BK BH 1998/11
BK BH 1998/11
1998.01.01.
Nem sérti a védelem és az anyanyelv használatának az alapelvét, ha az előzetes letartóztatás meghosszabbítása tárgyában hozott végzés tartalmát a nem magyar anyanyelvű gyanúsítottaknak a tolmács szóban lefordítja, ugyanakkor azonban írásbeli fordítást nem készít a részükre [Be. 6. § (2) bek., 8. § (1) bek., 80. § (1) bek., 95. § (1) bek., 379/B §].
A megyei bíróság - egyesbíróként eljárva - azért hosszabbította meg a három nem magyar anyanyelvű és külföldi állampolgárságú gyanúsított előzetes letartóztatását, mert álláspontja szerint a kényszerintézkedés feltételei változatlanul fennállnak.
A végzéssel szemben két gyanúsított fellebbezést jelentett be, míg a harmadik gyanúsított a végzés átvételét, a kézbesítési ív aláírását és a jognyilatkozat megtételét megtagadta, követelve a végzésnek az anyanyelvére történő lefordítását és annak a kézbesítését. Ez utóbbi, szerb anyanyelvű, jugoszláv állampolgárságú gyanúsított kérelmét a másodfokú bíróság nem találta alaposnak az alábbiak szerint:
A Be. 6. §-ában foglalt, a védelemhez fűződő alapelv szerint a hatóságok kötelesek biztosítani, hogy a terhelt a törvényben meghatározott módon védekezhessék, a Be. 8. §-ában foglalt, az anyanyelv használatára vonatkozó alapelv szerint pedig a magyar nyelv nem tudása miatt senkit sem érhet hátrány. Ezzel összefüggésben a Be. 80. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha nem magyar anyanyelvű személy az eljárás során az anyanyelvét kívánja használni, tolmácsot kell igénybe venni.
Az adott esetben is ez történt: a másodfokú bíróság hivatalos tudomása szerint a büntetés-végrehajtási intézet által biztosított tolmács a végzést szóban lefordította a gyanúsítottak részére. Az előbb írt gyanúsítottak ezt nem is kifogásolták, és jognyilatkozatot tettek.
Az eljárási törvény nem írja elő, hogy milyen iratot kell a magyarul nem tudó gyanúsított részére "anyanyelvére fordítva" írásban kézbesíteni, de a másodfokú bíróság szerint az adott ügyben hozott elsőfokú végzést - rövidsége és könnyű érthetősége miatt - semmiképpen sem. A vádirat benyújtása előtti előzetes letartóztatással kapcsolatos határozatok írásbeli fordítása peldául lehetetlenné tenné a Be. 379/B. §-ának (5) bekezdésében írt háromnapos felterjesztési határidő betartását, és ez az eljárás jelentős elhúzódásával járna, mely sokkal nagyobb hátrányt jelentene a gyanúsított számára, mint amilyen előnyt jelentene a kérdéses végzés írásos fordításának a megismerése.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint tehát a gyanúsított védekezési joga nem csorbult azáltal, hogy a végzés tartalmát szóbeli fordítás alapján megismerte, ezért az említett nyilatkozatát a másodfokú bíróság fellebbezésnek tekintette, és gyanúsított-társainak a fellebbezésével együtt azt a Be. 379/B. §-a (6) bekezdésének b) pontja értelmében tanácsülésen elbírálta, az alábbiak szerint:
Az első fokon eljárt bíróság helyesen állapította meg, hogy a számos és jelentős tárgyi súlyú bűncselekmények elkövetésének a gyanúja áll fenn. Mindhárom gyanúsított külföldi állampolgár, akiknél számos hamis útlevelet is lefoglaltak, így reális annak a feltételezése, hogy a szabadlábra kerülésük esetén az országot elhagynák. Adat van arra is, hogy magyarországi tartózkodási helyüket rendszeresen változtatták, egyik - eddig még elő nem került - társukkal való összebeszélésnek a lehetősége is fennáll.
Ilyen körülmények között helyesen ismerte fel az első fokon eljárt bíróság, hogy a gyanúsítottak előzetes letartóztatásának a feltételei fennállanak, ezért a másodfokú bíróság a fellebbezéseket alaptalannak találva, a jogorvoslattal támadott végzést a Be. 268. §-a folytán alkalmazandó 259. §-ának (1) bekezdése alapján helybenhagyta. (Baranya Megyei Bíróság 1. Bkf. 284/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás