GK BH 1998/142
GK BH 1998/142
1998.03.01.
I. A felek között jogerősen elbírált kártérítési követeléssel azonos tényalapból származó újabb igénynek a felszámolási eljárásban történő érvényesítését a res iudicata kizárja [Pp. 229. § (1) bek.; Ptk. 339. § (1) bek.].
II. Bányakárral kapcsolatos eljárásokban a tárgyi költségmentesség csak az 1995. szeptember 1. napja után indult ügyekben illeti meg a jogosultakat [6/1986. (VI. 26.) IM r. 2. § (1) bek.].
A hitelező tulajdonában lévő P.-n, Csárda köz 52. szám alatti ingatlanon lévő felépítmény az adós bányászati tevékenysége következtében megrongálódott. A hitelező ezzel kapcsolatos kártérítési igényét a P. Városi Bíróság előtt indult perben érvényesítette. A perben a felek egyezséget kötöttek, amelyben az adós bányakár címén 158 918 Ft, ennek kamatai és a perköltség megfizetését vállalta. Az egyezséget a bíróság jogerős végzéssel jóváhagyta. A hitelező kérelme folytán indult perújítási ügyben hozott ítéletében a P. Városi Bíróság arra kötelezte az adóst, hogy fizessen meg a hitelezőnek 1 026 381 Ft-ot és ennek kamatát, az ezt meghaladó keresetet elutasította. A perújítás megengedésére az elsőfokú bíróság azért látott lehetőséget, mert az egyezség megkötését követő időben vált nyilvánvalóvá, hogy a felépítmény javítása az eredetileg tervezett módon nem oldható meg. Az ítélet 1991. február 4én jogerőre emelkedett. A hitelező az időközi áremelkedésekre hivatkozással újabb perújítási kérelmet nyújtott be, amelyet az elsőfokú bíróság mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant elutasított. Álláspontja szerint az építőanyagárak és a munkadíj növekedése nem minősül a Pp. 260. § ának (1) bekezdésében meghatározott perújítási oknak. A másodfokú bíróság ezt a végzést helybenhagyta.
Az adós bányavállalat ellen időközben felszámolási eljárás indult, amelyet a Magyar Közlönyben 1991. október 8-án tettek közzé. A hitelező a felszámolási eljárást foganatosító megyei bíróságnál kártérítési követelést terjesztett elő, amelyben egyrészt a lakó- és melléképületek újraépítésének költsége címén 1 982 533 Ft-ot, másrészt az ingatlanban a bányászati tevékenység során történt vízelvonás és a korábbi két bejárat megszűnése miatt 700 000 Ft kártérítést igényelt.
Az elsőfokú bíróság végzésében arra kötelezte az adóst, hogy fizessen meg a hitelezőnek 2 259 871 Ft-ot, továbbá 100 000 Ft perköltséget. Az ezt meghaladó hitelezői követelést elutasította. A végzés indokolásában az elsőfokú bíróság az igazságügyi szakértők véleménye figyelembevételével a hitelező lakó- és melléképületeinek építésével kapcsolatos igényből - a korábbi perben már megállapított 25-75%-os kármegosztási arányra tekintettel - az összes költség 75%-át kitevő 1 829 871 Ft-ot tartott elfogadhatónak. Az ingatlan két oldalról való megközelítésének megszűnése miatt pedig 430 000 Ft kártérítést állapított meg. Ezek összegeként kötelezte az adóst a 2 259 871 Ft összegű kártérítés megfizetésére.
Az adós fellebbezése folytán eljáró Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének az adóst a hitelező építési többletköltsége miatti kára megfizetésére kötelező rendelkezését hatályon kívül helyezte, és ebben a részében az eljárást megszüntette. Kimondta, hogy a hitelező követelése e részének elbírálása során felmerült 117 000 Ft első- és másodfokú eljárási költséget maga tartozik viselni. Az elsőfokú bíróság végzésének az adóst a telek értékcsökkenése miatt kár megtérítésére kötelező rendelkezését hatályon kívül helyezte, s ebben a körben az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. Megállapította, hogy a másodfokú eljárásban 14 000 Ft eljárási részköltség merült fel. Az építési többletköltség iránti hitelezői igény tekintetében a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság kifejtette, hogy a hitelező ingatlana a bányakár következtében 1978. évben rongálódott meg olyan módon, hogy azzal kapcsolatban az alperest helyreállítási kötelezettség terhelte. Az e tárgyban indult és egyezséggel zárult perben, illetve a jogerős ítélettel befejezett perújítási ügyben a bíróság megállapította az alperes kártérítő felelősségét, a kármegosztás arányát, és a hitelezőt megillető kártérítés összegét. A jogerős bírósági határozatok alapján az adós összesen 1 485 945 Ft kártérítést fizetett ki az egyébként eredetileg csak 30 m2 alapterületű lakás és a melléképület helyreállítási költségeként.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság álláspontja szerint a hitelező a felszámolási eljárásban ugyanarra az okra - a jogerős bírói ítélet után bekövetkezett építési anyag és kivitelezési díj árainak emelkedésére - kívánt igényt érvényesíteni, amelyre azért nincs lehetősége, mert e tárgyban a bíróságok már jogerős ítéletet, illetve a perújítási kérelmet elutasító végzést hoztak. Az indokolás szerint az adós elleni felszámolási eljárásra irányadó többször módosított és kiegészített 1986. évi 11. tvr. (Ftvr.) 4. §-ának (4) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazandó Pp. 157. §-ának a) pontja, illetve a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján e részben az eljárást meg kellett szüntetni, s ennek megfelelően a Pp. 251. §-ának (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzésének vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül kellett helyezni.
A hitelező ingatlana két úton való megközelíthetőségének megszűnése tárgyában a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság további bizonyítást látott szükségesnek, ezért a végzés erre vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot ebben a körben újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
A végzésnek az eljárást részben megszüntető rendelkezése ellen a hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a jogerős végzés e rendelkezése jogszabálysértő, mert a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság nem volt figyelemmel arra, hogy a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerint, aki másnak jogellenesen kárt okoz, az köteles ezt megtéríteni. A rendelkezésre álló adatok szerint a hitelező károsodását az adós bányászati tevékenysége okozta, s nem eshet a hitelező terhére, hogy az építkezés lebonyolítása közben olyan áremelkedések következtek be, amelyek figyelembevételére a jogerős elbíráláskor nem volt lehetőség. A hitelező csak akkor juthat az őt megillető kártérítéshez, ha az őt megillető kárösszeg az említett árváltozások figyelembevételével kerül megállapításra. Hivatkozott arra is, hogy a végzésnek a költségviseléssel kapcsolatos megállapítása is jogszabálysértő, mert a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság által megállapított 117 000 Ft eljárási költség az általa előlegezett 10 000 Ft szakértői díjat is tartalmazza, holott az eljárás a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 2. §-ának g) pontja szerint tárgyi költségmentes.
Az adós gazdálkodó szervezet felszámolója a jogerős végzésnek a felülvizsgálati kérelemmel érintett rendelkezései hatályban való fenntartását indítványozta.
A jogerős végzés felülvizsgálati kérelemmel érintett rendelkezése nem jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és arra alapítottan érdemben helyes döntést hozott, amikor az építési költségekkel kapcsolatos kártérítési igény tekintetében az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és ebben a körben az eljárást megszüntette. A rendelkezésre álló adatokból - a felek által sem vitatott tényállásból - ugyanis megállapítható, hogy e kártérítési igény tekintetében a P. Városi Bíróság előtt folyamatban volt kártérítési ügyben hozott jogerős végzésével a bíróság a felek között létrejött egyezséget jóváhagyta. Megállapítható volt, hogy e határozat ellen előterjesztett perújítási kérelem folytán a P. Városi Bíróság ugyancsak jogerős ítéletében az adóst olyan új lakóház építésével kapcsolatos költségek megtérítésére kötelezte, amely magában foglalta a lebontandó melléképületek helyiségeit is. Az említett ügyekben tehát a bíróságok a felperes felépítményeiben bekövetkezett károk tekintetében jogerős ítéletet, illetve azzal azonos hatályú egyezséget jóváhagyó végzést hoztak, amely a Pp. 229. §-ának (1) bekezdése szerint kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt, ugyanazok a felek egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék (anyagi jogerő). A jogerősen elbírált kártérítési igény tekintetében tehát a hitelező legfeljebb újabb perújítási kérelemmel élhet - ha annak törvényben előírt feltételei fennállnak -, de nincs arra lehetősége, hogy egy más eljárásban - az adott esetben a felszámolási eljárás keretében - ugyanabból a kártérítési tényalapból származóan újabb igényt terjesszen elő. A hitelező építményeivel kapcsolatosan újabb káresemény, újabb kártérítési tényalap nem következett be, ehhez képest nem tévedett a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság, amikor úgy látta, hogy az elsőfokú bíróságnak a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének d) pontja figyelembevételével az eljárást meg kellett volna szüntetnie, s miután ezt elmulasztotta, maga hozott ilyen rendelkezést, és ennek megfelelően a Pp. 251. §-ának (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzésének említett rendelkezését helyesen helyezte hatályon kívül. Az építési anyagárakban bekövetkezett változások ugyanis nem jelentenek új kártérítési tényalapot, tehát erre hivatkozással új kártérítési igény nem érvényesíthető.
Nem tévedett a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az ehhez kapcsolódó költségek megállapításánál sem, mert a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 2. §-ának (1) bekezdése a kérelem benyújtásakor még nem biztosított tárgyi költségmentességet a bányakárral kapcsolatos ügyekben, ezt a kedvezményt a 17/1995. (VII. 25.) IM rendelet biztosította, amelynek hatálybalépése időpontja 1995. szeptember 1-je volt, és a vonatkozó rendelkezéseket csak az ezt követően indult elsőfokú bírósági eljárásokban kellett alkalmazni.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság a jogerős végzés felülvizsgálati kérelemmel érintett rendelkezését a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, és a Pp. 275/B. §-a szerint alkalmazott Pp. 78. §-a alapján az alaptalan kérelmet előterjesztő hitelezőt kötelezte felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére. (Legf. Bír. Gfv. X. 32.866/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás