Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

KK BH 1998/152

KK BH 1998/152

1998.03.01.
A felperes 9 460 000 Ft összegű kár megtérítésére kérte az alperest kötelezni azzal az indokkal, hogy az alperes vétkes magatartása következtében az 1993. október 6. napján tartott földárverésen nem tudott olyan megközelíthető földterületet szerezni kárpótlási jegyeiért, amelyen paprikatermesztéssel foglalkozhatott volna. Amennyiben a megszerezni kívánt területen paprikatermesztéssel foglalkozott volna, az 1994-es gazdasági évre 9 460 000 Ft tiszta jövedelemre tett volna szert.
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletében a felperes keresetét elutasította, és a felperest 30 000 Ft összegű perköltség megfizetésére kötelezte az alperes javára. A döntését azzal indokolta, hogy az eljárás adatai alapján nem volt megállapítható, hogy a felperes tévedését az alperes okozta volna, illetőleg hogy az alperes részéről bármiféle jogszabálysértésre sor került volna az árverés lebonyolítása során. Jogalap hiányában a felperes kártérítési követelésének összegszerűsége vizsgálatra sem került.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen mindkét peres fél fellebbezést nyújtott be. A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és kereseti kérelme szerint az alperes kártérítésre kötelezését kérte.
Az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság által megítélt perköltség alacsony összegét kifogásolta, hivatkozott 1995. május 19. napján benyújtott fellebbezésében arra, hogy a Pp. 75. §-ának (4) bekezdésének abban az időben hatályos rendelkezése a jogtanácsosi képviselet esetén a munkaidő-kiesés címén az ügyvédi képviselettel felszámolható díj csökkentett összegének megállapítását teszi lehetővé, az elsőfokú bíróság által alkalmazott csökkentett összeg azonban túlzottan alacsony, hiszen az ügyvédi képviselet esetében a perérték 5%-a lenne megállapítható, az elsőfokú bíróság által az alperes javára megállapított összeg pedig a pertárgy értékének mindössze 0,3%-át teszi ki.
Az elsőfokú bíróság ítélete a per jelenlegi szakaszában érdemi felülbírálatra nem alkalmas. Az elsőfokú bíróság az eljárást olyan alperessel szemben folytatta le, aki nem rendelkezik perbeli jogképességgel. A Pp. 48. §-ának rendelkezése szerint a perben fél az lehet, akit a polgári jog szabályai szerint jogok illethetnek és kötelezettségek terhelhetnek. A polgári jog szabályai szerint jogképessége a természetes személynek, a jogi személynek van [Ptk. 8. § (1) bek., 28. § (3) bek.]. A Ptk. 29. §-a szerint a jogi személy létrejöttének és megszűnésének feltételeit a jogszabály a jogi személy egyes fajtáihoz képest állapítja meg, jogi személyt jogszabály is létesíthet. A Ptk. 36. §-ának (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy a költségvetési szerv jogi személy.
Az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal (a továbbiakban: OKKH), valamint a megyei (fővárosi) kárrendezési hivatalok létrehozásáról szóló 101/1991. (VII. 27.) Korm. rendelet 2. §-ának (3) bekezdése szerint az OKKH önálló költségvetési szerv, így a Ptk. fent hivatkozott 36. §-a (1) bekezdése alapján jogi személy. A rendelet 3. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a kárpótlási törvény hatálya alá tartozó ügyek elsőfokú intézésére a megyékben és a fővárosban az OKKH területi szerveiként megyei, fővárosi kárrendezési hivatalok működnek. Ezek feladatukat az OKKH irányításával látják el, és a kárpótlási törvényben meghatározott hatáskörüket önállóan gyakorolják.
A Ptk. 30. §-a (1) bekezdésének rendelkezése szerint, ha jogszabály vagy - annak felhatalmazása alapján - az alapító határozat, illetve okirat másként nem rendelkezik, a jogi személy szervezeti egysége (fiókja, telepe, üzeme, gyáregysége, irodája, helyi kirendeltsége vagy csoportja, alapszerve, szakosztálya stb.) nem jogi személy. A megyei (fővárosi) hivatalokat, az OKKH területi szerveit sem jogszabály, sem annak felhatalmazása alapján alapszabály, illetőleg más rendelkezés nem nyilvánította jogi személlyé. Az önálló hatósági jogkörrel rendelkező hivatalok így polgárjogi jogképességgel nem rendelkeznek, és ezért a polgári perben félként nem járhatnak el. Erre a körülményre az elsőfokú bíróságnak a Pp. 3. §-a, illetőleg 146. §-a értelmében figyelmeztetnie kellett volna a felperest. Ennek elmulasztása az elsőfokú eljárás szabályainak olyan lényeges megsértését jelenti, amely miatt a Legfelsőbb Bíróságnak a fellebbezés korlátaira tekintet nélkül a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján kellett az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyeznie, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítania.
A megismételt eljárásban a felperest fel kell hívnia arra, hogy keresetét ne a megyei kárrendezési hivatal, hanem az OKKH ellen nyújtsa be. Amennyiben a felperest ezt a kérelmet előterjeszti, úgy a Pp. 64. §-ának (2) bekezdése alapján a keresetlevél közlésével meg kell idézni az OKKH-t, és vele szemben kell az eljárást lefolytatni. Az elsőfokú bíróság illetékességét az a körülmény, hogy a megyei hivatal helyett az OKKH kerül alperesként perbe vonásra, nem érinti, mert a jogi személyek elleni perekben az általános illetékességet a jogi személy és annak képviseletére hivatott szerv székhelye egyaránt megalapozza [Pp. 30. § (1) bek.]. A Ptk. 30. §-a (2) bekezdésének rendelkezése szerint a szervezeti egység vezetője az egység rendeltetésszerű működése által meghatározott körben a jogi személy képviselőjeként jár el, jogszabály vagy alapító határozat, illetőleg okirat ettől eltérő rendelkezése hiányában. Miután a per jelenlegi alperesének működésével a felperes által érvényesített követelés összefügg, eltérő rendelkezés hiányában az OKKH perbeli képviseletére a megyei hivatal vezetője jogosultnak tekinthető.
A megismételt eljárás során az elsőfokú bíróságnak a perköltség összegének megállapításánál figyelemmel kell lennie arra is, hogy az 1995. évi LX. törvény 31. §-ának (2) bekezdése 1996. augusztus 29-i hatállyal hatályon kívül helyezte a Pp. 75. §-ának (4) bekezdését. Így ezen időtől felmerült költségek tekintetében a jogtanácsosi és ügyvédi képviselet munkadíja között nincs különbség. Az új törvényi rendelkezés hatálybalépéséig felmerült perköltségnél a pertárgyérték alapján a kifejtett munkával arányban állóan kell a csökkentett összegű munkadíjat meghatározni. Miután a fellebbezési eljárásban az alperest nem jogtanácsos (jogi előadó) képviselte, így a Pp. 75. §-ának (3) bekezdése alapján munkadíj számára nem volt megállapítható, egyéb költséget pedig a fellebbezési eljárással kapcsolatban az alperes nem érvényesített. (Legf. Bír. Kf. I. 27.602/1995. sz.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére