1035/B/1998. AB határozat
1035/B/1998. AB határozat*
2002.09.03.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a súlyos mozgáskorlátozott személyek közlekedési kedvezményeiről szóló 164/1995. (XII. 27.) Korm. rendelet 4/A. § a) és c) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a súlyos mozgáskorlátozott személyek közlekedési kedvezményeiről szóló 164/1995. (XII. 27.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 4/A. § a) és c) pontja alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Indítványában kifejti, hogy a 4/A. § a) és c) pontjai olyan korlátozó rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek folytán a súlyos mozgáskorlátozott személyek meghatározott köre nem jogosult személygépkocsi szerzési támogatásra. Bár a jogalkotó az R. személyi hatályát a személygépkocsi szerzési támogatásra való jogosultság tekintetében kiterjesztette azon súlyos mozgáskorlátozottakra, akiknek a testvére vállalja a szállítását, azonban a 4/A. § a) és c) pontokba foglalt feltételek miatt a súlyos mozgáskorlátozottak egy része a testvér nyilatkozata esetén sem szerez jogot a támogatás elnyerésére, ezért a hivatkozott rendelkezések, – az indítványozó véleménye szerint – sértik a hátrányos megkülönböztetés alkotmányi tilalmát és ellentétesek az esélyegyenlőtlenség kiküszöbölését célzó, az Alkotmányba foglalt állami kötelezettséggel. Az indítvány szerint az R. megsemmisíteni kért rendelkezései az Alkotmány 70. §-át sértik meg, – amely a választásokban való részvétel alapjogára vonatkozik –, azonban nyilvánvaló, hogy az alkotmányi rendelkezésre való hivatkozás téves, az indítványozó a Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdésének sérelmét állítja.
II.
Az Alkotmánynak a jogegyenlőségről és esélyegyenlőtlenség kiküszöböléséről szóló rendelkezései:
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(...)
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
Az R. rendelkezései:
„4/A. § A hivatal az alábbi feltételek együttes fennállása esetén szerzési támogatásra való jogosultságot állapíthat meg annak a súlyos mozgáskorlátozott személynek is,
a) aki a szakértői bizottság véleménye szerint gépjármű vezetésére alkalmatlan,
b) aki megfelel a 4. § (1) bekezdésének b)–c) pontjában foglalt feltételeknek,
c) akinek a gépjármű használata munkaviszonya vagy tanulói jogviszonya fenntartása miatt indokolt,
d) akinek a szállítását érvényes vezetői engedéllyel rendelkező, vele legalább egy éve közös háztartásban élő, nagykorú gyermeke, testvére írásbeli nyilatkozatban vállalja.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az R. a súlyos mozgáskorlátozott (a továbbiakban: mozgáskorlátozott) személyek számára négy fajta közlekedési kedvezményt biztosít (2. §), ezeknek egyike a személygépkocsi szerzési támogatás (a továbbiakban: szerzési támogatás). Az R. a szerzési támogatásra jogosultak körében három csoportot állapít meg. A 4. § (1) bekezdés alapján szerzési támogatásra jogosultak azok a mozgáskorlátozottak, akik vezetői engedéllyel rendelkeznek, vagy akiknek gépjárművezetői alkalmasságát a szakértői bizottság megállapította, vagy a vezetői engedéllyel nem rendelkező azon mozgáskorlátozott személyek, akiknek a személygépkocsival történő szállítását szülő, házastárs vagy legalább egy éve közös háztartásban élő élettárs vállalja. A 4. § (2) bekezdése annak a szülőnek a szerzési támogatásra való jogosultságát szabályozza, aki a 3. életévét betöltött kiskorú mozgáskorlátozott gyermekének szállítását vállalja és az ugyanezen bekezdésben meghatározott egyéb feltételeknek megfelel. A jogosultak harmadik csoportjáról a 4/A. § rendelkezik, amellyel az R. módosításáról szóló 214/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet egészítette ki az R.-t 1998. január 1-jétől kezdődő hatállyal. Az R. 4/A. § alapján, az a)–d) pontokban meghatározott együttes feltételek szerint szerzési támogatásra jogosult az a mozgáskorlátozott személy, aki a gépjármű vezetésre alkalmatlan; akinek a 4. § (1) bekezdés b)–c) pontjaiban írt határon belül van a jövedelme, illetve az ott írt időtartamon túl részesült szerzési támogatásban; akinek a gépjármű használata munkaviszonya vagy tanulói jogviszonya miatt indokolt; végül akinek a szállítását a vele legalább egy éve közös háztartásban élő, nagykorú gyermeke, testvére írásbeli nyilatkozatában vállalja.
Az Alkotmánybíróság már vizsgálta az R.-t megelőzően hatályban volt, azonos tárgyú Korm. rendelet, illetve az R. egyes rendelkezései ellen benyújtott indítványok alapján az R. alkotmányellenességét. Az egy eljárásban elbírált indítványok ügyében az Alkotmánybíróság 1997. június 23-án hozott döntést az 553/B/1994. AB határozatban (ABH 1997. 773., 786.).
Az Alkotmánybíróság ennek során vizsgálta az R. 4. § (1)–(2) bekezdéseinek alkotmányos összefüggéseit is, eljárása azonban nem terjedt ki a jelen indítvány által támadott 4/A. § alkotmányosságára. Ezért az Alkotmánybíróság a jelen indítvány tárgyában érdemben határozott.
2. Az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette a hátrányos megkülönböztetés tilalmát tartalmazó 70/A. § alkotmányos tartalmát [pl.: 9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990. 46., 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990. 73., 77.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992. 280., 281., 282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994. 197., 200.; 818/B/1997. AB határozat, ABH 1998. 759., 763.]
Megállapította, hogy „a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni.” [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990. 46., 48.]
„Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt tilalom – ahogy erre az Alkotmánybíróság a 61/1992. (XI. 20.) AB határozatában rámutatott – nemcsak az emberi, illetve az alapvető állampolgári jogokra irányadó, hanem e tilalom – amennyiben a különbségtétel sérti az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében védett emberi méltósághoz való jogot – kiterjed az egész jogrendszerre, vagyis vonatkozik mindazokra a jogokra is, amelyek nem tartoznak az emberi jogok, illetőleg az alapvető állampolgári jogok közé. Ugyancsak rámutatott az Alkotmánybíróság arra, hogy az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése a jogegyenlőség követelményét is magába foglalja, amely az állam kötelezettségévé teszi a jogok egyenlő elosztását és amelynek alapján az állam mint jogalkotó köteles egyenlő elbánást biztosítani a területén tartózkodó személyek számára.
Sem a jogegyenlőség alkotmányos követelményéből, sem a diszkrimináció tilalmából azonban nem következik, hogy az állam célszerűségi, gazdaságossági, jogtechnikai, méltányossági, az eltérő társadalmi helyzetekre figyelemmel levő stb. szempontok szerint a jogok és kötelezettségek jogalkotási úton való megállapítása során a személyek között ne különböztethetne, ha ezzel egyébként az alkotmányos követelményeket nem sérti. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése tehát nem bármiféle különbségtételt tilt, mert az ellentétben állna a jog lényegével és rendeltetésével” (ABH 1993. 566.). Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint valamely alapjognak nem minősülő jog vagy helyzet tekintetében fennálló megkülönböztetés, illetőleg korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a megkülönböztetésnek, illetve a korlátozásnak – tárgyilagos mérlegelés alapján – nincs ésszerű indoka, vagyis önkényes [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994. 200.]”. (818/B/1997. AB határozat, ABH 1998. 759., 762–763.)
Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint a szociális jogok megvalósításának eszközei és mértéke tekintetében a jogalkotó viszonylag nagy szabadságot élvez, mivel az Alkotmány a szociális védelem és gondoskodás jogintézményeit és mértékét részletesen nem tartalmazza. A szociális támogatások terjedelme és mértéke alapvetően a nemzetgazdaság teherbíró képességének és számos egyéb tényezőnek a függvénye. Az R. megalkotásával a jogalkotó pozitív diszkriminációt alkalmaz a mozgáskorlátozottak javára. Annak eldöntése, hogy a biztosított kedvezmények milyen terjedelműek, – a szerzési támogatás feltételeinek meghatározásával mekkora személyi kör válik jogosulttá a támogatás igénybevételére – a jogalkotó mérlegelési jogkörébe tartozik. Az R. 4/A §-a nem a mozgáskorlátozott személyek meghatározott körét zárja ki a szerzési támogatásból, hanem meghatározza azokat a feltételeket, amelyeknek a fennállása esetén a gépjárművezetésre alkalmatlan mozgáskorlátozottak szerzési támogatásra tarthatnak igényt. Az Alkotmánybíróság az R. alkotmányellenességének vizsgálatával kapcsolatban meghozott, már hivatkozott 553/B/1994. AB határozatában megállapította, hogy , [a] kedvezmények mértékének megállapítása nem alkotmányossági kérdés, ezért arra vonatkozóan az Alkotmánybíróságnak is el kell fogadnia a – nemzetgazdasági lehetőségek mérlegelésén alapuló – jogalkotói döntést.” (ABH 1997. 773., 781.). Ugyanez a megállapítás értelemszerűen vonatkozik a kedvezményezettek körére is. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság azt a megállapítást tette, hogy az R. 4/A. §-a nem ellentétes az Alkotmánynak a hátrányos diszkrimináció tilalmáról rendelkező 70/A. § (1) bekezdésével, ezért a 4/A. § a) és c) pontjának megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdése az államnak azt a kötelezettségét fogalmazza meg, hogy az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését szolgáló jogszabályok és állami intézkedések rendszere révén járuljon hozzá a jogegyenlőség megvalósulásához. Az R. megalkotásával a jogalkotó a mozgáskorlátozott személyek esélyegyenlőségét segíti elő. Az esélyegyenlőségre vonatkozó állami kötelezettség teljesítésének elmulasztása a szociális kedvezményeket biztosító jogszabályok teljes hiánya esetén lenne megállapítható. Az Alkotmánybíróság az R. 4/A. § a) és c) pontja, valamint az Alkotmány hivatkozott rendelkezése között összefüggést nem állapított meg, ezért az indítványt e tekintetben is elutasította.
Budapest, 2002. június 25.
Dr. Bagi István s. k., Dr. Czúcz Ottó s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás