1153/B/1998. AB határozat
1153/B/1998. AB határozat*
2006.11.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 128. § (7) bekezdése „és a pedagógus besorolását meglévő iskolai végzettsége, illetve képesítése alapján kell elvégezni” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó alkotmányjogi panaszként előterjesztett beadványában kérte, hogy az Alkotmánybíróság a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Kötv.) 128. § (7) bekezdéséből, „az ugyanezen §. (4)–(6) bekezdéseire történő visszautalásból törölje a gondolatjelet”, mivel annak „jogi következményei” sértik az Alkotmány 70/B. §-át. Az indítványozó – az Alkotmánybíróság főtitkárának a panasz elkésettségéről való tájékoztatását követően – utólagos normakontrollként előterjesztett, módosított indítványában a Kötv. 128. § (7) bekezdése „és a pedagógus besorolását meglévő iskolai végzettsége, illetve képesítése alapján kell elvégezni” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte. Álláspontja szerint a Kötv. rendelkezése az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdésébe ütközik, mert a pedagógus munkakörben való alkalmazás feltételeként előírt egyes képesítési követelmények alól a Kötv. 128. § (5) bekezdése alapján „véglegesen mentesített”, ennél fogva a törvény által meghatározott szakképesítéssel rendelkező pedagógusokkal azonos szintű munkát végző közalkalmazottak besorolását a meglévő iskolai végzettsége, illetve képesítése alapján rendeli elvégezni. Érvelése szerint amennyiben a törvényhozó pedagógus munkakör ellátására jogosítja a Kötv. 128. § (5) bekezdésében meghatározott végzettséggel, szakképzettséggel, illetve szakmai gyakorlattal rendelkező közalkalmazottakat, akkor – az egyenértékűként elismert „végzettség” alapján – ennek illetmény-következményeit is mellé kell rendelni, így besorolásukról is úgy kellene rendelkezni, mintha a mentesítés alá eső végzettség vagy képesítés birtokában lennének.
II.
Az indítványban megjelölt és az elbírálásnál figyelembe vett jogszabályok:
Az Alkotmány rendelkezése:
„70/B. § (2) Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga.”
A Kötv. rendelkezései:
„128. § (1) Ha a pedagógus szakképesítése e törvényben meghatározott képesítésnek nem felel meg, és e törvénynek a hatálybalépésekor a pedagógusnak
a) a nyugdíjjogosultság eléréséhez szükséges korhatárig tíz évnél kevesebb ideje van, legfeljebb a nyugdíjkorhatár eléréséig változatlan munkakörben tovább foglalkoztatható;
b) a nyugdíjjogosultság eléréséhez szükséges korhatárig tíz évnél több ideje van, e törvény hatálybalépésének napjától számított öt év után csak akkor foglalkoztatható tovább pedagógus-munkakörben, ha tanulmányait a felsőfokú pedagógus-szakképesítést nyújtó oktatásban megkezdte.
(2) E törvény hatálybalépésétől számított öt évig alkalmazható a kollégiumban nevelőtanárként, aki hittudományi egyetemi vagy főiskolai oklevéllel rendelkezik. Foglalkoztatására a 127. § (9) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni.
(...)
(4) az óvónői szakközépiskolai szakon
a) a képzés e törvény hatálybalépését követő év szeptember 1-jétől óvodai és kollégiumi gyermekfelügyelői, pedagógiai asszisztensi, szabadidő szervezői szakra változik;
b) e törvény hatálybalépése előtt megkezdett tanulmányokat változatlan feltételekkel fejezheti be a tanuló, kérelmére azonban lehetővé kell tenni, hogy az érettségi-képesítő vizsga keretében gyógypedagógiai, továbbá közművelődési alapismeretekből levizsgázzon, és az új szaknak megfelelő végzettséget is megszerezze;
c) kiadott érettségi-képesítő bizonyítvánnyal – kivéve a 128. § (1) bekezdésének a) pontjában és (8) bekezdésében meghatározott feltételnek megfelelő pedagógust – utoljára az 1997. évben lehet óvónői munkakörben alkalmazni a 127. § (9) bekezdésében meghatározott feltételekkel;
d) kiadott érettségi-képesítő bizonyítvánnyal rendelkező, ha 1993. szeptember 1-jétől 1998. december 31-ig gyógypedagógia és közművelődési alapismeretekből vizsgát tesz, megszerzi a b) pontban meghatározott képesítést, a vizsgát az iskola az igényeknek megfelelően szervezi, a vizsgára való felkészülést az iskola kérésre konzultációs foglalkozások szervezésével segíti;
e) szerzett szakképzettség az oktatás finanszírozása tekintetében nem számít első szakképzettségnek.
(5) Az (1) bekezdésben meghatározottaktól eltérően pedagógus-munkakörben továbbra is foglalkoztatható és alkalmazható
a) óvodapedagógusként, aki óvónői szakközépiskolában szerzett érettségi-képesítő bizonyítvánnyal,
b) gép- és gyorsírás tantárgy oktatására, aki gépírás és gyorsírás tanítására jogosító bizonyítvánnyal,
c) szakmai gyakorlati képzésre, aki érettségi bizonyítvánnyal és tanfolyami képzésben szerzett műszaki oktatói vagy szakoktatói bizonyítvánnyal, illetve technikus tanári képesítést tanúsító bizonyítvánnyal,
d) gyógypedagógus-munkakörben, aki óvónői, tanítói, illetve tanári oklevéllel,
e) technika-gyakorlati foglalkozás tantárgy oktatására, aki a szakiránynak megfelelő felsőfokú iskolai, illetve felsőfokú szakoktatói vagy műszaki oktatói végzettséggel és szakképzettséggel,
f) kollégiumban, aki felsőfokú iskolai végzettséggel és szakképzettséggel,
g) szakközépiskolában a szakmai elméleti tantárgyak, valamint a tizenegyedik-tizenharmadik évfolyamon a szakmai előkészítő ismeretek oktatására, aki a képzés szakirányának megfelelő főiskolai szintű tanári vagy a képzés szakirányának megfelelő felsőfokú végzettséggel és szakképzettséggel
rendelkezik abban az esetben, ha a bizonyítvány, oklevél megszerzése óta 1996. szeptember 1. napjáig az adott pedagógus-munkakörben legalább hét év szakmai gyakorlatot szerzett. A műszaki oktatói, szakoktatói munkakörben szerzett gyakorlatba be kell számítani a vállalati gyakorlati oktatásban szerzett gyakorlat idejét is. A szakmai gyakorlat idejének számításánál alkalmazni kell az e törvény 18. §-ának (5) bekezdésében foglaltakat.
(6) Ha a szakiskolában a gyakorlati képzést végző pedagógus nem rendelkezik középiskolai végzettséggel, és e törvény hatálybalépésekor
a) a nyugdíjjogosultság eléréséhez szükséges korhatár eléréséig legfeljebb öt évre van szüksége, a nyugdíjkorhatár eléréséig változatlan munkakörben tovább foglalkoztatható;
b) a nyugdíjjogosultság eléréséhez öt évnél több, de tíz évnél kevesebb időre van szüksége, legfeljebb a nyugdíjkorhatár eléréséig változatlan munkakörben tovább foglalkoztatható, ha legalább tíz év iskolai vagy vállalati gyakorlati oktató munkában szerzett gyakorlata van, a szükséges gyakorlat hiányában e törvény hatálybalépésének napjától számított öt év után csak akkor foglalkoztatható, ha megszerezte a középiskolai végzettséget;
c) a nyugdíjjogosultság eléréséhez szükséges korhatárig tíz évnél több, de tizenöt évnél kevesebb időre van szüksége, e törvény hatálybalépésének napjától számított öt év után csak akkor foglalkoztatható, ha megszerezte a középiskolai végzettséget;
d) a nyugdíjjogosultság eléréséhez szükséges korhatárig tizenöt évnél több időre van szüksége, e törvény hatálybalépésének napjától számított öt év után a 127. § (9) bekezdésében meghatározott feltételekkel lehet foglalkoztatni.
(7) Az e § alapján foglalkoztatott pedagógus (1)–(2) és (4)–(6) bekezdésben felsorolt iskolai végzettsége, képesítése pedagógus-munkakör betöltésére jogosító iskolai végzettség, illetve képesítés és a pedagógus besorolását a meglévő iskolai végzettsége, illetve képesítése alapján kell elvégezni.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
A közoktatásban foglalkoztatottak alkalmazásával kapcsolatos követelményeket – a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.), a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény és más jogszabályok mellett – a Kötv. rendelkezései szabályozzák. A Kötv. – többek között – meghatározza azokat a felsőfokú iskolai végzettségeket és szakképzettségeket, amelyek a különböző közoktatási intézményekben pedagógus munkakör betöltésére jogosítanak [Kötv. 17. §. (1)–(4) bekezdés, 30. § (11) bekezdés]. A Kötv. által bevezetett, az alkalmazási feltételeket szabályozó új rendelkezések célja a közoktatási feladatok, a nevelési-oktatási tevékenység magasabb színvonalú ellátásának bizosítása. A Kötv.-nek a képesítési követelmények szigorodásához való igazodást, az új szabályozásra való áttérést segítő átmeneti rendelkezései között szereplő 128. §-a bizonyos esetekben lehetővé teszi a törvény hatálybalépésekor pedagógus munkakörben foglalkoztatott, a törvény által előírt képesítési követelményeknek meg nem felelő szakképesítésű pedagógusok továbbfoglalkoztatását. E szabályok egy része a fenti körbe tartozó pedagógusok foglalkoztatását ideiglenesen, más része pedig – a törvény hatálybalépése előtt megszerezhető különböző képzettségek, végzettségek alapján, illetve szakmai gyakorlat elismerésével – a Kötv. által előírt képesítés hiányában is megengedi. Az indítványozó által sérelmezett rendelkezés a Kötv. 128. § (1)–(2) és (4)–(6) bekezdéseiben felsorolt iskolai végzettségeket és képesítéseket pedagógus munkakör betöltésére jogosítóként elismeri, kimondja továbbá, hogy a fenti rendelkezések alapján foglalkoztatott pedagógusok besorolását a meglévő iskolai végzettség, illetve képesítés alapján kell elvégezni.
Az Alkotmánybíróságnak az indítvány alapján arra a kérdésre kellett választ adnia, alkalmazott-e a jogalkotó az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdésének sérelmét előidéző különbségtételt azzal, hogy a Kötv. által bevezetett képesítési követelményekkel nem rendelkező, ennek ellenére a Kötv. 128. §-a alapján pedagógus munkakörben továbbfoglalkoztatható pedagógusok besorolását a meglévő, nem pedig a „mentesítés” alá eső végzettség, illetve képesítés alapján rendelte elvégezni.
Az Alkotmánybíróság a sérelmezett rendelkezésnek az egyenlő munkáért egyenlő bér elvéhez való viszonyát vizsgálva a következőket vette figyelembe.
Az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdése alkotmányos alapjogként rendelkezik az egyenlő munkáért egyenlő bér elvéről. Az Alkotmánybíróság korábban már kifejtett álláspontja szerint az Alkotmány 70/B. §-a az általános diszkriminációtilalmat megfogalmazó 70/A. §-nak a munka világára vonatkoztatott konkretizálása. [137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456.; 849/B/1992. AB határozat, ABH 1996, 391.; 32/2005. (IX. 15.) AB határozat, ABH 2005. 329.]
Az Alkotmánybíróság a diszkrimináció tilalmát vizsgálva a 43/B/1992. AB határozatában (ABH 1994, 744, 745.) rámutatott, hogy személyek közötti diszkriminációról csak akkor lehet szó, ha valamely személyt, vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon. A megkülönböztetés pedig akkor alkotmányellenes, ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó (egymással összehasonlítható) jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne. [191/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 592, 593.; 1043/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 800, 802.]
Az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette azt is, hogy az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdéséből nem következik az, hogy az „egyenlő munkáért” kifejezés olyan, megegyező jellemzőkkel meghatározott, munkavégzés jellegű tevékenységeket foglalna magában, amelyekért a jogviszony személyi és tárgyi körülményeitől függetlenül, minden esetben azonos mértékű szolgáltatás (munkabér) járna. [1060/B/1993. AB határozat, ABH 1997, 771, 772.; 1014/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 780, 784.] „Az Alkotmány e rendelkezése [...] az azonos tárgyi tulajdonságokkal meghatározható munkavégzésekért az eltérő mértékű díjazás kikötésének vagy éppen előírásának jogszabályi lehetőségét nem gátolja, ha az tiltott megkülönböztetést nem valósít meg.” [1060/B/1993. AB határozat, ABH 1997, 770, 771.]
Az indítvánnyal érintett szabályozás megalkotása során a törvényhozó a pedagógus munkakörben való alkalmazás Kötv. által bevezetett új feltételeinek megfelelő, a törvényben meghatározott végzettségekkel, képzettségekkel rendelkező, illetve az azokkal nem rendelkező, ennek ellenére – az új szabályozásra való áttérés biztosítása érdekében – a Kötv. 128. §-a alapján pedagógus munkakörben továbbfoglalkoztatható jogalanyok között tett különbséget. Ez utóbbi körbe tartozók besorolását ugyanis a ténylegesen meglévő, nem pedig a Kötv. által a munkakör ellátása feltételévé tett végzettségek, illetve képesítések alapján rendelte elvégezni.
Az Alkotmánybíróság a 116/B/1995. AB határozatában (ABH 1999, 491, 498.) vizsgálta a Kjt.-ben írt, a munkakör ellátásával összefüggő iskolai végzettség alapján történő besorolásra vonatkozó szabályozás alkotmányosságát. E határozatában a több (legalább két), a munkakör ellátásához szükséges felsőfokú iskolai végzettséggel, illetve felsőfokú iskolai végzettségük mellett tudományos fokozattal vagy posztgraduális képesítéssel rendelkező közalkalmazottak eltérő besorolását előíró szabályt nem ítélte az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdésébe ütközőnek: „[...] az új szabályozás azonban nem jelenti azt, hogy a jogalkotó az azonos minőségű végzettséggel rendelkező közalkalmazottak között tenne különbséget, hanem épp az adott munkakör ellátása szempontjából magasabb minőségű munkát végző közalkalmazottat, illetve a konkrétan a munkakör ellátásához szükséges magasabb szintű iskolai végzettséggel, szakképesítéssel rendelkezőket honorálja az eltérő besorolással”.
Az Alkotmánybíróság több határozatában leszögezte, hogy a törvényhozó valamely hivatás gyakorlásához szükséges iskolai végzettség meghatározásakor – az alkotmányos keretek között – széles körű jogalkotói szabadsággal rendelkezik. [373/B/1998. AB határozat, ABH 1999, 678, 681.; 9/B/2002. AB határozat, ABH 2003, 1470, 1473.; 1333/B/1996. AB határozat, ABK 2006. január, 13, 14.] E mérlegelési szabadság alapján engedte meg a törvényhozó a Kötv. 128. §-ában – kizárólag az új szabályozásra való átmenet biztosítása érdekében, egyfajta kedvezményként – a Kötv. által bevezetett új alkalmazási követelményeknek meg nem felelő (az előírt végzettségekkel, képzettségekkel nem rendelkező) jogalanyok pedagógus munkakörben való foglalkoztatását.
Az, hogy a törvényhozó a pedagógus munkakörben foglalkoztatottak besorolásának szabályozása során jelentőséget tulajdonított a munkakör betöltése feltételéül állított követelményeknek való megfelelésnek, és ennek során a Kötv. 128. §-a hatálya alá tartozó jogalanyok foglalkoztatása tekintetében biztosított kedvezményt nem terjesztette ki a díjazásra, nem alkotmánysértő. Az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdése nem zárja ki azt, hogy valamely munkakör betöltése feltételéül előírt követelmények alól méltányosságból mentesített jogalanyok bérezésében a meglévő végzettség, szakképzettség megfelelően tükröződjön. Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy a vizsgált szabályozás nem zárta el az indítványozó által megjelölt, a munkakör betöltése szempontjából – eltérő végzettségük és képzettségük alapján – különböző jellemzőkkel meghatározható jogalanyokat attól, hogy a Kötv. által előírt végzettségeket, illetve képesítéseket megszerezzék, s ezt követően annak megfelelő besorolást nyerjenek.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kötv. által meghatározott alkalmazási követelményeknek való megfelelésen alapuló, az új szabályozásra való áttérés érdekében kialakított szabályozási megoldás alkalmazása ésszerű indokokon alapult a vizsgált foglalkoztatotti csoporton belüli különbségtételt illetően. Ezért az Alkotmánybíróság a Kötv. 128. § (7) bekezdése támadott szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2006. november 21.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bragyova András s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás