BK BH 1998/117
BK BH 1998/117
1998.03.01.
I. Nem sért eljárási szabályt a gyanúsítottnak a védő távollétében történő kihallgatása, ha a kötelező védelem esetén felhívták a figyelmét arra, hogy amennyiben három napon belül nem hatalmaz meg, a hatóság rendel ki védőt, majd ezután a gyanúsított közli, hogy védő meghatalmazásáról később nyilatkozik, és önként vallomást tesz [Be. 47. § c) pont, 49. § (1) bek., 132. § (2) bek.].
II. Nem zárja ki a gyanúsított kihallgatásáról felvett jegyzőkönyvnek bizonyítási eszközként való értékelhetőségét az a körülmény, hogy az nem tartalmazza a tolmács figyelmeztetését a hamis tolmácsolás következményeire [Be. 76. § (2) bek., 80. § (1) és (3) bek., 115. §, 261. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság az I. r. vádlott bűnösségét különösen nagy értékre, társtettesként elkövetett orgazdaság bűntettében, 2 rendbeli hivatali vesztegetés bűntettében és lőszerrel visszaélés bűntettében állapította meg, ezért őt halmazati büntetésül 4 év 6 hónapi börtönbüntetésre mint főbüntetésre és 5 évre a közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte, valamint elrendelte vele szemben a korábban kiszabott 1 év 6 hónap börtönbüntetés végrehajtását.
A IV. r. ukrán állampolgárságú vádlott bűnösségét különösen nagy értékre, társtettesként elkövetett orgazdaság bűntettében és jogellenes belföldi tartózkodás vétségében állapította meg, és őt halmazati büntetésül 3 évi börtönbüntetésre ítélte, mellékbüntetésül a Magyar Köztársaság területéről kiutasította. Elrendelte a vele szemben korábban kiszabott 8 hónapi börtönbüntetés végrehajtását.
Az V. r. ukrán állampolgárságú vádlott bűnösségét társtettesként jelentős értékre elkövetett orgazdaság bűntettében állapította meg, ezért őt 1 év 6 hónapi börtönbüntetésre mint főbüntetésre, és mellékbüntetésül a Magyar Köztársaság területéről történő kiutasításra ítélte.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlottak terhére súlyosítás, hosszabb tartamú börtönbüntetés kiszabása végett jelentett be fellebbezést.
A vádlottak a tényállás téves megállapítása és eljárási szabálysértés miatt, felmentés, illetve a büntetés enyhítése végett jelentettek be fellebbezést.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő.
1. 1996. június 28-ról 29-re virradó éjszaka a német állampolgárságú sértett személygépkocsiját ismeretlen elkövető Sz. városban eltulajdonította.
Egy másik német állampolgárságú sértett személygépkocsiját ismeretlen elkövető 1996. június 28-án este B.-n eltulajdonította.
Az I. r. vádlott hosszabb ideje ismeretségben állt a II. r. és a III. r. vádlottakkal.
1996. július 2-a előtt néhány héttel, a II. és a III. r. vádlottak személyesen felkeresték az I. r. vádlottat. Beszélgetésük során a II. r. és a III. r. vádlottak megkérték az I. r. vádlottat arra, hogy a lakása előtt elhelyezkedő füves területen alakíttasson ki egy olyan feljárórámpát, amely alkalmas a gépjárművek berakodására.
A megbeszélteknek megfelelően az I. r. vádlott a rámpát elkészíttette.
A II. r. és a III. r. vádlottak ismeretlen körülmények között megszerezték a fentebb írt és eltulajdonított személygépkocsikat azzal a céllal, hogy azokat Ukrajnába kiszállítják, és ott haszonnal értékesítik.
A III. r. vádlott 1996. június 27-én 300 mázsa vöröshagymát rendelt, és azt az I. r. vádlott lakására szállíttatta. 1996. július 1-jén a III. r. vádlott megbízást adott a IV. r. és az V. r. vádlottaknak arra, hogy ellenszolgáltatás fejében működjenek közre a bűncselekményekből származó gépkocsik külföldre juttatásában.
1996. július 2-án a kora reggeli órákban a III. r. vádlott a IV. r. és az V. r. vádlottakat kamionjaikkal az I. r. vádlott háza elé vezette.
A délelőtt folyamán az V. r. vádlott által vezetett gépjárműszerelvényre a III. r. vádlott útmutatása alapján 2 db - ismeretlen sértett tulajdonát képező - személygépkocsit raktak fel oly módon, hogy a gépjárműveket a leponyvázott raktér első felében állították le, majd a gépjárművek mögé - mintegy takarásként - nagy mennyiségű zsákos hagymát pakoltak fel. A cselekményben tevékenyen közreműködött valamennyi vádlott.
Az V. r. vádlott által vezetett gépjárműszerelvényre felrakott 2 db személygépkocsi értéke a 2 millió forintot meghaladta.
A berakodást követően az V. r. vádlott által vezetett járműszerelvény elindult.
Ezt követően a IV. r. vádlott által vezetett gépjárműszerelvényre felrakták a már fentebb írt 2 db személygépkocsit. A gépjárműveket a szerelvény leponyvázott rakterében kiékelték, majd a járművek elrejtése érdekében azok mögé nagy mennyiségű zsákos hagymát halmoztak fel.
A kamionok ilyen módon történő bepakolásában tevékenyen részt vett az I. r., a III. r., valamint a IV. r. vádlott. Ezt követően a III. r. vádlott eltávozott a helyszínről.
A IV. r. vádlott járműszerelvényére felpakolt két személygépkocsi értéke összesen 8 762 480 forint volt.
Időközben állampolgári bejelentés alapján a helyszínre érkeztek a rendőrkapitányság gépkocsizó járőrei, akik ellenőrizni kívánták a IV. r. vádlott járműszerelvényének a rakományát.
A rakodásnál közreműködő I. r. vádlott arra kérte a rendőröket, hogy az ellenőrzéstől tekintsenek el, mivel a kamionon lopott gépjárművek vannak. Annak érdekében, hogy szolgálati kötelezettségüket ne teljesítsék, az I. r. vádlott fejenként 100 000-100 000 forintot ajánlott fel nekik.
A rendőrök a kérés ellenére az intézkedést megkezdték, amelynek eredményeként az I. és a IV. r. vádlottakat a helyszínre érkező többi munkatársaikkal együtt őrizetbe vették.
Ezután a II. r. és a III. r. vádlottak az esti órákban az V. r. vádlott által vezetett járműszerelvényt megkeresték, és egy TÜZÉP-telepen a kamionon elrejtett 2 db személygépkocsit a járműről lerakták, majd azokat ismeretlen helyen elrejtették. Ezek a gépkocsik az eljárás során nem kerültek elő.
2. A bűncselekmény alapos gyanúja miatt megindult eljárás során az I. r. vádlott lakásán 1996. július 2-án házkutatást tartottak, melynek során a lakásban 7 db kispuska lőszert foglaltak le, mely lőszerek tartására engedéllyel nem rendelkezik.
3. A IV. r. vádlottat 1996-ban üzletszerűen, jelentős értékű vámárura elkövetett csempészet bűntette miatt 8 hónap tartamú, végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, mellékbüntetésül a Magyar Köztársaság területéről kiutasították.
Ennek ellenére a IV. r. vádlott 1995. április 14. és 1996. július 2. napja közötti időszakban több esetben, rendszeresen beutazott a Magyar Köztársaság területére.
A megyei bíróság a Be. 236. §-ának (1) bekezdése szerint az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt felülbírálat körébe vonta.
A felülbírálat kapcsán a megyei bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárása során mindvégig megfelelően gondoskodott a vádlottat megillető védekezéshez és az anyanyelv használatához való jogok maradéktalan érvényesüléséről.
A Be. 6. §-ának (2) bekezdése szerint a hatóságok kötelesek biztosítani, hogy a büntetőeljárás alá vont személy a törvényben meghatározott módon védekezhessen. A Be. 8. §-ának (1) bekezdése szerint a magyar nyelv nem tudása miatt senkit hátrány nem érhet. Ezeknek az alapelveknek a büntetőeljárás során maradéktalanul érvényesülniük kell. A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság eljárása során a fenti alapelvek nem csorbultak. A magyar nyelvet nem ismerő 1V. r. és V. r. vádlottak részére - a Be. 181. §-ának (1) bekezdése szerinti kézbesítési határidőt is betartva - ukrán nyelvre lefordított vádirat került kézbesítésre, az eljárás valamennyi szakaszában tolmács közreműködésével tehettek vallomást.
A védelem által kifogásolt két eljárási szabálysértés vonatkozásában a megyei bíróság az alábbiakat állapítja meg. A nyomozati szakban a IV. r. vádlott első ízben történő gyanúsítottkénti kihallgatására 1996. július 2-án, míg az V. r. vádlott kihallgatására 1996. július 3-án került sor. Kétségtelen, hogy ezen alkalommal védő nem voltjelen, de ez nem teszi kizárttá a vallomásaik bizonyítékként értékelését.
A Be. 47. §-ának c) pontja szerint a büntetőeljárásban a védő részvétele kötelező, ha az elkövető a magyar nyelvet nem ismeri. A Be. 49. §-ának (1) bekezdése a védő kirendelését az eljáró hatóság feladatává teszi, ha a terheltnek nincs meghatalmazott védője és a védelem kötelező. Ennek a rendelkezésnek a nyomozás során történő alkalmazását szabályozza a Be. 132. §-ának (2) bekezdése. Eszerint a gyanúsítás közlése után a gyanúsítottat figyelmeztetni kell arra, hogy védőt választhat, illetve védő kirendelését kérheti. Kötelező védelem esetén arra is figyelmeztetni kell, ha 3 napon belül nem hatalmaz meg védőt, a hatóság hivatalból rendeli ki számára.
Mindkét vádlottat a gyanúsítotti kihallgatási jegyzőkönyvből megállapíthatóan az eljáró nyomozó hatóság a védő kirendelésével kapcsolatos lehetőségről tájékoztatta, ezzel kapcsolatos nyilatkozatukat jegyzőkönyvbe foglalta. Eszerint mind a IV., mind az V. r. vádlott „később nyilatkozom” választ adva önként vállalta, hogy védő jelenléte nélkül hajlandó nyilatkozatot tenni. A Be. 132. § (2) bekezdésének helyes értelmezése szerint a kötelező védelem esetében a védőt, ha a gyanúsított figyelmeztetés ellenére ehhez nem ragaszkodik, nem kell nyomban kirendelni. Lehetőséget kell adni a gyanúsítottnak arra, hogy védőt hatalmazzon meg, és csak ennek elmaradása esetén 3 napon belül kell a védő kirendeléséről hivatalból gondoskodni. A IV. és V. r. vádlottakat a védő igénybevételének lehetőségére az eljárás során figyelmeztették, a felkínált lehetőséggel nem kívántak élni. Ilyen körülmények mellett nem lehet szó a védelemhez való joguk oly mértékű csorbulásáról, ami az általuk tett vallomás bizonyítékként értékelését kizárná. A nyomozó hatóság tehát nem sértett eljárási szabályt, amikor a magyar nyelvet nem ismerő gyanúsítottak első meghallgatását a védő távollétében foganatosította.
Az V. r. vádlott egyébként a szóban forgó nyomozati vallomását a védője jelenlétében az előzetes letartóztatás tárgyában tartott meghallgatáson a bíró kioktatása után is fenntartotta.
A védelem csupán a másodfokú tárgyaláson hivatkozott arra a további eljárási szabálysértésre - és indítványozta e jegyzőkönyv bizonyítékként értékelésének a mellőzését -, hogy a jegyzőkönyv adataiból nem állapítható meg: a közreműködő tolmács figyelmeztetése a hamis tolmácsolás következményére megtörtént-e.
Ez az eljárási szabályszegés azonban nem olyan fokú, hogy önmagában az akkor elhangzott vallomásoknak a bizonyítékok köréből való kirekesztését eredményezhetné. A büntetőeljárásról szóló törvény kifejezetten rögzíti, és nevesíti azokat az eljárási szabálysértéseket, amelyek az adott konkrét vallomás bizonyítékként értékelését kizárják (pl. a gyanúsított vallomásmegtagadási jogra történt figyelmeztetésének elmaradása, illetve a tanú mentességi jogára történt figyelmeztetésének elmaradása esetén tett vallomás). A tolmács Be. 76. §-a szerinti figyelmeztetésének elmaradásához az eljárási törvény ilyen jogkövetkezményeket nem fűz.
A tolmács figyelmeztetésének elmaradása a konkrét esetben sérelemmel azért sem járhatott, mert a bírósági meghallgatáson megjelent tolmács a nyomozati eljárásban a IV. és V. r. vádlottak gyanúsítottként kihallgatása során is közreműködött, ahol 1996. július 2-án és július 3-án is megtörtént a hamis tolmácsolás következményeire való figyelmeztetése.
A IV. és V. r. vádlottak gyanúsítottként kihallgatása és bíróság előtti meghallgatása során is fordítást végző, a rendőrségi és a bírósági eljárásokban rendszeresen közreműködő tolmács a kihallgatások végén a jegyzőkönyv tartalmát mindkét gyanúsított előtt hangosan felolvasta, a vallomás lefordítása után azt megértve a IV. és V. r. vádlott azt helybenhagyólag írta alá.
Ebben a körben jelentősége van annak a ténynek is, hogy az V. r. vádlott - aki kihallgatása előtt arra is figyelmeztetve lett, hogy a vallomását írásban, az anyanyelvén is megteheti - kifejezetten azt a kijelentést tette: „A jelen lévő tolmácsot elfogadom, jól értem, amit mond, vallomásomat tolmácsolás útján kívánom jegyzőkönyvbe mondani".
A fentiek után a tolmács ismételt figyelmeztetésének az elmaradása önmagában a meghallgatási jegyzőkönyvben foglaltak bizonyítékként értékelését azért sem akadályozhatja, mert az adott meghallgatáson a vádlottak védői is jelen voltak, akik a jegyzőkönyv adataiból megállapíthatóan a tolmácsolással és az eljárás lefolytatásával kapcsolatban semmi kifogást nem emeltek.
A védő kötelező részvételének a legfőbb indoka, hogy őrködjék a védence jogainak érvényesítése és az eljárás szabályosságának a biztosítása érdekében.
A fentebb részletezett eljárási szabálysértéseknek a kifejtettek miatt az elsőfokú bíróság ítéletére lényegi kihatása nem volt, a vádlottak védekezéséhez és anyanyelv használatához való joga nem csorbult az eljárás során.
A megyei bíróság más eljárási szabálysértést nem észlelt, ezért az elsőfokú ítélet felülbírálatának eljárásjogi akadálya nem volt.
Az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének teljeskörűen eleget tett, a bizonyítékok helyes értékelésével megalapozottan állapította meg a tényállást.
Az elsőfokú bíróság a megalapozott tényállásból helyesen vont következtetést a vádlottak bűnösségére, és a cselekmények minősítése is törvényes.
Az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a vádlottak az orgazdaság bűncselekményét valósították meg. Az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottak a személygépkocsik tényleges értékesítőit - a saját anyagi hasznuk reményében - kívánták segíteni azzal, hogy már a bűncselekmény elkövetését megelőzően biztosították azokat a feltételeket, amelyek a személygépkocsik eltulajdonítása esetén azok mielőbbi külföldre juttatásához, külföldön való értékesítéséhez, ily módon a hatóságok előli elrejtéséhez, illetve hasznának realizálásához elengedhetetlenül szükségesek voltak. Ennek megfelelően a forgalomtól távoli, kevesek által ismert és észlelhető helyet választottak a rakodás helyszínéül.
A rakodás körülményei - nagy mennyiségű, a gépkocsikat eltakaró hagyma került mindkét kamionra, sőt a ponyvák lekötözése és a vámzárak visszahelyezése is megtörtént - egyértelműen a gépkocsik illegális szállításának a megvalósítására utaltak.
E körülmények alapján már nemcsak az I., II., III. r. vádlottak, hanem a vámzárak felhelyezéséig jóhiszeműleg csupán jól fizető fuvarban reménykedő IV. és V. r. vádlottak is kétségtelenül tisztában voltak azzal, hogy lopott személygépkocsi külföldre kiszállítása a tényleges feladatuk. Arra vonatkozó adat az eljárás során nem merült fel, hogy bármelyik szóban forgó személygépkocsit a vádlottak valamelyike maga tulajdonította volna el, mint ahogy arra sem, hogy a vádlottak saját tulajdonukban levő, az általuk jogszerűen birtokban tartott személygépkocsikat kíséreltek volna meg ilyen módon az országból kijuttatni. Ilyenre a vádlottak maguk sem hivatkoztak. Erre utaló bizonyítékok hiányában a felsorolt körülményekből helytálló érveléssel jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a vádlottak mindegyike tisztában volt azzal, hogy lopásból származó személygépkocsik elrejtésében és elidegenítésében működik közre.
A védelemnek a cselekmény eltérő - bűnpártoláskénti - minősítésére irányuló indítványát a megyei bíróság alaptalannak találta.
Helyesen következtetett az első fokon eljárt bíróság az anyagi haszonszerzési célzat megállapíthatóságára is. Elképzelhetetlen, hogy a saját költsége terhére, pusztán szívességből építette volna fel a jövedelempótló támogatásból élő I. r. vádlott azt a személygépkocsi felrakására szolgáló rámpát, amelynek a saját célra szolgáló létesítéséhez érdeke nem fűződött.
A II. r. és a III. r. vádlottak a bűnösségük tagadása mellett egyes részcselekményeket beismertek: így a hagymafuvar lebonyolítása és a mérlegelés vonatkozásában nyújtott segítség kapcsán is az általuk remélt haszonra utalást tettek. Ha még ezt sem ingyen, szívességi alapon végezték - mivel a saját hivatkozásuk szerint is ezért fizetséget reméltek -, nyilvánvalóan kizárható esetükben az ingyenesség, már csak a jelentős kockázatvállalás miatt is.
A II. r. és a III. r. vádlottak anyagi érdekeltségét kétséget kizáró módon bizonyítja az a tény is, hogy az I. r. és a IV. r. vádlottakkal szemben tett rendőri intézkedést követően azonnal megkeresték az V. r. vádlottat, és első lépésük az V. r. vádlott járműszerelvényén elhelyezett két személygépkocsi eltüntetése volt.
A IV. és V. r. vádlottak - akik fuvardíj címén e viszonylag rövid fuvarért a bevallott havi keresetük közel kétszeresét kapták volna kézhez - szintén anyagi érdekből vállalkoztak - a kockázatos vámeljárást is figyelembe véve - a szállításra; az ő bűnösségüket a vádlott-társak bármelyikének általuk tudottan realizálódó haszna önmagában is megalapozná.
Ezekből a körülményekből helyesen vont következtetést az elsőfokú bíróság arra, hogy valamennyi elkövető a haszon reményében fejtette ki az alapcselekményből származó dolog harmadik személhez kerülését elősegítő, bűncselekményt megvalósító magatartását. Közömbös, hogy a haszon egyedileg számukra jogos vagy jogtalan lett volna, illetve hogy ahhoz hozzájutottak-e vagy sem. Az orgazdaság bűncselekménye megvalósulásának ugyanis a tényleges haszonhoz való hozzájutás nem feltétele, elegendő a haszon puszta reménye is.
A fentiekre figyelemmel nem értett egyet a megyei bíróság a védelem eltérő jogi minősítésre - a vádlottak orgazdaság bűntetteként értékelt cselekményeinek bűnpártolás bűncselekményeként minősítésére - irányuló álláspontjával.
A vagyoni haszonszerzési célzat a bűnpártolás esetén alapvetően az alapbűncselekmény elkövetőjének az érdekét szolgálja. Az orgazdaság bűncselekményénél a vagyoni haszonszerzési célzatnak az orgazdánál vagy az alapcselekmény elkövetőjén kívülálló harmadik személynél, ennek érdekében kell fennállnia.
Az irányadó tényállásból arra nem vonható megalapozott következtetés, hogy a vádlottak bármelyike a tényállás szerinti magatartásával kizárólag az alapbűncselekmény elkövetőjének az érdekét kívánta szolgálni; ezzel szemben az állapítható meg, hogy a cselekményeik elkövetésében őket a saját vagyoni hasznuk reménye vezette.
Az orgazdaságnak tettese az, aki az elkövetési tevékenységek valamelyikét saját vagy az alapbűncselekmény elkövetőjén kívüli harmadik személy vagyoni haszna végett valósítja meg. Ha a dolog megszerzésében, elrejtésében vagy elidegenítésében többen vesznek részt - amennyiben tudnak a dolog vagyon elleni bűncselekményből származásáról -, valamennyien társtettesek, még akkor is, ha a megszerzés csak az egyik közreműködő vagyoni haszna végett történt. Aki a lopott dolog elidegenítésében működik közre - ha nem a saját vagyoni haszna végett cselekszik, de tudja, hogy az elidegenítés harmadik személy hasznára szolgál -, ugyancsak társtettes.
Az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülményeket alapvetően valamennyi vádlott vonatkozásában helyesen állapította meg. Ezeket a megyei bíróság csupán annyiban egészítette ki, hogy az V. r. vádlott vonatkozásában a beismerő vallomás enyhítő körülményként az utóbb tett ellentétes tartalmú vallomásokra tekintettel csekélyebb súllyal értékelhető, míg a II. r. vádlott vonatkozásában nem a büntetőeljárás hatálya alatt történt elkövetés, hanem az elsőfokú nem jogerős szabadságvesztés büntetésre ítélése utáni elkövetés a súlyosító körülmény.
A súlyosításra irányuló fellebbezést a IV. r. és az V. r. vádlottak vonatkozásában találta megalapozottnak a másodfokú bíróság.
Az ország területén a felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt folytatólagosan bűncselekményt elkövető IV. r. vádlottal szemben a bűncselekmények halmazatára és az orgazdaság bűncselekményének kiemelkedő tárgyi súlyára, valamint az ítélet belső arányosságával kapcsolatos követelményekre is figyelemmel az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés mértéke eltúlzottan enyhe. Ezért a IV. r. vádlottal szemben kiszabott börtönbüntetést a másodfokú bíróság 4 évre súlyosította.
A külföldi állampolgárok által Magyarország területén az utóbbi időben elkövetett vagyon elleni bűncselekmények gyakorisága és súlya miatt az általános megelőzés érdekében az ilyen bűncselekményt elkövetőkkel szemben a törvény szigorának alkalmazása indokolt, ezért a törvényi minimumot alig meghaladó mértékben az elsőfokú bíróság által az V. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés mértékét 2 évre súlyosította.
Az eljárás jogerős befejezésére figyelemmel a Be. 99. §-ának (5) bekezdése alapján az I. r. és a III. r. vádlottakkal szemben elrendelt lakhelyelhagyási tilalmat a megyei bíróság megszüntette, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. (Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 2. Bf. 344/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás