PK BH 1998/23
PK BH 1998/23
1998.01.01.
A közreműködés miatt érvénytelen végrendelet értelmezése a korábban alkotott végrendelet visszavonása szempontjából [Ptk. 632. § (1) bek., 650. § (1) bek.].
Az örökhagyó után a törvényes öröklés rendje szerint két gyermeke: a peres felek lennének jogosultak örökölni. A felperes 1976 óta külföldön: Németországban él. Az örökhagyó 1978. augusztus 14-én írásbeli magánvégrendeletet készített, amelyben kizárólagos örököséül az alperest nevezte meg. 1989-ben az örökhagyó a felperesnél Németországban tartózkodott, és itt 1989. július 8-án újabb végrendeletet írt alá, amelyben kinyilvánította, hogy minden eddigi végrendeletét "érvénytelennek tekinti", és egyedüli örököse a felperes. Ennek indokaként azt jelölte meg: korábban az alperes úgy tájékoztatta, hogy a külföldön élő örököstől az állam elveszi az örökséget, ezért rendelkezett ő és néhai férje is az alperes javára, aki az apai részt már meg is örökölte. Úgy igazságos tehát, hogy az ő hagyatékában a felperes örököljön. Ennek a végrendeletnek a megfogalmazásában a felperes házastársa segített az örökhagyónak, és az okiratot is ő gépelte le. Az örökhagyó hazatérése után 1989. július 19-én készült egy újabb végrendelet amely megerősítette az 1978. augusztus 14-i végrendeletet, és minden ettől eltérő nyilatkozatot hatálytalanított. A végrendeleten levő örökhagyói névaláírás azonban nem az örökhagyótól származik. Az örökhagyó 1989. augusztus 22-én elhunyt, hagyatékát a közjegyző ideiglenes hatállyal az 1989. július 19-i végrendelet alapján az alperesnek adta át.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az 1989. július 19-i végrendelet érvénytelen, mert azon a névaláírás nem az örökhagyótól származik.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, egyben viszontkeresetet terjesztett elő, és kérte megállapítani, hogy az 1989. július 8-i végrendelet a felperes házastársának közreműködése okából érvénytelen.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy mind az 1989. július 19-én kelt és az alperes javára szóló, mind az 1989. július 8-án kelt és a felperes javára szóló végrendelet érvénytelen. Az 1989. július 19-én kelt írásbeli magánvégrendeletet ugyanis nem az örökhagyó írta alá, ezért az nem felel meg a Ptk. 629. §-a (1) bekezdésének b) pontjában írt érvényességi feltételnek. Az 1989. július 8-án kelt írásbeli magánvégrendelet megfogalmazásában viszont a felperes házastársa közreműködött, és a végrendelet szövegét is ő készítette el írógépen, ez a magatartás pedig kimeríti a Ptk. 632. §-ának (1) bekezdése szerinti közreműködés fogalmát. Minthogy pedig az egész végrendelet "nem más, mint a felperes részére szóló juttatás, a végrendelet érvénytelen."
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta; megállapította, hogy az 1989. július 19-i végrendelet a peres felek viszonylatában érvénytelen, viszont az 1989. július 8-i végrendeletnek csak a felperes javára szóló juttatása érvénytelen a peres felek viszonylatában. Az ítélet indokolásában kiemelte: a Legfelsőbb Bíróság több határozatában úgy foglalt állást, hogy a Ptk. 632. §-a szerinti érvénytelenség esetében nem maga a végrendelet, hanem csak a közreműködő, illetőleg hozzátartozója javára szóló juttatás érvénytelen. Az adott esetben tehát a végrendeletnek a felperest örökössé nevező rendelkezése érvénytelen csupán, de a korábbi végrendeletet hatálytalanító rendelkezése nem. "Ez nem a Ptk. 632. §-ának (1) bekezdésében meghatározott juttatás, ami meghatározott személynek meghatározott vagyont juttat, hanem a törvényes öröklést engedi életbe lépni, ami történetesen a felperes javára is öröklést eredményez, ami semmiképpen sem azonos a juttatással."
A jogerős ítéletnek az 1989. július 8-i végrendeletre vonatkozó rendelkezése ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, és a másodfokú ítélet e részének hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Azzal érvelt, hogy az 1989. július 8-i végrendeletnek a korábbi végrendeletet hatálytalanító rendelkezése tartalma szerint ugyancsak juttatásnak minősül, ezzel ugyanis a kötelesrész helyett törvényes örökrészt biztosít a közreműködő hozzátartozójának: a felperesnek.
A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult, álláspontja szerint a másodfokú bíróság helyesen értelmezte a Ptk. 632. §-át.
A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
A Ptk. 632. §-ának (1) bekezdése értelmében az írásbeli magánvégrendelet tanúja vagy más közreműködő személy, illetőleg ezek hozzátartozója javára szóló juttatás érvénytelen, kivéve, ha a végrendeletnek ezt a részét az örökhagyó sajátkezűleg írta és aláírta. Helytállóan állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a felperes házastársának az örökhagyó 1989. július 8-i végrendelete megfogalmazásában való részvétele és a végrendelet szövegének írógépen való elkészítése olyan tevékenység, amely a Ptk. 632. §-ának (1) bekezdése szerinti közreműködést megvalósítja. A közreműködő hozzátartozójának: a felperesnek szóló juttatás tehát ez okból érvénytelen.
Tévedett azonban a másodfokú bíróság, amikor a végrendeletnek csak a felperes javára kifejezett rendelkezést tartalmazó részét tekintette érvénytelennek, és úgy foglalt állást, hogy a korábbi végrendelet visszavonására vonatkozó rendelkezés nem minősül a felperes javára szóló juttatásnak. A Ptk. 650. §-ának (1) bekezdése értelmében a végrendelet visszavonására - eltérő rendelkezés hiányában - a végrendelet tételére vonatkozó szabályok irányadók. Érvényesül tehát a Ptk. 632. §-ában foglalt rendelkezés is. Ennek folytán az 1989. július 8-i végrendeletnek nemcsak a felperest örökössé nevező része, hanem a korábbi - az alperes javára szóló - végrendeletet visszavonó rendelkezése is érvénytelen: a visszavonás folytán ugyanis az örökhagyó hagyatékában a törvényes öröklés érvényesülne: vagyis a felperes is örökölne az örökhagyó után. A Ptk. 632. §-ának (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából pedig juttatáson értelemszerűen mindazt érteni kell, amit a végrendelet visszavonása folytán a közreműködő személy vagy hozzátartozója a hagyatékból kap, azaz a perbeni esetben a törvényes örökrészt is. S minthogy a végrendelet a felperes javára szóló kifejezett rendelkezés és az alperes javára szóló korábbi végrendelet visszavonása mellett egyéb, az örökhagyó vagyonára vonatkozó rendelkezést nem tartalmazott - vagyis tartalma szerint az egész végrendelet a felperes javára szóló juttatás volt -, az egész végrendelet érvénytelen. Helyesen döntött tehát az elsőfokú bíróság, amikor az 1989. július 8-i végrendeletet teljes terjedelmében érvénytelennek nyilvánította.
Elmulasztotta azonban az ítélet rendelkező részében kimondani, hogy a végrendelet a felek egymás közti viszonyában érvénytelen. A PK 85. számú állásfoglalás b) pontjának a Ptk. 653. §-a értelmezése körében adott iránymutatása kiemeli, hogy az alaki fogyatékosságban vagy akarathibában szenvedő végrendelet érvénytelen ugyan, ez azonban az érvénytelenségnek olyan sajátos (relatív) formája amely csak kifogás esetén vehető figyelembe, hivatalból nem. Ennek további következménye, hogy a végrendeletet csak az érvényesített megtámadási ok alapján és csak a perben álló felek egymás közötti viszonyában (inter partes) lehet érvénytelennek nyilvánítani, és - az esetleges félreértések kiküszöbölése végett - szükséges az, hogy ez az ítélet rendelkező részében kitűnjék.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése értelmében a másodfokú ítéletet - felülvizsgálati kérelemmel támadott részében - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítéletet e körben - a fentiek szerint kiegészítve - helybenhagyta. (Legf. Bír. Pfv. V. 20.383/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás