BK BH 1998/215
BK BH 1998/215
1998.05.01.
Nem vagyon elleni bűncselekményt - sikkasztást vagy csalást -, hanem az általános forgalmi adó és a fogyasztási adó elvonásával járó adócsalást valósít meg a terhelt, aki exportbizományosi szerződés megkötésével azzal a megtévesztéssel veszi át a finomszeszt, hogy azt az országból kiszállítja, de azt belföldön visszatartva értékesíti [Btk. 310. § (1) és (3) bek., 317. § (1) bek., 318. § (1) bek.; Ptk. 207. § (4) bek., 474. §, 479. § (1) bek., 507. §, 513. § (2) bek.].
A városi bíróság az 1996. január 17-én kihirdetett ítéletével az V. r. terheltet mint bűnsegédet különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás bűntettében és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében mondta ki bűnösnek. A II. r., a III. r., a VI. r. és a VIII. r. terheltek bűnösségét különösen nagy értékre elkövetett orgazdaság bűntettében állapította meg.
Ezért az V. terheltet - halmazati büntetésül - 2 év 8 hónapi börtönbüntetésre, 3 évre a közügyektől eltiltásra; a II. r. terheltet 5 évi börtönbüntetésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra, 5 millió forint összegű vagyonelkobzásra; a III. r. terheltet 3 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra; a VI. r. terheltet 3 év 10 hónapi börtönbüntetésre és 4 évre a közügyektől eltiltásra és 1 800 000 forint pénzmellékbüntetésre, a VIII. r. terheltet pedig 3 év 6 hónapi börtönbüntetésre, és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megyei bíróság az 1996. május 24-én kelt ítéletével a városi bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy az I. r., a IV. r. és az V. r. terheltek különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás bűntetteként értékelt cselekményét folytatólagosan elkövetettnek minősítette, és ezeknek a terhelteknek a bűnösségét a terhükre megállapított bűncselekményeken felül jövedékkel visszaélés bűntettében is megállapította, amelyet a IV. r. és az V. r. terheltek bűnsegédként valósítottak meg. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítéleti tényállás lényege szerint az I. r. terhelt 1994 júniusában két fővel létrehozta a betéti társaságot (bt.-t), a fennálló jogszabályi rendelkezések alapján a hivatalos okmányok beszerzésével elsősorban Ukrajnába irányuló lédig-szeszexportálás feladatmeghatározással. 1994. október 27-én az I. r. terhelt megjelent a Likőrgyár Rt. központjában, ahol az igazgatónak bemutatta cégokmányait, majd rövid tárgyalás után az igazgatót, illetve rajta keresztül a Likőrgyár Rt.-t megtévesztve, exportbizományosi szerződést kötött. A szerződés értelmében a Likőrgyár Rt. mint megbízó megbízta a bt.-t mint bizományost, 300 000 üveg 1 literes étkezési finomszesz exportálására 1,20 USA dollár/palack exportértékesítési limitáron azzal, hogy az első szállítmányt a bizományos a szovjet-magyar vegyes vállalat moszkvai székhelyű külföldi vevő felé továbbítja. Külön pontban kikötötték, hogy a bizományos garantálja a megbízott telephelyéről elszállított áruk határátlépését. A bizományos díját a limitáron felül elért árbevételben jelölték meg. Megállapodtak a fizetés módjában akként, hogy az árueladást megelőzően legalább 24 órával a bizományos készpénzben fizet.
A megkötött exportbizományosi szerződés értelmében a Likőrgyár Rt. központja a kft.-vel kötött keretmegállapodás alapján az áfa és a fogyasztási adó, valamint a vámbiztosíték összege erejéig készfizető kezességet vállalt, a bizományos bt. pedig fuvarozási szerződést kötött egy másik kft.-vel a tiszta szesz fuvarozására 1994. október 21-i keltezéssel, kikötve, hogy a szállíttató a külföldre szállítást saját sofőrjének az igénybevétele útján végzi. Az I. r. terhelt megállapodott a szabadságukat töltő IV. r., majd az V. r. terhelt gépkocsivezetőkkel a részszállításokban azzal, hogy - az útlevelük felhasználásával - az egyes szállítmányok elvámoltatása, jövedéki és vámzárral lezárása és az okmányok átvétele után a rakományt az általa megjelölt helyre szállítják.
Ezt követően a IV. r. és az V. r. terheltek az I. r. terhelt irányítása mellett a Likőrgyár Rt. központjából 113 079 891 forint belföldi forgalmi értékű palackozott finomszeszt kiszállítottak. A vámhivatal vámkezelése után öt szállítmányt a II. r. terhelt k.-i tanyájára fuvarozták, 79 771 787 forint belföldi forgalmi értékben; míg két szállítmányt a III. r., a VII. r. és a VIII. r. terheltek közreműködésével 33 308 104 forint belföldi értékben a VI. r. vádlott által bérelt telepre rakták le. A IV. r. terhelt 96 410 899 forint, míg az V. r. terhelt 49 977 096 forint értékű szesz eltulajdonításához nyújtott segítséget.
Az exportként vámkezelt finomszeszt mind a hét esetben - a jövedéki és vámzár eltávolítása után - a II. r. és a VI. r. terheltek továbbhasznosításra, belföldi értékesítésre, a tulajdonukat képező és a szeszforgalmazásra alapított kft.-jükben hasznosították. Az I. r. terhelt részére bizonylat nélkül szállítmányonként 3 millió forintot közvetlenül átadtak.
Az I. r. terhelt az egyes részfuvarok berakodását megelőzően a szerződés alapján a kikötött exportértékesítési limitárat részben készpénzfizetéssel, döntő többségében pedig átutalással a megbízó Likőripari Rt.-nek kifizette.
Ugyancsak kifizetést végzett a IV. r. és V. r. terheltnek. Az V. r. terhelt csupán annyiban működött közre, hogy a szállítmányt a telephelyről a vámeljárás lefolytatása után a saját útlevelének a felhasználásával kihozta, majd átvette tőle a IV. r. terhelt. A hét fuvar fuvardíjaként 210 000 forintot az I. r. terhelt a kft. pénztárába befizetett.
Az I. r. terhelt által eltulajdonított összes szeszterméknek 77 861 631 forint fogyasztási adó és 21 879 583 forint forgalmi adó tartalma volt. A Likőrgyár Rt.-nek 99 741 214 forint köztartozása keletkezett azzal, hogy a finomszesz exportálása esetén az áru nulladókulcsos, ellenben belföldi értékesítés esetén jelentős áfa- és fogyasztásiadó-fizetési kötelezettsége keletkezett.
A hét szállítmány az ország területét nem hagyta el.
A vámhivatal az eljárás során a Likőrgyár Rt.-t és a bt.-t egyetemlegesen kötelezte 206 472 000 forint jövedéki bírság megfizetésére. A vám- és pénzügyőrség másodfokú határozatában mentesítette a Likőrgyár Rt.-t a bírság megfizetése alól, megállapítva, hogy annak megfizetésére kizárólag a bt. kötelezett. A jogellenes belföldi forgalomba hozatal a megtévesztett cégnek nem róható fel, ennek folytán a termékjövedéki ellenőrzés alóli elvonása kétséget kizáróan az I. r. terhelt felróható magatartása következtében, az ő terhére állapítható meg.
A II. r., a III. r., az V. r., a VI. r. és a VIII. r. terhelt és védője a Legfelsőbb Bírósághoz a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontjára alapított anyagi jogi jogszabálysértésre hivatkozással felülvizsgálati indítványt terjesztettek elő. A beadványaikban a védelem vitatta az exportbizományosi szerződés tartalmát a Polgári Törvénykönyv szabályaira hivatkozással, kifejtve, hogy a szerződés adásvételi szerződési elemeket tartalmaz, és csupán a megnevezése exportbizományosi. Egyöntetű volt a védelmi álláspont abban is, hogy a terheltek cselekménye - beleértve az I. r. terhelt magatartását is - nem vagyon elleni bűncselekményt valósít meg. A szerződés jellegéből következik, hogy nem a rá bízott idegen dolog a finomszesz, miután azt az I. r. terhelt átvette, és annak az ellenértékét kifizette. Az I. r. terhelt a megbízó rt. igazgatóját megtévesztve, tévedésbe ejtve szerezte meg jogellenesen a szállítmányt azért, hogy a finomszeszt áfa és fogyasztási adó nélkül, jelentős haszonnal a II. és VI. r. terheltek részére eladja. E cselekmény azért sem tekinthető sikkasztás bűntettének, mert a sikkasztás esetén az elkövető jogszerűen kerül az idegen dolog birtokába. Az adott esetben azonban a bíróság a tényállásában a megtévesztéssel megszerzést rögzítette. Csalásként pedig azért nem minősíthető a cselekménysorozat, mert a szerződés alapján kikötött vételár megfizetésével a megbízó részvénytársaságot kár nem érte.
A védelem álláspontja szerint a cselekmény jövedékkel visszaélésként minősül, illetve adócsalásként minősíthető. Az I. r. terhelt magatartása következtében az állami költségvetésben közel 100 milliós adóbevétel-kiesés keletkezett, mint ahogy azt helyesen a jogerős tényállás is megállapította. A vagyon elleni bűncselekmény hiányában a járulékos jellegű orgazdaság bűncselekménye sem állapítható meg, csupán gazdasági bűncselekmény, ennek vonzataként jelentősen enyhébb büntetés kiszabása indokolt. A legfőbb ügyész a felülvizsgálati indítványok elutasítása mellett a jogerős határozatok hatályában fenntartását indítványozta.
A legfőbb ügyész szerint téves a jogerős ítélet jogi minősítése, mert a cselekmény nem a sikkasztás bűntettének a törvényi tényállását valósítja meg, hanem a Btk. 318. §-ába ütköző csalás bűntetteként minősül. Az ügyész arra is rámutatott, hogy az I. r. terhelt - a megalapozott tényállásból kitűnően - az exportbizományosi szerződés megkötésével megtévesztette a Likőrgyár Rt.-t. A megtévesztő cselekmény többirányú (a bt. megalakulásának körülményei, a jövedéki engedély megszerzéséhez szükséges telephely csupán egy hónapos időtartamra, a bejegyzésig történő bérlése, a fuvarozási szerződés fiktív megkötése, a borforgalmazó II. r. és VI. r. terhelttel előzetes egyeztetése stb.). Az I. r. terhelt csalárd megtévesztő magatartásával okozati összefüggésben harmadik személynél - a magyar államnál - keletkezett kár, az adók be nem fizetése és a köztartozás hiánya folytán. Indítványozta a sikkasztásként minősített cselekmény különösen nagy kárt okozó csalás bűntettekénti minősítésének indokolásban történő megállapítását azzal, hogy a felülvizsgálattal érintett II. r., III. r., V. r., VI. r. és VIII. r. terheltek a csalás bűntettének a bűnsegédi bűnrészesei. E terheltek a szállítmány elszállításának körülményei folytán a rakományok kirakodása, a fuvarokmányok eltüntetése, a palackozott szesz lédigelése folytán valamennyien tisztában voltak a bűncselekmény elkövetésével, a szesz jogellenes származásával és a megtévesztés céljával. Mindezekre tekintettel a törvényes tartamban kiszabott büntetések hatályában fenntartására tett indítványt.
A védelmi felülvizsgálati indítványok minősítést érintő okfejtése az alábbiak szerint helytálló.
Az alapeljárás során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás minden tekintetben irányadó volt, miután a Be. XII. fejezetében szabályozott felülvizsgálati eljárásban a tényállás támadása és a bizonyítékok vitatása a törvényben kizárt. Erre egyebekben a védők is helyesen utaltak.
A tényállásból okszerűen vont következtetést a városi bíróság a vádlottak bűnösségére. Tévedett azonban az első és másodfokú bíróság a cselekmény jogi minősítésében. Az ügyben érdekeltek helyesen indultak ki az exportbizományosi szerződés vizsgálatából. A szerződés a Ptk. 507. §-ában foglalt bizományi szerződésre vonatkozó szabályok szerint érvényes. A Ptk. 513. §-ának (2) bekezdése visszautal a Ptk. 474. §-ában foglalt megbízás szabályainak alkalmazására, ugyanakkor a felek egybehangzó akaratnyilvánítását juttatja kifejezésre, amikor különböző, olyan kikötéseket is tartalmaz, amelyek nem feltételei a már említett bizományosi szerződésnek. E körben döntő jelentősége van a részteljesítésnek, az exportár kifizetésének. Erre törvényes alapot biztosított a Ptk. 479. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés, amely szerint a megbízott a költségek megelőlegezésére nem köteles. Amit pedig a Ptk. nem tilt, az teljesíthető. Ekként joga volt az I. r. terheltnek a vételár kifizetésére, amely egyúttal biztosította az átvett rakományokkal való rendelkezési jogot. A tényállás azt is tartalmazta, hogy az exportbizományosi szerződést az I. r. terhelt a Likőrgyár Rt. megtévesztésével kötötte, így nem helytálló a védőknek az az indítványa, hogy ez a szerződés színlelt szerződés, tehát érvénytelen. A Ptk. 207. §-ának (4) bekezdése értelmében a színlelt szerződés semmis, azonban érvénytelenséget csak abban az esetben eredményez, ha mindkét fél az eredeti szerződési akaratot színleli.
Helytálló viszont a védőknek az az álláspontja, hogy az I. r. terhelt a szerződés megkötésekor nem a rá bízott idegen dologgal rendelkezett. A vételár kifizetése folytán, továbbá az exportbizományosi szerződés alapján az I. r. terhelt sajátjaként rendelkezhetett mint bizományos az áru elszállítása és értékesítése felől, azzal a megszorítással, hogy köteles volt a vámeljárást követően az árut a Magyar Köztársaság határán kiléptetni és az orosz-magyar vegyes vállalat részére értékesíteni. A sikkasztás törvényi tényállási elemei ilyen tények mellett nem valósultak meg. Ezért tévedett az első- és a másodfokú bíróság is, amikor az I. r., a IV. r. és az V. r. vádlottak cselekményét különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás bűntettének, illetve az ahhoz nyújtott bűnsegédi bűnrészességnek minősítette. Tévedett továbbá, amikor a II. r., a III. r., a VI. r., a VII. r. és a VIII. r. terheltek magatartását különösen nagy érték tekintetében elkövetett orgazdaság bűntetteként értékelte.
Nem helytálló az az ügyészi álláspont sem, amely a csalás bűntettének tényállási elemeit látta megvalósultnak. A csalást elkövető terhelt a vele szerződő felet tévedésbe ejti, és e magatartással jogtalan haszonszerzésre törekedve, kárt okoz. A törvény szövegéből az is következik, hogy a kárnak nem kell kizárólag a tévedésbe ejtett vagy tévedésben tartott személynél bekövetkezni, hanem megvalósul akkor is, ha a kár kívülálló, más harmadik személynél keletkezik. A Btk. 318. §-a szerinti cselekmény megvalósulásakor a tévedésbe ejtés a csalás tárgyául szolgáló ügylet lényeges körülményeire kell vonatkozzék; a tévedés pedig a bekövetkezett kárral okozati összefüggésben áll. A csalás célzatos bűncselekmény, és csak akkor valósul meg, ha a terhelt célja a jogtalan haszonszerzésre irányul. A kár a bűncselekmény eredménye. Büntetőjogilag értékelhető kár pedig a vagyonban okozott értékcsökkenés, amelyet az elkövető a megtévesztéssel a sértettnek vagy másnak okozott.
Ezzel szemben az adócsalásnak a Btk. 310. §-ában foglalt tényállása védi az államnak az adó- és jövedéki bevételeit. Az adó, az illeték, a jövedék, a vám az állam olyan bevételi forrásai, amelyek különös pénzügyi jogszabályok alapján keletkeznek. Az ezzel kapcsolatos büntetőrendelkezés pedig keretszabály, amelyet tartalommal nem büntetőjogi, hanem egyéb pénzügyi jogszabályok - adott esetben az 1993. évi LVIII. törvény, az 1990. évi XCI. törvény, az 1991. évi LXXVIII. törvény, az 1992. évi LXXIV. törvény - töltenek meg tartalommal. Ezek a jogszabályok határozzák meg az adókötelezettséget, ennek megállapításával kapcsolatos eljárást, az adókötelezettség megállapítása szempontjából jelentős tényeket, adatokat, az adómentességet, mint adott esetben a finomszesz exportja tekintetében a nulla adókulcsot és a különböző hatósági engedélyezési és ellenőrzési eljárásokat.
A csalás és az adócsalás hasonló tényállási elemeket tartalmaz. Elhatárolásuk alapja az, hogy az adócsalás elkövetési magatartása az adóhatóság megtévesztése az adókötelezettség megállapításával kapcsolatban, melynek során a megtévesztés akadályozza az adókötelezettségnek a helyes megállapítását. Az adott ügyben az adómentesség engedélyezését az I. r. terhelt részéről a megtévesztés, a tévedésbe ejtő magatartás többirányú, részben a Likőrgyár Rt.-vel szemben az exportbizományosi szerződés megkötésekor, továbbá az adóhatósággal, a vámhatósággal, az állammal szemben is jelentkezett, és ezzel összefüggésben mintegy 100 millió forint adótartozás keletkezett. Az I. r. terhelt megtévesztő magatartása valótlan előadással, a vámeljárás során az exportbizományosi szerződés bemutatásával, továbbá mulasztással, a szesz feketegazdaság körében történő belföldi értékesítésekor beálló adókötelezettség eltitkolása folytán valósult meg. Az adócsalást elkövetők szándékának az adóbevétel csökkenésére kell irányulni. Az adóbevétel csökkenése mint eredmény jelentkezik az adott ügyben is.
A tényállásból egyértelműen kitűnik, hogy a bűnügy valamennyi terheltje tisztában volt azzal, hogy az I. r. terhelt az adófizetési kötelezettségét a bizományosi szerződés megkötésével kerülte meg, ekként jelentős haszonhoz jutott, és juttatta terhelttársain keresztül a szeszt forgalmazó II. r. és a VI. r. terheltet is. A tényállásból az is megállapítható, hogy valamennyi terhelt tudata átfogta, hogy az exportra szánt, de visszatartott és belföldön értékesített finomszesz adókötelezettség alá esik, és ahhoz valamennyien adó fizetése nélkül, csupán az export jelleg feltüntetése alapján jutottak. Az I. r. terhelt tisztában volt azzal, hogy a már hivatkozott adótörvény értelmében a belföldi értékesítéskor adóalannyá válik, és csalárd magatartása következtében jut adózatlanul a szesz birtokába.
A kifejtettekre tekintettel a megtévesztés és a tévedésbe ejtés mind a csalás mint vagyon elleni bűncselekmény, mind az adócsalás mint gazdasági bűncselekmény tartalmi hasonlóságot mutatnak, a tulajdont védő vagyon elleni bűncselekmény és a gazdasági bűncselekmény szabályai azonban egymáshoz képest az általános és a különös viszonylatában vannak, amikor is a speciális jogszabályi rendelkezést kell alkalmazni.
Mindezekre tekintettel a törvényes minősítés - a kétféle adónemre tekintettel - 2 rb., a Btk. 310. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő adóbevételt különösen nagy mértékben csökkentő adócsalás bűntette, amelyben a II. r., a III. r., az V. r., a VI. r. és a VIII. r. felülvizsgálattal érintett terheltek bűnsegédi bűnrészesként vettek részt. A cselekmény elbírálásakor még hatályban volt Btk. 311. §-a szerinti jövedékkel visszaélés bűntette és az adócsalás bűntette egymással bűnhalmazatban nem állapítható meg, mivel a két bűncselekmény látszólagos alaki halmazatban áll.
A törvény a vagyon elleni bűncselekményt súlyosabb büntetési keretekkel bünteti mint az adócsalást. Az adott ügyben a II. r. terhelt büntetése a helyes jogi minősítés mellett a büntetési keret felső határa szerint 5 év szabadságvesztés. A terhelttársak büntetése alacsonyabb tartamú.
A felülvizsgálati eljárás során a Be. 284. §-ának (2) bekezdése értelmében a bűncselekmény törvénysértő minősítése esetén sincs helye felülvizsgálatnak, ha a büntetést a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között szabták ki. Az adott ügyben e keret 5 évig terjedő szabadságvesztés. A törvényi tilalom folytán tehát a cselekmény törvénysértő minősítésének indokolásbeli megállapításán túl, a kiszabott büntetések kizárólag a felülvizsgálattal nem érintett I. r. terhelt esetében tették volna lehetővé a büntetési tartam módosítását.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 291. §-ának (7) bekezdése alapján a megtámadott határozatot hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv. V. 1625/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás