BK BH 1998/160
BK BH 1998/160
1998.04.01.
I. Az emberölésnek erős felindulásban elkövetettként minősítését kizárttá teszi, ha az elkövető az őt ért sérelem és az ölési cselekményt megvalósító véghezvitel közötti időben olyan célszerű és logikus magatartást tanúsított, amelynek folytán nem vonható le olyan következtetés, hogy az indulata olyan mértékű volt, mely a tudatát elhomályosította (Btk. 167. §).
II. A vádlott meghatalmazott védője a büntetőeljárás során nem igényelheti a munkadíjának bűnügyi költségként való megállapítását és a vádlottnak ennek megfizetésére kötelezését, arra hivatkozással, hogy a vádlott a munkadíját nem fizette meg (Be. 219. §).
A megyei bíróság a vádlottat emberölés bűntette miatt 6 évi börtönbüntetésre és 6 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott azzal gyanúsította a feleségét - akivel már 17 éve élt házasságban -, hogy megcsalja őt közös ismerősükkel K. O. nevű fiatalemberrel. A cselekmény napján a vádlott és a felesége az asszony barátnőjét meglátogatva annak lakásában összetalálkoztak K. O.-val. Közös italozás közben K. O. sértő formában a vádlott tudomására hozta hogy viszonya van a feleségével, aki már hozzá tartozik. A vádlott felelősségre vonta a feleségét, felszólította, hogy azonnal menjenek haza, és amikor az ezt megtagadta, többször megütötte. A konyhaasztalról felvett egy konyhakést, azzal hadonászva távol tartotta a közbeavatkozni akaró K. O.-t. A feleségét a lakásból kirángatta, a lépcsőház ajtaját - az üveget kitörve - kinyitotta, majd a feleségét átkarolta, és közben beszélgetve haladtak a saját lakásuk felé.
Amikor a házuk bejáratához értek, az asszony részéről elhangzott egy megállapíthatatlan tartalmú kijelentés, ami után a vádlott a konyhakést háromszor nagy erővel a sértett hátába szúrta. A gyors és szakszerű orvosi ellátás a közvetlen életveszélyt elhárította, de a sértett a szúrások nyomán fellépett szövődmények következtében hat nap múlva meghalt.
Az ítélet ellen az ügyész a büntetés súlyosításáért, a vádlott enyhítésért, a védő téves minősítés miatt és enyhítésért jelentett be fellebbezést.
A legfőbb ügyész az ügyész fellebbezését fenntartotta, a tényállás iratok alapján való helyesbítését és a büntetés súlyosítását indítványozta.
I. A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást felülvizsgálva eljárási szabálysértést nem észlelt.
Az elsőfokú bíróság az ügyben beszerezhető bizonyítékokat a tárgyaláson megvizsgálta, és az ítéletben ezeket részletesen értékelve, kellő indokolással jelölte meg a hitelt érdemlő bizonyítékokat. A megállapított tényállás tartalmazza az ügy elbírálásához szükséges tényeket, s ezek az elfogadott bizonyítékokkal túlnyomó részben összhangban állnak.
A megalapozott tényállás alapján a vádlott bűnösségének megállapítása és a cselekmény minősítése törvényes. Az idevonatkozó indokolás túlnyomó része helytálló, az erős felindulásban elkövetett emberölés megállapíthatóságát kizáró része - „a vádlott cselekménye jogilag nem indokolható, erkölcsileg nem menthető” - azonban elégtelen. A cselekmény külső képe - az emlékezetkiesés, a végrehajtás utáni felocsúdás, a segítségnyújtásra irányuló igyekezet - a tudatot elhomályosító indulat kísérőjelenségeit mutatja.
Az enyhébb minősítéshez az ilyen indulat megléte azonban nem elegendő, hanem feltétel az is, hogy ezt az indulatot méltányolható külső ok idézze elő, a kiváltó ok megfelelően súlyos legyen, és az elkövető a kiváltott indulat állapotában nyomban végrehajtsa a cselekményt.
A vádlott féltékeny volt a feleségére; a közös italozás során K. O. kihívó formában tudomására hozta, hogy a felesége valóban megcsalja. Ez a tény mint külső ok, jellegénél és súlyánál fogva alkalmas lehetett volna az általa esetleg kiváltott indulat méltányolható okból keletkezettként való értékelésére. A vádlott féltékenység miatti lappangó indulatát azonban a lakásban történtek nem fokozták a tudatát elhomályosító mértékűvé. A vádlott ezt követően célszerű és logikus magatartást tanúsított, amikor K. O. beavatkozását elhárítva, a feleségével a lakásból eltávozott, a lépcsőház bezárt ajtaját kinyitotta, és kb. 150 méter utat megtéve a feleségével beszélgetett.
A bírói gyakorlat szerint az emberölés privilegizált esetét nem lehet megállapítani, ha az elkövető az őt ért sérelem és a véghezviteli magatartás között céltudatos magatartást tanúsít. A sértett részéről elhangzott - megállapíthatatlan tartalmú - kijelentés, amely a szúrásokat megelőzte, a lakásban történtekhez képest nem jelenthetett olyan többletet, amely önmagában elégséges súlyú ok lehetne az ölési cselekmény enyhébb megítéléséhez, különös tekintettel arra is, hogy a vádlott ekkor közepes fokú alkoholos állapotban volt, ami nyilvánvalóan hozzájárult az indulata kialakulásához. A vádlott cselekményét a kifejtettek miatt nem lehet erős felindulásban elkövetettnek minősíteni.
A büntetést befolyásoló körülmények felsorolása annyi helyesbítésre szorul, hogy a K. O. sérelmére elkövetett könnyű testi sértés nem súlyosító körülmény, mivel magánindítvány hiányában ez a tény nem lehet a büntetőjogi értékelés tárgya.
Az ügyben fennálló súlyosító és enyhítő körülmények nyomatékát az elsőfokú bíróság tévesen mérte fel, amikor a büntetési tétel alsó határát alig meghaladó tartamú szabadságvesztést állapított meg. A jelentős számú és nyomatékú súlyosító körülmény mellett, amikor a családi konfliktusok élet elleni támadással való megoldása rendkívül elszaporodott, a vádlott cselekményével csak a kiszabottnál súlyosabb fő- és mellékbüntetés áll arányban. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a főbüntetés és a közügyektől eltiltás tartamát 8-8 évre súlyosította.
II. A bíróság a Be. 219. §-ának (1) bekezdése alapján dr. N. L. védőnek a nyomozás során meghatalmazott védőként végzett tevékenységéért - amelyért a védői díjat nem kapta meg - bűnügyi költségként 25 000 forintot állapított meg, és azt utalványozta.
Ez a rendelkezés téves.
A Be. 219. §-a csak a kirendelt védőnek és a kirendelt védői díj helyett teszi lehetővé ennél magasabb összegű munkadíj megállapítását. A megbízás alapján végzett tevékenység munkadíjának bűnügyi költségként való megállapítására elítélés esetén törvényes lehetőség nincs, ezért ezt a rendelkezést a Legfelsőbb Bíróság mellőzte, és az ítéletben megállapított bűnügyi költség összegét ennek megfelelően 25 000 forinttal csökkentette. (Legf. Bír. Bf. III. 2734/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás