PK BH 1998/20
PK BH 1998/20
1998.01.01.
A meghatározott időre szóló lakásbérleti szerződés megszűnése után a bérlő másik lakásra akkor tarthat igényt, ha a szerződésben a bérbeadó erre kötelezettséget vállalt [1993. évi LXXVIII. tv. (Lt.) 23. § (2) bek., 31. § (1) bek., 75. §].
A jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezésében kötelezte az alpereseket, hogy lakásaikat kiürítve bocsássák a felperes rendelkezésére azzal, hogy elhelyezésre nem tarthatnak igényt.
A jogerős ítélet az indokolásában megállapította, hogy a felperes, illetőleg jogelődje az állami tulajdonban lévő szolgálati lakásokra - különböző időpontokban - határozott időre szóló bérleti szerződéseket kötött az alperesekkel. A szerződő felek a szerződéseiket többször módosították, utoljára 1994. augusztus 26-án, amikor valamennyi szerződésben 1994. október 31. napjában határozták meg azok lejártát. Az alperesek a szerződéseikben vállalták, hogy a bérleti jogviszony megszűnésekor a lakásaikat elhelyezési igény nélkül kiürítik. A jogerős ítélet indokolása szerint a perbeli bérleti szerződések valamennyi alperes esetében 1994. október 31-én megszűntek. A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (Lt.) 23. §-ának (2) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy a határozott időre szóló, illetőleg valamely feltétel bekövetkezéséig tartó lakásbérleti jog a szerződésben meghatározott idő elteltével, illetőleg a feltétel bekövetkezésekor szűnik meg. Az elhelyezési jogosultság tekintetében a felek szerződései az irányadók, így az Lt. 31. §-ának (1) bekezdése értelmében az alperesek másik lakásra nem tarthatnak igényt. A jogerős ítélet az indokolásában kifejtette, hogy az adott esetekre az Lt. 75. §-ában foglaltak nem alkalmazhatók, mert az alperesek szerződései nem munkaviszonyhoz kapcsolódtak, hanem attól függetlenül határozott ideig tartottak.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmükben az alperesek a jogerős ítélet megváltoztatását és a lakások kiürítésére előterjesztett kereset elutasítását kérték. A felülvizsgálati kérelmükben azt adták elő, hogy a jogerős ítélet azért törvénysértő, mert nem volt tekintettel az Lt. 75. §-ának (2) bekezdésére, amelynek alapján nem kötelezhetők az alperesek a lakásaik kiürítésére. Miután a lakásbérleti szerződések nem a bérlőknek felróható okból szűntek meg, az alperesek cserelakásra tarthatnak igényt. A felperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül rendelkezett az alperesek kiürítési kötelezettségéről, beleértve azt is, hogy ehhez nem kapcsolódik a felperes elhelyezési kötelezettsége. A jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel nem támadott rendelkezésével a perbeli szerződések alapján állapította meg az alperesek lakásbérleti jogának a megszűntét annak folytán, hogy a szerződésekben meghatározott idő eltelt. Az Lt. 31. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerződés megszűnése után a lakásban visszamaradó személy másik lakásra akkor tarthat igényt, ha a bérbeadó erre kötelezettséget vállalt. E rendelkezés helytálló alkalmazásával a kiürítésre köteles alperesek azért nem tarthatnak igényt másik lakásra, mert a szerződésekben a felperes ilyen kötelezettséget nem vállalt. Ilyen tartalmú, kifejezett kötelezettségvállalás hiányában a felperest nem terheli elhelyezési kötelezettség; az alperesek egyébként a szerződésekben a lakásaik kiürítését elhelyezési igény nélkül vállalták. Alaptalanul hivatkoztak az alperesek a felülvizsgálati kérelmükben arra, hogy a jogvitára az Lt. 75. §-ának rendelkezéseit kell alkalmazni. Ezek a szabályok az abban foglalt feltételek megvalósulása mellett azokra az esetekre vonatkoznak, amikor a korábban kötött szolgálati lakásra szóló szerződés megszűnik, illetőleg az Lt. 67. §-ának (3) és (4) bekezdésében megfogalmazott feltétel, illetőleg kötelezettség már korábban bekövetkezett. Az adott esetekben azonban olyan utóbb kötött, határozott időre szóló szerződésekről van szó, amelyekre a korábban elmondott rendelkezéseket kell alkalmazni.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése értelmében tárgyaláson kívül eljárva a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. III. 23.372/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás