PK BH 1998/132
PK BH 1998/132
1998.03.01.
I. A volt házastársak tartós jogviszonyát rendező egyezség megváltoztatásának feltételeit az annak jóváhagyásától számított két éven belül előterjesztett kereset esetén a bíróság akkor is a Csjt. 18. §-ának (3) bekezdésében megszabott többletfeltételek alapján vizsgálja, ha döntését később hozza meg.
II. A világnézet különbözősége a gyermek elhelyezésénél egyik szülő javára vagy terhére sem értékelhető [Alkotmány 60. §, 67. § (2) bek., 70/A. §; az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikke, 7. sz. kiegészítő jegyzőkönyvének 5. cikke].
III. Mindkét szülőnél egyformán kedvező feltételek esetén csak indokolt esetben lehet a testvéreket egymástól különválasztva elhelyezni (17. számú irányelv III/C. pontja).
Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletével a bíróság által jóváhagyott egyezségben az 1986. július 19-én született Péter nevű gyermek elhelyezését megváltoztatta, és őt a felperes nevelésébe és gondozásába helyezte, kötelezte az alperest, hogy a gyermeket a ruházatával együtt az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül adja ki a felperesnek, egyebekben pedig a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a peres felek házastársak voltak, a házasságukból 1986. július 19-én Péter, 1988. március 15-én pedig Tamás utónevű gyermekeik születtek. A házasságukat a bíróság ítéletével felbontotta, és a házassági bontóperben az 1992. április 20-án kelt és ugyanezen a napon jogerőre emelkedett végzésével olyan tartalmú egyezséget hagyott jóvá a felek között, amelyben a felek megállapodtak abban, hogy a gyermekeik az alperes gondozásában maradnak, a felperes a havi jövedelme gyermekenkénti 20-20%-ának megfelelő mértékű gyermektartásdíjat fizet az alperesnek, közös lakásuk használatát pedig a felek megosztják egymás között akként, hogy az alperes a gyermekekkel az emeleti egyik szobát, a felperes pedig a földszinti másik szobát használja kizárólagosan, a mellékhelyiségek közös használata mellett. A felek közösen kérték a házasság felbontását a megromlásához vezető okok feltárása nélkül. A felperes elismerte, hogy az alperes a gyermekeket megfelelően gondozza, és őt a gyermekek nevelésére alkalmasnak tartja.
A felperes, mindössze három hónappal a jogerős egyezség megkötését követően, 1992. július 22-én előterjesztett keresetében a gyermekek elhelyezésének a megváltoztatását és mindkét gyermek nála történő elhelyezését kérte, arra hivatkozással, hogy az alperes 1991 májusa óta a Jehova Tanúi elnevezésű felekezet rendszeres látogatója, 1992. július 4-e óta pedig „alámerített tagja", a gyermekeket heti 4-5 alkalommal a gyülekezetbe viszi, és ezzel a fejlődésüket gátolja. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével mindkét gyermeket a felperesnél helyezte el, és a felperes gyermektartásdíj-fizetési kötelezettségét megszüntette, mert a megállapított tényállás szerint az alperes az elfoglaltságánál fogva a gyermekek testi, szellemi és erkölcsi fejlődését nem biztosítja, este későn érkezik haza a gyermekekkel együtt, a gyermekek fáradtak és gondozatlanok. Negatívumként értékelte a bíróság azt is, hogy az alperes az ún. vérkérdésben nem adott határozott választ arra, hogy szükség esetén hozzájárulna-e ahhoz, hogy a gyermekei vért kapjanak, vagy vérátömlesztésben részesüljenek, az alperesnek ez a felfogása pedig az adott esetben a gyermekek életét és testi épségét is veszélyeztetné. A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Rámutatott arra, hogy a hatályon kívül helyezés folytán a megismételt eljárásban fel kell tárni azt, hogy mi motiválta a feleket az egyezség megkötésénél - tekintettel arra is, hogy a felperes a pert mintegy fél évvel az egyezség megkötése után indította meg.
A hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság mellőzte annak a vizsgálatát, hogy a korábbi egyezség valamelyik fél vagy a gyermekek érdekét súlyosan sérti-e, mert az egyezség megkötése óta időközben már több mint három év telt el. Elfogadta a feleknek a megismételt eljárásban is fenntartott azon álláspontját, mely szerint a bontóper során bizonyos, a házasság felbontására vezető okokat elhallgattak, és e vonatkozásban kölcsönösen engedményeket tettek egymásnak: az alperes nem hivatkozott arra, hogy a felperest ittas vezetésért elítélték, továbbá hogy a házastársi hűséget sértő magatartást tanúsított, a felperes pedig nem hivatkozott arra, hogy az alperes vallási nézeteit helyteleníti.
A lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy az alperes a gyermekeket minden tekintetben kifogástalanul ellátja és gondozza. Erre tekintettel azt vizsgálta, hogy a hazánkban nyilvántartásba vett gyülekezet hitelvei szerint nevelt gyermekekre milyen hatással vannak egyrészt az alperes nevelési elvei, másrészt pedig az a kettősség, amely a felperes és az alperes nevelési elvei között mutatkozik. A perben beszerzett igazságügyi pszichológus szakértői vélemény szerint a perbeli gyermekek mindkét szülőjükhöz megfelelően kötődnek ugyan érzelmileg, a felperes apához való érzelmi kötődésük azonban - különösen a Péter utónevű gyermek esetében - valamelyest erősebb. Megállapítható a pszichológus szakértői vélemény adatai alapján az is, hogy a gyermekek pszichésen nem kiegyensúlyozottak, mert Péternél olyan kifejezetten magas szintű szorongás észlelhető (halálfélelem, negatív félelmekkel telített jövőkép), amely az anya vallási azonosulásának a gyermekek felé való kivetülése, Tamásnál pedig olyan hipermobilitás, túlmozgékonyság tapasztalható, amely a kapcsolódásbeli labilitásának a következménye, és amely elsődlegesen a szülők közötti konfliktusok, illetőleg a család felbomlásának a feldolgozatlan voltára vezethető vissza.
Mindezek miatt az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felpereshez érzelmileg jobban kötődő Péter utónevű gyermek lelki fejlődése az alperes gondozásában súlyosan veszélyeztetett, ezért a felperes kereseti kérelmét Péter tekintetében alaposnak, Tamás vonatkozásában pedig alaptalannak találta.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezéssel, a felperes pedig csatlakozó fellebbezéssel élt.
A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú ítéletének a nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett rendelkezéseit pedig - lényegében helyes indokainál fogva - helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati, a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel élt. A Legfelsőbb Bíróság a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmét, valamint az alperes kiterjesztett felülvizsgálati kérelmét az 5. sorszámú végzésével hivatalból elutasította.
A jogerős ítélet törvénysértő.
I. A Csjt. 72/A. §-ának (2) bekezdése szerint a gyermek elhelyezésének megváltoztatását abban az esetben lehet kérni, ha azok a körülmények, amelyekre a bíróság a döntését alapította, utóbb lényegesen megváltoztak, és ennek következtében az elhelyezés megváltoztatása a gyermek érdekében áll. A Csjt. 18. §-ának (3) bekezdése kimondja azonban azt is, hogy a felek tartós jogviszonyát rendező egyezség megváltoztatását az egyezség jóváhagyásától számított két éven belül a bíróságtól - az egyéb törvényes feltételek megléte esetén is - csak akkor lehet kérni, ha az a felek kiskorú gyermekének érdekét szolgálja, illetve, ha a körülmények változása folytán a megállapodás valamelyik fél érdekét súlyosan sérti.
A felperes az egyezség megváltoztatására irányuló keresetét mindössze három hónappal annak megkötése után terjesztette elő.
Tény ugyan, hogy a jogerős egyezség megkötése és a megismételt eljárásban hozott elsőfokú ítélet kelte között már több mint három év telt el, téves azonban a perben eljárt bíróságok azon jogi álláspontja, hogy a perbeli gyermekek elhelyezése tárgyában megkötött egyezség megváltoztatásához a Csjt. 18. §-ának (3) bekezdése szerint szükséges többletfeltételek fennállásának a vizsgálata pusztán erre tekintettel mellőzhető lett volna. Az idézett törvényhely szövegének a „fél kérelmére", nem pedig „a bíróság döntésére” utaló szó használata nyelvtani értelmezéséből ugyanis az következik, hogy a Csjt. 18. §-ának (3) bekezdésében meghatározott szigorúbb törvényi feltételek az irányadók a felek tartós jogviszonyának a rendezése tárgyában létrejött egyezség megváltoztatására minden olyan esetben, amikor a bontóperben megkötött egyezség jóváhagyása és az annak megváltoztatására irányuló kereset benyújtása (nem pedig az újabb kereseti kérelem tárgyában hozott bírósági határozat kelte) között két év még nem telt el.
II. 1. A felperes a keresetlevélben a gyermekelhelyezés megváltoztatásának az egyetlen indokaként azt jelölte meg, hogy az alperes 1991 májusa óta a Jehova Tanúi felekezet rendszeres látogatója, 1992. július 4-e óta pedig annak „alámerített tagja".
Az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikke szerint mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák, és e jog gyakorlásába a hatóság csak törvényben meghatározott olyan esetekben avatkozhat be, amikor az egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a közbiztonság vagy az ország gazdasági jóléte érdekében, zavargás vagy bűncselekmény megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme avagy mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükséges, a 14. cikke pedig kimondja azt is, hogy a jelen Egyezményben meghatározott jogok és szabadságjogok élvezetét minden megkülönböztetés, például nem, faj, szín, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, nemzeti kisebbséghez való tartozás, vagyoni helyzet, születés szerinti vagy egyéb helyzet alapján történő megkülönböztetés nélkül kell biztosítani.
Ezzel összhangban rendelkezik a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 60. §-ának (1) és (2) bekezdése akként, hogy a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztását vagy elfogadását és azt a szabadságot, hogy vallását és meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon akár egyénileg, akár másokkal együttesen nyilvánvalóan vagy magánkörben kinyilváníthassa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolhassa vagy taníthassa. Az alkotmány 67. §-ának (2) bekezdése értelmében a szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák, a 70/A. §-ának (1) bekezdése szerint pedig a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
A Legfelsőbb Bíróság gyermek elhelyezésével kapcsolatos szempontokról szóló 17. sz. irányelvének az eredeti szövege a szülők egyénisége mellett a szülők világnézetének is jelentőséget tulajdonított az elhelyezésnél hozandó döntésnél. Ennek a szempontnak a figyelembevétele - éppen annak alkotmányjogi aggályossága miatt - nem vált az ítélkezési gyakorlat részévé, és a világnézetre történő utalást a 17. sz. irányelvnek a 24. sz. irányelvvel módosított szövege már nem is tartalmazza.
Alapjaiban a vallás különbözőségén alapuló különbségtétel tehát a szülők között - amint arra az Emberi Jogok Európai Bírósága a Hoffmannak Ausztria elleni ügyében Strasbourgban 1993. július 23-án hozott ítéletében is rámutatott (BH 1994/2. sz. 158-160. old.) - nem fogadható el: a szülők közötti világnézeti különbözőségek egyik szülőre nézve sem járhatnak hátrányos következménnyel, nem értékelhetők a javára vagy a terhére sem.
Más kérdés természetesen az, hogy ha a szülő nevelési elvei, magatartása közösségellenes, deviáns, a gyermek alapvető érdekeivel szembenálló tartalmakat hordoznak magukban, úgy ezt a gyermekelhelyezésnél, a gyermek nevelésére, gondozására és egészséges erkölcsi fejlődésnek biztosítására való alkalmasság körében értékelni kell.
Az alperes gyermeknevelésre való alkalmasságát a perben beszerzett igazságügyi pszichológus szakértői vélemény nem vonta kétségbe. A fentebb részletezett alkotmányos elvekkel és az újabban kialakult bírói gyakorlattal egyaránt ellentétes tehát az elsőfokú bíróság azon jogi okfejtése, mely szerint a két szülő nevelési elvei között mutatkozó kettősségnek a gyermekek fejlődésére gyakorolt hatását kizárólag az alperes terhére kellene értékelni. Az Egyezmény 7. kiegészítő jegyzőkönyvének 5. cikke szerint a házasság fennállása alatt és a felbontását követően a házastársak jogai és polgári jogi felelőssége egymás és a házasságból született gyermekek viszonylatában egyenlő azzal, hogy e cikk nem képezi akadályát annak, hogy az államok a gyermekek érdekében szükséges intézkedéseket tegyenek, a Csjt. 75. §-ának (1) bekezdése pedig ezzel összhangban mondja ki azt, hogy a házastársaknak egyaránt kötelessége a család, a házasság védelme, a családban élő gyermekek egészséges fejlődéséhez szükséges feltételek biztosítása, és mindkét szülőnek egyaránt joga és kötelessége e célok elérésének az elősegítése, míg a 73. § (1) bekezdése éppen e jogok érvényre juttatása érdekében nem teszi lehetővé azt, hogy lelkiismereti és vallásszabadság körébe tartozó kérdésekben a szülők közötti egyetértés hiányában a gyámhatóság döntsön. Minthogy pedig az egyenjogúság jegyében egyaránt felelősek a szülők a gyermek nevelésével kapcsolatos feladatok teljesítéséért, valamint a gyermek nevelésének legmegfelelőbb légkör kialakításáért és megőrzéséért is, egyaránt kötelessége mindkettőjüknek az is, hogy a nevelési elveik között esetleg mutatkozó különbségnek a gyermekek fejlődésére gyakorolt káros hatásait megelőzni vagy kiküszöbölni próbálják. Nem csupán az alperestől, hanem az alperes vallási meggyőződéseit a gyermekek elhelyezésére vonatkozó egyezség megkötésekor is ismerő felperestől egyaránt elvárható tehát az, hogy az egymástól különböző nevelési elveik ellenére kölcsönösen a gyermekek érdekeit szem előtt tartva járjanak el.
2. Alappal hivatkozik az alperes arra, hogy a Péter utónevű gyermek elhelyezése megváltoztatásának a Csjt. 72/A. §-ának (1) és a Csjt. 18. §-ának (3) bekezdésében meghatározott együttes törvényi feltételei a perbeli esetben nem állnak fenn, hiszen az egyezség megkötése óta nem következett be az elhelyezés alapjául szolgáló körülményekben olyan lényeges változás, amely miatt az elhelyezés megváltoztatása a Péter utónevű gyermek érdekében állna.
Az alperes nevelési elvei ugyanis a felperes előtt az egyezség megkötésekor ismertek voltak, a peres felek a gyermekek nevelésére a személyiségüket tekintve egyaránt alkalmasak, az alperes a gyermekek nevelését és gondozását minden tekintetben kifogástalanul ellátja, és a gyermekek mindkét szülőjükhöz jól kötődnek érzelmileg is.
Kétségtelen, hogy a pszichológus szakértői vélemény véleményi része szerint a Péter utónevű gyermek valamivel erősebben kötődik érzelmileg a felpereshez, mint az alpereshez, és az e gyermeknél észlelhető magas szintű szorongás az anya vallási azonosulásának a gyermek felé való kivetítésével hozható összefüggésbe. Kitűnik azonban a rendelkezésre álló peradatokból az is, hogy a felperes röviddel a felek házasságának a felbontását követően, 1993. április 3-án újabb házasságot kötött, melyből Balázs utónevű gyermeke született, és az új házastársával, illetve a vele közös kiskorú gyermekével annak ellenére is az alperes és a perbeli gyermekek által is használt volt közös lakásba költözött, hogy a gyermekek - a pszichológus szakértői vélemény leleti része szerint - a válás tényét érzelmileg még mindig nem dolgozták fel. A gyermekek családrajzából, valamint a pszichológus szakértő által alkalmazott egyéb vizsgálatokból (házteszt, háromkívánság-teszt, Rorschach-teszt, explorátió) megállapítható, hogy az egymáshoz hasonló életkorú fiúgyermekek rendkívül szorosan kötődnek egymáshoz érzelmileg, mindkét szülőjükhöz kifejezetten ragaszkodnak, viszont a családrajzukon a felperes új házastársa egyáltalán nem szerepel, a Balázs nevű féltestvérük pedig a peres felek közös gyermekeként jelenik meg. Hasonlóképpen megállapítható a pszichológus szakértői vizsgálatokból az is, hogy a jelen per ténye mindkét gyermekre nézve kifejezetten erős érzelmi megterhelést jelent.
Ilyen körülmények között nyilvánvaló az is, hogy a Péter utónevű gyermeknek a felperes újjáalakult családjában való elhelyezése nem lenne megnyugtató, és nem szolgálná a gyermek helyes irányú érzelmi fejlődését sem, a két gyermeknek az egymástól való elválasztása pedig mindkét gyermek érzelmi fejlődését kedvezőtlenül befolyásolná. A Legfelsőbb Bíróság 17. sz. irányelvének a III/c. pontja egyértelmű abban, hogy a család szétesése rendszerint súlyos válságot idéz elő a gyermeknél. Ennek hátrányos következményei fokozottan hatnak rá, ha a testvéreknek is el kell szakadniuk egymástól. A testvérek közössége jelentős kötőerő. A gyermek elhelyezésénél ezért általában arra kell törekedni, hogy a gyermekek a szülők elválása után is együtt maradjanak, és közösen átélve a házasság felbomlásának nehéz idejét, minél kevésbé sérülten kerüljenek ki a szülők közötti ellentétek által létrehozott helyzetből. Mindkét szülőnél egyformán kedvező feltételek megléte esetén is csak indokolt esetben lehet ezért a testvéreket egymástól különválasztva elhelyezni.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az alperes felülvizsgálati kérelmét alaposnak találta, és a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta akként, hogy a felperes keresetét a Péter utónevű gyermek tekintetében is elutasította. (Legf. Bír. Pfv. II. 22.635/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás