PK BH 1998/170
PK BH 1998/170
1998.04.01.
A bérlő jogutódait nem illeti meg a vételi jog, ha azt a bérlő - halála előtt - nem gyakorolta. Nem minősül a vételi jog gyakorlásának az értékesítési ajánlat közlése iránti igény bejelentése [1993. évi LXXVIII. tv. (Ltv.) 45. § (1) bek.; Ptk. 211-212. §].
A jogerős ítélet elutasította a felperesek keresetét, amelyben elsődlegesen adásvételi szerződés létrehozását kérték közöttük és a városi önkormányzat I. rendű alperes között a perbeli lakásra, másodlagosan annak megállapítását, hogy jogelődjük, néhai B. F. 1995. május 3. napján tett nyilatkozata opciós jogának gyakorlása volt, amellyel az ingatlanra adásvételi szerződés jött létre.
A jogerős ítélet az indokolásában megállapította, hogy a perbeli önkormányzati lakásnak B. F. a felperesek jogelődje volt a bérlője 1996. február 7. napján bekövetkezett haláláig. A bérlő 1995. május 3-án írásban bejelentette a lakások értékesítésével megbízott II. rendű alperesnek, hogy a vételi jogával élni kíván, a lakást meg kívánja vásárolni. Az 1995. május 26-án kelt válaszlevél szerint a bérlő bejelentését nyilvántartásba vették. Az 1995. október 21-én készült ingatlanforgalmi szakértői véleményt és az annak alapján tett vételi ajánlatot a II. rendű alperes közölte a bérlővel, a bérlő azonban erre vonatkozó elfogadó nyilatkozatát - a vételi jog gyakorlását - halála miatt nem tudta megtenni. A bérlő jogutódai, a felperesek a vételi ajánlatnak megfelelő tartalommal szerződést kívántak kötni, az alperesek azonban ettől elzárkóztak.
A jogerős ítélet az indokolásában kifejtette, hogy a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (Ltv.) 45. §-ának (1) bekezdése vételi jogot enged - egyebek mellett - a bérlőnek és hozzájárulásával az egyenes ági rokonnak. Ennek alapján jogszabály által alapított vételi jog állt fenn, amelynek gyakorlása azzal vette kezdetét, hogy a bérlő bejelentette a vételi szándékát. Ezt követően kapott a bérlő pontosan meghatározott tartalmú vételi ajánlatot, amelynek elfogadása a bérlő halála miatt nem történt meg, ezért adásvételi szerződés nem jött létre. Téves a felperesek álláspontja, hogy a vételi jog gyakorlása folytán előállt jogviszonyt örökölték. A vételi jog gyakorlására érvényesen nem került sor a bérlő életében, az Ltv. rendelkezései szerint pedig vételi jog gyakorlásával az egyenes ági leszármazó csak a bérlő hozzájárulásával rendelkezik, s nincs lehetőség a vételi jog öröklésére.
A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet keresetüknek megfelelő megváltoztatását kérték. A felülvizsgálati kérelmükben azt adták elő, hogy a bérlőt jogszabály alapján vételi jog illette meg, s ennek alapján írásban be is jelentette a vételi szándékát. Ez kötelezettséget teremtett az alperesek terhére adásvételi szerződés megkötésére, s a jogutód felperesek az alperesek ajánlati kötöttségének határidején belül nyilatkoztak az eladási ajánlat elfogadásáról.
Az I. rendű alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, míg a II. rendű alperes a felülvizsgálati kérelemre nem nyilatkozott.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül utasította el a felperesek keresetét az Ltv. 45. §-ának (1) bekezdése értelmében annak alapján, hogy a vételi jog jogosultja, a bérlő ezt a jogát nem gyakorolta, a felpereseket pedig ilyen jog nem illette meg.
A felperesek jogelődje azt a szándékát közölte az alperesekkel, hogy a jogszabály alapján őt illető vételi jogát gyakorolni kívánja, ezért ehhez az alperesektől értékesítési ajánlatot kér, ami előfeltétele a vételi jog gyakorlásának. A bérlőnek ez a nyilatkozata a vételi jog gyakorlásának nem minősül az tartalma szerint csupán arra vonatkozó bejelentés volt hogy az őt megillető vételi jog alapján várja az alperesek értékesítési ajánlatát, amelynek szükségképpen tartalmaznia kell azokat a feltételeket, amelyek ismeretében egyáltalán a vételi jog gyakorolható. A bérlő tehát nyilatkozatával még nem a vételi jogával élt, hanem azzal elindította azt a folyamatot, amelynek során a konkrét tartalmú értékesítési ajánlat alapján végül gyakorolható a vételi jog [Ptk. 211-212. §]. Erre azonban a bérlő halála miatt nem kerülhetett sor, a jogutód felperesek pedig az alperesek által megszabott határidőben azért nem élhetnek a vételi joggal, mert őket ez a jog egyébként is csak abban az esetben illetné meg, ha ehhez a bérlő még életében hozzájárult volna [Ltv. 45. § (1) bekezdés d) pont]. A bérlő sem a konkrét tartalmú eladási ajánlat közlése előtt, sem azt követően nem élt vételi jogával, a felpereseket pedig - ők a vételi jogot nem örökölték - vételi jog nem illette meg, ezért a felperesek sem a szerződés létrejöttének megállapítását, sem annak létrehozását nem követelhették a keresetükben.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre figyelemmel a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. III. 20.666/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás