PK BH 1998/233
PK BH 1998/233
1998.05.01.
A házastárs vállalkozó tevékenységéből eredő tartozás a házastársi vagyonközösség része [Csjt. 27. § (1) bek., 28. §, 30. §].
A peres felek 1988. október 1-jén kötöttek házasságot, melyből 1989. szeptember 11-én Alexandra, 1993. augusztus 18-án pedig Renáta nevű gyermekeik születtek. A felek életközössége 1995. július 9-én megszűnt.
Az életközösség megszűnése után a közös lakást is magában foglaló közös tulajdonú ingatlanukat peren kívül értékesítették, a vételárat felosztották, a közös vagyonhoz tartozó ingókat pedig természetben osztották meg azzal, hogy értékkülönbözet megfizetésére nem tartottak igényt (15. sorsz. jkv.). A házasság felbontása iránti perben megkötött egyezség szerint mindkét gyermekük a felperesi anya gondozásában maradt, az alperes tartásdíj fizetését vállalta, és a felek rendezték az alperes és a gyermekek közötti kapcsolattartást is (19. sorsz. jkv.).
A bontóperben a felek között kizárólag az volt vitás, hogy az alperes egyéni fuvarozói tevékenységének gyakorlása közben az életközösség fennállása alatt felmerült - járulékokkal növelt - adósságok az alperes különadósságához tartoztak-e, vagy pedig azért a felek együttesen kötelesek helytállni.
A bíróság jogerős ítéletével a felek házasságát felbontotta, és megállapította, hogy a különböző összegű tartozások a feleket - egymás közötti viszonyukban - azonos arányban terhelik.
A megállapított tényállás szerint a fenti tartozások az életközösség fennállása alatt az alperes egyéni vállalkozásával kapcsolatban merültek fel, az adósságként jelentkező összeg azonban csak részben került felhasználásra a közös életvitel során, annak egy része ugyanis késedelmi pótlékokból és bírságoktól tevődött össze, a különböző tartozásokra, illetve azok járulékaira vonatkozóan okirati bizonyítékok állottak rendelkezésre. A felperesnek tudomása volt a vállalkozás körülményeiről, annak veszteségességéről is, csupán az összegszerűségeket nem ismerte. Erre alapítottan kizárólag a korábbi bevételeket tekintette közös vagyonnak, a terhekre nézve az alperes különadósságának megállapítását kérte.
A jogerős ítélet indokolása szerint az adósságok a házassági életközösség alatt az alperes által folytatott vállalkozói tevékenységgel kapcsolatban keletkeztek, ezek közös jellege mellett a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdésében megfogalmazott vélelem szól. A felperes által hivatkozottak nem alkalmasak ezen vélelem megdöntésére, mivel a tartozások hosszabb időszak alatt, folyamatosan halmozódtak fel, a vállalkozást terhelő pénzbeli kötelezettségek teljesítésének elmulasztásáról a felperesnek saját elismerése szerint is tudomása volt, az a körülmény, hogy a pontos összeggel vagy annak nagyságrendjével nem volt tisztában, a közös vagyoni jellegen nem változtat. A Csjt. 30. §-ának (1) bekezdése értelmében ugyanis a vagyonközösség fennállása alatt, továbbá a házassági életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben csak a házastársak közös egyetértésével lehet a vagyonközösséghez tartozó tárgyakat elidegeníteni, vagy általában olyan vagyonjogi rendelkezést tenni, amely nem a házastársak különvagyonára vonatkozik. A Csjt. 30. §-ának (2) bekezdése szerint bármelyik házastársnak a vagyonközösség fennállása alatt kötött, az alábbi rendelkezés alá tartozó visszterhes ügyletét a másik házastárs hozzájárulásával kötött ügyletnek kell tekinteni, kivéve, ha az ügyletkötő harmadik tudott, vagy a körülményekből tudnia kellett arról, hogy a másik házastárs az ügylethez nem járult hozzá. A tágabb értelemben vett rendelkezés körébe tartozik minden olyan kötelezettségvállalás, amely a közös vagyont érinti. Az ügyletkötésben részt nem vett házastárs hozzájárulása nincs alakszerűséghez kötve sem az életközösség ideje alatt, sem annak megszűnése után. A hozzájárulás nemcsak a házastárs nyilatkozatával adható meg, hanem bármilyen ráutaló magatartással.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben törvénysértésként a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdésében, a 28. §-ában, illetve a 30. §-ában foglaltak téves alkalmazást jelölt meg. Álláspontja szerint az adósságok egy része nem visszterhes ügyletből keletkezett, így a bíróság helytelenül hivatkozott a Csjt. 30. §-ára, melynek kiterjesztő értelmezésére azért sem volt mód, mert az alperes adósságairól a felperes nem is tudott, ezért azok ellen nem tiltakozhatott, amennyiben pedig az alperes különadósságai a közös vagyont gyarapították, a felperes azért a Csjt. 30. §-ának (4) bekezdése szerint csak a közös vagyon erejéig tartozik felelősséggel.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A peres felek 1988. október 1-jétől 1995. június 9-ig házastársi életközösségben éltek, házastársi vagyonjogi szerződést nem kötöttek, ezért vagyoni viszonyaikra a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése az irányadó: köztük házastársi vagyonközösség állott fenn. Az így létrejött közös vagyon szélesebb körű, mint az a közös tulajdon, mely az életközösség alatt szerzett dolgokon keletkezett, a vagyon körébe tartoznak ugyanis a vagyoni értékű jogok, illetve vagyoni tárgyú kötelezettségek is. Az aktív és passzív vagyon összevetése után jelentkezik a megosztható értéktöbblet, az ún. „tiszta vagyon”, ennek hiánya azonban, tehát ha a közös gazdálkodás vagyoni többletet nem eredményez, nem vezethet olyan következtetésre, hogy a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerinti közös vagyon vélelme csupán az aktív vagyonra korlátozódik.
Az életközösség alatt felgyűlt tartozások a Csjt. 28. §-a (1) bekezdésének taxatív felsorolásából levezethető alperesi különadósság körébe nem vonhatók, mert azok az alperes családfenntartó kereső tevékenységével függtek össze, a célszerűtlen, felelőtlen gazdálkodás hátrányos következményei alól a Csjt. 30. §-ának (1) bekezdése szerint a felperes nem mentesülhet, hiszen a pénzkezelés általa is elfogadott módja mellett tudhatott, vagy kellő gondossággal tudnia kellett volna a család valós anyagi helyzetéről. Az elsőfokú bíróság indokolásában helyesen utalt arra, hogy a vagyoni rendelkezések körébe tartozik minden olyan, a házasság fennállása alatti kötelezettségvállalás is, amely a közös vagyont érinti, a házastárs magatartását, esetleges közömbösségét a fennálló életközösség elemei között úgy kell értékelni, hogy a házastársak vagyonjogi rendelkezéseivel egyetértett.
A fentiekből következik, hogy téves az a felperesi álláspont is, amely szerint a felperes a Csjt. 30. §-ának (3) bekezdése értelmében a közös adósságért csak a házastársi közös vagyonból rá eső rész erejéig tartozik felelősséggel, hiszen a Csjt. 27. §-a (1) bekezdésének megfelelő alkalmazásával a közös adósság éppúgy a házastársi vagyonközösség részét képezte, mint az életközösség alatt szerzett és peren kívül megosztott ingók és ingatlan.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 20.029/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás