PK BH 1998/226
PK BH 1998/226
1998.05.01.
Az érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánításának mellőzése, ha a felek kinyilvánított akarata is a szerződéses jogviszony felszámolására irányult [Ptk. 237. § (1)-(2) bek., 200. § (2) bek., 234. §; 1974. évi 1. tvr. 6. § (1) bek. b) p.].
A felperes svéd-magyar kettős állampolgár, Svédországban él, de 10-14 éve folyamatosan, évente kétszer hosszabb időt tölt B.-n, gyógykezeltetése céljából. Az alperes a Cs.-n levő telekingatlanán építkezésbe kezdett.
A felek 1992-ben B.-n ismerkedtek meg, majd felületes ismeretség után 1993. október 13-án közjegyzői okiratban foglalt szerződést kötöttek arra nézve, hogy a szerződés megkötésekor 30-40%-os készültségi fokú alperesi épület befejezéséhez a felperes 80 000 svéd koronával hozzájárul, ennek ellenében az alperes a felperes részére az ingatlanon holtig tartó haszonélvezeti jogot biztosít. 1994. március 28-án ugyancsak közjegyzői okiratban rögzítették, hogy az épület elérte a 45-50%-os készültségi fokot, és a felperes haszonélvezeti jogának biztosítása fejében az építkezést további 100 000 svéd koronával támogatja, majd az 1994. június 1. napján kelt közjegyzői okirat tartalmazza, hogy a felperes az eddigiekben összesen 180 000 svéd koronát bocsátott az alperes rendelkezésére, az építkezés készültségi foka 80-85%-os, a hozzájárulás ellenében az alperes a felperes részére használati jogot biztosít a kétszobás háznak ahhoz a szobájához, amelyhez közvetlenül csatlakozik a fürdőszoba, étkező és a mellékhelyiség. A legutóbbi okiratban rögzítették a felek azt is, hogy az alperes - további térítés ellenében - a felperes gondozását is elvállalja.
1994 nyarán a felek összevesztek, ennek okát a bizonyítás adatai szerint nem lehetett feltárni. Tény, hogy 1995 végén az épület beköltözhetővé vált, de a felperes azt nem vette használatba.
A felperes keresetében elsődlegesen ajándék visszakövetelése címén, másodlagosan a szerződés tévedésen alapuló érvénytelensége címén kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a részére átutalt 2 273 600 forint megfizetésére.
Az alperes ellenkérelme mindkét jogcím vonatkozásában a kereset elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
Indokolása szerint a felek között a Ptk. 579. §-ának (1) bekezdése szerinti ajándékozási szerződés nem jött létre, mert a felperes szolgáltatásával szemben a szerződés szerinti ellenszolgáltatás járt volna, önmagában az, hogy a felperes ingatlanhasználata nem valósult meg, a szerződés jogcímét utóbb nem változtatja meg, ajándékozás hiányában pedig az ajándék visszakövetelése nem jöhet szóba. A Ptk. 210. §-ának (1) bekezdésére alapított jogcím vonatkozásában megállapította, hogy a szerződés megkötésekor a felek a szerződési akaratukat, illetve a szerződés tartalmát illetően nem voltak tévedésben, pontosan tudták és rögzítették, hogy a szerződés megkötésével milyen célt kívánnak elérni, és az eljárásban a felperes azt sem bizonyította, hogy az alperes a teljesítés körében rosszhiszeműen járt el, nem biztosította a felperes részére a kikötött ellenszolgáltatást.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 2 201 200 forintot.
Indokolása szerint a Ptk. 234. §-a alapján hivatalból észlelte, hogy a felek által kötött szerződések a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint jogszabályba ütköző semmis szerződések voltak, mert a felperes a szerződés megkötésekor devizakülföldinek minősült, és az akkor hatályban volt 1974. évi l. tvr. 6. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a belföldön lévő vagyoni értékre nézve a belföldi a külföldivel csak devizahatósági engedéllyel köthetett volna érvényes szerződést, a felek közti jogügylethez pedig a devizahatósági engedélyt nem szerezték meg. Ennek alapján a Ptk. 237. §-a (1) bekezdésének alkalmazásával az eredeti állapot helyreállítását rendelte el. Az összegszerűség tekintetében figyelembe vette, hogy a felperes a kereseti követelésével szemben 72 400 forint alperesi követelés beszámításához hozzájárult.
A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság törvénysértéssel minősítette a szerződéseket a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésébe ütköző semmis szerződéseknek, az adott esetben ugyanis a Ptk. 215. §-ának (1) bekezdése szerinti érvénytelenséget lehetett volna megállapítani, amit a bíróság hivatalból nem vehetett figyelembe. Az érvénytelenség oka ma már nem is áll fenn, arra a felperes nem hivatkozott, illetve az a devizahatósági engedély utólagos beszerzésével orvosolható, így a szerződések érvényessé tehetők. Erre tekintettel a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A szerződés érvénytelensége két formájának: a semmisségnek és az eredményes megtámadásnak a jogkövetkezményeiről a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése egységesen úgy rendelkezik, hogy érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani, és ez a szabály alkalmazandó a Ptk. 215. §-ának (3) bekezdése alapján akkor is, ha a szerződés létrejöttéhez szükséges hatósági jóváhagyás hiányzik.
Az érvénytelenségi ok fennállását a szerződéskötés időpontjában kell vizsgálni, a másodfokú bíróság pedig az 1974. évi 1. tvr. 6. §-a (1) bekezdésének b) pontja alkalmazásánál nem tévedett abban, hogy a szerződéskötéskor hatályos jogszabályi rendelkezések a perbeli szerződés érvényességi feltételeként a devizahatósági engedélyt előírták, amit a felek nem szereztek be.
A Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése valóban lehetőséget ad a bíróságnak arra, hogy az érvénytelen szerződést érvényessé nyilvánítsa akkor, ha az érvénytelenség oka kiküszöbölhető, pl. abban az esetben is, ha a jogszabályban megkívánt hatósági engedély nélkül kötött szerződés esetén a hatóság az engedélyt utóbb megadja (BH 1991/1/18.).
A jogszabály azonban nem hagy kétséget afelől, hogy az utólagos érvényessé nyilvánítás csupán a bíróság részére biztosított egyik lehetőség az érvénytelenség jogkövetkezményei közül, amelyet a bíróság mérlegelési jogkörében eljárva az adott ügy körülményeinek körültekintő vizsgálata, a felek érdekeinek méltányos egybevetése, illetve a felek kinyilvánított akaratának alapulvételével alkalmazhat.
A jelen ügyben a felek jogi képviselői által folytatott (3/F/1-4. alatt csatolt) levélváltásból az állapítható meg, hogy 1994. július 12-e után a felek már maguk is az eredeti állapot helyreállítása érdekében folytattak komoly, a részletekre is kiterjedő tárgyalásokat, amelyekben az alperes által visszafizetendő pénzösszeget is megjelölték, csupán az alperes általi teljesítési határidőben nem tudtak megállapodni. Ebből az következtethető, hogy a kapcsolat megromlását követően a felek célja is a jogviszony felszámolása volt, a szerződésszerű együttműködést a jövőre nézve egyik fél sem kívánta. Ilyen körülmények között az érvénytelen szerződésnek a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése szerinti érvényessé nyilvánítására nincs alap. A másodfokú bíróság a jogszabályoknak megfelelően döntött az eredeti állapot helyreállításáról, amelynek során az alperesnek a perben érvényesített ellenkövetelését is elszámolta.
Az alperes a felülvizsgálati tárgyaláson felülvizsgálati kérelmét úgy tartotta fenn, hogy kérte: a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével új eljárás lefolytatását és új határozat meghozatalát rendelje el. A Pp. 273. §-ának (5) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelmet nem lehet megváltoztatni, ezért az alperes módosított felülvizsgálati kérelmét a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem vizsgálta.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 23.461/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás