193/B/1998. AB határozat
193/B/1998. AB határozat*
2000.06.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő
h a t á r o z a t o t :
Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 49/B. § (10) bekezdés b) pontja, valamint a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 22. § (9) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására, illetőleg az említett jogszabályi rendelkezésekben szereplő "a gazdasági kamarákról szóló törvény előírásai alapján" mondatrészek megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
1. Az indítványozó álláspontja szerint a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) - 1998. január 1-jétől hatályos - 49/B. § (10) bekezdés b) pontjában, valamint a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao tv.) - szintén 1998. január 1-jétől hatályos - 22. § (9) bekezdésében szabályozott adókedvezmény igénybevételének kizárólag a gazdasági kamarákhoz való kötése a hátrányos megkülönböztetés tilalmának alkotmányos követelményébe ütközik. A gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvény (a továbbiakban: Gkt.) hatálya ugyanis nem terjed ki a szakmai kamarákra, így az egyéni vállalkozónak vagy társasvállalkozásnak minősülő szervezetek nem vehetik igénybe az adókedvezményt csak azért, mert nem tagjai a gazdasági kamaráknak.
Az adótörvényekben alkalmazott szabályozás - az indítványozó álláspontja szerint - megkülönböztető, azt semmilyen alkotmányos alapelvvel összeegyeztethető körülmény nem indokolja, az a köztestületekhez való hovatartozásra tekintettel diszkriminál. (Alkotmány 70/A. §)
2. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint "A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
Az indítványban kifogásolt Szja tv. 49/B. § (10) bekezdés b) pontja szerint:
" (10) a vállalkozói személyi jövedelemadót - legfeljebb annak összegéig - csökkentik...
b) a gazdasági kamarákról szóló törvény előírásai alapján kamarai tagdíj címén az egyéni vállalkozó által az adóévben megfizetett összeg 50 százaléka, de legfeljebb tízezer forint".
A Tao tv. 22. § (9) bekezdése szerint: "Az adózó a gazdasági kamarákról szóló törvény előírásai alapján a kamara számára tagdíj címén az adóévben megfizetett összeg ötven százalékát, de legfeljebb tízezer forintot a társasági adóból adókedvezményként veheti igénybe".
A Gkt. - az indítvány elbírálásakor hatályos szövege - a következőképpen rendelkezik a törvény hatályáról:
"1. § (1) E törvény hatálya a Magyar Köztársaság területén székhellyel, telephellyel (a továbbiakban: székhely) rendelkező és gazdasági tevékenység folytatására létrehozott gazdálkodó szervezetekre, a gazdasági kamarákra, valamint - az érdekképviseleti jogok gyakorlása tekintetében - a gazdasági érdekképviseleti szervezetekre terjed ki.
(2) Nem terjed ki a törvény hatálya a) az (1) bekezdésben meghatározott gazdálkodó szervezetre, ha kizárólag olyan tevékenységet folytat, amely - külön törvény rendelkezése szerint - csak szakmai kamara tagjaként vagy a szakmai kamara tagjának részvételével végezhető;
b) arra, aki kizárólag olyan gazdasági tevékenységet végez, amelynek alapján - külön törvény rendelkezése szerint - hegyközségi tagsági viszonya keletkezik.
(3) Aki a (2) bekezdés b) pontja szerinti tevékenység mellett más gazdasági tevékenységet folytat, ennek vonatkozásában e törvény hatálya alá tartozik.
2. § E törvény alkalmazásában
a) gazdasági tevékenység: az üzletszerűen - ellenérték fejében, nyereség- és vagyonszerzés céljából, rendszeresen - folytatott termelő vagy szolgáltató tevékenység;
b) gazdálkodó szervezet: az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet - a lakásszövetkezet kivételével -, a gazdasági társaság, a közhasznú társaság, az egyesülés, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, az egyéni vállalkozó és a mezőgazdasági vállalkozó;"
II.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság a diszkrimináció tilalmával [Alkotmány 70/A. § (1) bekezdés] összefüggésben több határozatában rámutatott: "Az a kérdés, hogy a megkülönböztetés az alkotmányos határok között maradt-e, csakis a mindenkori szabályozás tárgyi és alanyi összefüggésében vizsgálható. (...) Az egyenlőségnek az adott tényállás lényeges elemére nézve kell fennállnia. Ha azonban adott szabályozási koncepción belül eltérő szabályozás vonatkozik valamely csoportra, ez a megkülönböztetés tilalmába ütközik kivéve, ha az eltérésnek kellő súlyú alkotmányos indoka van." [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990. 73, 77, 78.] Az alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó, személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával és a megkülönböztetésnek, illetve a korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes." [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994. 197, 200.]
A hátrányos megkülönböztetés tilalma azt jelenti, hogy az állam az azonos típusú jogviszonyokon belül az alanyi jogok elosztását illetően - kellő súlyú alkotmányos indok hiányában - nem különböztethet az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében írt szempontok szerint.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint nem minősül megengedhetetlen megkülönböztetésnek, ha a jogi szabályozás egymástól eltérő jogalanyi körre vonatkozóan állapít meg eltérő rendelkezéseket, alkotmányellenes megkülönböztetés csak összehasonlítható jogosultak és kötelezettek között vethető fel [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990. 73, 79., 881/B/1991. AB határozat, ABH 1992. 474, 477., 4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993, 48, 65.], továbbá a megkülönböztetés alkotmányellenessége csak abban az esetben állapítható meg, ha összehasonlítható helyzetben levő személyek között alkalmaz a jogalkotó olyan különbségtételt, amely alapjog sérelmét okozza, illetőleg azzal az egyenlő méltóság alkotmányos követelményét sérti. [108/B/1992. AB határozat, ABH 1994. 523, 525., 57/1994. (XI. 17.) AB határozat, ABH 1994. 316, 320.]
Az Alkotmánybíróság számos határozatban kifejtette álláspontját az adómentességek és adókedvezmények alkotmányossági kérdéseivel kapcsolatban is. Rámutatott "[a] mentességek és kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg. Ennek gyakorlása során tekintettel lehet bizonyos, az Alkotmányban is nevesített jogokra - pl. az egészséges környezethez vagy a szociális biztonsághoz való jogra - de ezen túlmenően érvényre juttathat az Alkotmányból közvetlenül le nem vezethető, esetenként rövid távra irányadó gazdaságpolitikai, életszínvonal-politikai, szociálpolitikai és egyéb célkitűzéseket. Ekként tehát, noha a jogalkotót a mentességek és kedvezmények megállapításánál is kötik az Alkotmányban meghatározott jogi korlátok, a jogalkotói mérlegelésnél nem a jogi, hanem az egyéb szempontok játsszák a meghatározó szerepet, s ebből eredően az esetleges helyzeten, a társadalom érdekeivel ellentétes tartalmú mérlegelés is elsődlegesen politikai felelősséget von maga után." [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992. 280, 281.]
Az adókedvezmény mértékére, számításának módjára vonatkozó szabályokban kifejeződő jogalkotói mérlegelés célszerűségi, igazságossági szempontból való felülvizsgálatára tehát az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre. Csak azt vizsgálhatja, hogy a jogalkotói mérlegelés során nem került-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével. Az általános adójogi szabályoktól eltérő jogi előírások alkotmányellenességének megállapítására akkor van mód, ha az adókedvezmény szabályozása valamely alkotmányi rendelkezés sérelmével is együtt jár. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ilyen a konkrét esetben, illetve az indítványban kifogásolt szabályozásnál nem áll fenn. A jogalkotó aktuális mérlegelési jogkörében úgy ítélte meg, hogy a kedvezmények tekintetében az eltérő szabályozás a kamarák különféle típusai, így a gazdasági kamarák és a szakmai kamarák eltérő létrejötte, feladatköre, tevékenysége, illetve a gazdasági és a szakmai kamarák által ellátott közfeladatok eltérő jellege, súlya, továbbá meghatározott gazdaságpolitikai célok miatt indokolt.
2. Megállapítható, hogy a jogalkotó nem vonta azonos szabályozási koncepció alá a gazdasági kamarát. A kamarai tagdíj adójogi kezelését, az adókedvezmény mértékét, eltérő jogalanyi körre eltérően - a gazdasági kamara tagja esetében kedvezőbben - szabályozta. A hatályos adójogi szabály a szakmai kamara tagja által fizetett tagdíjra is, ugyan nem adókedvezmény formájában, de biztosít kedvezményt. A tagdíj teljes összegét ugyanis adóalap-csökkentő tételként engedi figyelembe venni, amely közvetve csökkenti a fizetendő adót. A különbségtétel, illetve az eltérő adójogi kezelés - az elmondottakra is figyelemmel - az Alkotmánybíróság szerint alkotmányos határok között érvényesül. Abból, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) egyaránt köztestületnek minősíti a gazdasági és a szakmai kamarát, nem következik a mindenben - a belső és külső jogviszonyokra vonatkozó - azonos jogi szabályozás. Ellenkező esetben minden köztestületet (azok tagjait) mindenben azonos szabályozás alá kellene vonni, amely azon kívül, hogy nem alkotmányi követelmény, a különböző köztestületek közötti indokolt és szükséges eltérőségeket sem engedné megjeleníteni. Maga a Ptk. azzal, hogy példálózó felsorolást alkalmaz ("köztestület különösen a Magyar Tudományos Akadémia, a gazdasági, illetve a szakmai kamara") kifejezi a szükséges és lehetséges eltérőségeket a köztestület egyes fajtái között. Az egyes köztestületi fajtákra (gazdasági-, orvosi-, ügyvédi-, gyógyszerészi, stb. kamarák) vonatkozó részletes szabályokat - amelyek az eltérőségeket konkrétan és célhozkötötten jelenítik meg - külön törvények tartalmazzák.
"A közfeladatok és járulékos más jogosítványok kifejezik azokat a sajátosságokat is, amelyek a szakmai kamarákat megkülönböztetik más köztestületektől, beleértve a gazdasági kamarákat is." [39/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997. 263., 269.] A jogalkotó akkor, amikor az indítvány elbírálásakor hatályos szabályozásban is megtartotta a gazdasági kamara tagjára kedvezőbb adójogi szabályozást, figyelembe vette a kamarák közötti elismert és meglevő különbözőségeket.
Az elmondottakra figyelemmel az Alkotmánybíróság a rendelkező részben hivatkozott jogszabályokat az adott esetben nem találta diszkriminatívnak, alkotmányellenesnek, ezért az indítványt elutasította.
Budapest, 2000. június 20.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr.Tersztyánszkyné
Dr. Strausz János s. k., Dr.Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás