PK BH 1998/19
PK BH 1998/19
1998.01.01.
Önmagában az a tény, hogy a felperes a balesetet megelőző évnek egy részében munkanélküli volt, nem zárja ki azt, hogy a balesetet követő időre keresetveszteséget pótló járadékot igényeljen [Ptk. 355. § (1) és (3) bek., 356. § (1) bek., 357. § (1)–(4) bek.].
A jogerős ítélet - helyt adva a felperes keresetének - kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek az 1992-es évre 26 568 forintot, 1993-as évre 149 166 forintot, 1994-re 115 644 forintot, 1995. január 1-jétől november 30-ig 173 217 forintot, majd 1995. december 1-jétől havi 15 745 forintot járadék címén, továbbá a fenti összegeknek eltérő, középarányos időtől számított késedelmi kamatát.
A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a felperes 1992. március 5-én gépkocsi utasaként balesetet szenvedett. Az alperes mint a károkozó felelősségbiztosítója köteles a felperesnek a balesetből eredő kárai megtérítésére. A felperes 1991 októberéig munkaviszonyban állt. Ettől kezdődően 1992. november 6-ig munkanélküli-járadékban részesült, majd rokkantsági nyugállományba került 1992. november 6-tól kezdődően.
A jogerős ítélet a Ptk. 357. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperest keresetveszteséget pótló járadék megfizetésére. A jogerős ítélet álláspontja szerint a 39 éves, szakmunkás képzettségű felperest nem lehet olyannak tekinteni - bár a balesetet közvetlenül megelőzően munkaviszonnyal nem rendelkezett - mint aki a jövőben soha többet nem dolgozna, élete végéig munkanélkülivé vált volna. Ezért a felperes volt munkakörét figyelembe véve, összehasonlító adatok alapján állapította meg az elérhető munkabér és rokkantsági nyugdíj különbözeteként a felperest megillető járadék összegét.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az alperes 3964 forintot meghaladóan a felperes keresetének az elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Ptk. 357. §-ának (4) bekezdését sérti, mert teljes bizonyossággal nem lehet számolni azzal, hogy a felperesnek a munkanélküli státusa a jövőben megszűnt volna.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
A Ptk. 355. §-ának (1) bekezdése szerint a kárért felelős személy köteles a károsult vagyoni és nem vagyoni kárát megtéríteni. A (3) bekezdés alapján kártérítésként járadékot is meg lehet állapítani. A Ptk. 356. §-ának (1) bekezdése szerint akinek munkaképessége baleset folytán csökkent, csak akkor követelhet járadékot, ha a baleset utáni keresete (jövedelme) a baleset előtti keresetét - neki fel nem róható okból - nem éri el. A baleset következtében munkaképtelenné vált személy keresetveszteséget pótló járadékigényének a fentiek képezik a jogszabályi alapját. A törvény fenti rendelkezéseiből nem következik az, hogy keresetveszteséget pótló járadékot csak olyan személy javára lehet megállapítani, aki a balesetet megelőzően - megszakítás nélkül - munkaviszonyban állt, vagy egyéb kereső foglalkozást folytatott. A Ptk. 357. §-ának (1) bekezdése nem arról rendelkezik, hogy milyen esetben van helye keresetveszteséget pótló járadék megállapításának, hanem csak azt szabályozza, hogy "általában" a keresetveszteséget miként kell kiszámítani. Ugyanezt a kérdést rendezi a Ptk. 357. §-ának (2) és (3) bekezdése is. A (4) bekezdés a keresetveszteség összegének meghatározására vonatkozóan tartalmaz rendelkezést: eszerint ha már előre teljes bizonysággal lehet számolni olyan jövőbeli változással, amely a 357. § (1), (2) és (3) bekezdése szerint megállapítható járadékot módosítja, ezt attól függetlenül figyelembe lehet venni, hogy az a baleset időpontjában - vagy az ítélet hozatalakor - még ténylegesen nem következett be.
Önmagában tehát az a tény, hogy a felperes a balesetet megelőző évnek egy részében munkanélküli volt, nem zárja ki azt, hogy a balesetet követő időre keresetveszteséget pótló járadékot igényeljen, és nincs szükség annak kifejezett bizonyítására, hogy - a baleset nélkül - a jövőben munkaviszonyt létesített vagy létesíthetett volna.
Így jogszabálysértés nélkül, helytállóan marasztalta az alperest - az összegszerűségében a felülvizsgálati kérelemben nem vitatott keresetnek megfelelően - a jogerős ítélet. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. IV. 20.790/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás