18/1998. (VII. 3.) KHVM rendelet

az Országos Vasúti Szabályzat II. kötetének kiadásáról

2018.01.01.

A vasútról szóló 1993. évi XCV. törvény 9. §-ának (4) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:

1. § (1)¹ Az Országos Vasúti Szabályzat II. kötetét (a továbbiakban: OVSZ II.) e rendelet mellékleteként kiadom.

(2) Az OVSZ II. rendelkezéseit a helyi közforgalmú vasúti pálya, a vasúti pálya tartozékai, a vasutak üzemi létesítményei és a vasúti járművek tervezése, kivitelezése és működtetése során kell alkalmazni.

1/A. §² (1) E rendelet 2. mellékletét képező Metró Jármű Szabályzat rendelkezéseit az OVSZ II. rendelkezéseivel összhangban, a metró járművek engedélyeztetése, tervezése, kivitelezése és működtetése során kell alkalmazni.

(2) A Metró Jármű Szabályzat nem vonatkozik a Millenniumi Földalatti Vasút járműveire.

2. § (1) Ez a rendelet 1998. augusztus 1. napján lép hatályba. A hatósági engedélyköteles tevékenységek tekintetében a már megindult eljárást a korábbi rendelkezések szerint kell befejezni.

(2) Az OVSZ II. hatálybalépésekor érvényes engedéllyel rendelkező, meglevő létesítmények, berendezések és járművek esetében csak azok átépítésekor és korszerűsítésekor kell az OVSZ II. előírásait alkalmazni.

1. melléklet
18/1998. (VII. 3.) KHVM rendelethez³

ORSZÁGOS VASÚTI SZABÁLYZAT

TARTALOMJEGYZÉK

1. Általános rendelkezések 2

2. Vasúti pályák 4

3. Hidak, műtárgyak, alagutak 11

4. A vasúti vágányok keresztezése és megközelítése 15

5. Vasúti jelző- és biztosítóberendezések 19

6. Vasúti távközlőberendezések 21

7. Villamos felsővezeték, energiaellátás, térvilágítás 22

8. Vasúti rakodó-, járműmozgató-, mérlegelő- és egyéb kiszolgáló berendezések, építmények 25

9. Vasúti járművek 31

10. Forgalmi szolgálat 38

11. Rendkívüli események 42

12. Vasúti informatika 43

Függelékek

Fogalmak meghatározása 43

A KHVM vagy jogelődje által kiadott, illetve jóváhagyott utasítások, szabályzatok jegyzéke 51

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

A fejezet az Országos Vasúti Szabályzat II. kötetének tartalmi meghatározására, vasúti létesítmények, építmények, berendezések, járművek létesítésének, korszerűsítésének, megszüntetésének, tervezési – engedélyezési – használatbavételi – üzembehelyezési – üzemeltetési eljárásainak általános szempontjaira terjed ki.

1.1. Az Országos Vasúti Szabályzat II. kötete (továbbiakban: OVSZ II.)

– meghatározza a vasúti létesítmények, építmények, berendezések (továbbiakban együtt: vasúti építmények), eszközök és járművek tervezése, létesítése, korszerűsítése, átalakítása, illetve beszerzése, megszüntetése, elbontása, használata, valamint az ezek során betartandó műszaki és üzemeltetési követelményeket;

– a közlekedésnek azt a nyomvonalas ágazatát tekinti vasútnak, melynek alaptevékenysége a személyszállítás és árufuvarozás, illetve szállítás, amelyet kötött pályán – általában adhéziós sín-kerék rendszerben történő járműmozgatással és vállalati-szakmai utasítá sokkal szabályozott szervezeti formában végez;

– az előbbi meghatározásoknak megfelelően az általános ,,vasút'' megnevezés helyett üzemi tevékenységre utalásnál a ,,vasút üzemeltetője'', tárgyi vonatkozásban a ,,vasúti építmény'', szervezetre történő utalás esetén a ,,vasúti építmény és jármű engedélyese'', ,,vasútvállalat'' kifejezéseket használja;

– alapul szolgál a vasutakra vonatkozó műszaki és üzemeltetési előírások, szabályozások (szabványok, irányelvek, ágazati-vállalati utasítások stb.) kidolgozásához.

Az OVSZ II. a helyi közforgalmú vasutakra és az azokból kiágazó iparvágányokra vonatkozóan rögzít alapvető szabályozást. Az itt nem szabályozott kérdésekben az OVSZ. I. előírásai ill. a vasúti hatóság állásfoglalásai a mérvadóak.

Előírásait

– közúti vasút (villamos),

– közúttól elkülönített vasút, (magasvasút, kéregvasút, mélyvezetésű vasút (metró), valamint

– helyiérdekű vasút (HÉV),

– fogaskerekű vasút

sorrendben adja meg.

A különleges kötélvontatású (sikló, sífelvonó és függőpálya) vasutakra részletes műszaki előírásokat – különleges kialakításukra és üzemükre tekintettel – majd az OVSZ III. tartalmazza.

1.2. Vasúti létesítmények és járművek tervezése

A vasúti építmények, járművek terveit csak arra jogosult tervező készítheti.

A tervdokumentációk alaki és tartalmi követelményeit rendeletben, annak hiányában hatósági tájékoztatóban kell előírni.

A vasúti építményeket, eszközöket és járműveket az OVSZ II. és a vonatkozó nemzeti szabványok, szakterületi előírások (a szakma által korábban használt szabványok, szabályzatok, utasítások, stb.), hatósági tájékoztatók – különleges esetekben egyedi, a hatóság által előírt feltételek – szerint kell megtervezni. A tervezés során a vasúti építmények műszaki, üzemeltetési és környezetvédelmi követelményeit és a helyi település- és közlekedésfejlesztési elképzeléseket kölcsönösen figyelembe kell venni. Ezektől eltérő esetben igazolni kell, hogy a javasolt megoldás alkalmazásával a biztonság nem csökken. Törekedni kell a mozgássérültek közlekedését elősegítő megoldások alkalmazására.

A tömegközlekedést szolgáló helyi közforgalmú vasútvonalakra a vasutaknak távlati fejlesztési tervvel kell rendelkezniük. Ehhez igazodva kell végezniük a fejlesztést és az ebben foglaltakat kell érvényesíteniük bármely vasúti – vagy vasutat megközelítő – létesítmény engedé lyezésével kapcsolatban. Ezeket a terveket az illetékes önkormányzat (ok) képviselőtestülete rendelettel fogadja el. Korszerűségét – a technikai fejlődés és városfejlesztés követelményeinek megfelelően – öt évenként felül kell vizsgálni.

A vasúti közlekedés összetett jellegére tekintettel a műszaki terveket az előző pontban szereplő előírásokon túlmenően teljeskörűen kell elkészíteni. (Pálya – híd – biztosítóberendezés és távközlés – villamos felsővezeték – épületek – térvilágítás – rakodóberendezések stb. együttes terveztetési kötelezettsége függetlenül attól, hogy melyik építmény építése, korszerűsítése, átalakítása időszerű.)

A vasutak üzemeltetői kötelesek a végleges jellegű vasúti építményekről a mindenkor fennálló, tényleges állapotot feltüntető tervdokumentációk – ún. állapottervek – elkészítéséről és azok folyamatos helyesbítéséről gondos kodni. E tervdokumentációk tartalmának valódiságát az üzemeltető és a terv helyesbítését (készítését) végzők záradékával kell valamennyi tervpéldányon igazolni.

Az OVSZ II. hatálya alá tartozó vasútakon még nem létesített vagy nem alkalmazott berendezés, szerkezet illetve annak biztonságtechnikai feladatot ellátó készüléke, részegysége, szerkezeti eleme jellemzőit feltétfüzetben kell összefoglalni. Az alkalmazás előtt a feltétfüzetet, valamint a feltételeket megvalósító szerkezeti kialakítást a vasúti létesítést engedélyező hatóság – alkalmassági bizonyítvány alapján – felülvizsgálja és engedélyezi.

Külföldi eredetű berendezések,szerkezetek, készülékek, részegységek, szerkezeti elemek hazai alkalmazását az OVSZ II. előírásainak figyelembevételével a vasúti létesítést engedélyező hatóság – alkalmassági bizonyítvány alapján – engedélyezi.

1.3.⁴ Vasúti építmények és járművek engedélyezése és létesítése

Vasúti építmény létesítéséhez, átalakításához, használatbavételéhez, megszüntetéséhez bontásához, vasúti jármű gyártásához, üzembehelyezéséhez hatósági engedély szükséges.

A hatósági engedélyt a vonatkozó jogszabályokban előírt hatóságnál, a vasúti építményt létesíteni, használatba venni, megszüntetni, bontani, a járműveket üzembehelyezni szándékozónak (a továbbiakban: engedélyt kérő) kell kezdeményeznie a jogszabályokban rögzített követelmények biztosításával (a koncesszió, az előírásos tervdokumentáció, az érintett természetes és jogi személyek jegyzéke, a szakhatósági és közmű hozzájárulások stb. bizonylatainak egyidejű mellékelt benyújtása).

Az építési tevékenység csak a vasúti közlekedési hatóság által kiadott végleges döntés alapján kezdhető meg.

A vasúti pálya mentén a vasútüzem biztonságát veszélyeztető világító készüléket (fényreklám, fényszóró stb.) elhelyezni nem szabad. Arra nézve, hogy a világító készülék a vasútüzem biztonságát veszélyezteti-e, a vasút üzemben tartójának állásfoglalása irányadó.

1.4.⁵ Vasúti építmények és járművek használatbavétele

Használatbavételi – járművekre üzembehelyezési – engedély csak használatra alkalmas építményre vagy járműre kérhető a jogszabályokban előírt bizonylatok alapján.

Az engedélyesnek a vasúti építmény üzembehelyezését a hatósági használatbavételi engedély alapján kell elvégeznie.

A vasút üzemeltetőjének gondoskodnia kell az olyan vasúti létesítmények jelen szabályzatban előírt állapotban tartásáról, valamint nyilvántartásáról is, amelyek létesítése és használata nincs hatósági engedélyhez kötve. Ezen vasúti építmények hatósági ellenőrzését az üzemeltetőnek mindenkor lehetővé kell tennie.

1.5. Vasutak üzemeltetése, fenntartása. Műszaki felügyeleti tevékenység

1.5.1. A vasúti építmények, járművek használata során az engedélyesnek a következőkről kell gondoskodnia:

– a vasúti építmény üzemeltetéséhez szükséges személyi feltételek biztosításáról;

– a vasúti járművek vezetésére, kezelésére kiképzett és hatósági vizsgát tett megfelelő létszámú kiszolgáló személyzetről, valamint egyéb szakszemélyzetről;

– a megfelelő üzemi rend kialakításáról és zavartalan működéséről;

– az élet-, vagyon- és üzembiztonság feltételeinek megteremtéséről, a környezeti hatások figyelembevé telével is;

– a vasúti építmények és járművek karbantartásáról, üzembiztos állapotban tartásáról, műszaki felügyeletéről és az ezeket tanusító adatok rögzítéséről;

– a közegészségügyi, tűz- és környezetvédelmi követel mények folyamatos kielégítéséről a környezet és természetvédelmi jogszabályok betartásával;

– a munkavédelemről szóló törvény alapján az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításáról.

1.5.2. A műszaki felügyelet adatszolgáltatása terjedjen ki:

– a vasúti építmények, járművek műszaki és üzemi állapotára,

– az ezeket érintő természeti és környezeti hatásokra,

– a vasútüzemet és a vasúti építményeket érintő külső tevékenységekre,

– a karbantartási és felújítási munkaszükségletre.

1.5.3. A karbantartási, vizsgálati és felügyeleti rendszert és szervezetet az engedélyesnek kell kidolgozni vagy kidolgoztatni a jelen szabályzat előírásait alapul véve.

A felügyeleti rendszer vizsgálati időszakainak meghatározásánál a vasúti építmények, járművek korát, az alkatrészek elhasználódási fokát, az üzemi igénybevételt, valamint az üzemeltetés körülményeit is figyelembe kell venni. A felügyelet végrehajtásáról nyilván tartást kell vezetni, melyben a megállapításokat követő intézkedéseket is elő kell jegyezni.

1.5.4. Az előzőekben meghatározott feladatokat a közforgalmú vasutak területén a vasúti szervezet útján, egyéb vasutaknál (pl. iparvágányoknál) az engedélyes által alkalmazott és a hatóság által elfogadott felelős vasútüzemvezető irányításával kell ellátni.

1.6. Az engedélyezési és üzemeltetés-ellenőrzési eljárások rendjét az illetékes miniszter szabályozza.

1.7. A vasúti járművezetők, gépkezelők és mozdonyfűtők vizsgáztatása az illetékes hatóság jogkörébe tartozik.

1.8. A vasút üzemeltetőjének a vasúti közlekedés biztonságára vonatkozó, illetve azt érintő, általa készített, vezetője által elfogadott belső szabályzatot (utasítást) a vasúti engedélyező hatósággal jóvá kell hagyatni.

1.9. Vegyes rendelkezések

1.9.1. A meglévő vasúti pályák, tartozékaik, üzemi létesítmények és járművek továbbra is a korábbi hatósági engedélyekben foglalt feltételek szerint üzemeltethetők, de törekedni kell – az OVSZ II.-ben foglaltak alapján – mielőbbi korszerűsítésükre.

1.9.2. A helyi közforgalmú vasutak pályái, azok tartozékai, a vasutak üzemi létesítményei, valamint a vasúti járművek tervezésére, kivitelezésére és üzemeltetésére korábban kiadott műszaki és üzemeltetési szabályozásoknak az OVSZ II-vel összhangban álló rendelkezései a továbbiakban is alkalmazhatók.

1.9.3. Az OVSZ II. előírásait kell alapul venni a vasutakra vonatkozó szabályozások (műszaki-üzemviteli előírások, irányelvek, utasítások stb.) kidolgozásához.

2. FEJEZET

VASÚTI PÁLYÁK

A fejezet a helyi közforgalmú vasúti pályák tervezésére, építésére, fenntartására, felügyeletére vonatkozó alapvető előírásokat, továbbá azok főbb műszaki jellemzőinek a járművek futás biztonsága és az elvárható utazási komfort érdekében betartandó értékhatárait valamint azok meghatározási módját tartalmazza.

A 2.1.–2.11. pont a tervezésre, a 2.12. pont az építésre, fenntartásra és a felügyeletre vonatkozik.

2.1. Nyomtávolság

Normál nyomtáv esetén új vasúti pályát 1435 mm névleges értékkel kell tervezni.

A nyomtáv névleges mérete a sínfejek érintősíkja alatt, 20 kg/m feletti tömegű Vignol síneknél 14 mm-rel, ez alatti tömegű Vignol síneknél 10 mm-rel, Phőnix- és tömbsineknél 9 mm-rel mérve értendő.

A névleges nyomtávértékektől való eltérést (szűkítés,bővítés) a futásbiztonság és az ívsugár figyelembevételével a szakterületi szabályozások alapján úgy kell meghatározni, hogy a helyi közforgalmú vasúti járművek vagy országos közforgalmú vasúti járművek közlekedése az érintett pályaszaka- szokon biztosítható legyen.

A közlekedés biztonsága érdekében a kitérők és vágányátszelések vezetés nélküli szakaszai mellett alkalmazott vezetősínnél vezetéstávolságot, váltóknál a csúcssín hátlapjának meghatározott pontján a vezetéstávolság maximumát kell biz tosítani. A vezetéstáv értékét az építési és pályafenntartási előírásokban kell rögzíteni.

2.2. Sebesség

Helyi közforgalmú vasutak nyíltvonali és állomási átmenő fővágányait legalább az alábbi fejlesztési sebességeknek megfelelően kell tervezni:

– közúti vasút

– burkolt pályaszerkezetű közúti vasúton 50 km/h,

– nyitott pályaszerkezetű közúti vasúton 60 km/h,

– elkülönített pályás közúti vasúton 70 km/h,

– közúttól elkülönített vasúton 80 km/h,

– helyiérdekű vasúton 80 km/h,

– fogaskerekű vasúton 30 km/h.

Állomási nem átmenő vágányok, továbbá a fenti vasútvonalakból kiágazó iparvágányok vonalvezetését az alábbi sebességekre kell tervezni:

– közúti vasúti végállomási vágányokon 20 km/h

– földalatti és helyiérdekű vasúti vágányokon 40 km/h

– vontató- és összekötő vágányokon 20 km/h

– rakodó- és kezelővágányokon 10 km/h

A sebesség meghatározásánál ezenkívül figyelembe kell venni a megállóhelyek távolságait, a geometriai és beépítettségi kötöttségeket, a lejtviszonyokat, a jelző- és biztosítóberendezéssel kapcsolatos előírásokat.

2.3. Tengelyterhelés

A pályákat az alább felsorolt statikus tengelyterhelésre (tengelyteher) kell tervezni:

– közúti vasúton 150 kN

– közúttól elkülönített vasúton 180 kN

– helyiérdekű vasúton 225 kN

– fogaskerekű vasúton 180 kN.

Az országos közforgalmú vasút által átvontatásra is használt vonalszakaszokon a tervezésnél 225 kN statikus tengelyterhet kell figyelembe venni. Közúti járművek által is igénybevett burkolt vágányszakaszokat a mértékadó terhelésre kell méretezni.

2.4. Űrszelvény

Tervezésnél a helyigényt az űrszelvény előírásokban foglaltak szerint kell biztosítani.

Az úttestben fekvő közúti vasúti pálya esetén a vasúti és közúti űrszelvény egymással – a keresztezési helyeket kivéve – nem metsződhet. A vasúti űrszelvény széle és a közúti forgalmi sáv széle között biztonsági sávot kell tervezni.

A vasúti pálya melletti létesítményeket az űrszelvény és a bővítési előírások figyelembevételével kell elhelyezni.

Az űrszelvénybővítést az űrszelvény előírásokban foglaltak szerint kell megadni.

A közúti vasúti ívekben a járművek legkedvezőtlenebb burkoló körei között biztonsági közt kell alkalmazni.

A legkedvezőtlenebb burkolóköröket – amelyeket a jármű oldalfalak és kinyúló szerelvények határoznak meg a különböző ívekre – a vágánytengely távolság számításánál kell alkalmazni.

A biztonsági közök előírt értékei:

– új építésnél általában 400 mm,

– átépítésnél minimum 200 mm,

– egyik vágányon közlekedő országos közforgalmú jármű esetén 425 mm,

– mindkét vágányon közlekedő országos közforgalmú jármű esetén 450 mm.

Közúttól elkülönített vasúton ettől eltérően az alagútszelvény meghatározásánál az alkalmazott jármű szerkesztési szelvénye veendő figyelembe.

2.5. Vágánytengely távolság

Helyi közforgalmú vasutaknál a vágánytengely távolságot részleteiben az űrszelvény előírás szerint kell megtervezni.

Egy vonalon, de legalább egy-egy vonalszakaszon egységes vágánytengely távolságok tervezésére kell törekedni, értelemszerűen kezelve a beépítettségre és a hidakra vonatkozó kötöttségeket.

A tervezhető nyíltvonali vágánytengely távolságok építésénél:

– közútban fekvő közúti vasúton egyenesben 3,20 m,

– nyitott pályaszerkezetű közúti vasútnál közép oszlop esetén 3,90 m,

– közúttól elkülönített vasútnál alagútban közbenső pillérek nélkül 3,40 m,

– felszínen kétvágányú pályaszakaszokon 4,00 m,

– helyiérdekű vasútnál 4,00 m,

– fogaskerekű vasútnál (forgalmi kitérőknél) 4,20 m.

Fentiekből kiágazó iparvágányok, állomási vágányok és egyéb speciális célokat szolgáló vágányok esetén a tengelytávolságot az ott közlekedő járművek szerkezeti kialakítása, az alkalmazott technológia, valamint balesetvédelmi szempontok alapján kell meghatározni.

A vágánytengely távolságokat ívekben az űrszelvény bővítésnek megfelelően növelni kell.

A tengelytávolság megállapításánál vegyes forgalom esetén a kritikus értékeket kell alapul venni.

Amennyiben a közúti vasút egyik vágányát üzemi okból a országos közforgalmú vasút járművei is használják, akkor a vágánytengely távolságot az országos közforgalmú vasút űrszelvénye és a közúti vasúti jármű körvonala figyelembevételével kell megállapítani.

2.6. Vízszintes vonalvezetés

Helyi közforgalmú vasúti pályák vízszintes vonalvezetését a fejlesztési sebesség alapulvételével úgy kell megtervezni, hogy a pozitív szabad oldalgyorsulás értéke lehetőleg 0,65 m/s²-nél, az oldalgyorsulás időbeli változása 0,4 m/s³-nél, kitérőben 0,8 m/s³-nél, míg a negatív a szabad oldalgyorsulás megengedett legnagyobb értéke 0,85 m/s²-nél nagyobb ne legyen.

Ettől eltérően

– új vasútvonal építésénél a nyíltvonalon és állomási átmenő vágányokban olyan átmeneti íves íveket kell tervezni, amelyekbe a pozitív szabad oldalgyorsulás értéke a 0,52 m/s²-nél nem nagyobb,

– mélyvezetésű vasúton az íveket olyan vonalvezetéssel kell kialakítani, hogy a szerelvény súlypontjában szabad oldalgyorsulás ne keletkezzen. Ha ez nem biztosítható, külön engedély alapján max. 0,33 m/s²

szabad oldalgyorsulás tervezhető.

Meglévő vonalakon és kötöttségek esetén a fentiektől eltérő vonalvezetés is tervezhető, de csak részletes műszaki és gazdasági indoklás mellett.

Egyenes- és körív között átmeneti ív szükséges, ha

– az oldalgyorsulás változás értékét csökkenteni kell,

– a körívben túlemelés van.

A közúti vasútnál a tervezhető legkisebb ívsugár kivételesen 20 m. Elkülönített pályás közúti vasútaknál ez az érték nyíltvonalon 250 m, közúti csomópontban 60 m, helyiérdekű járművek közúti vasúton történő közlekedése esetén 60 m.

A tiszta ívek hossza, ill. az ívek közötti figyelembe vett egyenes hossza nem lehet rövidebb, mint a fejlesztésnél figyelembe vett járművek mértékadó forgócsap ill. tengelytávolsága.

Közúttól elkülönített vasútaknál (metrónál) a körívsugarak legkisebb értéke:

– forgalmi vágányokon 500 m,

– üzemi- és fordító vágányokon 200 m,

– járműtelepi vágányokon 150 m.

Helyiérdekű vasúton az országos közforgalmú vasútra megadott legkisebb ívsugár tervezhető, de indokolt esetben

– nyíltvonalon és átmenő vágányban 350 m

– állomási- és vontató vágányon 150 m

– járműtelepi vágányokban 100 m

minimális érték alkalmazható.

Fogaskerekű vasúton a körívsugár legkisebb értéke nyíltvonalon 100 m, állomási vágányban 90 m.

2.7. Magassági vonalvezetés

Helyi közforgalmú vasutak eltérő esésű szakaszai törés pontjainak legkisebb távolsága nyíltvonalon és állomási átmenő vágányban

– közúti vasútnál 40 m,

– közúttól elkülönített vasútnál 120 m,

– helyiérdekű vasútnál 120 m,

– fogaskerekű vasútnál 40 m.

A legnagyobb esés értéke közúti vasútnál nyíltvonalon 60°/_oo, megállóhelyen 40°/_oo, végállomáson 5°/_oo lehet. Elkülönített pályás közúti vasút esetében a legnagyobb esés nyíltvonalon 40°/_oo, megállóhelyen 10°/_oo lehet.

Lejttörés nem eshet:

– átszelésekre és kitérőkre,

– acélszerkezetű műtárgyra,

– túlemelés kifuttatásba.

Közúttól elkülönített vasúton a legnagyobb esés alagútban 40°/_oo, felszíni és alagúti tárolóvágányban 2,5°/_oo.

Lejttörés nem eshet:

– állomási peron mellé,

– túlemelés kifuttatásba,

– kitérőre, ha a lekerekítő ívsugár 4000 m-nél kisebb.

Helyiérdekű vasút hossz-szelvényét a vonatkozó pályatervezési előírások szerint kell megtervezni.

Lejttörés nem eshet:

– peron mellé,

– acélszerkezeti műtárgyra,

– átmenő vágányba eső kitérőre

A fogaskerekű vasút lejttöréseinél függőleges lekerekítő körív szükséges, ha a csatlakozó pályaszakaszok között a lejttörés különbség e 1,6°/_oo. Magassági lejttörés nem eshet kitérőre ill. átmeneti ívbe.

A vízelvezetés érdekében a hosszú bevágásokat és alagutat esésben kell tervezni.

2.8. Túlemelés

A túlemelést a kiépítési sebesség alapján kell megtervezni úgy, hogy a vonalvezetéshez alkalmazkodva az oldalgyorsulás és annak változása legfeljebb a 2.6. pontban megszabott értékű legyen.

Kosárívben egységes túlemelést kell alkalmazni. Amennyiben ez nem oldható meg, az ívek közé átmeneti ívet kell tervezni.

A túlemelést az átmeneti ívben kell kifuttatni. A túlemelésátmenet legnagyobb hajlása lehetőleg 1:10 v, de legalább 1:8 v legyen.

Meglévő vonalon és kötöttségek esetén az 1:6 v hajlás még megengedhető, de a kifuttatás 1:300-nál meredekebb nem lehet.

Közúti vasútnál a két sínszál magasságkülönbsége egyenes ben maximum 1,0%-ig az útburkolat oldalesésének megfelelő lehet. Ívben emiatt negatív túlemelés csak kivételesen engedhető meg. Nyíltvonalon 100 mm-nél, megállóban 15 mm-nél nagyobb túlemelés nem alkalmazható. A túlemelést a külső sínszál emelésével kell megadni.

Közúttól elkülönített vasút alagúti szakaszain az elméleti túlemelésnek megfelelő értékeket kell tervezni, melyet a külső sínszál emelésével és a belső sinszál egyidejű süllyesztésével kell kialakítani. Az alkalmazható legnagyobb túlemelés 140 mm lehet, peron mellé túlemelés nem eshet.

Helyiérdekű vasútnál a legnagyobb túlemelés 90 mm lehet, de országos közforgalmú vasúti járművek közlekedése esetén ezen vasútra érvényes előírásokkal kell tervezni.

Fogaskerekű vasútnál a túlemelés legnagyobb értéke 100 mm (kivétel megállókban), a túlemelés átmenet minimális hossza a túlemelésérték háromszorosa.

2.9. Alépítmény

Vasúti alépítményként használandó földművek tervezését méretek, teherbírás és vízelvezetés szempontjából talajmechanikai vizsgálat alapján kell elvégezni.

A földmű méreteinek megállapításánál biztosítandó – a műszaki előírásokban foglaltakon túl – a fejlesztési igények kielégítését szolgáló értékek érvényesítése is.

Teherbírás szempontjából az alépítmény teherviselő szerkezeti részein legalább a 2.3. pontban meghatározott statikus tengelyterhelést, a fejlesztési sebességnek megfelelő dinamikus többletet és a vasúti hidaknál figyelembe vett legkedvezőtlenebb tengelyterhelést kell a számításoknál használni.

A vízelvezetésre olyan megoldást kell választani, amelynél tartósan biztosítható, hogy vízártalom miatt a vasúti alépítmény teherbíráscsökkenése nem következik be.

Törekedni kell a víztelenítő művek meglévő csatornahálózatba történő bekötésére.

A földmű anyagától és a talajvíz helyzetétől függően gondoskodni kell a szükséges védőrétegről, külön víztelenítésről és a rézsű állékonyságáról.

Szemcsés anyagú védőréteg vastagsága legalább 0,15 m legyen. A földművek egyes rétegeiben a felépítményi szerkezet jellegétől és a talajmechanikai jellemzőtől függő, a műszaki előírásokban rögzített tömörséget kell biztosítani.

A hófuvásos pályarészeken hóvédművek kialakítása szükséges.

A helyi közforgalmú vasút alagút szelvénye az alkalmazott villamos üzemnek megfelelően alakítandó ki. Amennyiben az alagutat rendkívüli események során egyéb célra is hasznosítani kell, az ezzel kapcsolatos előírásokat is figyelembe kell venni.

Az alagút falazatát – esetleges fenékboltozatát – a szivárgó vizektől meg kell védeni.

A közúttól elkülönített vasútnál, a peronok hosszában – az oldalirányú menekülést biztosító pályaszakaszokat kivéve életmentő árok kialakítását kell biztosítani.

Az alagútban, vagy vasúti aluljáróban dolgozók védelmére – a mélyvezetésű alagutat kivéve – félreálló helyeket kell biztosítani. A falazaton jelölni kell a legközelebbi félreállási lehetőség irányát.

A mélyvezetésű alagútban a biztonságot, ezen belül személyek menekítésének módját, szakterületi előírásokkal szabályozni kell.

A vasúti pálya földművét (alépítményét) kábelek, vezetékek, építmények utólagos elhelyezéséhez csak elkerülhetetlen esetben és a földmű állékonyságának veszélyeztetése nélkül szabad megbontani. A munka végeztével teherbírás szempontjából az eredeti állapotot kell helyreállítani.

2.10. Felépítmény

A felépítmény szerkezete a fejlesztési sebességre alkalmas legyen, vagy azt gátló megoldást ne tartalmazzon. Az üzemi igénybevétel és a tengelyterhelés felépítménytervezési szempontjait szabvány szerint kell figyelembe venni.

Helyi közforgalmú vasúton, ahol geometriai és felépítményszerkezeti okok ezt nem zárják ki, szorítóhatású sínleerősítéssel hézagnélküli felépítményt kell tervezni.

Új felépítményi rendszer csak főbb szerkezeti elemek teljeskörű kidolgozottsága (pályaszerkezet, kitérők, sínleerősítés, dilatációs szerkezetek, stb.) mellett az új szerkezetekre vonatkozó alkalmazási engedély alapján vezethető be.

A felépítmény tervezésénél figyelembe kell venni:

– a vontatási rendszert,

– az alkalmazandó biztosítóberendezés vonatérzékelő rendszerét.

– villamos vontatás esetén a táplálási és érintésvédelmi feltételeket.

2.10.1. Sínek és kapcsolószerek

Hagyományos felépítménynél új építés vagy korszerűsítés esetén helyi közforgalmú vasúti pályába a gyártási hossznál rövidebb sín csak csatlakozási célból építhető. Alárendeltebb vágányok létesítésénél, felújításánál ennél rövidebb sínek is alkalmazhatók.

A sínek hosszát kitérőknél, vágánykapcsolatoknál és szigetelt síneknél a szerkezeti követelmények alapján műszaki előírások szerint kell megtervezni.

A beépítendő sínek minőségét és a kapcsolószereket a várható igénybevétel alapján kell megválasztani. A sínvándorlás megakadályozásáról gondoskodni kell. Kissugarú ívekbe különleges keménységű, ill. keményített fejű síneket kell beépíteni a sínkopás csökkentése céljából.

Közúti vasútnál a legkisebb tervezhető sínfolyóméter tömeg 48 kg/m. Burkolt pályarészeken a vályúval készült sínnek (Phőnix, tömb) a közlekedő járművek kerekének és az ívsugárnak megfelelő, szabványos méretűnek kell lennie.

Mélyvezetésű vasút vonali pályaszakaszai 54 kg/m tömegű sínnel tervezendők. A millenniumi földalatti vasútnál 48 kg/m tömegű sín alkalmazható.

Helyiérdekű vasúton legalább 48 kg/m tömegű sínt kell tervezni.

Fogaskerekű vasúton is 48 kg/m tömegű sínt kell tervezni.

A mélyvezetésű vasutak harmadik sínes (áramszedősínes) rendszere a metró járművek energia ellátását biztosítja. A harmadik sín elhelyezését, alátámasztását, leerősítését, dilatáló hosszát, megszakítását külön előírás szabályozza.

2.10.2. Aljak

A sínek alátámasztására keresztalj, hosszalj, vagy magánalj, ill. lemez tervezhető.

Az aljak kiválasztásánál a biztosítóberendezés szigetelési követelményei szem előtt tartandók.

A felépítményi rendszertől és ívsugártól függően a legnagyobb alátámasztási távolság 1,00 m, a legkisebbet a szerkezeti kialakítás és a fenntartási követelmény szerint kell meghatározni. Ezen belül a vágány igénybevétele (sebesség, tengelyterhelés) és kia lakítása (hevederes, hézagnélküli, íves) alapján történjen a szükséges alátámasztási távolság meghatározása.

2.10.3. Ágyazat

A helyi közforgalmú vasutak nyíltvonali-, valamint állomási vágányait, és az ezekhez csatlakozó iparvágányokat – külön indok hiányában – ágyazatos felépítménnyel kell megtervezni.

Az ágyazat anyaga nyíltvonalon, állomási átmenő vágányokban és az összes kitérőkben zúzottkő legyen. Alárendelt vágányokban az engedélyezési eljáráson előírtaknak megfelelően az ágyazat más anyagból is készülhet. Az ágyazat vastagságát, a keresztirányú méreteket, az anyag minőségét és szemnagyságát a szak területi előírásokban foglaltak szerint kell tervezni.

A közúttól elkülönített, közúti és egyéb, különleges feladatra tervezett vasutaknál (vágányoknál) zúzottkő ágyazat nélküli felépítmény is tervezhető.

2.10.4. Vezetősín, védősín

Vignol sínek esetén a sín belső oldalán a nyomcsatornának megfelelő távolságban vezetősín alkalmazása szükséges:

– kitérőkben és vágányátszelésben a nem mozgatható keresztezéssel szemben,

– sarukidobó szerkezeteknél a szemben lévő sín mellett,

– olyan kissugarú ívekben, ahol a járművek biztonságos gördülése, ill. a külső ívsínkopás csökkentése ezt megköveteli.

A nyomcsatorna szélességét és mélységét, valamint a vezetőél távolságokat műszaki előírás szerint kell megtervezni. A vezetősín végén a nyomcsatorna méretétől függő hosszban beterelőszakasz tervezése szükséges.

Védősínt kell tervezni – biztonsági szakasszal – burkolt vágányokban és útátjárókban a nyomcsatorna védelmére, amennyiben a burkolat elemei ezt nem biztosítják. A védősínnek a közúti járművek tengelyterhe lésére is meg kell felelni.

2.10.5. Kitérők, vágányátszelések

Közúti vasút esetében a biztosítóberendezésbe bekötött ill. lezárt kitérőknek egyenes irányban alkalmasnak kell lenniük a csatlakozó pályaszakasz kiépítési sebességével való közlekedésre, kitérő irányban pedig az üzemi viszonynak megfelelő sebességre.

A kitérők sínjeinek folyóméter tömege legalább a csatlakozó felépítményével legyen azonos.

Átszelési és ívesített kitérők csak geometriai kötöttségek esetén tervezhetők.

Kitérő ívesítését tervezni csak szabványosított kitérőtípusokból szabad. Ettől eltérő ívesítés csak engedéllyel tervezhető.

Bekövezhető kitérő közúti és helyiérdekű vasútnál ill. üzemi területen fekvő vágány esetén tervezhető.

Keresztező vágányokban a vágányátszelés lehetőleg egyenes legyen. Mindkét irányban köríves átszelés csak kötöttség esetén tervezhető.

2.11. Állomás és megállóhely tervezés

2.11.1. Általános előírások

A vágányok száma, rendeltetése, az egyidejű menetek lehetőségét adó vágánykapcsolások indokoltsága, valamint a vágányok szükséges hossza üzemi vizsgálat alapján tervezendő.

Általában csak egyszerű vágánykapcsolások tervezhetők.

Kettős vágánykapcsolások csak geometriai kötöttségek esetén és csak kivételesen alkalmazhatók.

Állomáson biztonsági célból a csatlakozó vágányokban terelő csonkavágányt, vágányzáró sorompót vagy siklasztó sarut kell létesíteni. Az erre vonatkozó részletes előírásokat a pályatervezési utasításban kell szabályozni.

A csonkavágányok végét vágányzáró szerkezettel kell lezárni.

Erősített, vagy fékező hatású (munkaemésztős) ütköző bak szükséges:

– személyvonati vonatfogadó vágányok végére,

– gyalogosforgalom védelmére,

– nagy értékű létesítmények biztonsága érdekében.

Minden egyéb helyre földprizmát, vagy egyszerű ütközőbakot kell tervezni.

A peronokat a vonathosszak, utasszámok és a sebesség alapján úgy kell méretezni, hogy a biztonsági sávok között, illetve azon kívül az utasok részére legalább 1,5 m közlekedési sáv biztosítva legyen.

A peronokhoz vezető utak, mozgó- és egyéb lépcsők, alul- és felüljárók szélessége a várható forgalom alapján állapítandó meg. Lehetővé kell tenni a mentők, tolószékek, és gyermek-kocsik peronra való feljutását.

A peron szélességi méretezésénél az előbbieken túlmenően a peronon elhelyezett létesítmények (alul-, felüljáró, lépcső, épület) méreteit is figyelembe kell venni.

Csonkavágány esetén a vágány hosszának meghatározásakor a biztonsági hossz és az ütközőbak szükséges hossza is figyelembe veendő.

Peronban lévő oszlopszerű létesítmény a vágánytengelyt az elsodrási határ +1,00 méternél jobban nem közelítheti meg.

A peronok magasságát a közlekedő járművek padlószintje, illetve a fellépést biztosító lépcső magassága szerint kell megszabni az űrszelvény előírások, a tervezett vágánytengely távolságok, valamint a balesetmegelőzési szempontok figyelembevételével.

A peronok burkolata szilárd, pormentes, géppel könnyen takarítható legyen.

A különböző vasutak, nem állomásnak minősülő, közbenső megállóhelyeire az alábbi előírások alkalmazandók:

–⁶ Közúti vasútnál az utasperon hossza legalább a vonalon közlekedő szerelvény hosszának megfelelő, magassága legalább 130 mm legyen a sínkorona felett. Új járművek üzembe állítása esetén a vasúti közlekedési hatóság a jármű kialakítását, valamint az utasforgalom feltételeinek és biztonságának javítását szem előtt tartva megnövelt peronmagasságot is engedélyezhet.

–⁷ Közúttól elkülönített vasútnál a peron magassága a jármű padlószintjével azonos, hossza legalább 80 m legyen (kivéve: millenniumi földalatti vasút).

– A helyiérdekű vasútnál az utasperon hossza legalább 120 m, magassága alacsony peronnál 15 cm, magas peronnál 40 cm legyen. Magas peronnál a jármű és a peron között megengedhető maximális átlépési távolság 115 mm.

– Fogaskerekű vasút utasperonjának hossza legalább 32 m, a peronmagasság a járművek padlószintjével azonos legyen.

2.11.2. Részletes előírások

Az állomások kialakíthatók átmenő- vagy fejállomásként ill. közúti vasútnál hurokvágányok építésével is.

A kijelölt állomásokon a szerelvények tisztításának, takarításának, kisebb karbantartásának, előfűtésének, fékpróbájának feltételeit biztosítani kell.

A vágánycsoportok és a vágánytengely távolságok a technológiai igényeknek és sorrendnek feleljenek meg.

A kocsik takarítására, karbantartására szolgáló tárolóvágányok között a targoncák közlekedését lehetővé kell tenni.

A vontató- és vontatott járművek tárolására, üzemanyag ellátására, vizsgálatára és javítására jármű-telepet, kocsiszíneket kell tervezni. Szükség esetén zárt kocsimosó berendezés és porelszívó rendszer elhelyezéséről is gondoskodni kell.

A jármű-telepet az állomás fejlesztési tervének megfelelően úgy kell elhelyezni, hogy a vonatra váró vagy a vonatról a vontatási telepre menő vontatójárművek az állomás vonatforgalmát lehetőleg ne zavarják.

Az épületeken belül a kocsiszíni, időszakos és egyéb vizsgálatokra, műhelyi munkákra kell helyet biztosítani.

A kocsiszínekben a vizsgálóvágányokat vizsgálóaknával vagy tartószerkezeten álló vágányokkal kell kialakítani és a szükséges energiaforrásokkal, világítással, tetővizsgáló állásokkal és emelőberendezésekkel kell ellátni.

2.12. Pályaépítés, pályafenntartás és pályafelügyelet

2.12.1. Pályaépítés

Vasútépítés csak a hatóság engedélye szerint elkészített, az üzemeltető egyetértésével és az építtető által jóváhagyott építési terv alapján valósítható meg.

Az építési tervek jóváhagyásához az építtetőnek – vasúti szakmai felkészültségének hiányában – jogosult szakértő közreműködését kell biztosítania.

Az építtetőnek szabályoznia kell a vonatforgalom mellett történő építkezéseknél:

– az építés alatti forgalom lebonyolításának rendjét,

– a fenntartás és felügyelet ellátásának folyamatos

megoldását,

– a forgalombahelyezés feltételeit.

Forgalom mellett történő építés időszakában legalább a fenntartási mérettűréseket kell betartani.

Az üzembiztonság érdekében különös gondot kell fordítani a pálya mentén, a föld alatt és felett lévő távközlési-, biztosítóberendezési- és energiaátviteli berendezések védelmére.

Az építkezés megkezdése előtt az érdekelteknek helyszíni bejárást kell tartaniuk, ahol a terepen található kábeljelzők, a kábel nyomvonal törzskönyv (helyszínrajz), valamint a helyi ismeretek alapján meg kell állapodniok a szükséges teendőkben.

Lényeges követelmény, hogy a munka során a kábelek védelme megfelelő maradjon, a hozzáférhetőségük továbbra is biztosított legyen.

Az építési munkák kivitelezését csak a kivitelezői jogosultságra vonatkozó jogszabályban rögzített képzettségű építésvezetők irányíthatják.

Az építés megkezdése előtt az építtető és kivitelező között a következőket kell írásban rögzíteni:

– az építkezéssel kapcsolatos adatszolgáltatás módját,

– az alappont-hálózat adatait,

– a szelvényezés állandósítását,

– a vágányokkal kapcsolatos felügyeleti kérdéseket,

– az anyagok minőségi követelményeit.

A minőséget a vonatkozó műszaki terv szerint kell biztosítani, figyelemmel az esetleges külön hatósági előírásokra.

A műszaki ellenőrzés az építtető kötelessége, de az üzemeltető az építtetőtől függetlenül jogosult az ellenőrzésre. A kivitelezés közbeni ellenőrzésnek az adott munka jellege szerint részben folyamatosan, részben szúrópróbaszerűen kell történnie és ki kell terjednie:

– a technológiára,

– az eszközökre (mérő- és építő),

– az építményre.

Az ellenőrzés alkalmával szemrevételezéssel, mérésekkel és anyagvizsgálattal kell biztosítani a műszaki előírásokban és tervekben foglaltak betartását.

A fent leírtakon kívül az illetékes hatóság építésfelügyeleti ellenőrzéseket tarthat, megállapításairól szükség szerint határozatot ad ki.

A kivitelezés befejezése után az elkészült vasúti építményt be kell mérni. A mérés eredményét a kivitelezési tervvel össze kell hasonlítani és az esetleges eltéréseket a műszaki előírásokban rögzített építési tűrések figyelembevételével meg kell szüntetni.

A mérési eredményeket a mérő és értékelő szakképzett személy aláírásával tartozik igazolni.

Az elkészült építmény csak a vonatkozó műszaki előírások szerint minősíthető.

Fentiek után kerülhet sor a forgalombahelyezésre,illetve a hatósági használatbavételi eljárásra.

A használatbavételi eljárás kérelméhez mellékelni kell a kivitelező cégszerű aláírásával záradékolt tervet, mely igazolja, hogy a munka a benyújtott terv szerint készült el.

2.12.2. Pályafenntartás, pályafelügyelet

A vasúti pályának, tartozékainak fenntartásáról, karbantartásáról, felügyeletéről és az üzemi jellemzők engedélyezett értékeinek megfelelő forgalombiztos állapotban tartásáról az engedélyes (üzemeltető) tartozik folyamatosan gondoskodni. Az engedélyes fenntartási kötelezettsége legkésőbb a használatbavételi engedély hatálybalépésétől, de legalább a forgalom bahelyezés időpontjától kezdődik.

Az üzembiztonság fenntartásáért fennálló felelősségét az engedélyes másra át nem háríthatja, de annak teljesítésére más, a fenntartási szaktevékenységre jogosult szervvel vagy személlyel szerződést köthet.

Amennyiben a vasúti építmény vagyonkezelőjének és a vasútengedélyesnek a személye eltérő, a vagyonkezelőnek az állagmegóvás biztosítására az engedélyes tevékenységétől független fenntartási kötelezettsége áll fenn.

A vasúti építmény fenntartását olyan személy irá nyíthatja, aki a jogszabály szerinti képzettsége és gyakorlata alapján az építmény jellegének megfelelően erre jogosult.

Fenntartást csak az a szervezet (intézmény) végezhet, amely az előzőekben tárgyalt szakképesítésű személyeket ebből a célból a hatályos munkaügyi jogszabályok alapján foglalkoztat.

Új, illetve felújított vasúti pálya fenntartására az építés befejezése után, az üzemszerű forgalomba helyezést követő 3 hónap időtartamig – a forgalom nagyságától függetlenül – a műszaki szabályozás szerinti építési mérettűréseket kell alkalmazni. Ez idő eltelte után a kiépítési sebességtől függő műszaki szabályozás szerinti fenntartási mérettűrések meg tartásával kell a pályát fenntartani.

Új építésű pálya vagy vasúti építmény felügyeletéről a vasúti üzem részéről történő igénybevételétől kezdődően az engedélyes tartozik gondoskodni.

A fenntartási munkálatok átfogó és részletes végrehajtására a vasutak engedélyesei vállalati utasításokat kötelesek kiadni a szervezeti, az eszköz- és anyagellátási, a minőségi, valamint a biztonsági szem pontok rögzítésével.

A távközlési, biztosítóberendezési, energiaátviteli berendezések és kábelek 2.12.1. pontban előírt védelme a fenntartási munkák során is biztosítandó.

Meglévő vasútvonal pályalétesítményeinek átépítése esetén az üzemszerű forgalom szüneteltetésének időszakában is köteles a korábbi üzemeltető a felügyelet folyamatos rendjének megszervezéséről gondoskodni.

A felügyelet rendszerének, szervezetének és végrehajtásának követelményeit – jelen szabályzat előírásai nak megfelelő – vállalati utasításban kell összefoglalni.

Iparvágányok esetén, ezt az utasítást bevezetése előtt, a kiszolgáló közforgalmú vasúttal el kell fogadtatni.

A vállalati pályafelügyeleti utasítást a vasúti hatóság alkalomszerűen ellenőrzi. A felügyeleti szervezet kialakításánál az abban működő személyek szakmai képzettségéért és egyéni alkalmasságáért a vasútüzem vezetője felelős.

A felügyelet rendszerében meg kell különböztetni a szakmunkás (esetleg betanított munkás), a technikusi (pályamesteri) és mérnöki képzettséghez kötött tevékenységi köröket és meg kell határozni a munkakörhöz kapcsolódó feladatokat.

A vasúti pályalétesítményeknél szemrevételezéssel végzett felügyeleti tevékenység alapjául a gyalogosan végzett vonalbejárást kell tekinteni és rendszeresíteni. A pálya gyalogbejárásán túlmenően a felügyeletet a helyi közforgalmú vonalakon külön járművel történő vonalbeutazással, mozdonymenettel, mérőkocsival is gyakorolni kell. A felügyelet gyakoriságát a vonalnak az üzemvitelben elfoglalt jelentősége és a pálya állapota alapján kell meghatározni.

A helyi közforgalmú vasútvállalatok a hálózatukhoz csatlakozó, járműveik által járt, de vagyonkezelésükben nem lévő iparvágányok felügyeletét is időszakosan, de évenként legalább egyszer ellenőrizni tartoznak.

A bármely okból kísérleti jellegűnek nyilvánított pályaszakaszok, pályaelemek – melyek csak hatósági engedély alapján létesíthetők – felügyeletét, a bevezetést, beépítést kérő (engedélyeztető) szerv szakmai javaslata alapján az engedélyező hatóság eseti előírásai szerint az építtetőnek kell (kezelőnek, üzemeltetőnek) megszerveznie és a kísérleti időszakban biz tosítania.

A pályafelügyeletnek az ellenőrző műszaki vizsgálatokat az egyes építmények, szerkezetek és pályaelemek jellegének megfelelő módszerekkel (egyéb eszköz hiányában kézi módszerekkel) az ezekre vonatkozó szakmai előírások szerint kell végrehajtania.

A vasúti pálya ellenőrző méréseinél a vizsgált mutatók mérettűréseit a kötelező ágazati szabályozás szerinti vagy ennek hiányában a felügyelő szervezet által jóváhagyott utasításban megadott értékek alapján kell figyelembe venni.

Az ellenőrző mérések kiértékelési rendszerében az egyes mérettűrési határokat úgy kell megszabni, hogy rendszerezve az alábbi kategóriák szerepeljenek:

I. Építési mérethatárok:

amelyeken belüli méretekkel való építés még megengedhető.

Az építési mérettűréseken belüli értékeket a felügyeleti, műszaki átadási és használatbavételi mérések során az átadás, használatbavétel időpontjáig, de korábbi használatbavétel esetén is legalább az építés befejezését követő forgalombahelyezés utáni 90 napig meg kell követelni.

II. Fenntartási mérethatárok:

amelyek elérésére a fenntartási tevékenység során a vizsgált mutatók ezen határokon belüli értékének beállításával törekedni kell.

A fenntartási mérethatárt meghaladó méretek alapján kell a munka szükségességét mérlegelni és a fenntartást ütemezni.

III. Soronkívüli intézkedést kívánó mérethatárok:

amelyek túllépése esetén a helyi körülmények és a mért jellemzők együttes mérlegelése mellett intézkedés szükséges, ami

– soron kívüli beavatkozás,

– sebességkorlátozás bevezetése,

– az üzemeltetés felfüggesztése

lehet mindaddig, amíg a fenntartási tevékenység nyomán a vizsgált mutatók értékei elérik a fenntartási mérethatárt.

A vasutak üzemeltetői kötelesek gondoskodni a rendkívüli körülmények (események) bekövetkezésekor szükséges fokozott felügyelet rendszernek – vállalati utasítások és szakmai előírásokban foglaltak szerinti – végre hajtásáról.

Ilyen események körébe tartoznak:

– természeti csapások,

– rakszelvényen túlérő vagy túlsúlyos szállítmányok fuvarozása,

– különleges próbamenetek közlekedése,

– a pályáknak a meghatározott hőmérsékletnél magasabb, illetve alacsonyabb értékek esetén történő üzemeltetése.

3. FEJEZET

HIDAK, MŰTÁRGYAK, ALAGUTAK

A fejezet a helyi közforgalmú vasúti hidak, műtárgyak és alagutak, valamint a kéreg és mélyvezetésű alagutak és tartozékaik létesítésével, kivitelezésével, használatbavételével és üzemeltetésével kapcsolatos előírásokat ismerteti. Kivételt képeznek a közúti pályában épült közúti vasutat átvezető hidak, amelyekre vonatkozó előírásokat a közúti hidakkal kapcsolatos szabályok tartalmazzák.

3.1. Hidak és műtárgyak

3.1.1. Általános létesítési feltételek

Vasúti hidakat kizárólag a vasúti hatóság engedélyével lehet építeni, átalakítani, üzemeltetni vagy megszüntetni.

A híd teherbírása feleljen meg a vasútra előírt üzemeltetési feltételeknek és a fejlesztési irányelveknek.

A vasúti hidak engedélyét a hatóság engedélyezési terv alapján adja meg; az építéshez, átalakításhoz kivitelezési tervek szükségesek. A tervező vállalat, illetőleg a tervező és az ellenőrző személy felelős a híd terveinek és az erőtani számításoknak a helyességéért. Ezt a felelősséget a tervek hatósági tárgyalása, elfogadása nem csökkenti.

3.1.2. Kialakítási feltételek

3.1.2.1. Hídszerkezet megválasztása, térbeli elrendezése

A hidak létesítésénél az erőtani követelményeken túlmenően a vasútüzemi szempontokra, a könnyű fenntartható ságra, a gazdaságos és megbízható kivitelezésre, valamint a híd esztétikus kialakítására kell törekedni, a környezetvédelmi szempontok figyelembevé telével.

A vegyesforgalmú hidak közúti forgalommal, valamint a vasúti hidak közforgalmú gyalogos forgalommal igénybe vett részeit a Közúti Hídszabályzat előírásai szerint kell kialakítani. A vasúti híd méreteinek alkalmasnak kell lennie a megállapított fejlesztési sebességre.

Út, vasút, vízfolyás stb. keresztezésében létesítendő hidak nyílásméretének meghatározása a 4. Fejezetben foglaltak szerint történik.

Ha minta- vagy típustervek állnak rendelkezésre, akkor ezeket még a nyílás ésszerű növelése árán is alkalmazni kell. 25 m-nél nagyobb nyílású acélszerkezetű hidak főtartóinak támaszköze, egyéb (pl. vasbeton) hidak nyílása lehetőleg méterre kerek értékű legyen.

A hídon a vasúti űrszelvény hidakra előírt szabadon tartandó terét biztosítani kell.

Azokon a 25 m-nél nagyobb mellvédfal távolságú hidakon, melyeken csak a járműközlekedésre előírt szabadon tartandó tér áll rendelkezésre, a pályaszemélyzet részére félreállóhelyet kell kialakítani. A félreálló helyek távolsága: max. 30 m és ezeket az elsodrási határon kívül kell kialakítani, kapaszkodóval ellátva és feltűnő színű mázolással megjelölve.

A hídon üzemi gyalogjárda az üzemeltető igénye szerint létesítendő. Ezt a járdát nem szükséges a vasúti pályától elválasztani, és ez félreállóhelyül is szolgálhat.

Két- vagy többvágányú pályában alsópályás acélszerkezetből csak egyvágányú hidak létesíthetők.

Kétvágányú hídon a vágánytengely-távolság nem lehet kisebb, mint a csatlakozó pálya vágánytengely-távolsága. Két különálló egyvágányú híd esetén a vágánytengely-távolságot – a csatlakozó pálya vágány- tengelytávolságát megnövelve – úgy kell megállapítani, hogy minden egyes hídszerkezet vizsgálatához és fenntartásához elegendő hely álljon rendelkezésre.

Vasúti híd alapozásakor a vonatkozó ágazati műszaki előírásokat kell figyelembe venni.

Az alapok várható süllyedését előre meg kell határozni és a hidat annyival magasabbra kell megépíteni, hogy az áthidaló szerkezet a támaszok süllyedése után érje el a terv szerinti magasságot.

3.1.2.2. Vasúti hídpálya kialakítása

Ágyazattal bíró felépítmény esetén, minden 15 m-nél kisebb nyílású közforgalmú végleges jellegű hídon az ágyazatot át kell vezetni.

A hídon lévő zúzottkő ágyazat legkisebb vastagsága a keresztaljak alsó felülete alatt, az ágyazatot alátámasztó felület legmagasabban fekvő lapjáig 35 cm.

Az ágyazati teknő szélessége az ágyazat alsó szintjén egyenesben legalább 4,40 m legyen.

Az aljak távolsága ágyazatátvezetés nélküli hidakon egyezzék meg a vonalon szükséges aljkiosztással.

Ágyazatátvezetés nélküli híd esetén a sínalátámasztások rugalmassági foka a csatlakozási szakaszon átmenetes legyen.

Közvetlen sínleerősítésnél gondoskodni kell a sín rugalmas alátámasztásáról.

A nem ágyazatátvezetéses acélszerkezetű hidaknál a hídszerkezethez csatlakozó pályán esetleg fellépő sínvándorlás okozta erőktől történő tehermentesítés érdekében a hidak előtt és után a felépítményt 10–100 m hosszban zúzottkő ágyazatba kell fektetni és ha a sínleerősítés nem alkalmas a sínvándorlás megakadályozására, akkor sínvándorlást gátló szerkezetet is alkalmazni kell.

Hidakon a vasúti pálya kialakítása úgy történjék, hogy a híd dilatációs mozgását minden esetben tegye lehetővé.

Hidakon lévő pályán és a hídhoz csatlakozó pályaszakaszon 15 m hosszban terelőelemet kell elhelyezni:

– a 20 m-nél nagyobb mellvédfaltávolságú hidaknál, valamint

– az íves pályájú hidaknál, ha a pálya ívsugara nem nagyobb 500 m-nél.

Nem kell terelőelemet építeni a vasúti pályába, ha

– a híd olyan széles, hogy a leesést vagy a hídszerkezethez történő ütközést, a kisiklás oldalán lévő másik sínszál vagy a hídon kialakított hosszanti szegély megakadályozza, vagy

– a hídon az engedélyezett sebesség a 20 km/h-t nem haladja meg.

A terelőelem felső síkja a beépítéskor a sínkoronaszinttől nem térhet el.

A terelőelemet úgy kell elhelyezni, hogy a közötte és a sínfej között legalább 18 cm, de legfeljebb 25 cm széles szabad köz (terelőcsatorna) maradjon.

Ha a terelőelem a két üzemi sínszál között helyezkedik el, akkor annak végét lagalább 4,0 m hosszon a vágánytengely felé kell hajlítani és úgy lezárni, hogy abba esetlegesen kocsicsavarkapocs ne akadjon bele.

Különleges esetben a terelőelem az üzemi sínszálon kívül helyezhető el. Ebben az esetben annak a végét 1,0 m hosszon legalább 100 mm-el kifelé kell hajlítani és lekötni.

A hídon a pálya olyan legyen, hogy az esetleg kisiklott kerék a terelőelem által megengedett szélső helyzetben se maradjon alátámasztás nélkül, és az aljakat ne tudja a helyükről elmozdítani.

A hídon kezelőpályát kell létesíteni, ha azt az ágyazat vagy a hídszerkezet kialakítása nem pótolja.

3.1.3. Hídtartozékok

Korlátot kell elhelyezni minden olyan hídon, amelyen a pálya alépítményét nem vezetik át. Átvezetett alépítmény esetében akkor, ha:

– a híd vágánytengelyben mért nyílása 5 m vagy ennél nagyobb és

– a szerkezet legmagasabb szintje és a völgyfenék, illetőleg a legkisebb vízszint közötti magasságkülönbség 3 m vagy ennél több.

A korlátot a híd teljes hosszában, az esetleges párhuzamos szárnyfalakon is, a pálya mindkét oldalán el kell helyezni.

A korlát magassága legalább 1,0 m legyen, és azt 50 cm magasságban térdléccel, továbbá közutak felett legalább 20 cm magas lábléccel is el kell látni, ha szórodó rakomány vagy zúzottkő leesésétől kell tartani. A korlát vágánytengelytől való távolsága műszaki előírásban van meghatározva.

Ha a hídon korlátra nincs szükség, akkor a töltésből legalább 10 cm magasan kiálló szegélyt kell alkalmazni.

A vasúti hídon elhelyezett közforgalmú gyalogjárda korlátját a közúti hidak korlátjaira vonatkozó rendelkezések figyelembevételével kell kialakítani.

A 35 m-nél nagyobb nyílású acélszerkezetű hidakat olyan beépített vagy mozgó szerkezetekkel kell ellátni, amelyekről a vizsgálatok és a karbantartási munkák elvégezhetők, kivéve, ha alsó övük alulról maximum 5 m magas létráról elérhető.

A hídfők megvizsgálásához 3 m-nél nagyobb szintkülönbség esetén a padkáról levezető, legalább 60 cm széles szolgálati lépcsőt kell létesíteni.

A hídon a vasútüzemi kábelek részére megfelelő méretű kábelcsatorna kialakítása szükséges.

A közművek hídon történő átvezetését, a vasúti forgalom biztonságának figyelembevétele mellett a 4. Fejezet szerint kell kialakítani. A hajózható vízfolyások feletti hidakon a víziközlekedésre vonatkozó előírások szerinti hajózási jelzéseket kell elhelyezni.

3.1.4. Közműalagút

A közműalagút vasút alatti – a 4. Fejezetben részletezett biztonsági mérettel növelt – szakasza vasúti hídnak minősül.

A közműalagút lejáróját, szerelő-, elárasztó-, szellőző, vészkijáró aknanyílását a vasútra előírt szabadon tartandó téren kívül, attól legalább 15 m-re kell elhelyezni.

3.1.5. Környezetvédelem a hidaknál

Városokban, lakott helyek közelében, pályaudvarokon a zajszint csökkentése érdekében lehetőleg ágyazatátvezetéses hidat, illetve ennek megfelelő szerkezetet, sínleerősítési módot kell alkalmazni.

Mindazokon a hidakon, melyek közforgalmú utak, vasutak vagy hajózható folyók felett vezetnek át, szükség esetén külön szerkezet beépítésével gondoskodni kell arról, hogy a hidakról szennyező anyag, ágyazati vagy egyéb balesetet okozó anyag ne hullhasson alá.

3.1.6. Méretezési feltételek

A méretezéssel szorosan összefüggő szerkesztési követelmények kielégítése mellett erőtani számítással kell igazolni, hogy a híd megfelel a

– teherbírás,

– tartósság,

– repedéskorlátozás,

– helyzeti állékonyság,

– merevség,

– lengési korlátozás és rezonancia kizárás

követelményeinek.

A méretezésnek ki kell terjednie mind a rendeltetésszerű használat mellett, mind az építés (átalakítás, bontás) alatt ideiglenesen bekövetkező helyzetekre is.

Adott esetben az erőtani igazolás foglalja magában a meglévő szomszédos és kapcsolódó építmények érintett szerkezet részének vizsgálatát is.

Az erőtani számításban a szerkezet tényleges erőjátékát legjobban megközelítő és a biztonságra nézve kedvező feltételezéseket kell alkalmazni.

Az igénybevételek, a feszültségek, az alakváltozások stb. meghatározásánál általában a rugalmas és homogén anyagú tartókra kidolgozott módszereket kell alapul venni.

A méretezésre vonatkozó szabályokat műszaki előírás tartalmazza.

3.1.7. Kivitelezés, használatbavétel

3.1.7.1. Általános kivitelezési feltételek

A kivitelező köteles a hidat a terv szerint az előírásoknak megfelelő minőségben építeni, gyártani, a minőségi követelmények teljesítésének igazolása mellett.

Az igazolásnak ki kell terjednie:

– az alapanyagok minősítésére,

– az építés, szerelés végrehajtásának helyességére,

– a kész (félkész) építmény szilárdsági- és geometriai jellemzőinek minősítésére.

A vasúti acélszerkezeteket fokozott követelményű szerkezeteknek kell tekinteni.

3.1.7.2. A kivitelezés ellenőrzése

Az építtető, illetőleg engedélyes a hídépítést ellenőrízni köteles. Ezt a kötelezettséget beruházó szervezetre, szakintézetre vagy személyre átruházhatja.

Az engedélyes részéről eszközölt ellenőrzés nem csökkenti a gyártó és szerelőüzem felelősségét, illetve kötelezettségét. A kivitelező a később megállapított hibákért és hiányosságokért változatlanul felelős.

A kivitelező köteles mindazon vizsgálatot, ellenőrzést elvégezni, illetve elvégeztetni, amelyeket a vonatkozó műszaki előírások szabályoznak.

A kivitelezést, annak minden fázisát a kivitelező is rendszeresen ellenőrizni tartozik. Ezt az ellenőrzést független ellenőrző részleg vagy személy végezze.

Vasúti hidak építésének hatósági felügyeletét a közlekedési építményekre vonatkozó eljárás szerint kell ellátni.

3.1.7.3. Üzembehelyezés

Engedély alapján épített, átalakított hidak csak az engedélyező hatóság jogszabályban előírt használatbavételi engedélye alapján helyezhetők üzembe (forgalomba).

Az üzembehelyezést megelőző hídvizsgálat elvégzésére, irányítására minden esetben hídszakértő jogosult a Vasúti Hídszabályzat szerinti ,,E'' osztályú szerkezetek kivételével.

A hidat az építtetőnek a használatbavételi, illetve a műszaki átadás-átvételi eljárás előtt hídszakértő mérnökkel vagy híd tervezésére jogosult tervezővel, vagy szakvélemény adására jogosult intézménnyel, szervezettel kell megvizsgáltatni. A vizsgálat a híd minden részletére kiterjedő legyen. A vizsgálat során a Vasúti Hídszabályzat szerinti A és B osztályú hidaknál próbaterhelést kell tartani. Az E osztályú szerkezetek vizsgálatát hídszakértő technikus is végezheti.

Az A osztályba sorolt hidak próbaterhelésének vezetőjét a hidat engedélyező hatóság jelöli ki.

3.1.8. A vasúti hidak üzemeltetése

A vasút üzemeltetője köteles gondoskodni arról, hogy a műtárgy az üzemeltetés során az üzem- és forgalombiztonság követelményeinek megfeleljen.

A hídon a pálya és a hídtengely helyzete közötti eltérés olyan lehet, hogy a hídtartók terhelésnövekedése a 3%-ot ne haladja meg.

Ha a híd műszaki állapota baleset, elemi esemény vagy egyéb károsodás, valamint szerkezeti anyagfáradás, természetes elhasználódás következtében leromlik, az üzemeltető – a forgalombiztonság érdekében – köteles a híd értékelt állapotától függően, erőtani számítással igazolt sebesség- vagy terheléskorlátozást, vagy mindkettőt bevezetni.

Ha a híd leromlott állapotából eredő, erőtanilag kimutatható biztonsági tényezője az adott vonalon eltűrhető forgalmi korlátozások mellett az előírthoz képest 0,1 értékkel, illetőleg a megengedett és számított feszültség aránya 5%-kal csökken, a híd nem megfelelő részeit meg kell erősíteni, vagy ki kell cserélni. Az erőtani számítás során a ténylegesen közlekedtetett jármű terhelése és a sebességkorlátozás csökkentő hatása figyelembe vehető. Az ilyen feltételekkel a híd fokozott felügyelet mellett is csak legfeljebb öt évig üzemeltethető.

A fenti értékeket meghaladó romlás esetén a hidat a forgalomból ki kell zárni.

3.1.9. Műszaki felügyelet és fenntartás

A hidakat a vasút üzemeltetője, illetőleg a híd kezelője a vonatkozó műszaki előírások szerint szakszerű felügyelet alatt köteles tartani és úgy fenntartani, hogy azok állandóan üzemképes, forgalombiztos állapotban legyenek.

A felügyelet és fenntartás rendszerét a vasút üzemeltetője állapítja meg.

A vasúti híd műszaki felügyelete rendszeres és esetenkénti hídellenőrzésből és hídvizsgálatból áll.

3.2. Alagutak

3.2.1. A kéreg és mélyvezetésű vasút alagútjainak és egyéb építményeinek méretezése

3.2.1.1. A kéreg és mélyvezetésű vasút alagútjainak és egyéb építményeinek méretezését és erőtani vizsgálatát az érvényes műszaki előírások szerint kell végezni.

A közúti teherrel igénybe vett építményeket a Közúti Hídszabályzat, a vasúti teherrel igénybe vett szerkezeteket a Vasúti Hídszabályzat szerint, az egyéb építményeket, épületeket és azok teherhordó szerkezeteit, az állomások belső szerkezeteit, födémjeit stb. az építmények teherhordó szerkezeteire vonatkozó műszaki előírások szerint kell megtervezni.

3.2.1.2. Ha az alagutak, illetve a földalatti építmények közúti terheket is kapnak, és a mértékadó igénybevételeket egyedül az állandó terhekből számított igénybevételek adják, továbbá a Közúti Hídszabályzat szerint számított dinamikus tényező értéke nem nagyobb 1,0-nél, a méretezésnél a Közúti Hídszabályzat helyett alkalmazni lehet az építmények teherhordó szerkezeteire vonatkozó műszaki előírásokat.

3.2.1.3. Az alagutak és a vasúti felépítmények tervezésénél figyelembe kell venni a vontatási áramvisszavezetési, a pályamenti és állomási berendezések érintésvédelmi, valamint a biztosítóberendezés működését befolyásoló egyéb érintésvédelmi és kóboráram-védelmi rendszert. Azok műszaki kialakítását és az üzemeltetés során elvárható rendszertechnikai együttműködését külön dokumentációban vizsgálni kell.

3.2.2. A kéreg és mélyvezetésű vasutak alagútjainak vízellátása és csatornázása

A kéreg és mélyvezetésű vasutak állomásaiban, bejárati csarnokaiban és alagútjaiban – a felszíni vonalon csak az állomásokban – a vízellátásról gondoskodni kell.

Az ivóvízvételre is alkalmas állomási berendezéseket a városi vízhálózatról kell vízzel ellátni. Minden egyéb célra a vízvétel lehetőségét az üzemi vízhálózatról kell biztosítani.

Az üzemi vízvezetéki alaphálózatot úgy kell méretezni, hogy az alkalmas legyen a tűzoltási vízszükséglet kielégítésére is.

Az alagutakban a vízhálózatot szakaszolható módon kell létesíteni. Egy szakasz hossza legfeljebb egy állomásköz lehet.

A kéreg és mélyvezetésű vasút forgalmi és üzemi tereiben keletkező csurgalékvíz és szennyvíz összegyűjtésére, tárolására és közcsatornába juttatására vízelvezető berendezéseket kell létesíteni.

3.2.3. A kéreg és mélyvezetésű vasútak szellőztetése

A kéreg és mélyvezetésű vasút utasforgalmi és üzemi tereit mesterséges szellőztetéssel kell ellátni, a következők szerint:

– fő szellőztető berendezések, amelyek az alagutak és a velük közös légteret képező állomások szellőztetésére szolgálnak;

– segédüzemi szellőztető berendezések, amelyek a külön légteret képező szolgálati és üzemi helyiségek szellőztetésére épülnek;

– klimatizáló berendezések, amelyek egyes műszaki berendezések és szolgálati helyiségekkel kapcsolatos igények kielégítésére szolgálnak.

A fő szellőztető rendszernek biztosítania kell, hogy az állomás utasforgalmi tereiben a hőmérséklet napi átlagértéke télen +5 °C-nál alacsonyabb, nyáron +27 °C-nál magasabb, a CO₂ koncentráció 1,0 térfogatszázaléknál több ne legyen.

A fő szellőztetés szívó-nyomó rendszerű legyen. A friss levegő bevezetésére és a használt levegő elvezetésére szellőztető aknákat, a szellőztető berendezések el helyezésére megfelelő méretű műtárgyakat kell létesíteni.

Minden felszín alatti állomáson állomási szellőztető akna létesítendő. A vonali aknák két szomszédos állomás között helyezendők el, a vonalszakasz középső harmadában, lehetőleg a vonalszakasz közepén.

A szellőztető berendezéseket megfelelő porszűréssel kell tervezni.

A mélyállomások utastereit a huzat ellen az állomások előtt és után elhelyezett összekötő alagutakkal és szükség esetén abban elhelyezett ventillátorokkal védeni kell.

3.2.4. Utasforgalmi létesítmények telepítése

Mélyvezetésű vasutak esetén, illetve ott, ahol az állomási vagy megállóhelyi peron és a gyalogosforgalom számára kialakított közterület között 4,0 m-nél nagyobb szintkülönbség van, az utasok részére a felfelé haladáshoz mozgólépcsőt kell alkalmazni. Ha a magasságkülönbség 7,0 m-nél nagyobb, akkor mozgólépcső beépítése mindkét irányban (fel és le) kötelező.

Ahol a mozgólépcsőn kívül más közlekedési lehetőség nincs, ott legalább 4 db mozgólépcsőt kell alkalmazni.

Ha a mozgólépcső mellett hagyományos lépcső is van, akkor a mozgólépcsők számának megállapításánál a szükségesnél eggyel több – tartalék – lépcsőt kell tervezni, vagy a hagyományos lépcsőt kell a teljes utasforgalomra méretezni.

Mozgólépcsőhöz kapcsolódó átjárókat, folyosókat, ajtókat, peronzárakat úgy kell kialakítani, hogy azok átbocsátó képessége nagyobb legyen, mint az érintett mozgólépcsőé.

A mozgásban korlátozottak részére a mozgólépcső használat elkerülésére felvonót kell létesíteni.

A mélyvezetésű vasúti állomásokon csak az erre kijelölt minősítő szerv által alkalmasnak minősített mozgólépcsőket, mozgójárdákat és felvonókat szabad alkalmazni.

A mozgólépcsőket úgy kell kialakítani, hogy azok és elemeik leállított helyzetben a folyamatos vizsgálat, javítás és karbantartás céljából könnyen és biztonságosan hozzáférhetők legyenek.

A mozgólépcsők, mozgójárdák és felvonók létesítését, ezek műszaki követelményeit műszaki előírásokban foglaltaknak megfelelően kell tervezni.

4. FEJEZET

A VASÚTI VÁGÁNYOK KERESZTEZÉSE
ÉS MEGKÖZELÍTÉSE

A fejezet a helyi közforgalmú vasút és a különböző nyomvonalas létesítmények keresztezésére és megközelítésére vonatkozó általános előírásokat tartalmazza.

4.1. Általános műszaki előírások

Vasúti pálya keresztezéséhez, vagy védőtávolságon belül történő megközelítéséhez a vasút engedélyesének vagy kezelőjének, közúttal együtt való vezetéséhez – a Közutak Tervezési Szabályzatának figyelembevételével – a közút kezelőjének hozzájárulását minden esetben meg kell szerezni.

Nyomvonal jellegű építmény vasutat csak úgy közelíthet meg, illetve úgy keresztezhet, hogy a biztonságos vasúti közlekedést ne zavarja.

A közművezetékek és műtárgyak elhelyezése úgy történjék, hogy esetleges meghibásodásuk, szükség szerinti javításuk, cseréjük a vasúti építmények állagát és rendeltetésszerű használatát ne veszélyeztesse.

A vasutat keresztező csővezeték csak úgy helyezhető el, hogy annak esetleges meghibásodása esetén a vasúti pálya megbontása elkerülhető legyen, ne veszélyeztesse az utasok, a vasúti személyzet és a küldemények épségét, a vasúti forgalmat ne akadályozza.

A keresztezések a vasúti pályára lehetőleg merőlegesek legyenek, 30 foknál kisebb szögű kereszteződést nem szabad kialakítani. Ez alól – közút esetében – felmentést az engedélyezésre jogosult útügyi hatóság adhad, a feltételek meghatározásával. A vasúti pályák egymást 30 fok alatt is keresztezhetik.

A nem vasúti nyomvonal jellegű építmények vasutat keresztező vagy megközelítő szakaszát – ha az nem látható – maradandóan meg kell jelölni.

A vasúti pálya vízelvezetését semmilyen építmény nem akadályozhatja.

A vasúti pályát alul keresztező vezeték védő műtárgyát és azok aknáit úgy kell kialakítani, hogy a sínkoronaszint alatt legalább 0,75 m mélységig a vágánytengely mellett 2,20 m vízszintes szabad terület biztosítva legyen. Burkolt közúti villamosvasúti pályára és a közúttól elkülönített vasútra külön műszaki előírások vonatkoznak.

A vasúttal párhuzamos nem vasútüzemi célú vezeték munkaárka a vasúti földmunka rézsüjébe nem telepíthető.

A munkaárok széle a vasúti földmunka koronaélét (bevágásban), illetve talpvonalát (töltésben) legfeljebb 1,00 méterre közelítheti meg. Az árok vasút felöli oldala a vasút tényleges töltésrézsűjének meghosszabbított vonalát nem metszheti, ellenkező esetben méretezett dúcolást kell alkalmazni. A képzelt rézsűbe való bemetszés esetén még a vasúti terhelést is figyelembe kell venni.

A terepszinten elhelyezett vasút mellett létesített, a vasúti terhelésre nem méretezett dúcolású munkaárok vagy munkagödör – pld. átsajtoláshoz indító és fogadó akna – vasút felőli széle a képzett rézsűbe nem metszhet bele. Bemetszés esetén a dúcolást vasúti teherre is méretezni kell.

Vasúti műtárgyaktól 10 méteren belül készülő munkaárok fenékszintje a műtárgy alapozásának alsó síkja alá nem kerülhet. Támfal melletti párhuzamos munkaárok esetén, ha az alapozás alsó síkját 0,5 méternél jobban megközelíti, statikai vizsgálat és a vasút engedélyesének hozzájárulása szükséges.

A vasúti pályára merőleges vagy ferde munkaárok vasút felőli vége a vasúti földművet az előzőkben meghatározott távolságig közelítheti meg. Ha a munkaárok a vasúti pályát ennél jobban megközelíti, a vasúti földmű és a munkaárok állékonyságát erőtani számítással kell igazolni.

Vasutat keresztező létesítményt elbontani a létesítményre vonatkozó megszüntetési engedély alapján a vasút engedélyesének előzetes hozzájárulásával lehetséges.

Vasút alatti keresztezési műtárgynál, ha a teljes elbontást az érdekeltek nem tartják szükségesnek, a műtárgyat legalább az előzőkben meghatározott mértékig kell lebontani.

Közúttól elkülönített vasutak alagútjai felett a védelmi zónába eső területen építmények, vezetékek létesítéséhez a vasút üzembentartójának hozzájárulása szükséges.

4.2. Vasút keresztezése és megközelítése úttal, gyalogúttal, kerékpárúttal, közúti gyalogos felül-, aluljáróval

4.2.1. Út, gyalogút, kerékpárút

Út, gyalogút és kerékpárút vasúti átjáróját a vonatkozó jogszabály szerint szabad létesíteni és kialakítani.

Út, gyalogút és kerékpárút a vonatok kijelölt megállási helyét szintben nem keresztezheti, a közúti vasút kivételével.

Vasúti átjáróban az út ívsugara 300 m-nél kisebb nem lehet.

Harmadik sínnel ellátott vágányt szintben – üzemen belüli út kivételével – út nem keresztezhet.

Útátjáró az íves vágány túlemelés-átmenetébe nem kerülhet.

A vasúti átjáró és a csatlakozó út úttestjének szélessége – a vágánytengelytől legkevesebb 30–30 méter távolságig – 6,0 méter legyen, de nem lehet kevesebb, mint a csatlakozó útszakaszon. A keresztezést és az utat, a szélső vágány tengelyétől legalább 8–8 méter – kerékpárút és járda esetében 4–4 méter távolságig – szilárd burkolattal kell ellátni.

Üzemen belüli út a vágányt legalább 3,50 m hasznos szélességgel keresztezze.

Útátjáróban a nyomcsatorna szélességének értékét műszaki előírás tartalmazza.

Túlemelésben fekvő vasúti pálya esetén a vasúti átjáróban az út lejtése a vágány túlemelésének feleljen meg. Ha a vasúti átjáró több vágányon vezet át, akkor a sinek felső érintője – az út tengelyének irányában – egy síkban legyen. Vasúti átjárónál az út függőleges lekerekítő ívét helyettesítő sokszög első töréspontja a vágánytengelytől legalább 2,00 méterre legyen.

A vasúti átjáróban, a vasúti szabadon tartandó tér határához csatlakozó útszakaszon a vízszintes ívsugár legalább 15,00 méter, a függőleges lekerekítő sugár legalább 50,00 méter legyen.

Kitérő mellett vagy kitérőn áthaladó útátjáró létesítése esetén:

– a vasúti átjáró útburkolatának széle a kitérő elejétől vagy végétől, illetve a kitérő ahhoz közelebb eső részétől legalább 10 méterre, indokolt esetben 5 méterre, iparvágánynál legalább 3 méterre legyen,

– ha a vasúti vágányon az engedélyezett sebesség 20 km/h-nál nem nagyobb és típusa alapján a kitérő útátjáró szakasza burkolásra alkalmas. Nem vonatkozik ez az előírás a közúti vasútra, ahol a pályára, ill. kitérőre engedélyezett sebesség alkalmazható.

Ha az út felsővezetékkel ellátott pályát keresztez és a munkavezeték az előírt magasságot nem éri el, akkor a vasúti átjáró elé védőkaput kell helyezni.

A védőkapu alsó élének magassági adatait külön műszaki előírás tartalmazza.

Helyiérdekű vasút felsővezetékét más rendszerű munkavezeték csak külön engedéllyel keresztezheti.

Trolibusz és közúti villamos vasúti vonal felsővezetéke országos vasút felsővezetékét csak külön engedéllyel keresztezheti.

Út- és vasút keresztezésének biztosítását, közútról a szabad rálátást a jogszabályban előírt módon kell megoldani.

Vonóvezeték vagy kábelcsatorna és út keresztezésénél legalább 20 cm átmérőjű védőcsövet kell alkalmazni, melyet az út padkája alatt is át kell vezetni. A védőcső teteje és az út pályaszintje között legalább 40 cm takarás kötelező.

Útnak nem minősülő, de járműforgalmat is bonyolító terület vágányt keresztező bejárati szakaszát legfeljebb 40 km/h sebességre engedélyezett vasúti forgalom esetén szabad létesíteni.

Önállóan létesített gyalogút, kerékpárút a vágányt 60 foknál kisebb szögben nem keresztezheti, kivéve a vasúti átjáró mellett történő elhelyezés esetén ahol azzal párhuzamosan is lehet. Gyalogos vasúti átjáró és kiépített átkelőhely szélessége egyezzék meg a csatlakozó gyalogút, illetve járda szélességével, de 1,50 méternél keskenyebb nem lehet.

A kiépített átkelőhelyet a sinek között és a vágánytengelytől legalább 6,00 m hosszban, gyalogos átjárót pedig legalább a sinek között burkolattal kell ellátni. A vágány melletti burkolat e szakaszán lépcsőt elhelyezni nem szabad, de az lejtős kialakítású lehet.

Közút mellett szintkülönbséggel (kiemelt szegéllyel) épített járda átvezetésénél a vasút szabadon tartandó tere határáig a járda és a kiemelt szegély szint különbségét meg kell szüntetni.

Az átvezetésben a kiemelt szegély vonalát záróvonal felfestésével kell megjelölni.

A gyalogos vasúti átjáró vagy a kiépített átkelőhely széle az úttest szélétől legalább 0,50 méterre legyen.

A gyalogos vasúti átjárónál és a kiépített átkelőhelynél terelőkorlát létesítendő, vagy az átjárót biztosítani kell. A terelőkorlát kialakítása olyan legyen, hogy a gyalogos mindkét irányban a vasúti forgalommal szemben kényszerüljön közlekedni. Az előzőek értelemszerűen nem vonatkoznak a burkolt közúti vasutat keresztező kijelölt gyalogátkelő helyekre.

4.2.2. Közúti felüljáró, ill. vasúti aluljáró

A felüljáró alatt a vasút részére szükséges szabadon tartandó teret biztosítani kell.

A vasúti vágányok mellett vagy azok között létesített alátámasztó oszlopoknál – ha a vágánytengely és az oszlop belső éle közti távolság 3,5 méternél kisebb, és az oszlop mellett nincs kiemelt szegély, vagy magasperon – terelőelemet kell elhelyezni a sinek külső vagy belső oldalán (3. Fejezet).

Közúti felüljáró pályaszerkezetét úgy kell kialakítani, hogy a vasútra arról szennyeződés ne juthasson. A felüljáró létesítésénél a járművek leesési veszélyének csökkentése érdekében a vasúti pálya megfelelő védelméről gondoskodni kell.

Villamosított vasúti vágány felett a felsővezeték közvetlen vagy közvetett érintésének megakadályozására védőberendezés létesítendő.

4.2.3. Közúti aluljáró, ill. vasúti felüljáró

Vasút alatt közúti aluljáró általában akkor helyezhető el, ha a vasút magassági vonalvezetésének megváltoztatása nélkül, a közút kategóriájának megfelelő űrszelvény biztosítható.

A közút feletti vasúti felüljáró hídszerkezetének legalacsonyabb pontja a közút burkolatától számítva 5,50 m legyen. Az útügyi hatóság hozzájárulásával ennél alacsonyabb méretű, de az utakra vonatkozó űrszelvénynek megfelelő felüljáró is kialakítható olymódon, hogy a vasúti híd védelméről – figyelmeztető jelzéssel, védőkapu vagy ütközőgerenda elhelyezésével, szerkezeti megerősítéssel, vagy egyéb módon – gondoskodni kell. Az ütközőgerendát a várható erőhatásra, de legalább 500 kN vízszintes eltolóerőre és 250 kN függőleges felemelőerőre kell méretezni.

A védőkapu és az ütközőgerenda alsó éle legalább 10 cm-rel legyen alacsonyabb a felüljáró alsó élénél.

A vasúti híd út melletti alátámasztó oszlopa védelméről kiemelt szegéllyel, védőkorláttal vagy egyéb módon – gondoskodni kell.

Kiemelt szegéllyel védett, a szegély szélétől 2,0 m-en belül elhelyezett oszlopok megvilágítandók.

Vasúti hídnak az út szélétől 10 méteren belül lévő alátámasztó oszlopát – a védekezés módjától függetlenül – ütközőerőre kell méretezni, a vasúti hidakra vo natkozó szabályok szerint.

4.2.4. Gyalogos alul- és felüljáró

Gyalogos felüljáró alatt a vasút részére a szükséges szabadon tartandó teret biztosítani kell.

A gyalogos aluljáró, utasaluljáró folyosószelvényét a várható utasforgalom, illetve a mértékadó utasszám alapján kell megállapítani. Legkisebb szélessége és belmagassága 2,50 m lehet.

A gyalogos alul- és felüljárók megfelelő világításáról gondoskodni kell.

A nagyforgalmú utasaluljárókban világítási üzemzavar esetére legalább ,,irányfény'' tartalékvilágítás biztosítása szükséges.

A vasúti peronra felvezető lépcső vagy rámpa felett perontetőt kell elhelyezni. A közlekedési pályák melletti lépcsőlejárókat, lejáró-rámpákat felcsapódó víz, por és elsodort kavics ellen tömör korláttal kell védeni.

Utasaluljáró lépcsős vagy rámpás lejárójának mindkét oldalán, a lejáró teljes hosszán, fogódzkodót kell elhelyezni. A vasúti pálya gyalogos felüljáróján villamos felsővezeték közvetlen vagy közvetett érintésének megakadályozására védőberendezés kialakítása szükséges.

4.2.5. Vasút megközelítése közúttal, védősáv biztosítása

Egymást megközelítő vasút és közút esetén biztonsági okokból a vágány és az útburkolat széle között védősávot kell biztosítani.

Ennek megfelelően:

– ha az út szintje a vasút sínkorona szintjéhez viszonyítva –1,5 m és +4,5 m között helyezkedik el és a vasúti pálya 60 km/h-nál nagyobb sebességre alkalmas, akkor a védősáv kötelező szélessége legalább 20 m;

– nagyobb szintkülönbség esetén, ha az út felül van, az alsó szinten a vágánytengely és a talpvonal között 10 m, ha a vasút van felül, az út szintjén az útburkolat széle és a talpvonal között 15 m szélességben közel vízszintesen kell a földművet kialakítani.

A fenti védősávok szélessége csökkenthető, ha megfelelő védőszerkezetet helyeznek el.

A 60 km/h vagy ennél kisebb sebességre tervezett vasúti pálya mellett a védősáv külterületen 7,50 m széles, belterületen helyszűke esetén – az útpadka (járda) az elsodrási határon kívül legalább 1,00 m széles legyen.

Vasúti pálya mellett fekvő – a vasút üzemi útjainak kivételével – gyalogút, járda, kerékpárút vágány felőli széle a vágánytengelytől legalább 4 m + a vágányra engedélyezett sebesség (km/h) századrészének m-ben megfelelő távolságra legyen. Ha ez a távolság nem tartható, a gyalogút, a járda, a kerékpárút és a vasút közé korlátot, kerítést kell elhelyezni.

Harmadiksines (áramvezetősines) vágányokat el kell keríteni. Ha a harmadik sín megközelítésének veszélye fennáll, azt vétlen érintés ellen védő burkolattal kell ellátni.

4.3. Vasút keresztezése és megközelítése más vasúttal

Helyi közforgalmu vasútak nyíltvonali pályái egymással, vagy más vasúttal szintben csak kivételesen, az engedélyező hatóság hozzájárulásával keresztezhetők. Vasutak külön szintű keresztezésénél a vasút részére szabadon tartandó tér méreteit a keresztezett vasútra vonatkozó előírások szerint kell figyelembe venni. A keresztezési műtárgy méreteinek megállapításánál a vasúti jelzőkre való rálátást biztosítani kell. A közúti vasúti vonalak szabványos szerkezeti kialakítással szintben is keresztezhetik egymást.

A vasúti vágányok mellett vagy azok között elhelyezendő tartóoszlopok védelméről, ha a vágánytengely és az oszlop vágány felőli éle közötti távolság 3,50 méternél kisebb, terelőelem elhelyezésével gondoskodni kell. Nem vonatkozik ez a kétvágányú, középoszlopos elrendezésű közúti vasúti pályákra.

Vasutak egymást nyílt vonalon oly mértékben közelíthetik meg, hogy az űrszelvényre, a szabadon tartandó terekre és vágánytengelytávolságokra vonatkozó előírások megtarthatók legyenek.

Vágány fonódás csak különösen indokolt esetben engedhető meg.

4.4. Vasút keresztezése és megközelítése szállítópályával

A keresztezés kialakításánál a vasutak részére szabadon tartandó teret kell biztosítani. Szállítópálya – kötélpálya, függősínpálya, szalag-pálya, stb. – vasút feletti átvezetésénél a vasút védelme biztosítandó.

Személyforgalmú vágányt kötél- és függősínpálya esetén védőhíddal kell védeni. Csak teherforgalomra szolgáló vágány felett legalább védőháló alkalmazása szükséges. Személyszállító kötélpálya alatt a védelem szükségtelen.

Magasvezetésű szállítószalag vasút felett történő alkalmazásánál személyforgalmú vágány esetében zárt szerkezetű szalaghidat kell építeni.

A keresztező műtárgy olyan megoldású legyen, hogy a szalagpálya keresztezésen kívüli elemeiben bekövetkező eset leges károsodás a keresztezési szakaszra ne terjedhessen ki.

A szállítópálya tartóoszlopának védelméről a 4.3. pont szerint kell gondoskodni.

A vasutat megközelítő szállítópályát, ha annak üzemi sávja a vágánytengelyt 5,00 méternél jobban megközelíti, a keresztezésre előírtak szerint kell kialakítani.

4.5. Vasút és vízfolyás keresztezése és megközelítése

A hídnyílások méreteinek és a hídszerkezet alsó élének (magasságának) meghatározása úgy történjék, hogy

– a híd mértékadó vízszint mellett ne okozzon olyan duzzasztást, illetve vízsebesség-növekedést, amely a meder jelentős elváltozásához vezethet,

– az úszó jég vagy az uszadék árvizet ne idézzen elő és a hídszerkezetet ne veszélyeztesse.

A vasút alatti vízfolyás legmagasabb vízszintjét bármilyen létesítmény csak abban az esetben növelheti, ha a vízszintemelkedés a vasút biztonságát nem veszélyezteti.

A hajóút feletti híd kialakításánál biztosítani kell a hajózási űrszelvényt. A híd pillérei a hajók ütközését biztonságosan elviseljék.

Vízfolyás, állóvíz medrének rézsűje a vasutat 10 méternél jobban csak akkor közelítheti meg, ha a rézsű elmosás ellen védve van és sem a vízfolyás, illetve az állóvíz, sem a vasút fenntartásához út nem szükséges.

Földművön vezetett vasút melletti vízfolyás vagy állóvíz duzzasztott vízszintje a vasút alatti talajvízszintet nem emelheti sínkoronaszint alatti 1,40 méternél magasabbra.

4.6. Vasút keresztezése és megközelítése csővezetékkel

A vasúti pályát alul keresztező nyomás alatti csővezetéket védőcsőbe kell helyezni. A védőcsőre és a védőcső nélküli szállítócsőre vonatkozó követelményeket műszaki előírásban kell meghatározni.

Nyomás alatt álló vezeték vasúti pálya alatt történő átvezetésénél a pálya egyik vagy mindkét oldalán – a következőkben foglaltak kivételével – elzárót kell alkalmazni. Az elzáró vagy elzárók a vasúti pálya mellett létesített aknában és aknán kívül is alkalmazhatók. Aknába telepített elzárókulcsszárát fel kell vezetni az akna fedélben hagyott nyílásig.

A vasúti pálya mindkét oldalán akkor kell elzárót elhelyezni, ha a vezeték mindkét oldal felől nyomás alá kerülhet.

Az elzárásra vonatkozó előírások nem kötelezőek a magasnyomású szénhidrogén-vezeték vágánykeresztezésénél, ha csőtörés, illetve nyomásesés esetére automatikusan üzembelépő elzáró rendszer kerül beépítésre.

Az aknát a védőcső végénél a töltésrézsű talpvonalától legalább 1,00 méterre, bevágásban az oldalárkon kívül kell elhelyezni. Védőcsöves kialakítás esetén a védőcsövet az aknáig kell elvezetni.

A vasúti pályát alul keresztező gravitációs csővezeték belső átmérője legalább 30 cm legyen. A csővezeték szivárgásmentességéről gondoskodni kell.

A vasúti pályát felül keresztező csővezetéket közforgalmú vasútnál tartószerkezetre kell helyezni, egyébként önhordóként alakítható ki, amit részletes műszaki előírásban kell meghatározni.

Közforgalmú vasút felett 6 bar-nál nagyobb belső nyomású gázvezeték nem vezethető át.

Csővezeték a vasút vágánytengelyét legfeljebb a 4.1. alfejezetben említett módon közelítheti meg. Amennyiben a vezeték a kiépített rézsűvonal alatt helyezkedik el, a nyomás alatti vezetéket védőcsőbe kell helyezni.

Közúti vasútat föld alatt megközelítő csővezetéknél 12 bar-nál kisebb nyomás esetén a védőszerkezet elhagyható.

Vasúti közlekedésre szolgáló műtárgyban tilos gázvezetéket átvezetni. Vasúti alagútban csak vasútüzemi csővezetéket szabad létesíteni.

A vasutat a szivárgó vizektől védő csővezeték a vágánytengelytől legalább 1,50 méterre helyezkedjék el. Alagútban lévő folyóka a vágánytengelyben is kialakítható.

Vasúti műtárgy alapjához 4 m-nél közelebb földben elhelyezkedő nyomás alatti csővezetéket védőcsőbe kell helyezni.

Ha a vasutat keresztező vagy megközelítő fém-csővezeték aktív korrózióvédelemmel létesül, akkor az aktív hatásnak kitett körzeten belül a biztosító és távközlő berendezési kábeleket és azok tartozékait megfelelő passzív védelemmel kell ellátni. A vasúti biztosítóberendezési- és távközlési kábeleket a csővezeték aktív korrózióvédelmi rendszerébe bekapcsolni nem szabad. Ha a vasutat megközelítő fém csővezeték védelme a vasúti villamos-vontatás káros hatásaitól megbízhatóan és gazdaságosan nem oldható meg, a párhuzamos vezetés csak a veszélyeztető hatások figyelembevételével engedhető meg.

4.7. Vasút keresztezése és megközelítése gyengeáramú vezetékkel

A vasúti pályát alul keresztező távközlési vezetéket védőcsőbe kell helyezni oly módon, hogy a sínkoronaszint alatt legalább 1,20 m mélységben húzódjék. A védőcső végét a képzett rézsű vonalán túl legalább 1,0 m-re kell kialakítani.

A vasúti pálya mentén a föld feletti távközlési vezeték oszlopait – lehetőleg a vasúti töltés lábánál, a bevágás szélénél vagy rézsű közbenső padkáján – úgy kell elhelyezni, hogy azok a vasúti közlekedést és a vasúti jelzőberen dezésekre a szabad rálátást ne zavarják.

A nem vasútüzemi célú távközlési gyengeáramú építmény helyi közforgalmú vasútvonal vágánytengelyét legfeljebb 5,00 méterre közelítheti meg. Távolságát úgy kell meghatározni, hogy az a villamos távolbahatás elleni védekezésnek megfeleljen.

4.8. Vasút keresztezése és megközelítése nagy feszültségű vezetékkel

A helyi közforgalmú vasútvonalat nagy feszültségű szabadvezeték csak a műszaki előírások figyelembevételével keresztezheti.

A vasúti pályát alul keresztező erősáramú vezetéket védő csőbe kell helyezni oly módon, hogy az a sínkoronaszint alatt legalább 1,20 m mélységben húzódjon. A védőcső végét a képzett rézsű vonalon túl legalább 1,0 m-re kell kiképezni.

Vasutat megközelítő szabadvezetéket úgy kell elhelyezni, hogy az a vasúti távközlési vezetékekre vonatkozó villamos távolbahatás elleni védekezésnek megfeleljen.

Iparvágánynál indokolt esetben a 20–120 kV közötti feszültségű vezeték a vágány felett is elhelyezhető. Ez esetben a keresztezésre vonatkozó előírásokat meg kell tartani.

Erősáramú kábel a vágánytengelyt 3,00 méterre közelítheti meg, ha egyébként a vasútüzemi kábelek elhelyezését nem akadályozza. A vasútüzemi erősáramú vezetékek vágányten gelytől való távolságát a vasút üzembentartójának belső utasításai határozzák meg.

Közúti vasutat és a helyiérdekű vasutat keresztező ill. azzal párhuzamosan vezetett közművezetékek elhelyezésénél térszint alatt és felett a vonatkozó műszaki előírások irányadók.

4.9. Vasút keresztezésével és megközelítésével kapcsolatos létesítmények ellenőrzése és fenntartása

A vasút alatti, feletti és azt megközelítő létesítményeket úgy kell fenntartani, hogy azok a vasútüzem- és forgalom biztonságát ne veszélyeztessék. Ezen létesítményeket ennek érdekében rendszeresen ellenőrizni és vizsgálni kell. Ennek, valamint a fenntartásnak a rendjét a vasút üzemeltetőjének, kezelőjének hozzájárulásával kell meghatározni. A közforgalmú vasutak esetében az ellenőrzést, illetve vizsgálatot a vasút üzemeltetőjének és a létesítmény kezelőjének közösen legalább évente egyszer el kell végezni.

A vasút feletti idegen létesítményeket a vasút üzemeltetője a vasútbiztonság érdekében egyoldalúan is megvizsgálhatja és szükség esetén az észlelt hibák kijavítását kérheti a létesítmény fenntartójától.

5. FEJEZET

VASÚTI JELZŐ- ÉS BIZTOSÍTÓBERENDEZÉSEK

A fejezet a vasúti jelző- és biztosítóberendezések, vasúti jelzések, jelzők, jelzőeszközök, figyelmeztető jelek alkalmazásával kapcsolatos előírásokat tartalmazza.

5.1. Vasúti jelzések, jelzők, jelzőeszközök, figyelmeztető jelek

A vasúti közlekedés forgalmi-üzemi folyamatának szabályozásában és végrehajtásában jelzéseket, valamint figyelmeztetéseket kell alkalmazni.

A jelzési rendszernek biztosítania kell a közlekedés biztonságát, valamint az adott forgalmi kapacitás kihasználásának lehetőségét.

A jelzéseknek, figyelmeztetéseknek egyszerűeknek, könnyen kiértékelhetőeknek, félreérthetetleneknek, a jelzések által kifejezett utasításoknak és figyelmeztetéseknek a szükséges távolságból egyértelműen láthatóaknak, végrehajthatóaknak kell lenniük.

A vonatforgalom szabályozására a helyi közforgalmú vasutaknak a jelzések, jelzők rendszerét utasításban kell szabályozni.

Az utasításban meg kell határozni:

– az utasítás hatályát,

– azokat a munkaköröket, amelyek betöltőjének ismernie kell az utasítást,

– a vasút területén alkalmazható jelzéseket, a jelzésadás helyét és módját,

– a jelzőkkel és jelzőeszközökkel adható jelzési képeket, azok jelentését és értelmezését,

– az egyes jelzések térbeli (esetleg időbeli) érvényességét, továbbá azt, hogy az mely járművekre ill. személyekre vonatkozik,

– a jelzések észlelésekor követendő eljárást,

– a félreérthető, kétes, hibás vagy egyidőben adott, de eltérő értelmű jelzések észlelésekor követendő eljárást,

– a vasút területén alkalmazható összes figyelmeztető jelet, azok értelmezését, jelentését, alkalmazási helyét és módját, továbbá a figyelmeztető jellel kifejezett figyelmeztetést és annak érvényességét.

5.2. Vasúti jelző- és biztosítóberendezések

5.2.1. Rendszerek

A jelző- és biztosítóberendezések rendeltetésük szerint:

– állomási,

– vonali,

– útátjáró,

– járműtelepi, rendezőpályaudvari berendezések,

– vonatbefolyásoló berendezések,

– központi forgalomellenőrző berendezések,

– központi forgalomirányító berendezések,

– központi üzemirányító, szervező rendszerek lehetnek.

5.2.2. Jelző- és biztosítóberendezések jellemzői, követelmények

A vasúti jelző- és biztosítóberendezések telepítéséhez szükséges pályafeltételeket a 2. fejezet, a távközlési feltételeket a 6., a villamos felsővezetékkel és földelési létesítményekkel kapcsolatos feltételeket a 7., a járművekkel kapcsolatos követelményeket a 9. fejezet tartalmazza.

A vasúti jelző- és biztosító-, valamint a forgalomirányító berendezéseknek az utas- és teherszállítás forgalmi technológiájának kell megfelelnie.

A vasúti biztosítóberendezés szerkezeti elemeinek és a kapcsolástechnikának lehetővé kell tenniük valamennyi meghibásodás azonnali, vagy a következő kezelésnél történő jelzését, tehát minden meghibásodásnak önfeltárónak kell lennie.

Ezek szerint a különböző célra létesített, vagy létesítendő helyi közforgalmú vasutakat különböző mértékben kell jelző- és biztosítóberendezésekkel ellátni.

5.2.2.1. Közúti vasút

A közúti vasutakat – amennyiben szembemenesztés lehetősége fennáll – végállomási bejárati és kijárati jelző berendezéssel kell ellátni.

A végállomási vágányhálózat bejárati kitérői villamosállításúak és ellenőrzésűek legyenek.

A végállomási kitérők, indító-fogadó és hurokvágányok vonatfoglaltság-ellenőrző rendszerrel építendők.

Amennyiben a közúti vasút vonala távlatilag 15 000 utas/óra/irány szállító kapacitást és legalább 15 km/h utazási sebességet igényli, pontszerű vonatmegállítás biztosítandó.

A közúti vasútnál a szükséges – és az üzemvitel szempontjából is célszerű – mértékig kell kiépíteni a forgalomirányító – és üzemszervező rendszereket.

5.2.2.2. Közúttól elkülönített vasutak

A közúttól elkülönített mélyvezetésű vasutak csak teljes vonalra kiterjedő vonatfoglaltság-ellenőrzéssel üzemeltethetők.

Állomási- és térközbiztosító berendezéseket a távlatilag tervezett forgalmi kapcitásnak megfelelően kell kiépíteni. Az állomási- és térközbiztosító berendezésnek folyamatos vonatbefolyásolással kell rendelkeznie, a rend szernek központi forgalomirányítással kell működni.

A szállítási teljesítmények nagyságára, dinamikusságára való tekintettel a mélyvezetésű vasutak menetrendeket előkészítő, ellenőrző, dokumentáló forgalomirányító és forgalomszervező automatikákkal tervezendők és üzemeltetendők.

A forgalomirányító rendszernek az utasforgalom és az utaskiszolgálás korszerű igényeit egyaránt támogatni kell.

5.2.2.3. Helyiérdekű vasutak (HÉV)

A helyiérdekű vasutakat állomási és térközbiztosító berendezéssel kell ellátni. Az állomások és a vonalszakaszok vágányainak foglaltság-ellenőrzését biztosítani kell.

A helyiérdekű vasutak vonalain

– csak központi villamosállítású és ellenőrzésű kitérők üzemeltethetők,

– a szükséges vonali forgalmi szakaszolások figyelembevételével a helytelen irányú forgalmat is biztosítani kell,

– csak fedező jelzővel védett, biztosított útátjárók üzemeltethetők.

Amennyiben a pályára engedélyezett sebessége meghaladja a 80 km/h-t

– szintbeni közúti-vasúti kereszteződés nem engedélyezhető,

– a vasútbiztosító berendezéseket, – mind az állomásit, mind a térközbiztosító berendezést – legalább pontszerű vonatmegállító automatikával kell kiegészíteni.

Helyi közforgalmú jármű 80 km/h járműre engedélyezett sebesség fölött csak vonatbefolyásolásra felkészítetten és felszerelten engedélyezhető. Azonos vonalra lehetőleg azonos vonatbefolyásolási rendszerrel kiépített járművek engedélyezhetők.

A megbízható üzemvitel, az utas- és teherforgalmi teljesítmények biztosítására, valamint elszámolhatósága érdekében központi forgalomirányító és üzemszervező rendszerek kiépítése szükséges.

5.2.2.4. Egyedi elbírálású helyi közforgalmú vasútak

A fogaskerekű vasutak – mivel nem általános használatúak – egyedi elbírálás alá esnek.

Az üzemeltetési, létesítési engedélyesnek a szállítási feltételek biztonságát igazolnia kell a vonal, a jármű, a forgalmi üzemeltetési utasítás és a jelző- és vasútbiztosító, hírközlő eszközök együttes bemutatásával.

A rendszer együttes működését, annak biztonságos voltát a vasútra vonatkozó utasításokban kell szabályozni.

A létesítendő új jelző-, vasútbiztosító- és forgalomirányító berendezéseket a jogszabályokban meghatározott módon bejelenteni ill. engedélyeztetni kell.

Az új létesítésű jelző-, vasútbiztosító- és forgalomirányító rendszereknek a távlati forgalmi igényeket is ki kell elégíteni.

Közút és vasút kereszteződéseknél a fejlesztési tervek figyelembevételével mind a vasúti, mind a közúti járművek forgalmát számításokkal kell igazolni.

A biztosítóberendezéseknek valamennyi feltételt a biztonságtechnikai követelményeknek megfelelő függéskapcsolattal (szerkezeti függéssel) kell kialakítani.

5.2.3. Energiaellátás

A biztosítóberendezések részére – a minimális szükségüzem-ideig – szünetmentes engergiaellátást kell biztosítani.

A biztosítóberendezést a hatáskörzet nagyságától és a forgalmi-üzemi feladatoktól függően kell az elsődleges ellátó hálózati csatlakozással vagy a további csatlakozá soknak megfelelő automatikus átkapcsolással tartalék-, illetve szükség-áramforrással ellátni.

A minimális szükség-üzemidőt, a szünetmentes energiaellátó berendezést, a hatáskörzetét és a telepítés helyét a vonalkategóriától, a megközelítés lehetőségétől függően vállalati-ágazati utasításban kell meghatározni.

A biztosítóberendezés energiaellátó berendezésének működését a kezelő-, állító-, vagy visszajelentő készülé ken jelezni kell.

Új berendezések létesítése esetén a biztosítóberendezés kezelőkészülékéről, illetve kezelőhelyiségéből az energiaellátás és a fogyasztók leválasztásával a berendezés feszültségmentesítési lehetőségét is biztosítani kell.

5.3. Vasúti jelző- és biztosítóberendezések üzemeltetése és fenntartása

A jelző- és biztosítóberendezések hibafelfedését meghatározott időnként ellenőrizni kell. A vizsgálat ciklusidejét úgy kell meghatározni, hogy két egymástól független hiba bekövetkezésének valószínűsége a legcsekélyebb legyen.

A vasút üzemeltetőjének vállalati-ágazati utasításban kell rögzítenie a jelző- és biztosítóberendezésekre vonatkozóan, a vonal forgalmi és egyéb utasításaival összhangban:

– a fenntartás szervezetét, ennek keretében a fenntartás, hibaelhárítás, valamint az ellenőrzések, vizsgálatok vég rehajtását, a berendezések (és részei) felügyeletét,

– a berendezések szerkezeti elemei ellenőrzésének, vizsgálatának gyakoriságát a szintentartás és a hibák megelőzése érdekében rendszeresen elvégzendő munkálatokat,

– a hibaelhárítás, készenléti szolgálat működési rendjét,

– a legfontosabb biztonságtechnikai és műszaki követelményeket (esetleges vonatkozó műszaki előírásokat),

– a fenntartási, hibaelhárítási, vizsgálati műveletek leírását,

– a rendszeres fenntartáshoz és hibaelhárításhoz szükséges eszközök, tartalék alkatrészek mennyiségét.

Az iparvágányokhoz tartozó, a kiágazást biztosító vagy a kiágazással érintett, a vasút berendezéseivel kapcsolatban (függésben) lévő jelző- és biztosítóberendezéseknél a kiágazással érintett vasút fenntartási előírásait kell értelemszerűen alkalmazni.

Az iparvágány engedélyes által önállóan létesített és a kiágazással érintett vasút berendezéseivel kapcsolatban nem lévő jelző- és biztosítóberendezések fenntartási előírásait az engedélyező hatóság határozza meg.

A berendezéseket illetéktelen beavatkozás ellen biztonságosan zárhatóvá kell tenni, illetőleg ólomzár alatt kell tartani.

6. FEJEZET

VASÚTI TÁVKÖZLŐBERENDEZÉSEK

A fejezet a helyi közforgalmú vasutak távközlő berendezéseinek rendszereivel és azok vasútüzemi funkcióival foglalkozik.

6.1. Távközlőberendezések általános létesítési előírásai

6.1.1. Általános követelmények

A vasútengedélyes köteles a vasút üzemének biztonságos és hatékony lebonyolításához szükséges távközlőberendezéseket létesíteni.

A vasúti közlekedés, valamint az áru- és személyfuvarozás

előkészítésére és lebonyolítására, leszámolására, bizonylatainak továbbítására a következő viszonylatokban szükségesek távközlőberendezések:

– a vasút szervezetén belül,

– a vasút és a fuvaroztatók között,

– a különböző vasutak között.

A vasútengedélyes a koncesszióról, valamint a távközlésről szóló törvények figyelembevételével külső szervek részére is nyújthat távközlési szolgáltatásokat.

A vasúti távközlőberendezések, valamint azoknak más vasutak és intézmények távközlési létesítményeivel való kapcsolatai feleljenek meg a Távközlési Törvényben, a Frekvenciagazdálkodási Törvényben, továbbá a vasútengedélyes és a Magyar Távközlési Vállalat között fennálló, valamint a vonatkozó nemzetközi távközlési egyezményekben foglaltaknak.

A berendezések mennyiségét, választékát a személy-, és vagyonbiztonság, továbbá a környezetvédelem követelményeivel összhangban kell megállapítani. A vasúti távközlési szolgálat fejlesztését és integrációját a korszak technikai fejlettségéhez kell igazítani.

6.1.2. A szervezeten belüli távközlőberendezések

Az üzem szabályozásával és lebonyolításával közvetlenül összefüggő távközlőberendezések:

– vasútüzemi automata távbeszélő hálózat,

– állomásközi távbeszélő,

– térközőri távbeszélő,

– sorompóőri távbeszélő,

– menetirányító távbeszélő,

– állomási egy- és kétirányú berendezések,

– vonali rádió hálózat,

– műszaki távbeszélő hálózat,

– áramátalakító távbeszélő hálózat,

– műszaki diszpécser távbeszélő hálózat.

A berendezéseket és azok alkalmazását vállalati utasításban kell rögzíteni.

6.2. Távközlőberendezések korszerűsítése

A távközlőhálózat korszerűsítésére irányuló létesítményeknél fokozottan figyelembe kell venni, hogy az üzemszervezése és irányítása mind nagyobb sebességű és mind több digitális információátviteli utat kíván, amelyek megvalósítása a digitális technika mind szélesebb körű elterjesztését és lehetőleg egységes alkalmazását teszi szükségessé a beszédátvitel terén is.

Az előzőek figyelembevételével törekedni kell a vasút távközlési hálózata digitális összetevőinek integrálására, majd e folyamat előrehaladtával – távolabbi célként – integrált szolgáltatású digitális távközlő hálózat (vasúti ISDN) létrehozására.

6.3. Tájékoztató berendezések

A vasút üzemeltetőjének a személy- és árufuvarozás rendjéről, valamint a várható eltérésekről (pl.: késések, árufuvarozási korlátozások, stb.) az utasokat, illetve a fuvaroztatókat a kor technikai színvonalához, fejlettségéhez igazodó szintű rendszerekkel, berendezésekkel tájékoztatni kell. A nyelvi nehézségek áthidalása céljából a vizuális tájékoztató rendszereknél előnyben részesítendő a piktogramok alkalmazása.

A nyilvános távbeszélő hálózat, illetve képernyős rendszerek által hozzáférhető menetrendi tájékoztató rendszer létesítése is szükséges.

Pályaudvarokon és vonatokon a hangszórós utastájékoztatást a legszükségesebb utasforgalmi terekre kell korlátozni, és a tájékoztatásban érdektelen környezetet – különösképpen az éjszakai órákban – kímélni kell.

6.4. Óraberendezések

A közlekedés menetrendszerűségének alapjaként egységes időjelző rendszer alkalmazása szükséges, amelynek igazodnia kell a kontinensen elfogadott hiteles órajelekhez, időzónákhoz, valamint azok évszakok szerint bekövetkező egyezményes változásaihoz (nyári, illetve téli időszámítás).

Az egységes időjelző rendszerhez a forgalomirányító szolgálati helyeken, peronokon, várótermekben kijelző szerkezeteket (mellékórákat) kell csatlakoztatni, törekedve arra, hogy a folyamatot irányító gépi rendszerek időjelei az egységes időjelző rendszerrel együtt járjanak.

6.5. Távközlőberendezések energiaellátása

Az energiaellátó berendezések tervezésénél figyelembe kell venni az üzembiztonsági, műszaki és gazdasági követelményeket.

Az energiaellátás alapesete a közcélú, 50 Hz-es váltakozóáramú energiaellátó hálózathoz való csatlakozás.

Az olyan távközlőberendezéseket, amelyeknél az energiaforrás átkapcsolása okozta pillanatnyi kiesés működési zavarokat okozhat, vagy információk torzítására vezethet, szünetmentes energiaellátással kell ellátni.

7. FEJEZET

VILLAMOS FELSŐVEZETÉK, ENERGIAELLÁTÁS, TÉRVILÁGÍTÁS

A fejezet a helyi közforgalmú vasúti energiaellátás, felsővezeték, térvilágítás létesítési és üzemeltetési előírásaival foglalkozik.

7.1. Vontatási és segédüzemi energiaellátás

Az áramkörökre bontott vontatási tápszakaszokat olyan vontatási áramátalakító állomásokról kell táplálni, melyek középfeszültségű váltakozó áramú hálózatra vannak telepítve. Az áramátalakító állomások:

– vontatási és segédüzemi transzformátorokból;

– minimális felharmonikus szennyezést előállító egyenirá nyítókból;

– váltakozó- és egyenáramú kapcsolóberendezésekből;

– védelmi és automatika funkciókat ellátó egységekből;

– energia elosztó és vezérlő folyamatirányítókból;

– 0,4 kV-os erőátviteli és világítástecnikai rendszerelemből (szükség szerint);

– telemechanikai egységekből;

– fűtő, hűtő és szellőző gépészeti blokkokból, valamint

– tűz- és vagyonvédelmi részegységekből összeépített, és az üzemeltetési feltételrendszer által megkövetelt szociális blokkokból állnak.

Az áramátalakítók elhelyezhetők hagyományos szerkezetű épületekben vagy konténerekben. Utóbbi esetben megengedett a vontatási transzformátorok szabadtéren való elhelyezése is.

Az áramátalakító állomások vontatási és segédüzemi beépített teljesítményét az üzemeltetői igény szerint figyelembe vett fogyasztók-, járműszerelvények és azok forgalmi paraméterei, névleges teljesítményei, egyéb az üzemeltetés során jelentkező 0,4 kV-os erőátviteli teljesítmények dinamikus üzemviteli jellege, az átalakítási és hálózati veszteségek, valamint a fejlesztési tartalékok figyelembevételével kell számítani.

7.2. A villamos felsővezetékek általános előírásai

7.2.1. Alkalmazható táplálási rendszerek:

Helyi közforgalmú vasútnál: egyenáramú sínvisszavezetés és szigetelt rendszer

– közúti vasúton, millenneumi földalatti vasútnál 600 V,

– helyiérdekű vasúton 1000 V,

– mélyvezetésű vasúton 750 V,

– fogaskerekű vasúton 1500 V.

7.2.2. A villamos felsővezetéki rendszerek és a megengedett vontatási sebességek az alábbiak:

– merev felfüggesztéseknél:

V _max = 50 km/h,

– rugalmas ferde felfüggesztésű vezeték esetében:

V _max = 50 km/h,

– feszített rugalmas felfüggesztésű vezetéknél:

V _max = 70 km/h,

– alacsony hosszlánc esetén (HÉV):

V _max = 80 km/h.

Helyiérdekű vasutaknál általában hosszlánc rendszerű szerkezeteket kell alkalmazni.

Mélyvezetésű vasút esetében a harmadik sines, vagy alacsony hosszlánc rendszer építhető.

7.3. Tervezési követelmények

Villamos felsővezeték, energiaellátás, térvilágítás tervezésénél az alábbiak veendők figyelembe.

7.3.1. Felsővezetéki oszlopok

A nyíltvonali és állomási oszlopok elhelyezését az űrszelvény-szabvány előírásai szerint kell megállapítani.

Kereszttartó oszlop helyeit úgy kell kijelölni, hogy azok a váltók és átszelések miatti űrszelvény módosulás figyelembevételével még megfelelő helyen legyenek, és a kereszttartókat egész számú elemekből lehessen összeépíteni.

A csonkavágány végén a munkavezeték kihorgonyzására szolgáló oszlopokat a meghosszabbított szabadon tartandó téren kívül kell elhelyezni.

Az oszlopok betonalapjainak méretét az igénybevétel és a talaj határfeszültség függvényében kell megállapítani.

Speciális esetekben az oszlopalapot külön kell megtervezni (áramterületek bizonyos töltött talajok vagy speciális közművédelem esetében).

Minden oszlopot szabványos betonlábazattal kell ellátni. Egyedi tervezés esetén az oszlop talajjal érintkező részét legalább 10 cm vastag betonnak kell fednie.

A felsővezetéki oszlopokat az oszlop helyére utaló számozással és esetleg kiegészítő betűjellel kell ellátni.

7.3.2. Felsővezetékek

A felsővezetéket, táp- és megkerülővezetékeket úgy kell tervezni, hogy azok a pálya mentén húzódó építményektől a vonatkozó előírások szerinti távolságra legyenek.

A munkavezeték vágánysík feletti szabványos magassága a helyi közforgalmú vasutak esetében 5800±100 mm.

Ha munkavezeték magassági helyzetét hidak, gyalogosfelüljárók, egyéb műtárgyak alatti átvezetés, vagy más ok miatt meg kell változtatni, a tervezés során a pályára engedélyezett sebesség függvényében átmeneteket és a folyamatos magasságváltozást biztosítani kell.

Egyenes és íves szakaszokon az irányeltérési szögek által megszabott munkavezetéki felfüggesztő szerelvényeket kell alkalmazni. A munkavezetéki irányeltérés ne legyen nagyobb, mint 15°.

A munkavezetéket sokszögvonallal (kígyózással) kell tervezni.

A munkavezetékben ébredő igénybevétel mind súlyfeszítéses, mind egyszerűen ferdén, vagy mereven felfüggesztett vezetékek esetében ne legyen nagyobb, mint 120 N/mm².

A szigeteletlen tápvezeték legnagyobb belógása – a pályaszinthez viszonyítva – sem lehet alacsonyabb mint 7,0 m.

A tápvezeték szigetelő tartóit az oszlophoz oldható kötéssel kell rögzíteni. 15°-nál nagyobb törés esetén mindkét végén befogott szigetelőt kell alkalmazni.

Légkábelek esetén a megengedett húzófeszültség –25 °C-on

– réz esetében 60 N/mm²,

– alumínium esetében pedig 25 N/mm².

Fokozott biztonságú kihorgonyzást kell alkalmazni:

– nagy személyforgalmú peronoknál,

– idegen tulajdonú áram alatti vezetékrendszer felett,

A végkihorgonyzást 30° iránytöréssel és egy szigetelővel is lehet tervezni.

Külön áramkörön lévő felsővezetékeken tartó kereszt- és iránysodrony választó szigetelőket kell beépíteni.

7.3.3. Üzemi áramkötések, visszavezetések és érintésvédelmi kötések.

Felsővezeték és táprendszer tervezésénél a műszaki előírások a mérvadók, de minden esetben kettős, vagy megerősített szigetelési szintet kell tervezni.

Felsővezetéki oszlopok közvetlenül sínhez való földeléseit minden esetben a kóboráramvédelem figyelembevételével kell megvalósítani. Közvetlen földelést üzemszerűen kerülni kell.

A légszakaszolásokkal és szakaszszigetelőkkel áramkörökre osztott felsővezetéki szakaszokat kapcsolók beépítésével kell kialakítani. Ezekkel a nyíltvonali és állomási áramkörök egymástól függetlenek. Az egy és kétvágányú nyíltvonal felsővezetékeinek, tápvezetékeinek párhuzamos kapcsolási lehetőségeit kell biztosítani.

A kapcsolókat a helyszínen kézihajtással kell ellátni.

Olyan helyeken, ahol a villamos felsővezetéki áramkör kikapcsolása és földelése üzemszerűen fordul elő (raktári vágányok, villamos kocsiszínek felsővezetékkel ellátott vágányai) földelőérintkezős kapcsolót kell alkalmazni.

Kapcsolószerkezeteket tartó oszlopokat keretföldeléssel, túlfeszültségvédelmi eszközöket tartó oszlopokat egyedi rúdföldelővel kell ellátni. Közvilágítást tartó oszlopok esetében az üzemeltetővel közösen kialakított üzemviteli szabályzatban rögzített, az érintésvédelmet és a kóboráramvédelmet együttesen kielégítő megoldást kell választani.

A vágány és sínátkötéseket a vonatkozó üzemi előírások és a biztosítóberendezés üzemviteli szempontjait figyelembevevő előírások szerint kell kialakítani.

Acélszerkezetű vasúti hidak érintésvédelmét, különálló acélszerkezetek egymással összekötő földeléseit a vonatkozó előírások szerint, fokozott biztonsággal kell megtervezni.

Vasbeton hidak vasalását földelni nem szabad, de a hídon lévő egyéb fémtárgyakat érintésvédelmi földeléssel kell ellátni. A hídszerkezetre véletlen érintés elleni védőrácsokat kell felszerelni.

7.3.4. Egyéb felsővezetéki létesítmények

A felsővezetékhez közvetlen csatlakozó egyéb nem közvetlen vontatási áramellátási célokat szolgáló létesítmények (világítás, váltófűtés) létesítésére külön előírások az irányadók.

A városi vasutakon, a villamos vontatójárművel nem járható vágányrészeket meghatározott jelzőtáblákkal kell jelölni.

A felsővezetéknek illetéktelenek részéről veszélyesen megközelíthető helyeit a nagyfeszültségre figyelmeztető jellel kell megjelölni. Ahol a felsővezeték – külön eszközök alkalmazása nélkül is – veszélyesen megközelíthető, védőberendezést kell alkalmazni, melyen a veszélyre figyelmeztető táblát kell elhelyezni.

Rakodóterületeken álló olyan felsővezetéki oszlopon, amelyre tápvezeték, vagy felsővezetéki hosszlánc van felfüggesztve, figyelmeztető táblát kell elhelyezni. A közúti szintbeni keresztezésnél, amennyiben az előírt munkavezeték magasság nem tartható, biztonságtechnikai ,,magasság korlátozó'' kaput kell tervezni, valamint illetékes hatóság által előírt figyelmeztető táblákat kell alkalmazni. A járható űrszelvény magassági méretét a közúti járművek részére megfelelő előtávolságban jelölni kell.

7.4. Kivitelezési követelmények

7.4.1. Oszlopok elhelyezése

Az oszlopokat a járdaszegélytől legalább 0,5 m-re kell elhelyezni.

Szögacél oszlopokat betonlábazattal kell ellátni.

Az oszlopok állításánál a tervekkel szemben megengedett eltérések

– a hosszirányú távolság (oszloptávolság) esetében ±1000 mm,

– a keresztirányú távolság (a vágánytengelytől mérve) középoszlopsor esetében 20 mm, szélső oszlopsornál, a közművek és gyalogos sáv által megengedett mértékben,

– a sínkorona feletti magasságot (oszlop hasznos hossza) a tervek szerint kell beállítani.

7.4.2. A villamos felsővezeték kialakítása

A felsővezeték kígyózását a tervekben előírtak szerint kell megvalósítani, az attól való és megengedett eltérés mértékét a felsővezeték minőségi osztályozása határozza meg. Íves pályaszakaszokon figyelembe kell venni az ívsugárnak megfelelő sokszögvonalat, valamint a pálya túlemeléséből adódó áramszedő eltolódást is.

Párhuzamosan futó – keresztezés és váltó nélküli – vezetékek kígyózását ellentétesre kell készíteni.

Kompenzált hosszláncnál egyenesben a tartósodronyt a vágánytengely síkjában kell vezetni és csak a munkavezeték kígyózik. Ívben a tartósodronyt és a munkavezetéket közösen kígyózva kell felszerelni.

Félkompenzált hosszlánc esetén a tartósodronyt a munkavezetékkel együtt kell kígyóztatni.

Tartósodrony nélküli felsővezetéknél a segédsodronyt a munkavezetékkel együtt kígyóztatni kell.

A helyiérdekű vasutaknál általában alkalmazott alacsony hosszlánc esetén a tartósodronyt a munkavezetékkel együtt kígyóztatni kell.

A felsővezetéki tartószerkezeteket úgy kell felszerelni, hogy azok, illetve segédtartókarjaik a felsővezeték kihorgonyzási, illetve utánfeszítési állapotától és a vezeték hőmérsékletétől függő minden állapotban biztosítsa az áramszedő akadálymentes, zavartalan áthaladását.

A szerelési munkáknál kiindulási alaphőmérsékletnek a +10 °C-t kell tekinteni, s a hőtágulási szempontokból figyelembe veendő környezeti hőmérséklet szélső értékeinek a +40 °C és –20 °C hőmérsékletet kell tekinteni.

A vezeték szabályozását +10 °C értéknek megfelelő hőmérséklet figyelembevételével kell elvégezni, melynél a tartószerkezetek a vezetékre és oszlopra merőlegesek, iránysodronyok, hosszláncfüggesztők és feszítőszerkezetek függőlegesek és a súlyutánfeszítő szerkezetek középső helyzetben vannak.

A kígyózás mértékét belső tervezési előírások határozzák meg, egyéb esetekben maximális értéke 500 mm jobbra, illetve balra, a vágánytengelyhez viszonyítva. Keresztezésnél, váltónál, szakasz-szigetelőnél, váltóállító szánszerkezeteknél a kígyózás mértéke 0.

Tartószerkezetek méretét tervezői táblázatokból kell meghatározni.

A sodrony-, bilincs és horogmagasságokat, a hosszlánc függesztő pálca méreteit, lengő felfüggesztések típusait, belső utasításokban rögzített paraméterekkel kell figyelembe venni.

Áramszedővel nem járt munkavezetéket közvetlenül a járt keresztezés után ,,ki kell emelni''.

Kitérőknél a munkavezetékeknek mindig keresztezniük kell – egymást.

7.4.3. Szigetelések

A felső- és tápvezetéket, valamint az ezekhez tartozó villamos berendezéseket úgy kell beszabályozni, hogy azok a pálya mentén húzódó építményektől a vonatkozó előírások szerinti távolságra legyenek.

A villamos vontató- és vontatott, illetve a villamos felsővezeték alatt közlekedő járművekre vonatkozó szigetelési távolságot országos és nemzetközi előírások szabályozzák.

Az egyenáramú táphálózaton:

– kettős szigetelést két sorba kötött szigetelővel,

– tápvezetékeket tartó szigetelőként megerősített szigetelési szintű támszigetelőkkel kell megvalósítani.

7.4.4. Földelések

A földelések elkészítésénél a vonatkozó előírások mérvadók. Az oszlopok földelését a táprendszer szerelésének megkezdése előtt kell elkészíteni.

A vágány-, illetve sínkötéseknek a vontatási üzemi és hibaáramok vezetésére alkalmasnak kell lenniük. Mind a sínbekötések, mind az érintésvédelmi kötések sínszálhoz való csatlakoztatása a vasúti üzem biztonságát károsan nem befolyásolhatja.

7.4.5. Minőségi osztályozás

A táp- és felsővezeték berendezéseket üzembehelyezés előtt minőségi ellenőrzésnek kell alávetni.

A minőségi osztályozás alapját képező értékek tűréseit, valamint a mechanikai állapotra vonatkozó megkötéseket külön szakterületi előírások határozzák meg.

A felsővezetéki berendezések érintésvédelmi szempontjait, és a villamosított vágányok egymástól való távolságait műszaki előírások rögzítik.

7.5. Üzemeltetés, felügyelet

A felsővezetéki hálózatra, annak üzemeltetésére, illetve felügyeletére az üzemeltetőnek külön utasítást kell készítenie. Az utasítást a vonatkozó országos és szakágazati rendeletek és előírások alapulvételével kell elkészíteni.

A felsővezetéki berendezést a vonali ellenőrzés keretében kell megvizsgálni.

A rendszeres vizsgálatok elvégzésére az egyes szerkezeti elemek által megkövetelt időszakok figyelembevételével (ciklusidők) ütemtervet kell készíteni. A vizsgálatok rendszeres bejárások, beutazások, áramszedős ellenőrző menetek keretében kell, hogy megtörténjenek. Az egyes eljárásoknál elvégzendő feladatokat külön előírások szabályozzák.

Rendkívüli vizsgálatot kell végezni üzemzavar-elhárítást követően a javított berendezésen és annak az üzemzavar által érintett környezetében. Hasonló ellenőrzést kell tartani rendkívüli időjárási, vagy természeti viszonyok esetén.

A helyi közforgalmú vasutak villamos felsővezetéki berendezéseinek közelében lévő építmények építési, fenntartási és egyéb munkáinak végzésénél a betartandó biztonsági távolságot országos, illetve vállalati utasítások szabályozzák.

Az ideiglenesen, vagy átmenetileg – jelen szabályzat előírásaitól eltérő – üzemzavar-elhárítás során még megtűrt állapotot, vállalati előírások szabályozzák. Ezek azonban a személy- és üzembiztonságot nem veszélyeztethetik. Az ideiglenes, vagy átmenetileg megtűrt állapotot azonban a soron következő legelső felújítási munkák során meg kell szüntetni.

7.6. Térvilágítási követelmények

A vasúti területeket úgy kell megvilágítani, hogy

– a járművek térbeli helyzete és mozgása egyértelműen megállapítható legyen,

– a közlekedést befolyásoló akadályok jól felismerhetők legyenek,

– állomásokon, megállóhelyeken, az utasterekben, valamint a szolgálati helyiségekben és üzemi területeken, a közvilágítással ellátott utakhoz csatlakozó útátjárókban az előírásokban meghatározott megfelelő látási viszonyok biztosítva legyenek és mindezek

– a vasúti jelzők megfigyelhetőségét ne zavarják.

A vasúti területet megközelítő, vagy azt érintő közvilágítás, ipartelepi világítás, egyéb világítás a vasúti jelzők megfigyelhetőségét nem zavarhatja, a vasúti tevékenységet végző dolgozókat nem kápráztathatja.

Műszaki, gazdasági vizsgálat alapján a vontatási, térvilágítási és hangosítási berendezéseket – a vonatkozó előírások figyelembevételével – közös oszlopra kell szerelni.

Érintésvédelmi és földelési szempontból a villamosított vasútvonal végállomásain és megállóhelyein az egyes pályamenti berendezésekre különös gondot kell fordítani.

Ezek földelését a vonatkozó ágazati érintésvédelmi előírások szerint kell kialakítani.

Amennyiben a térvilágítási berendezés új kommunális hálózat létesítését teszi szükségessé, úgy e létesítést és az átalakítást is csak jóváhagyott tervek alapján lehet elvégezni.

A tervek tartalmi követelményeit külön előírásokban kell szabályozni, melyben az általános követelmények mellett térvilágítási szempontokra is ki kell térni.

Valamennyi világítási és kisfeszültségű áramellátó berendezés üzemeltetésére az országos előírások érvényesek.

Minden villamos berendezés karbantartására tervet kell kidolgozni, melynek elkészítése az üzemeltető feladata.

A karbantartási tervet a vonatkozó műszaki előírások szerint, a ciklusidők figyelembevételével kell végrehajtani.

8. FEJEZET

VASÚTI RAKODÓ-, JÁRMŰMOZGATÓ-, MÉRLEGELŐ- ÉS EGYÉB KISZOLGÁLÓ BERENDEZÉSEK, ÉPÍTMÉNYEK

Ez a fejezet a vasúti rakodó, járműmozgató, mérlegelő és egyéb kiszolgáló berendezések telepítésének, kialakításának, üzemeltetésének előírásait tartalmazza.

8.1. Helyhez kötött vasúti rakodóberendezések, építmények általános telepítési feltételei

Rakodóberendezés csak az iparvágánynak rakodásra kijelölt szakasza vagy rakodóvágány (együttesen rakodásra szolgáló vágány) mellé, illetve fölé, vagy alá létesíthető.

Iparvágány összekötő vágány, továbbá vasúti forgalmi vágány (együttesen közlekedésre szolgáló vágány) mellé, illetve alá vagy fölé rakodóberendezés létesítésére engedély csak kivételesen adható.

Újonnan épülő, rakodásra szolgáló vágány lehetőleg vízszintes, de legfeljebb 1,5°/_oo lejtésű lehet. Korábbi létesítésű építmények esetében 2,5°/_oo lejtésű vágány megtűrhető.

A vasúti rakodó- és forgalmi vágányok közötti tengelytávolságot úgy kell meghatározni, hogy a vágányok között a vasúti kocsik kezelése, ajtók, szerelvények nyitása-zárása, a kocsik bárcázása és az egyéb szükséges teendők biztonságosan elvégezhetők legyenek. Ha a rakodásra szolgáló vágányok közé rakodó- vagy szállítógéppel, illetve járművel is bejárnak, akkor ez a körülmény a vágánytengely-távolság meghatározásánál figyelembe veendő.

A rakodóberendezés elhelyezése úgy történjen, hogy az egyszerre rakodásra kerülő kocsik újabb kocsicsere nélkül megrakhatók legyenek.

Rakodóberendezésnek vágányzáró sorompótól (kisiklasztó sarutól), biztonsági határjelzőtől, vágányzáró-jelzőtől (annak hiányában: a vágány végétől), kitérőtől, vagy más rakodó, járműmozgató, mérlegelő és egyéb kiszolgáló berendezéstől olyan távolságban kell lennie, hogy az engedélyes vasút vonalain közlekedtethető leghosszabb vasúti kocsi rakodása is biztonságosan elvégezhető legyen. Ha a fenti elhelyezés nem valósítható meg, akkor az engedélyes köteles előírni a biztonságos rakodás módját. Előírható a beállítható legnagyobb kocsihossz korlátozása is; ebben az esetben gondoskodni kell a megállapított legnagyobb kocsihossz rakodóhelyen való feltüntetéséről.

Rakodóberendezés és egyéb kiszolgáló berendezés együttesen csak akkor telepíthető, ha a két (vagy több) berendezés együttes működése nem veszélyezteti a személy- és vagyonbiztonságot, vagy a berendezések között olyan kölcsönös reteszelés van, hogy az egyik berendezés működése megakadályozza a másik (többi) üzembehelyezését.

A rakodóberendezés veszélymentes és akadálytalan megközelítését – szükség szerint közúti járművekkel is – lehetővé kell tenni.

Villamosított vasúti vágányhoz rakodóberendezés általában nem telepíthető. Kivéve, ha a rakodóberendezés olyan kialakítású, hogy

– sem a rakodóberendezés, sem a rakomány rakodás közben a feszültségmentesített vezetéket 1,0 méteren belül nem közelítheti meg,

– a feszültség alatt álló táp- vagy megkerülő vezetéket 2,0 méternél, a munkavezetéket (beleértve a szomszédos vágányét is) 3,2 méternél jobban nem közelítheti meg és rakodási szünetben ezen a távon kívül rögzíthető.

Kizárja a létesítés lehetőségét a villamosított vágánnyal kapcsolatban az olyan rakodóberendezés, amelynek szerkezete rakodás közben a villamosvezetéket elérheti, megrongálhatja.

A rakodóberendezés a vágány szabadon tartandó terébe csak a rakodási üzem alatt nyúlhat be egyes mozgatható részeivel, amelyeket üzemen kívül az űrszelvényből, illetve a szabadon tartandó térből ki kell emelni és ebben az állapotban megbízhatóan rögzíteni. Különleges esetekben az eltérés csak előzetes egyedi vizsgálat után engedélyezhető.

A rakodóberendezéssel érintett vágány mellett a rakodóberendezés technológiai térszükségletét biztosítani kell.

A vasúti kocsik kezelésével és tolatásával kapcsolatos munkák számára az üzemi közlekedési teret biztosítani kell. Ha a rakodóberendezés oldalán erre nincs lehetőség, az üzemi közlekedési tér a vágány másik oldalán alakítandó ki.

Az üzemi közlekedési tér biztosításától csak akkor lehet eltekinteni, ha sem a tolatásnál, sem a rakodásnál, sem a jármű kezelésénél az építmény és a vasúti kocsi között semmiféle munkát végezni nem kell.

1435 mm normál nyomtávolságú vasút esetén a vágánytengelytől általában a következő távolságra helyezhetők rakodó berendezések:

– 1220 mm sínkoronaszint feletti magasságig 1725 mm-re,

– az ennél magasabb építménynél 2200 mm-re.

Az űrszelvények alsó, sínkoronától mért 1100, 1120 illetve 670 mm-ig terjedő részére meghatározott méretek mellett kizárólag oldal-, nyílt-, raktári- és átrakó, valamint az anyagfogadó garatként kialakított rakodók – és az anyag megtámasztására szolgáló karámok – telepíthetők.

Az ömlesztett anyagokat tároló karám csak a rakodásra szolgáló vágány egyik oldalán létesíthető magasságilag olyan méretben, hogy az ömlesztett anyag – csúszási szögét figyelembe véve – az űrszelvénybe ne nyúljon.

A felsorolt távolságokat íves vágányrészeken az űrszelvény előírásokban meghatározott ívpótlékkal növelni kell.

8.2. Helyhez kötött rakodóberendezésekkel kapcsolatos egyéb általános előírások

A vágányba építendő aknához csatlakozó vágánymező

– legalább 10–10 m hosszú zúzottkő ágyazatba helyezendő,

– legalább 24–24 m hosszban sínvándorlást gátló szerkezettel kell felszerelni,

– a síndőlés kifuttatását szükség esetén biztosítani kell.

Az aknán átvezető vágányra – beleértve az aknában elhelyezett szerkezeteket is – sínleerősítési tervet kell készíteni szokványos alkatrészek figyelembevételével.

Ha a rakodóberendezéseknél a folyamatos – éjjeli (illetve sötétedés utáni) és nappali – rakodási lehetőséget biztosítani kell, akkor a rakodóberendezés és a rakodás alatt álló szállítójárművek, valamint a rakodótér megvilágításáról térvilágítás útján gondoskodni kell. A térvilágításra vonatkozó rendelkezéseket a 7. fejezet tartalmazza. Szükség esetén a fedett vasúti kocsik belső megvilágításáról is gondoskodni kell.

A kötött pályán mozgó villamos üzemű rakodógépek kábeleinek elhelyezése történhet felfüggesztéssel, ez esetben a gép működése alkalmával a felfüggesztést 30 cm-nél jobban nem közelítheti meg. Ha ez nem lehetséges, akkor a kábeleket görgőkkel rendelkező és vízelvezetéssel ellátott csatornában kell elhelyezni. A kábelek a földön nem kúszhatnak.

A villamos üzemű berendezések villamos hálózatról való leválasztására külön villamos főkapcsolót kell létesíteni a berendezés közelében. A villamos kapcsoló kikapcsolt helyzetben kulccsal lezárható legyen.

A villamos berendezések és az érintett vasúti vágányok együttes érintésvédelméről gondoskodni kell.

A környező terepszintnél 1,0 m-nél magasabban lévő kezelőhelyeket és közlekedési utakat legalább 1,0 m magas, lábléccel ellátott, középrudas merev korláttal kell minden olyan oldalon ellátni, ahol a leesés veszélye fennáll.

A rakodóberendezés, valamint a rakodás alatt lévő vasúti kocsik portalanításáról gondoskodni kell.

A vágány mellé, a vágány tengelyétől 3,5 m-en belül elhelyezett építmények, szerkezetek sarkait, éleit (mintegy 20 cm szélességben és 2,5 m magasságig), valamint az üzemközben az űrszelvénybe is benyúló szerkezeteket munkavédelmi színjelzéssel kell ellátni.

8.3. A helyhez kötött vasúti rakodóberendezések kialakításának előírásai

8.3.1. Gépészeti berendezés nélküli rakodók

8.3.1.1. Oldalrakodó jellegű építmények

A rakodókra megfelelő feljárat létesítendő. Személyek közlekedésére lépcsőt, targoncák és egyéb járművek részére felhajtót kell kiképezni.

A rakodók felhajtó-lejtőjére, minimális szélességére, a járófelületek burkolására, vízelvezetésére, méretezésére vonatkozó előírásokat külön műszaki előírásban kell meghatározni.

A rakodón a vágány tengelyétől számított 3,0 m-en belül semmi sem építhető.

A nyíltrakodók, átrakók és raktári rakodók fölé épülő tetőszerkezet magasságát az űrszelvény méretén felül, a rakodáshoz beállított kocsik tetején végzendő műveletek figyelembevételével kell meghatározni.

8.3.1.2. Homlokrakodók

A homlokrakodóknál a vasúti kocsik ütközőjének magasságában megfelelő ütközőt kell felszerelni. Sarokütközős járművekhez készített homlokrakodón kapcsolókészülék csak akkor helyezhető el, ha a homlokrakodóra szabványos homlokütközők is kerülnek.

Központi ütközőkészülékes járművekhez készített homlokrakodóknál a rakodó támfalán – a járműveken alkalmazottakkal azonos – központi ütközők szerelendők.

Ha ilyen rakodónál sarokütközős vasúti kocsik rakodása is szükséges, akkor a rakodón homlokütközők is létesítendők.

Az ütközőket úgy kell elhelyezni, hogy összenyomott ütközőrugók mellett a csavarkapocs, illetve vonóhorog a központi ütközőt ne érje el.

A homlokrakodók magasságára, minimális hosszára, szélességére, felhajtójára, burkolására, vízelvezetésére, méretezésére vonatkozó előírások külön műszaki előírásban határozandók meg.

A kombinált fuvarozáshoz szükséges kocsiátrakókat a hatóság által adott egyedi feltételek alapján kell tervezni.

8.3.1.3. Élőállat rakodók

Rendes nyomtávú vágány esetén a rakodó alsó szintje a sínkorona fölött 1,22 m-re, felső szintje 2,30 m-re alakítandó ki és a vágánytengelytől való távolsága legalább 2,20 m legyen. A kialakításukra vonatkozó rendelkezéseket műszaki előírás tartalmazza.

8.3.2. Gépészeti berendezésekkel felszerelt rakodók

8.3.2.1. Anyagfogadó garatként kialakított rakodó

A rakodók minimális hosszára, szélességére, egyéb méretezésére, burkolására vonatkozó előírásokat külön műszaki előírásban kell meghatározni.

A rakodó vágány felé eső oldala készülhet falazattal, rácsból vagy csúszdaként működő nyitható ajtóként.

A rakodó, valamint a vágány közötti területet (ideértve a sínszálak közötti területet is) olyan kiemelhető burkolattal kell ellátni, amely egyrészt az elszóródott anyag összetakarítását, másrészt a vágány szabályozását lehetővé teszi.

A garat szállítóberendezéseinek beépíthetőségét, szerelhetőségét, karbantarthatóságát biztosítani kell.

8.3.2.2. Gravitációs berakó berendezések

Az emelt rakodó és -tároló támfala, tartóoszlopai, beépített szerkezetei a vágány tengelyét az egyik oldalról rendes nyomtávú vágány esetén – eltérően az általános előírásoktól – –3,05 m sínkoronaszint feletti magasság fölött – ha szükséges –1,875 m-re közelítheti meg.

A rakodó felső szintjén a vágány felőli oldalt úgy kell kialakítani, hogy a közúti járművek lezuhanását megakadályozza.

Eltérő nyomtávú vasúttal, függőpályával, szállítószalaggal történő rászállítás esetén az átürítőhely kialakítása a rászállító eszközre vonatkozó külön előírások szerint történjen.

Az emeltrakodó-tároló balesetmentes megközelítését, kezelését, ellenőrzését, a tárolóba be- vagy leesés elleni védelmet biztosítani kell.

Egyéb előírások külön műszaki előírásban határozandók meg.

8.3.2.3. Anyagfogadó aknák, hídszerű ürítőberendezések

Az anyagfogadó aknák, az aknákat áthidaló, illetve a vasúti terhet viselő szerkezetek méretezésénél a tényleges járműterhet és tengelyelrendezést kell alapul venni.

Az anyagfogadó aknába való beesési veszély elleni védelemről gondoskodni kell. Az áru beömlési helyén a lefedésre rács alkalmazandó. Az átjárás, illetőleg esetleges ráállás célját is szolgáló rács nyílása legfeljebb 50 x 100 mm lehet. Ha a rácson nem kell átjárni, akkor legfeljebb 150 x 150 mm nyílásmérettel készíthető.

A rácsot általában pályaszintben kell kiképezni, közúti járművek közlekedése esetén sínkoronaszintben is elhelyezhető.

Az aknába ürített anyag továbbítására szolgáló szállítógépek beépítésénél a rájuk vonatkozó előírásokat kell figyelembe venni.

Az aknába a csapadékvíz behatolását meg kell akadályozni. Tetőszerkezet hiányában az aknákat fedéllel kell ellátni. Az aknába esetleg bekerülő víz eltávolítására szivattyú biztosítandó.

8.3.3. Rakodódaruk

A darukat úgy kell telepíteni, illetőleg a környezetüket kialakítani, hogy a daruval felemelt teher személyek vagy személyek által elfoglalt épületek fölé ne kerülhessen, és a vasúti kocsi teljes szélességében a terhek függőlegesen emelhetők legyenek.

A daru emelőmagasságát úgy kell megállapítani, hogy a legmagasabb emelendő tárgy a vasúti kocsi oldalfala fölött a függesztékkel együtt átemelhetővé váljék.

Darupálya vasúti vágányt szintben nem keresztezhet.

A darukezelő fülkéjét a vasúti vágány űrszelvényén kívül kell telepíteni úgy, hogy a kezelő a vasúti kocsiba láthasson.

Az ömlesztett áruk felvételére alkalmas edényes markoló vasúti kocsi kirakására akkor alkalmazható, ha a nyitott helyzetben elfoglalt téglalap alakú terület átlója a 2900 mm-t nem haladja meg.

Az edényes markoló hossztengelye rakodás közben a vasúti kocsi hossztengelyével párhuzamos legyen.

A sokfogú- és a szálfamarkoló nyitott állapotban 2300 mm-nél nagyobb nem lehet.

A vasúti rakodásra használt daruk egyéb vasúti vonatkozású előírásai külön műszaki előírásban határozandók meg.

8.3.4. Tartálykocsik rakodóberendezései

Töltő-lefejtő berendezéseknél a vágány vízszintes legyen, és területét tisztítható burkolattal kell ellátni. A burkolat a töltő- vagy lefejtőhely középvonalától legalább 5 méterrel nyúljon túl. A burkolat és a sín talpa között legalább 20 mm és legfeljebb 50 mm távolság lehet. Burkolni kell a lefejtő-, illetve töltőberendezés, az akna, a tartálykocsi kezelőberendezés (esetleg a szivatytyú) környékét is úgy, hogy a burkolat ezeken 50–50 cm-rel nyúljon túl.

Folyadékok töltő-lefejtő berendezéseinél a vágányburkolat csatornázással rendelkező betontálca legyen.

A burkolaton összegyűlő szennyező anyag összegyűjtéséről, eltávolításáról és további kezeléséről gondoskodni kell. A töltő-, illetve a lefejtőberendezés legyen alkalmas az illető anyag szállítására szolgáló valamennyi típusú forgalomban lévő – és fejlesztésre tervbe vett – vasúti tartálykocsi zártrendszerű megtöltésére, illetve kiürítésére. Levegőnél nehezebb gázok töltő- illetve lefejtőberendezése aknába nem telepíthető.

Vasúti tartálykocsit telepített tároló tartályba lefejteni vagy tárolóból tölteni csak kiépített csővezetéken szabad. A csővezetékek leüríthetőek legyenek. A lefejtésekhez és a töltésekhez legfeljebb 5 m hosszú hajlékony csatlakozó vezeték használható. Merev csatlakozóvezetékes töltő-, illetve lefejtőberendezés sérülés nélkül viselje a tartály töltése vagy ürítése közben beálló magassági mozgásokat.

Tűzveszélyes, maró, mérgező folyadék, illetve gáztöltő berendezés területét zárhatóan el kell keríteni. Más töltőberendezés, valamint lefejtőberendezés területét a helyi körülményektől és az anyag jellegétől függően kell elkeríteni.

A töltés leállításának lehetőségét a töltőállomásról mindenkor biztosítani kell. A tartálykocsik túltöltését meg kell akadályozni.

Alsó csatlakozású, burkolatszint fölé létesített töltő- és lefejtőberendezésnek a csatlakozó vezeték felszereléséhez kiképzett csőcsonkja a sínkorona fölött 300 mm-nél magasabban nem lehet. A berendezés szerkezeteit (csőcsonk, szűrő, tolózár, stb.) az üzemi közlekedési téren kívül zárható szekrényben kell elhelyezni.

Poranyag lefejtéshez a szállító tartályra megengedettnél nagyobb nyomású levegő nem használható, szükség esetén nyomáshatárolót kell felszerelni. A lefejtőhelyen a tartálykocsihoz való csatlakozás előtt nyomásellenőrző műszert kell felszerelni. Ha az anyag továbbításához segédlevegőt is használnak, annak nyomása sem lehet nagyobb a tartályra előírt értéknél.

A vasúti tartálykocsik felső részén elhelyezett szerelvények balesetmentes megközelítését és kezelését megfelelő berendezéssel biztosítani kell.

A berendezés kialakítása esetleges veszély esetén tegye lehetővé a dolgozók menekülését. A vasúti kocsi nem szolgálhat a kezelőberendezés alátámasztásául. Több kezelőberendezést összekötő kezelőhídról 30 méterenként vészlejáratot kell kialakítani. Kezelőberendezés megközelítésére szolgáló feljárat lehetőleg lépcső legyen.

Maró, mérgező hatású folyadékok tárolására szolgáló tartályt védőmedencébe kell helyezni. A védőmedence a legnagyobb tartály térfogatával legyen azonos befogadóképességű. A medencéből nyílás nem vezethető ki.

Maró hatású folyadéktárolók, illetve védőmedencéjük a vasúti vágány tengelyét 5,0 m-nél jobban nem közelíthetik meg. A mérgező hatású folyadéktárolóknál ezt a méretet – az anyag jellegétől függően – növelni kell. Tűzveszélyes folyadéktárolók és szivattyúk telepítési távolságait, alkalmazásuk előírásait műszaki előírás rögzíti.

Gáztárolók és szivattyúk telepítésénél is a műszaki előírások az irányadók.

Egyéb rendelkezések műszaki előírásban rögzítendők.

8.3.5. Rakománymelegítő berendezések

Dermedő folyékony anyagok lefejtéséhez biztosítani kell az anyag melegítésének lehetőségét. Nyílt lánggal tartálykocsit melegíteni tilos.

Ha a dermedő anyag melegítése nem a lefejtőálláson történik, a kondenzvíz megfelelő elvezetéséről gondoskodni kell.

Dermedő folyadékok melegítése esetén a vasúti tartálykocsit kiürítés után csak akkor szabad lezárni, ha lehűtése és kiszellőztetése megtörtént.

Szilárd anyagok melegítésénél használatos melegítőbe rendezés olyan kialakítású legyen, hogy a vasúti kocsi egyes szerkezeti elemei a melegítés során a következő táblázatban megadott hőmérsékletértékeket ne lépjék túl:

-------------------

G: gőzfűtés

F: forrólevegős fűtés

-------------------

csúszócsapágyak G: tilos F: 80 °C

gördülőcsapágyak G: 70 °C F: 80 °C

kent alkatrészek (ütközők, lemezes hordrugók, alsó forgótányérok, stb.) G: 60 °C F: 80 °C

fékberendezés G,F: 55 °C

szekrényfalak (festés) G,F: 90 °C

-------------------

8.4. Egyéb előírások

A vasúti rakodóberendezések általános üzemeltetési feltételeit szabványban kell meghatározni.

A rakodóberendezéseket évente szakmunkás, 5 évente technikusi, 10 évente mérnöki szintű részletekre kiterjedő vizsgálatnak kell alávetni.

A vasúti terhet viselő, valamint a vasút feletti szerkezetek vizsgálatára a hidakra vonatkozó előírások a mérvadók.

8.5. Helyhez kötött vasúti járműmozgató berendezések

8.5.1. Vasúti kocsivontató berendezések, létesítésének feltételei

A kocsivontató berendezéssel kiszolgált vágány legfeljebb 1,5‰ esésben vagy emelkedésben lehet. A vontatóberendezés minden szerkezete, alkatrésze üzemen kívül az űrszelvényből eltávolítható legyen.

A kocsivontató berendezéssel kiszolgált vágány mellett az üzemi közlekedési teret szabadon kell hagyni.

A vontatóberendezés vonókötelének szakító ereje ötszöröse legyen a legnagyobb számított kötélerőnek. A vonókötél legnagyobb sebessége az l m/s-t nem haladhatja meg.

A vontatóberendezés által kiszolgált vasúti vágány mellett – az üzemi közlekedési téren kívül – vészleállítókat kell felszerelni.

A távolról vezérelt kocsivontató berendezések kezelőfülkéje, illetve kezelőhelyei úgy helyezendők el, hogy a vontatási terület beláthatóvá váljék.

A távvezérelt kocsivontató berendezés és az általa kiszolgált berendezés vezérlése olyan függésben legyen, ami az együttes működtetést kizárja.

A kocsivontató berendezések üzemeltetésére és vizsgálatára a rakodóberendezések üzemeltetésére és vizsgálatára vonatkozó előírásokat kell értelemszerűen alkalmazni.

8.5.2. Tolópadok létesítésének feltételei

Tolópad pályáját vízszintesen kell kialakítani.

Méretezésnél a vasúti hidaknál figyelembe vett tényleges járműteherrel kell számolni.

A tolópadhoz csatlakozó vágányoknak – a tolópad szélétől mérve – a tolópad szélességének megfelelő hosszúságban vízszintesnek kell lenniök.

A pályaszintben elhelyezett tolópadon a nyelvsínek lejtése legfeljebb 1:16 lehet.

Ahol a csatlakozó vágánnyal szemben használható vágány nincs, ott kerékfogóval ellátott védő vágánycsonk alakí tandó ki.

A tolópadon lévő és csatlakozó vágányok között legalább 12 mm, és legfeljebb 20 mm méretű hézag legyen biztosítva. Oldal, illetve magassági lépcső ne keletkezzék. A lépcsőzetmentes csatlakozás érdekében reteszelő szerkezeteket kell alkalmazni.

A tolópad akna szélétől az űrszelvény magasságáig 3,0 méter távolságban semmi nem építhető, illetve nem helyezhető el. A tolópad egyetlen alkatrésze sem nyúlhat a szabadon tartandó térbe.

A tolópad szerkezete és a tolópad akna között – a sínek kivételével – sehol sem lehet 50 mm-nél kisebb hézag. A tolópad haladási sebessége 1,0 m/s-nál nagyobb nem lehet.

A tolópad hídszerkezetének azon oldalán, ahol a járművek vontatása, illetve fékezése történik, az üzemi közlekedési teret biztosítani kell.

A tolópadnak üzemi és rögzítő fékkel kell rendelkeznie.

A tolópadon és a tolópad járat mellett vészleállítókat kell felszerelni.

A tolópad területét megfelelő burkolattal kell ellátni. A tolópadra szerelt kocsivontató berendezés működését a reteszeléssel kell függésbe hozni.

A tolópad kezelésével, üzemeltetésével, karbantartásával és vizsgálatával kapcsolatos előírásokat műszaki előírás tartalmazza.

8.5.3. Fordítókorongok létesítési feltételei

A fordítókorong körsínjét vízszintesen kell kialakítani. A fordítókorongnak és a hozzá csatlakozó vágányoknak a fordítókorong átmérőjének megfelelő hosszúságban vízszintesnek kell lenniük.

Méretezésnél a tényleges járműteherrel kell számolni.

Ahol a csatlakozó vágánnyal szemben használható vágány nincs, ott kerékfogóval ellátott védő vágánycsonkot kell kialakítani.

A fordítokorong-akna szélétől 3,0 m távolságban a sínkorona felett az űrszelvény magasságáig semmi nem építhető, illetve nem helyezhető el.

A gépi hajtású fordítókorongoknál a kézi mozgatást is lehetővé kell tenni. A kétféle meghajtás egyidejű működését ki kell zárni. A gépi hajtású fordítókorongnak a kezelőfülkéből működtethető fékszerkezettel kell rendelkeznie.

A fordítókorongon lévő és a csatlakozó vágányok között legalább 15 mm és legfeljebb 20 mm méretű hézag legyen. A lépcsőzetmentes csatlakozás érdekében reteszelő berendezést kell alkalmazni. Oldal- és magassági lépcső nem lehet.

A fordítókorong területét megfelelő burkolattal kell ellátni. A fordítókorongra szerelt kocsivontató berendezés működését a reteszeléssel kell függésbe hozni.

A járműmozgató berendezések létesítésére, kialakítására vonatkozó egyéb követelményeket, valamint üzemeltetésükre és vizsgálatukra vonatkozó előírásokat műszaki előírásban kell rögzíteni.

8.6. Vasúti járműmérlegelő berendezések

8.6.1. Járműmérlegek telepítési követelményei, létesítési feltételei

Az álló jármű mérlegelésére szolgáló mérlegnek és a hozzá csatlakozó legalább 15–15 m hosszú vágányszakasznak egye nesben és vízszintesben kell lennie.

A járműmérleget mindkét végén vágánykapcsolattal bekötött vágányban kell elhelyezni.

A mérleghez való megfelelő csatlakozás miatt a folyópályát mintegy 2,0 m hosszban ágyazat nélküli felépítménnyel kell kialakítani.

A mérlegszerkezeti részek vizsgálhatóságát és ellenőrizhetőségét biztosítani kell.

A mérlegelő helyiségből biztosítani kell a megbízható rálátást a mérlegen álló vasúti kocsira és a mérleg egész felületére, valamint a mérőszerkezetre.

A mérlegház a vágány tengelyét 3,0 m-nél jobban ne közelítse meg.

Fordítókorong, tolópad, kitérő eleje, illetve biztonsági határjelzője és a mérlegakna, illetve mérlegszerkezet között legalább 15 m távolságot kell biztosítani.

Járműmérleg és közforgalmú útkeresztezés között olyan távolságra van szükség, hogy az egyszerre beállításra kerülő kocsisor után még 10 m hosszú biztonsági távolság legyen.

A kocsik mozgatását végző dolgozók által jól láthatóan a mérlegszerkezettel kényszerkapcsolatban álló fény tolatásjelzőt kell alkalmazni, ha a mérleget védeni kell a rátolásból származó sérüléstől.

Ha a mérlegen robbanásveszélyes anyagot töltenek vagy a mérlegaknába, illetve a mérlegszerkezetet befoglaló térbe robbanásveszélyes gáz, illetve folyadék juthat a környezetből, akkor a mérleg szellőztetéséről gondoskodni kell. A mérleget ne lehessen működtetni akkor, ha az aknában robbanásveszélyes elegy képződik.

A járműmérlegek méretezésének, üzemeltetésének előírásait műszaki előírásban kell meghatározni; az üzemeltetés részletes előírásait kezelési utasításban kell szabályozni.

8.7. Egyéb építmények, kiszolgáló berendezések

8.7.1. Mozgólépcsők, mozgójárdák, felvonók

Mozgólépcsők létesítésének követelményeiről műszaki előírás rendelkezik.

A mozgólépcsők pályairányú sebessége legfeljebb 1m/s lehet. A lépcsőfokok szélessége legalább 800 mm legyen.

Mozgólépcsők utasforgalmi szállítóképességének meg határozásánál legfeljebb az elméleti szállítóképesség (műszaki terhelhetőség) 50%-át lehet figyelembe venni.

Egymást követő mozgólépcsők – ha közbenső kijárat nincs – azonos szállítóképességűek legyenek.

A mozgólépcső alsó és felső szintjén utasterelő korlátot kell létesíteni.

A mozgólépcső gépészeti berendezéseit úgy kell méretezni, hogy azok képesek legyenek a lépcső elindítására teljes terhelés mellett is.

8.7.2. Olajfeladó berendezések

A berendezések telepítésének követelményeit a tűzvédelmi előírások határozzák meg.

A feladóhelyen az anyagelcsurgást, szétfolyást meg kell akadályozni.

Az olajfeladáshoz olyan berendezés alkalmazandó, amely az olajáramlást megszünteti, ha a tartály megtelik, illetve ha a működtető szerkezetet elengedik.

8.7.3. Járművizsgáló csatornák (aknák)

A járművek alvázának, futóművének, fékberendezésének vizsgálata, szerelése céljából járművizsgáló csatornát kell létesíteni. Ezek vonatfogadó, vonatindító és rakodóvágányba nem telepíthetők.

Helyi közforgalmú vasúti személyszállító járművek és mozdonyok vizsgálatához háromaknás elrendezés szükséges. A csatorna folyadékgyűjtője a közcsatornába nem köthető be.

Vízvételezésre, kerékpár ill. alkatrész süllyesztésére, emelésére szolgáló vagy más kiszolgáló berendezésekre, rakmintákra vonatkozó előírásokat e szabályzatban foglaltak értelemszerű alkalmazásával egyidejűleg kell meghatározni.

8.7.4. Vasúti kocsimosó berendezések

A mosási területen a vágányt burkolni kell.

A mosás során keletkezett szennyvíz összegyűjtéséről, derítéséről, semlegesítéséről, a vízügyi előírásoknak megfelelően kell gondoskodni.

Személykocsik belső tisztításának részletes szabályait a vasút üzemeltetője utasításban köteles kidolgozni. Ha csak tisztítási célra szolgáló vágány mellett létesül a helyhezkötött kocsimosó berendezés, úgy szerkezeteit üzemen kívüli helyzetben az űrszelvényen, egyébként a szabadon tartandó téren kívül kell elhelyezni.

A teherkocsi mosóberendezés beépített részei csak az üzemi közlekedési téren kívül telepíthetők.

Tartálykocsik tisztításánál biztosítani kell, hogy a tisztításra kerülő tartálykocsiban visszamaradt anyag a megfelelő tárolókba lefejthető legyen.

A tartálykocsik felső részén elhelyezett szerelvények, valamint a tartály belső terének megközelítése, kezelése, tisztítása során jelentkező baleseti veszély, illetőleg a vegyi ártalmak kiküszöböléséről gondoskodni kell és biztosítani kell a munkavállalók védelmét.

Teherkocsi-mosóknál a vágány egyik sínszála magasabban (túlemelésben) legyen.

A kocsik mosását kezelési utasításban kell szabályozni.

8.8. Helyhez nem kötött vasúti rakodó-, járműmozgató- és egyéb kiszolgáló berendezések.

A helyhez nem kötött rakodóberendezéseket az üzemeltető vasút (iparvágánynál a kiszolgáló vasút) által előírt – a következőkben foglaltak figyelembevételével készült – szabályok szerint kell alkalmazni.

8.8.1. Targoncák

A rakodás előtt meg kell győződni arról, hogy a vasúti kocsik padozata alkalmas-e a targoncával való rakodásra.

Új padozatú kocsiknál a megengedhető pontszerű terhelés 22 kN. A vasúti kocsikba bejáró targoncák kissugarú ívben képesek legyenek fordulni.

A targonca emelőmagassága legalább 1200 mm legyen.

A targoncák szerkezeti magasságánál figyelembe kell venni, hogy a vasúti fedett kocsik belső magassága régebbi építésű kocsiknál 2,1 m.

A vasúti rakodáshoz a targonca teherbírása legfeljebb 12,5 N lehet.

A targonca feleljen meg a munkavédelmi követelményeknek.

Az oldalrakodó és a teherkocsi közötti teret áthidaló szerkezetekkel szemben támasztott követelmények: megfelelő teherbírás, megbízható rögzítési lehetőség, kis sajáttömeg és szerkezeti magasság, könnyű kezelhetőség és csúszásmentesség.

8.8.2. Rakodógépek ömlesztett anyagok rakodásához

Ömlesztett anyagok vasúti rakodásánál olyan rakodógépek és technológiák alkalmazhatók, amelyek a vasúti kocsit nem rongálják meg, és megfelelnek a biztonságos rakodás követelményeinek.

Ennek érdekében

– a rakodógép semmilyen szerkezete ne támaszkodjon a vasúti kocsira, és ne ütközzön hozzá,

– a csigásrakodók, szállítószalagok azon részeit, amelyek a vasúti kocsikhoz érnek, olyan burkolással kell ellátni, hogy azok a vasúti kocsin sérülést ne okozzanak,

– a rakodógép-kezelő munkahelyéről a vasúti kocsiba lásson,

– felsővezetékkel ellátott vágányon álló vasúti kocsi rakodást csak feszültségmentesített hálózat mellett szabad végezni. A vezetéket rakodás közben az előírt távolságnál jobban nem közelítheti meg a rakodógép,

– az árumegfogó és továbbító szerkezeteket (pl. markoló, szállítócsiga, kanál, serlegsor, géplapát) olyan kiegészítő tartozékkal kell ellátni, amely meggátolja, hogy a vasúti kocsi rongálódjon,

– az áru a berakás során ne essen nagy magasságból a kocsipadlóra (az árudarab tömegétől függően az esési magasság meghatározandó),

– a rakodógépek feleljenek meg a munkavédelmi követelményeknek,

– a fedett vasúti kocsik tetőnyílásán át való rakodásnál a tetőnyílás kezelése esetén jelentkező baleseti veszély kiküszöböléséről gondoskodni kell.

9. FEJEZET

VASÚTI JÁRMŰVEK

Ez a fejezet a helyi közforgalmú vasúti járművek kialakítására, üzemeltetésére, fenntartására vonatkozó általános előírásokat tartalmazza.

A szabályzat elsősorban a személyszállító járművek követelményeit tárgyalja. A teherszállító járművekkel kapcsolatos legfontosabb követelményeket esetenként említi.

9.1. Járművek engedélyezése

A vasúti járművek hatósági engedély birtokában gyárthatók, szerezhetők be, alakíthatók át és tarthatók üzemben.

A hatósági engedélyezéshez szükséges – jogszabályban részletezett – tervműveletnek tartalmaznia kell a tervezői felelősségvállalást, valamint a megrendelő egyetértését a konstrukcióra és kivitelre vonatkozóan. A dokumentációnak magyar nyelvűnek kell lennie, vagy az idegen nyelvű dokumentáció fordítását kell mellékelni.

A különleges járművekre vonatkozó dokumentációból megállapíthatók legyenek a lehetséges üzemmódokban kialakuló méretek, pályaterhelések és minden más adat, körülmény, melynek ismerete a jármű elbírálásához szükséges lehet.

A vasúti járművek engedélyezési terveit vasúti járműgyár, járműgyártással, javítással hivatásszerűen foglalkozó vállalat vagy szakirányú tervezőintézet készítheti el; magán személy és munkaközösség terveinél a tervező szakirányú képesítését és gyakorlatát hivatalosan igazolni kell.

9.2. Helyi közforgalmú vasúti járművek kialakításával, felszerelésével kapcsolatos követelmények.

9.2.1. Általános követelmények és ezek dokumentálása

A vasúti járműveket az üzemeltető vasút pálya-, és üzemviszonyait, valamint a jármű rendeltetését figyelembevéve kell kialakítani.

A vasúti járművek kialakításánál figyelembe veendő követelmények:

– a közlekedésbiztonság járműgépészeti feltételeinek pontos kielégítése,

– a rendeltetésszerű használatra való alkalmasság kedvező ergonómiai feltételekkel a működtetés és kezelés szempontjából,

– a személyszállító járműveknél előírt utaskényelmi feltételek biztosítása,

– a környezetkimélő és gazdaságos üzemeltetés és fenntartás lehetősége.

Helyi közforgalmú vasúti (közúti-, metró, millenniumi földalatti vasút, helyiérdekű és fogaskerekű vasút) járműveket normál (1435 mm) nyomtávolságnak megfelelően kell kialakítani.

A járműveket az üzemszerűen megengedett legnagyobb terhelésekből származó mechanikai, villamos és hőigénybevételekre kell méretezni.

A járművek feleljenek meg a vonatkozó pályaűrszelvényekhez tartozó szerkesztési szelvénynek.

A járművek külső fő méreteit (hosszúság, szélesség, szűkítés hossza és szöge, forgócsaptávolság, tengelytávolság) úgy kell meghatározni, hogy a jármű és minden alkatrésze a szerkesztési szelvényen belül maradjon.

A futómű képes legyen akadálymentes és biztonságos pálya követésre és nem okozhat a pályában a megengedettnél nagyobb igénybevételt.

A járművet biztonságos kapcsolószerkezettel kell ellátni mind a balesetmentes kapcsolási művelet lehetősége, mind a menetközbeni szétkapcsolódás ellen.

Gondoskodni kell a jármű alsó részén elhelyezett olyan berendezések, gépészeti egységek másodlagos rögzítéséről, melyek leszakadása balesetet okozhat.

A jármű belső zajszintje nem haladhatja meg a járműszemélyzetre vonatkozó egészségügyi normákat, valamint az utasok számára biztosítandó határértékeket.

A vontató járművek, vagy motorvonatok vezetőfülkéit sebességmérő műszerekkel kell felszerelni. A mért sebességet regisztrálni kell. Az adatok tárolási módját, ellenőrzését és megőrzésének időtartamát az üzemeltetőnek utasításban kell szabályozni.

A vezetőfülke kialakításánál biztosítani kell a menekülési lehetőséget.

A helyi közforgalmú vasúti járművek befogadóképességét ülőhelyek +5 fő/m² álló utas számmal kell megállapítani.

A vasúti járművek utasterének kialakításánál biztosítani kell, hogy a férőhely meghatározott hányada – közúti vasútnál legalább 20%, helyiérdekű vasútnál 33%, metrónál 25% és fogaskerekű vasútnál 33% – ülőhely legyen.

Személyszállító járművek terhelésének megállapításánál szerkesztés és méretezés során valamennyi ülőhelyet foglaltnak kell tekinteni, álló utasként 8 fő/m² értéket kell figyelembe venni (álló utas tömege 70 kg/fő csomag nélkül). Ülő utasként (csomaggal együtt) legalább 90 kg/fő tömeget kell figyelembe venni.

Helyi közforgalmú vasutak személyszállító járműveinél a műszaki lehetőségek és az utasforgalmi adatok alapján kell meghatározni az üzemközben alkalmazandó vonathosszt, melynek összhangban kell lenni az állomási, illetve a megállóhelyi peronok hosszával.

9.2.2. Szerkesztési szelvény

A jármű keresztmetszeti méreteinek ki kell elégítenie a szerkesztési szelvényt és a hozzá tartozó szűkítési előírásokban meghatározott feltételeket arra a pályára vonatkozóan, amelyen a jármű üzemeltetését tervezték.

Közlekedés vagy továbbítás közben a jármű valamennyi alkatrészének az adott vasútra érvényes szerkesztési szelvényen belül kell elhelyezkednie a meghatározott szerkezeti egységek mechanikus biztosítása mellett.

A statikus járműszerkesztési szelvény a vízszintes, egyenes vágányra helyezett, álló járműre vonatkoztatja a megtartandó keresztmetszeti méreteket.

A kinematikus járműszerkesztési szelvény a járművet érő kiegyenlítetlen oldalgyorsulás okozta szekrénydőlést is figyelembe veszi a kötelező keresztmetszeti méretek meg határozásánál.

A szerkesztési szelvény előírásai tartalmazzák mind a vízszintes síkban elhelyezkedő pályaívek, mind a függőleges síkú pályalekerekítések figyelembevételének szabályait is.

9.2.3. Sebesség

A járművet a tervezett engedélyezési sebességnél 10%-kal nagyobb konstrukciós sebességre kell méretezni. A jármű üzembe állítását megelőző ellenőrzés során ezzel a nagyobb sebességgel kell a jármű futástechnikai viselkedését vizsgálni. Mivel a járműfutás minősége függ a pálya állapotától, a jármű minősítését a vizsgált sebességre alkalmas pályaszakaszon kell elvégezni.

A helyi személyszállító közforgalmú vasúti járművek minimális tervezési sebessége a következő:

– közúti vasút 70 km/h

– millenniumi földalatti vasút 60 km/h

– metró 80 km/h

– helyiérdekű vasút 80 km/h

– fogaskerekű vasút 30 km/h.

Különleges vasúton alkalmazható sebességet külön engedélyben kell megszabni.

9.2.4. Ívbeállás

A futóműveknek akadálymentesen kell követnie az üzem közben megvalósuló legkedvezőtlenebb pálya-vonalvezetést is úgy, hogy eközben a kerék nyomkarimájánál keletkező keresztirányú vezetőerő és a függőleges kerékerő aránya egy megszabott értéket nem haladhat meg (kisiklás elleni biztonság), ezenkívül minden egyes kerékpárról a pályafelépítményre ható keresztirányú erő határértéknél nagyobb nem lehet. A határértékeket műszaki előírások tartalmazzák.

A járműveknél az ívbeállás vizsgálatot szerkesztéssel és próbával, az adott pályára vonatkozó legkisebb vízszintes és függőleges pályaívekre kell elvégezni a pályaépítési és fenntartási adatok figyelembevételével.

9.2.5. A jármű jellegrajza

Tartalmazza azokat a fő méreteket és adatokat, amelyekből megitélhető, hogy a jármű megfelel-e a tervezett célra, a rendelkezésre álló pályára, beleértve az üzemi- és fenntartási létesítményeket is.

9.2.6. Futóművek

A futómű kialakításának olyannak kell lenni, hogy a jármű az engedélyezett sebességnél biztonságosan, megfelelő futásjósággal haladjon a pályán, s egyben alkalmas legyen a fellépő igénybevételek tartós elviselésére.

A futómű kialakításával biztosítani kell hordrugó törés, vagy a függesztőelemek szakadása esetén a szekrény feltámasztását, a kisiklásmentes továbbíthatóságot, valamint azt, hogy balesetnél a futómű és a szekrény ne váljék szét.

Azon járműveknél, ahol az utasperon szintje a járművek padlómagasságával megegyező, törekedni kell olyan rugózási rendszer alkalmazására, amely a terheléstől függetlenül a padló magasságát állandó értéken tartja.

A futómű lényeges teherviselő elemei: kerékpártengelyek, keréktárcsa, kerékabroncs, hordrugók, hordműelemek, forgóvázkeret, járműalváz csak a külön előírt feltételek alapján megválasztott minőségű anyagból, jól ellenőrízhető technológiai eljárással készülhetnek.

A keréktárcsa abroncsos, vagy tömbkerék (monoblokk) lehet.

Új tervezésű személyszállító járműnél gumi vagy egyéb betéttel kialakított kerekek alkalmazandók.

A személyszállító járművek utastérben mért ún. Sperling féle futásjósági mérőszám értéke legfeljebb 3 lehet.

A futómű egyes szerkezeti elemeire (hordmű, forgóváz) külön müszaki előírások vonatkoznak.

9.2.7. Alváz és kocsiszekrény

A járműalváz- és szekrény együttesen kellően szilárd – személyszállító járműveknél lehetőleg önhordó – legyen és biztosítsa az utasok (az árú) védelmét balesetek során is.

Személyszállító jármű szekrényének megfelelő szilárdság mellett deformációs munkafelvevő képességgel is rendelkeznie kell.

Az alváz- és főkeret végein vonó-, és ütközőkészülékeket kell elhelyezni és biztosítani kell, hogy ezeken az átvitt erők hatására a szerkezeti részeken sérülések, vagy maradandó deformációk ne keletkezzenek.

A közúti-vasúti, a fogaskerekű és a millenniumi földalatti vasút járműveknek az alvázra jutó hosszirányú erőkből húzásra és nyomásra egyaránt 250 kN erőt kell maradandó deformáció nélkül elviselniök.

A többi helyi körforgalmú járműnél 500 kN erőt kell az alváznak elviselni.

A helyi közforgalmú vasúti kocsiszekrénynek húzásra és nyomásra egyaránt 500 kN erőt kell elviselni.

Közúti vasútnál törekedni kell az alacsony padlós (lépcső nélküli) megoldásra, kialakításra.

9.2.7.1. Kocsiszekrény padlószerkezete

A kocsiszekrény padlószerkezetét az utasok (teherjárműnél a szállítandó rakomány) biztonságát figyelembe véve kell kiképezni.

A padlószerkezet biztosítsa a következő alapvető követelményeket:

– az utastér padlózatának járófelületén lépcsők, dobogók, kiálló szerkezeti elemek ne legyenek,

– csúszásgátlás megfelelő legyen

– a gyors gépi tisztítást tegye lehetővé,

– a padlószerkezetben lévő vizsgáló és szerelőfedelek kialakítása feleljen meg a padló egészére vonatkozó általános előírásoknak,

– csak indokolt esetben lehet padlódugó,

– teherkocsik padlózata tegye lehetővé a gépi rakodást, tisztíthatóságot, kellően szilárd és tömör legyen.

9.2.7.2. Kocsiszekrény ajtókialakítása

Az ajtók kialakítása biztosítsa a jármű rendeltetésszerű használatát és a szállított személyek, tárgyak szükséges mértékű védelmét.

A vasúti járműveken a gyors utascsere lebonyolítása érdekében egyszerre legalább két utas fel-, vagy leszállását lehetővé tevő (lehetőleg 2 nyílású) ajtókat kell kialakítani.

Az ajtók nyitott állapotában a szabad magasság legalább 1900 mm, a szabad szélesség szintbeni belépés esetén legalább 1200 mm (középső kapaszkodóval ellátott ajtóknál 1300 mm), az egyrészes ajtók szélessége legalább 650 mm legyen.

Irányadó 5 fő/m² utasszám mellett 25 fő/egyoldali ajtónyílás.

Az oldalajtók (személyszállító járműveknél) kialakítása a következőket elégítse ki:

– menetközben akadályozza meg a fel- és leszállást,

– a járművek ajtói központi működtetésűek legyenek és az egy oldalon lévők egyszerre záródjanak,

– az ajtókat kézi kinyitás ellen reteszeléssel védeni kell, de lehetővé kell tenni a kényszernyitásukat,

– az ajtók zárása előtt akusztikai figyelmeztető jelzést kell adni,

– a helyiérdekű vasúti- és metró járműveknél fényjelző berendezést is fel kell szerelni az indítás jelzésére, ez az akusztikai jelzéssel együtt működjön,

– az ajtók zárt és reteszelt állapotát vissza kell jelezni a vezető számára,

– az új tervezésű szerelvény elindítására szolgáló vezérlést függésbe kell hoznia reteszelt állapottal,

– a reteszelés kényszeroldása csak megfelelő bizonylatolás mellett legyen lehetséges,

– az ajtók zárását csökkenő sebességű mozgással kell megoldani.

– a becsípődés elkerülésére az ajtó visszanyitási lehetőséget biztosítani kell.

A metró kocsikon homlokajtót kell kialakítani, hogy az alagútban megálló szerelvényt szükség esetén az utasok el tudják hagyni.

Helyiérdekű vasutak teherkocsijai feleljenek meg az UIC döntvényeinek.

9.2.7.3. Ablakok

Az alkalmazott ablakok szilánkmentesen törő biztonsági üvegből készüljenek, a vezető állás homlokablakain többrétegű ragasztott biztonsági üveget kell alkalmazni.

Természetes szellőzés esetén biztosítani kell, hogy az oldalablakok felületének legalább 40%-a nyitható legyen.

9.2.7.4.⁸ Lépcsők

A lépcsőket mindenkor a jármű rendeltetésének figyelembevételével úgy kell kialakítani, hogy a le- és felszállás biztonságosan és kényelmesen történhessen. Új tervezésű közúti, vasúti járműveknél a padló 600 mm-nél magasabb nem lehet. Az OVSZ II. hatálybalépése előtt tervezett és gyártott járműveknél megengedett a nagyobb, legfeljebb azonban 950 mm-es padlómagasság.

A metró, millenniumi földalatti vasút, fogaskerekű vasúti járműveket a padlóra lépés érdekében lépcsőkkel nem kell ellátni. Alacsony padlós közúti vasúti járműre legfeljebb egy lépcsőfokkal lehessen feljutni.

Metró és fogaskerekű vasúti járművek mindkét oldalán a vezetőhelyhez legközelebb lévő ajtónál szükséghágcsót kell elhelyezni.

A kapaszkodók bekötését úgy kell méretezni, hogy a kapaszkodók legkedvezőtlenebb helyen és irányból kapott 2000 N húzóerőt biztonsággal el tudják viselni.

A jármű és magasperon között megengedhető szintbeni átlépési távolság 115 mm legyen.

A teherkocsikon a kocsirendezők részére, egyes saroklépcsőt kapaszkodóval, a fékező állásokat pedig kétoldali kapaszkodóval és többfokú lépcsővel kell ellátni.

9.2.7.5. Ülések

Az ülések formája, mérete, anyaga, kényelme feleljen meg a jármű jellegének.

Kétirányú közlekedésre alkalmas járműben az ülések lehetőleg keresztirányúak, egymással szembefordítottak, egyoldali ajtó nyitásra alkalmas járműben mind menetirányban álló egyes ülések legyenek.

Helyiérdekű vasúti járműveknél az elrendezés keresztirányú szembefordított legyen, lehetőleg mindkét oldalon, de legalább az egyik oldalon kettős ülésekkel.

9.2.7.6. Utastéri kapaszkodók

Valamennyi álló utas biztonságos kapaszkodási lehetőségét biztosítani kell. A kapaszkodók nem akadályozhatják a kocsi belsejében az utasok mozgását.

A kapaszkodási lehetőséget túlnyomóan kapaszkodó oszlopokkal és a kocsi hosszában futó kapaszkodó rudakkal és kengyelekkel kell megoldani.

A kapaszkodókat meleg tapintású, és könnyen tisztítható bevonattal kell ellátni.

A felszálláshoz használt egyrészes ajtót úgy kell kialakítani, hogy az utas bármelyik kezével kapaszkodhasson. Kettős ajtónyilás esetén oldal-, vagy hajtűkapaszkodókat kell felszerelni. Az ajtónyilásoknál lévő vízszintes kapaszkodórúd és kapaszkodó kengyel nem nyúlhat az ajtó felső síkja alá.

A kapaszkodók elhelyezésére vonatkozó méreteket műszaki előírások tartalmazzák.

A kocsi belsejében kerülni kell az olyan szerkezeti elemek alkalmazását, amelyeket az utasok kapaszkodónak használhatnak, de azok erre egyébként nem alkalmasak.

9.2.7.7. Csomagtartók

Helyiérdekű vasúti járműveken megfelelő alátámasztási felületű és hajlásszögű csomagtartókat kell alkalmazni.

A csomagtartó járműveken legalább 1800 mm-re legyen a padló fölött.

A csomagtartó alatt ruhafogast kell elhelyezni, lehetőleg kalaptartóval.

9.2.7.8. Hulladékgyűjtő

Helyiérdekű vasúti járműveknél – ahol az átlagos utazási idő a 30 percet meghaladja – az oldalfalra könnyen üríthető hulladékgyűjtőt kell felszerelni.

9.2.7.9. Utaskényelmi berendezések

Az utastérben természetes, vagy mesterséges szellőzésről kell gondoskodni.

Szellőzésnél a légcsere huzatmentes legyen.

A mesterséges megvilágítás egyenletes és káprázatmentes legyen.

A vasúti járműveket többfokozatú fűtőberendezéssel kell ellátni. Az utastér fűtésének a vezetőállás fűtésétől függetlennek kell lenni, a metrót és közúti vasúti járműveket fűteni nem szükséges. Az utastérben biztosítandó hőmérséklet az utazási távolságtól függ, melynek értékét előírás tartalmazza.

Helyiérdekű vasuti járműveknél – ahol az átlagos utazási idő a 30 percet meghaladja – utas WC kialakítását le hetővé kell tenni.

9.2.7.10. Vezetőfülke

A vezetőfülkét úgy kell kialakítani, hogy a jármű vezetője feladatát az élet- és vagyonbiztonság szem előtt tartásával láthassa el.

A vezetőfülkét az utastértől elkülönítve, külön fülkeként kell kiképezni. Kialakításánál az irányadó minimális méreteket műszaki előírás tartalmazza.

A vezetőfülkével szemben támasztott általános követelmények:

– a homlokablakokra páramentesítőt kell szerelni és napellenzőről kell gondoskodni,

– a homlokablakot ablaktörlővel kell ellátni, melyet meghibásodás esetén kézzel is lehet működtetni,

– gondoskodni kell a vezetőfülke utastértől független szellőztetéséről, fűtéséről,

– nyithatóvá csak az oldalablakok tehetők,

– helyiérdekű vasúti jármű vezetőfülkéjében gondoskodni kell mentőfelszerelésről.

9.2.8. Járműkapcsolásra szolgáló berendezések

A helyi közforgalmú személyszállító vasúti járműveket – az egymáshoz kapcsoláskor és a továbbításkor keletkezett dinamikus hatások átvitelére – központi vonó- és ütközőkészülékkel kell felszerelni.

A kapcsolószerkezettel szemben követelmény, hogy szolgálatképtelenség esetén az előtte haladó vagy követő járművel – esetleg átmeneti kapcsoló-tag közbeiktatásával – összekapcsolható legyen.

Rejtett központi vonó- és ütközőkészülék esetén a járműre a szabványos ütközőmagassághoz alkalmazkodó, méretezett munkaemésztő mellgerendát kell elhelyezni, de biztosítani kell a késedelemmentes összekapcsolhatóságot.

A központi ütköző- és vonókészülékeknek szükség szerint egyidejüleg lehetővé kell tenni a levegős és elektromos csatolást is.

A helyi közforgalmú személyszállító vasúti járműveknél a központi ütköző- és vonókészülék sínkorona felett mért névleges magassága:

– ⁹közúti, vasúti járműveknél: 400 mm és 650 mm között,

– helyiérdekű vasúti járműnél: 600 mm,

– metró járműnél: 830 mm.

Az összekapcsolt járművek között fellépő vonó- és tolóerőt a másik járműre, illetve a saját kocsiszekrényre rugalmasan kell továbbítani.

A központi ütköző- és vonókészülékeknek a következő statikus erőket kell maradó alakváltozás nélkül elviselni:

--------------

H: húzásra

NY: nyomásra

--------------

– közúti vasútnál H: 250 kN NY: 250 kN,

– millenniumi földalatti vasút H: 250 kN NY: 250 kN,

– metrónál H: 500 kN NY: 500 kN,

– helyiérdekű vasútnál H: 500 kN NY: 500 kN,

– fogaskerekű vasútnál H: 250 kN NY: 250 kN.

--------------

A metró és helyiérdekű vasúti járművek központi ütköző és vonókészülékét minden esetben munkaemésztő berendezéssel kell ellátni. A maximálisan 5 km/h ütközési sebességgel ütköző járműveknél nem keletkezhetnek maradó alakváltozások hat kocsiból álló szerelvény csatolásakor sem.

Üzemszerű csatoláskor a mechanikus, pneumatikus és elektromos csatolásoknak egyszerre és automatikusan kell végbemenniük.

Lehetőséget kell teremteni arra, hogy a mechanikus csatolás önállóan is összekapcsolható legyen.

9.2.9. Ergonómiai és környezetvédelmi követelmények

A vezető részére kényelmes háttámlával ellátott, az antropometriai méreteknek megfelelő kialakítású ülést kell biztosítani. A vezetőülést hossz- és magassági irányba állíthatóan és a beállított irányban rögzíthetően kell kiképezni.

A vezetőasztalt olyan mérettel kell kialakítani, hogy az összes, menetközben végzendő kezelés ülő helyzetben elvégezhető legyen.

A jármű biztonságos vezetésére szolgáló berendezéseket, kapcsolókat, kezelőszerveket az ergonómiai előírások figyelembevételével kell kialakítani.

Azokat a kapcsolókat, kezelőszerveket, amelyek használata rendszeresen ismétlődik, illetve biztonsági berendezést működtetnek, optimális munkatérben kell elhelyezni.

Ennek érdekében a vezetőasztalt cselekvési és információs részre kell felosztani a kezelési tér és a látómező alapján.

A jármű vezetésében közvetlenül nem szükséges műszereket és jelzőlámpákat a vezetőasztalon elhelyezni nem szabad.

A jármű vezetőjét a közlekedés biztonsága és folyamatossága érdekében a lényeges berendezések működéséről vagy hibájáról megfelelő információval – elsősorban vizuális úton – tájékoztatni kell.

Azokat az információkat, melyeket üzem közben feltétlenül a járművezető tudomására kell hozni, a vonatkozó műszaki előírás tartalmazza.

A vasúti járművek a környezetet káros mértékben nem terhelhetik. Igy biztosítani kell, hogy a zaj, rezgés, levegőszennyezés mértéke a műszaki előírások értékeit ne lépje túl.

9.2.10.Erőátviteli és gépi berendezések

A járművekbe épített erőátviteli és gépi berendezéseknek az alábbi követelményeket kell kielégíteniük:

– nagyfokú üzemi megbízhatóság,

– jó hatásfok,

– csekély mértékű környezetszennyezés,

– kis rugózatlan tömeg a tengelyhajtásnál,

– erőátviteli elemek hibája, vagy törése a futásbiztonságot ne veszélyeztesse,

– villamos hajtás előnyben részesítése.

9.2.10.1. Villamos motor és hajtóművek

A vontatómotorokat, hajtóműveket és a motor nyomatékát átvivő egyéb gépészeti alkatrészeket az élettartamot meghatározó igénybevételek szempontjából a befutandó vonalak lejtviszonyai és szerelvény összeállítás alapján üzemszerűen kifejtendő vonóerőknek, valamint a legnagyobb (konstrukciós) sebességnek megfelelően kell méretezni.

Ezeknek a berendezéseknek el kell viselniük a nagyobb emelkedőből, a fékezésből, a kerékcsúszásból és a vontatási feszültségingadozásból adódó túligénybevételeket is.

A menetdinamikai számításokat közepesen kopott kerékre és 0,16 tapadási tényező értékre kell elvégezni.

A maximális indítási gyorsítás 1,3 m/s²-nél nagyobb ne legyen. A gyorsulás változás pedig legfeljebb 0,8 m/s³ értékű lehet.

9.2.10.2. Vontatási feszültségek

A helyi közforgalmú vasúti járműveket működtető névleges egyenáramú feszültségek:

– közúti vasút és millenniumi földalatti vasút 600 V,

– helyiérdekű vasút 1000 V,

– metró 750 V,

– fogaskerekű vasút 1500 V.

A feszültség névlegestől eltérő határértékeit műszaki előírás rögzíti.

9.2.10.3. Áramszedők

Az áramszedőt úgy kell kialakítani, hogy annak munkavezetékkel való kapcsolata a megengedett szélső helyzetek által határolt tartományban közel azonos áramszedési feltételeket biztosítson.

Az áramszedő mindkét irányban tegye lehetővé a járműre engedélyezett legnagyobb sebességgel való haladást.

9.2.11. Segédberendezések (segédüzemek, berendezések)

Általános követelmény, hogy adott feladatokat ellátó segédüzemi berendezéseket a szerelvényen megosztva, egymástól függetlenül kell kialakítani. Biztosítani kell, hogy egy berendezés-fajta üzemzavara esetén a szerelvény meghatározott ideig üzemképes maradjon.

9.2.11.1. Kisfeszültségű berendezések

A járműveken a vezérlési, jelzési és biztonsági áramkörök energia ellátására kisfeszültségű berendezést kell létesíteni és ezek táplálását üzem közben folyamatosan töltött akkumulátorról kell biztosítani.

Az akkumulátor kapacitását úgy kell megválasztani, hogy az akkutöltés megszűnése után a jármű legalább 30 percen át üzemképes maradjon.

A kisfeszültségű berendezések megfelelő üzembiztonsággal működjenek az adott névleges feszültséghez tartozó határok között.

9.2.11.2. Világítási berendezések

Vontatási feszültség kimaradása esetén a szükségvilágításnak önműködően működésbe kell lépnie.

A fővilágítás mértékét a műszaki előírások tartalmazzák.

A jármű vagy szerelvény mindenkori menetirány szerinti elejét menetközben – a napszaktól és a látási viszonyoktól függetlenül – vasút jelzési utasításainak megfelelően egy, vagy több fehérfényű lámpával meg kell jelölni.

A fel- és leszállási helyeket közel egyenletesen kell megvilágítani.

A fényszórókat és zárlámpákat minden esetben akkumulátorról kell táplálni.

9.2.12.¹⁰ Fékberendezések

A vasúti járműveket rendeltetésük és az üzemeltetés módjának megfelelően fékberendezésekkel kell felszerelni.

A fékberendezésnek biztosítani kell a jármű megállítását a járműre engedélyezett sebességről az előírt fékúton belül, valamint állvatartását a vasút legkedvezőtlenebb lejtviszonyú pályaszakaszán.

Átmenő fékberendezéssel közlekedő vonatoknál vonatszakadás esetén biztosítani kell az egységek önműködő megállítását.

A személyszállító vasúti járműveket legalább három egymástól és a vontatási feszültségtől független fékberendezéssel kell ellátni, kivéve ha az üzemi fék önműködő légfék, ezen kívül elegendő a rögzítőfék alkalmazása.

Minden vasúti járművet, ahol az üzemi fék nem önműködő légfékkel kell ellátni:

– két olyan fékberendezéssel, amely a műszaki előírásokban meghatározott fékutakon belül képes a járművet megállítani,

– rögzítő fékkel.

A villamos hajtású vasúti járművek üzemi fékberendezése a villamosfék.

Helyi közforgalmú személyszállító járművek valamennyi tengelyét az üzemi fékezés során fékezni kell.

Visszatápláló fékberendezéssel ellátott járműveknél megengedhető, hogy az üzemi fékezés során csak a hajtott tengelyek fékeződjenek. Teljes fékerő esetén további tengelyeket is fékezni kell, ha a járműnek az engedélyezett sebességről az előírt fékúton belül történő megállítása ezt szükségessé teszi.

Közúti vasúti jármű vezetőfülkéjében kapcsolót, vagy nyomógombot kell elhelyezni, melynek működtetésével biztosítani kell, hogy az utastéri vészfékezéssel azonos fékezés valósuljon meg.

Ha az üzemi fékkel a járművet a megállásig fékezni nem lehet, megállóhelyi rögzítőfék alkalmazása kötelező, de ez külön kezelést ne igényeljen.

A fékberendezések közül a biztonsági féket kell fölérendelt, az üzemi féket alárendelt féknek tekinteni.

Ha az üzemi fékként működő villamosfék működésében zavar, vagy üzemképtelenség keletkezik, akkor a biztonsági fék önműködően lépjen üzembe.

Ha a pálya és jármű vonatbefolyásolásra ki van építve, akkor a biztonsági féknek a pályáról kapott jel alapján is működésbe kell lépni és a vonatot az előírt fékúton megállítani.

A biztonsági fék vonatszakadás esetén is működjön, állítsa meg és legalább 30 percig tartsa állva a szétszakadt vonatrészeket 8 fő/m² álló utas terhelés esetén a pálya legnagyobb esésű szakaszán is.

Utastéri vészfékezés esetén a vontatómotorok menetáramkörének megszakításáról automata berendezéssel gondoskodni kell.

Közúti, vasúti és helyiérdekű vasúti személyszállító járművek utasterében legalább két vészfékkapcsolót kell elhelyezni, vagy azzal azonos biztonsági feltételeket nyújtó megoldást kell alkalmazni.

Ha a sínfék elektromágneses működtetésű, akkor a táplálása csak akkumulátorral történhet.

A megállóhelyi rögzítőféknek a jármű állva tartását legalább 30 percig biztosítani kell a legkedvezőtlenebb pályaviszonyoknál is.

A rögzítőfék méretezésénél a kerék-sín kapcsolatban 0,16–0,20 értékű surlódási tényező vehető figyelembe.

A rugóerőtárolós rögzítőféknél biztosítani kell a kényszeroldás lehetőségét.

Fogaskerekű vasúti járműveknél a fogaskereket kell fékezni. Fogasrúd nélküli pályaszakaszon az adhéziós fékezést biztosítani kell.

A járművek fékberendezéseit – a kézi fék kivételével – átmenő fékként kell kialakítani.

9.2.13. Jelző és biztonsági berendezések

9.2.13.1. Fény- és hangjelző berendezések

A vasúti járművek (első) homlokfalára tompítható fényű, középszimmetrikusan elhelyezett egy vagy két db európai rendszerű (asszimmetrikus) gépjármű fényszórót kell felszerelni. A fényszórókat beállíthatóvá és beállított helyzetükben rögzíthetővé kell tenni.

A távolsági fényszórók bekapcsolt állapotát a jármű vezetőállásában kék fénnyel jelezni kell.

Közúti vasúti járművön a távolsági fényszórók legalább a megengedett maximális sebességhez tartozó féktávolsággal azonos távolságot úgy kell megvilágítani, hogy a veszélyhelyzet világosan felismerhető legyen.

A személyszállító járműveket a Vasúti Jelzési Utasításban meghatározott számú vörös színű zárlámpával kell ellátni.

A vasúti vontató járművekre a közlekedésben résztvevők figyelmeztetésére hangjelző berendezést, közúti vasúti járműre jelzőharangot, HÉV járműre, egyéb járműre lég-, vagy elektromos kürtöt kell felszerelni.

Mélyvezetésű- és fogaskerekű vasúti járműveknél, amelyeknél utastéri vészfékkapcsolót nem szabad elhelyezni, ott vészjelzésre kétoldalú hírkapcsolatot kell biztosítani a szerelvény minden kocsijában a járművezető és az utasok között.

A vészjelző más jelzés adására nem alkalmazható.

A vasúti járműveket a vezető által működtetett indulásjelző berendezéssel kell felszerelni.

A berendezés egyidejüleg látható és hallható jelzést adjon az ajtó közelében. Az akusztikai jelzést az utastájékoztató berendezéssel is lehet adni.

9.2.13.2. Irányjelző berendezés

A közúti vasúti járművekre a vonatkozó jogszabály szerint irányjelző berendezést kell szerelni.

Működését a járművezetőnek vissza kell jelezni.

Az irányjelző bekapcsolásakor – a csatolt kocsikon is – minden irányjelző lámpa jelezzen.

9.2.13.3. Féklámpa

A zárlámpát féklámpaként nem szabad felhasználni.

Új tervezésű közúti vasúti járműveket féklámpával kell ellátni de a zárlámpa és a féklámpa egy lámpatestbe is beépíthető.

9.2.13.4. Egyéb biztonsági berendezések

Metró kivételével minden helyi közforgalmú vasúti járművet el kell látni pályakotró, vagy életmentő szerkezettel.

A metró, fogaskerekű és millenniumi földalatti vasút járművek kivételével minden helyi közforgalmú vasúti járművet homokszóró berendezéssel kell ellátni.

Minden vasúti járműnél a biztonságos utascsere és a jármű üzemközbeni megfigyelése érdekében visszapillantó tükröt kell alkalmazni.

A járműveken a vezetőfülkében, vagy annak közelében megfelelő típusú és oltóképességű környezetkímélő tűzoltó berendezést kell elhelyezni.

9.3. Vizsgálatok, karbantartás

Vasúti jármű csak érvényes típus- és üzemeltetési engedély birtokában tartható üzemben.

A üzembentartó a járművek műszaki előírásokban meghatározott időszakos vizsgálatainak és javításának elvégzéséről, illetve elvégeztetéséről köteles gondoskodni.

Azokra a járművekre, melyekre vonatkozóan szabványban vizsgálati és javítási ciklusrend megállapítva nincs, az üzembentartó vizsgálati és javítási rendet tartozik kidolgozni,melyet az üzembentartó felelős műszaki vezetője tartozik jóváhagyni.

A vizsgálati és javítási ciklusrendnek tartalmaznia kell az elvégzendő vizsgálatok és javítások pontos meghatározását, az idő- vagy teljesítményadatokat, melyeknél a vizsgálatok esedékesek, valamint meg kell határoznia azt a nyilvántartási rendet, mely alapján a vizsgálatot, javítást végző és ellenőrző személy felelőssége utólag is megállapítható.

Vontatójárműveket és személykocsikat nagyjavítás után az új járművekkel azonos futópróbának kell alávetni. A futópróbákra vonatkozó részletes szabályokat műszaki előírások tartalmazzák.

A járművek nagyjavítása után kötelező dokumentálni a járművek biztonságtechnikai alkalmasságát a vizsgálatok alapján.

A járművek forgalombiztos állapotát, az üzemeltetés és karbantartás követelményeinek megtartását a hatóság ellenőrizheti.

10. FEJEZET

FORGALMI SZOLGÁLAT

Ez a fejezet a helyi közforgalmú vasutak vonalain a vasúti közlekedés szervezésére, lebonyolítására és végrehajtására vonatkozó alapvető előírásokat tartalmazza.

10.1. Általános követelmények

A vasúti közlekedés biztonságát technikai eszközökkel, berendezésekkel és – ezekkel összhangban lévő – ágazati-vállalati utasításokkal kell megteremteni.

A vasútforgalmi teendőket, ezek végrehajtásának módját (a forgalmi szolgálat ellátásnak személyi és technikai feltételeit, a vasútüzemi technológiát) az üzemeltető vasút által kidolgozott ágazati-vállalati utasításokban kell előírni.

Ezeknek az Országos Vasúti Szabályzat (OVSZ) II. kötetére kell épülniük.

A vállalati utasítások jóváhagyási rendjét az illetékes minisztérium határozza meg.

10.2. Menetrendek

A vonatok közlekedését menetrendben kell meghatározni. A menetrendet a személy- és árufuvarozási igények, a vasutat üzemeltető vállalat közvetlen felügyeletét ellátó szerv irányelvei, az előző menetrendi időszak tapasztalatai, az érdekelt szervek bevonásával tartott menetrendi (egyeztető) értekezletek megállapodásai,valamint a vasút-műszaki, és üzemi adottságok figyelembevételével kell elkészíteni.

A menetrend szerkesztésére, tartalmára, adataira és használatára vonatkozó előírásokat a vasutat üzemeltető vállalatnak utasításban kell szabályoznia.

A helyi közforgalmú vasutak legfontosabb menetrendi paramétereit a vasutat üzemeltető vállalat közvetlen irányítását gyakorló felügyeleti hatóság hagyja jóvá.

Az utasok számára 20 percnél nagyobb vonatkövetés esetén ún. kötött menetrenddel (végállomási indulási időkkel), egyéb esetekben az üzemidővel (első és utolsó vonatok végállomási indulási ideje) és a végállomási követési idővel (vonatsűrűséggel) kell a menetrendet meghirdetni.

A helyi közforgalmú személyszállító vonatok kötött menetrendjét, illetve a pontos indulási időket (pl.: első és utolsó vonatindulás) annak életbeléptetése előtt legalább 7 nappal, a vonatsűrűséggel meghirdetetteket pedig az életbeléptetés előtt 24 órával közzé kell tenni.

A forgalomlebonyolítást zavaró építési munkákat úgy kell tervezni, hogy azok az üzem minél kisebb akadályoztatásával járjanak, lehetőség szerint a menetrendbe bedolgozásra kerüljenek.

10.3. A vasúti közlekedés lebonyolítása

10.3.1. Szervezés, irányítás

A vasúti közlekedés szervezésének alapja a menetrend.

A vonatokat a közlekedésük előtt forgalomba kell helyezni.

A vonatok forgalmát jelzésekkel, biztosítóberendezésekkel, távközlő berendezéseken adott közleményekkel, informatikai eszközök felhasználásával és a szükséges írásbeli és élőszóban adott rendelkezések kiadásával kell szabályozni.

A közlekedés szabályozása a feladatok megvalósítására kijelölt központi-, állomási- és nyíltvonali szolgálati helyen dolgozók és a vonatszemélyzet feladata.

Ugyanazon a vágányon közlekedő vonatok – menetrend szerinti közlekedés esetén – a menetrendben kijelölt szolgálati helyen találkoznak. Menetrendtől eltérő közlekedés esetén a vonattalálkozás másik, vonattalálkozásra berendezett szolgálati helyen is lebonyolítható, melyet ágazati-, vállalati utasításokban kell szabályozni.

A forgalom szervezését, irányítását végzők feladatait, kapcsolatrendszerüket, hatáskörüket és értesítési kötelezettségeiket, továbbá gyenge forgalmú vonalakon vagy időszakokban az egyszerűsített forgalmi szolgálat ellátását ágazati-vállalati utasításban kell szabályozni.

10.3.2. A vonatokra vonatkozó általános előírások

A vasúti közlekedés egysége a vonat, amely mozdonyból, motorkocsikból, vontatott járművekből összesorozott, jelzőeszközökkel ellátott szerelvény, melyre személyzetet vezényeltek és amelyet a vasúti pályán való közlekedés céljából forgalomba helyeztek.

Forgalmi szempontból vonatként kell kezelni a közúti vasút szerelvényeit, a motorkocsikat, az egyedül közlekedő mozdonyokat, a tehervágány-gépkocsikat, az önjáró munkagépeket, valamint az esetenként vonatként közlekedő kiskocsikat is.

A vonatszemélyzet szükséges létszámát az alábbiak szerint kell meghatározni:

– a vontatójármű műszaki létszámigénye,

– a vasútvonal jellege, műszaki felszereltsége,

– a vonatnál végzendő munka mennyisége és milyensége,

– az alkalmazott fékezési mód.

A vonatok személyzetének ismernie kell azokat a vonalakat és az ott lévő helyi viszonyokat, ahol szolgálatot teljesítenek. A vonalismeret megszerzésének módját, nyilvántartását ágazati-, vállalati utasításban kell szabályozni.

A kocsik vonatba sorozásánál mindenekelőtt figyelembe kell venni a kocsik jellegét, műszaki állapotát, a személy- és áruvédelmi szempontokat, valamint az igénybeveendő vasútvonalra engedélyezett tengelyterhelést.

A vonatok összeállításánál figyelemmel kell lenni az adott vasútvonal adottságaira, valamint arra, hogy a menetrendben meghatározott sebesség mellett a vonat megfékezhető legyen.

A vonatoknál alkalmazható sebesség nem lehet nagyobb, mint

– az adott vasútvonalra engedélyezett legnagyobb sebesség,

– a vonatot továbbító vontatójárműre az alkalmazás módjától függően engedélyezett sebesség;

– a vonatokba sorozott járművekre engedélyezett legnagyobb sebesség;

– a jelzések adásával közölt sebesség;

– a megfékezettség alapján alkalmazható sebesség;

– a váltók rendszerének, biztosítási fokának, állásának megfelelően előírt sebesség;

– a menetrendi, a forgalombiztonsági okokból alkalmazható sebesség.

Az egyidőben betartandó több, egymástól eltérő sebességérték esetén a vonatnál alkalmazható sebesség minden esetben a legkisebb lehet.

A járművek vonatbasorozási és vonatösszeállítási előírásait, a vonatok továbbítására felhasznált vontatójárművek helyét, mennyiségét, alkalmazásának módját, a vonatok fékezettségének számítási eljárásait ágazati-vállalati utasításban kell szabályozni.

A légfékes vonatok tényleges megfékezettségét ágazati-vállalati utasításban meghatározott számítással kell ellenőrizni, a fékek működéséről fékpróbával kell meggyőződni.

Az előírásoknak meg nem felelő fékkel vonatot közlekedtetni tilos.

Minden vontatójármű-sorozatra műszaki utasításban kell meghatározni azt a – vasútvonal lejtviszonyaitól és a vonat menetrendi sebességétől függő – legnagyobb vonat terhelést, amelyet a vontatójármű teljesítőképességének kihasználásával továbbítani képes.

A szerelvények fűtésére és világítására, valamint a fűtő- és a világító berendezések kezelésére vonatkozó szabályokat ágazati-vállalati utasításban kell előírni.

10.3.3. A vonatok követési rendje

Ugyanazon a vágányon azonos irányban haladó vonatok követhetik egymást:

– állomástávolságban, (fogaskerekű vasútnál: kitérőtávolságban)

– térköztávolságban,

– időközben,

– követési távolságban a KRESZ szerint (közúti vasúti vonatoknál).

Állomástávolságú közlekedésre berendezett pályán a követő vonat legkorábban akkor indítható, ha az előző vonat megérkezett a következő állomásra és azt visszajelentették.

Térközi közlekedésre berendezett pályán ugyanabban a térközben egyidőben csak egy vonat tartózkodhat.

A helyiérdekű vasútnál a visszajelentés bevárása nélkül állomástávolságú vagy térközi követési rendben külön szabályozás szerint indítható a követő vonat.

A közúttól elkülönített vasút metróvonalain az állomástávolságú közlekedés a következőket jelenti:

A követő vonat számára akkor adható indítási engedély, ha az előttes vonat teljes vonathosszal kihaladt a menetirány szerinti következő állomásról.

A metrónál állomásnak minősülnek a vágánykapcsolattal nem rendelkező, utasforgalom lebonyolítására berendezett megállóhelyek is.

A metrónál alkalmazott ún. térközi közlekedés a térköz + védőszakaszos biztosítási rendszerben értelmezhető. (Egy adott vonat számára a jelző akkor ad továbbhaladást engedélyező jelzést, ha az általa fedezett térköz + védőszakasz vonatmentes).

A közúti vasúti szerelvények úgy követhetik egymást, hogy az elöl haladó hirtelen megállása esetén a követő közúti vasúti vonat biztonságosan megállítható legyen.

Az egyéb és kivételes esetekben követendő eljárást az üzemeltető vasútnak ágazati-vállalati utasításban kell szabályoznia.

10.3.4. Engedélykérés

A fejezet szabályozása csak a helyiérdekű vasútra értelmezhető.

A forgalmi szolgálattevő egyvágányú pályán – ha ellen menetet kizáró biztosítóberendezés nincs – minden vonat indítása előtt köteles a következő állomás forgalmi szolgálattevőjétől az indításhoz engedélyt kérni.

Ellenmenetet kizáró jelző vagy biztosítóberendezés esetén és kétvágányú pályán ágazati-vállalati utasításban kell szabályozni a vonatközlekedés rendjét, és azt, hogy mely vonatok részére és milyen esetben kell engedélyt kérni.

10.3.5. A vonatok fogadása

A vonatokat általában szabad vágányúton át szabad vágányra kell fogadni.

A közúti vasútnál a végállomási jelzőberendezés által szabadnak nyilvánított vágányszakaszt – a vonatok fogadása szempontjából – szabad vágányútnak kell tekinteni.

Rendkívüli esetekben az ágazati-vállalati szabályozások engedélyezhetik a foglalt vágányra járatást is.

Nem szabad két vonatot egyidejűleg

– ugyanarra a vágányra járatni,

– közlekedtetni, ha vágányútjaik érintik vagy metszik egymást,

– váltókon közlekedtetni, ha vágányútjaik nem érintik, illetve nem metszik egymást, de a vágányutakat öszszekötő váltók nincsenek védőállásban lezárva.

A behaladási sebességet

– a helyiérdekű vasútnál és a közúttól elkülönített, a bejárati jelzővel adott jelzéssel kell a vonatszemélyzettel közölni,

– a közúti vasútnál ágazati-vállalati utasítással kell szabályozni.

Továbbhaladást tiltó jelzést adó főjelző mellett csak akkor szabad vonatot közlekedtetni, ha a jelző használ hatatlan, vagy a jelző kezelését az utasítás kifejezetten tiltja. Ettől eltérni ágazati-vállalati utasításban szabályozott esetekben és módon lehet.

A vonatok fogadásával kapcsolatos további részletes szabályokat, közlekedési előírásokat ágazati-vállalati utasításban kell meghatározni.

10.3.6. Figyelési kötelezettség

A vasúti dolgozóknak a vonatok közlekedésével összefüggő figyelési kötelezettségét, a rendellenességek megállapításakor teendő szükséges intézkedések eseteit ágazati-vállalati utasításban kell szabályozni.

10.3.7. A vonatközlekedéssel kapcsolatos közlemények

A vonatközlekedés szabályozásával kapcsolatos rendelkezéseket röviden és érthetően kell kiadni.

A szolgálat közben élőszóval, távbeszélőn vagy rádión adott közleményeket a vevő dolgozó köteles a megértés ellenőrzése miatt megismételni.

Folyamatos működésű hangrögzítő berendezéssel ellátott rádión adott rendelkezéseket írásban adottnak kell tekinteni.

Központi forgalomirányításra berendezett vonalakon, illetve a központi diszpécser szolgálatnál a közlekedéssel kapcsolatos utasításokat, közleményeket alkalmas informatikai berendezésekkel rögzíteni kell. Az informatikai berendezések meghibásodása esetén követendő eljárást ágazati-, vállalati utasításban kell szabályozni.

Az utasokat az állomásokon és a személyszállító vonatokon a közlekedéssel kapcsolatos helyzetről és változásokról tájékoztatni, testi épségük megóvására figyelmeztetni kell.

10.3.8 Kiskocsik (pályakocsik), 6000 kg-nál kisebb tömegű járművek közlekedése

A vágányról 3 perc alatt emberi vagy gépi erővel eltávolítható járművek kiskocsinak minősülnek.

Sötétben, továbbá távolbalátás korlátozottsága esetén a kiskocsit is vonatként kell közlekedtetni. Ezen járművek után a követő vonat csak állomástávolságban indítható.

5 ezreléknél nagyobb lejtőben csak fékes kiskocsit szabad közlekedtetni.

Kiskocsi csak olyan sebességgel közlekedhet, hogy 80 méteren belül megállítható legyen.

A kiskocsik és a 6000 kg-nál kisebb tömegű járművek az útátjárók önműködő vezérlőberendezéseit bizonytalanul működtetik, ezért e járművek vezetői kötelesek az áthaladás veszélytelenségéről meggyőződni. A 6000 kg-nál kisebb tömegű járművek közlekedésére a fényjelzők jelzései nem érvényesek, a járművek közlekedését rendelkezéssel és kézi jelzéssel kell szabályozni.

A kiskocsik és a 6000 kg-nál kisebb tömegű járművek közlekedtetésével kapcsolatos egyéb előírásokat ágazati-vállalati utasításban kell szabályozni.

A közúti vasút, a fogaskerekű vasút és a közúttól elkülönített vasút metróvonalain kiskocsi nem közlekedhet.

10.4. Tolatás

A tolatás a közlekedő vonatok és a vonatként közlekedő kiskocsik (pályakocsik) mozgását kivéve vasúti járműveknek emberi vagy gépi erővel a vágányon végrehajtott helyváltoztatása.

Tolatás csak a feljogosított dolgozó engedélye alapján a tolatásvezető jelenlétében és irányításával végezhető. A tolatás engedélyezésekor a személyszállító vonatok forgalmát, a menetrend betartását minden esetben elsődlegesnek kell tekinteni.

A gépi erővel végzett tolatásnál alkalmazható legnagyobb sebesség

– közúti vasútnál 10 km/h,

– közúttól elkülönített 25 km/h,

– helyiérdekű vasútnál 40 km/h,

– fogaskerekű vasútnál 15 km/h.

Emberi erővel tolatást végezni csak lépésnek megfelelő sebességgel szabad.

Helyi közforgalmú vasúton szalasztani tilos!

A fentiektől eltérő sebesség csak ennél kisebb mértékű lehet. Mindenkor csak olyan sebességgel szabad tolatást végezni, hogy a járműveket a rendelkezésre álló fékezőerők felhasználásával az adott pályaviszonyok mellett a tervezett helyen biztonságosan meg lehessen állítani. A ténylegesen alkalmazható sebességeket a vasutat üzemeltető vállalatnak kell szabályozni az alábbiak figyelembevételével:

– a vontató eszköz és a mozgatott kocsik típusa, tömege, műszaki állapota, fékezési módja, egymáshoz viszonyított helyzete;

– a pálya, az időjárási és látási viszonyok;

– a tolatás módja.

Itt kell meghatározni:

– a biztosítás módját (a váltó és vágányfoglaltság ellenőrzésének módját);

– a tolatásban résztvevők kötelességeit;

– valamint minden egyéb, a tolatószolgálat biztonságos ellátására vonatkozó előírást.

Az útátjáró tolatás közben történő fedezéséről gondoskodni kell.

Minden egyéb, a tolatószolgálat biztonságos ellátására, a tolatásban résztvevők kötelességeire vonatkozó előírást az üzemeltető vasútnak ágazati-vállalati utasításban kell szabályozni.

10.5. Járművek kapcsolása

A járművek összekapcsolása történhet:

– középütközős önműködő kapcsolókészülékkel

– csavarkapoccsal

– középütközős nem önműködő kapcsolókészülékkel

– merev kapcsolóruddal

– rakománnyal

– szükségkapcsolással

– segély vonókészülékkel.

A helyi közforgalmú vasutaknál a járművek össze- és szétkapcsolása csak álló helyzetben végezhető.

A járművek össze- és szétkapcsolásának egyéb szabályait a biztonsági, munkavédelmi, műszaki és az üzemi követelményeknek megfelelően ágazati-vállalati utasításokban kell előírni.

10.6. Járműmegfutamodás elleni védelem

Járműmegfutamodásnak minősülnek a vasúti járműveknek a dolgozók akaratán kívül bekövetkezett mozgásai.

A járművek megállítása, illetve állva tartása az ágazati-vállalati utasításokban előírt, rendelkezésre álló fékberendezés működtetésével és egyéb eszközök felhasználásával végezhető.

Ágazati-vállalati utasításban kell előírni:

– a vonat megállításának, állóhelyzetben történő rögzítésének eseteit, módját;

– a fékezési folyamat figyelését, a befékezettség ellenőrzését;

– a vonat felügyelet alatt tartásának és felügyelet nélkül hagyásának feltételeit;

– utascsere illetve rakodás alatt a vonat fékjeinek feloldási tilalmát;

– a járművek megfutamodás elleni biztosításáért felelős dolgozók körét.

Tolatáskor a járműmegfutamodással szemben elsősorban a tolatási sebesség helyes megválasztásával kell védekezni.

A járműmegfutamodás ellen tolatás befejezésekor az alábbi módon kell védekezni:

– kézifékek vagy rögzítőfékek működtetése,

– alátétfák alkalmazása,

– vágányzáró sorompók kezelése,

– kisiklasztó saruk vágányra helyezése,

– váltók terelő irányba való állítása,

– terelő csonkavágányra történő irányítás.

Ezek használatát a vasút üzemeltetési utasításaiban kell szabályozni.

A járműmegfutamodás elleni védekezés egyéb előírásait, valamint a vonatszakadás esetén követendő eljárást ágazati-vállalati utasításban kell szabályozni.

Vontatójárművet vagy különleges járművet – ideértve a kiskocsiknak (pályakocsiknak) minősülő járművet is –

felügyelet alatt kell tartani, ha megindulás vagy megfutamodás ellen nincs megfelelően biztosítva.

Közlekedő vonatoknál a szolgálati helyeken és a nyílt pályán a mozdony lekapcsolása vagy a vonat egy részének szétkapcsolása előtt a vonatot be kell fékezni és az állva maradó járműveken 2,5‰ nagyobb esésben valamennyi, 2,5‰ kisebb esésben pedig az állvatartáshoz előírt mennyiségű kéziféket, rögzítőféket működtetni kell.

A vonatok megérkezése után a szolgálati helyeken és a nyílt pályán a mozdony lekapcsolása, vagy a vonat egy részének szétkapcsolása előtt a vonatot be kell fékezni, és az állva maradó járműveket a tolatásnál előírt módon megfutamodás ellen biztosítani kell.

10.7. Rakodás nyílt pályán a helyiérdekű vasutakon

A helyiérdekű vasútnál a megfutamodott járművek megállítása céljából valamennyi forgalmi szolgálati helyen páros féksarut kell használatra állandóan kéznél tartani.

Nyílt pályán rakodni csak vonattal továbbított kocsiból szabad, rakodás céljából kocsit visszahagyni tilos!

A nyílt pályán történő rakodás részletes technológiai szabályait ágazati-vállalati utasításban kell rögzíteni.

10.8.¹¹ Iparvágányok kiszolgálása

Az iparvágány kiszolgálását a vasút vagy az iparvágány használó végzi, de elláthatják a feladatot megosztott formában is.

A közforgalmú vasút által történő iparvágány kiszolgálási teendőket a közforgalmú vasúti előírások figyelembevételével helyi végrehajtási utasításban kell előírni.

A végrehajtási utasításnak tartalmaznia kell a helyi viszonyok és az iparvágányszerződés alapján, mind a vasútra, mind az iparvágányhasználóra vonatkozó kötelező előírásokat.

A kiállításra kerülő kocsik átadási és visszavételi helyét az iparvágányszerződésben előzetesen meg kell határozni.

Az iparvágány kiszolgálását szabályozó végrehajtási utasítást a kiszolgáló vasút köteles elkészíteni.

Ha az iparvágány használó belső vasútüzemét a saját mozdonyával és dolgozóival végzi, a kocsik kiállítására és visszaadására, valamint a tolatásokra vonatkozó előírásokat az Iparvágányok Szolgálati Utasítása szabályozza, melyet a vasúti közlekedési hatóság hagy jóvá.

Ha különleges helyi és forgalmi viszonyok indokolják, a végrehajtás helyi szabályozására az Iparvágányok Szolgálati Utasításához ,,Kiegészítő Szolgálati Utasítás'' készítését kell elrendelni.

A Kiegészítő Szolgálati Utasítást az iparvágány engedélyes köteles összeállítani.

A Kiegészítő Szolgálati Utasítást az illetékes kiszolgáló vasút hagyja jóvá. Ha ez a vasúti vállalati utasításoktól eltérő, vagy nem szabályozott eljárást, vagy végrehajtási módot ír elő, akkor az illetékes vasút csak a felügyeletet gyakorló hatóság előzetes hozzájárulása után hagyhatja azt jóvá.

Felelős vasútüzemvezetőt kell alkalmazni minden olyan iparvágányon, ahol az iparvágány használója a belső vasútüzemi tolatásokat saját dolgozóival bonyolítja.

Abban az esetben, ha a kiállításra kerülő kocsik átadására és visszavételére szolgáló vágány az állomás területén van és az iparvágányhasználó belső vasútüzemet tart fenn, a tolatást végző személyzet köteles a kiszolgáló vasút területén ennek az üzemi rendjéhez alkalmazkodni.

10.9. Idegen vasutak és vállalatok vonatainak közlekedésére és tolatási műveleteire vonatkozó szabályok

Idegen vasút vontató-, vagy önjáró járműve csak az adott területre érvényes forgalmi vizsgával és helyismerettel rendelkező kísérővel közlekedhet.

Más vasutak csatlakozására és a csatlakozó forgalom lebonyolítására a vasutaknak egymás között kell megállapodniuk.

Iparvágányhasználónak a közforgalmú vasút területén saját dolgozóival, esetleg járműveivel a vonatot közlekedtetnie, vagy bármilyen vasúti járművel mozgást végeznie csak az illetékes vasúttal kötött szerződés és a vasút által kiadott végrehajtási utasításban foglaltak szerint szabad.

10.10. Váltók, jelző- és biztosítóberendezések használata

A váltókat, a kitérők keresztezéseit és összekötő vágányrészeit, valamint az egyéb vágánykereszteződéseket állandóan tisztán és használható állapotban kell az üzemeltető vasútnak tartania.

A vasútnak kell meghatároznia, hogy ezeket a feladatokat melyik szolgálati ág dolgozói kötelesek végezni.

A helyi közforgalmú vasutaknak ágazati-vállalati utasításban kell meghatározni a váltók, jelző- és biztosítóberendezések

– használatára,

– kezelésére,

– ellenőrzésére vonatkozó szabályokat.

A közúttól elkülönített, és a helyiérdekű vasút vonalain biztosítani kell, biztosítóberendezés hiányában pedig zárhatóvá kell tenni:

– állomásokon és vonattalálkozásra kijelölt szolgálati helyeken a fővágányokban fekvő váltókat minden rendszeres vonatfogadásra kijelölt vágányútra vezető állásban,

– vonattalálkozásra ki nem jelölt szolgálati helyeken az átmenő fővágányban fekvő váltókat az átmenő fővágányra vezető állásban,

– pályaelágazások, pályaelágazásnak minősülő iparvágány kiágazások és a deltavágányok kiágazási váltóit mind a két állásban,

– pályaelágazásnak nem minősülő nyíltvonali iparvágányok és rakodóhelyek kiágazási váltóit a nyílt pálya folytatásának megfelelő állásban,

– a védőváltókat védőállásban, más váltókat – ha erre szükség van – a kijelölt állásban.

A teherpályaudvaroknak személyszállító vonatok által nem érintett egyes váltóinak biztosítása, illetőleg zárhatóvá tételének kötelezettsége alól az üzemeltető vasút vezetője felmentést adhat.

10.11. A forgalom lebonyolításához kapcsolódó kereskedelmi tevékenység

A helyi közforgalmú vasút szolgáltató vállalat, mely személy-, áru és korlátozott poggyász-fuvarozási tevékenységet végez.

A személy- és kézipoggyász fuvarozási díjakat vállalati díjszabásban kell meghirdetni.

A belföldi árufuvarozás során az illetékes önkormányzat által szabályozott fuvarozási feltételeket és díjszabást kell alkalmazni.

A nemzetközi forgalomban a nemzetközi szabályokban, megállapodásokban, valamint a vonatkozó vámszabályokban, továbbá az állat- és növényegészségügyi rendelkezésekben foglaltakat kell teljesíteni.

A kézipoggyász fuvarozást olyan mértékig kell megengedni a személykocsikban, hogy az az utasoknak kényelmetlenséget ne okozhasson.

A kézipoggyászon kívül szállítható csomagok és eszközök körét az utazási feltételekben meg kell határozni. Ezekért a csomagokért a szolgáltató vasút díjat számolhat fel.

A díjszabás a vállalat és az utas közti kapcsolat alapja. A díjszabást a vállalat állítja össze a felügyeleti szervezet által meghatározott díjtételek alapján. Ezt a díjszabást a nagyforgalmú állomásokon betekintésre bárki részére kéznél kell tartani.

Az utazási feltételek kivonatát és a mindenkori helyi díjtételeket az állomásokon és a kocsikban ki kell függeszteni.

A díjszabásnak olyan szerkezetűnek kell lenni, hogy a tarifaváltozások egyszerű módosítással átvezethetők legyenek, és tartalmában a vasutas dolgozók részére egyértelmű szakmai iránymutatást adjanak.

11. FEJEZET

RENDKÍVÜLI ESEMÉNYEK

Rendkívüli esemény minden olyan zavar vagy akadály, amely a vonatközlekedés lehetőségét kizárja, illetőleg a vasútüzem lebonyolítását akadályozza.

Rendkívüli eseménynek minősül:

– a baleset,

– a veszélyeztetés,

– a vasúti közlekedés biztonsága ellen irányuló gondatlan cselekmény,

– a vasúti közlekedés biztonsága elleni szándékos cselekmény,

– a tűzeset,

– a veszélyes árú ellenőrizetlen szabadba jutása,

– a forgalmi vagy műszaki nehézmény,

– az elháríthatatlan külső ok.

A vasútat üzemeltető vállalatoknak (az üzemeltető vasútaknak) a rendkívüli események elhárítására, az események következményeinek megszüntetésére zavarelhárító szervezetet kell létrehozni, fenntartani és az ehhez szükséges felszerelésekkel ellátni.

Segélynyújtás és helyreállítás esetén a következő fontossági sorrendet kell tartani:

– a személyek mentése,

– a tűz oltása,

– a veszélyes anyagok eltávolítása,

– a pálya felszabadítása és a javak megóvása,

– a pálya helyreállítása és a vonatforgalom felvétele.

A műszaki mentési és segélynyújtási munkálatokat elsődlegesen a személyek mentésére kell összpontosítani.

A vasút üzemvitelével kapcsolatos rendkívüli események bekövetkezésekor teendő intézkedéseket, azok bejelentését, vizsgálatát, a következmények elhárítását – a hatályos jogszabályi és a hatósági előírások figyelembevételével – vállalati utasításban kell szabályozni. A vasút üzembentartójának az üzembiztonsági és kármegelőzési helyzetet rendszeresen ellenőrizni, valamint értékelni kell, továbbá ezek alapján intézkedni, illetve intézkedést kezdeményezni köteles a megelőzés érdekében.

A vasút üzembentartója a saját üzemi területén lévő eszközök és járművek vagyonvédelmének technikai fejlesztéséről köteles gondoskodni. A vagyonvédelem érdekében szükséges intézkedéseket vállalati utasításban kell szabályozni.

Külön jogszabály alapján köteles a vasút üzembentartója a minősített esetekben szükséges intézkedéseket megtenni, illetve az azokra való felkészülést biztosítani.

A téli időjárásra, a havazásra és a hófuvás okozta akadályok elhárítására az üzemeltető vasútnak idejekorán fel kell készülnie, hogy a forgalom fenntartható, az esetlegesen keletkezett akadály mielőbb elhárítható legyen. A téli időjárással kapcsolatos munkák végzésének részletes szabályait külön vállalati utasításban kell előírni.

12. FEJEZET

VASÚTI INFORMATIKA

12.1. Általában

A vasutat üzemeltető tevékenységének hatékony és biztonságos működéséhez elengedhetetlen a szükséges információk rögzítése, gyűjtése, tárolása, feldolgozása és szétosztása a kor követelményeinek megfelelő informatikai rendszerekhez tartozó berendezések felhasználásával. Gépi feldolgozás céljára elsősorban digitális megjelenítésű információk szükségesek, kódolt formában.

12.2. Összeférhetőség

Az informatikai berendezések rendkívül gyors fejlődése, valamint nagy választéka ellenére törekedni kell azok helyettesíthetőségre (kompatibilitás).

12.3. Az informatika alkalmazási területei

A vasút üzemeltetőjének teljes tevékenységi területén belül törekedni kell az informatikai alkalmazásban rejlő racionalizálási lehetőség kiaknázására, de elsősorban

– a szállításirányításban (nevezetesen a Forgalomirányítási Rendszerben FIR), valamint annak részterületein,

– a vontató és a vontatott járművek nyilvántartásában, különösen azok főjavítási periódusainak dinamikus, a tényleges futási teljesítménytől függő nyilvántartására és feldolgozására.

12.4. Információk rögzítésére szolgáló berendezések és rendszerek

A vasút üzemeltetőjének teljes tevékenységére kiterjedő informatikai rendszerek hatékonysága érdekében olyan információrögzítő berendezések alkalmazását kell előirányozni, amelyek az alapinformációkat a folyamat során csak egyszer rögzítik és megfelelő helyen tárolják, ahonnan azokat a feldolgozási láncban érdekelt bármely szolgálati hely bármikor lehívhatja. Előnyben kell részesíteni az információk – elsősorban a fuvarozási információk – önműködő rögzítését.

12.5. Információgyűjtő- és elosztó berendezések

Ezeket a berendezéseket az UIC döntvényében, valamint az UITP ajánlásokban szabályozott, egységes üzenetek továbbítása céljából, lehetőleg a vasúti távközlő hálózat útján kell megvalósítani.

Az informatikai rendszerek tervezését és kivitelezését össze kell egyeztetni a távközlési hálózatok állapotával és folyamatban lévő korszerűsítésével.

A távlatra tervezett távközlési létesítményeket egységesen digitális technikára kell alapozni az OVSZ II. 6. (Távközlési) fejezetében kifejtettek szerint.

FÜGGELÉKEK

FOGALMAK MEGHATÁROZÁSA

1. FEJEZET

1. Alkalmassági bizonyítvány: a felhasználásra kerülő új anyag (termék/, újfajta szerkezet felhasználása szempontjából lényeges tulajdonságainak és – szükség szerint gyártási körülményeinek vizsgálata alapján megállapított minőségi követelményeit és alkalmazási feltételeit tartalmazó dokumentum, melyet a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi

Minisztérium által kijelölt intézmény állíthat ki.

2. Biztonságtechnika: az élet- és vagyonvédelem, valamint a balesetelhárítás célját és a bekövetkezhető baleseti károk csökkentését szolgáló műszaki megoldások rendszere.

3. Feltétfüzet: műszaki, minőségi és biztonsági követelményeket, valamint kezelési, alkalmazási feltételeket meghatározó műszaki előírás.

2. FEJEZET

1. Alépítmény: pályatestnek az ágyazat alatti, teherviselő szerkezete.

2. Alépítmény-korona: az alépítménynek az ágyazat alatt kialakított felülete.

3. Alj: a vasúti felépítménynek az a szerkezeti eleme, melynek feladata a sínek alátámasztása, a nyomvátolság biztosítása és a járműterhelésnek az ágyazatra történő elosztása.

4. Ágyazat: a felépítménynek az a része, amely a járműterhelést sínekről az aljakon keresztül, megosztóan és rugalmasan csillapítva az alépítményre viszi át.

5. Ágyazat nélküli felépítmény: az alátámasztó szerkezetre ágyazat nélkül közvetlenül leerősített sínekkel kialakított megoldás.

6. Átlépési távolság: a peron mellett álló személyszállító vasúti kocsi lépcsőjének a peron szélétől – annak szintjében – mért távolsága.

7. Átmeneti ív: a vasúti vágány meghatározott görbületváltozású geometriai szakasza, két eltérő görbületű pályaszakasz csatlakozásánál, az oldalgyorsulás ugrásszerű változásának kiküszöbölése céljából.

8. Átmenő fővágány: állomáson és megállóhelyeken a nyílt pálya vágányainak egyenes irányban álló váltón (váltókon) át folytatását képező vágány.

9. Biztonsági sáv: a közúti forgalmi sáv melletti burkolt sáv, melyre a vezetővonalat festik vagy más esetben belterületi utakon a forgalmi sávhoz csatlakozó szélével ellentétes szélét kiemelt szegély határolja.

10. Biztonsági köz: a közúti vasúti járművek legkedvezőtlenebb burkolókörei között ívekben alkalmazandó távolság.

11. Burkolt vasúti pályaszerkezet: általában vályús sínes felépítményű vasúti pálya, amelynek vágányközei és a közúthoz csatlakozó fele közúti terhelésre is alkalmas burkolattal van kiképezve.

12. Elkülönített pályás közúti vasút: a kiépítési sebesség függvényében elkülönített pályán – meghatározott keresztezési, megközelítési és pályaparaméterekkel – épült közúti vasút.

13. Ellenívek: két egymáshoz csatlakozó különböző irányú ív.

14. Elsodrási biztonsági sáv: az a vágánytengellyel párhuzamos legnagyobb távolság, ahol a vonat sebességéből származó elsodró hatás már nem érvényesül.

15. Engedélyezett sebesség: az a legnagyobb sebesség, mellyel az adott pályán ténylegesen közlekedni szabad. Kisebb vagy legfeljebb akkora, mint a kiépítési sebesség.

16. Életmentő árok: metronál az állomások hosszában, a két sínszál között az emberi méreteknek megfelelően életvédelmi célra kialakított mélyedés.

17. Fejlesztési sebesség: a távlati célul meghatározott sebesség, melyet a helyigény meghatározásánál, az alépítmény, a műtárgyak méretezésénél és a pálya vonalvezetésének tervezésénél figyelembe kell venni.

18. Felépítmény: a vasúti pályának az alépítmény-korona fölötti része. Magában foglalja az ágyazatot, az aljakat, a síneket és a sínleerősítés elemeit.

19. Félreállóhely: üzemi közlekedési tér (üzemi gyalogjárda) hiánya esetén a hidakon és alagutakban szakaszosan kialakított biztonsági tér a pályán dolgozók részére.

20. Használható vágányhossz: a vágány azon szakasza, amely járművekkel elfoglalható anélkül, hogy a szomszédos vágányokra a be- és kijárás akadályozva lenne.

21. Harmadik sín: földalatti vasutaknál – metrónál – használt, szabvány szerint elhelyezett és rögzített sín, amely a vasúti jármű vontatási áramellátását biztosítja (áramszedő sín).

22. Hézagnélküli vágány: folyamatosan összehegesztett sínekkel kialakított vágány, amelyben a sínek csak a vágány két végén az ún. lélegzőszakaszon dilatálnak.

23. Indító-fékező lejtők: a földalatti vasutaknál, az állomások előtt és után, kedvező menetdinamikai szempontok miatt alkalmazott, meghatározott teljesítményű pályaszakaszok.

24. Iparvágány: állomáson vagy nyíltpályán kiágazó, egyes szállítófelek vasúti forgalmának lebonyolítására épített, vagy a meglévő állomási vágányból rendelkezésre bocsátott vágány vagy vágányzat.

Az iparvágány kiágazási kitérője és a rakodásra kijelölt hely eleje, illetve a kiágazási és az iparvágány első kitérője közötti vágányszakasz neve: iparvágány-összekötővágány. Ha ebből a vágányból még más iparvágány vagy iparvágány összekötővágány is ágazik ki, akkor a neve: vontatóvágány.

25. Járműszerkesztési körvonal: egyenes vágányon középhelyzetben álló üres vagy teljesen terhelt jármű keresztmetszeti méretei, amelyet ülepedett ill. törött hordrugók esetében sem léphet túl.

26. Járműtelep: a vasúti járművek zavartalan üzemeltetéséhez szükséges üzemállapot megteremtésére kialakított létesítmény.

27. Kiépítési sebesség: az a sebesség, amelyre a felépítményt és ívekben a vágány túlemelését kialakítják.

28. Kitérő: olyan szerkezet, amely lehetővé teszi, hogy a járművek folyamatos mozgással egyik vágányról a másikra áthaladhassanak.

Egyszerű kitérő: az irányváltozást csak az egyik végén teszi lehetővé. Átszelési kitérő: az irányváltás mindkét végén lehetséges, és a vágány szintbenfekvő keresztezését (átszelését) is biztosítja.

29. Kosárív: több, egymáshoz csatlakozó, azonos irányú, de különböző sugarú ív.

30. Legkedvezőtlenebb burkolókör: ívben haladó közúti vasúti járművek burkoló vonala, amelyet a jármű oldalak és a kiugró jármű-szerelvények határoznak meg.

31. Mértékadó emelkedő: a vonalszakasz legnagyobb tényleges emelkedőjének értéke, megnövelve az ívellenállás ugyancsak ezrelékben kifejezett nagyságával.

32. Nyitott pályaszerkezet: burkolat nélküli, hagyományos felépítményű, a közúttól – általában szegéllyel elkülönített – vasúti pálya.

33. Nyombővítés: szabványos nyomtávolsághoz képest íves vágányban a belső sínszál elhúzásával létrehozott nagyobb nyomtávolság.

34. Nyomcsatorna: a nyomkarima számára sínek belső oldala mentén szabadon tartandó tér.

35. Nyomtávolság: a vágány két sínszálának egymástól való távolsága a sínfejek belső élei között a vágánytengelyre merőlegesen mérve.

36. Oldalgyorsulás-változás: a gyorsulás időbeli változása, a görbületváltozás és a sebesség függvényében.

37. Pályafelügyelet: rendszeres ellenőrzési tevékenység a pályaállapot feltárására és a talált hibák időben való megszüntetése céljára, a forgalombiztonság érdekében.

38. Pályatengely: a vasúti pálya középvonala, amely egyvágányú vonalon azonos a vágánytengellyel, többvágányú pályánál a két szélső vágánytengely távolságának felező vonalával.

39. Szabad oldalgyorsulás: a vasúti jármű padlósíkjában ívben való haladáskor mérhető keresztirányú gyorsulás.

40. Tengelyterhelés (tengelyteher): a jármű teljes tömegének egy tengelyre eső hányada.

41. Terelőelem (terelősín): a sín belső vagy külső oldalán elhelyezett sín, szögacél, T idom stb., mely a pályát esetleg elhagyó, kisikló – vasúti jármű továbbvezetését biztosítja.

42. Terhelési osztály: a vasúti pályának a lejtviszonyok alapján homogénnek tekintett szakasza, amelyet a hozzárendelt mértékadó emelkedő jellemez.

43. Túlemelés: az ívben fellépő oldalgyorsulás csökkentésére a külső sínszál emelése mellett a belső sínszálat egyidejűleg süllyesztik. Kifuttatása az átmeneti ívben történik.

44. Űrszelvény: a vágány mentén a vasúti járművek és a rajtuk levő rakományok akadálytalan áthaladásához általában szükséges tér vágánytengelyre merőleges keresztmetszete.

45. Űrszelvény bővítés: a körív előtt és után kifuttatott, az ív külső ill. belső oldalán figyelembe veendő távolság, amellyel az alapűrszelvényt meg kell növelni.

46. Vágányátszelés: olyan szerkezet, amellyel a vágányok szintben történő keresztezése megvalósítható.

47. Vágánykapcsolás: két vágány kitérőkkel való összekötése. Egyszerű vágánykapcsolás: két kitérő és a köztük lévő egyenes vágányszakasz. Kettős vágánykapcsolás: négy kitérő és köztük egy kettős keresztezés (átszelés).

48. Vágánytengely: általában a nyomtávolság felezővonala a sínek felső érintősíkjában. Nyombővített íves vágányban a külső sínszál vezetőfelületétől a nyomvátolság felére van.

49. Vezetés nélküli szakasz: megszakításos egyszerű vagy kettős keresztezésekben az a térség, ahol a vezetőél megszakítás miatt a járműkerék sem a belső, sem a hátsó oldalon nem kap vezetést.

3. FEJEZET

1. Építési magasság: a hídon lévő vasúti pálya sínkorona szintje és a híd alatt nyitvatartandó tér felső határa közötti távolság.

2. Hídnyílás: a keresztezett létesítmények számára a híd ellenfalai, illetve pillérei között szabadon hagyott nyílás mérete.

3. Hídellenőrzés: a vasúti pálya felügyeletére kötelezett személynek a híddal kapcsolatos, megtekintéssel végzett vizsgálata, mely attól függően, hogy szakképesítés szerint szakmunkás, technikus vagy mérnök végzi, I., II., vagy III. fokú lehet.

4. Ideiglenes híd: egyszerűbb kialakítású, kisebb teherbírású és sebességű vasúti forgalomra alkalmas híd, általában két éves élettartamra.

5. Kezelőpálya: a hídpálya kiképzett járófelülete a pálya- és állomási személyzet műszaki felügyeleti, illetőleg vonatkezelési munkájának ellátásához, valamint rendkívüli esemény során a hídon megálló vonat személyzetének biztonságos közlekedéséhez.

6. Közforgalmú gyalogjárda: hídon a vasúti pályától kerítéssel vagy korláttal elválasztott, a nyitvatartandó szelvényen vagy az elsodrási határon, vagy a félreállóhelyen kívül elhelyezkedő legalább 1,5 m széles sáv.

7. Mellvédfal: a hídfőnek a sarugerenda fölötti, töltést megtámasztó része, mely egyben ágyazattámasztó is lehet.

8. Támaszköz: az áthidaló szerkezet tényleges vagy elméleti támasztási pontjainak távolsága.

9. Üzemi gyalogjárda: a kezelőpályának a szabadon tartandó téren kívül legalább 0,75 m széles sávja a vasúti személyzet részére.

10. Üzemi hídjárda: üzemi gyalogos vagy targonca közlekedésére szolgáló pályaszintben kiképzett burkolt járófelület.

4. FEJEZET

1. Képzett rézsű: a vasúti keresztaljak alsó sarokpontjától lefelé és a vágánytengelytől kifelé hajló 45 ferdeségű.

2. Közműalagút: a vasutat csoportosan keresztező különféle rendeltetésű vezetékek vasút alatti biztonságos átvezetésére szolgáló járható alagútszerű műtárgy.

3. Védőcső: a vasutat keresztező különféle rendeltetésű vezeték (cső, kábel) vasút alatti átvezetését biztosító, nem járható műtárgy, mely egyrészt a vezeték és egyben a vasúti pályatest védelmét, valamint a vasúti forgalom biztonságos fenntartását szolgálja, másrészt a vasúti pálya jelentékeny megbolygatása és a vasúti forgalom korlátozása nélkül lehetővé teszi a kábelcserét, valamint a belsőnyomású csővezeték meghibásodásának észlelését és helyreállítását.

4. Védőhíd vagy védőműtárgy: a vasutat keresztező vagy azt veszélyesen megközelítő létesítménnyel szembeni védelmet biztosító fa, vasbeton, vagy acél anyagú hídszerkezet.

5. Védősáv: a vasút mellett kijelölt olyan terület, melyen nem a vasúthoz tartozó építmény csak eseti előírás szerint helyezhető el.

6. Védőtávolság: a védősávnak a vasút vágánytengelyétől, arra merőlegesen megállapított vízszintes vetülete, melynek mérete a vasút és a védősávba telepítendő vasúti, illetőleg nem a vasúthoz tartozó építmények közötti kölcsönös biztonsági előírásoktól függ.

5. FEJEZET

1. Állomási biztosítóberendezések: a váltó(k) és a jelző(k) között olyan szerkezeti függés, amely a főjelzőn csak abban az esetben engedi a továbbhaladást engedélyező jelzés megjelenését, ha a vonat részére beállított vágányút lezárása megtörtént és a vágányútban érintett útátjárónál a közút felé a vonat közlekedését jelző útátjáró berendezés lezárt helyzetben van, illetve az önműködő lezárás feltételei ellenőrzött módon biztosítottak.

2. Állomási (elágazási, kiágazási) jelzőberendezések: ha a jelző és a váltó, valamint a jelző és a vágányzáró sorompó, kisiklasztósaru, továbbá az útátjáróban a vonat közeledtét jelző berendezés között a jelző továbbhaladást engedélyező jelzése megjelenésének feltételeként nincs szerkezeti függés, vagy a szerkezeti függés kialakításának a biztonságtechnikai követelmények nincsenek minden feltételnél kielégítve. A berendezések nem minősülnek biztosítóberendezéseknek.

3. Éberségi berendezés: a vasúti jármű vezetőállásán elhelyezett berendezés, amely menetközben folyamatosan ellenőrzi a járművezető tudatos cselekvőképességét. A berendezés, idő-, vagy útarányos közökben, ellenőrző jelzéseket ad a járművezető részére, akinek ezeket meghatározott időközönként – az erre a célra szolgáló érzékelők egyikének működtetésével – nyugtáznia kell; ellenkező esetben a vonat gyorsfékezéssel önműködően megáll.

4. Minimális szükség-üzem: az az időtartam, ameddig a szünetmentes energiaellátást a berendezések balesetet kizáró működéséhez fennt kell tartani.

5. Központi forgalomirányító berendezés: nagyobb forgalmi körzetek, csomópontok, illetve hosszabb vonalszakaszok egy központból, gépi úton történő közvetlen irányítása.

6. Térközbiztosító berendezés: az állomás kijárati jelzője és az állomást követő térközjelző, illetve az egymást követő biztosított térközjelzők közötti szerkezeti függés, amely a kijárati, illetve térközjelzőn csak abban az esetben enged továbbhaladást engedélyező jelzést megjeleníteni, ha a vonat a térközjelző által fedezett térközből vagy térközökből kihaladt, és a vonatot a menetirány szerint következő térközjelző, illetve bejárati vagy fedező jelző továbbhaladást tiltó állása fedezi.

7. Vasúti jelző- és biztosítóberendezések: olyan berendezések, ahol a különböző jelzőkön a jelzés megjelenését csak az ehhez megállapított előfeltételek megvalósulása teszi lehetővé.

8. Vonali jelző- és biztosítóberendezés: a két állomás között a nyílt vonalon közlekedő vonat vagy vonatok részére a főjelzőkön a továbbhaladást engedélyező jelzés megjelenéséhez előírt feltételek megvalósítása.

9. Vonatbefolyásolás: a vonatoknak a vasúti jelző jelzésétől függő, a járművezető tevékenységétől részben vagy egészében független fékezése, megállítása vagy folyamatos sebesség szabályozása.

6. FEJEZET

1. Állomásközi távbeszélő: két szomszédos állomás forgalmi irodáját, a közbeeső vonatszemélyzet szolgálati helyiségeit, valamint a két állomás között kiágazó ipartelepeket összekötő távbeszélő berendezés.

2. Hangrögzítő berendezés: a távközlő és értekező hálózaton érkező közlemények tárolására alkalmas készülék.

3. Helyi távbeszélő: a forgalmi irodát az állomás más szolgálati helyiségeivel összekötő távbeszélő berendezés.

4. ISDN (Integrated Service Digital Network): korszerű integrált szolgáltatású, digitális elven működő távközlő hálózat.

5. Menetirányítói távbeszélő: a központi menetirányítói szolgálat részére létesített távbeszélő hálózat, amely a forgalom irányításban résztvevő szolgálati helyekkel közvetlen vonali kapcsolatot létesít.

6. Pályatelefon: olyan hordozható távbeszélő, amely a pálya mentén létesített csatlakozó helyekhez illeszthető és így lehetővé teszi a kapcsolatteremtést a két szomszédos állomás forgalmi irodáival.

7. Térközőri-vonatjelentő őri távbeszélő: két szomszédos térközőri-vonatjelentő őri szolgálati helyiségét vagy az állomás forgalmi irodáját a térközőri-vonatjelentő őri szolgálati hellyel összekötő távbeszélő berendezés.

8. Utasítást adó hangszórós távbeszélő: olyan távbeszélő, amely lehetővé teszi a forgalmi irodából a váltókörzetbe és egyéb helyekre az utasítások közlését és nyugtázását, továbbá a hangszórós körzetek egymás közötti értekezését.

9. Vonali rádió: olyan vezeték nélküli távközlő berendezés, amellyel alkalmas vezeték nélküli összeköttetés létesíthető a végrehajtó szolgálatban részt vevő dolgozók között.

10. Vonali távbeszélő: a vonal valamennyi állomásának forgalmi irodáját egymással és az üzemegységi diszpécserrel összekötő távbeszélő berendezés.

7. FEJEZET

1. Állomási szakaszolás: az állomási és vonali hálózat találkozása, a vezetékek mechanikusan és villamosan is el vannak választva.

2. Felsővezetéki oszlop: a villamos felsővezeték tartására, kihorgonyzására, mechanikai igénybevételeinek felvételére szolgáló tartóoszlop.

3. Feszített rugalmas felfüggesztés: a munkavezeték a felfüggesztési pontban az áramszedő hatására függőleges irányban a hőmérsékletváltozás hatására vízszintes hosszanti irányban elmozdul.

4. Félkompenzált hosszlánc: a hosszlánc olyan kialakítása, amelynél a hossztartó sodrony rögzített, a munkavezeték pedig utánfeszített.

5. Hosszlánc-rendszerű felsővezeték: olyan felsővezeték rendszer, melyben a munkavezeték függesztők segítségével a tartósodronyra, illetve közvetlenül a segédsodronyra van felszerelve.

6. Kígyózás: a munkavezeték vágánytengelyhez képest periodikusan változtatott vonalvezetése, amivel a villamosmozdony áramszedőjének egyenletes kopása érhető el.

7. Kompenzált hosszlánc: a hosszlánc olyan kialakítása, amelynél a hossztartó sodrony és a munkavezeték is utánfeszített. Az utánfeszítés történhet közös utánfeszítő művel, vagy külön-külön is.

8. Különleges üzemi állapot: az erősáramú szabadvezetéknél a kettős felfüggesztő szigetelésben az egyik szigetelő töréséből adódó állapot.

9. Megkerülő vezeték: az egymáshoz csatlakozó nyíltvonali felsővezeték hálózat áramellátását szolgáló vezeték, amely az állomási áramköröket áthidalja, és az állomási áramköröket leágazások útján táplálja.

10. Merev felfüggesztés: a munkavezeték a felfüggesztési pontban az áramszedő hatására függőleges irányban nem mozdul el és a hőmérsékletváltozás hatására csak belógásváltozást szenved.

11. Munkavezeték: a felsővezeték hálózatnak közvetlenül a villamos vontatójármű áramszedőjével érintkező része.

12. Névleges megvilágítás: meghatározott világítási berendezés létesítésére előírt megvilágítási érték.

13. Normál üzemi állapot: az erősáramú szabadvezetéknél a kiépítésre előírt feltételeknek megfelelő állapot.

14. Rugalmas ferde felfüggesztés: a munkavezeték a felfüggesztési pontban az áramszedő és a hőmérsékletváltozás hatására függőleges irányban elmozdul.

15. Szakasz-szigetelő: a munkavezetékbe épített mechanikus vezetősínekkel felszerelt szigetelő, amely két áramkört egymástól villamosan elválaszt, ugyanakkor a villamos vontatójármű áramszedőjének áthaladását lehetővé teszi.

16. Szakaszoló: olyan kapcsoló berendezés, amely terhelésmentes állapotban a felsővezetéki áramkörök összekapcsolására, illetve szétválasztására szolgál.

17. Tartószerkezet: tartóoszlopra, keresztsodronyra, vagy tartókarra felszerelt felsővezetéki függesztőkből, szigetelőkből és egyéb elemekből összeállított szerkezet.

18. Tápvezeték: a munkavezetékkel fémesen összekötött oszlopsoron felszerelt tápláló kábel.

19. Térbeli egyenletesség: adott területen a megvilágítás átlagos és maximális, illetve a minimális és átlagos értékének aránya (eo; e2).

20. Üzemi világítás: az a mesterséges világítás, amelynek célja, hogy elégtelen természetes világítás esetén a névleges megvilágítás értékét biztosítsa.

21. Villamos felsővezetéki berendezés: a vontatás céljára átalakított villamosenergiát továbbítja a vill. vontatójárművekhez. Az alapok, oszlopok, vezetékek és a hozzátartozó egyéb berendezések összessége.

22. Villamos felsővezeték: szakaszszigetelőkkel és kapcsolókkal áramkörökre osztott olyan vezetéki rendszer, amelynek a villamos vontatójárművek részére sebességtől és a pályaviszonyoktól függő, folyamatos, villamos ívképződéstől és jelentősebb szikrázástól mentes áramszedést kell biztosítani.

23. Villamosvasúti térvilágítás: az üzem különleges követelményeit kielégítő olyan megvilágítást biztosít, amely kápráztatás, zavaró árnyék képződés mentes, vasútüzemi fény- és alakjelzők és egyéb üzemi szempontból fontos létesítmények megfigyelhetőségét segíti, azok jelzéseit nem zavarja. Ide tartozik a pályamenti megállóvilágítás, valamint a közúti általános világítás is.

8. FEJEZET

1. Anyagfogadó akna: a vasúti kocsiból kiürített anyag fogadására (és továbbítására) szolgál. Az anyagfogadó akna lehet a vágány mellett, a sínszálak között, valamint a vágány alatt.

2. Anyagfogadó garat: ömlesztett anyagok fogadására szolgáló rakodó.

3. Emelt rakodók: olyan rakodók, melyek magassága a sínkoronaszinttől mérve 1120 mm-nél több.

4. Élőállat rakodó: kétszintes állatszállító kocsik megrakásához kialakított rakodó.

5. Fordítókorong: függőleges tengelye körül elfordítható hídszerkezet, amely lehetővé teszi a ráállított jármű egyik vágányról a másikra való átállítását, illetve a jármű megfordítását.

6. Kocsibuktató berendezés: a vasúti kocsik átfordítására szolgál abból a célból, hogy a kocsiban lévő áru kiömöljön.

Kialakítása szerint lehet:

– homlokbuktató: a kocsi egyik végét emeli fel;

– körbuktató:a kocsit a hossztengelye körül forgatja el.

7. Olajfeladó berendezés: a dízelüzemű vontatójárművek üzemeltetéséhez szükséges gázolajnak az üzemanyagtartályba töltésére szolgál.

8. Oldalrakodó jellegű építmények: magasságuk a sínkoronaszinttől mérve 1120 mm-nél nem több.

Kialakítás és funkció szerint lehet:

– oldalrakodó: a járművek feljárására szolgáló a vágánytengelyre merőleges;

– nyílt rakodó: a járművek feljárására szolgáló felhajtó a vágánytengellyel párhuzamos, a rakodó egyik oldalán vágány, a másik oldalán út van;

– átrakodó: a rakodó mindkét oldalán rakodóvágány van;

– raktári rakodó: a vasúti kocsi padozatával közel azonos szintű rakodó, amely másik oldalával raktárhoz csatlakozik.

9. Rakománymelegítő berendezés: dermedő folyékony anyag, illetve fagyott szilárd anyag melegítésére szolgál a rakodásra alkalmas állapot létrehozása céljából.

10. Tolópad: a vágányokra merőlegesen mozgatható hídszerkezet, amellyel a ráállított jármű egymással párhuzamos vágányokra helyezhető át.

9. FEJEZET

1. Automatikus vonó- és ütközőkészülék: olyan berendezés, mellyel a szerelvények összecsatolása önműködően, a járművek összetolása által megy végbe.

2. Áramszedő: olyan berendezés, amely a munkavezeték vagy harmadik sín és a szerelvény elektromos berendezései között az elektromos kapcsolatot biztosítja.

3. Belső tengelytávolság: forgóvázas jármű két forgóváza között mérhető legkisebb tengelytávolság.

4. Biztonsági fék: a vezetőállásból működtethető és az egész szerelvényre ható második fékberendezés, amely az üzemi villamosfék üzemképtelensége esetén alkalmas a szerelvény kellő biztonsággal történő megállítására, és helyben tartására.

5. Csatlásszerkezet: személyszállításra berendezett vonatoknál mindazon mechanikus és elektromos berendezések összessége, amelyek szükségesek, hogy a vonatba tartozó járművek biztonságos közlekedtetése egy vezetőállásból történjék.

Teherszállításra berendezett vonatoknál mindazon berendezések összessége, amelyek szükségesek, hogy a vonatba tartozó kocsik biztonságos vontatása, illetve tolása a vonó, illetve a toló járművel történhessen.

6. Csavarkapocs: sarokütközős központi ütközővel nem rendelkező kocsinál a vonóerő felvételére, illetve továbbítására szolgáló berendezés.

7. Csuklós jármű: két, vagy több részből összeállított, összefüggő utasterű jármű, melynek csuklós összeköttetése a vízszintes és függőleges erők átvitele mellett az egyes szekrényrészek térbeli elmozdulását is lehetővé teszi.

8. Éberségi berendezés: a járművezető cselekvő képességét ellenőrző automatikus berendezés. (1.még 116.o.)

9. Forgócsaptávolság: forgóvázas járműnél két egymás mellett lévő forgóváz tényleges forgócsapjai – ezek hiányában a forgóvázak elméleti forgáspontjai közötti távolság.

10. Forgóváz tengelytávolság: az egy forgóvázon belüli tengelyek távolsága.

11. Járműhossz: csavarkapcsos járműnél az ütközőtányérok síkja közti, központi kapcsolós járműnél a kapcsolási középpontok közti távolság.

12. Központi vonó és ütköző készülék: a járművek középvonalában elhelyezett berendezés, amely összecsatolása biztosítja a kocsik között megtartandó távolságot, továbbítja a vonó- esetleg a toló-erőt.

13. Különleges jármű: vontató és vontatott járműnek nem minősülő, egyéb célú vasúti jármű vagy közúton és vasúton egyaránt közlekedni képes jármű.

14. Motorkocsi: saját üzemi gépi erejével önálló mozgásra, illetve vontatásra képes olyan jármű, amely általában utasszállításra van berendezve.

15. Nyomszélesség: a kerékpár két kerekén található nyomkarima-vezetőpontnak egymástól mért tengelyirányú távolsága.

16. Rakszelvény: az űrszelvényen belül a járművekkel és a rakományokkal elfoglalható térnek a pályára merőleges metszete.

17. Rögzítőfék: az álló szerelvény tartós helyben tartására szolgáló, kizárólagosan mechanikai elemekből álló fék.

18. Rugóerő tároló fék: olyan rögzítő fék, melynek fékező erejét a fékrudazatra ható pneumatikus, hidraulikus vagy elektromágneses úton előfeszített rugó szolgáltatja.

19. Saját tömeg: a jármű tömege üzemképes, üres (hasznos terhelés nélküli) állapotban.

20. Sarokütköző: a kocsi minkét végén a mellgerendán tengelyszimmetrikusan elhelyezett berendezés, amely a szerelvénybe tartozó kocsik közötti távolság tartására, a tolóerő átvételére és továbbítására, valamint ütközésnél az ütköző erő felfogására, mérséklésére szolgál.

21. Sínfék: a kocsi és a sínek között közvetlen fékhatást kiváltó elektromágnes, amely gerjesztésekor rátapad a sínre és csúszó surlódóerőként létesíti a fékhatást.

22. Szerkesztési szelvény: az a körvonal, amelyet az egyenes pályán közép helyzetben álló üres jármű keresztmetszeti méretei nem léphetnek túl.

23. Szélső tengelytáv: a jármű egymástól legtávolabb lévő tengelycsap-közép távolsága egyenes vágányon.

24. Teljes tömeg: a jármű saját tömegének és a rajta elhelyezkedő hasznos terhelés tömegének összege.

25. Tengelyerő (tengelyterhelés): a jármű teljes súlyerejéből egy adott kerékpárra jutó és a pályára ható függőleges erőhatás.

26. Tengelytávolság: a vasúti járművek tengelycsap közepei között mért távolság.

27. Vasúti jármű: rendeltetésétől függetlenül valamennyi olyan jármű, amely vasútnak minősülő nyomvonalas létesítményen közlekedik, kivéve a kötélpályák szállítóegységeit.

28. Vasúti jármű engedélyezett sebessége, mellyel a jármű megfelelő műszaki állapotban lévő pályán tartósan és biztonságosan közlekedhet.

29. Vasúti jármű konstrukciós sebessége az a sebesség, mellyel a jármű rendeltetésének megfelelő sebesség kifejtésére alkalmas pályán megfelelő futásjósággal még közlekedhet.

30. Vezetőfülke: a járművezető részére a jármű vezetése céljából elkülönített hely.

31. Vontató jármű: vonóerőkifejtésre, vasúti elegy továbbítására és rendezésére alkalmas jármű, mely rendelkezhet utas, vagy poggyásztérrel is.

32. Vontatott jármű: az olyan vasúti jármű, amelynek közlekedéséhez más jármű vonóereje szükséges és jellemzően személy, vagy áruszállításra szolgál.

10. FEJEZET

1. Állomás:

– A közúti villamos és a közúttól elkülönített vasút MFAV vonalain állomásnak csak a végállomások minősülnek, melyek vonatok fogadására és indítására, vonattalálkozásra, továbbá személy és áruforgalomra berendezett szolgálati helyek.

– A mélyvezetésű vasút metró vonalain: a személyforgalom lebonyolítására kialakított létesítmények illetve szolgálati helyek (felszíni, kéregalatti, mélyállomások), melyek nem minden esetben rendelkeznek vágánykapcsolattal.

– A helyiérdekű vasúton: vonattalálkozásra, továbbá személy- és áruforgalomra, esetleg csak az utóbbiak egyikére berendezett szolgálati hely.

– A fogaskerekű vasúton: utascserére kiépített és kijelölt forgalmi kitérő, amely a vágánykapcsolat segítségével vonattalálkozást tesz lehetővé.

2. Megállóhely: személyforgalomra berendezett szolgálati hely.

A helyiérdekű vasútnál ezen túlmenően: nyíltvonali szolgálati hely, ahol a nyílt pálya vágányán kívül más vágány nincsen.

(Az olyan nyíltvonali szolgálati helyet, amely – rakodóvágánnyal is rendelkezik a fővágányon kívül – áruforgalomra is alkalmas, megálló-rakodóhelynek nevezzük.)

12. FEJEZET

1. Adat: automatikus feldolgozásra alkalmas módon előállított információ.

2. Csomag: komplex egységként kapcsolt bináris jegyek olyan csoportja, amely adatokat és hívásvezérlő információt is tartalmaz.

3. Csomagkapcsolás: adatoknak címzett csomagokkal való olyan irányítása és továbbítása, amely a felhasznált csatornát csak a csomag átvitele alatt foglalja le, majd az átvitel befejezése után a csatorna egyéb csomagok továbbítására rendelkezésre áll.

4. Hibaarány: a hibaarány a hibás információelemek számának és az összes kezelt (pl. rögzített, vagy átvitt) információelemek számának az aránya negatív kitevőjű 10-es alapú hatvány alakjában. Ennek megfelelően h=3.10–5 azt jelenti, hogy 100 000 kezelt elemi jel között 3 hibás elemi jel fordul elő.

2. melléklet a 18/1998. (VII. 3.) KHVM rendelethez¹²

Metró Jármű Szabályzat

1. Általános követelmények

A Magyarországon üzemeltetésre kerülő metró járműveket a gyártás helyétől függetlenül úgy kell elkészíteni, használatba venni és üzemben tartani, hogy ezen Szabályzat előírásainak megfeleljenek.

A járművet úgy kell kialakítani, hogy az üzemszerűen megengedett legnagyobb terhelésekből származó mechanikai, villamos és hőigénybevételekkel szemben megfelelő biztonsággal rendelkezzen.

A jármű vezérlését úgy kell kialakítani, hogy alkalmas legyen a kiszolgálandó metróvonal biztosító- és vonatbefolyásoló berendezésével való együttműködésre.

A járműbe beépítésre kerülő anyagokat úgy kell megválasztani, hogy

– nehezen gyulladjanak;

– az égés során mérgező gázt ne fejlesszenek;

– önkioltó tulajdonsággal rendelkezzenek;

– cseppenésmentesen égjenek.

A jármű konstrukciója elégítse ki:

– az EU szabványok és tervezési előírások követelményeit;

– a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény és kormányhatározat előírásait;

– a vezetőállásra vonatkozóan a munkavédelemről szóló törvény és az ergonómiai előírások követelményeit.

Ezen szabályzat szempontjából egyterű az a több kocsiból, modulból álló járműegység vagy járműszerelvény, amely olyan módon kerül kialakításra, hogy a normál üzemi körülmények között egy egységet alkotó, de fizikailag szétkapcsolható járműegységek utasterei egy légteret alkotnak. A közös légtér víztiszta üvegfal és/vagy üvegajtó – a teljes átláthatóság biztosítása érdekében – felhasználásával, az utasforgalom számára könnyen átjárható módon tűzszakaszokra osztható.

2. Konstrukciós alapkövetelmények

2.1. Nyomtáv, sebesség

A metró járműnek 1435 mm-es normál nyomtávon történő közlekedésre kell alkalmasnak lennie.

A járművet legalább 80 km/h üzemi sebességre kell tervezni.

A járművet vagy járműszerelvényt olyan sebességmérővel kell felszerelni, amely a kerékkopás figyelembevételével, bármely sebességnél, 0–+10% hibahatáron belüli pontosságú.

A berendezésnek a sebességet a megtett út függvényében kell regisztrálnia oly módon, hogy az üzemeltető részére lehetőséget biztosítson az adatok utólagos kiértékelésére.

A regisztráló berendezésnek alkalmasnak kell lennie a szerelvény által megtett út (km) gyűjtésére is.

2.2. Szerkesztési szelvény

A jármű dinamikus és statikus szerkesztési szelvényét úgy kell meghatározni, hogy a jármű bármely pontja a pályaűrszelvényt a legkedvezőtlenebb esetben se közelítse meg 30 mm-nél jobban.

A metró jármű külső méreteit úgy kell meghatározni, hogy a legkedvezőtlenebb eset járműszerkezeti szempontból az, amikor a jármű a megengedett legnagyobb kopású kerekekkel és ülepedett vagy törött, üzemképtelen állapotú hordrugóval közlekedik.

A szerkesztési szelvény meghatározásához a II. Függelékben meghatározott űrszelvényt és szűkítési adatokat kell alkalmazni.

2.3. Befogadóképesség

A járművek utasforgalmi befogadóképességét az ülő utasok száma + 5 fő/m² álló utas összefüggés figyelembevételével kell számítani.

A férőhelyszámításnál egy ülőhelyre – utassal együtt – 0,475x0,75 m² területet kell figyelembe venni.

Az utasforgalmi befogadóképesség legalább 20%-a ülőhely kell, hogy legyen.

2.4. Tűz-, környezetvédelem és rendkívüli események

A járműszekrény funkcionális tereit önálló tűzszakaszokra kell szétválasztani.

A kábelezés és a kábelcsatornázás huzatmentes kialakítású kell legyen.

A járművek utasterébe, vezetőfülkéjébe, a villamos berendezések készülékszekrényeibe megfelelő számú füstérzékelőt kell elhelyezni, amelyek a vezetőfülkében jelzést adnak.

A járműben kialakult tűz oltására megfelelő számú – de minden vezetőfülkébe legalább egy darab –, a tűzoltó hatóság által meghatározott, megfelelő méretű, villamos tüzek oltására is alkalmas tűzoltó készüléket kell elhelyezni.

Már a jármű tervezése során törekedni kell – a környezetvédelmi szempontok figyelembevételével – az újrahasznosítható anyagok alkalmazására.

Normál üzemi körülmények között a jármű a lehető legkisebb terhelést jelentse a környezet számára.

A beépített anyagok feleljenek meg az Európai Uniós környezetvédelmi előírásoknak.

A jármű konstrukciós kialakítása olyan legyen, hogy az esetlegesen bekövetkező rendkívüli esemény (baleset, tűz, egyéb esemény, amelynek során emberi élet veszélyeztetése áll fenn) esetén a jármű teljes utasterhelés esetén – alagútban is – legfeljebb 30 perc alatt kiüríthető legyen.

3. Járműszerkezeti részek

3.1.¹³ Futó- és hordmű

A metró járműveknél alkalmazható kerékpárok

– monoblokk kerékpár;

– abroncsos kerékpár;

– rugalmas betéttel szerelt abroncsos kerékpár.

A rugalmas betéttel ellátott kerékpár esetén az abroncs axiális irányban csak olyan mértékben mozdulhat el rugalmasan, hogy a jármű vágányon történő vezetését ne veszélyeztesse. Az axiális elmozdulás nem lehet több ±1 mm-nél. Az ilyen típusú kerekeknek tuskós fékezése csak akkor engedhető meg, ha az előforduló legkedvezőtlenebb üzemi viszonyok mellett történő tuskós fékezés során fellépő igénybevételeket károsodás nélkül elviselik.

A kerék futófelülete olyan legyen, hogy az megfeleljen az üzemeltető által meghatározott és az engedélyező hatóság által jóváhagyott kerékprofilnak.

Az üzemeltető által meghatározott kerékprofil rajzának legalább az alábbi fő méreteket kell tartalmaznia:

– kerék átmérője;

– kerék futófelületének alakja és méretei;

– nyomkarima alakja és méretei.

Rugalmas betéttel szerelt kerekekben a kerékabroncsot és a kerékvázat megfelelő keresztmetszetű és kialakítású hajlékony villamos vezetővel kell összekötni.

A metró járművek áram-visszavezetését úgy kell kialakítani, hogy a csapágyazás és a rugózat az áramvezetésben ne vegyen részt.

A jármű rugózásának biztosítania kell a menetközben fellépő dinamikus erők felvételét maradandó alakváltozás nélkül. A rugózásnak olyan kialakításúnak kell lennie, amely biztonságos és megfelelő utazási komfortot biztosít. A rugózás megfelelő csillapítása külső lengéscsillapító alkalmazásával is megoldható.

A futó- és a hordmű kialakításának a megengedett legnagyobb pályahibák mellett is megfelelő futásjóságot kell biztosítania.

A futásjósági mérőszám akkor megfelelő, ha annak Sperling szerinti értéke legfeljebb w_zegs= 2,5.

A rugórendszernek terheléstől függetlenül biztosítania kell a jármű állandó padlómagasságát, kivéve az OVSZ II. hatálybalépésekor érvényes engedéllyel rendelkező, meglévő járművek átépítése vagy korszerűsítése esetén.

A futóműnek, rendkívüli kocsi emelések alkalmával, kocsiszekrénnyel együtt kell emelhetőnek lennie.

3.2. Vonó- és ütközőkészülék

Metró jármű csak központi vonó- és ütközőkészülékkel üzemelhet.

A vonó- és ütközőkészüléknek olyan kialakításúnak kell lennie, hogy szerelvényszakadás esetén vezérelje a szétvált járműegységek fékberendezését, a járműegységek befékezzenek és álló helyzetben rögzítve maradjanak.

A vonó- és ütközőkészüléknek munkaemésztős rendszerűnek kell lennie.

A vonó- és ütközőkészüléknek nyomásra 500 kN statikus terhelést kell maradó alakváltozás nélkül elviselnie.

A központi vonó- és ütközőkészüléknek és a készülék bekötésének olyan kialakításúnak kell lennie, hogy az alkalmazott leghosszabb, teljes terheléssel üzemelő vonatszerelvénnyel történő csatolást, tolató fokozatban, illetve ha a jármű nem rendelkezik tolató fokozattal, akkor legfeljebb 5 km/h tolatási sebességgel, deformációmentesen elviselje.

A vonó- és ütközőkészülékeket a jármű hossztengelyében kell elhelyezni.

A jármű végein elhelyezett vonó- és ütközőkészülékeknek olyan kialakításúaknak kell lenniük, hogy alkalmasak legyenek a metró vonalakon üzemelő más típusú járművekkel vagy járműszerelvényekkel történő legalább mechanikus kapcsolat létrehozására.

A vonó- és ütközőkészüléket úgy kell a járműre felszerelni, hogy az vízszintes és függőleges síkban akadálytalanul elmozdulhasson.

3.3. Alváz és kocsiszekrény

A járműszekrény méretét a szerkesztési szelvény optimális kihasználásával kell meghatározni úgy, hogy a járműszekrény egyetlen pontja se nyúljon túl a szabályzat 2.2. pontjában meghatározott szerkesztési szelvényen.

A járműszekrény, az alváz és a tető együtthordó teherviselő szerkezet legyen.

A szilárdsági számításnál és annak ellenőrzésénél a jármű egy utasát 70 kg tömeggel kell figyelembe venni úgy, hogy az állóhelyek utasterhelését 8 fő/m² álló utas fajlagos értékkel, az ülő utasok tömegét további 20 kg poggyászteherrel együtt kell számítani.

Az alváznak a járműre ható alábbi statikus erőket kell maradandó alakváltozás nélkül felvenni:

– húzásra legalább 500 kN;

– nyomásra legalább 500 kN.

A járműszekrényt úgy kell kialakítani, hogy egy esetlegesen bekövetkező baleset esetén a technika elismert szintjén a lehető legnagyobb védelmet biztosítsa az utasok részére mind mechanikai, mind tűzvédelmi szempontból.

A járműszekrény deformációja szilánkmentes legyen.

A járműszekrény a mechanikai szilárdság mellett megfelelő vízzárást, légtömörséget, hő- és hangszigetelést nyújtson. Tisztításon kívül más karbantartást ne igényeljen, korrózióálló esztétikus kivitelben készüljön.

3.4. Padlószerkezet

Az utastér járófelülete:

– sík és botlásmentes,

– nedves állapotban is csúszásmentes legyen.

A padlószerkezet olyan kialakítású legyen, hogy az alváz felől kialakult tűzzel szemben az utasteret legalább 1 órán keresztül védje, ne égjen át és a füstgázok a padlózat felől az utastérbe ezen időtartam alatt ne juthassanak be.

Padlódugót csak igen indokolt esetben szabad alkalmazni.

3.5. Homlok- és hátfal

A járműszerelvény homlok- és hátfalát úgy kell kialakítani, hogy azon olyan vészkijárat legyen, amely lehetővé teszi a járműről a pályaszintre történő lehető leggyorsabb kijutást vész esetén. A vészkijáratot a következők figyelembevételével kell kialakítani:

– magassága legalább: 1700 mm;

– szélessége legalább: 500 mm legyen;

– nyitó szerkezete tegye lehetővé a vészkijárat gyors nyithatóságát, de véletlenszerű kinyitás ellen megfelelően biztosítva legyen;

– a vészkijárat nyitószerkezete egyúttal vezérelje a jármű biztonsági földelő szerkezetét.

A vészkijárat nyitószerkezete rendelkezzen olyan nyitási pozícióval, amelyben a homlokajtó nyitásával együtt a vezetőfülke utastérre nyíló ajtaja és a nem átjárható járműrészek közötti átjáró ajtók is nyithatóvá válnak.

A vészkijárat kinyitásával egyidejűleg lehetővé kell tenni az utasok számára a jármű padlószintjéről a pályaszintre történő akadálymentes eljutás lehetőségét.

3.6. Ajtók, ablakok és szerelvények

Az utastéri ajtókat úgy kell kialakítani, hogy nyílása egyszerre két utas ki- vagy beszállását tegye lehetővé. Az utastéri ajtó nyitott állapotában a szabad nyílás magassága 1950⁺²⁰⁰_-75 mm, szélessége legalább 1250 mm legyen.

A jármű utasterének ajtóelrendezését úgy kell kialakítani, hogy 5 fő/m² álló utasterheléssel számolva a jármű teljes befogadóképességét, az előzőekben meghatározott méretű ajtók terhelése oldalanként:

– nem egyterű – szabadon nem átjárható – járműegységekből összeállított szerelvény esetén legfeljebb 25 fő/ajtószárny lehet;

– egyterű – szabadon átjárható – járműegységekből álló, vagy teljesen egyterű járműszerelvény esetén legfeljebb 35 fő/ajtószárny lehet.

Az ajtószárnyak terhelése a jármű hosszában és oldalanként egyenletes eloszlású legyen.

Az utastéri ajtók kialakításának a következő feltételeket kell kielégíteniük:

– a szabad nyílást kétszárnyú ajtóval kell megoldani;

– az ajtóknak központi vezérlésűeknek kell lenniük;

– megengedett a szelektív ajtónyitás is;

– az ajtókat zárt és nyitott állapotukban reteszelni kell. A reteszelést üzemszerűen csak központi vezérléssel lehet oldani;

– az ajtók zárt és reteszelt állapotát a vezetőfülkében jelezni kell;

– a szerelvény csak zárt és reteszelt állapotban lévő ajtók mellett legyen elindítható (zöld hurok);

A reteszelés és a vontatás közötti függőségi kapcsolat feloldását regisztrált kezeléssel kell megoldani.

Vészhelyzet esetén lehetővé kell tenni az ajtók nyithatóságát az utastérből és kívülről egyaránt;

– az ajtók vezérlése zárja ki a közbezárás lehetőségét;

– az ajtószárnyak éleit nagy deformációra képes gumiprofillal kell ellátni.

A jármű külsején és belsejében, járműrészenként és oldalanként, átlós elrendezésben 1-1 darab szükség ajtónyitót kell elhelyezni,

– amely lehetővé teszi a vonatszerelvény minden ajtajának nyithatóságát és a vonatszerelvény teljes átjárhatóságát;

– amely csak a jármű álló helyzetében legyen működtethető.

A járművek ablakait az alagúti közlekedés fokozott biztonsági követelményeire való tekintettel a következők szerint kell kialakítani.

Az ablakok felső részén az ablakfelület legfeljebb 20%-a legyen nyitható.

Az ablakok szilánkmentes, az utastér teljes átláthatóságát biztosító, biztonsági üvegből készüljenek.

Járműegységenként és oldalanként legalább két-két, menekülést lehetővé tevő biztonsági ablakot kell kialakítani.

A járművön oldalanként – az áramszedő papucsoktól távol eső ajtóknál – szükséghágcsót kell alkalmazni kapaszkodási lehetőséggel.

A jármű vagy járműrész végein – az üzemszerű emelési helyeken kívül – baleseti emelési helyeket is ki kell alakítani.

4. Utastér és vezetőfülke

4.1. Utastér

Az utastér belső szabad magassága legalább 2100 mm legyen. Ez alól az ülések széleinek vonalában elhelyezett rögzített kapaszkodók és a kiegészítő, függesztett kapaszkodók lehetnek kivételek.

A jármű utasterét úgy kell kialakítani, hogy az megfelelő biztonsággal szolgálja az utasszállítást. Ennek érdekében:

– az utastér egyterű legyen;

– az elérhető berendezések zárófedelei illetéktelenek által ne legyenek nyithatók;

– az utastérben mért zajszint 60 km/h állandó sebességnél felszíni pályaszakaszon legfeljebb 80 dB(A) lehet;

– éles sarkok, élek nem alkalmazhatók.

Vandalizmus-álló üléseket kell beépíteni, amelyek az alábbi feltételeknek feleljenek meg:

– az egy utasra jutó ülésszélesség legalább 475 mm legyen;

– az ülőfelület légáteresztő és könnyen tisztítható legyen;

– az ülések rögzítése olyan legyen, hogy tegye lehetővé a padlózat akadálymentes tisztíthatóságát.

Zárt lábazatú ülés alkalmazása esetén a megfelelő lábtér biztosítása érdekében a lábazat burkolósíkja a padlósíkkal legfeljebb 75°-os szöget zárhat be, és tisztíthatatlan, nyitott teret nem határolhat.

A jármű belsejében elhelyezett kapaszkodók valamennyi álló utas számára megfelelő kapaszkodási lehetőséget biztosítsanak. A kapaszkodók a következő általános feltételeket elégítsék ki:

– nem akadályozhatják a kocsi belsejében az utasok mozgását;

– a vízszintes kapaszkodó rudak csak felerősítéssel végződhetnek, konzolos rész nem alkalmazható;

– ahol a kapaszkodó rudak, illetve oszlopok holt teret hagynak, ott kiegészítő, függesztett kapaszkodókkal kell a kapaszkodás lehetőségét biztosítani;

– a kapaszkodókat és azok bekötését úgy kell méretezni, hogy a legkedvezőtlenebb terhelési eset figyelembevételével, maradandó alakváltozás nélkül vegyék fel a terhelést.

A kocsi belsejében el kell kerülni az olyan szerkezeti elemek alkalmazását, amelyeket az utas – a rendeltetésszerű használatukat félreértve – kapaszkodóként használhat.

Az utastérben olyan kényszerszellőzésről kell gondoskodni, amely térben és időben egyenletes, huzatmentes légcserét tesz lehetővé.

Több fokozatban állítható kényszerszellőzést kell alkalmazni.

A kényszerszellőzés légszállító képessége az utastér térfogatának legalább húszszorosa legyen óránként.

Az utastér mesterséges megvilágítását úgy kell kialakítani, hogy a megvilágítás erőssége az ülőhelyek felett a padlótól 90 cm magasságban legalább 200 lux legyen 0,3 egyenlőtlenségi tényező mellett. A jármű utasterében szükségvilágítást is alkalmazni kell.

A jármű utasterébe audiovizuális utastájékoztató berendezést kell beépíteni.

4.2. Vezetőfülke

A vezetőfülke kialakítása az alábbi általános feltételeket kielégítse ki.

Ergonómiai kialakításában tükrözze a kor színvonalát és segítse a benne dolgozó munkavégzését.

Az utastértől fizikailag teljesen el kell választani.

Szellőzése, fűtése és világítása teljesen különüljön el az utastér szellőzésétől, fűtésétől és világításától.

Új gyártású jármű vezetőfülkéjének szellőzését klimatizált és pormentes kialakításúra kell készíteni.

A vezetőfülke rendelkezzen olyan ajtóval, mely az utastér irányába tesz lehetővé átjárhatóságot; nyitási iránya a vezetőfülke irányába mutasson, nyitott állapotában automatikusan rögzített állapotba kerüljön, és csukott állapotában zárható legyen.

Az utastérre nyíló ajtót úgy kell kialakítani, hogy

– balesetveszély esetén a jármű vezetője a vezetőállást azon keresztül gyorsan elhagyhassa;

– a sínkorona szintről, állandó és rögzített kialakítású hágcsóval, legalább az egyik oldalról ajtón keresztül megközelíthető legyen;

– belső magassága legalább 2100 mm legyen;

– hossza, a jármű tengelyében, legalább 1200 mm legyen.

A vezetőülést a legkedvezőtlenebb helyzetbe állítva, a járművezető homloksíkja és a szélvédő közötti távolság legalább 500 mm legyen.

A szélvédő csak ragasztott, osztott vagy osztatlan kivitelű, biztonsági üvegből készülhet.

A vezetőfülke oldalablakai szilánkmentes biztonsági üvegből készüljenek.

A vezetőfülke kialakításának olyannak kell lennie, hogy a jármű vezetője az ülés legkedvezőtlenebb beállítása esetén is ülő helyzetből szabadon rálásson:

– a vasúti pályára a kocsi teljes szélességében, a sínkorona szint magasságában, a jármű előtti legalább 10 m-es távolságtól;

– a forgalomirányítás jelzőrendszerére;

– az utasforgalom biztonságát szolgáló jelzőkre, jelzésekre és berendezésekre;

– a jármű oldalára teljes hosszban, torzításmentesen, legalább a jármű álló helyzetében, visszapillantó tükör vagy valamilyen vizuális berendezés segítségével.

A vezetőfülkében a zajszint 60 km/h állandó sebességnél felszíni pályaszakaszon nem lépheti túl az akusztikai előírásoknak megfelelően a 80 dB(A) értéket, egyenértékű szintje, a teljes munkaidőre vonatkoztatva a 75 dB(A) értéket.

A szélvédő és az oldalablakok páramentesítését meg kell oldani.

A szélvédőt megfelelő, a vezető látóteréből teljesen eltávolítható napellenzővel kell ellátni.

A vezetőfülke oldalablaka, és csak az, nyitható kivitelű legyen.

A szélvédőt ablaktörlővel kell ellátni, amelynek törlő lapátja üzemen kívüli állapotban nem zavarhatja a vezető szabad kilátását.

A fülkében a vezető részére ruhafogast kell elhelyezni.

A vezető részére kényelmes, felhajtható könyöklőkkel és háttámlával ellátott, az európai ember antropometriai méreteinek megfelelő kialakítású ülést kell beépíteni, amely a vezetőnek az egész test vibráció elleni védelmét is ellátja.

A vezetőülés hossz- és magassági irányban állítható, háttámlája dönthető, és a beállított helyzetben rögzíthető legyen.

A vezetőülést állítható, csúszásmentes lábtartóval kell ellátni.

A vezetőülés a vezetőt a munkavégzésben nem akadályozhatja.

A jármű vezetőpultját úgy kell kialakítani, hogy az összes menet közben végzendő kezelési művelet, ülő helyzetben kényelmesen elvégezhető legyen.

A jármű biztonságos vezetésére szolgáló berendezéseket az ergonómiai elvek figyelembevételével kell kialakítani.

A menet- és fékkapcsolót úgy kell kialakítani és elhelyezni, hogy az kizárja a tévesztés lehetőségét.

A kapcsolók elhelyezése a következő elvek szerint történjen.

– Azokat a kapcsolókat, kezelő szerveket, amelyek működtetése rendszeresen ismétlődik, az optimális munkatérben kell elhelyezni.

– A biztonsági fék kapcsolóját úgy kell elhelyezni, hogy az jobb és bal kézzel egyaránt kezelhető legyen.

– Az elrendezés az utastéri ajtók véletlenszerű, helytelen nyitását zárja ki.

– A jármű üzembe helyezésére szolgáló kapcsolókat egy helyen, az optimális téren kívül is el lehet helyezni.

A kapcsolókat magyar nyelvű felirattal vagy piktogrammal kell ellátni.

A jármű vezetőjét, a közlekedés biztonsága és a metróüzem folyamatosságának biztosítása érdekében, az ezekre befolyással lévő berendezések állapotáról, megfelelően – elsősorban vizuális úton – kell tájékoztatni. Az információkat a szerelvény üzemelő vezetőfülkéjében a vezetőpulton a berendezések jellegének megfelelően elkülönítve kell adni:

– azon információkat, amelyek a járműszerelvény egyes egységeinek üzemkészségi szintjét fejezik ki, szerelvényrészenként kell adni;

– azon információkat, amelyek a szerelvény teljes üzemkészségét fejezik ki, szerelvényre vonatkozóan összesítve kell adni.

A vezető számára legalább a következő információkat kell megadni:

– a jármű pillanatnyi sebessége;

– a biztonsági fék működőképessége;

– a rögzítő fék állapota;

– az utastéri vészjelző berendezés működőképessége;

– az utastéri vészjelzés működtetés vizuális kijelző;

– szükség ajtónyitás;

– trakció hibája (menet és fék);

– az ajtók állapota (oldalanként nyitott vagy zárt);

– a vezérlési és segédáramkörök megfelelő működése;

– az akkumulátor feszültsége;

– a vontatási hálózat állapota;

– fényszóró visszajelzés;

– biztonsági földelés állapotának visszajelzése;

– az utastér szellőző berendezésének üzemképtelensége;

– az utastéri világítás üzemképtelensége.

A vezetőt munkája közben meg kell védeni a káros környezeti hatásoktól.

A vezetőfülke belső terét úgy kell kialakítani, hogy balesetveszély esetén a jármű vezetője a vezetőállást az utastéri ajtón keresztül gyorsan elhagyhassa.

5. Hajtásrendszer és áramszedők

A járművek energiaellátása 750 V egyenáramú (EN 50163 szabvány szerint), negatív földelésű hálózatról történik.

5.1. Vontatómotorok és hajtóművek

A vontatómotorokat, hajtóműveket és egyéb gépészeti alkatrészeket a vonal jellemzőinek és az engedélyezett sebességnek megfelelően kell méretezni. Ezeknek a berendezéseknek el kell viselniük azokat a túlterheléseket is, amelyek a következő esetekben lépnek fel:

– a vonalon előforduló legnagyobb emelkedőn történő üzemszerű indításkor;

– a vonalon előforduló legnagyobb lejtőn vészfékezéskor;

– a kerékpárok indításakor és fékezésekor bekövetkező kipörgéskor, illetve megcsúszáskor;

– az áramellátás feszültségének a megengedett szélső határok között bekövetkező lökésszerű megváltozásakor.

A jármű vontatómotorjainak együttes névleges teljesítménye – megfelelő tartalékkal –, 5 fő/m² álló utas terheléssel számított utasforgalmi befogadóképességnek megfelelő terhelésre vonatkoztatva tegye lehetővé az üzemeltető által megkövetelt menetdinamikai jellemzők elérését.

A vontatómotor névleges teljesítményének az állandó (tartós) teljesítményt kell tekinteni.

A jármű sebességét és vonóerejét, valamint a menetdiagramot névleges feszültségre és közepesen kopott kerekekre kell megadni.

A vontatómotorok vonó- és fékerejét a raksúly függvényében önműködően kell szabályozni.

A legnagyobb indítási gyorsítás 1,3 m/s²-nál nagyobb nem lehet, a gyorsulás változása pedig legfeljebb 0,8 m/s³ lehet, de törekedni kell a 0,6 m/s³ érték elérésére.

A hajtómű áttételét úgy kell meghatározni, hogy a jármű az – alkalmazni kívánt – engedélyezett sebességet a vontatómotor megengedett legnagyobb fordulatszáma és közepesen kopott kerekek mellett is elérje.

A motorok szellőzését úgy kell kialakítani, hogy a jármű nagy nyomással működő gépi mosásakor is a motor víz behatolása ellen védett legyen.

A motorok érintésvédelmi besorolás szerint freccsenő víz elleni védelmi osztályba kell, hogy tartozzanak.

5.2. Áramszedők

Az áramszedőknek harmadik sínes rendszerű, felsőtapintásos kialakításúaknak kell lenniük.

Az áramszedőt úgy kell kialakítani, hogy az áramot a harmadik sínről a megengedett szélső helyzetek által határolt tartományban, biztonságosan és szikramentesen képes legyen a jármű energiaellátó berendezéseihez vezetni.

Az áramszedő beavatkozás nélkül a jármű mindkét menetirányában egyformán működjön.

Az áramszedőnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy a jármű álló helyzetében károsodás nélkül, tartósan át tudja vinni a járműben bekapcsolt valamennyi segédüzemi berendezés energiaellátásához szükséges áramot.

Az áramszedő elhelyezése és kialakítása olyan legyen, hogy kivételes esetekben elviselje az áramvezető sín és az áramszedő eltávolodásakor mozgás közben jelentkező íveket, a jármű legnagyobb áramfelvétele esetén is.

Az áramszedőnek a védelmi berendezések működési ideje alatt, károsodás nélkül kell tudnia átvezetni a jármű zárlati áramát.

Az áramszedőnek távműködtetésűnek kell lennie. A vezetőfülkéből vonatszerelvényre vonatkozóan lehessen az összes áramszedőt az áramvezető sínről leemelni, és szerelvényrészenként külön-külön távműködtetéssel az áramvezető sínre visszahelyezni.

A jármű biztonsági földelését úgy kell kialakítani, hogy

– a jármű áramszedőitől teljesen függetlenül működjön, vagy

– ha a jármű áramszedőit használja fel a harmadik sín és a földelési pont közötti villamos kapcsolat kialakítására, akkor biztosítani kell az áramszedő és a harmadik sínszál közötti állandó és kikényszerített kapcsolatot.

A biztonsági földelő szerkezetet biztonsági berendezésként kell kezelni.

A jármű járműtelepi áramellátását munkavédelmi szempontból a lehető legbiztonságosabb módon kell kialakítani.

6. Vezérlés és segédüzem

6.1. Segédüzemi berendezések

Általános követelmény, hogy a jármű üzembiztonságát befolyásoló segédüzemi berendezéseket (kompresszor, akkumulátor, töltőberendezések, segédüzemi inverterek stb.) a járműben megosztva, párhuzamos kapcsolásban kell kialakítani úgy, hogy bármely berendezésfajta valamelyik egységének üzemzavara esetén a közlekedésbiztonsági részegységek működőképessége és a vonat üzemkészsége biztosítva legyen (redundancia).

6.2. Kapcsoló- és vezérlőberendezések

A jármű kapcsoló- és vezérlőberendezéseit úgy kell kialakítani, hogy minden vezetőállásból tegye lehetővé az „előre” és „hátra” menetet.

A menetirány kiválasztására külön kapcsolót kell kialakítani.

Az irányváltó kapcsolásnak biztosítania kell az „előre” és „hátra” menet, valamint a semleges vagy „0” állás lehetőségét.

A vontatómotorok vonó-, fékezőerejét több fokozatban vagy fokozatmentesen és lökésmentesen kell szabályozni.

A menet- és fékszabályzó kikapcsolt („0”) állását és tolató fokozatát minden esetben, tartósan bekapcsolható menetfokozatait és fékfokozatait pedig – a félautomata vagy teljesen automata működésű vezérlések kivételével – helyzetérzékelő pontozással kell ellátni.

A jármű vezérlését úgy kell kialakítani, hogy a jármű/vonatszerelvény indítása a járműből/vonatszerelvényből egyszerre csak egy vezetőállásból legyen lehetséges és a jármű/vonatszerelvény illetéktelenül, vagy véletlenszerűen ne legyen elindítható, és a szerelvény ne tudjon elgurulni.

A vezérlés legyen alkalmas az üzemeltető által alkalmazni kívánt vonatbefolyásoló rendszerrel történő kétirányú kommunikációra, és a lehetséges be- és kimenő jelek (input, output) diagnosztikai módszerekkel a jármű próbaüzeme során ellenőrizhetők legyenek.

A vezérlés tegye lehetővé a vontatómotorok menet- és féküzemi vezérlését, illetve szabályozását úgy, hogy kielégítse a telepített vonatbefolyásoló, illetve irányítórendszerrel együttműködve az ellenőrzött:

– indítás

– sebességtartás

– sebességcsökkentés és

– célfékezés

alkalmazását.

6.3. Kisfeszültségű berendezések

A járművek vezérlési, jelzési, működtető és egyéb segédüzemi, nem a vontatási áramkörök energiaellátására szolgáló berendezéseinek ellátására kisfeszültségű energiaellátó rendszert kell létesíteni. A kisfeszültségű berendezések lehetnek többféle feszültségűek és áramneműek is.

A kisfeszültségű berendezések táplálására földfüggetlen hálózatot kell kiépíteni.

A vezérlő, biztonsági és világító berendezések kisfeszültségű energiaellátó rendszerét akkumulátorról kell táplálni.

Az üzemi vonategységek akkumulátorainak töltőberendezésének biztosítania kell, hogy egy töltőegység meghibásodásakor az akkumulátorok töltöttsége normál üzemben ne csökkenjen.

A töltőberendezések a hálózati tápfeszültség tartós kiesése miatt bekövetkező szükségüzemet követően biztonsági korlátozás nélkül tegyék lehetővé a vonat üzemkészségét.

Önállóan működőképes járműegységenként akkora kapacitású akkumulátort kell beépíteni, hogy 0 °C külső hőmérséklet és az akkumulátorok 70%-os töltöttségi szintjét figyelembe véve feleljen meg a következő követelményeknek.

A hálózati tápfeszültség kiesése esetén a jármű megállásáig, de legalább 10 percig biztosítsa a jármű teljes üzemkészségét.

A jármű megállása után a hálózati tápfeszültség tartós kiesése esetén az első 30 percben:

– a vezetőfülkében a teljes szellőzést és fülkevilágítást, valamint a jármű zárlámpáinak, rádiókapcsolatának folyamatos működését tegye lehetővé;

– az utastérben a mesterséges szellőzés és a megvilágítás 50%-kal csökkentett értéke mellett biztosítsa az utasok kimenekítéséhez szükséges üzemet.

A jármű megállása után a hálózati tápfeszültség tartós kiesése esetén legalább 2,5 órán keresztül a személyzet vonaton tartózkodása érdekében tegye lehetővé:

– a vezetőfülkében 50%-kal csökkentett mesterséges szellőzést, fülkevilágítást, rádiókapcsolatot és a zárlámpák folyamatos üzemét;

– az utastérben a szükségvilágítást.

A jármű összes töltőberendezésének kiesése esetén az akkumulátorok feleljenek meg az előző pontokban leírtaknak. Az utasok kiszállítását követően a vonat üzemkészségét utastéri világítás és utastér kényszerszellőztetés nélkül csak szükségvilágítás mellett még legalább 30 percen keresztül tegyék lehetővé.

A földfüggetlen kisfeszültségű berendezések akkumulátorát a fogyasztókról kétsarkú kapcsolóval kell leválasztani.

A kisfeszültségű berendezések védelmét kis automatákkal kell megoldani.

6.4. Világítási berendezések

A világítási áramköröket úgy kell kialakítani, hogy azok a hálózati tápfeszültség kiesése esetén is képesek legyenek a világítótestek áramellátására.

A hálózati tápfeszültség tartós kimaradása esetén a világító testek 50%-a lekapcsolható úgy, hogy a maradék világítást szolgáltató áramkörnek automatikusan csatlakoznia kell az akkumulátorhoz.

A fényszórókat és a zárlámpákat minden esetben az akkumulátorról kell táplálni.

A villamos berendezéseket úgy kell elhelyezni, illetve kialakítani, hogy azok üzemszerű ellenőrzése megoldott legyen.

A jármű fő- és segédüzemi, valamint vezérlő áramköreinek kapcsolását úgy kell kialakítani, hogy beépítésre kerüljenek olyan diagnosztikai csatlakozók, amelyeken keresztül a jármű műszaki állapotának ellenőrzése elvégezhető.

7. Fékberendezés

7.1. Általános előírások

Minden járművet el kell látni két teljes értékű, egymástól független, fokozatmentesen szabályozható fékberendezéssel és rögzítő fékberendezéssel. A fokozatmentesen szabályozható féknek a forgalomban korlátozás nélkül ismételten működtethetőnek (kimeríthetetlennek) kell lennie.

A jármű egyik teljes értékű fékberendezése a villamos generátoros fék legyen – ez az üzemi fék. Az üzemi féknek alkalmasnak kell lennie visszatápláló fékezésre is.

A járművek másik teljes értékű fékberendezése a biztonsági fék vagy főfék.

A jármű tartós helyben tartására szolgáló, külső energiaforrástól függetlenül működő fékberendezése a rögzítő fék.

A járműnek legyen olyan fékberendezése, amely az állomási tartózkodás idejére a járművet álló helyzetben tartja, ez a megállóhelyi fék.

Az üzemi fék és főfék fékberendezésének méretezésénél 8 fő/m² álló utasterhelést kell figyelembe venni a hálózatra jellemző legkedvezőtlenebb lejtviszonyok mellett. A kerék-sín kapcsolatban legfeljebb μ=0,16 tapadási tényezővel szabad számolni.

A rögzítő fékberendezés méretezésénél a kerék-sín kapcsolatban legfeljebb μ=0,2 értékű tapadási tényezőt lehet figyelembe venni.

A lassulás változása üzemi féknél 0,6 m/s³, vészfékezésnél 0,8 m/s³ értéknél nagyobb nem lehet.

7.2. Fékút, fékberendezések közötti kapcsolat

A jármű fékútja, terhelésétől függetlenül, meg kell feleljen az I. Függelék A. táblázata szerinti értékeknek.

A jármű két teljes értékű fékberendezésének egymástól függetlennek kell lennie. Az egyikben fellépő üzemzavar esetén a másik féknek hibátlanul kell üzemelnie.

A két teljes értékű fékberendezés közül a biztonsági féket fölé kell rendelni az üzemi féknek.

A járműveken önműködő fékhelyettesítést kell megvalósítani.

Az üzemi fék üzemképtelensége esetén a biztonsági féknek önműködően kell működésbe lépnie.

A fékhatásnak az üzemi fék üzemképtelensége esetén is olyannak kell lennie, hogy a jármű fékútja az I. Függelék A. táblázatában foglalt értékeknek megfeleljen.

A fékhelyettesítésről a járművezetőt a vezetőállásban vonatrészekre tagoltan kell tájékoztatni.

Fékhelyettesítés csak a hibás üzemi fékes járműegységekben következhet be.

A helyettesítő főfék a fékhelyettesítésre korlátozás nélkül legyen alkalmas.

A rögzítő fék a járművet korlátlan hosszú ideig rögzítse a metró hálózat legnagyobb esésű pályaszakaszán 8 fő/m² álló utasterhelés mellett.

A megállóhelyi fék kialakítása során engedélyezett a rögzítő fék elemeinek felhasználása a működtetéshez.

A rögzítő fék mechanizmusa hathat a biztonsági fék mechanikus elemeire, azonban a teljesen független működtetést biztosítani kell.

A villamos üzemi fékberendezésnél megengedett a kombinált fék alkalmazása, ekkor a mechanikus fék csak 10 km/h sebességhatár alatt léphet működésbe.

Kombinált üzemi fékezésnél biztosítani kell a két fékberendezés közti megfutás- és lökésmentes átváltást, és a jármű sima megállítását.

Mindkét teljes értékű fékberendezésnek a jármű állva tartását legalább 30 percig biztosítania kell, ha a vezető a féket nem oldja fel. Ezt a tápfeszültség kiesése esetén is biztosítani kell.

A villamos üzemi féknek a hálózati tápfeszültség kimaradásakor is működnie kell és működése közben el kell viselnie a hálózati tápfeszültség kimaradást. A hálózati tápfeszültség kiesésekor, a vezető szándékától függetlenül nem szabad a biztonsági féknek működésbe lépnie.

A biztonsági féknek pályáról kapott jel alapján is, terheléstől függetlenül, teljesítenie kell az I. Függelék B. táblázata szerinti fékutakat.

A biztonsági féknek vonatszakadás esetén automatikusan működésbe kell lépnie.

A vészfékezést a biztonsági fékkel kell megoldani.

A biztonsági fékberendezést úgy kell kialakítani, hogy a fékezés során tiltsa a vontatómotorok menetüzemét és zárja ki, hogy a vezető szándékosan vagy véletlenül menetüzemre kapcsolhasson.

7.3. Teljes értékű fékberendezések

A villamos üzemi fékberendezésnek, üzemszerű használat közben, a lehetséges legkedvezőtlenebb igénybevételek mellett, még hosszantartó, rendszeres fékezés esetén is üzembiztosan kell működnie.

A biztonsági fékberendezésnek 8 fő/m² álló utas terhelés és v_eng+10% sebesség esetén is üzemszerűen legalább három egymás utáni fékezést kell tudnia teljesíteni károsodás nélkül, de konstrukciójában biztosítania kell öt egymás utáni fékezés lehetőségét.

A teljes értékű fékek oldási ideje a teljes befékezettség esetén sem lehet több mint 2,5 s.

A járművek mindkét teljes értékű fékberendezését terhelésfüggő, folyamatos raksúlyszabályozással kell kialakítani.

A teljes értékű fékberendezések működése során gondoskodni kell az automatikus csúszásvédelemről.

Az üzemi fékezés közben történő biztonsági fék használata (vészfékezés) során sem következhet be a kerékpárok megcsúszása.

A teljes értékű fékberendezés bármelyikével megkezdett fékezés megállás előtti megszűnése esetén biztosítani kell a fékerő folyamatos (lódulásmentes) megszűnését, a vezető készségétől függetlenül.

Sűrített levegővel működtetett fékberendezést úgy kell kialakítani, hogy

– rendelkezzen túlnyomás elleni védelemmel;

– rendelkezzen légtisztító és víztelenítő berendezéssel;

– megfelelően tömör legyen;

– a fékberendezés és alkatrészei, az időjárási körülményektől függetlenül, megbízhatóan működjenek.

Mindkét teljes értékű fékberendezés üzemkészségéről, a fékerővel arányos jellel a járművezetőt tájékoztatni kell.

A teljes értékű fékberendezések működése közben a járműben/szerelvényben nem következhet be rángatás, rázkódás.

7.4. Rögzítő fék

A rögzítő fék rugóerő-tárolós rendszerű legyen, ahol a külső energia bevezetése nélkül, a rugó nyomóerejével kell a fékezőerőt biztosítani.

A rögzítő féket a következők szerint kell kialakítani.

Rögzített állapotát mechanikus kapcsolattal kell biztosítani.

Rögzített állapotában folyamatosan biztosítsa a legnagyobb fékerőt.

A befékezett állapotot biztosító mechanikus szerkezetet úgy kell kialakítani, hogy véletlenszerűen ne legyen oldható.

Az üzemen kívül helyezett járműnél is gondoskodni kell a mindenkori oldhatóságról és üzembe helyezhetőségről.

A rögzítő fék üzemállapotát minden járműegységben külön-külön ki kell jelezni oly módon, hogy az üzembe helyezett vezetőállásban a rögzítő fék teljes járműre/járműszerelvényre vonatkoztatott üzemkészségéről is információt szolgáltasson.

A rögzítő fékberendezés működtetésével szemben elvárás, hogy az üzemszerűen használt legnagyobb vonatszerelvényen, az üzembe helyezett vezetőállásból annyi kocsinál legyen hatásossá tehető a rögzítő fék, amennyivel elérhető, hogy a 8 fő/m² álló utassal számolt terhelésű vonatszerelvény 40‰-s lejtőn állóhelyben biztonsággal állva tarható legyen.

Az üzemszerű megállások alkalmával a jármű állva tartása történhet a rögzítő fékberendezés fékező mechanizmusának felhasználásával is.

7.5. Fékberendezések vezérlése, kezelőszervek

A két teljes értékű fékberendezést (üzemi és biztonsági) úgy kell kialakítani, hogy az üzembe helyezett vezetőállásból a jármű/vonatszerelvény valamennyi fékberendezése egyidejűleg működtethető legyen.

Az üzemi fékberendezés működtetése a menetvezérlésre is alkalmas menetszabályzó kar kezelésével történjen.

Az üzemi fék helyettesítése külön kezelést nem igényelhet.

A kombinált üzemi fékezésnél alkalmazott állva tartó fékezés külön kezelőszerv működtetését ne igényelje, de a menetszabályzó kar adott pozíciójához kapcsolható legyen.

A biztonsági fék működtetetésére önálló kezelőszervet kell létesíteni. A biztonsági fék kezelőszervén külön vészfék pozíciót is ki kell alakítani.

A vezetőfülkébe, a biztonsági fék kezelőszervétől függetlenül, külön vészfékműködtetőt is be kell építeni.

Az utasterekben vészfékműködtetőt nem szabad elhelyezni.

Az utasterekben olyan vészjelzőket kell elhelyezni (járműrészenként és oldalanként legalább egy-egy átlósan elhelyezve), amelyekkel az utasok a szerelvény bármelyik részéből a vezető számára átbeszélő vészjelzést adhatnak.

A rögzítő fékberendezés működtetését minden járműrészben, az utasok elől elzárt helyen, kezelhetővé kell tenni.

8. Jelző berendezések

8.1. Fényjelző berendezések

A jármű első homlokfalára ernyőzött, aszimmetrikus, tompítható fényű közép-szimmetrikusan elhelyezett, legalább két fényszórót kell felszerelni.

A fényszórók állítási lehetőségéről gondoskodni kell.

A távolsági fényszórónak a megengedett maximális sebességhez tartozó fékúttal azonos távolságot úgy kell megvilágítania, hogy a veszélyhelyzet felismerhető legyen.

A távolsági fényszórók villamos kapcsolásának olyannak kell lennie, hogy egyidejűleg csak egyfajta világítást (tompított vagy távolsági) lehessen alkalmazni, továbbá a fényszóró csak a zárlámpákkal együtt legyen bekapcsolható.

A távolsági fényszóró bekapcsolt állapotát a vezetőállásban kék ellenőrző fénnyel kell jelezni.

A járművek mindkét végét zárlámpával kell ellátni.

A zárlámpa csak vörös fényt bocsáthat ki.

A jármű külső világításának kapcsolóit úgy kell kialakítani, hogy a jármű üzembe helyezésével automatikusan kapcsolódjanak be. A kapcsolásnak a következő jelzésképet kell adnia:

– az irányváltó kapcsolás semleges állásában a jármű/ vonatszerelvény mindkét végén vörös zárófényt kell kapcsolni;

– az irányváltó kapcsolás „előre”, illetve „hátra” menetbe történő kapcsolása esetén a jármű/vonatszerelvény kiválasztott menetirány szerinti homlokfalán fehér fényt (tompított vagy hosszú fény), míg a jármű/vonatszerelvény végén vörös zárófényt kell kapcsolni.

8.2. Hangjelző berendezések

A járművet a közlekedésben részt vevők figyelmeztetésére, kürttel kell ellátni.

A figyelmeztető hangjelző berendezés hangjelzésének erőssége a jármű homloksíkjától 7 méter távolságban, a peronszint felett 0,5–1,5 méter magasságban, 90–120 dB(A) legyen.

A jelzés forrását úgy kell elhelyezni, hogy a hang terjedését járműszerkezeti részek ne akadályozzák.

A járművet akusztikai és fényjelzést adó indításjelző-berendezéssel kell felszerelni.

Az indításjelző-berendezést a vezető is működtetheti, de össze kell hangolni az ajtóműködtetéssel.

Függelékek a Metró Jármű Szabályzathoz

I. FÜGGELÉK

Fékvizsgálat

A fékberendezések ellenőrzése során igazolni kell, hogy

– a jármű fékberendezései megfelelnek a jelen Szabályzatban előírt követelményeknek

– az egyes fékberendezésekkel elvégzett fékútmérések eredményei megfelelnek jelen Függelék A. és B. táblázataiban megadott értékeknek.

1. Sorozat járművek vizsgálata

1.1. Üres járművel ellenőrizni kell, hogy a jelen I. Függelék 3. pontja szerinti módszerrel mérve a jármű az A. és B. táblázatban az átlagos kezdeti sebességek függvényében megadott legnagyobb megengedett fékúton belül biztonságosan meg tudnak állni.

1.1.1. A táblázatban nem szereplő közbenső kezdeti sebességekhez tartozó megengedett leghosszabb fékutat lineáris interpolációval kell meghatározni.

1.2. Az üzemi, a biztonsági fékkel, valamint a vezetőállásban lévő vészfékkel külön-külön kell a mérést végezni. Az egyes fékberendezések vizsgálata során a méréseket különböző kezdeti sebességről indítva kell végezni. Kezdeti sebességenként két-két mérést kell végezni. A kezdeti vizsgálati sebességeket úgy kell megválasztani, hogy a teljes sebességtartományon legfeljebb 25 km/h sebességi lépcsőkben kell végighaladni. Az egyik kezdeti sebesség a járműre engedélyezett legnagyobb sebesség kell legyen.

1.3. A rögzítőfékkel működési próbát kell végezni, majd ellenőrző fékútmérés módszerével kell a fékutakat meghatározni. A mért fékutak nem haladhatják meg az I. Függelék 2.2. pontja szerint meghatározott rögzítőfék ellenőrző fékútjának értékét. A vizsgálat végrehajtását és eredményét bizonylatolni kell.

1.4. Álló járművön ellenőrizni kell a vonatszakadási fékműködtetés hatásosságát.

1.5. A járművön az üzemi fék helyettesítését fékútméréssel kell ellenőrizni.

1.6. A sorozatban gyártott vagy átalakított járművek legalább 10%-án el kell végezni ülő utas + 5 fő/m² utasterheléssel, v_eng+10% sebességről a három egymás utáni vészfékezés ellenőrzését legfeljebb 1 perces pihentetés alkalmazásával. A fékút nem lehet hosszabb a B. táblázatban meghatározott fékút értékeknél.

2. Prototípus járművek vizsgálata

2.1. Prototípus járművel az 1. pont szerinti fékméréseket a jármű legalább négyféle terhelési állapotában, minden fékezési módban, kezdeti sebességenként 5-5 fékmérést végezve kell végrehajtani, folyamatos egymásutánban. A jármű négy terhelési alapesete az alábbi kell legyen: üres jármű, csak ülő utas terhelés, ülő utas + 5 fő/m² álló utas terhelés (utasforgalmi befogadóképesség), valamint ülő utas + 8 fő/m² álló utas terhelés.

2.2. Prototípus járművel el kell végezni a rögzítőfék ún. állvatartási próbáját, melynek során a jelen szabályzat 7.2. pontja szerinti igénybevétel mellett a járművet a mértékadó lejtőn állva kell tartsa. A rögzítőfék sikeres állvatartási próbája után, üres járművel, a rögzítőfék kizárólagos használatával legfeljebb 15 km/h kezdeti sebességről legalább 5 db fékútmérést kell végezni, melyek felhasználásával kell meghatározni a sorozatjárművek vizsgálatához szükséges, az adott kezdeti sebességhez tartozó, rögzítőfék ellenőrző fékútjának értékét.

2.3. Prototípus járművön funkcionális próbákkal kell igazolni, hogy a jármű fékberendezései maradéktalanul teljesítik a jelen Szabályzat 7. Fejezetében előírtakat.

2.4. Prototípus jármű 2.1–2.3. pontok szerinti összes fékvizsgálatát meg kell ismételni akkor, ha a vizsgálatok közül bármely korábbi fékvizsgálat sikertelen volt.

2.5. A biztonsági fékberendezés 7.3. pont szerinti megfelelőségét az alábbiak figyelembevételével kell elvégezni:

2.5.1. A próbát sík, egyenes száraz pályán kell elvégezni. A mérések idején a szélsebesség legfeljebb 2 m/s lehet.

2.5.2. A fékútmérések során az első három mérés között legfeljebb 1 perc, az ezt követő két mérés között legfeljebb 10 perc állásidőt lehet biztosítani a fékrendszer hűtésére.

2.5.3. A vizsgálat elvégzése után a fékbetéteket szemrevételezéses vizsgálatnak kell alávetni. A fékbetéten repedési, beégési nyomok nem lehetnek. Ennek eredményét a vizsgálati jelentésben szerepeltetni kell.

2.5.4. A fékbetétről a féktárcsára vagy a kerékre anyagfelrakódás nem jöhet létre, és a fékút az utolsó mérés után sem haladhatja meg a B. táblázatban előírt fékutakat. A fékberendezésben az öt egymás utáni vészfékezés után nem keletkezhet maradandó alakváltozás, a fékberendezésnek működésképesnek kell maradnia.

2.6. A prototípus jármű fékvizsgálata során minden fékmérés során regisztrálni kell a legnagyobb lassulás és a legnagyobb lassulásváltozás értékét is.

3. A fékútmérés módszere

3.1. A fékútméréseket az üzemeltető vállalat, vagy a prototípus vizsgálatokat végző intézet, illetve az általa bérelt, olyan elkülönített pályán – továbbiakban próbapálya – kell elvégezni, amelynek műszaki állapota megfelelő, a vágány tiszta (olaj- és jégmentes) és forgalommentes. A próbapályát úgy kell kialakítani, hogy

3.1.1. a jármű minden féknemben, a teljes engedélyezési sebesség tartományban (0–v_eng+10%) minden kezdeti sebességről, a rekuperációs és rekuperáció nélküli üzemállapotban – a fékezés közbeni fékhelyettesítés szándékos létrehozásának feltételével is – biztonságos körülmények között kipróbálható legyen;

3.1.2. olyan biztosító és vonatbefolyásoló rendszer legyen mellé telepítve, amely azonos a Metró üzemben telepítettel és azon minden normál és rendkívüli üzemállapot a próbavezető utasítására szándékosan megvalósítható;

3.1.3. rendelkezzen olyan vizsgáló hellyel, ahol a jármű alváz alatti részei is biztonságosan vizsgálhatók és szükség esetén a különböző alváz alatti beszabályozási feladatok is elvégezhetők.

3.1.4. a pálya vagy végtelenített kialakítású (kör vagy ovális alakú), vagy csonkavágány legyen, amely az alábbi hosszúságú szakaszokat tartalmazza:

3.1.5. gyorsító szakasz, amely megfelelő hosszúságú utat biztosít a járművek számára ahhoz, hogy a jármű álló helyzetéből v_eng + 10% sebességre, a rendelkezésre álló gyorsítási teljesítményével képes legyen felgyorsulni;

3.1.6. a gyorsító szakasz után megfelelő hosszúságú sík, egyenes sebességmérő szakaszt, melynek hossza legalább 50 m kell legyen;

3.1.7. a sebességmérő szakasz végétől kezdve kell kijelölni a fékútmérés helyét – fékútmérő szakasz –, mely sík, egyenes és vízszintes kell legyen. Hossza legalább a legnagyobb megengedett fékúttal kell megegyezzen;

3.1.8. a fékútmérés helye után még legalább 150 m hosszú biztonsági szakaszt kell kialakítani;

3.1.9. a csonkavágány végére munkaemésztős ütközőbakot kell telepíteni úgy, hogy az ütközőbak elé 30 m-re inerciastop, 10 m-re pedig fix autostop állványt kell telepíteni. A vágánytengely vonalában az ütközőbak mögött, épület, oszlop, tűzoltó út kivételével út, járda 30 m-en belül nem lehet.

3.1.10. a pálya fékútmérő szakasza mellett, 10 m-es osztással, a mérések végrehajtását segítő jelzéseket kell elhelyezni. A 100 m-es osztásokat az alaposztástól eltérő színjelöléssel kell jelölni;

3.1.11. a próbapálya sebességmérő és fékútmérő szakaszaiba kitérő nem telepíthető;

3.1.12.¹⁴ a próbapálya hosszát – a fékútmérő szakasz kivételével – olyan gépi berendezések alkalmazásával lehet csökkenteni, amelyek kimagasló biztonságtechnikai színvonalat képviselnek és azok alkalmazásához a közlekedési hatóság hozzájárult.

3.2. A fékútmérés során a kerék és sín közti tapadást homokolással vagy más módszerrel javítani nem szabad.

3.3. Ha a pályaviszonyok az időjárás miatt vagy egyéb okból nem alkalmasak a mérésre, akkor a vizsgálatokat el kell halasztani.

3.4. A mérés során csak a vizsgálat tárgyát képező fékberendezést szabad működtetni, kivéve, ha valami a jármű biztonságos megállítását veszélyezteti.

3.5. A fékezést akkor kell megkezdeni, amikor már a vontatómotorok árama ki van kapcsolva, kivéve a 7.2. fejezet utolsó bekezdésében leírtak szerinti kipróbálása.

3.6. A fékezés a fékútmérés szempontjából a vezérlő kapcsoló fékre-működtetésekor kezdődik és a teljes megállás pillanatában ér véget.

3.7. A fékezés kezdeti sebességét előzetesen hitelesített sebességmérőről kell meghatározni. A sebesség hiteles meghatározására a járműre telepített sebességmérő és -író berendezés is elfogadható sorozat járműveknél.

3.8. A fékezés során megtett utat a mérőszakasz mentén kijelölt osztás felhasználásával vagy hitelesített útmérővel kell megállapítani.

3.9. Két vezetőállásos járművel mindkét menetirányban el kell végezni a méréseket.

3.10. A fékútmérések során megengedett leghosszabb fékutakat az A. és B. táblázatok tartalmazzák.

3.11. Járművizsgára csak a járművek minősítésében nagy gyakorlattal rendelkező metró motorkocsi-vezető vezényelhető.

3.12. A fékútmérések eredményeit jegyzőkönyvben kell rögzíteni és azt az üzembe helyezési engedélyhez kell csatolni, amit az üzemeltető köteles megőrizni.

Fékút táblázat: A

A metró jármű megengedett leghosszabb fékútja
üzemi fékezés esetén

A fékezés kezdeti sebessége km/h	A megengedett leghosszabb fékút m
20	20
25	30
30	40
35	50
40	65
45	80
50	95
55	110
60	130
65	155
70	180
75	205
80	230
85	260
90	290

Fékút táblázat: B

A metró jármű megengedett leghosszabb fékútja
biztonsági fékkel vésfékezés esetén

A metró jármű megengedett leghosszabb fékútja biztonsági fékkel vészfékezés esetén

A fékezés kezdeti sebessége km/h	A megengedett leghosszabb fékút m
10	10
15	15
20	20
25	30
30	35
35	50
40	60
45	75
50	90
55	105
60	125
65	145
70	170
75	195
80	220
85	250
90	280

A metró jármű megengedett leghosszabb fékútja biztonsági fékkel vészfékezés esetén

Jegyzőkönyv fékútméréshez

FÉKÚTMÉRÉSI ADATOK
KÉSZÜLT A .................................................................. TÍPUSÚ ..............................................PÁLYASZÁMÚ METRÓ JÁRMŰ HATÓSÁGI JÁRMŰVIZSGÁJÁN 20....... ÉV ............................................ HÓNAP ...................-ÁN
Sor- szám	Féküzemmód	Kezdeti sebesség (km/h)	Lassulás (m/s²)	Lassulás változás (m/s³)*	Megállásig eltelt idő (s)	Mért fékút (m)	Engedélye- zett fékút (m)	MEGJEGYZÉS
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
10.
11.
12.
13.
14.
15.
16.
17.
18.
19.
20.
21.
22.
23.
24.
25.

* Nem kötelezően mérendő adat.

A mérés idején az időjárási körülmények az alábbiak voltak:

Észrevételek, kikötések a vizsgálattal kapcsolatban:

A fékpróba alapján a jármű engedélyezett legnagyobb sebessége km/h lehet.

A járművel legfeljebb ................. tonna össztömegű jármű vontatható, legfeljebb km/h sebességgel.

KMF.

...................................................	.................................................
Az üzemeltető képviselője	Az eljárás vezetője

P. H.

II. FÜGGELÉK

Űrszelvény

II. FÜGGELÉK

Űrszelvény

A vasúti pálya mentén és felett, a vágánytengelyre merőlegesen szabadon tartandó meghatározott teret űrszelvénynek nevezzük.

Az alapűrszelvénybe semmiféle építménynek, szerelvénynek vagy építési anyagnak beérnie nem szabad. Kivételt képeznek – a pályaűrszelvénynél meghatározott mértékig – az állomási és szolgálati peronok, valamint azok a berendezések, amelyek a járművekkel közvetlen kapcsolatban vannak (a harmadik sín és tartozékai, valamint az önműködő vonatmegállító).

Az alapűrszelvényen belül helyezkedik el a jármű alsó részének űrszelvénye, valamint a harmadik sín űrszelvény.

A jármű alsó részének űrszelvénye és a hozzá tartozó harmadik sín űrszelvény a 10–11–12-E pontok által határolt területen átfedi egymást. A harmadik sín űrszelvénybe (1–13 pontok által határolt terület) csak a harmadik sín és szerelvényei érhetnek bele.

Az űrszelvény tengelye mindig merőleges a vágány sínkorona vonalára (a sínek felső, a vágánytengelyre merőleges érintő egyenesére), és azt a vágányközéppontban metszi.

Az űrszelvény pontjait koordináta-rendszerben kell megadni, amelynek tengelye lehet függőleges vagy attól eltérő, kezdőpontja azonban minden esetben a vágányközéppont.

A metró vonalain közlekedő járművek méreteit és azok rakományait úgy kell meghatározni, hogy a pálya paramétereinek megengedett eltéréseit, a kerékpár kopását, a járműveknek forgalom közben előforduló lengéseit, méreteltéréseit, szerkezeti kopásait a lehető legkedvezőtlenebb helyzetekben is felvéve a jármű úgy helyezkedjen el, hogy az űrszelvényt – egyenes és íves pályán – bármely részén legfeljebb 30 mm-re közelítse meg.

1.1. Űrszelvény egyenes pályaszakaszon

Túlemelés nélküli vágányokon az űrszelvény tengelye függőleges és azonos a vágánytengellyel.

1. ábra. A metró alapűrszelvénye

1 – űrszelvény egyenesben; 2 – az építmények belső határvonala kör keresztmetszetű alagutaknál; 3 – kapu belső határvonala

Az űrszelvény alsó része kinagyítva a 2. és 3. ábrán látható.

Az alapűrszelvény pontjainak koordinátái

1. táblázat

Pont	X (mm)	Y (mm)	Pont	X (mm)	Y (mm)
a	–1550	0	G	–1106	100
b	–1550	550	H	–946	100
v	–1481	550	I	–946	50
v´	–1481	440	J	–836	50
g	–1481	742	K	–836	0
d	–1617	3277	L	–717,5	0
e	–1322	3622	M	–717,5	–38
zs	–1006	3743	N	–717,5+a₁	–38
z	–353	3779	O	–717,5+a₁	45
l	353	3779	O´	717,5–a₁	45
m	1006	3743	N´	717,5–a₁	–38
n	1322	3622	M´	717,5	–38
o	1617	3277	L´	717,5	0
p	1481	742	K´	836	0
r	1481	550	J´	836	50
r´	1481	440	I´	946	50
sz	1550	550	H´	946	100
t	1550	0	G´	1106	100
A	–1279	440	F´	1106	85
B	–1279	250	E´	1460	85
C	–1440	250	D´	1460	205
D	–1460	205	C´	1440	250
E	–1460	85	B´	1279	250
F	–1106	85	A´	1279	440

A harmadik sín űrszelvénypontjainak koordinátái

2. táblázat

Pont	X (mm)	Y (mm)	Pont	X (mm)	Y (mm)
1	–1240	–165	8	–1440	250
2	–1480	–165	9	–1460	205
3	–1550	–95	10	–1460	155
4	–1550	235	11	–1270	155
5	–1480	310	12	–1270	50
6	–1279	310	13	–1240	0
7	–1279	250

2. ábra. Az űrszelvény alsó része harmadik sín esetén

3. ábra. Az űrszelvény alsó része harmadik sín nélküli esetben

A nyomcsatorna (a₁) értékei:

a₁= minimális értéke 41 mm,

= 65 mm útátjárók nyomcsatornája esetén,

= kitérő és átszelés keresztezési csúcsának védelmére a csúccsal szemben lévő vezetősínnél: a kitérő típusának függvénye, a kitérő részletterve szerint.

A kerékpár mellett biztosítandó hely (a₂) értékei:

a₂= 135 mm a pályasínnel szilárdan összekötött, nem mozdítható tárgyak számára,

= 150 mm a pályasínnel nem szilárdan összekötött, nem mozdítható tárgyak esetén.

A nyomcsatorna 38 mm-es mélységét a sín legkopottabb állapotában is biztosítani kell!

1.2. Űrszelvény íves pályaszakaszon

Körívekben az űrszelvényt a kanyarulati sugár függvényében bővíteni kell. Az űrszelvény bővítése az ívpótlék és az űrszelvénypontok oldalirányú koordinátáinak összegzésével történik az íves pályaszakasz teljes hosszában.

A METRÓ vonalain alkalmazandó ívpótlékok

3. táblázat

Ívsugár R (m)	Ívpótlék az ív belső oldalán Δ_b (mm)	Ívpótlék az ív külső oldalán Δ_k (mm)
150	134	170
200	100	125
300	67	84
400	50	63
500	40	50
600	34	42
700	29	36
800	25	32
900	23	28
1000	20	25

Az ívpótlék értékei az alábbi képletekkel számíthatók:

A metró vágányain csökkentett ívpótlék nem alkalmazható!

A közbenső értékeket a fenti képlettel kell meghatározni.

Kitérők esetében a kitérő sugarának megfelelően a 3. táblázat adatait kell figyelembe venni a kitérőkre vonatkozó űrszelvénybővítés-kifuttatás szabályai szerint.

Az egyenes és az íves pályaszakaszok közötti űrszelvény-különbséget lineárisan ki kell futtatni. Az űrszelvénybővítés kifuttatását átmeneti íves körívek esetén az átmeneti ív előtti egyenesben kell elvégezni úgy, hogy az átmeneti ív elején már biztosított legyen az űrszelvénybővítés. A kifuttatás hossza min. 16 méter.

4. ábra. Űrszelvénybővítés kifuttatása folyó pályában

5. ábra. Űrszelvénybővítés kifuttatása kitérőknél

1.3. Túlemelésben fekvő vágányok űrszelvénye

Túlemeléssel kialakított vágányokon az űrszelvény tengelye dőlt helyzetű és a függőleges tengellyel a túlemelésnek megfelelő szöget zár be.

A dőlt űrszelvény pontjainak koordinátái az alábbi elrendezési vázlat alapján számíthatók:

6. ábra. Elrendezési vázlat a dőlt űrszelvény koordinátáinak számításához

Számítási képletek:

Az ív szerinti külső oldalon:		Az ív szerinti belső oldalon:
h_ue	= h cosα – (b) sinα + m/2	h_vi	= h cosα – (b) sinα + m/2
b_he	= (b) cosα – h sinα	b_hi	= (b) cosα + h sinα
h_ve	= h_ue – Δ_vk	h_vi	= h_ui + Δ_vb
b_ue	= b_he+ Δ_k	b_ui	= b_hi + Δ_b
Δ_v	= Δ sinα

A képletekben szereplő betűk jelentése:

α = a dőlt űrszelvény tengelyének hajlásszöge a függőlegeshez képest, fokban;

m = a túlemelés mm-ben;

Δ_k= az ívpótlék az ív külső oldalán mm-ben;

Δ_b= az ívpótlék az ív belső oldalán mm-ben;

Δ_v= az ívpótlék függőleges vetülete mm-ben;

b = az űrszelvény vizsgált pontjának oldalirányú mérete a dőlt űrszelvény tengelyétől egy oldal felé, a sínek felső érintősíkjával párhuzamosan, mm-ben;

b_he= a vizsgált sarokpont vízszintes mérete az ív külső oldalán mérve, mm-ben;

b_hi= a vizsgált sarokpont vízszintes mérete az ív belső oldalán mérve, mm-ben;

b_ue= az ívpótlékkal növelt űrszelvény vizsgált pontjának vízszintes vetülete a függőlegestől, a külső oldalon mérve, mm-ben;

b_ui= az ívpótlékkal növelt űrszelvény vizsgált pontjának vízszintes vetülete a függőlegestől, a belső oldalon mérve, mm-ben;

h = az űrszelvény vizsgált pontjának magassági mérete a dőlt űrszelvény tengelyével párhuzamosan mérve, mm-ben;

h_ve= a vizsgált sarokpont függőleges mérete az ív külső oldalán mérve, mm-ben;

h_vi= a vizsgált sarokpont függőleges mérete az ív belső oldalán mérve, mm-ben;

h_ue= az ívpótlékkal növelt űrszelvény vizsgált pontjának függőleges vetülete a sínkoronaszint felett, a külső oldalon mérve, mm-ben;

h_ui= az ívpótlékkal növelt űrszelvény vizsgált pontjának függőleges vetülete a sínkoronaszint felett, a belső oldalon mérve, mm-ben.

Az ívpótlékok függőleges vetülete különböző ívsugaraknál és túlemeléseknél

4. táblázat

A körív sugara R (m)	A túlemelés (mm)
	20	30	40	50	60	70	80	90	100	110	120	130	140
	Δ_k vetületi értékei (mm)

150	2	3	5	6	7	8	9	10	12	13	14	15	16
200	2	3	3	4	5	6	7	8	9	10	10	11	12
300	1	2	2	3	3	4	5	5	6	6	7	8	8
400	1	1	2	2	3	3	3	4	4	5	5	6	6
500	1	1	1	2	2	2	3	3	3	4	4	5	5
600	1	1	1	1	2	2	2	3	3	3	3	4	4
700	–	1	1	1	1	2	2	2	2	3	3	3	4
800	–	1	1	1	1	2	2	2	2	2	3	3	3
900	–	1	1	1	1	1	2	2	2	2	2	3	3
1000	–	1	1	1	1	1	1	2	2	2	2	2	3

Δ_b vetületi értékei (mm)
150	2	3	4	5	6	6	7	8	9	10	11	12	13
200	1	2	3	3	4	5	6	6	7	8	8	9	10
300	1	1	2	2	3	3	4	4	5	5	6	6	7
400	1	1	1	2	2	2	3	3	3	4	4	5	5
500	1	1	1	1	2	2	2	3	3	3	3	4	4
600	–	1	1	1	1	2	2	2	2	3	3	3	4
700	–	1	1	1	1	1	2	2	2	2	2	3	3
800	–	1	1	1	1	1	1	2	2	2	2	2	3
900	–	–	1	1	1	1	1	1	2	2	2	2	3
1000	–	–	1	1	1	1	1	1	1	2	2	2	2

III. FÜGGELÉK

Jármű dokumentáció

Műszaki adatok

Jármű pályaszáma:

Jármű típusjele:

Gyártó/szállító neve:

Gyártás/átalakítás/szállítás éve:

Alvázszám: mm

Nyomtáv: mm

Teljes ütközők közötti hossz: mm

Legnagyobb magasság a sínkorona szint felett: mm

Legnagyobb szélesség a sínkorona szint felett .............. mm-rel: mm

A bejárható legkisebb pályaívsugár 10 km/h sebességgel: üres: ..................... m, rakott: m

Saját tömeg üzemkész állapotban: kg

Ülőhelyek száma: db

Álló utasok számára rendelkezésre álló terület: m²

Jármű tömege névleges terheléssel: kg

Jármű hasznos terhelése, ülő + álló utasok (5 fő/m²): kg

Tengelyek száma (összes/hajtott/futó): ............................... / ............... / db

hajtott/futó tengelyek sorszáma:....................... / ......

Tengelyek távolsága: mm

Szélső tengelyek távolsága: mm

Forgóvázak száma (hajtott/futó): ...... / .......................................................... db

Forgóvázak csaptávolsága: mm

Forgóvázon belüli tengelytáv (hajtott/futó): ..... / ......................................................... mm

Csuklók száma: ...................................... db, Csuklók távolsága: mm

Tengelyterhelés ülő + álló utasok (5 fő/m²) tömegével: kN

Tengely átmérő (hajtott/futó): agynál .................................. mm, csapnál mm

Tengelycsap közepek távolsága: mm

Kerék átmérő (új/teljesen kopott): hajtott: ..................... / ................... mm, futó: .................. / mm

Kerekek rendszere (hajtott/futó):

Tengelyek csapágyazásának rendszere (hajtott/futó): ..... / .................................................

A jármű rugózásának rendszere:

A vontatási villamos hálózat jellemzői (feszültség/áramnem*/frekvencia): .................. V/DC–AC*/ Hz

A vontató motorok:

típusjele:

mennyisége: db

jellege:

kapocsfeszültsége: V

állandó teljesítménye:

P_á = kW

n_á = ford/min

I_á = A

órás teljesítménye:

P_o = W

n_o = ford/min

I_o= A

A jármű állandó vonóereje: kN

A jármű hajtási rendszere:

Hajtómű típusjele:

Hajtómű áttétele:

Kapcsolóberendezés:

jellege: fokozatos – fokozatmentes* típusjele:

menetfokozatok száma (soros / párhuzamos / söntölő) ......................... / ................... /

fékfokozatok száma

Üzemi fék rendszere:

Üzemi fék által fékezett tengelyek száma:

hajtott tengely: ...................................................... db, futó tengely: db

Biztonsági fék rendszere:

Biztonsági fék által fékezett tengelyek száma:

hajtott tengely: ...................................................... db, futó tengely: db

Rögzítőfék rendszere:

Rögzítőfék által fékezett tengelyek száma:

hajtott tengely: ...................................................... db, futó tengely: db

Rögzítőfék ellenőrző fékútja: m

Megállóhelyi fék rendszere:

alkalmazza a rögzítőfék elemeit: igen – nem*

Megállóhelyi fék által fékezett tengelyek száma:

hajtott tengely: ...................................................... db, futó tengely: db

Légfékes járműnél:

légsűrítő jellege:

légsűrítő típusjele:

légsűrítő légszállítási teljesítménye: l/perc

légsűrítő által biztosított legnagyobb nyomás: Mpa

légfékrendszer üzemi nyomása: Mpa

Központi vonó- és ütközőkészülék:

típusa: ..........................................................................., darabszáma: db

ütköző-közép magassága sínkorona szint felett: mm

Kocsiszekrény kialakítása:

szerkezete:

utastéri ajtók mérete (magasság × szélesség): ....................................... mm × mm

utastéri ajtók száma oldalanként: db

homlokajtók mérete (magasság × szélesség):

homlokajtók száma:

utastér / vezetőállás szellőzésének rendszere:

utastér szellőző rendszerének szállító képessége: l/perc

utastér világítás rendszere:

utastájékoztatás rendszere:

jelző / indító berendezés jellege:

ülőhelyek száma: db

alapterület álló utasok számára: m²

állóhelyek száma (5 fő/m² // 8 fő/m² álló utas esetén): ..................................... // ......

összes férőhely száma (5 fő/m² // 8 fő/m² álló utas esetén) .............................. // ......

életmentő, pályakotró berendezés:

Nyomkarima kenés rendszere:

Hangjelző berendezés:

Fényjelző berendezések:

jármű menetirány szerinti elején:

jármű menetirány szerinti hátulján:

jármű oldalán:

Biztonsági földelés rendszere:

Vezérlőrendszer szoftverének pontos verziószáma/kelte:

Tűzérzékelő rendszer jellege:

Egyéb különleges műszaki jellemző:

Jármű dokumentáció

Jellegrajz száma:

Vontató motorok áramköri kapcsolásának rajzszáma:

Vezérlés elvi kapcsolási sémájának rajzszáma:

Műszaki leírás száma:

Kezelési és karbantartási utasítás száma:

Kelt: Budapest, 200...... év ...... hó ...... nap

P. H.

	......................................
	előadó

Jóváhagyás utáni változások:

A változást bejegyezte:

Név:

Beosztás:

	......................................
	Aláírás/dátum:

______________

* A helyes válasz aláhúzandó, a helytelen áthúzandó.

IV. FÜGGELÉK

Jármű dokumentáció

Jellegterv

A jármű (alapszerelvény) jellegtervét 1:50 méretarányban kell elkészíteni szabványos készméretű vagy abból származtatható méretű rajzlapra. A rajzlapot A/4 formátumra összehajtogatva, a rajz sértetlenségét biztosítva, lefűzhető módon kell a dokumentációhoz csatolni.

A jellegterv a jármű beazonosításához szükséges részletezéssel ábrázolja a jármű:

– mindkét oldalnézetét, ajtó és ablak elrendezés méretezésével;

– vízszintes metszetét oly módon, hogy az üléselrendezés is látható legyen;

– homloknézetét az űrszelvénybe berajzolva.

A jármű különböző nézeteit az európai vetítési módszer szabályai szerint kell elkészíteni, és azokon az alábbi fő méreteket legalább méretezni kell:

– a jármű teljes, ütközők közötti hossza;

– az alapszerelvény teljes ütközők közötti hossza;

– a járműszekrény hossza;

– a járműszekrény teljes szélessége;

– az alkalmazott űrszelvény szelvény megjelölése, fő méretei;

– az alkalmazott statikus szerkesztési szelvény megjelölése, fő méretei;

– a jármű legnagyobb magassága;

– a jármű padlómagassága;

– a jármű forgóváz elrendezésének fő méretei;

– a jármű vagy forgóváz tengelyelrendezése;

– a jármű ajtó kiosztásának rendjét;

– az ajtók fő méreteit – szélesség Ű magasság;

– ütközők elrendezése – szélesség Ű magasság.

A méretezést mm-ben kell elkészíteni.

A jellegterv jobb alsó részén táblázatos formában fel kell sorolni:

– a jármű tervezett, illetve kész jármű esetén a mérlegelt saját tömegét üzemképes (üres) állapotban és a számított vagy mért legnagyobb terheléssel;

– a jármű tervezett férőhelyének (ülő, álló utas) jellemzőit (5 és 8 fő/m²-rel);

– a bejárható legkisebb pályaívsugarat, melyen a jármű még közlekedhet;

– a jármű tervezett vagy mért tengelynyomását;

– a szerkesztési szelvényt;

– a fékrendszer megnevezését;

– a szellőző rendszer jellegét;

– a világítási rendszert;

– az egyéb biztonsági szerelvényeket.

V. FÜGGELÉK

Jármű dokumentáció

Műszaki leírás

A járművek műszaki leírását az alábbi csoportosításban kell elkészíteni:

1. Általános jellemzés

Ebben a fejezetben ki kell fejteni, hogy a járművet ki tervezte, gyártotta vagy fogja gyártani; mekkora darabszámban fog készülni. A gyártmány vonatkozásában vannak-e referenciák, azok hol és milyen üzemi tapasztalatokkal állnak forgalomban. Az esetleges referenciajárművekhez képest milyen konstrukciós változtatások valósulnak meg, miért van erre szükség.

A járművel milyen menetdinamikai elvárásoknak kell megfelelni, és mekkora utasforgalmi terhelésre méretezték. A konstrukció, hogyan biztosítja a közlekedésbiztonsági az utasforgalmi elvárásokat.

2. A jármű adatai

Az ezen fejezetben felsorolt műszaki adatokat csak előzetes típusengedélyezési eljárásra készülő dokumentációban kell közölni. Típusengedélyezési eljáráshoz és sorozat vagy prototípus járművek üzembe helyezési eljárásához a III. Függelék szerinti műszaki adatokat kell közölni.

2.1. Menetdinamikai adatok

2.2. Tervezett fékutak

2.3. Jellegrajz száma

2.4. Nyomtáv (mm)

2.5. Bejárható legkisebb kanyarulati ívsugár (m)

2.6. Konstrukciós sebesség új kerekekkel (km/h)

2.7. Forgóváz tengelytáv (mm)

2.8. Forgócsap távolság (mm)

2.9. Kerékátmérő:

2.9.1. új kerék (mm)

2.9.2. kopott kerék (mm)

2.10. Hajtás:

2.10.1. rendszere

2.10.2. áttétele

2.11. Kocsiszekrény hossza (mm)

2.12. Kocsiszekrény magassága a sínkorona szinttől mérve (mm)

2.13. Kocsiszekrény szélessége (mm)

2.14. Utastér belső magassága (mm)

2.15. Utastér belső szélessége (mm)

2.16. Padlómagasság a sínkorona szinttől mérve (mm)

2.17. Hasznos alapterület (m²)

2.18. Utasforgalmi befogadóképesség:

2.18.1. ülőhely (db)

2.18.2. állóhely (5 fő/m²)

2.19. Teljes terhelés:

2.19.1. ülőhely (db)

2.19.2. állóhely (8 fő/m²)

2.20. Jármű tömeg adatai:

2.20.1. saját tömeg (kg)

2.20.2. teljes terheléssel (kg)

2.21. Számított legnagyobb tengelynyomás (kN)

2.22. Ajtó elrendezés

2.23. Űrszelvényben való legkedvezőtlenebb elhelyezkedés

3. Járműszerkezeti elemek részletes leírása

3.1. Alváz és szekrényváz

Szilárdsági számítás, terhelési alapadatok, igénybevételek, amire a járművet méretezik. Ívbeállás és szűkítés számítás külön dokumentáltan

3.2. Alváz szerelvények

3.3. Vonó- és ütközőkészülék

3.4. Padló

3.5. Utastér belső burkolata

3.6. Ablakok

3.7. Ajtók

3.8. Szellőzés

3.9. Világítás

3.10. Ülések

3.11. Vezetőfülke és vezetőállás

3.12. Belső szerelvények

3.13. Külső szerelvények

3.14. Áramszedő

3.15. Hajtott és futó forgóváz

Szilárdsági méretezés, alapjellemzők. Kerekek, kerékpárok, tengelyek. Forgóváz és kerekek összeállítási rajzai külön dokumentáció szerint

3.16. Kardántengelyek

3.17. Tengelyhajtás

3.18. Vontatómotorok

3.19. Segédüzemi berendezések

3.20. Jelző- és biztonsági berendezések

3.21. Villamos berendezések

A 3.18–3.21. pontoknál az egyes berendezések kapcsolási rajzai, részletes működési leírása és az egyes részegységek közötti logikai és villamos kapcsolatok részletes ismertetése.

3.22. Fékberendezések

Fékszámítás, fék sémák, fékek működtetése, kezelőszervek

3.23. Jármű vezérlése, vonatbefolyásoló rendszere, működése

3.24. Belső feliratok

3.25. Külső festés és feliratok

VI. FÜGGELÉK

Járműátadási vizsgálatok

Az elvégzendő vizsgálatokat az engedélyező hatóság határozza meg az érvényes jogszabályok és EU szabványok szerint. A vizsgálatok eredményét azoknál a vizsgálatoknál, ahol ez lehetséges regisztráló berendezéssel rögzíteni kell.

Darabvizsgálatok

Ezeket a vizsgálatokat minden sorozat és prototípus jármű átvételekor üres járművel, járműrészekkel kell végezni.

Általános és mechanikai vizsgálatok

Műhelyi vizsgálatok:

A kerék terhelés ellenőrzése

A sűrített levegős berendezések légtömörségi vizsgálata

Mechanikus fékberendezések próbája

A járműszekrény beázás mentességének próbája (záporpróba)

A balesetek megelőzésére tett intézkedések ellenőrzése

Áramszedők működésének ellenőrzése

A vezetőfülke ellenőrzése a különböző vezérlő szervek, a légzárás, a fűtés, az ablaktörlők, ablakmosók és páramen-
tesítő berendezések működése szempontjából

Menet közben elvégzendő vizsgálatok:

Beállás a pályaívekbe menet közben (vízszintes, függőleges ívek)

Fékútmérések a mechanikai hatású fékkel

Az utastér zajosságának ellenőrzése

A biztonsági berendezések vizsgálata

Villamos vizsgálatok

Műhelyi vizsgálatok:

A szigetelés villamos szilárdságának ellenőrzése

Az áram-visszavezetők és földelő berendezések ellenőrzése

Vontatási és segédüzemi áramkörök működőképességének vizsgálata

Segédüzemi gépek vizsgálata

Segédüzemi hálózat akkumulátortöltő berendezés vizsgálata

Menet közben elvégzendő vizsgálatok:

Fékútmérések villamos fékkel

Vontatási és segédüzemi áramkörök működésének ellenőrzése

Típusvizsgálatok

A prototípus járművön azokat a vizsgálatokat is el kell végezni, melyek a sorozat járműveken elvégzésre kerülnek.

Általános és mechanikai vizsgálatok

Műhelyi vizsgálatok:

A jármű külső méreteinek (a szerkesztési szelvénynek) vizsgálata

A járműszekrény beázás mentességének részletes vizsgálata

A jármű munkavédelmi minősítése

Mérlegelés (tengely, keréknyomás és saját tömeg mérése)

Légszállítás mérése

Menet közben elvégzendő vizsgálatok:

Beállás vizsgálat a pályaívekbe és lejtörésekbe, üresen és teljes terheléssel

Fékberendezések 1. számú melléklet szerinti vizsgálata

Villamos vizsgálatok

Műhelyi vizsgálatok:

A jármű villamos biztonságtechnikai vizsgálata

Menet közben elvégzendő vizsgálatok:

A jármű vonóképességének, illetve a motorok, hajtóművek és futóművek melegedésének ellenőrzése

Indítási és gyorsítási vizsgálatok

Megszakítás és gyors feszültségváltozás vizsgálata

Vizsgálat a táphálózat rövidzárlata esetén

A jármű berendezésének rövidzárlati és túlterhelési vizsgálata

A fékellenállások melegedésének vizsgálata

A jármű rádió zavartatás vizsgálata

Menetdiagram felvétel

VII. FÜGGELÉK¹⁵

Járművizsga Jegyzőkönyv

Készült .................. 20...... év ............ hó .......-n

a jelenléti íven feltüntettek jelenlétében

Tárgy:

A ................................ (az üzemeltető teljes neve) tulajdonában lévő ................... pályaszámú ................... típusú az [eljáró közlekedési hatóság megnevezése] ........................... számú határozata értelmében megtartott hatósági járművizsgája.

Eljárás:

Az eljárás vezetője megállapítja, hogy a tárgyi jármű látható részei az általános biztonsági és esztétikai követelményeknek megfelelnek / nem felelnek meg,* azon a forgalom biztonsága szempontjából szükséges berendezések megvannak / nincsenek meg*.

A jármű főbb egységei és méretei az [eljáró közlekedési hatóság megnevezése] ............ számon jóváhagyott engedélyezési dokumentációjának, a végrehajtott mérésekkel igazoltan megfelelnek / nem felelnek meg*.

A fenti dokumentumok alapján sor került a tárgy szerinti jármű, ............... (vonal megnevezése) vonalon a hatósági próbamenet megtartására. A ............. km/h legnagyobb sebességgel megtartott próbamenet alkalmával a kocsi egyenesben és kanyarban nyugodt / nyugtalan* járásúnak bizonyult, a jármű berendezései, kezelőszervei az elvégzett vizsgálatok során jól / rosszul* működtek, az eredményes hatósági járművizsgát kizáró probléma nem jelentkezett / jelentkezett*.

A fékút mérések eredményei a hatósági előírásnak megfeleltek / nem feleltek meg*.

Eredmény

A mérések, dokumentumok és vizsgálatok alapján az eljárás vezetője meggyőződött arról, hogy a ................. .................. típusú, .................... pályaszámú jármű, legfeljebb ................ km/h sebességgel üzemeltethető / nem üzemeltethető*. Az engedélyezett sebességgel történő üzemeltetés a tulajdonos / üzemeltető* olyan vasúti pályáin lehetséges, ahol ezt a megadott össztömeg, tengelyelrendezés és tengelyterhelés értéke és a vonatbefolyásoló rendszer figyelembevételével a pályaviszonyok és az érvényes előírások megengedik.

Az eljárás vezetője a jármű üzembe helyezésére az előzetes engedélyt a hatóság részéről történő utólagos, határozatba foglalt megerősítés fenntartása mellett – a helyszínen megadja / nem adja* meg.

Megjegyzések:

A hatósági járművizsga indoklása:

Kikötések:

Vontatás esetén a járművel legfeljebb ............................ tonna tömegű jármű vontatható, legfeljebb .................... km/h sebességgel.

Mellékletek:

Vizsgálatok eredményei

Fékútmérési adatok (I. Függelék szerint)

KMF.

P. H.

	..........................................
	Az eljárás vezetője

Vizsgálatok eredményei

A jármű méretellenőrzése:

Saját tömeg ellenőrzése:

Fékberendezések állópróbája:

Levegős berendezések tömörségének vizsgálata:

A kocsiszekrény vízzáróságának vizsgálata:

Jelző- és biztonsági berendezések ellenőrzése:

Utastér berendezéseinek vizsgálata:

Ajtók és azok működésének vizsgálata:

Hajtásrendszer működőképességének vizsgálata:

Ívbeállás, lejttörés vizsgálata:

Fékberendezések üzemszerű vizsgálata:

Vezetői munkahely vizsgálata:

Futásjóság és zajszint vizsgálata üres és terhelt járműnél:

Áramszedő-berendezés vizsgálata:

A jármű vonóképességének, illetve a motorok, hajtóművek melegedésének vizsgálata:

Indítási, gyorsítási és sebességi próbák – üres és terhelt járművekkel – menetdiagram ellenőrzése:

Segédüzemi gépek működésének ellenőrzése:

A járművön fellépő terhelés hatásának a vizsgálata:

Készülékek helyes működésének ellenőrzése:

A futópróba eredményének értékelése:

A próbavezető neve: Aláírása/dátum: ................................................................

A vizsgálatokat végezte: Aláírása/dátum: ................................................................

KMF.

P. H.

	..........................................
	Az eljárás vezetője

___________

*A helyes válasz aláhúzandó, a helytelen áthúzandó.

Az 1. § (1) bekezdésének második mondatát a 41/2008. (XII. 31.) KHEM rendelet 6. § (3) bekezdésének f) pontja hatályon kívül helyezte.

Az 1/A. §-t a 44/2005. (VI. 17.) GKM rendelet 1. §-a iktatta be, e módosító rendelet 3. §-ának (1) bekezdése alapján a hatósági engedélyköteles tevékenységek tekintetében a már folyamatban lévő eljárást a korábbi rendelkezések szerint kell befejezni. További alkalmazási rendelkezések tekintetében lásd e módosító rendelet 3. §-ának (2) bekezdését és 4. §-át.

A rendelet mellékletének jelölését a 44/2005. (VI. 17.) GKM rendelet 2. §-a 1. mellékletre változtatta.

⁴

Az 1. számú melléklet I. fejezet 1.3. pontja az 55/2017. (XII. 27.) NFM rendelet 7. §-ával megállapított szöveg.

⁵

Az 1. számú melléklet I. fejezet 1.4. pontja az 55/2017. (XII. 27.) NFM rendelet 7. §-ával megállapított szöveg.

⁶

A melléklet 2.11.1. pontja tizenötödik bekezdésének első francia bekezdése a 14/2006. (III. 27.) GKM rendelet 1. §-ával megállapított, a 95/2006. (XII. 27.) GKM rendelet 20. § a) pontja szerint módosított szöveg.

⁷

A melléklet 2.11.1. pontja tizenötödik bekezdésének második francia bekezdése a 14/2003. (III. 27.) GKM rendelet 1. §-ával megállapított szöveg.

⁸

A melléklet 9.2.7.4. pontjának második mondata a 12/2001. (III. 31.) KöViM rendelet 1. §-ával megállapított szöveg.

⁹

A melléklet 9.2.8. pontja ötödik mondatának első francia bekezdése a 12/2001. (III. 31.) KöViM rendelet 1. §-ával megállapított szöveg.

¹⁰

A melléklet 9.2.12. pontjának 9. és 17. mondata a 12/2001. (III. 31.) KöViM rendelet 1. §-ával megállapított szöveg.

¹¹

Az 1. melléklet 10. fejezetének 10.8. pontja a 95/2006. (XII. 27.) GKM rendelet 20. § a) pontja szerint módosított szöveg.

¹²

A 2. mellékletet a 44/2005. (VI. 17.) GKM rendelet 2. §-a iktatta be, egyidejűleg az eredeti melléklet jelölését 1. mellékletre változtatva. E módosító rendelet 3. §-ának (1) bekezdése alapján a hatósági engedélyköteles tevékenységek tekintetében a már folyamatban lévő eljárást a korábbi rendelkezések szerint kell befejezni. További alkalmazási rendelkezések tekintetében lásd e módosító rendelet 3. §-ának (2) bekezdését és 4. §-át.

¹³

A 2. melléklet 3.1. pontja a 32/2015. (VI. 19.) NFM rendelet 1. §-ával megállapított szöveg.

¹⁴

A 2. melléklet I. függelék 3.1.12. pontja az 1/2017. (I. 13.) NFM rendelet 12. § a) pontja szerint módosított szöveg.

¹⁵

A 2. melléklet VII. függeléke az 1/2017. (I. 13.) NFM rendelet 12. § b) pontja szerint módosított szöveg.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek