PK BH 1998/234
PK BH 1998/234
1998.05.01.
A bizonyítás kérdései az anyaság megállapítása iránti perben [Csjt. 40. § (1) bek.; Pp. 163. § (2) bek., 286. § (1) bek.].
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy vér szerinti anyja az 1992. október 30-án elhunyt G. J.-né született T. E. A születési anyakönyvi kivonat tanúsága szerint a felperes anyja M. L.-né szül. T. M. II. r. alperes, apja az 1988-ban elhunyt M. L. A perben I. r. alperesként a Pp. 295. §-ának (3) bekezdése szerint kirendelt ügygondnok járt el. Az I. r. alperes a felperes keresetének elutasítását kérte, a II. r. alperes a kereset teljesítését nem ellenezte. A bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. A megállapított tényállás szerint M. L. és T. M. 1926-ban megkötött házasságából 1928-ban Ferenc, 1930-ban Lajos nevű gyermekeik származtak, és 1932. június 15-én született a felperes, akinek anyjaként 1932. június 16-án a születési anyakönyv 729/1932-es folyószáma alatt M. L. né szül. T. M.-et jegyezték be.
A felperes keresetében azt állította, hogy a II. r. alperes testvére, G. J.-né T. E. 1930. és 1937. között egy háztartásban élt M. L.-lel és a feleségével, ez idő alatt M. L. és T. E. a nemi viszonyra is kiterjedő kapcsolatot tartottak fenn, és ő ebből a kapcsolatból származik. M. L.-né T. M. a „családi botrány” elkerülése végett hozzájárult ahhoz, hogy a felperest az ő gyermekeként anyakönyvezzék, majd ténylegesen ő volt az, aki a felperest - G. J.-né T. E. 1937-ben történt elköltözése után is - saját gyermekeként nevelte. M. L. G. J.-né elköltözését anyagilag támogatta abban a feltevésben, hogy a nevezett az anyagi javait vér szerinti gyermekére, a felperesre fogja fordítani, G. J.-né azonban a halála előtt vagyonát másnak ajándékozta.
M. L. a felperes előtt 1987 őszén tett célzást a származására, betegségére tekintettel azonban ez később nem került szóba. M. L. halála után G. Gy.-né M. M. a felperes előtt megerősítette a származása körülményeit azzal, hogy a felperesnek nem tud segíteni, mert G. J.-né halála előtt a vagyonát az ő unokájának, V. Gy.-nek ajándékozta.
A felperes előadását a II. r. alperes nyilatkozatában megerősítette. A bíróság a perben a felperesen és a II. r. alperesen foganatosítandó vércsoportvizsgálatot rendelt el, melynek eredménye szerint a II. r. alperes anyasága a felperes tekintetében „valószínű”. M. L.-né és M. E. közjegyzői okiratba foglalt vallomása és M. F.-né írásban tett nyilatkozata arra utalt, hogy néhai M. L. és G. J.-né szerelmi kapcsolata miatt a felperes származása körül „szóbeszéd” alakult ki.
A bíróság a keresetet a Csjt. 40. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával bírálta el, amely szerint a gyermek kérheti annak bírósági megállapítását, hogy az anyja az általa megjelölt személy. Ítéletének indokolása szerint a magyar családjog rendszerében az anyaság nem vélelem, hanem tény, ezért a felperes keresete is kettős tartalmú: azzal, hogy néhai G. J.-né anyaságának megállapítását kérte, kereseti kérelme szükségszerűen annak megállapítására is irányult, hogy a felperes a II. r. alperestől nem származik, tehát a Csjt. 40. §-ának (1) bekezdésére alapított megállapítási kérelem előkérdése negatív megállapítás volt. Ezt a nemleges tényt a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint a felperesnek kellett volna bizonyítania. A felperes előadását a II. r. alperes elismerő nyilatkozatán kívül más bizonyíték nem támasztotta alá, a Pp. 293. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó 286. §-ának (1) bekezdése alapján pedig a származási perben tett elismerésre tényállás nem alapítható. Minthogy a felperes bejegyzett anyjától való származását az élettani vizsgálatok nem zárták ki, az anyaság tényével szemben annak megállapítására sem voltjogi lehetőség, hogy a felperes vér szerinti anyja G. J.-né T. E. A felperes apja és T. E. közti nemi kapcsolat fennállásának a kifejtettek szerint perdöntő jelentősége nincs.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, új eljárás lefolytatásának és új határozat meghozatalának az elrendelését kérte.
Vitatta, hogy a felperesi keresetnek való helytadás előkérdése volt az a megállapítás, mely szerint a felperes vér szerinti anyja nem a születési anyakönyvben bejegyzett II. r. alperes, ezért törvénysértő a vér szerinti anya alpereskénti perben állása. Azzal, hogy a bíróság a pozitív és negatív megállapítást ugyanazon perben bírálta el, elzárta őt attól a lehetőségtől, hogy a II. r. alperes tanúkénti kihallgatásával jelentős bizonyítékot vehessen igénybe. A Pp. időközben hatályon kívül helyezett 286. §-ának (1) bekezdése helyes értelmezés mellett csak azt zárja ki, hogy a bíróság az ellenérdekű fél elismerését minden egyéb bizonyítás nélkül perdöntőnek tekinthesse, emellett azonban a bíróság feladata, hogy a származási perekben minden eszközzel, hivatalból is gondoskodjék a tényállás megnyugtató felderítéséről. Éppen ezért a jogerős ítélet megalapozatlan is, mert a bíróság a vércsoportvizsgálaton kívül más élettani vizsgálat elrendelése nélkül hozta meg döntését.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Csjt. 40. §-ának (1) bekezdése szerint a gyermek kérheti annak bírósági megállapítását, hogy anyja az általa megjelölt személy. Ilyen kérelem előterjesztésének két indoka lehet: az anyai jogállás betöltetlensége, illetve az az eset, amikor a gyermek azt állítja, hogy vér szerinti anyja nem a születési anyakönyvbe bejegyzett nő.
Az eljárt bíróságok helyesen mutattak rá arra, hogy az anyaság mellett a törvény nem vélelmet állít fel, hanem azt ténynek tekinti. Mivel a Csjt. 40. §-ának (1) bekezdése csupán az anyaság pozitív megállapításáról rendelkezik, abban az esetben, ha a születési anyakönyvben a gyermek anyját feltüntették, más személy anyasága megállapításának (pozitív megállapítás) szükségszerű előkérdése az a negatív megállapítási kereset, mely a betöltött anyai státust megüresíti. Ilyenkor a két kérdés elkülönített vizsgálata, különösen pedig a pozitív megállapítás logikailag lehetetlen, a bejegyzett és a vér szerinti anyaként megjelölt nők együttes perben állása elkerülhetetlen, mert a per mikénti elbírálása mindkettőjük személyes jogát érinti. A bizonyítást ennek megfelelően az ügy sajátosságai folytán az apasági perektől részben eltérő módon kell lefolytatni. A Pp. jelen ügyben irányadó 286. §-ának (1) bekezdése visszautal a 163. §-ának (2) bekezdésére, melynek értelmében a bíróság a bizonyítás általános szabályai szerint is csak akkor fogadhatja el valónak az ellenfél elismerését, a felek egyező előadását vagy az egyik fél által kétségbe nem vont tényeket, ha azok tekintetében kételye nem merül fel. Az adott ügyben a közvetett bizonyítékok értékelésével legfeljebb az állapítható meg, hogy a felperes apja és G. J.-né T. E. között a felperes fogamzási idejében nemi kapcsolat állott fenn. Ebből azonban nem következik, hogy a születési anyakönyvben bejegyzett II. r. alperes helyett G. J.-né a felperes vér szerinti anyja. Erre nézve a II. r. alperes előadása tanúvallomásként is aggályos lenne.
Életszerűtlen, hogy a felperes a származása körüli szóbeszédről csak 55 éves korában szerzett tudomást azoktól a személyektől, akik között mindvégig nevelkedett, de ennek elfogadása esetén a felperes mulasztása - a per 1993-ban történt megindítása - volt az a körülmény, mely a származással kapcsolatos teljes bizonyosság feltárását ma már kizárja, mivel a felperes által szüleiként megjelölt személyek nem élnek. A származási perekben leghatékonyabb, objektív bizonyításnak, az élettani vizsgálatok lefolytatásának teljes köre csak akkor értékelhető súlyának megfelelően, ha a vizsgálatokat valamennyi érintett személyen elvégzik. A jelen esetben a fenti vizsgálatok eredményének bizonyító erejét az is lerontja, hogy a II. r. alperes G. J.-né vér szerinti testvére volt. A bíróság tehát nem sértette meg a teljes körű, hivatalbóli bizonyítás lefolytatására vonatkozó kötelezettségét sem, mert a perben a további bizonyítástól eltérő eredmény már nem várható.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 20.002/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás