PK BH 1998/179
PK BH 1998/179
1998.04.01.
A vállalkozásból eredő jövedelem megállapítása a gyermektartásdíj megítélése során (Csjt. 69/C. §).
A peres felek házasságát a városi bíróság 1989-ben felbontotta. A bontóperben a felek egyezséget kötöttek, mely szerint a házasságukból 1985. július 25-én született Borbála és az 1988. január 1-jén született Dorottya nevű gyermekeik a felperes gondozásában maradtak, az alperes pedig vállalta, hogy megfizeti a felperesnek a mindenkori jövedelme 20-20%-át kitevő, legalább havi 1500-1500 forint alapösszegű tartásdíjat.
Az egyezség megkötésekor az alperes egy rt. alkalmazásában állott, ahol munkaviszonyát 1994. január 31-én a munkáltatóval történt megegyezés alapján megszüntette, és megalapított egy betéti társaságot, melynek indulóvagyona 50 000 forint volt. A betéti társaság beltagja az alperes, kültagja pedig az alperes jelenlegi felesége.
A felperes keresetében az alperes tartási kötelezettsége mértékének havi 7000 forintra, az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében pedig havi 10 000 forintra való felemelését kérte. Az alperes a kereset jogalapját nem vitatta, összegszerűségét azonban eltúlzottnak találta, és a fellebbezési eljárás során 3000 forint tartásdíj megfizetését vállalta.
A peres adatok szerint az alperes munkaviszonyának megszüntetése előtt átlagosan havi 61 450 forint keresetet ért el. Az alperes által alapított betéti társaság bevétele jelentős mértékben az alperes korábbi munkáltatójától kapott megrendelésekből adódik, és bár az alperes részére megállapított munkabér 1994-ben havi 25 000 forint, 1995-ben 12 200 forint, 1995 májusától pedig 10 500 forint volt, nyilvánvaló, hogy a vállalkozásból származó jövedelme ezt jelentősen meghaladta. Az 1994. évi adóbevallásában foglalt adatok szerint az alperesnek a munkaviszonyból származó jövedelme 60 000 forint volt, ezen túl elszámolásra került 112 323 forint devizaellátmány, 158 838 forint költségtérítés, 159 000 forint társas vállalkozásból származó jövedelem, összevont adóalapként pedig 294 726 forint szerepelt, melyet 51 654 forint adó terhelt. Az alperes a perbeli gyermekeken kívül más személy eltartására nem köteles, feleségével és annak két nagykorú gyermekével egy átlagosan berendezett bérlakásban él, amelyet az önkormányzattól megvásárolt, egyéb vagyona nincs.
A felperes tanárnő, havi nettó keresete 20 851 forint. Élettársi kapcsolatából további két kiskorú gyermeke született, akiket saját háztartásában nevel, élettársa igénybe vette a gyermekgondozási díjat. A perbeli gyermekek zenét és nyelvet tanulnak, balettoktatásban részesülnek. A felperes a családjával és az élettársával közös tulajdonú, három szobás összkomfortos lakásban él.
A bíróság jogerős ítéletével az alperest terhelő tartásdíj mértékét 1994. október 1-jétől 1995. május 31-ig havi 7000 forintra, 1995. június 1-jétől kezdődően pedig gyermekenként havi 10 000 forintra emelte fel. Az alperes hátralékét 1994. október 1-jétől 1996. március 31-ig 222 000 forintban határozta meg, melynek megfizetésére 1996. április 1-jétől kezdődően havi 10 000 forintos részletfizetést engedélyezett.
Indokolása szerint az alperes havi átlagjövedelme nem állapítható meg, az azonban bizonyos, hogy az általa megjelölt kereset nincs arányban a betéti társaság bevételeivel, tekintettel arra is, hogy a vállalkozók költségeiket - amelyek részben a létfenntartás célját is szolgálják - az adójukból leírhatják, ezért az adóbevallásban kimutatott jövedelem nem tükrözi a tényleges kereseti viszonyokat. Erre tekintettel az alperest terhelő tartásdíj összegének megállapításánál abból indult ki, hogy az alperes korábban havi 60 145 forint átlagkeresettel rendelkezett, ebből arra következtetett, hogy vállalkozóként is legalább 60 000 forint nettó jövedelmet ér el, melyből a megállapított összegű tartásdíj alkalmas arra, hogy a gyermekek szükségleteit a felperes hozzájárulása mellett biztosítsa.
A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben a jogerős ítélet megváltoztatását és gyermekenként havi 5500 forint tartásdíj megállapítását kérte, a hátralék összegének eszerinti módosítása mellett. Álláspontja szerint a bíróság a Csjt. 69/C. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat sértette meg, amikor a kimutatott jövedelmének 50%-a helyett annak 100%-át meghaladó mértékben határozta meg az általa fizetendő gyermektartásdíjat, és hivatkozott arra, hogy 1994. október 1-jétől 1996. május 21-ig 128 000 forintot önként megfizetett a felperesnek, amit a hátralékba be kíván számítani.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányul.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
A kiskorú gyermek után fizetendő tartásdíj összegének megállapításánál irányadó szempontokról a Csjt. 69/C. §-ának (1) bekezdése rendelkezik, ennek alapján az adott ügyben megállapítandó tartás mértéke a bíróság mérlegelési körébe tartozik. A felülvizsgálati eljárás keretében a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok értékelésénél nincs-e nyilvánvalóan helytelen következtetés.
A jelen esetben a bíróság helytállóan vonta értékelési körébe azt, hogy a vállalkozó foglalkozású alperes tiszta jövedelmének megállapításánál az adóbevallásban munkaviszonyból származó jövedelemként feltüntetett összeg nem fogadható el, de a vállalkozástól elkülöníthető nyereség mint jövedelem az összevont költségelszámolásból adódóan szintén nem tekinthető irányadónak, mert az a személyes szükségleteket is átfedő kiadások költségkénti elszámolásával csökkenthető. Önmagában az a körülmény azonban, hogy az alperes munkaviszonyát a munkáltatóval történt megegyezéssel szüntette meg, nem bizonyítja, hogy a vállalkozásból az alperesnek már a kezdeti időktől fogva jelentősebb vagy legalább olyan jövedelme származik, mint amilyet korábban elért. Az alperes kereseti-vagyoni viszonyait az egyéb peres adatokkal, az alperes életkörülményeivel egybevetve kell értékelni, figyelembe véve azt is, hogy a vállalkozás beindítása ráfordításokat igényel. Az alperesnél végzett környezettanulmányból, valamint az egyéb körülményekből az a következtetés vonható le, hogy az alperes az átlagost meg nem haladó színvonalon él, ehhez képest a gyermekek korára, szükségleteire, továbbá a felperes tartási kötelezettségére is tekintettel kell a tartásdíj havi összegét meghatározni.
A jogerős ítélet szerinti 1995. október 1-jétől 1996. május 31-ig megállapított, gyermekenként havi 7000 forint tartásdíj az említett szempontokat megfelelően juttatja kifejezésre. Az 1995. június 1. napjától kezdődően megállapított, gyermekenként havi 10 000 forint tartásdíj azonban a fenti körülményekre tekintettel nyilvánvalóan eltúlzott, az annak alapjául szolgáló alperesi jövedelemre a bizonyítás adataiból okszerűen nem lehet következtetni.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet vonatkozó rendelkezését a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése szerint részben megváltoztatta.
Mivel a jogerős ítélet meghozatala óta teljesített tartásdíjakra nézve nem állnak rendelkezésre a szükséges adatok, a hátralék kiszámítására csak az ezzel kapcsolatos bizonyítás lefolytatása alapján van lehetőség. Ezért a Legfelsőbb Bíróság ebben a körben a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, egyebekben pedig a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése szerint hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 21.685/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás