1026/B/1998. AB határozat
1026/B/1998. AB határozat*
2004.09.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz ügyében meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosított 1. számú melléklete B. II. 3. pontjában foglalt rendelkezés alkotmányellenessége megállapítására, és visszamenőleges hatályú megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítása és megsemmisítése iránt nyújtotta be indítványát. Ebben a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvénynek (a továbbiakban: Szja tv.) a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról szóló 1994. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Tv.) 26. § (3) bekezdésével módosított 1. számú melléklete B. II. 3. pontja alkotmányellenességének megállapítását és visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérte.
Az indítványozó előadta, hogy az egyéni vállalkozók esetében bérbeadásból származó bevételnél 10%-os értékcsökkenési leírást engedett figyelembe venni a jogalkotó. A módosítás során ugyanezen melléklet 4. pontjában az ingatlan bérbeadás után már csak 2% értékcsökkenés figyelembevételét engedte meg, de kimondta azt is, hogy az a vállalkozó, aki tárgyi eszköze után 1994. év előtt már értékcsökkenési leírást számolt el, azt tovább folytathatja.
Az 1994. évi módosítás azonban az 1995. január 1-je után keletkezett, ingatlan bérbeadás esetére csak a 2%-os értékcsökkenési kulcs alkalmazását engedte meg. Ezzel a korábban megkezdett értékcsökkenési leírás folytatását megszüntette.
Az indítványozó szerint ezzel sérül az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megjelölt jogállamiság, és a vállalkozás joga, a gazdasági verseny szabadsága [Alkotmány 9. § (1)–(2) bekezdés], mert kialakult élethelyzetbe avatkozik be az állam. Felhívta még az Alkotmány 7. § (2) bekezdését is.
Az Alkotmánybíróság észlelte, hogy a Tv.-t külön is, de az 1991. évi XC. törvény egészét 1996. január 1-jétől hatályon kívül helyezte a jelenleg hatályos, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 83. § (2) bekezdése. Erre figyelemmel felhívta az indítványozót, nyilatkozzék, indítványát fenntartja-e.
Az indítványozó jogi képviselője útján bejelentette, hogy kérelmét alkotmányjogi panaszként tartja fenn s kérte a korábban kifejtett indokainak figyelembevételét.
II.
Az Alkotmány felhívott szabályai szerint:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. (...)
7. § (...)
(2) A jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. (...)
9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.”
Az Szja tv. 1. számú mellékletének B/II./3. pontja a következőképpen rendelkezik:
„3. Az immateriális javak és a tárgyi eszközök értékcsökkenési leírására a társasági adóról szóló törvényben meghatározott – az 1992. január 1-jétől aktivált immateriális javakra és tárgyi eszközökre érvényes – értékcsökkenési leírási rendelkezéseket kell az e törvényben meghatározott eltérésekkel alkalmazni. Az az egyéni vállalkozó és a nem a 12. § (5)–(7) bekezdése szerinti jövedelemszámítási szabályokat alkalmazó azon mezőgazdasági kistermelő, aki 1991. évben értékcsökkenési leírást számolt el, az adott tárgyi eszköz értékcsökkenésének teljes leírásáig az 1990. és 1991. években hatályos vonatkozó rendelkezéseket alkalmazhatja. Az az 1994. év előtt önálló tevékenységet folytató magánszemély, aki tárgyi eszköze után 1994. év előtt értékcsökkenési leírást számolt el és 1994. évben tevékenységét egyéni vállalkozóként folytatja, a már korábban megkezdett értékcsökkenési leírás elszámolását folytathatja. Az előző rendelkezések alkalmazásánál azonban a személygépkocsi után értékcsökkenési leírást csak az 1994. január 1-jétől hatályos szabályok szerint lehet elszámolni, a 4. pontban meghatározottak szerinti bérbeadás esetén pedig kizárólag 2 százalékos értékcsökkenési leírási kulcs alkalmazható.”
A Tv. 26. § (1) bekezdése első mondata szerint:
„Ez a törvény 1995. január 1. napján lép hatályba – a (2) bekezdés kivételével – az ettől az időponttól megszerzett jövedelmekre és keletkező adókötelezettségekre kell alkalmazni.”
III.
1. Az Alkotmánybíróság a módosított indítványra figyelemmel elsőként azt vizsgálta, hogy az indítvány megfelel-e az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. §-ában írt alkotmányjogi panasz követelményeinek.
Ennek (1) bekezdése szerint az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
A (2) bekezdés pedig kimondja, hogy az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.
Az ügyben a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság járt el másodfokon. Az itt keletkezett Pf.21.065/1998) 3. számú ítéletet a jogi képviselő 1999. február 9-én vette át, az alkotmányjogi panasz pedig 1999. február 16-án érkezett az Alkotmánybírósághoz.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alapul szolgáló eljárásban az utólagos normakontrollra irányuló indítványban támadott jogszabály alkalmazására került sor. Az indítványozó – erre figyelemmel – az alkotmányjogi panasza indoklásaként a korábbi beadványában foglaltakat kérte figyelembe venni az alkotmánybírósági panasz-eljárásban.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panasz az Abtv. 48. §-ában foglaltaknak megfelel, és így azt érdemben bírálta el.
2. Az indítványozó azért tartotta alkotmányellenesnek a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvénynek az egyéni vállalkozó adóztatásánál figyelembe vehető értékcsökkenési leírás szabályainak módosítását, mert az 1995. adóévben ingatlan bérbeadása útján szerzett bevétel esetében csak 2%-os kulcsot engedett figyelembe venni értékcsökkenésként. Ez a módosítás már nem engedélyezi azt a korábbi rendelkezés alkalmazását, amely szerint, aki a korábbi 10%-os kulccsal kezdte meg 1994. év előtt a leírás elszámolását, továbbra is folytathatja azt.
Az indítványozó szerint ez a menet közbeni változtatás sérti – a jogállamiságból folyó jogbiztonság követelményét, másrészt sérti a vállalkozás jogát.
Az adójogszabálynak ez a rendelkezése a vállalkozói adó alapjánál figyelembe vehető korrekciós tényező, lényegét tekintve, alkotmányjogi szempontból kedvezmény-szabály. Annak eldöntése, hogy e rendelkezéseket mely bevételeknél, milyen alanyi körben és mértékben alkalmazza az állam, az gazdasági, pénzügyi megfontolásokon alapuló jogalkotói döntés. Ezeknek okát, célszerűségét, igazságosságát az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja, csak azt, hogy az ezeken alapuló jogszabályi rendelkezés összhangban van-e az Alkotmánnyal.
Az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatában kifejtette: „A mentességek és a kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg. Ennek gyakorlása során tekintettel lehet bizonyos, az Alkotmányban is nevesített jogokra (...).
Ekként tehát, noha a jogalkotót a mentességek és kedvezmények megállapításánál is kötik az Alkotmányban meghatározott jogi korlátok, a jogalkotói mérlegelésnél nem a jogi, hanem az egyéb szempontok játsszák a meghatározó szerepet (...).” [61/1992. (XI. 20.) AB határozat ABH 1992, 280, 281.] Ebből következik az is, hogy a jogalkotó kompetenciájába tartozik, hogy egy korábbi kedvezmény feltételeit megváltoztatja-e. A szabályozás e tekintetben sem lehet ellentétes azonban az Alkotmánnyal. Nem lehet visszamenőleges hatályú, s a jövőre szóló változtatás nem sértheti a jogbiztonság alkotmányos követelményét sem. Ennek során garanciát jelent, ha a jogalkotó megfelelő időt biztosít ahhoz, hogy az érintettek a változásra felkészülhessenek.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Szja tv. a tárgyi eszközök értékcsökkenési leírásánál már az 1994. adóévre külön választotta az ingatlan bérbeadásából származó bevétellel kapcsolatban az értékcsökkenési leírási kulcsot, az egyéb tárgyi eszközök leírási kulcsától. Már ekkor 2%-os kulcsot rendelt az ingatlan bérbeadásából származó tevékenységnél az értékcsökkenés elszámolásához. Ugyanakkor átmeneti szabályként tovább folytatni engedte a korábban megkezdett 10%-os elszámolást az 1994. adóévre. Ezt a kedvezményt azonban 1995. január 1-je utáni jövedelmeknél már nem kívánta fenntartani.
Az Alkotmánybíróság szerint a jogbiztonság sérelme e rendelkezés tekintetében nem állapítható meg, mert az 1994. adóévben kifejezett átmenetet biztosított a jogalkotó, majd ezt követően 1995-ben a jövőre nézve, az 1995-ös adóév bevétele után írta elő a csökkentett % figyelembevételét. Ez az időszak tehát megfelelő felkészülést biztosított az érintett vállalkozók számára. A személyi jövedelemadó vizsgált szabályai mindig adóévekre vonatkoztak. Az ilyen jellegű szabályok változására – ha az nem azonnali vagy visszamenőleges hatályú változás – számítani lehet. Az Alkotmánybíróság szerint a rendelkezés tehát nem sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogbiztonság elvét.
Az Szja tv. nem minden átmenet nélkül és visszaható hatállyal rendelkezett, hanem kellő felkészülési időt biztosított és a jövőre nézve tartalmaz szabályozást.
3. Az Alkotmány 9. § (1) bekezdésével összefüggésben az Alkotmánybíróság álláspontja szerint „Amikor az Alkotmány azt mondja ki, hogy Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, melyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül, akkor a tulajdonjog alanyainak egyenjogúságát deklarálja. Az egyenjogúság azonban nem alkotmányos akadálya annak hogy a jogalkotó meghatározott szervek vagy személyek számára, illetőleg meghatározott tevékenységi körökhöz kapcsolódva adó- vagy illeték kedvezményt adjon.” [3/1995. (II. 17.) AB határozat ABH 1995, 67, 70.]
Az Alkotmánybíróság szerint nem állapítható meg az sem, hogy a módosító rendelkezés az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében foglaltakat, a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát sérti.
A piacgazdaságra és a gazdasági verseny szabadságára vonatkozó alkotmányi rendelkezések tükrében az Alkotmánybíróság 21/1994. (IV. 16.) AB határozata a következőket állapítja meg: „[a] piacgazdaság közvetlen jellemzőjeként az Alkotmány csak annyit tartalmaz, hogy benne a köztulajdon és magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül. Az Alkotmány egyébként nem kötelezi el magát a piacgazdaság semmilyen tartalmi modellje mellett. Az Alkotmánybíróság a 33/1993. (V. 28.) AB határozat indokolásában kifejtette, hogy az Alkotmány – a piacgazdaság deklarálásán túl – gazdaságpolitikailag semleges. Az Alkotmányból az állami beavatkozás nagysága, ereje, még kevésbé annak tilalma közvetlenül nem vezethető le. (ABH 1993, 153, 158.) Az Alkotmánybíróság ezért elvontan, általános ismérvvel csak a szélső esetekre korlátozottan határozhatja meg az „állami beavatkozás” kritikus nagyságát, amelynek túllépése már – a piacgazdaság sérelme miatt – alkotmányellenes. Az a beavatkozás minősíthető így, amely fogalmilag és nyilvánvalóan kizárná a piacgazdaság létét. (ABH 1994, 120.). A vizsgált beavatkozás nem ilyen.
A vállalkozás joga, amely alapjog, az Alkotmánybíróság gyakorlatában annyit jelent – de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül –, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást [54/1993. (X. 13.) AB hat. ABH 1993, 340, 342.]. Az Alkotmánybíróság megállapította, az indítvánnyal érintett rendelkezések önmagukban nem akadályai annak, hogy a vállalkozók vállalkozókká váljanak.
Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság szerint a jövedelemadó törvény támadott rendelkezése nem sérti az Alkotmány 9. §-ában foglaltakat.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alkotmány indítványban felhívott 7. §-ával alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nincs.
Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz egészét elutasította.
Budapest, 2004. szeptember 21.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
Dr. Strausz János s. k., dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás