PK BH 1998/229
PK BH 1998/229
1998.05.01.
Önkormányzati bérlakásra vonatkozó vételi jog gyakorlásának módja [Ptk. 365. § (3) bek., 373-375. §-ok].
A felperes édesapja, néhai T. S. bérlője volt az önkormányzati bérlakásnak. Ezzel kapcsolatban, 1994. május 27. napján írásban bejelentette, hogy a jogszabály által biztosított vételi jogával élni kíván. Ennek alapján az Ingatlankezelő Vállalat vállalkozási és értékesítési csoportja 1994. június 14-én írásban tájékoztatta őt arról, hogy nyilatkozatát nyilvántartásba vette, és azt az ügyintézésre jogosult szervnek továbbítja. A lakás bérlője, T. S. 1994. szeptember 20. napján, végintézkedés hátrahagyása nélkül elhalálozott. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a vételi jog gyakorlása folytán jogelődje és az alperes között, a perbeli lakásra vonatkozóan érvényes adásvételi szerződés jött létre. Állította, hogy a vevő elhunytával tőle az ingatlant megörökölte. Ezért kérte azt is, hogy kötelezze a bíróság az alperest olyan okirat kiadására, amelynek felhasználásával tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztetheti.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság keresetet elutasító döntését helybenhagyta. Rámutatott, hogy a törvényben biztosított vételi jog gyakorlása alapján a tulajdonjog megszerzéséhez az szükséges, hogy a felek az ingatlan adásvételére vonatkozó megállapodást megkössék, a szerződés feltételeiben - egyebek mellett a vételárban is - megállapodjanak.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, tartalmilag az ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a kereset teljesítése iránt. Kifejtette, hogy az általa hivatkozott törvényi rendelkezések utaló szabályai folytán, a jogszabályban biztosított vételi jogra is alkalmazni kell a szerződésben kikötött vételi jogra irányadó általános rendelkezéseket. Ebből olyan következtetés levonását kérte, hogy a perbeli esetben a bérlő egyoldalú - írásban tett - nyilatkozata érvényes adásvételi szerződést hozott létre.
Az alperes érdemi felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a peres felek hozzájárulása alapján, a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alkalmazásával, a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el, amelynek során megállapította, hogy az nem alapos.
A felperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést tartalmilag a jogszabály alapján fennálló vételi jog gyakorlására irányadó szabályok téves alkalmazásában jelölte meg [Pp. 270. §-ának (1) bekezdése]. Ezért a jogerős ítélet kizárólag ebben a keretben volt felülbírálható [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése].
A Ptk. 375. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik: ha a tulajdonos másnak vételi jogot (opció) enged, a jogosult a dolgot egyoldalú nyilatkozattal megvásárolhatja. A vételi jogra vonatkozó megállapodást - a dolog és a vételár megjelölésével - írásba kell foglalni. A Ptk. 375. §-ának (4) bekezdésében, valamint a Ptk. 374. §-ának (5) bekezdésében foglalt utaló szabályok folytán irányadó Ptk. 373. §-ának (5) bekezdése értelmében a vételi jogra vonatkozó előírásokat akkor is alkalmazni kell, ha az jogszabályon alapul.
A Ptk. 365. §-ának (3) bekezdése előírja, hogy az ingatlan adásvételének érvényességéhez a szerződés írásba foglalása szükséges. A törvény idézett rendelkezésének az alkalmazásához a Legfelsőbb Bíróság a XXV. számú polgári elvi döntésében olyan iránymutatást adott, hogy ilyen esetben - a felek személye mellett - legalább a tulajdonjog átruházásnak szándékát, valamint az ingatlan megjelölését és annak vételárát írásban rögzíteni kell.
E most vizsgált alaki és tartalmi követelmények a jogszabály által biztosított vételi jog gyakorlásának eredményeként létrejövő ingatlan-adásvételi szerződésre is irányadók. A felperes jogelőde azonban 1994. május 26. napján írásban olyan bejelentést tett, mely szerint „az általam lakott önkormányzati bérlakást szeretném megvásárolni". E jognyilatkozat nélkülözi a felek által kölcsönösen elfogadott vételár összegét. E kötelező tartalmi elem hiányában pedig az jogilag alkalmatlannak bizonyult az érvényes ingatlan-adásvételi szerződés létrejöttének kiváltására. E hiányosság következtében azt csak a vételi jog gyakorlására irányuló szándéknyilatkozatnak lehetett értékelni, amely ilyen jogkövetkezménnyel nem járt.
A fent kifejtettek eredményeként megállapítható: az első és másodfokon eljárt bíróság is helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes jogelőde és az alperes között ingatlan-adásvételi szerződés nem jött létre. Emiatt a jogerős ítélet nem jogszabálysértő. Ezért azt a Legfelsőbb Bíróság - a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdésének alkalmazásával - hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. VIII. 22.912/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás