1085/B/1998. AB határozat
1085/B/1998. AB határozat*
2004.06.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 39. § (2) bekezdése alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 39. § (2) bekezdése alkotmányellenessége megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál. Álláspontja szerint a Tbj. 39. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütköző jogbizonytalanságot idéz elő, mivel – a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 18. § (2) és (3) bekezdésével ellentétben – nem egyértelműen és nem világosan rögzíti: kik a járulékfizetésre kötelezettek. Az indítványozó hivatkozik az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvényre (a továbbiakban: Áht.) is, úgy véli, hogy a támadott rendelkezés az Áht. 10. §-a előírásainak sem felel meg, annak ellenére, hogy a Jat. szerint „az alacsonyabb [szintű] jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal”.
Az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdését sértőnek tartja az indítványozó a Tbj. 39. § (2) bekezdését amiatt, hogy a „jogalkotó a jövedelemszerzés és a biztosítási jogviszony szempontjából teljesen különböző csoportba tartozó személyeket vont össze és vetett ki rájuk járulékfizetési kötelezettséget”, amivel „esélyegyenlőtlenséget idéz elő”.
2. Az Alkotmánybíróság a Tbj. 39. § (2) bekezdésének alkotmányosságát az 1371/B/1997. AB határozatában (a továbbiakban: Abh., ABH 1998, 831–837.) – részben az indítványozó indítványára – már vizsgálta. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozata 31. § c) pontja értelmében „ítélt dolog” címén az eljárás megszüntetésének akkor van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani. Jelen esetben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Abh.-ban elbírált indítványok ugyanannak a jogszabályi rendelkezésnek az utólagos normakontrolljára irányultak, azonban az Alkotmány más rendelkezéseinek (70/E. és 70/I. §-ok) sérelmét és más összefüggésben állították. Mivel az újabb indítvány nem ítélt dolog elbírálására irányul, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt érdemben vizsgálta.
3. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvánnyal támadott Tbj. 39. § (2) bekezdését 2004. május 1-jével az egyes pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2004. évi XXVII. törvény 32. §-a módosította. Mivel a módosítás az indítvány tartalma szempontjából érdemi változást nem jelent, ezért az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatát (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.) követve a hatályos rendelkezés tekintetében végezte el az alkotmányossági vizsgálatot.
II.
1. Az Alkotmány felhívott rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„70/A. § (3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
2. A Tbj.-nek az indítvány benyújtásakor hatályos rendelkezése:
„39. § (2) Az a személy, aki a személyi igazolvánnyal rendelkezik vagy azzal jogszabály alapján rendelkeznie kellene és aki e törvény szerint biztosítottnak vagy ilyen biztosított eltartott hozzátartozójának nem minősül és egészségügyi szolgáltatásra a 16. § a)–p) pontja szerint sem jogosult, havonta a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 11,5 százalékának megfelelő összegű egészségbiztosítási járulékot fizet. Ha a járulékfizetési kötelezettség a naptári hónap teljes tartama alatt nem áll fenn, egy naptári napra a minimálbér 30-ad részét kell figyelembe venni. A járulék megfizetése alapján egészségügyi szolgáltatásra az eltartott hozzátartozója is jogosulttá válik.”
3. A Tbj.-nek az indítvány elbírálásakor hatályos rendelkezései:
„4. § E törvény alkalmazásában:
...
u) Belföldi: a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 4. §-a (1) bekezdésében meghatározott személyek, a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény 27. §-ában meghatározott személyek, valamint az Európai Közösséggel, illetőleg az Európai Gazdasági Térséggel megkötött megállapodás alapján a tagállamok állampolgáraival azonos jogállást élvező állam állampolgárai, ha legalább a külön jogszabály szerinti tartózkodási engedéllyel rendelkeznek, továbbá a hontalan.”
„39. § (2) Az a belföldi személy, aki e törvény szerint biztosítottnak vagy ilyen biztosított eltartott hozzátartozójának nem minősül és egészségügyi szolgáltatásra a 16. § a)–p) pontja, illetőleg 13. § a) pontja szerint sem jogosult és a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét elérő jövedelemmel rendelkezik, köteles havonta, az előzőekben meghatározott minimálbér 11 százalékának megfelelő összegű egészségbiztosítási járulékot fizetni. Ha a járulékfizetési kötelezettség a naptári hónap teljes tartama alatt nem áll fenn, egy naptári napra a minimálbér 30-ad részét kell figyelembe venni.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság következetesen érvényesített álláspontja, hogy „a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság – amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme – megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon” [26/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 135, 142.]. Az Alkotmánybíróság már az Abh.-ban is kifejtette, a Tbj. 39. § (2) bekezdése alapján egészségbiztosítási járulék megfizetésére a korábban hatályos előírások szerint azok a személyi igazolvánnyal rendelkező vagy arra jogosult személyek – jelenleg a belföldi személyek – kötelezettek, akik nem biztosítottak, illetve az egészségügyi szolgáltatásra egyéb okból sem szereztek jogosultságot (ABH 1998, 831, 833.). Mivel a Tbj. pontosan meghatározza, hogy a törvény alkalmazásában ki minősül belföldinek [4. § u) pont], biztosítottnak (5. §) és azt is, hogy a biztosítottakon kívül ki jogosult egészségügyi szolgáltatásra [13. §, 16. § (1)–(2) bekezdés], ezért az Alkotmánybíróság az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből eredő normavilágosság követelménye alapján a Tbj. sérelmezett rendelkezése alkotmányellenességét nem állapította meg.
2. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az azonos szintű jogszabályok közötti normakollízió miatt alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet sor, ha a látszólagos vagy tényleges ellentét anyagi alkotmányellenességet eredményez vagy ha a kollízió következtében a normaszövegek értelmezhetetlensége konkrét alapjog sérelmét okozza. Mindezek hiányában azonban az azonos szintű normaszövegek értelmezéstől függő ellentéte sem jelent önmagában alkotmányellenességet [35/1991. (VI. 20.) AB határozat, ABH 1991, 175, 176. ]. Jelen esetben az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az azonos jogforrási szintű, az általános és különös viszonyában álló törvények, nevezetesen az Áht. 10. §-ának a járulék fizetési kötelezettség előírásának szabályozására vonatkozó rendelkezései és a Tbj. indítvánnyal érintett rendelkezése között nem lelhető fel olyan ellentét, amely alkotmányellenség megállapításához vezethetne.
3. A járulékfizetési kötelezettség alkotmányosságát az Alkotmánybíróság több határozatában, különböző szempontok (mértéke, alapja, a kötelezettek köre stb.) alapján vizsgálta és önmagában a járulék fizetésére vonatkozó kötelezettséget alkotmányosnak találta [például: 11/1991. (III. 29.) AB határozat, ABH 1991, 34, 35.; 772/B/1990. AB határozat ABH, 1991, 519, 521.; 45/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 210, 215–217.; 54/1995. (IX. 15.) AB határozat, ABH 1995, 245, 248–249.; 73/1995. (XII. 15.) AB határozat, ABH 1995, 358, 363–364.; 34/1997. (VI. 11.) AB határozat; ABH 1997, 174, 187.; Abh. ABH 1998, 831, 832.].
Az Alkotmánybíróság értelmezésében a jogegyenlőség lényege, hogy az állam – mint közhatalom és jogalkotó is – egyenlő elbánást köteles biztosítani a területén tartózkodó minden személy számára. A jogegyenlőség azonban nem jelenti a természetes személyeknek a jogon kívüli szempontok szerinti egyenlőségét is. Az ember, mint a társadalom tagja képzettsége, jövedelme, szociális helyzete stb. szerint különbözhet és ténylegesen különbözik is más emberektől. Az államnak ezért joga – s egyben bizonyos körben kötelezettsége is –, hogy a jogalkotás során figyelembe vegye az emberek között ténylegesen meglévő különbségeket. [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281–282.; 74/1995. (XII. 15.) AB határozat, ABH 1995, 369, 373–374.].
Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban a Tbj. 39. § (2) bekezdésével kapcsolatban hangsúlyozta: „Ebben az esetben az érintettnek az egészségügyi szolgáltatásra jogosultságot létrehozó semmilyen biztosítási jogviszonya nincs. A ... járulékfizetési kötelezettség hozza létre a biztosítási jogviszonyt, az előírt járulék megfizetésével az érintett az egészségügyi szolgáltatásra közvetlenül jogosulttá válik. Az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultsággal – függetlenül, hogy azt milyen törvényi okból szerezte meg – mindenki ugyanazt a minőségű szolgáltatást veheti igénybe, így ugyan arra a szolgáltatásra lesz jogosult havonta a minimálbér ... százalékának megfelelő összeg befizetésére kötelezett, mint akinek e szolgáltatással kapcsolatos járulékfizetési kötelezettsége ennek a többszöröse. Tehát tartalmilag ... a kötelező biztosítás minimális díja törvényi meghatározásáról van szó. Az (egészség)biztosító a biztosítási díj – ... a törvény által meghatározott összegű egészségbiztosítási járulék – ellenében kockázatot visel, köteles az egészségügyi szolgáltatás költségét fedezni mindenki számára aki jogosult, függetlenül attól, hogy a jogosultságot milyen jogcímen szerezte meg, függetlenül az eddig befizetett járuléktól és függetlenül az addig igénybe vett szolgáltatás költségétől” (ABH 1998, 831, 836.).
Az Alkotmánybíróság következetesen érvényesített álláspontja, hogy „az azonos személyi méltóság jogából esetenként következhet olyan jog is, hogy a javakat és esélyeket mindenki számára (mennyiségileg is) egyenlően osszák el. De ha valamely – az Alkotmányba nem ütköző – társadalmi cél vagy valamely alkotmányos jog csakis úgy érvényesíthető, hogy e szűkebb értelemben vett egyenlőség nem valósítható meg, akkor az ilyen pozitív diszkriminációt nem lehet alkotmányellenesnek minősíteni” [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48–49.]. Mivel fizetési kötelezettség csak akkor keletkezik, ha az érintett személy legalább a minimálbér 30 százalékának (illetőleg naptári napokra annak harmincad részének) megfelelő jövedelemmel rendelkezik, ezért az egységes, a kötelező legkisebb munkabér arányában meghatározott járulék előírása nem sérti az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében deklarált, a jogegyenlőség megvalósulását célzó, az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölésére irányuló állami intézkedési kötelezettséget.
Az Alkotmánybíróság az indítványozónak a „különböző csoportba tartozó személyek” azonos elbírálását sérelmező észrevételével kapcsolatban rámutat, hogy bár a Tbj. 39. § (2) bekezdésének személyi hatálya eltérő jövedelmű, szociális helyzetű személyekre terjed ki, közös jellemzőjük, hogy egészségügyi szolgáltatásra – más jogcímen – nem jogosultak.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Tbj. 39. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2004. június 21.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
Dr. Strausz János s. k., dr. Vasadi Éva s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás