GK BH 1998/144
GK BH 1998/144
1998.03.01.
A bankkölcsön-szerződés nincs alakisághoz kötve, ezért - ha a szerződést kötő felek bankhitel nyújtásra vonatkozó színlelt szerződése valójában bankkölcsön-szerződést leplez - az írásba foglalás hiánya miatt a szerződést nem lehet érvénytelennek minősíteni [Ptk. 522. § (1)-(2) bek., 523. §, 528. § (3) bek.; 39/1984. (XI. 8.) MT r.; 1991. évi LXIX. tv. 38/A. § (3) bek.].
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a III. r. alperes mint kereskedelmi vállalkozó és a II. r. alperes 1991. július 18-án kölcsönszerződést kötöttek, amelyben a II. r. alperes 5 000 000 Ft vállalkozói hitelt nyújtott a III. r. alperesnek üzlethelyiség bérleti jogának megvásárlása érdekében 3 évi futamidőre. A kölcsönszerződés biztosítékaként az I. r. alperes készfizető kezességet vállalt, ugyanakkor az I. és a II. r. alperes zálogszerződést kötöttek. Eszerint az I. r. alperes a Liaz turbo típusú tehergépkocsijára, valamint a Ny., Rákóczi út 2. szám alatti 83. számú üzlet bérleti jogára bankhitelt biztosító zálogjogot alapított a II. r. alperes javára. A III. r. alperes ez irányú rendelkezése folytán a kölcsönszerződés alapján kifizetett 4 925 000 Ft-ot a II. r. alperes az I. r. alperesnek utalta át. Az összeg a Ny., Rákóczi út 2. szám alatti 83. számú üzlet bérleti jogának az I. r. alperes által történő megszerzésére szolgált.
Az I. r. alperes ellen felszámolási eljárás indult, annak közzétételére 1992. december 10-én került sor. Az I-II. r. felperesek mint hitelezők keresetet nyújtottak be: az I. r. felperes - ingyenes kötelezettségvállalás miatt - megtámadta a készfizető kezességi szerződést. Keresetének jogcímeként a későbbiekben az 1991. évi IL. törvény (továbbiakban: Cstv.) 40. §-át jelölte meg. A II. r. felperes pedig az I. és a II. r. alperesek által kötött zálogszerződés semmisségének megállapítását - a Ptk. 4-5. §-ára hivatkozva - kérte.
Az I. r. felperes a módosított keresetében előadta, hogy a II. és a III. r. alperesek között létrejött kölcsönszerződés színlelt szerződés volt, ezért az a Ptk. 207. §-ának (4) bekezdése szerint semmis. A Ptk. 234. §-ának (2) bekezdése alapján mint érdekelt hitelező jogosult a szerződés megtámadására. Az I. és a II. r. alperesek között létrejött - a leplezett - szerződés tekintetében annak a megállapítását kérte, hogy ezt a szerződést az I. és a II. r. alperesek a jogszabály megkerülésével kötötték, ezért kölcsönszerződésként a leplezett szerződés is semmis. A Ptk. 204. §-ának (2) bekezdése és a 251. §-ának (1) bekezdése szerint semmis a fenti kölcsönszerződés biztosítására szolgáló készfizető kezesi és zálogszerződés is.
Mindketten kérték kötelezni az I. r. alperes felszámolóját arra, hogy a II. r. alperes által előterjesztett hitelezői igénnyel érintett 5 000 000 Ft-ot a többi hitelező kielégítésére fordítsa.
Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a készfizető kezesi, és a zálogszerződést a felek a felszámolási eljárás közzétételét megelőző egy évet megelőzően, 1991. július 18-án kötötték, ezért ennek megtámadására már a felszámolónak sem lenne törvényes lehetősége. A felperesek mint hitelezők a Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése szerint 8 napon belül a felszámoló intézkedését jogosultak a bíróság előtt megtámadni.
A II. r. alperes ellenkérelme is a kereset elutasítására irányult.
Az utóbb perbe vont III. r. alperes nem vitatta, hogy a közötte és a II. r. alperes között létrejött kölcsönszerződés színlelt szerződés volt, és csupán szívességből segítette az I. r. alperes hitelfelvételét.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a II. és III. r. alperesek között 1991. július 18-án kötött kölcsönszerződés színlelt szerződés volt, ezért az semmis. E szerződés alapján a III. r. alperest a II. r. alperessel szemben fizetési kötelezettség nem terheli. Megállapította, hogy e szerződés semmissége kihat az I. és a II. r. alperes között kötött zálogszerződésre, valamint a kezesi szerződésre is. Megállapította továbbá, hogy a színlelt kölcsönszerződés az I. és a II. r. alperes közötti hitelnyújtást leplezte, a leplezett szerződés viszont írásba foglalás hiányában érvénytelen. Az érvénytelen szerződést a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése alapján a határozathozatalig terjedő időre érvényessé nyilvánította. Ezt meghaladóan a kereseteket elutasította, egyben kötelezte az I. és II. r. alpereseket, hogy fizessenek meg az államnak az illetékhivatal felhívására 300 000 Ft eljárási illetéket, az I. r. felperesnek 10 000 Ft, a II. r. felperesnek pedig 30 000 Ft perköltséget.
Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a II. és a III. r. alperesek látszólag a Ptk. 523. §-ának (1) bekezdésében szabályozott kölcsönszerződést kötöttek. Valójában a fenti szerződés színlelt szerződés volt, az tehát a Ptk. 207. §-ának (4) bekezdése szerint semmis. A III. r. alperes ezért a II. r. alperes javára a színlelt szerződés alapján nem köteles fizetést teljesíteni. A Ptk. 204. §-ának (2) bekezdése és a 251. §-ának (1) bekezdése értelmében érvénytelen az I. és II. r. alperesek között a fenti színlelt szerződés biztosítására szolgáló, ugyanabban az időpontban kötött zálogszerződés is. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a II. és III. r. alperesek közötti színlelt szerződés valójában az I. és II. r. alperes között megkötni szándékozott, a Ptk. 522. §-ának (1) bekezdése szerinti bankhitel-szerződést leplezte. A Ptk. 522. §-ának (2) bekezdése a bankhitel-szerződés érvényességéhez írásbeli alakot rendel, az írásba foglalás hiányában az I. és a II. r. alperesek közötti leplezett szerződés érvénytelen.
A felperesek kérték kötelezni a felszámolót, hogy az eredeti állapot helyreállítása útján az 5 000 000 Ft-ot adósi vagyonként a hitelezői igények kielégítésénél vegye figyelembe. Ez utóbbi keresettel kapcsolatosan az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a hitelezői követelések érvényesítésére és elbírálására kizárólag a felszámolási eljárásban van lehetőség, ezért a felperesek fenti keresetét elutasította.
Az ítélet ellen a II. r. alperes fellebbezett, amelyben elsősorban az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperesek keresetének elutasítását kérte. Arra az esetre, ha a másodfokon eljáró bíróság egyetértene az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy a II. és a III. r. alperes között létrejött kölcsönszerződés színlelt szerződés volt, úgy annak a megállapítását kérte, hogy a kölcsönszerződés azzal a tartalommal, ahogyan az a II. és a III. r. alperes között megkötésre került, az I. és a II. r. alperesek között jött létre. Ez esetben annak a megállapítását is kérte, hogy az I. r. alperes és közötte létrejött készfizetőkezesség-vállalási, illetőleg zálogszerződés ugyancsak érvényes. Kérte a felpereseknek az első-másod fokú perköltségeiben való marasztalását is.
A felperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték.
A fellebbezés a következők szerint alapos.
A II. r. felperes - a keresetének tartalma szerint - az I. r. alperes részéről történt ingyenes kötelezettségvállalást jogellenes, rendeltetésellenes joggyakorlásnak minősítette, mert ezzel a hitelezők kielégítési alapja csökkenhet. A Legfelsőbb Bíróság ezzel a jogi állásponttal nem értett egyet. A kezesség a Ptk. 272-276. §-aiban; a jelzálogjog pedig - a jelen perben még alkalmazandó - 265-269. §-aiban szabályozott szerződést biztosító mellékkötelezettség, amely kötelezettségvállalás jogszerűségét és érvényességét jogszabály nem köti ellenszolgáltatás nyújtásához. A gazdasági-kereskedelmi életben a mellékkötelezettségek a jogosult és a kezes, illetve a zálogkötelezett viszonylatában mindig, míg a kötelezett és a kezes, illetve zálogkötelezett kapcsolatában általában ingyenesek. Az ilyen kötelezettség ellenszolgáltatás nélküli elvállalása tehát sem jogszabályba, sem a jó erkölcsbe nem ütközik.
Egyébiránt önmagában sem a kezességvállalás, sem a zálogjog alapítása nem jár vagyonvesztéssel, mert amennyiben a zálogtárgy tulajdonosa, illetőleg a kezes a jogosultat kielégíti, a Ptk. 266. §-ának (1) bekezdése, illetőleg a 276. §-ának (1) bekezdése értelmében a követelés - annak egyéb biztosítékaival, a végrehajtási joggal együtt - a tulajdonosra, illetőleg a kezesre száll át. Amennyiben a felszámolás alatt álló kezes vagy zálogkötelezett vagyonából a követelés kielégítésre kerül, úgy a fenti jogszabályhely alapján a teljesítő kezesnek vagy zálogkötelezettnek az adóssal szembeni követelése mint a felszámolási vagyon része a hitelezőket illeti meg. A fentiek szerint tehát az ingyenesség okán sem a perbeli zálogszerződés, sem pedig a kezességvállalás nem érvénytelen.
Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a II. és a III. r. alperesek között az 1991. július 18-án kötött - a helyes jogi minősítés szerint a Ptk. 523. §-ának (1) bekezdésében szabályozott - kölcsönszerződés színlelt volt. Annak színlelt voltát a szerződéskötésben részt vevő III. r. alperes előadása és az I. r. alperes volt ügyvezetőjének tanúvallomása kétséget kizáróan bizonyította, és azt az ügy egyéb körülményei is alátámasztották. A kölcsön összegét a II. r. alperes az I. r. alperes részére adta át, és bizonyítást nyert az is, hogy azt az I. r. alperes használta fel. A színlelés valamennyi alperes oldalán fennállt, közös szerződési akaratuk arra irányult, hogy a II. r. alperes az I. r. alperest hitelhez juttassa. A színlelés valamennyi résztvevő egyező akarata szerint történt, de nem magát a kölcsönnyújtást, hanem csupán az adós személyét színlelték, azt kívánták leplezni. Szükségképpen színlelt volt a kezességi, illetőleg a zálogszerződés is, mert ezekben az I. és a II. r. alperes azt színlelte, hogy az I. r. alperes a III. r. alperes kölcsönszerződését biztosítja. A leplezett szerződési akaratuk ezzel szemben a készfizető kezességi szerződéssel az volt, hogy a tartozást az I. r. alperes fizeti ki, illetve ennek teljesítését zálogjoggal is biztosítja. Az adott esetben a színlelés, mivel az a más személyek között létrejött kölcsönszerződést leplezte, közömbös. A Ptk. 207. §-ának (4) bekezdése szerint az alperesek közötti jogviszonyt a leplezett szerződés alapján kellett megítélni. A felek valóságos szerződési akarata a színlelt szerződésekben burkoltan jelentkezett, és a leplezett szerződés érvényességi kellékei a színlelt szerződésben hiánytalanul megvoltak, így a kölcsön összege, lejárata, a hitelező és a tényleges adós személye, ezek írásba is voltak foglalva.
Tévesen minősítette az elsőfokú bíróság az I-II. r. alperesek szerződését a Ptk. 522. §-ában szabályozott bankhitelszerződésnek, ezért tévesen jutott arra a jogi következtetésre is, hogy a leplezett szerződés írásba foglalás hiányában érvénytelen. A Ptk. 522. §-ának (2) bekezdése kizárólag a bankhitelszerződés érvényességét köti írásbeli alakhoz, amely viszont az (1) bekezdésben szabályozott speciális szerződéstípus. A Ptk. 523. §-a szabályozza a kölcsönszerződést, ez viszont alaki előírást nem tartalmaz. A Ptk. 528. §-ának (3) bekezdése értelmében a bankhitel és bankkölcsönszerződés részletes szabályait külön jogszabály tartalmazza. Ez a többször módosított 39/1984. (XI. 8.) MT rendelet, amely ugyancsak nem ír elő a kölcsönszerződésekre írásbeli alakot. A pénzintézetekről szóló 1991. évi LXIX. törvény 38/A. §-ának (3) bekezdését - amely szerint pénzintézet bankközi-hitel kivételével kizárólag írásbeli szerződés alapján folyósíthat hitelt - csak az 1993. évi CXII. törvény 15. §-ának (1) bekezdése iktatta be a pénzintézeti törvénybe. Az alperesek közötti kölcsönszerződés viszont 1991-ben jött létre. Nem tartalmazott rendelkezést a kölcsönszerződések alakiságára nézve a részben már hatályon kívül helyezett, az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény, illetve a végrehajtásáról rendelkező 23/1979. (VI. 28.) MT rendelet sem. A leplezett szerződés tehát - mint kölcsönszerződés - szóban is érvényesen létrejöhetett. Az I. és a II. r. alperesek között a kölcsönszerződés érvényesen létrejött, ezért az ennek biztosítékául szolgáló zálogszerződés is érvényes. A felperesek keresete tehát alaptalan.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint megváltoztatta, és a felperesek keresetét elutasította. (Legf. Bír. Gf. I. 33.023/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás