GK BH 1998/140
GK BH 1998/140
1998.03.01.
Ha a belföldi gazdálkodó szervezetek között létrejött szerződés alapján, de nemzetközi fuvarozással végrehajtott fuvarozás díját a címzett - vállalása ellenére - nem fizeti meg, a fuvarozó által a feladó ellen indított perben - kérelemre - a magyar jogszabályok által meghatározott mértékű késedelmi kamat érvényesíthető [1978. évi 8. tvr. 1. § (1) bek., (2) bek. a)-b) pont, 9. §; 1974. évi III. tv. 2. § (1) bek.; 1971. évi 3. tvr.-tel kihirdetett Nemzetközi Árufuvarozási Egyezmény (CMR) 1. cikk 1. pont; Ptk. 301. § (1) és (4) bek.].
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét - amelyben 285 732 Ft nemzetközi fuvardíj és annak a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő késedelmi kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni - ítéletével elutasította. Ítéletében tényként állapította meg, hogy az alperes az SKS GmbH képviseletében megrendelést adott a felperesnek faházak Németországba történő fuvarozására azzal, hogy a fuvardíjat a külföldi cég fogja megfizetni. A külföldi cég a fuvardíjat nem egyenlítette ki, ezért a felperes annak megfizetésére a Ptk. 484. §-a alapján az alperest kérte kötelezni. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a fuvarozási szerződés a felperes és a külföldi cég között jött létre. Az alperes a GmbH megbízásából járt el, ezért őt nem lehet fuvaroztatónak tekinteni, így díjfizetési kötelezettség sem terheli.
A felperes fellebbezése folytán a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 142 866 Ft-ot, ennek 1993. december 29-étől számított évi 5% kamatát, valamint további 142 866 Ft-ot és ennek 1994. december 20-tól járó évi 5% kamatát, valamint 70 280 Ft perköltséget. Az ítélet indokolása szerint a per tárgyát képező fuvarozás a CMR hatálya alá tartozik, amely a költségviselőre vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz, de a bírósági gyakorlatban ismert az a „megoldás", amely szerint a címzett fizeti a fuvardíjat az áru kiszolgáltatásakor. Abban az esetben, ha a szerződő félnek nem tekinthető harmadik személy ezt a kötelezettségét nem teljesíti, a fuvardíj megfizetésének kötelezettsége a fuvaroztatót terheli, aki a jelen esetben az alperes. Az alperest a fizetési késedelme folytán kamatfizetési kötelezettség is terheli, amelynek mértéke az 1978. évi 8. tvr. 9. §-a alapján évi 5%, mivel ennél magasabb mértékben a felek nem állapodtak meg.
A jogerős ítéletnek a késedelmi kamat mértékére vonatkozó rendelkezése ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben a másodfokú ítélet megváltoztatásával a késedelmi kamat mértékét a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres összegében kérte megállapítani. A törvénysértést abban jelölte meg, hogy a perbeli jogvitára az 1978. évi 8. tvr. nem alkalmazható, mert a tvr. 1. §-a (2) bekezdésének a tárgyi kört tartalmazó a) pontja és az alanyi kört meghatározó b) pontja mint együttes feltétel a perbeli esetben nem valósult meg; amennyiben mégis alkalmazható lenne, úgy a 9. §-a a kamat mértékét nem maximálja 5%-ban, hanem ennél magasabb kamat, sőt kamatos kamat kikötésére is lehetőséget ad. A perbeli esetben a kamat mértékére a Ptk. 301. §-ának (4) bekezdésére tekintettel a 86/1990. (XI. 14.) Korm. rendelet az irányadó. Az alperes a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az 1978. évi 8. tvr. 1. §-ának (1) bekezdése értelmében a Ptk.-t - a törvényerejű rendeletben foglalt eltérésekkel - a külgazdasági kapcsolatok körében csak akkor lehet alkalmazni, ha nemzetközi szerződés, a felek megállapodása vagy az irányadó nemzetközi magánjogi szabály a magyar polgári jog alkalmazását rendeli. Azt, hogy milyen jogviszonyok tartoznak a külgazdasági kapcsolatok körébe, a törvényerejű rendelet 1. §-ának (2) bekezdése tartalmazza: a külgazdasági kapcsolatok tárgyi kritériumait az a) pont, a személyi feltételeket a b) pont határozza meg. Az a) pont tartalmazza egyfelől az 1974. évi III. törvény 2. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, e törvény hatálya alá tartozó tevékenységeket, valamint azokat is, amelyek a törvény 2. §-ának (2) bekezdése alapján nem vonhatók a törvény hatálya alá. Ezekkel a tevékenységekkel összefüggő polgári jogi viszonyok azonban csak akkor tartoznak a külgazdasági kapcsolatok körébe, ha a szerződés egyik alanya belföldi személy, a másik alanya pedig külföldi. Megfordítva: a belföldi gazdálkodó szervezet és a külföldiek között létrejött szerződés - a tvr. alkalmazása szempontjából - csak akkor tartozik a külgazdasági kapcsolatok körébe, ha a tvr. 1. §-a (2) bekezdésének a) pontjában megjelölt tárgyi körbe tartozik. A perbeli esetben azonban a tvr. 1. §-a (2) bekezdésének b) pontjában írt kritérium hiányzik, maga a jogerős ítélet helyezkedett - az elsőfokú ítéletben kifejtettekkel ellentétben - arra az álláspontra, hogy a fuvarozási szerződés a belföldinek minősülő peres felek között jött létre. Mindebből tehát az következik, hogy az 1978. évi 8. tvr. a felek jogvitájának elbírálásánál nem lehet irányadó. Egyébként is tévesen értelmezte a másodfokú bíróság az 1978. évi 8. tvr. 9. §-át. Annak helyes értelmezése az, hogy a külgazdasági kapcsolatok körében a Ptk.-ban meghatározott kamatmaximumnál magasabb kamatot is kiköthetnek a felek. A tvr. hatálybalépésekor, 1978. március 1-jén a Ptk. 232. §-ának (1), illetve 301. §-ának (1) bekezdése szerint még évi 5% volt a kamatmaximum, a perbeli szerződéskötés időpontjában azonban már évi 20%.
A perbeli fuvarozási szerződés belföldi gazdálkodó szervezetek között jött létre, de az 1971. évi 3. törvényerejű rendelettel kihirdetett Nemzetközi Közúti Árufuvarozási szerződésről szóló egyezmény (CMR) 1. cikkének 1. pontja szerint az egyezmény hatálya alá tartozik. A CMR azonban csak a fuvarozási szerződés megkötésének és végrehajtásának, valamint a fuvarozó felelősségének és az azzal kapcsolatos eljárásnak a feltételeit szabályozza, és nem tartalmaz a feladó díjfizetési kötelezettségére, illetve annak megszegésére vonatkozó rendelkezéseket.
A polgári jog körébe tartozó - belföldi személyek között létrejött - vagyoni viszonyokat a Ptk. szabályozza. Az alperes fizetési késedelmének jogkövetkezményeit a Ptk. 301. §-ának (1), illetve annak a jelen eljárásban még alkalmazandó (4) bekezdése rendezi. A 301. § (4) bekezdésének a felhatalmazása alapján a késedelmi kamat mértékére az időközben hatályon kívül helyezett, de a jelen perben még irányadó 86/1990. (XI. 14.) Korm. rendelet 1. §-ának (1) bekezdése az irányadó, tehát az alperes a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő késedelmi kamat fizetésére köteles.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a késedelmi kamat mértékére vonatkozó rendelkezését a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az alperest a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő mértékű késedelmi kamat megfizetésére kötelezte.
A felülvizsgálat eredményre vezetett, ezért az alperes a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése szerint köteles a felperes költségét megfizetni, amely 4000 Ft felülvizsgálati eljárási illetékből és a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. §-ának (2) bekezdése alapján megállapított 1000 Ft munkadíjból áll. (Legf. Bír. Gfv. X. 30.269/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás