BK BH 1998/115
BK BH 1998/115
1998.03.01.
I. A bujtogatás nem célzatos bűncselekmény, ezért eshetőleges szándékkal is elkövethető [Btk. 357. §, 13. §].
II. A bujtogatás elkövetési magatartásaként megjelölt „elégedetlenség szításán” olyan tevékenységet kell érteni, amely - az általános értelmezésnek megfelelően - az elöljáró, a parancs vagy általában a szolgálati rend vagy fegyelem iránti elégedetlenség felkeltésére, előidézésére, fokozására vagy táplálására objektíve alkalmas (Btk. 357. §).
A bíróság katonai tanácsa a rendőr főtörzsőrmester vádlottat bujtogatás bűntette és szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt - halmazati büntetésül - 6 hónapi fogházbüntetésre és 1 évre a rendőr törzsőrmesteri rendfokozatba visszavetésre ítélte.
A fogházbüntetés végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette, és a vádlottat előzetesen mentesítette a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól.
A tényállás szerint a rendőr főtörzsőrmester vádlott 1997. január 31-én a rendőr-főkapitányság fogdájában 7 órától 24 órás fogdaőri szolgálatot látott el. Szolgálata során 12 óra 20 perc körüli időben a fogdaszintet engedély nélkül elhagyta, és a fogdaügyeletesi helyiségben 12 óra 32 perckor szabálytalanul a faxgépen - egyebek mellett - lemásolta a „Szeretett munkahelyünk” című verset.
A vers tartalma abban összegezhető, hogy a rendőr-tiszthelyettesek fizetése olyan nevetségesen alacsony, amely a családjuknak csak a kenyéren és vízen történő megélhetését biztosítja; ugyanakkor azonban a rendfokozat emelkedésével „az ész fordítottan arányos", mert a rendőrtisztek a fényes csillagjaikkal a lóra emlékeztető „szemellenzővel” közlekednek.
A faxgépen több példányban lemásoltatott vers egyik példányára a nevét írta, majd a szolgálati helyéről - az ironikus hangnemben, a főnökeiről és a tisztekről pedig durva, sértő, gúnyos hangnemben íródott - verset 12 óra 41 perckor az akcióosztályra lefaxolta, egy-egy példányát pedig elolvasásra átadta két rendőr társának. A fogdaügyeletesi helyiségből való eltávozása előtt a vers egy példányát elolvasásra letette a fogdaügyeletes asztalára, ahonnan a vers ismeretlen körülmények között az ügyeletesi helyiségben levő kulcstartó táblára került kifüggesztésre.
A vádlott a vádbeli napon teljesített fogdaőri szolgálata során 15 óra körüli időben a délelőtt folyamán vásárolt 1 deciliter körtepálinkát a szolgálati helyén elfogyasztotta, amitől a 17 óra 55 perckor levett vérminta alapján az orvos szakértő megállapította, hogy a vádlott közepes fokú alkoholos befolyásoltság alá került, vérében 1,55 ezrelék etilalkohol-koncentráció volt. Ittas állapota miatt a vádlottat a szolgálatból leváltották.
A bujtogatás bűntette megállapítást illetően a katonai tanács rámutatott, hogy a Btk. 357. §-ában meghatározott bűntett befejezett, mihelyt az elkövető a bujtogató tartalmú verset az elégedetlenség kiváltásának szándékával a birtokából kiadta. A befejezettség szempontjából közömbös, hogy az előidézni szándékolt hatás bekövetkezett-e vagy sem. Erre figyelemmel a bíróság - az ügyészi vádtól eltérően - a vádlott magatartását a bujtogatás bűntettének kísérlete helyett befejezett cselekménynek, bujtogatás bűntettének minősítette.
A védőnek arra a felvetésére, hogy a védence a versében az engedelmesség megtagadására nyíltan nem hívott fel, és a vers kifejezéseiben sem fedezhetők fel az engedelmesség megtagadására vonatkozó felhívások, a megyei bíróság a következőkre utalt.
A vádlott szándéka a vers átadásával, illetve elfaxolásával az volt, hogy a rendőrtársai szerezzenek tudomást arról, hogy neki az elöljárókról és a testületről milyen negatív „értékítélete” van. A versében használt kifejezésekre tekintettel a tudatának át kellett fognia, hogy a vers tartalmánál fogva alkalmas lehet arra, hogy a társaiban is az elégedetlenség érzületét kiválthatja. A fenti magatartásával a vádlott a bujtogatás bűntettét valósította meg.
A vádlott szolgálati helyén a versről legalább három társa tudomást szerzett, azt a vádlott nekik adta át elolvasásra, az akcióosztályra való lefaxolással pedig reális lehetőség nyílt arra, hogy más rendőrök is tudomást szerezzenek a bujtogató tartalmú versről. A bujtogatás befejezettségének a megállapításához az ugyanis nem feltétel, hogy két katona egy időben, együttesen szerezzen tudomást a vers tartalmáról vagy együtt vegyék át azt a vádlottól. A bíróság ezért nem fogadta el azt a védői álláspontot, hogy a bujtogatás bűncselekményének kísérleti alakzata sem valósult meg, mert nem bizonyított, hogy legalább egy katona elolvasta volna a vádlott versét.
Az ítélet ellen felmentés érdekében bejelentett fellebbezésében a védő arra is utalt, hogy a vádlott cselekménye a bujtogatás bűntettét - tényállási elemek hiányában - nem valósíthatta meg. Ez a cselekmény a terhére elsősorban azért nem állapítható meg, mert az időközben hatályon kívül helyezett izgatás bűncselekményének (Btk. 148. §-a), illetve a jelenleg is hatályos közösség elleni izgatás bűncselekményének [Btk. 269. § (1) bek.] törvényi szabályozásával lényegében azonos indokokkal került sor. Erre tekintettel az értelmezésnél nem hagyható figyelmen kívül, hogy a Btk. 148. §-a már nem volt hatályban tartható, a közösség elleni izgatásra pedig az Alkotmánybíróság az elkövetési magatartás tekintetében részletes értelmezést adott. Mindezekre figyelemmel - a védői álláspont szerint - a kapcsolódó miniszteri indokolás meghaladottá vált, és a bujtogatás bűncselekménye csak akkor állapítható meg, ha az elkövető a kifejezetten az engedelmesség megtagadására történő felhívást intéz más katonákhoz. Ez a többletelem viszont az adott esetben a vádlott magatartásából hiányzott. Másodsorban a fellebbezés szerint azért sem valósulhatott meg a bujtogatás bűntette, mert az irányadó tényállásból az következik, hogy a vádlott versének tartalmáról egyetlen rendőrtársa, vagyis egyetlen katona sem szerzett tudomást. Az pedig, hogy a vádlott lehetővé kívánta tenni a versének elolvasását mások számára, miután a megismerés ténye nem nyert megállapítást, önmagában ugyancsak nem elegendő a tényállásszerűség megállapítására.
A katonai főügyész a tényállás kiegészítését és ennek alapján az ítélet helybenhagyását indítványozta.
A katonai tanács a büntetőeljárási szabályokat megfelelően megtartotta, és az ügyet kellően felderítette. A tényállást a bizonyítékok mérlegelésével állapította meg, és indokolási kötelezettségének is megfelelően eleget tett.
A tényállás az iratok tartalma alapján kiegészítésre szorult az alábbiakkal.
Az akcióosztályhoz faxon továbbított, illetve a vádlott szolgálati helyén kifüggesztett verspéldányok a cím fölött még a következő szöveget is tartalmazták: „Ezen vers kizárólag a kitaláció alapján nyugszik. Ha valaki az igazság szagát érezné, ő a lázító". A vádlott ezt a példányt olvasható aláírásával is ellátta.
A vers tartalmának ismeretében az ügyeletes parancsnok a cselekményről - a verspéldányt mellékelve - a fegyelmi osztálynak még a továbbítás napján jelentést tett.
Az ekként kiegészített tényállás a felülbírálat során irányadó volt.
A bűncselekmény hiányában felmentést célzó fellebbezésekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság - az elsőfokú ítéletben helyesen kifejtettek mellett - az alábbiakra mutat rá. A Btk. 357. §-ának (1) bekezdése szerint a bujtogatás bűncselekményét az a katona követi el, aki katonák között az elöljáró, a parancs vagy általában a szolgálati rend vagy a fegyelem iránt elégedetlenséget szít.
E törvényi tényállás tehát a katonának tekintendő személyek [Btk. 122. § (1) bek.] vonatkozásában a szolgálatukat szabályozó összes normát magában foglaló szolgálati rendet és fegyelmet, és azok érvényre juttatására hivatott elöljárói intézményt, illetve a megvalósításukat szolgáló parancsok intézményét hivatott védeni.
A bujtogatás bűncselekményének törvényi tényállását az első magyar Katonai Büntető Törvénykönyv, az 1930. évi II. tc. alkotta meg (Ktbtk. 85. §-a).
A történeti előzmények és a jogintézmény szabályozásának fejlődése azt mutatja, hogy olyan magatartástípusról van szó, amelyet a katonai életviszonyok között, azok sajátos vonásaira figyelemmel, történelmi korszakoktól és társadalmi berendezkedéstől függetlenül büntetni indokolt.
Ezt erősíti meg a fegyveres erők hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. tv. a hivatásos állományúak alapvető jogainak korlátozásáról szóló III. fejezetének a véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó 18. §-ának (4) és (5) bekezdése is.
Ezek szerint a hivatásos állomány tagja a részére kiadott parancsot, intézkedést - a 69. § esetét kivéve - nem bírálhatja, azokról a jog- és érdekérvényesítő tevékenysége körén kívül véleményt nem mondhat, a szolgálati rendet és fegyelmet sértő nyilatkozatot nem tehet, a sajtónyilvánosság igénybevételével hivatalos eljárásban magánvéleményt nem nyilváníthat. A szolgálati rendet és fegyelmet veszélyeztető sajtóterméket a hivatásos állomány tagja nem állíthat elő és nem terjeszthet, ilyen tartalmú plakátot, hirdetményt vagy emblémát nem függeszthet ki.
A fellebbezésekre figyelemmel ezek után az adott esetben a törvényi tényállási elemek közül az „elégedetlenséget szít” fogalom tartalma kívánt értelmezést.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az elégedetlenség szítása az engedelmesség megtagadására irányuló nyílt felhívást (eltérően a védő jogi álláspontjától) nem kívánja meg, a bujtogatás tehát enélkül is megvalósul.
Az kétségtelen, hogy e bűncselekmény szabályozásának a történeti előzményei szorosan összefüggenek az izgatás bűncselekményének és a közösség megsértése bűncselekményének különböző időszakokban történt törvényi szabályozásaival. [Az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921. évi III. tc., majd 1948. évi LXII. tv., a Katonai Büntető Törvénykönyvről szóló 1930. évi II. tc., a demokratikus államrend és a köztársaság büntetőjogi védelméről szóló 1946. évi VII. tc., a Büntető Törvénykönyvről szóló 1961. évi V., majd 1978. évi IV. törvények és az Alkotmánybíróság 30/1992. (V. 26.) AB számú határozat.] A jelenleg hatályos szabályozást azonban a folyamatban levő jogharmonizáció során sem vált indokolttá megváltoztatni. Eszerint pedig a bujtogatás bűncselekménye ma már nem célzatos bűncselekmény; az tehát mind egyenes, mind eshetőleges szándékkal egyaránt megvalósítható. Az elégedetlenséget szítás tényleges tartalmára pedig, a kialakult bírói gyakorlatra is figyelemmel, az általános értelmezésének megfelelő fogalom kellő eligazítást ad. Eszerint (A Magyar Nyelv Értelmező szótára VI. kötet 30. oldal) „szítás” valaminek keltése, előidézése, illetve fokozása, táplálása, pl. elégedetlenség szítása.
A kifejtettekből következően tehát - figyelemmel arra is, hogy a cselekmény más katonák felé irányítása, illetve a versről tudomásszerzése tekintetében a jogi okfejtés a tényállást is támadta - a Legfelsőbb Bíróság a vádlott részbeni felmentésére irányló fellebbezéseket alaptalannak találta.
Ugyanakkor a büntetés enyhítését célzó fellebbezések a következők szerint alaposnak bizonyultak.
A katonai tanács a vádlott terhére jelentkező, illetve javára figyelembe jövő büntetéskiszabási körülményeket helyesen tárta fel.
A bujtogatás bűntettének tárgyi súlyát azonban a büntetés kiszabása során túlértékelte, és ezért eltúlzottan súlyos büntetést szabott ki.
A cselekmény tárgyi súlyának a megítélésénél ugyanis a szolgálati rend és fegyelem, az elöljárói intézmény és a szolgálati parancs intézménye elégedetlenség szítása elleni védelmének a kiemelt fontossága mellett sem hagyható figyelmen kívül, hogy a rendőri fizetések alacsony volta miatt követte el. Az általa korábban írt és akkor közzétett ún. „verset” az akció alosztályra névaláírással továbbította, tehát cselekményének e részét is nyíltan és a személyét is feltárva követte el.
E cselekményének, továbbá a szolgálatteljesítés alatti szeszesital-fogyasztással megvalósított kötelességszegésnek a tárgyi súlyára, az elkövetési körülményekre, a vádlott bűnösségének a fokára és a büntetés kiszabásánál irányadó további körülményekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy a büntetési célt főbüntetésként a Btk. 87. §-a (2) bekezdésének e) pontjára figyelemmel alkalmazott pénzbüntetés - az elsőfokú bíróság által helyesen kiszabott katonai mellékbüntetéssel együtt - kellően szolgálja. Ezért a vádlott büntetését 150 napi tétel pénzbüntetésre enyhítette, az egynapi tétel összegét pedig 100 forintban állapította meg.
A pénzfőbüntetés folytán a vádlottnak a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli előzetes mentesítését értelemszerűen mellőzni kellett.
Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság egyetértett a katonai tanács álláspontjával, hogy a vádlott cselekményei oly mértékben sértették a rendfokozat tekintélyét, amely mellett - a vádlott szolgálati viszonyát nem érintő - rendfokozati mellékbüntetés a büntetési cél eléréséhez mindenképpen indokolt. E mellékbüntetés nemét és tartamát is helyesen állapította meg a katonai tanács. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a vádlottat 1 évre rendőr törzsőrmesteri rendfokozatba visszavető ítéleti rendelkezést helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. V. 1305/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás