eltérően – 1998. december 31-ig a szövetkezeti hitelintézet választott vezetője esetében nem kell alkalmazni, ha a szövetkezeti hitelintézettel vagy választott vezetőjével szemben két éven belül kivételes intézkedést vagy a Pit. 63., illetve 88. §-ában meghatározott intézkedést a Felügyelet nem alkalmazott.”
II.
Az indítvány megalapozatlan.
1.1. Az Alkotmánybíróság a Hpt. 68. §-ának szabályozási tartalmából – az indítványi kérelemnek megfelelően – elsőként azt vizsgálta, hogy a hitelintézeti vezetők alkalmazási feltételeinek meghatározása, konkrétan: a felsőfokú végzettség követelményének előírása sérti-e a jogállamiság elvét.
A Hpt.-nek az 1997. január 1-jei hatálybalépését megelőzően az alkalmazási feltételeket a pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvény az alábbiak szerint állapította meg:
„12. § (1) Kereskedelmi bank, szakosított pénzintézet, befektetési bank és részvénytársasági formában működő takarékpénztár ügyvezetését legalább két, jó üzleti hírnévvel és megfelelő szakképzettséggel, valamint gyakorlattal rendelkező, a pénzintézettel munkaviszonyban álló pénzintézeti vezetőnek (a továbbiakban: ügyvezető) kell ellátnia.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott ügyvezetőnek az választható meg, illetve nevezhető ki, aki
a) büntetlen előéletű;
b) szakirányú felsőfokú iskolai végzettséggel, és
c) legalább hároméves pénzintézeti, jegybanki vagy bankfelügyeleti, illetve legalább ötéves pénzügyi (vállalati, államigazgatási stb.) – vezetői – gyakorlattal rendelkezik.
(3) A (2) bekezdés b) pontjának alkalmazásában szakirányú felsőfokú iskolai végzettségnek minősül a közgazdasági, valamint az állam- és jogtudományi egyetemen szerzett oklevél vagy a pénzügyi és számviteli főiskolán letett államvizsga, vagy az azonos típusú pénzintézetnél szerzett ötéves pénzintézeti vezetői gyakorlat.”
Az idézett rendelkezés alapján megállapítható, hogy a jogalkotó fő szabály szerint korábban is felsőfokú iskolai végzettséghez kötötte a hitelintézeti vezetői állás betöltését, azzal az engedménnyel, hogy hosszabb vezetői gyakorlat megléte esetén ezt nem követelte meg.
Az Alkotmánybíróság a 40/1997. (VII. 1.) AB határozatban (ABH 1997, 282.) leszögezte: „[b]izonyos, az adott szakma jellegéhez szorosan kapcsolódó szintű végzettség, vizsgák, szakmai gyakorlat megkövetelése elvileg mindig szükséges feltétele lehet egy foglalkozási ágba kerülésnek, illetve valamely szakma gyakorlásának. E szubjektív feltételek teljesítése elvileg mindenki számára nyitva áll.
Indokolt esetben az állam szigoríthatja, akár többször is, valamely foglalkozásba kerülés feltételeit. E szigorítások azonban szintén nem állíthatnak objektív korlátot, a szigorított feltételek teljesítése elvileg továbbra is nyitva kell, hogy álljon mindenki előtt.” (ABH 1997, 282, 285.)
Az Alkotmánybíróságnak értelemszerűen a jelen ügyben is azt kellett vizsgálnia, hogy a Hpt. 68. §-ában foglalt feltétel jelent-e olyan objektív korlátot, amely az érintetteket elzárja attól a lehetőségtől, hogy az adott foglalkozást választhassák, illetve fenntarthassák. A foglalkozás választása tekintetében megállapítható, hogy akár a szakirányú, akár ilyennek nem minősülő felsőfokú iskolai végzettség megszerzésétől senki nincs elzárva, ezért ezt nem lehet teljesíthetetlen feltételnek tekinteni.
A foglalkozás (az adott tisztség) megtartása, az új jogszabályi környezetben való teljesíthetősége a jogalkotóra azt a kötelezettséget rója, hogy megfelelő felkészülést, átmenetet biztosítson. Erre vonatkozóan a már korábban idézett 40/1997. (VII. 1.) AB határozat a következőket tartalmazza: „[a]z Alkotmánybíróság már többször foglalkozott valamely jogszabály alkalmazására való felkészüléshez szükséges kellő idő kérdésével. Ennek tartamát azonban nem lehet minden jogszabályra vonatkozóan egységesen megállapítani, sőt, azt is megállapította az Alkotmánybíróság, hogy a szükséges idő 'megállapítása és biztosítása a jogalkotó felelősséggel terhelt mérlegelésének és döntésének függvénye. Az alkotmányellenesség csak a jogszabály alkalmazására való felkészülést szolgáló időtartam kirívó, a jogbiztonságot súlyosan veszélyeztető vagy sértő elmaradása, illetőleg hiánya esetén állapítható meg.' [7/1992. (I. 30.) AB, ABH 1992, 47.]” (ABH 1997, 282, 288.)
A Hpt. több olyan rendelkezést is tartalmaz, amely a felkészülést, a megváltozott jogszabályi környezetre való átállás biztosítását szolgálja. Így mindenek előtt a Hpt. 225. § (1) bekezdése lehetővé teszi azt, hogy ha a hatálybalépéskor a pénzügyi intézmény megválasztott vezetője az előírt követelményeknek nem felel meg, megbízatásának lejártáig e tisztségét betöltheti. Úgyszintén ebbe a körbe tartozik a Hpt. 226. §-a, amely további, speciális átmeneti szabályokat határoz meg.
A fentiekben foglaltak alapján a Hpt. 68. §-ának a jogállamiság elvébe való ütközését az Alkotmánybíróság nem állapította meg.
1.2. A továbbiakban az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a Hpt. 68. §-a sérti-e a tulajdonjog alkotmányi védelméről szóló rendelkezést.
Az Alkotmánybíróság egy másik ügyben, de úgyszintén a Hpt. szabályozási körében megállapította: „[a]z indítványozó által kifogásolt rendelkezés szerint a hitelintézet igazgatóságában legalább két olyan igazgatósági tagnak kell lennie, akik magyar állampolgárok, a devizajogszabályok alapján devizabelföldinek minősülnek, és – legalább egy éve – állandó belföldi lakóhellyel rendelkeznek. Ez a rendelkezés azonban a részvénytársaság belső szervezeti jogviszonyait érintő szabály, mellyel kapcsolatban a tulajdonhoz való jog alkotmányjogi szempontból értékelhető korlátozása nem állapítható meg.” (262/B/1997. AB határozat, ABH 2001, 902, 904.)
A jelen ügyben a hitelintézeti vezetőkre vonatkozó alkalmazási feltételek szintén belső szervezeti jogviszonyt érintő szabálynak minősülnek, tehát ezzel kapcsolatban ugyanúgy nem állapítható meg a tulajdonhoz való jog alkotmányjogi szempontból értékelhető korlátozása.
1.3. Az 1.1. és az 1.2. pontban kifejtettek szerint az Alkotmánybíróság nem állapította meg a Hpt. 68. §-ának alkotmányellenességét, ezért az erre vonatkozó indítványt elutasította.
2.1. A Hpt. 226. § (1) bekezdését az indítványozó azért tartja diszkriminatívnak, mert megítélése szerint a szövetkezeti hitelintézeti vezetők alkalmazási feltételeivel kapcsolatos átmeneti rendelkezéseknek az általános szabályoktól eltérő tartalma hátrányos megkülönböztetést eredményez
Az Alkotmánybíróság számos határozatában utalt arra, hogy a diszkrimináció tilalma nem jelenti minden megkülönböztetés tilalmát. Összefoglalóan erről legutóbb a 25/2003. (V. 21.) AB határozat szólt: „[a]z a kérdés, hogy a megkülönböztetés alkotmányos határok között marad-e, csakis a mindenkori szabályozás tárgyi és alanyi összefüggéseiben vizsgálható. Az Alkotmánybíróság határozataiban kifejtette továbbá, hogy az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése csak az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok közötti olyan alkotmányos indok nélkül tett megkülönböztetést tiltja, amelynek következtében egyes jogalanyok hátrányos helyzetbe kerülnek. A diszkrimináció tilalma elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem az emberi vagy alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége csak akkor állapítható meg, ha az emberi méltósághoz való jogot sérti. Ez utóbbi körben az Alkotmánybíróság akkor tekinti alkotmányellenesnek a megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között. Ennek megítélésénél tekintettel kell lenni a szabályozás céljára is. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77–78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281–282.; 857/B/1994. AB határozat, ABH 1995, 716, 717.; 848/B/1996. AB határozat, ABH 2000, 649, 654–655.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 140.; 39/1999. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1999, 325, 342–343.; 27/2001. (IV. 29.) AB határozat, ABH 2001, 252, 255–256.; 1320/B/1996. AB határozat, ABK 2002. április, 184, 186.]” (ABK 2003. május, 322., 328.)
Az indítványozó által támadott rendelkezésről az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az kétségkívül eltér az átmeneti előírások általános szabályozásától. Figyelembe véve az idézett alkotmánybírósági határozat elvi megállapításait a jelen eljárásban a vizsgálat arra terjedt ki, hogy a normabeli eltérés – tekintettel a szabályozás céljára is – indokolt-e.
A Hpt. megalkotásával a jogalkotó – többek között – azt a célt tűzte ki, hogy a hitelintézetek vezetői mind szakmai felkészültségük, mind pedig vezetői gyakorlatuk alapján alkalmasak legyenek hitelintézet irányítására, ezáltal is csökkentve a hitelintézeti működéssel kapcsolatos kockázatokat. Ezen cél jövőbeli elérését szolgálja a felsőfokú végzettség törvény általi általánosan kötelező előírása, illetve ehhez rendelten a fokozatosságot az átmeneti rendelkezések biztosítják. A vizsgált szabályozási eltérés indokoltsága abban ragadható meg, hogy az egyes hitelintézet-típusok intézményi és személyi körülményeinek leginkább megfelelő átmenet (felkészülés) álljon rendelkezésre.
A Hpt. 68. §-ában foglalt előíráshoz képest a Hpt. 226. § (1) bekezdésének első mondata már önmagában enyhítő rendelkezést tartalmaz, mert a felsőfokú végzettséget csak az egyik szövetkezeti hitelintézeti vezető vonatkozásában követeli meg. További enyhítést fogalmaz meg a vizsgált rendelkezés második mondata, amely szerint a szövetkezeti hitelintézet működését érintő felügyeleti intézkedés hiányában a felsőfokú végzettség 1998. december 31-ig egyik szövetkezeti vezető esetében sem követelhető meg.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Hpt. 226. § (1) bekezdése nem teremtett hátrányos helyzetet a szövetkezeti hitelintézeti vezetők részére, vagyis a vizsgált rendelkezés nem ütközik az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmába.
2.2. Az indítványozó szerint a Hpt. 226. § (1) bekezdése a jogbiztonság követelményét sem elégíti ki. A rendelkezés valóban összetett és utalásokat tartalmaz, ezért annak a vizsgálata merült fel, hogy a szabályozás normavilágossága megfelelő-e.
Az Alkotmánybíróság a normavilágosság alkotmányos követelményét a jogbiztonságból, mint a jogállamiság egyik fontos alapértékéből vezeti le. A 26/1992. (IV. 30.) AB határozatában az Alkotmánybíróság elvi éllel mutatott rá arra, hogy „a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság – amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme – megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon.” (ABH 1992, 135, 142.)
A 1160/B/1992. AB határozatában az Alkotmánybíróság tovább pontosította a normatartalommal szemben fennálló alkotmányos követelményeket: „A jogszabályok rögzített nyelvi formában jelennek meg. A nyelvi megfogalmazás fogalmai, kifejezései mindig általánosak. Így adott esetben mindig kérdéses lehet, hogy a konkrét történeti tényállás a jogi normában szereplő fogalom körébe tartozik-e. (...) Ha egy jogszabály tényállása túl részletező, túl szűk, túlságosan eseti, az megköti a jogalkalmazót és megakadályozza, megnehezíti, hogy a jogszabály az életviszonyok szabályozásában betöltse szerepét.
Ha pedig egy jogszabály törvényi tényállása túl elvont, túl általános, akkor a jogszabály rendelkezése a jogalkalmazó belátása szerint kiterjeszthető vagy leszűkíthető. Az ilyen szabály lehetőséget ad a szubjektív jogalkalmazói döntésre, a különböző jogalkalmazók eltérő gyakorlatára, a jogegység hiányára. Ez csorbítja a jogbiztonságot.” (ABH 1993, 607, 608.)
A 42/1997. (VII. 1.) AB határozatában az Alkotmánybíróság megállapította: „Alkotmányellenessé nyilvánítható az a szabály, amely értelmezhetetlen voltánál fogva teremt jogbizonytalanságot, mert hatását tekintve nem kiszámítható és címzettjei számára előre nem látható.” (ABH 1997, 299, 301.)
A Hpt. 226. § (1) bekezdés második mondatából az következik, hogy a jelzett időpontig – felügyeleti intézkedés hiányában – arra volt lehetőség, hogy a Hpt. 68. § rendelkezéseit egyik vezetővel szemben sem kellett érvényesíteni. Az átmeneti időszak eltelte után, vagyis 1999. január 1-jétől viszont már az egyik szövetkezeti hitelintézeti vezetőnek – a Hpt. 226. § (1) bekezdés első mondatában meghatározottak szerint – meg kell felelnie a Hpt. 68. § előírásainak. A normaszöveg tartalmából ez az értelmezés olvasható ki egyértelműen.
A szabályok átmeneti időszakra vonatkozó jellegét nem csak a vezetők tekintetében lehet megragadni, hanem a szervezetre vonatkozóan is. A kedvezmények, illetve az ideiglenes mentességek érvényesülésének ugyanis az is feltétele, hogy az érintett szövetkezeti hitelintézet már a Hpt. hatálybalépésekor működött vagy legalábbis még a korábbi szabályok alapján került sor az engedélyezésére. Vagyis: az átmeneti rendelkezések komplexek, azok értelmezésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni az intézményi vezetők szerzett jogainak védelme mellett az intézmények zökkenőmentes átállásának biztosítását sem. A jogalkotói cél, vagyis a prudenciális szabályok fokozott érvényesülése ezek együttes figyelembevétele mellett történhet.
Az Alkotmánybíróság mindezekre tekintettel megállapította, hogy a vizsgált rendelkezés a jogbiztonság követelményét kielégíti, mert egyértelmű és a jogalkotói akaratot tükröző szabályozást tartalmaz.
2.3. A 2.1. és a 2.2. pontban kifejtettek szerint az Alkotmánybíróság nem állapította meg a Hpt. 226. § (1) bekezdésének alkotmányellenességét, ezért az erre vonatkozó indítványt is elutasította.
Budapest, 2003. október 7.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k., Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás